Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-04 / 201. (1828.) szám

T>RKGairMAfifeAR-H!BLSP

A kisebbségi kongresszus elítélte

a kisebbségeket anyanépeik kultúrájától elválasztó határzár-rendszert

Fíachbarlb SSraö sasifi előadása a magyar kisebbségek kultúrájának mostoha sorsáról - Egy kisebbség kultúrája is értékes alkotórésze az

egyetemet emberi kulturáltak ét térelmei az egyetemet kultúra térelmei it

$

„1 isgiveraiüiőnyi lélekszámú kisebbségek bizalma a népszövetség iránt súlyosan megrendült"

Géni, szeptember 3. (A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása.) A kisebbségi kongresszus második napja főként a kisebbségeknek anyanem zetükhöz való viszonyával foglalkozott. E kérdés előadói Osáky R'ichárd, a nagyszebeni szász kulturliivata! vezetője és Robinson litvániai zsidó képviselő volt. A magyar kisebbségek részéről elsőnek Jakabffy Elemér dir., a romániai Magyar Párt alelnöke mondott nagyhatású besz*édet, amelynek elvi fontosságú részeit lapunk egyik legközelebbi számában fogjuk közölni. Kurcsinszky észtországi orosz képviselő után, aki főként az ő nemzetiségének kul turális helyzet ével foglalkozott, Flach- baTth Ernő dr., a szlovenszkói és rnszinsz- kói szövetkezett ellenzéki pártok 'központi irodájának igazgatója, mondotta el az alábbi, eürü helyesléssel kísért beszédét:

Flachbartti Ernő dr. előadása

— Keyserling Hermann gróf, az ismert 'német filozófus, aki maga is egy nemzeti kisebbség tagja, nemrégiben „Európa spektruma" címen érdekes munkáját adta ki, amelyben kontinensünk legjelentékenyebb népeinek legjellemzőbb tulajdonságát és ezeknek az európai kultúrára való jelentőségét elemezte.

— A kép, amelyet Keyseirling müvében alkalmaz, nagyon találó és a nemzeti kisebbségek helyzetére is igen instruktiv. Az emberi kultúra színekben gazdag spektrumhoz hasonló, amely sok színből áll és ezeknek egymásmellettisége meg átszövődése a napfény sugárzó pompáját, adja. Ezek a színek az egyes nemzetek kultúrái, amelyek egymás között teljesen különbözve, együttesen az emberi kultúra egyetem ét alkotják, amely mindnyájunknak annyira értékes és annyira kedves. Ha ezek közül a színek közül bármelyik hiányozna, ha e nemzeti kultúrák bármelyikét megsemmisítenék, ez nemcsak az érdekelt nemzetet sújtaná, hanem az egész emberiségnek kárára lenne.

A nemzeti kisebbségek kultúrái azok az árnyalatok, azok a lépcsők, amelyek az egyes nemzetek kultúráit összekötik és a köztük fennálló ellentéteket és különbségeket áthidalják.

— Amint egy nagy kertben különböző virágok vannak a legszebb orchideától a rózsákon és tulipánokon 'át a szerény ibolyáig és százszorszépig, úgy az emberi civilizáció nagy kertje sem kizárólag a nagy népek alkotásaiból alakult ki, hanem a kis nemzetek és a nemzeti kisebbségek alkotásaiból is. Ha ezeknek egyikét megsemmisítenék, az egyetemes hullaira soha jóvá nem tehető kárt szenvedne. Ha nem volna Shakespea- írünk, Moherünk, Goethénk, kultúránk feltétlenül szegényebb volna, mint most és az volna akkor is, ha nem lenne például Sien- kievftczüok és Jókaink. Hogy mit jelent egy nemzeti kisebbség kultúrája, ahhoz elegendő Len au példájára hivatkozni, aki a magyar országi német kisebbség talaján születve, a német irodalom egyik legjelentékenyebb lírikusává fejlődött.

— Mindennek el lenére

sok állam nem méltányolja kellőképpen kisebbségeinek kulturális jelentőségét az egyetemes emberi kultúrához való vonatkozásában, fiőt ellenkezőleg gyakran annak megsemmisítésére törekszik.

A nemzeti kisebbség kultúráját csak akkor fejlesztheti ki, a lappangó erőket csak akkor bonthatja ki, ha azzal az anyákul túrával való kapcsolatát, amelyből az ő gyökerei is erednek, meg nem zavarják és meg netm gátolják.

Ha a nemzeti ki sebt ég kultúráját az anyanép kultúrájától erőszakosan el akarják zárni, ha az államot kínai fallal veszik körül, hogy az anyanemzet kultúrája semmiféle hatást ne gyakorolhasson a nemzeti kisebbségre, akkor nemcsak a kisebbség ellen vétkeznek, hanem az egész emberiség ellen követnek el bűnt.

Kulturhatárzár — Középeit répában

— Olyan igazságok ezek, amelyek már mindnyájunknak banálisoknak tűnnek fel, azonban újból és újból hangoztatni kell őket, mert olyan korban élünk, amikor a rég elmúlt idők kísérletei támadtak fel, hogy a nemzeti kisebbségek kultúráját megsemmisítsék. Sok példát tudnék felsorolni. Hivatalos aktákkal és hatósági adatokkal tudnám bebizonyítani, miként kezelik az osztrák-magyar monarchia egyes utódállamaiban némelyik nemzeti kisebbség kultúráját és hogyan akarják elzárni kínai fallal az anya nemzet szellemi mozgalmaitól.

Olyan költőiknek müveit, akik a 17. szá— Gyakran hivatkozunk arra a párhuzamra, mely a vallási szabadság már elért fejlődése és a még kivívandó nemzetkul-turai lelkiismereti szabadság között fennáll Azok a rendszabályok, amiket előbb futólag megemlítettem, a 'legsötétebb reakció rég letűnt ideire emlékeztetnek. Mária Teréziának és a Szent Szövetségnek korában a magyar egyetemi hallgatók nem kereshették fel a külföldi egyetemket és a külföldön megjelenő könyveknek Magyarországba való beszállítása tilalmas volt Ilyen módon akarták megakadályozni, hogy azok a szellemi mozgalmak, amelyek akkoriban a külföldön uralkodtak, az országba be ne hatolhassanak és a nép lelkét ne befolyásolhassák.

— Ezek a rendszabályok azonban hiábavalóknak bizonyultak. Az uj korszellem nem állott meg a határoknál, hanem minden határsorompóval dacolva, behatolt az országba és az egész állami, meg társadalmi életét átalakította.

Az uj államok sem tudják rendőri intézkedéseikkel megakadályozni, hogy az anyanemzet kulturális mozgalmai a határokon át ne hatoljanak és a nemzeti kisebbségek kultúrájára természetes hatásukat ki ne fejtsék.

Az emberi erő nem elegendő ennek megakadályozására.

— Nemcsak a. nemzeti kisebbségeknek, hanem az emberiségnek és az uralkodó nemzetnek is érdekében áll, hogy a nemzeti kisebbségek kultúrájának az anyanép kultúrájával váló szabad kapcsolatát ne gátolják.

Aki a nemzeti kisebbségeket ebben a kapcsolatban akadályozza, az az emberiség kultúrája ellen vétkezik, amelynek szinpompája feltétlenül szegényebb lesz, ha egy kisebbség kultúráját nem fejtheti ki.

Azonban az uralkodó nemzet is szenved ennek következtében, mégpedig nemcsak azáltal, hogy a kisebbségi nemzet ellenszenvét váltja ki a többségi nemzet kultúrájával szemben és igy az államot is gyöngíti, hanem azáltal is, hogy a nemzeti kisebbség, mint anyanépe kultúrájának és a többségi nép kultúrájának egybekapcsolója, nem lesz többé abban a helyzetben, hogy a két szomszédos kultúrkört egybekapcsolja é9 a két nép közötti közeledést munkálja.

— Ezért épppn az egyetemes emberi kultúra érdekében kell erélyesen tiltakoznunk az előbb megemlített kormányintézkedések

zadíban éltek, nem szabad ezekbe az államokba behozni és olyan költőknek meg íróknak, akik ma is élnek és akiknek müveit is a többségi nép nyelvére fordították le, nem szabad a kisebbségek városaiban előadást tartaniuk,

sőt több esetben még a beutazási engedélyt is megtagadják tőlük. Azokat a könyveket, amelyek az utóbbi élvekben az anya nép országában jelentek meg, csak előzetes cenzúra után szabad terjeszteni. Egyetlen újságnak sem szabad a határon átjönnie, azoknak a kivételével, amelyeknek politikája a kormányokra kellemes. A kisebbségek városaiban nagyon sokszor megtiltják az anyaországiból való színművészek fellépését, csupán csak azért, mert annak az államnak polgárai, amelyben az lanyanép többséget alkot. Az anyaországban szerzett akadémiai diplomákat elvileg nem honosítják. Azok a tanerőik és lelkészek, akik képzettségüket az anyaországban szerezték, nem jöhetnek az országba, hogy a kisebbség hiányzó erőit pótolják.

ellen. Mindaddig, amíg a mai helyzetet nem szüntetik meg teljesen,

mindaddig, amíg a kisebbségeket irredentával vádolják amiatti, hogy anyanépük kulturális értékeire igényt tartanak, egyáltalán nem lehet beszélni a nemzetek kulturális együttműködésének olyan nj megszervezéséről, mint aminőre például a Commission pour la

Cooperation intelectuelle törekszik,

vagy pedig az anyaországnak a kisebbségi kulimra intézményes támogatásáról, amelyet az előttem szóló Kurcsinszky professzor nálunk egészen hibásan feltételez. A Pen Olub, Európa legjelentősebb irodalmi férfiainak ez a nagy egyesülése egy Ízben már állást foglalt az itt tárgyalt korlátozásokkal szemben. Minden kulturembernek joga és kötelessége, hogy ezt a példát kövesse és állandóan követelje, hogy az egyetemes emberiség érdekében a nemzeti kisebbségek szellemi életük kifejtésében és fejlesztésében olyan szabadságot élvezzenek, mint az egyházak, amelyektől senki sem tiltja meg, hogy vallásos könyveiket az egész világon .szabadon ne terjesszék.

A kongresszus határozatai

Flachbarth Ernő dr. nagyhatású beszéde után a kongresszus egyhangúlag elfogadta a következő határozati javaslatot:

A kongresszus újból felidézi az 1925-ben és 1926-ban hozott határozatait az európai kisebbségek kulturális fejlődésének szabadságáról.

Megállapítja, hogy az ugyanazon nemzetiségű csoportok kölcsönös kapcsolatai, továbbá az anyanéphez való kapcsolatok nélkül a kultúra megfelelő fejlődése nem lehetséges.

A magára hagyatott és szellemi megtermékenyítés nélkül szűkölködő népcsoportoknak kultúrájukban el kell nyomorodniok, ami az államnak sem lehet érdeke. Az egyes nemzetiségeknek kulturális elszigetelése fejlődési szabadságukat is illuzóriussá teszi. Éppen ezért ezeknek a kölcsönös kapcsolatoknak ápolása a gyümölcsöt hozó kulturális élet feltétlen követelménye.

A kongresszus ezért a nemzeti lényeg természetéből indokoltnak tartja, hogy az egyes néprészek egymás között és a nemzet egyetemével, illetőleg anyanépükkel a Iíü'- turális kapcsolatokat fentarthassák és ápolhassak. Az államnak ezeket a kölcsönös kulturális kapcsokat és gyakorlati tevékenységüket semmiféle fajta rendszabállyal nem szabad gátolnia.

A népszövetség és s kisebbségek

A népszövetségnek kisebbségvédelmi eljárása fölött gyakorolt éles kritika hangja csendült ki a kongresszus 'következő határozatában:

A negyedik európai kisebbségi kongresszus elismeri, hogy a népszövetség tevé-i kenységének megkezdéseikor, mint a legfeL sőbb nemzetközi tekintélynek első megtes-t tesülése úttörő módon a kisebbségi jogoknak minimális mértékét védelme alá vette.

A kongresszus a népszövetség átvállalta garanciákban nem lát befejezést, hanem csak első kezdetet azokban a nemzetközi intézkedésekben, amelyeknek meg kell köny-i nyiteniök az egyes államokban a nemzetisé-i gek kiegyenlítését azoknak konkrét viszonyai és szükségletei szerint és meg kell teremteniük a bizalomnak légkörét meg a többségi és kisebbségi nemzeteknek állam- politikai munkáját a világbéke érdekében.

Ezzel szemben a kongresszus vissza-' tekintve a népszövetségnek immár több mint nyolcesztendős tevékenységére, nemcsak azt veszi észre, hogy a népszövetségnek a kisebbségek panaszai ügyében követett eljárása ki nem elégitoen alakult, hanem azt is meg kell állapítania, hogy a népszövetség a magára vállalt kötelezettségét hiányosan teljesiti. A kongresszust különös aggodalommal töltik meg a vezető államférfiak részéről ellentmondás nélkül a népszövetségi tanács platformján elhangzott nyilatkozatok, amelyek a kisebbségjogi határozmánroknak a nemzetiség feiunáradására vonatkozó eredeti értelmét kétsógbevonják, sőt egész ellentétesen magyarázzák, ami csupán csak az európai nemzeti feszültségek súlyosságának tökéletesen hamis megbecsüléséből szár- mazhatik.

A népszövetség kisebbségi osztályának titkári állását legújabban a tárgyilagos garanciákra való tekintet nélkül töltötték be és ez különösen nyugtalanító módon ébreszti a kongresszusban azt az aggodalmat, hogy a titkárság a jövőben előkészítő feladatának nem felelhet meg, ami a kisebbségi körökben a népszövetség tekntélyét a lehető legnagyobb mértékben veszélyezteti.

Ezeknek a tényeknek megfontolásával a negyedik európai kisebbségi kongresszus kijelenti, hogy a negyven millió lelket átfogó nemzeti kisebbségeknek és vele együtt mindazoknak a még nagyobb tömeget alkotó embereknek, akik a kisebbségeknek a népszövetség feladatáról vallott felfogását elfogadják, a népszövetség, mint a kisebbségi jogok garantálója iránt érzett bizalma súlyosan megrendült.

A kisebbségi probléma megoldása irányában a népszövetség részéről az eddig alkalmazott, módszerének következtében semmi komoly lépés nem történt. A nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása, mint a béke fentartásának előfeltétele, a népszövetségnek elsőrendű kötelessége és a jövőben is az marad.

Éppen ezért a kongresszus elvárja, hogy a jövőben a népszövetség ennek a kötelességének meg fog felelni.

Wilfan elnök ünneplése

Végül meg kell még emlék ennünk a kongresszus második napjánaik következő fontosabb eseményeiről:

Medmger Vilmos dr. csehszlovákiai német szenátor táviratilag jelentette be, hogy fontos családi okokból nem jöhetett el Génibe. Mivel Loischka képviselő sem jelent meg,

a s zudétan érnetek képviselet nélkül maradtak.

Kitudódott, hogy Wilfan Josip dir., a kongresszus elnöke, most ünnepli születésének 50. évfordulóját. Ez alkalommal Motzkin Leó dr. üdvözölte a népszerű elnököt, akit a kongresszus tagjai viharos ünneplésben részesítettek. Wilfan válaszában tréfásan kijelentette, hogy őt hol pánszemífának vagy pánm agy arnak, hol pedig pángerimánnak vagy pánszlávnak mondják, ami nyilvánvaló bizonysága annak, hogy valamennyi kisebbség érdekét egyformán szivén viseli.

Ammende Ewald dr., a kongresszus főtitkára, a kisebbségeknek a nagy nemzetközi egyesületekhez való viszonyával foglalkozott és arra az eredményre jutott, hogy a kisebbségeknek különösen a népszóval-égi ligák uniójában kell vállvetve együtt működ niők.

A kisebbségek kulturszabadsága egyetemes kulturérdek

1928 szeptember 4, foedd,

________