Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-30 / 223. (1850.) szám
^ Mai számaink S© ©!«3a! ^ sz^n> * VMÉHHM : 1928 •nptombwSO Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓi és mszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága a, Panská ulice negyedévre76, havonta2SKe;külföldre: politikai namlaoiac- ' . t2, [h emelet. Telefon: 30311 — K,adoévente 450, félévre 226, negyedévre 114, fősterfeaíő: POMlfCOl napilapja Felelős vertesztd: hivatal: Prága U„ Panskánl 12/IIL -Tehavonta 33 Ke. Egye. szám ára V20 Ki BURÁNYI LÁSZLÓ GÉZA lefon:3(8«.-30rgonfelmt Hírlap, Praha . mm Erdély árulóra (fi.) Prá.ga, sze>ptember 29. Amikor tiz ösztönei övei ezelőtt megingott, j alattunk a föld és a régi Magyarország tör- j t éneim! épülete összeomolni készüli', a ma- j gyarországi németek túlnyomó többsége hü maradt ahhoz a néphez, amely őseiket ven- d égszere tőén befogadta hazájába, a legnagyobb kiváltságokkal ruházta fel és mindvégig tejben, vajban fürösztette őket. Ennek a hűségnek legszebb tanúbizonysága a soproni németek magatartása volt, akik az elé az alternatíva elé állítva, hogy régi hazájuk és a fajtestvér Ausztria között válasszanak, habozás nélkül Magyarország oldalára állottak és csaknem kivétel nélkül a régi államkötelékben való megmaradás mellett szavaztak. — Csak az erdélyi szászok, akik magyarellenes érzelmeiket régebben sem rejtették véka alá, fordítottak hátat a magyar népnek és néhány nappal az erdélyi romának gyulafehérvári nagygyűlése után fönntartás nélkül csatlakoztak a Románia Maréhoz. Szász barátainknak ezt a magatartását, minek is tagadnék, a legnagyobb háladátlan- ságnak érezte a magyarság. Az erdélyi szászak a középkori magyar királyságban, de még inkább az erdélyi fejedelemségben olyan nagy jogokkal bírtak, amilyenekkel sem akkor sem később a világ egyetlenegy kisebbsége sem dicsekedhetett. Valóságos államot alkottak az államban. Azokban a városokban és községekben, ahol megtelepedtek, ők voltak az nrak: maguk választották papjaikat, biráikat, sőt a szebeni grófot, a szász terület közigazgatásának főnökét is. Amikor később Erdély önálló fejedelemséggé alakult ugyanolyan közjogi helyzetet kaptak, mint a magyarok és a székelyek, akik mellett Erdély harmadik nemzetét alkották s az erdélyi országgyűlésen csak az válthatott törvénnyé, amihez ők is hozzájárultak. Az a tudós, aki a kisebbségek ma annyira aktuális követelésének: a nemzetiségek politikai és kulturális autonómiájának históriai előzményeit kutatja, az erdélyi szászok régi jogállásánál szebb és tökéletesebb megoldást sehol sem fog találni. Kivételes helyzetüket, persze a modern kor követelményeinek megfelelő uj formában, Magyarország és Erdély uniója után is megtártották. Az erdélyi szász evangélikus egyház a magyarhoni testvér-egyháztól egészen független és különböző szervezettel bírt; a szász egyetem, vagyis az erdélyi szászok vallási és közművelődési alapja, háboritba- •1 dl a mii birtokolhatta óriási vagyonát; középiskoláikban a tanítás németül folyt; a szász képviselők a mindenkori magyar kormánypárt különálló és nagy befolyású frakcióját alkották s a tisztviselők kinevezésénél az államhatalom mindig gondosan ügyelt arra, hogy a szászok érzékenységét valahogy meg ne sértse. A veszedelem órájában mégis minden lelkiismereti furdalás nélkül cserben hagyták a magyarságot és abban a reményben ringatják magukat, hogy a román állam még nagyobb jogokkal fogja őket felruházni, mint amilyeneket Magyarország adott nekik. E reményültben azonban keservesen csalódniok kellett. A bukaresti kormány csakhamar rátette a kezét a szász egyetem birtokaira és a földreform végrehajtása során nemcsak ezeket, de az egyes politikai és egyházközségek földjét is kisajátította, anélkül, hogy megfelelő kártérítést fizetett volna érettük. A hitfeleke- zetek által fönntartott elemi és középiskolák államsegélyét, amely a régi magyar időkben igen tekintélyes volt, bevonták és a szászok ma csak úgy tudják fen tartani kitűnő tanintézeteiket, hogy horribilis egyházi adókat vállaltak magukra- A párisi kisebbségi szerzőDint® pillanatok a tengeri lefegyveizés kérdésében 1 ftatataals súlyos dilemma előtt: vagy érvényteleníteni a francia-angol Dofiaegyesményi. vagy megkezdeni a versenyfegyverkezést - &z amerikai váiaszjegyzék tartalma - Az angol kormány hallgatásba burkolódzik London, szeptember 29. Az angol—francia f loíbaegy ezm ény re adott amerikai váiastz- jegyzók tegnap érkezett Londonba és Párásba. A rendkívül éieshangu jegyzék mind a két fővárosban feltűnést keltett s beavatott körök szerint súlyos politikai következni ény- nye'l fog járni. A jegyzék szövegéből sóik minden kiszivárgott már, ámbár a pontos szövegét az angol és a francia kormányok még nem hozták nyilvánosságra. így pusztán az Amerikából Európába érkezett hírekre vagyunk utálva, melyek hozzávetőlegesein a következőiképpen vázolják a jegyzék tartalmát: Az amerikai kormány rámutat arra, hogy az angol—francia ílottaegyezmónyben pus-íSn a tizezerionnás és a tízezer tonnánál nagyobb hajók száma van körülhatárolva. Az Amerikai Egyesült Államok véleménye szerint hathatós flottaleszerelés esak úgy képzelhető el, ha a hajók építésének korlátozását minden hajónemre, azaz a nagy cirkálókra és a sorhajókra is kiterjesztik. Az angol—francia megegyezés értelmében mindkét hatalom korlátozás nélkül építhet hathüvelykes ágyukkal felszerelt cirkálókat és hatszáztonnás tengeralattjárókat. Senki sem állíthatja, hogy ezek a kis egységek nem képviselnek számottevő harci érteket, különösen annál a nemzetnél, amely a világ minden táján rendkívül sok megerősített flottabázissal rendelkezik. A jegyzék igen furcsának találja, hogy az angol-francia megegyezés elsősorban azoknak a hajóknak a korlátozását határozza el, amelyekre az Amerikai Egyesült Államoknak elsősorban szüksége van. A további technikai jélllegii meigiálOapiftiá- soík és feílsoroMsoik után a jegyzék mégegy- szer rámutat arra, hogy leszerelés csak az összes hajónemek építésének korlátozásával képzelhető el. Az Egyesült Államok tengeri hadereje az angol—francia megegyezés következtében rendkívüli hátrányos helyzetbe kerül, amit nem tűrhet sokáig. A megegyezés ilyen körülmények között semmiesetre sem alkalmas a verseuyfegyveTkezés megszüntetésére, sőt ellenkezőleg azt fogja eredményezni, hogy a nagyhatalmak hajó építési versenye hatványozott erővel újra megindul. Az Egyesült Államok kormánya tehát úgy véli, hogy az angol—francia egyezséget nem fogadhatja el a tárgyalások bázisául, mert az angol—francia ajánlatok semmiesetre sem szolgálhatnak hasznos célt. A továbbiakban az Amerikai Egyesült Államok kormánya újra megállapítja, hogy szivesen vesz részt minden olyan konferenciában, amely elfogadható bázisokon a tengeri fegyverkezés korlátozását igyekszik megvalósítani. E konferenciákon semmiesetre sem feledkezne meg Franciaország és Olaszország különleges követelményeiről, de abba nem egyezhet bele, hoigy önmaga hátrányos helyzetbe kerüljön a többi tengeri nagyhatalommal szemben. A Times a kényes helyzetről Az angol sajtó ma egyébbel alig foglalkozik érdemlegesen, mint az amerikai váílasz- jegyz ékkel. A lapok kifogásolják a kormánynak azt az eljárását, hogy mindeddig nem hozta nyilvánosságra a jegyzék pontos szövegét s igy a közvélemény pusztán találgatásra, vagy ami még rosszabb, az amerikai sajtó közleményeire és ellenséges izü beállítására van utalva. A legrettenetesebb rémhírek keringenek és sokan az angol—francia megegyezésbe olyanokat magyaráznak bele, ami egyenesen természetellenes és bűnös. A Times véleménye szerint a helyzet rendkívül veszedelmes. Nagybritannia kormánya súlyos dilemma előtt áll. Vagy elfogadja az amerikai válaszjegyzéket és érvényteleníti az angol—francia szerződést, vagy hallgatagon beleegyezik abba, hogy a tengeri fegyverkezés újra teljes mértékben és minden korlátozás nélkül meginduljon. Mindkét ut katasztrofális. Az angol- francia megegyezést visszavonni lehetetlen, mert kormányválságot okozna és nagy visszatetszést a nép között, ami most a választások előtt veszedelmes volna és az angliai kommunisták megerősítésére vezetne. Viszont versenyfegyverkezés esetén az amerikai Egyesült Államok sokkal jobb helyzetbe kerül, mint Nagybritannia. A pénz, az idő és a geográfiai fekvés az Unió javára dolgozik s tízéves versenyfegyverkezés után bizonyosra vehető, hogy az Amerikai Egyesült Államok flottája legalább háromszor akkora harci erőt fog képviselni, mint az angol flotta. A francia sajtó pesszimista Paris, szeptember 29. A francia sajtó igen határozatlanul ítéli meg a,z amerikai válasz- jegyzéket. A legtöbb lap elismeri, hogy a lefegyverzési tárgyalások ismét holtpontra jutottak és évekig fog tartani, amig a nagyhatalmak újra olyan bázist találnak, amellyel a tárgyalásokat megkezdhetik. Egyedül a Maiin marad optimista s Sauerwein hosszú cikkben fejtegeti, mennyiben jelent az amerikai jegyzék és az angol—francia flottamegegyezés uj lendületet a lefegyverzési tárgyalásokban. Az amerikaiak önbizalma Newyoik, szeptember 29. Az angol—francia flottaszerződésre adott amerikai válaszjegyzéket az amerikai lapok legnagyobb része fentartás nélkül elfogadja és helyesli. Különösen a jegyzék nyíltságával, határozottságával és világos okfejtésével vannak megelégedve a newyorki és a washingtoni újságok. Általános vélemény szerint e jegyzék után az európai megállapodás elveszti ható erejét és az európai hatalmaik nem tehetnek mást, minthogy a jegyzék elvetése, vagy a versenyfegyverkezés megkezdése között választanak. Amerikában senki sem vonja kétségbe, hogy az óceánon túlról jött nyomás hatása alatt az európai hatalmak elejtik elhamarkodott megállapodásukat és más bázison folytatni fogják a flottaleszerelési tárgyalásokat. LAUFER $., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 28-22. dés ama pontjának végrehajtására, amely a szászoknak épipen úgy, mint a székelyeknek vallási és iskolaügyi autonómiát biztosított, a román kormány még álmában sem gondol. A szász tisztviselőket, akiket a forradalom után egy ideig még megtartottak a közhivatalokban, a legutolsó évek során tömegesen elbo- csájtották állásukból. De talán még ennél is jobban fájlalják a szászok a " Romániában uralkodó közgazdasági és közéleti viszonyokat. Most már ők is látják, hogy micsoda irtózatos csapás egy müveit népre, hogy egy rendezett államéletből egyszerre balkáni viszonyok közé került. Erdély ma is gazdag és kin esés ország, amelynek mindene van: fája, szene, sója, viziereje, ipara, kereskedelme, de mit ér az, ha saját zsírjában kell megtolnia, mert Romániának senki sem akar hitelezője lenni és a bukaresti kormány lehetetlen közgazdasági politikája miatt a készárukat nem lehet kiszá]lrOíni az országból. Ehhez még hozzájárul a minden képzeletet felülmúló korrupció, amely Románia nevét hírhedté tette egész Európában. Ahol az állam vagyonát a Csáky szalmájának tekintik és a tisztviselők minden hivatalos lépésük után baksisra várnak, ott természetesen a dolgozó társadalomnak lehetetlen a helyzete, mert neki kell megfizetnie azokat az adókat, amellyel a mindig üres állampénztárt meg kell tölteni. Minden káröröm nélkül hallottuk az er- déljd szászok panaszait és tökéletesen meg tudjuk érteni, ha ez a nép is torkig megelégelte az uj állapotokat, amelyek Erdély árnykorát teremtették meg. Néhány nappal ezelőtt Nagyszebenben tartott gyűlésükön a szászok elhatározták, ,hQgy amennyiben követeléseiket a kormány rövidesen nem teljesiti, ucv ők is Genfbe viszik sérelmeik hosszú listáját. Ugyanekkor Brandsoh Rudolf, a szászoknak még a magyar időkből jól ismert vezére, tüzes beszédben tárta fel a tarthatatlan helyzetet és leplezetten őszinteséggel kimondotta, hogy a szorgalmas szászok nem tudnak annyit keresni, mint amennyit Romániában a közpénzekből ellopnak. A nagyszebeni gyűlés után most már kétségtelen, hogy azok a szász vezetőférfiak :nek tiz évvel ezelőtt Med- gyesen döntő szerepük volt a csatlakozás elhatározásánál, szászor megbánták pálfordulásu- kat és szívből örülnének, ha ezt a lépésüket meg nem történtté lehetne tenni. Miként a horvátok, úgy most a szászok is utólag igazolják a magyar rend-zert. amelyet egykor annyit ócsároltak. A magyarság ismét szomorú elégtételt kapott.
