Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-04 / 201. (1828.) szám
2 1928 szeptember 4, kedxL T>RA:GAIi v ItAGVARHIUiiAff ■jMBB m — ___g _.. nn faiskola és kerlésxati üzem, tulajdonos Csöbör gg ípjgg |j^j Sa ' ** Béla* Sarluüky-Kajaa ppa. Zbehy, z. Nitra. U 'MB tjp H IP Szállít jryümülcsfákat legjobb minőségben, minden fajtában és formában, úgyszintén díszcserjéket és évelő növényeket. •—■ 1 ■ Árjegyzék kívánatra ingyen és bérmentve. Mayr-Harting miniszter éleshangu ellenzéki cikket irt a Journal de Genevebe A Národni Listy támadja a cikk miatt az igazságfigyminisztert itasjdmitlhiató. Misit a ropuWS'M/mis párt baloMalí szárnyának hajgjla, IBotoaaowiűki főleg pénzügyi kárdfeék és a költségvetés iránt érdeklődött. iá nemzeti blokk in-akna idegéin előadója kettít a költs égvet-éeiiek, kéröblb pedig elnöke a pérdügyi bizottságnak. Poinearé 1924-ben ajánlotta fel neki a tetnge- rés®etiigyi tárcáit, aurwdyet Bokaaiowsüöí eMogn- d<rtt. de már 1926-ban a nemzeti egység Podn- waré által rekonstruált kormányába a kereskedelmi tárna vezetését Tette át. Az utolsó választások utón otthagyta párti rakrió- jóít és csatlakozott a Louclienr által vezetett radikális baloldali csoiporthioa. A szere/nicsétleniiljárt minisztert 'különben (Prágáiban Is ismerték, ahová a műit 'év szeptemberében, a minlta'vásár aHaalrnábót látogatott el. Egyébként nem ó az első minit?' tér, akii repülőbalesetnél veszítette életét, löliluoen Bertea/ux akkori k'adiigyiminiBater a (Pá-ris—tmaidiridli légii nt startijénél: olyan közel merészkedett a gépihez, hegy a prepelleresanar elkapta és holtraroncsolta, Utgyanafkíker a mellett© álló Momte miniszterelmök is súlyosan megsérült. A sajtó sirat és vádol Paris, szeptember 8. Az a hatás, simelyeit a Iffle- (reskedeletmiigyi (miniszter hirtelen és tragikus halála keltett, legjobban a sajtó nekrológjaiból tükröződik. A lapok különkiadásaikban szóiméinak be a katasztrófa mondén legapróbb részletéről és meghatóit szavaikkal emelnek emléket a (kereskedelmi miniszternek, aki aránylag fiatalon ragyogóan feMvető politikai pályát futott meg. Hamgsulyotzzák a lapok, hogy (Bofcano'wski a politika és a közigazgatás minden ágálban egriorrnla eredménnyel mnn'kó'lkodott, hogy a (kormány lég- j fiafaklblb 'tagja voüt és hogy tehetsége nagyon értékes, majdnem pótolhatatlan eleme a francia politikának. Megdöbbentő halála kísérteties éleséggel mutatja meg a iranoia légügy mélyreható vádé ágát. A sajtó a 'felháborodás elemi és viharos erejével követeli egyértelműiéig a francia repülés ügyének és szervezeteinek alapvető revízióját. A Pouiplaine így i*r: A banda repülés halottjai Adjatok tél mindent. Tiltsatok ibe mindeú nagy légi válilalkozásii. Szűnt essetek be a légiforgalmait noán-daddig, mig el neon énjük ugyanazt a biztonságot, amelyet a külföld légiforgaJma már régebben eléírt. Az Oeuvre felelős légügyi miniszter kinevezését követeli. A Quotidien pedig a bürokrácia lomhaságát és rosszakaratú nemtörődömségét hibáztatja. A Petit Journal ezeket írja: (Nincs többé jogunk ahhoz, hogy újabb heka- tembákat emeljünk és mártírok tömegét küldjük a biztos pusztulásba. A mi légiforgaimuník álíandtóan a halálveszélilye]. /játszik. Bokanowski halott, de a bürokrácia még él. Hát már sohaBecn vetünk véget uraJfcnólnjak? A nemzeti pártok lapjai is osztoznak e íelfcá- horodásíban és Poimcaré házi ujságirója. csatlakozik ahhoz a követelésihez, hogy önálló és felelős repülésügyi miniszteri nevezzenek ki. Párig, szeptember 3. Ma még nem lehet bizonyosat tudni arról, milyen következményekkel jár a kormányra nézve (Bokánewskí miniszter halála. Yalószihüleg mák ideiglenesen töltik he a kereskedőim táncét és sor 'kerül arra a régien hangoztatott követelésnek teljesítésére, hogy a repülés ügyét, kikapcsolják a fceraskedekm minisztérium hatáiaköré'ből. Briand szerencséje A Journal még arról értesül, hogy kevés híján Briand külügyminiszter is a halálgóp áldozatai között lehetett volna. Bokanowski ugyanis mindenáron rá akarta venni Briandt, hogy tartson vele, ő elviszi repülőgépen Genfbe. Ha Bffiiiand úgyszólván m utolsó órában le nem mondja a közös légi utat, úgy a külügyminiszter is osztozott volna kollegája sorsában. Bohanowshy utolsó javaslatai Páris, szeptember 3. A légi drámának az az előjátéka, amelyről most m Edho de Paris rón/tja le a leplet, még itwagükusabbá teszi BokonowsM miniszter pusztulását. Mint inja, a (körülmények vélertleto ösezejaiszása úgy hozta tmagiáivaíl, hogy éppen a szombati rendkívüli minisztertanácson foglalkoztak a francia repüléstigy gyökeres átszervezésének szükségességévé'] és a mind égetőbbé vált válság eliminálásával. A minisztertanács, a® utolsó azok 'között, ameflye- ksn Bokano'wski résztvett, a miniszter összes javaslatait magáévá tette, de azok az intézkedések, melyekkel Bokanowskn meg a'karta refoTmálmá a francia repülésügyit, az ő szempontjából már elkéstek. „Egyszer úgy is meg kell halni“ Az Edho de Paris értesülése szerint a miniszterelnök még ma megbízza a kormány valamelyik tagját az órvánmaradf. kereskedelmi tároa ügyeinek ideiglenes vezetésével, de végleges döntésre csak a temetés után, a csütörtökre összehívott mi- nisztertainácison kerül a sor. A ke Journal a nekrolög kapcsán felelevenít egy beszélgetést, aumetlyet munkatársa folyltetiatit pár nappal ezelőtt a kereskedelemügyi miniszr 'térnél. Bokanio'wski alktkor a követezőket mondta: — A francia repül ésügy válságos viszonyai miatt állandó ‘támadásoknak vagyok kitéve. Ne mondja ön és önnel mások, hogy én a hatóiba küldőim a francia pilótákat és páholyból nézem az egymást ótő szereresé11 őrségeket. A. francia légifoorgalom az én vezetés esni alá tartozik, nekem kell hát példát adnom. Amilyen gyakran csak tehetem, repülőgépen utazom. Egy ízben résztvettem egy kísérleti repülésen is, ahol egy uj géptípust próbáltunk ki. És ha ez az ön életébe került volna? — kérdezte az újságíró. Eh miit, egyszer úgyis meg kett halná — válaszolta a rrrinisEteir. Párifi, szeptember S. Ma reggel halt árakor 6r- Hoeaett a párisi pályaudvarra a Ti í anowski mindsaiter teteméit saÉlftté rónai. A pályaudvaron az ribunyit hozátartozóin kiviül Serraut belügyminiszter és e keresekedeteonügyi minisztérium tísztvieelői (kasra várta a koporsót, amelyet azután a francia trikolórba burkoltaik és átvitték a kereskedelmi minisztérium palotájába, ahol a holttestet felravatalozták. Prága, szoptömfber 3. A Journal die Genevedben Mayr-Harting igaiaságügymiiniszber tolláiból „A németek politikája Ceehszlov ák iáb am“ cimmel egy cikk látott mapviilóigot, amelyben a némtet miniszter többek között ezeket unja: — A békeszerződések a csehszlovákiai német kisebbségek jelentőségét nem ismerték ©1, jóllehet az nemcsak hatalmas számbeli erejére támaszkodik, hanem kulturális és gazdasági szempontból is igen erős nemzetiséget alkot. A békeszerződés k ennek a .^kisebbségnek" nem biztosítanak több jogot, mint ez államban „képviselt" bármely más kisebbségnek. A csehszlovák törvényhozás ugyan — jóllehet az általános választójog élve alapján, eltekintve bizonyos geometriai és aritmetikai erőszakos lépésektől — a kisebbségi: ok is biztosítja a törvényhozásban való képviseletet, de ez még a békeszerződéseit szerény határozatait sem elégíti ki. Szükségtelen még egyszer felsorolni a csehszlovákiai németek panaszait, ami az iskolaigazgatási, az anyanyelv használatát, a németek magasabb állami hivatalokba való kinevezését és a német földbirtokok kijátszását ihletű. Gazdasági kérdésékben a csehek. németek és szlovákok között lehetővé vált legalább egy ad hoc együttműködés, de hogy ennek dacára az ©11 érnétek egyrészt a németek és csehek, másrészt a csehek és szlovákok között még mindig fennálíanak, bizonyítéka annak, hogy micsoda iróniát tartalma® a „Csehszlovákia" szó. A miniszter ezután rámutat arra, hogy a csehszlovákiai németek körött két politikai tábor alakult ki. Az egyik tábor a külföldi eseim étnyekfal várta és remélte, hogy Európában ujelbb határren- diezésre kerül a sót, amely a békeszerződések eredményeit megsemmisíti és ezzel. íenm észöbsze- rüleg a csehszlovákiai németek politika i helyzetét is ímegyálfozteitja. A másik csoport viszont azon a véleményem volt, hogy el 'kell fogadni a tényleges helyzeteit 'és igyekezni kell az uj otthonban ugv berendezkedni, ahogy csak lehet. A* első csoport negíativista okokból ©futasd- totót* m aj államot, a másik csak a poMGkai müdswwt utssdtotóta ed és arra tőrekiedott, hegy m aj állam német polgárainak poiMkstí jogait kivirja. Ilyen köriilméiiyek körött hajjbo/títiáik végre 1©25 fezén a választásokat. A 'tisztán csehiekből álló kormánytöbbség vereséget szenvedett. Ezt a vereséget három főok idézte elő. Az éleő az volt, hogy egész Európában teljesen megválltorotit a politikai helyzet, ez a változás azonban nőm oly értelemben történt, mint ahogy' ezt a negatív isták vártáik, nem kerüli sor az európai államok határaimk módost- tásána, hanem közeledés történt Pranciaxwsuág én Németország között. Csehszlovákia tehát ugyancsak Németországhoz •váló közeledés orionMciójá't kereste, emint eat a történelem és a földrajzi helyzet te megkívánta. A másik ok tisztán a német tábor oeztályftagorödésán alapszák s iltt a többség nyiMan a németek jogainak a kormány keretein belüli való kivívása mellett foglalt állást. A csehek végre maguk is belátták, hogy az állam érdiekében a németeket meg kel nyemilök az együttműködésre és ez volt a harmadik ok. A szerencsés véletlen s gazdasági' problémák tették lehetővé az ad hoc együttműködést a csehek és németek körött. így alakult meg az úgynevezett vámtöbhség és 1928 őszén a német aktivisták beléptek a kormánytöbbségbe és kőt mémeí aktivistát ki is neveztek miniszternek. A Národni Listy ffOlháborodása Az dgazságiügyminászster cikke miatt felhábo borodik a nemzeti demokrata Národni láety és m;egáitóil!pi)tja, hogy ez a cikk nem egyéb, mint Cpehszlováldánaík és kormányának megvádolása, az egész külföld előtt. Ee a cikk egy .aktív mmiezíter haililatían /támadása' saját állama ellen. Az ügy annál komolyabb, mivel az igazságü^yminiszter éppen azt a pillanatot választotta ki erre, amikor Géniben a kisebbségi kongresszus és a népszövetségi tanács is ülésezik. Ez a támadás nemcsak a csehszlovák nemzet, hanem a kormány és az állam eleh te irányul, amelynek nevét a miniszter még iróndíkiusnak kritizálta te. Mayr-ÍHörting miniszter ugyan aktívista- ként szerepel, azonban az állam megvádolására felbujtatja a negatívistákart- Egyszier e mámét ua- ciotaálista arcát mutatja, máskor a keresztényszo- cialistáf, ma'jd pedig a német feltámadárt hanigsu- lyozva, isméi aktivista politíbát hirdet. A Nátrodní Listy kérdi tehát: Szabad-© egy miniszternek Csehszlovákját és a ÍDonuányt, amelynek itlagja, égy megvádolni? Várnaija-© ezért e cikkért a kotrtmfoiy e fe- telőssége*? íiRTCülisr eleién kezdődik a francia parlament uj ülésszaka Páris, szeptember 3. A francia parlament uj ülésszaka az Echo de Paris jelentése szerint november 6-án nyílik meg. HINNÉKAHA („KACAGÓ MM") REGENY.Irta: mii DROONBiRG (B) Mondjak neki frázisokat népéin-ek jövőjéről, amelyben magam sem (hiszek? Jósoljak jövőt ennek a népnek, amely meotheheit- Jetüiil a pusztulás felé tart, amelynek civiilte záciét akarunk adni, de csupán a cipőtisztító és a cseléd nívójáig. Itt van ez a leány is, forró vérü és vörös bőrű teremtés, akinek szép9ége> minden előkelő szalonban íeltünést keltene és akinek mégis tiltva van a belépés oda, mert vörös bőre megpecsételte pá- riiasorsát Nlinos-e igaza neki, az indiánnak, amikor károsnak tartja a civilizációit, amelyet rájuk akarnak erőszakolni, holott ő népének újjászületéséről álmodozik? Újjászületés? Elég korán lesz holnap is a szomorú ébredés! Már későre járt az idő s azt ajánlottam neki, hogy pihenjen le. Kifeszitett takaró segélyével válaszfal délét álliitottam közénk s miagam számára a másik oldalon készítettem fekvőhelyet, illetőleg vastag bundámba burkolóztam . Miután még az éjszakára megigazítottam a tüzet, ki nyújtózkodtam az eddiginél valamivel szegényesebb fekvőhelyemen, amely azonban nem volt még a legrosszabb azok között, amelyeken kanadai kalandozásaim és vadászataim közben aludnom kellett. Még sokáig feküdtem ébren, hallgatva a Ikmn üvöltő szélrohamokat és elgondolkoztam azon, amit nekem ez a fiatal indián tférnv mesélt. III. A hóvihar másnap még mindig dühöngött, habár valamivel üoevésbé hevesen. Nagyobb nehézség nélkül sikerült nyitást vágnom a barlangom előtt tornyosuló bélfalba. Egyetlen pillantás azonban meggyőzött ar- ról, hogy még nem gondolhatok rendes körsétáimra, amelyeket a csapdák megvizsgálására szoktam tenni. Mikor a külvilág növid, szemléje után visszatértem a barlangba', az indián leányt már ébren találtam. Barátságos nevetéssel üdvözölt. — Nos, Minnehaha, hogy vagy? Hogy viselkedett a lábad? — Nem tudom — volt a habozó válasz — átaludtam az egész éjszakát. Nagyon fáradt voltam. A lábam ugylátszik jobban van. Csak akkor fáj, ha mozgatom. — Mutasd! Kibontottam a borogatást és megvizsgáltam. Az izületiben mozgékony volt, habár a mozgás még mindig fájt. A borogatásnak kitűnő hatása volt. A diagamat már jelentékenyen leapadt, de a bőr kékes-zöld foltja tájékán a nyomás nagyon fájt, azt mutatta, hogy vér szivárgott a szövetekbe. Ismét bedörzsöltem egy (kis whisky vei, könnyedén megmassziroztam, majd uj borogatást tettem rá. Ezután elikészitettem a reggelit, amelyhez mindketten jó 'étvággyal láttunk hozzá. Bár majdnem teljes tétlenségre voltam kényszerítve, a nap mégis meglehetős gyorsan miuilt. Minnehaha mindig kész volt arra, hogy a kérdéseimre válaszoljon. Úgy látszik a misszióban egészen leszokott, az indiánok szokásos hallgatásáról, amelyet még jutalmaik Ígérgetésével se 'lehet megtörni. Múlt esti bepillantásom a leány jellemébe ezáltal még mélyebb (lett. Noha énről maga se igen tudott, a leány meglepő intelli- genciát és szellemi érettséget árult el. ami- nőt csupán azoknál szoktunk találni, akik kijárták az élet kemény iskoláját. Törzse tagjainak átlagánál kétségtelenül jóval magasabb színvonalom állt és mégse titkolhattam el magam előtt egy pillanatra sem, •hogy élete azért elválászLliatatilamul össze van kötve népével, és összekötve kell is maradnia vele. Szellemi feilsőbbsége ugyanis nem biztosithatja neki a fölvételit a fehér faj társadalmába, mert vörös hőre elzárja ettől. Több nap múlt el így. A harmadik napon annyira csökkent a vihar, hogy ismét megkezdhettem napi körsétámat és a szükséges munkákat, igy a favágást is elvégezhettem. Az indián leány már nem volt olyan telhetetlen. Lábának gyógyulása szépem haladt és már tudott ide-oda járkálni a barlangban, bár ez még fáradságába került és nem ment mindem fájdalom nélkül. Szinte magától értetődően átvette kis háztartásunk munkáját, amely azonban nem sokkal volt több az é!ke- zések előkészítésénél. A hosszú estéit, amelyek délutáni négy ór,a körül megkezdődtek és eddig ugyancsak magányosak és egyhangúak voltait, sajátos varázst nyertek az ő jelenlétével és én felhasználtam a jó alkalmat arra, hogy tekéi e- tesiteem ismereteimet a sioux-nyelvben. Főképpen az indián szokásokról és foglalkozásokról. beszélgettünk, sőt mesélt azokról az időkről is, amelyeket nem látott ugyan, de féli estéken sokat hallott a törzs véneitől, amikor a sátorban parázsló tűz körül ültek. Azokról az időkről, amikor a prai- nieken hatalmas bivalycsordák legeltek, mielőtt még megjelent a fehér ember, aki száz- és ezerszámra Ölte le a bivalyokat, azoknak a munkásikölóni űknak élelmezésiére, amelyek Krupp acélaiméit a vadonba lefektették. A szép időkről, mikor az .Indiáin ok a mérhetetlen mezők egyedüli lakosai voltaik és szabadon vándorolhatlak oda, ahova nomádkedvüik vezette őket, — amikor még gazdagok voltak, mert a jávorszarvas és a bivaly kielégítette életük minden szükségletét. Hogy az indiánok mennyi mindent köszönhettek a bivalynak, alig lehet eflimo/nda- ni. A bivaly húsának mindem diarabját konzerválták és megszárilották, úgy hogy hónapokon keresztül eltartott és se táplálóerejéből, se Ízletességéből nem veszített. Abban az évszakban, amikor hó borította a vidéket és hiányzót: a zöldség, amely különben étlapjuknak a változatosságot adta, kizárólag bivalyhuson éltek a rézbőrüek. A bivaly bőrét sokféleképpen dolgozták fel; ezzel födték a wigwamokat és a tepeeket, vagyis kunyhóikat és sátraikat; de bivaly- bőrből varrták pompás ruháikat és a puha mokasszinokat: a ,,bonharisnyáík‘‘-at, amelyek nélkül lehetetlen az őserdőkben járni. A ki nem cserzett bőrökből nyergeket* kan- társzárakat csináltak, meg lasszékat és szíjakat hasítottak. A szarvakból kanalakat és ivóedényeket faragtak. A velőt a bőrök cserzéséhez használták. A csontokból készültek a különböző szerszámok, amelyeket a bőrök kidolgozásánál használtak, továbbá a hairci buzogányok és a nveregszarvak, melyeken a felgöngyölít lasszó függött. Vagy pedig összetörték a csontot -és kifőzték belőle a zsírt. A beleket megszórd tolták és a vékonyabbakat varrófonalnak használták, az erősebbekből pedig ijjak húrjait fonták. Az ijjakat nagy előszeretettel használták még akkor is, amikor a fehér ember elhozta nekik a puskát, villámával és durranásával. Az indiánok nagyon büszkék voltak ügyességükre és arra a vakmerő bátorságra, mellyel a bivalyokat vadászták. Ehhez a sporthoz valóban kellett is a merészség, mert a bikák veszedelmes legények voltak és nem egy derék vörösbő rii kizárólag bozontos lova villámgyors mozdulatainak köszönhette, hqgy megmentette a bőnél. (Folytatjuk.)
