Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-28 / 222. (1849.) szám

1928 szeptember 28, csütörtök. ^X«GAl/V\ACteDR-HTRIini» Egy titokzatos csehországi fiatalember meggyilkolta és kirabolta Galambica Mária királyházai kereskedőnőt A rejtélyes idegen felbukkan Királyházán — Tervszerű készülődés a gyil­kosságra — A gonosztevő fejszével verte szét áldozata koponyáját és a holttestet az ágy alá rejtette — Izgalmas hajsza a gyilkos után — A vonaton fogták el a menekülő tettest — Királyháza, szeptember 27. (Saját tudó- siftónktál.) A csehszlovák—román határon fekvő Királyháza (község lakosságát két nap óta egy példátlan k egy étik őséggel és meg­döbbentő tervszerűséggel végrehajtott rabló- gyilkosság tartja extáiikus izgalomban. A közbiztonsági szervek, a csendőrség és rend­őrség ezúttal olyan körültekintéssel, éber­séggel és ügyességgel végezték a bestiális gonosztettet felderítő nyomozást, amely be­csületére válhat a nagyvárosok bűnügyi rendőrségeinek is. Rövid pár órával a gyilkosság felfede­zése után már bilincsekbe verve ült a gyilkos a nagyszöllősi járásbíróság fog­házában s a csendőrök a gonosztévő beismerő vallo­mása és a tanuk elmondása alapján részletes és minden adatra kiterjeszkedő képet rajzol­tak a bűntény kitervezéséről, végrehajtásáról és a tettes menekülési 'kísérletérői. Egy titokzatos idegen Mintegy nyolc nappal ezelőtt egy feltű­nően jól, szinte rikító eleganciával öltözködő fiatalember bukkant fel a királyházai utcá­kon és bár a határ menti községnek megle­hetősen nagy idegenforgalma van, az érdekes külsejű és fellépésű titokza­tos fiatalember mégis magára vonta a figyelmet. Különösen akkor fordult felé a községbeliek érdeklődése, mikor másnap és harmadnap is az utcán látták anélkül, hogy tudták volna, mi célja van Királyházán. A községben, ahol a szomszédok két nap alatt minden titoknak a nyitjára jutnak, már másnap arról beszéltek, hogy a fiatalem­ber Galambicza Mária zöldségkereskedő­asszonynál bérelt szobát s hogy az albér­lőt valószínűleg gyöngéd szálak fűzik a 36 éves, de még mindig csinos és kívá­natos asszonyhoz. A találgatásokon túl azonban nem jutottak és a község népe nem tehetett egyebet, mint hogy kiváncsi érdeklődéssel figyelje az elő­kelőnek látszó idegen minden lépésiét. A je­lek arra mutatnak, hogy a fialta!emberről háziasszonya sem tudott többet, mint a szom­szédok. Pár nappal előbb beköszöntött hozzá a jólöltözött idegen, aki csehországi származásúnak mondta ma­gát és Scholtz Anion néven mutatko­zott be. Szobát bérelt és igyekezett előzékenységével, kedveskedő modorával beférkőzni az asszony és 17 éves Teréz leánya kegyeibe. A zöldségárusnénák sejtelme sem volt arról, hogy az idegen fiatalember, aki látszatra kö­zömbösen nézelődik széjjel a lakásban és egykedvű, udvarias hangon érdeklődik az üz­let menete iránt, tervszerűen figyeli az asszony életmód­ját s főleg azt, hol, milyen összegű pénzt tart magánál. Vadászat a prédára Tegnap reggel az asszony elküldte leá­nyát az egyik falubeli üzletbe, hogy hozzon légyfogókat. Alighogy a leány eltávozott, a fiatalember kopogtatott az ajtón. — Bocsánat, hogy alkálmatlianfcodoim, egy csekély szívességet kérek — mondta —, váltson fel, kérem, egy ötvenfcorouást. Az asszony gyanútlanul vette elő rejtekhelyéről a borítékokban őrzött pénzét, felváltotta az ötvenkoronás bankjegyet, azután a pénzt nagy zsebkendőbe csavarta ég keblébe rejtette. A fiatalember felcsillanó szemekkel figyelte minden mozdulatát s hogy hozzájusson a pénzhez, először cselhez folyamodott. — Pillanatnyi pénzzavarban vagyok, ami a magamfajta üzletembernél gyakran előfor­dul. Nagyon meghálálnám, ha kisegítene ezer korona kölcsönnel, amit pár nap múlva visz- «zafizetnék, — próbálkozott az idegen. — Dehogy is van nekem annyi pénzem, — óvatoskodott az asszony. — Miért olyan bizalmatlan hozzám, lát­tam a bankókat, amikor számolta. Mutassa csak ... A gyilkosság Az asszony szabadkozott, a fiatalember mind követelődzőbb lett. Hangjának udvarias simasága érdesre tor- sudt Már durván támadt vendéglátójára, iz­gatottan pattogtak a szavak. A suhanc brutá­lis hangon követelte a pénzt, az asszony ijedten védekezett. A veszekedés továbbfa­jult és az idegen ököllel ment a védtelen asz- szonynák. Megtaszitotta, az asszony a szekrény élé­nek esett, fájdalmában felszisszent és rnegtántorodott. Vendége most habozás nélkül cselekedett. A kályhához ugrott, felragadta a sarokba támasztott fejszét és teljes erejéből meglendítve az asszony fejére sújtott. A fejsze éle kettéhasátotta a szerencsét­len teremtés koponyáját. A halál pillamaitok alatt bekövetkezett s a bestiális gyilkos áldozata hasadt kopo­nyával, szétfröccsent agyvelővel nyúlt el a földön. Gyilkosa hozzáugrott, kiragadta kebléből a féltve őrzött pénzt, a hullát az ágy alá gyömöszölte és az ágytakarót függönynek húzta eléje. Azután elmenekült. Gyors léptekkel távozott a vasúti állomás felé, egy pár perc múlva már a vasúti pénztárnál jegyet vett a Huszt felé induló vonatna. Az áldozat leánya felfedezi a gyilkosságot Kilenc óra körül járhatott az idő, amikor a fiatalember végigiramodott az utcán az ál­lomás felé. Ugyanebben az időpontban igye­kezett hazafelé Galambicza Teréz és 50—60 lépés távolságra lehetett házuktól, amikor elsurranni látta lakójukat. Odahaza zárt ajtókra talált. Dörömbözöft, de egy hang sem árulta el, hogy édesanyja a la­kószobában lenne. Most már rossz •. sejtelmei 'támadtak és az ablakon át ugrott be a lakás­ba. A felforgatott, földön heverő bútordara­bok megerősítették gyanúját. Lázas ijedtség­gel keresett, kutatott a bútorok között s egy­szerre szemébe Hint a padlón vöröslő vértócsa. „Édesanyám, hol vagy, édesanyám i“ — sikoltozta, de nem kapott választ s a der­mesztő csendben megérezte a tragédiát. To­vább folytatta a kutatást és eljutott az ágy­hoz, amelynek takarója a földig volt húzva. Pár centiméternyire fellebbentette a ta­karót. Először egy mozdulatlan, viaszo­sán sárga kéz tűnt elé, s amint mélyeb­ben az ágy alá nézett, elszörnyedve fe­dezte fel édesanyja vértöl borított, ketté- szeltkoponyáju holttestét. Velőtrázó sikolyt hallatott s eszméletleaiM esett össze. Nem tudja, meddig hevert a zsib­badt ájulásban, de lassan ébredezni kezdett eszmélete s újból átvibrált idegein a borza­lom. FeMpászikodott és mint az őrült, lobogó hajjal, jajveszékelve rohant át az utcán bátyja lakására. Bátyja karjaiba hullott, de beszélni nem bírt, mert a rettenetes élmény torkába fojtotta a szót. Dadogva, minden erejét összeszedve tu­dott annyit mondani: — Csendőröket s orvost vigyél édes­anyámhoz! Nem sokkal ezután már mozgósítva volt a csend őrs ég és a csendőrök a községi orvos­sal siettek a gyilkosság színhelyére, melyet akkorára nagyobb embergyürü vett körül. A csendőrök elálltak az ajtókat és senkit sem bocsátottak a lakásba. Először az orvos vizsgálta meg az áldozatot, de már csak a félórával ezelőtt beállott ha­lált konstatálta. Az orvosi szemle után akcióba léptek a csendőrök és miután a leányt, amennyire ez dúlt lelkiállapotában lehetséges volt, kikér­dezték, egyenesen a vasútállomásra rohantak és a pénztárosnál érdeklődtek a feltűnő ele­ganciával öltözött fiatalember után, alki a Huszt felé induló vonatra jegyet váltott. A pénztáros még emlékezett az idegenre, sőt azt is meg tudta mondani, hogy a fiatalember íTlisztig váltotta meg a jegyét. Hajsza a gyilkos A királyházai csendőrség sürgöny- és te­lefondrótokon alarmirozta a huszti és környékbeli csendőrséget s rövid idő leforgása alatt az egész vonalon csendőrök figyelték s várták az idegent, aki­ről hü személyleírást kaptak. A gyilkos már menekülésének módjával is elárulta, hogy gonosztettét előre megfon­tolt szándékkal hajtotta végre, hogy részletei­ben kidolgozott tervet készített elő a mene­külésre. Hogy üldözőit megtévessze, Huszt felé váltott jegyet, de már a következő vonat­tal visszafelé indult. Hí aráéi fi a külföldi fórumok elé járulnak kisebbségi sérelmeikkel „Történelmi fordulóponthoz érkezeti el a szász nép" — állapította meg a nagyszebeni nagygyűlés Nagyszeben, szeptember 27. A szászok szeben megyei körzetének polgárai a napok­ban Nagyszebenben nagygyűlést tartottak, amelyen az erdélyi szászság vezetői beszá­moltak népük jelenlegi helyzetéről és a szász kisebbség harcairól. A gyűlést Bucbholzer Ernő tanár nyitot­ta meg, aki többek között a következőket je­lentette ki: — Busongással gondolunk csatlakozá­sunk idejére, arra *z időre, amely a népek uj tavaszának tetszett, előttünk, azok után az események és megrázkódtatások után, ame­lyek akkor végigszántottak a világon. Mi min­dent nem vártunk akkor és mi mindent nem Ígértek nekünk. S mi lett ezekből a virágos álmokból? Kijózanodás, csalódás, sőt kétség* beesés. Brandsoh Rudolf képviselő általános tet­szés között kijelentette, hogy a szászoknak annyi türelemmel viselt béketürés után végre határozottan meg kell mondaniok: a viszonyok elvisolhetetíenek. — Elviselhetetlenek az állapotok azért, mert nem a törvény uralkodik, hanem épen azok önkénye, akiknek a törvény betartása felett kellene őr köd mi ők. Ha a viszonyok nem változnak meg, ne­künk és államunknak tönkre kell menni. Megpróbáltuk, hogy kiegyezzünk a viszo­nyokkal és olyan harceszközöket válasszunk, amelyeket a viszonyok alkalmasaknak mu­tattak. Azonban akkor is az a veszedelem fenyeget minket, hogy az a méreg, amely szét akarja tépni ezt az országot, minket is szét fog tépni. Most vége a türelemnek. Utolsó alkalommal terjesztjük követelé­seinket a kormány elé. Ezek lényegileg abban állanak, hogy a törvé­nyek betartását, a korrupció1 megszüntetését és az állampolgári egyenjogúságot követel­jük. A miniszterelnök ünnepélyesen meg­ígérte, hogy szeptemberben törvényesen ren­dezik a kisebbségi kérdést. Ez az időpont már elmúlt és olyan hangok hallatszanak, hogy a kisebbségi kérdés törvényes rendezésének BALL PALAIS THEATRE ALHAMBRA Praha, Václavské nám. Telefon: 29641. Naponta világvárosi attrakciók 12 RACHMAN1NOFF a nagy orosAzimfonikus jazz orchester Előkelő magyarok találkozóhelye A huszti vasútállomáson vett Prágáig egy másodosztályú jegyet, beült a fülkébe és kényelmesen szivaroz­va, újságot olvasva utazott visszafelé Királyháza irányában. Délután 3 óra körül csendőrök járták át a vasút kocsija! és minden fűik ében szét­néztek. Egy másodosztályú fülkében . •. Benyitottak abba a fülkébe is, ahol a gyilkos ült, de a fiatalembert egyáltalában nem rémi­tette meg a csendőrök megjelenése, mert nem számított arra, hogy tettét ilyen hamar felfedezik és rátalálnak nyomaim. Csak midőn igazolásra szólitto’ttáik fel, szál! inába a bátorsága és hagyta él hidegvére. Zavarában kétféle személyazonossági iga­zolványt mutatott elő, melyek egyike Scholtz Anton, a másik pedig Nemecsek Václav névre volt kiállítva. A csendőrök biztosak voltaik dolgukban s mi­után a személyleirás pontosan ráillett a má­sodosztályú fülke utasára, felszólították a kétnevü embert, hogy kövesse őkett. A fiatal­ember ekkorára már ismét visszanyerte hi­degvérét s ellenkezés nélkül, színlelt felháborodással és méltatlanko­dással állt a csendőrök közé, akik magukkal vitték Királyházára. A csendőrlaktanyában a fiatalembert motozásnak vetették alá és zsebeiből a két névre szóló igazolványon kívül 841 korona készpénz került elő. Midőn a gyilkosság időpontjára és magára a gyilkosságra vonatkozó kérdéseket mellének szegezték, a fiatalember reménytelen kísérleteket tett a csendőrök félrevezetésére, de ta­gadása a bizonyítékokkal szemben nem állhatott helyt s miután minden kibúvót és egérutat elzártak előtte, beismerő vallomásra kényszerült. Vallomása megtétele után a csendőrök vasraveüték és • átszállították a nagyszőlős!;' járásbíróság fogházába. A vallatás és a nyo­mozás nagyjában világosságot derített a vé­res gonosztettre, de egy pár részlet miég ho­mályban maradt és ezeket a folytatólagos vizsgálat igyekszik napvilágra hozni. így nem tudták kétségtelen bizonyossággal megállapítani a rablógyilkos személyazo­nosságát, tettének közelebbi motívumait és az elrab­lóit pénz összegét. A nyomozó hatóság való­színűnek tartja, hogy a fiatalember lclkiismeretét a gyilkossá­gon kiviil még több bűncselekmény is terheli és Csehországból azért indult el ruszinszkói kalandra, mert az ottani rendőrségek köröző- leveleá és elfogató parancsai izzóvá hevítet­ték talpai alatt a talajt. nincs is szüksége. Utoljára beterjesztett kö­veteléseikre meghatározott időponton belül világos igent vagy nemet várunk. Ha a válasz nem lesz kielégítő, úgy jo­gunkat olyan utakon kell keresni, ami­lyeneket nekünk az államok közötti szer­ződések mutatnak. Künn a nagyvilágban mind nagyobb és na­gyobb lesz a megértés abban a tekintetben, hogy mit jelent a kisebbségi kérdés egész Európa szempontjából és a vezető államférfiak mind jobban győ­ződnek meg arról, hogy ezt a kérdést igazságos megoldás felé kell vezetni. Az a véleményem, hogy mai gyűlésünk, nem­zeti harcunk újkorát jelenti. Történetünk fordulópontján állunk. Több felszólalás után Plattner Hermann lap- szerkesztő határozati javaslatot terjesztett be, amelyet a gyűlés egyhangúlag elfogadott. A határozati javaslat többek között a követke­zőket mondja: — Az ut, amelyen járnunk lehet, vilá­gosan van elénk Írva, Legelőször az ál- lampolitika felelős tényezői elé vezet ben­nünket és ha jogos követeléseinket nem teljesítik, ugv a nemzetközi jogszolgálta­táshoz keR fordulni. A gyűlés után beható tanácskozások foly­tak, amelyek során kibangsulyozódott. hogy az erdélyi szász nép történelmi fordolópont- hoz érkezeit el és minden lelkierőt meg kell feszítenie a küzdelemhez.

Next

/
Thumbnails
Contents