Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-28 / 222. (1849.) szám
1928 szeptember 28, csütörtök. ^X«GAl/V\ACteDR-HTRIini» Egy titokzatos csehországi fiatalember meggyilkolta és kirabolta Galambica Mária királyházai kereskedőnőt A rejtélyes idegen felbukkan Királyházán — Tervszerű készülődés a gyilkosságra — A gonosztevő fejszével verte szét áldozata koponyáját és a holttestet az ágy alá rejtette — Izgalmas hajsza a gyilkos után — A vonaton fogták el a menekülő tettest — Királyháza, szeptember 27. (Saját tudó- siftónktál.) A csehszlovák—román határon fekvő Királyháza (község lakosságát két nap óta egy példátlan k egy étik őséggel és megdöbbentő tervszerűséggel végrehajtott rabló- gyilkosság tartja extáiikus izgalomban. A közbiztonsági szervek, a csendőrség és rendőrség ezúttal olyan körültekintéssel, éberséggel és ügyességgel végezték a bestiális gonosztettet felderítő nyomozást, amely becsületére válhat a nagyvárosok bűnügyi rendőrségeinek is. Rövid pár órával a gyilkosság felfedezése után már bilincsekbe verve ült a gyilkos a nagyszöllősi járásbíróság fogházában s a csendőrök a gonosztévő beismerő vallomása és a tanuk elmondása alapján részletes és minden adatra kiterjeszkedő képet rajzoltak a bűntény kitervezéséről, végrehajtásáról és a tettes menekülési 'kísérletérői. Egy titokzatos idegen Mintegy nyolc nappal ezelőtt egy feltűnően jól, szinte rikító eleganciával öltözködő fiatalember bukkant fel a királyházai utcákon és bár a határ menti községnek meglehetősen nagy idegenforgalma van, az érdekes külsejű és fellépésű titokzatos fiatalember mégis magára vonta a figyelmet. Különösen akkor fordult felé a községbeliek érdeklődése, mikor másnap és harmadnap is az utcán látták anélkül, hogy tudták volna, mi célja van Királyházán. A községben, ahol a szomszédok két nap alatt minden titoknak a nyitjára jutnak, már másnap arról beszéltek, hogy a fiatalember Galambicza Mária zöldségkereskedőasszonynál bérelt szobát s hogy az albérlőt valószínűleg gyöngéd szálak fűzik a 36 éves, de még mindig csinos és kívánatos asszonyhoz. A találgatásokon túl azonban nem jutottak és a község népe nem tehetett egyebet, mint hogy kiváncsi érdeklődéssel figyelje az előkelőnek látszó idegen minden lépésiét. A jelek arra mutatnak, hogy a fialta!emberről háziasszonya sem tudott többet, mint a szomszédok. Pár nappal előbb beköszöntött hozzá a jólöltözött idegen, aki csehországi származásúnak mondta magát és Scholtz Anion néven mutatkozott be. Szobát bérelt és igyekezett előzékenységével, kedveskedő modorával beférkőzni az asszony és 17 éves Teréz leánya kegyeibe. A zöldségárusnénák sejtelme sem volt arról, hogy az idegen fiatalember, aki látszatra közömbösen nézelődik széjjel a lakásban és egykedvű, udvarias hangon érdeklődik az üzlet menete iránt, tervszerűen figyeli az asszony életmódját s főleg azt, hol, milyen összegű pénzt tart magánál. Vadászat a prédára Tegnap reggel az asszony elküldte leányát az egyik falubeli üzletbe, hogy hozzon légyfogókat. Alighogy a leány eltávozott, a fiatalember kopogtatott az ajtón. — Bocsánat, hogy alkálmatlianfcodoim, egy csekély szívességet kérek — mondta —, váltson fel, kérem, egy ötvenfcorouást. Az asszony gyanútlanul vette elő rejtekhelyéről a borítékokban őrzött pénzét, felváltotta az ötvenkoronás bankjegyet, azután a pénzt nagy zsebkendőbe csavarta ég keblébe rejtette. A fiatalember felcsillanó szemekkel figyelte minden mozdulatát s hogy hozzájusson a pénzhez, először cselhez folyamodott. — Pillanatnyi pénzzavarban vagyok, ami a magamfajta üzletembernél gyakran előfordul. Nagyon meghálálnám, ha kisegítene ezer korona kölcsönnel, amit pár nap múlva visz- «zafizetnék, — próbálkozott az idegen. — Dehogy is van nekem annyi pénzem, — óvatoskodott az asszony. — Miért olyan bizalmatlan hozzám, láttam a bankókat, amikor számolta. Mutassa csak ... A gyilkosság Az asszony szabadkozott, a fiatalember mind követelődzőbb lett. Hangjának udvarias simasága érdesre tor- sudt Már durván támadt vendéglátójára, izgatottan pattogtak a szavak. A suhanc brutális hangon követelte a pénzt, az asszony ijedten védekezett. A veszekedés továbbfajult és az idegen ököllel ment a védtelen asz- szonynák. Megtaszitotta, az asszony a szekrény élének esett, fájdalmában felszisszent és rnegtántorodott. Vendége most habozás nélkül cselekedett. A kályhához ugrott, felragadta a sarokba támasztott fejszét és teljes erejéből meglendítve az asszony fejére sújtott. A fejsze éle kettéhasátotta a szerencsétlen teremtés koponyáját. A halál pillamaitok alatt bekövetkezett s a bestiális gyilkos áldozata hasadt koponyával, szétfröccsent agyvelővel nyúlt el a földön. Gyilkosa hozzáugrott, kiragadta kebléből a féltve őrzött pénzt, a hullát az ágy alá gyömöszölte és az ágytakarót függönynek húzta eléje. Azután elmenekült. Gyors léptekkel távozott a vasúti állomás felé, egy pár perc múlva már a vasúti pénztárnál jegyet vett a Huszt felé induló vonatna. Az áldozat leánya felfedezi a gyilkosságot Kilenc óra körül járhatott az idő, amikor a fiatalember végigiramodott az utcán az állomás felé. Ugyanebben az időpontban igyekezett hazafelé Galambicza Teréz és 50—60 lépés távolságra lehetett házuktól, amikor elsurranni látta lakójukat. Odahaza zárt ajtókra talált. Dörömbözöft, de egy hang sem árulta el, hogy édesanyja a lakószobában lenne. Most már rossz •. sejtelmei 'támadtak és az ablakon át ugrott be a lakásba. A felforgatott, földön heverő bútordarabok megerősítették gyanúját. Lázas ijedtséggel keresett, kutatott a bútorok között s egyszerre szemébe Hint a padlón vöröslő vértócsa. „Édesanyám, hol vagy, édesanyám i“ — sikoltozta, de nem kapott választ s a dermesztő csendben megérezte a tragédiát. Tovább folytatta a kutatást és eljutott az ágyhoz, amelynek takarója a földig volt húzva. Pár centiméternyire fellebbentette a takarót. Először egy mozdulatlan, viaszosán sárga kéz tűnt elé, s amint mélyebben az ágy alá nézett, elszörnyedve fedezte fel édesanyja vértöl borított, ketté- szeltkoponyáju holttestét. Velőtrázó sikolyt hallatott s eszméletleaiM esett össze. Nem tudja, meddig hevert a zsibbadt ájulásban, de lassan ébredezni kezdett eszmélete s újból átvibrált idegein a borzalom. FeMpászikodott és mint az őrült, lobogó hajjal, jajveszékelve rohant át az utcán bátyja lakására. Bátyja karjaiba hullott, de beszélni nem bírt, mert a rettenetes élmény torkába fojtotta a szót. Dadogva, minden erejét összeszedve tudott annyit mondani: — Csendőröket s orvost vigyél édesanyámhoz! Nem sokkal ezután már mozgósítva volt a csend őrs ég és a csendőrök a községi orvossal siettek a gyilkosság színhelyére, melyet akkorára nagyobb embergyürü vett körül. A csendőrök elálltak az ajtókat és senkit sem bocsátottak a lakásba. Először az orvos vizsgálta meg az áldozatot, de már csak a félórával ezelőtt beállott halált konstatálta. Az orvosi szemle után akcióba léptek a csendőrök és miután a leányt, amennyire ez dúlt lelkiállapotában lehetséges volt, kikérdezték, egyenesen a vasútállomásra rohantak és a pénztárosnál érdeklődtek a feltűnő eleganciával öltözött fiatalember után, alki a Huszt felé induló vonatra jegyet váltott. A pénztáros még emlékezett az idegenre, sőt azt is meg tudta mondani, hogy a fiatalember íTlisztig váltotta meg a jegyét. Hajsza a gyilkos A királyházai csendőrség sürgöny- és telefondrótokon alarmirozta a huszti és környékbeli csendőrséget s rövid idő leforgása alatt az egész vonalon csendőrök figyelték s várták az idegent, akiről hü személyleírást kaptak. A gyilkos már menekülésének módjával is elárulta, hogy gonosztettét előre megfontolt szándékkal hajtotta végre, hogy részleteiben kidolgozott tervet készített elő a menekülésre. Hogy üldözőit megtévessze, Huszt felé váltott jegyet, de már a következő vonattal visszafelé indult. Hí aráéi fi a külföldi fórumok elé járulnak kisebbségi sérelmeikkel „Történelmi fordulóponthoz érkezeti el a szász nép" — állapította meg a nagyszebeni nagygyűlés Nagyszeben, szeptember 27. A szászok szeben megyei körzetének polgárai a napokban Nagyszebenben nagygyűlést tartottak, amelyen az erdélyi szászság vezetői beszámoltak népük jelenlegi helyzetéről és a szász kisebbség harcairól. A gyűlést Bucbholzer Ernő tanár nyitotta meg, aki többek között a következőket jelentette ki: — Busongással gondolunk csatlakozásunk idejére, arra *z időre, amely a népek uj tavaszának tetszett, előttünk, azok után az események és megrázkódtatások után, amelyek akkor végigszántottak a világon. Mi mindent nem vártunk akkor és mi mindent nem Ígértek nekünk. S mi lett ezekből a virágos álmokból? Kijózanodás, csalódás, sőt kétség* beesés. Brandsoh Rudolf képviselő általános tetszés között kijelentette, hogy a szászoknak annyi türelemmel viselt béketürés után végre határozottan meg kell mondaniok: a viszonyok elvisolhetetíenek. — Elviselhetetlenek az állapotok azért, mert nem a törvény uralkodik, hanem épen azok önkénye, akiknek a törvény betartása felett kellene őr köd mi ők. Ha a viszonyok nem változnak meg, nekünk és államunknak tönkre kell menni. Megpróbáltuk, hogy kiegyezzünk a viszonyokkal és olyan harceszközöket válasszunk, amelyeket a viszonyok alkalmasaknak mutattak. Azonban akkor is az a veszedelem fenyeget minket, hogy az a méreg, amely szét akarja tépni ezt az országot, minket is szét fog tépni. Most vége a türelemnek. Utolsó alkalommal terjesztjük követeléseinket a kormány elé. Ezek lényegileg abban állanak, hogy a törvények betartását, a korrupció1 megszüntetését és az állampolgári egyenjogúságot követeljük. A miniszterelnök ünnepélyesen megígérte, hogy szeptemberben törvényesen rendezik a kisebbségi kérdést. Ez az időpont már elmúlt és olyan hangok hallatszanak, hogy a kisebbségi kérdés törvényes rendezésének BALL PALAIS THEATRE ALHAMBRA Praha, Václavské nám. Telefon: 29641. Naponta világvárosi attrakciók 12 RACHMAN1NOFF a nagy orosAzimfonikus jazz orchester Előkelő magyarok találkozóhelye A huszti vasútállomáson vett Prágáig egy másodosztályú jegyet, beült a fülkébe és kényelmesen szivarozva, újságot olvasva utazott visszafelé Királyháza irányában. Délután 3 óra körül csendőrök járták át a vasút kocsija! és minden fűik ében szétnéztek. Egy másodosztályú fülkében . •. Benyitottak abba a fülkébe is, ahol a gyilkos ült, de a fiatalembert egyáltalában nem rémitette meg a csendőrök megjelenése, mert nem számított arra, hogy tettét ilyen hamar felfedezik és rátalálnak nyomaim. Csak midőn igazolásra szólitto’ttáik fel, szál! inába a bátorsága és hagyta él hidegvére. Zavarában kétféle személyazonossági igazolványt mutatott elő, melyek egyike Scholtz Anton, a másik pedig Nemecsek Václav névre volt kiállítva. A csendőrök biztosak voltaik dolgukban s miután a személyleirás pontosan ráillett a másodosztályú fülke utasára, felszólították a kétnevü embert, hogy kövesse őkett. A fiatalember ekkorára már ismét visszanyerte hidegvérét s ellenkezés nélkül, színlelt felháborodással és méltatlankodással állt a csendőrök közé, akik magukkal vitték Királyházára. A csendőrlaktanyában a fiatalembert motozásnak vetették alá és zsebeiből a két névre szóló igazolványon kívül 841 korona készpénz került elő. Midőn a gyilkosság időpontjára és magára a gyilkosságra vonatkozó kérdéseket mellének szegezték, a fiatalember reménytelen kísérleteket tett a csendőrök félrevezetésére, de tagadása a bizonyítékokkal szemben nem állhatott helyt s miután minden kibúvót és egérutat elzártak előtte, beismerő vallomásra kényszerült. Vallomása megtétele után a csendőrök vasraveüték és • átszállították a nagyszőlős!;' járásbíróság fogházába. A vallatás és a nyomozás nagyjában világosságot derített a véres gonosztettre, de egy pár részlet miég homályban maradt és ezeket a folytatólagos vizsgálat igyekszik napvilágra hozni. így nem tudták kétségtelen bizonyossággal megállapítani a rablógyilkos személyazonosságát, tettének közelebbi motívumait és az elrablóit pénz összegét. A nyomozó hatóság valószínűnek tartja, hogy a fiatalember lclkiismeretét a gyilkosságon kiviil még több bűncselekmény is terheli és Csehországból azért indult el ruszinszkói kalandra, mert az ottani rendőrségek köröző- leveleá és elfogató parancsai izzóvá hevítették talpai alatt a talajt. nincs is szüksége. Utoljára beterjesztett követeléseikre meghatározott időponton belül világos igent vagy nemet várunk. Ha a válasz nem lesz kielégítő, úgy jogunkat olyan utakon kell keresni, amilyeneket nekünk az államok közötti szerződések mutatnak. Künn a nagyvilágban mind nagyobb és nagyobb lesz a megértés abban a tekintetben, hogy mit jelent a kisebbségi kérdés egész Európa szempontjából és a vezető államférfiak mind jobban győződnek meg arról, hogy ezt a kérdést igazságos megoldás felé kell vezetni. Az a véleményem, hogy mai gyűlésünk, nemzeti harcunk újkorát jelenti. Történetünk fordulópontján állunk. Több felszólalás után Plattner Hermann lap- szerkesztő határozati javaslatot terjesztett be, amelyet a gyűlés egyhangúlag elfogadott. A határozati javaslat többek között a következőket mondja: — Az ut, amelyen járnunk lehet, világosan van elénk Írva, Legelőször az ál- lampolitika felelős tényezői elé vezet bennünket és ha jogos követeléseinket nem teljesítik, ugv a nemzetközi jogszolgáltatáshoz keR fordulni. A gyűlés után beható tanácskozások folytak, amelyek során kibangsulyozódott. hogy az erdélyi szász nép történelmi fordolópont- hoz érkezeit el és minden lelkierőt meg kell feszítenie a küzdelemhez.
