Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-27 / 221. (1848.) szám

1928 szeptember 27, csflt&riüfc. 5 Apponyi tegnapi genfi beszéde a világsajtó érdekiddésének középpontjában Az európai sajté kommentárjai - Az uj tézis: a biztonság egyoldalúsága A győzők biztonsága és a legyőzőitek szolgai sorsa - A kis nemzetek Apponyit saját eszméik megtestesítőjének tekintik — A mai ülés A világhírű eredeti Lichtman és Testvére Budapest féle cipö'x kizárólag Fóliák Emilnél, Prága, Národni trída 30. kaphatók. 'kodás feüietille áll pollit'iiika/i im egdtonitalásokniatk, aruant lioge-tőbbre váltó a béke ■és metm 'követetöheitlő aiz, hogy bdrósáigd. áltéíetek mrihltlt ceeiffleg íeüiáMoczáik mágiáit Géni, szeptember 26. A népszövetség közgyüliéséneik tagnap délutáni, a leszerelési és biztonsági főbizottság jelentéséhez fűződő vitájában Apponyi Albert gróf is felszólalt. Kijelentette, hogy mentesen minden retorikaá dísztől, .csak a lényeggel kíván foglalkozni. Ami a hágai nemzetközi döntőbíróság 36. cikkében foglalt fakultatív záradékot illeti, azt kormánya nevében elfogadásra ajánlotta. A következő javaslat a népszövetség jogszod- gá lajtaira vonatkozik, ezt is elfogadja. A hát­ralévő két határozati javaslatból az egyik szerződések megkötését ajánlja, aíkár az ál­talános okmányhoz való. akár pedig a döntő­bírósági rendszerhez való csatlakozás utján, a másik pedig a tagállamoknak ajánlja, hogy kölcsönös támogatási, valamint támadást ki­záró egyezményeket kössenek. Az előbbihez a magyar delegáció hozzájárult, mert egye­zik felfógásával, sőt ezt rokonszenvesnek mondhatja, azonban bizonyos kommentáro­kat fűz hozzá. Komoly igenlő szavazat min­den kormányra kötelező. Ez a csatlakozás in­volválná azt, hogy a magyar kormány erköl­csi kötelessége az, hogy a leggyorsabban egyezményeket kössön. „Ez azonos korábbi céljainkkal. Azonban az őszinteség kötelez arra, hogy kijelentsem, hogy a magyar kormány nincs abban a helyzetben, hogy azonnal keresztülvigyen ilyen szerződéseket. Az előttünk fekvő okmánynak egyik fejezete óvatosságra int. Ugyanis csaknem teljes sza­badságot adnak a fentartások megtételére. Ha bizonyos államoknak fentartásaik van­nak, Magyarország pedig fentartás nélkül fo­gadná ezt el, akkor nem sokat nyerne az alá­írással. Javasolom tehát, hogy a főtitkárság foglalja jegyzékbe az aláíró államokat, egy­idejűleg pedig a megtett fentaríá&okat is. Ék­kor ugyanis meglátjuk, hogy mennyiben ér­demes Magyarországnak ezt elfogadni. Más- részit másik ok a habozásra a népszövetség bizonyos szerveiben meghonosodott esi járás. Az tudniillik, hogy felhőbe borítják a nemzetközi bírásko­dás és döntőbíráskodás elveit. Észrevehető, hogy bizonyos vonakodás van. A politikai hatalom győzedelmeskedik a jogi hatalom födött így megdől a kis államok egyenlősége a bírói lórum előtt. Ez az áram­lat máris gyakorol bizonyos befolyást a ta­nács eljárásában.4* „Egészen más helyzet áll elő a kölcsönös támogatásról és támadás kizárásáról szóló egyezménynél. Itt kormányom nevében tartózkodom a szavazástól. A szerződés kimondja, hogy a felek kötelesek a tanácstól jogtalannak elismert háború esetén egymást támo­gatni. Kérdem, mivel támogasson 31a- gyarország? Hiszen le van fegyverezve. A másik, fontosabb ok a következő: A kölcsönös támogatás erkölcsi bizalmat követel. Sajnálatomra közölnöm k^lí, hogy a Magyarországot környező terüle­teken ennek semmi nyoma sincsen. In­nen, erről a szószékről hirdette Briand az őszinteség szükségességét. Én kiegé­szítem ezt azzal, hogy az őszinteség a népszövetségnek szükséges. Nagy elége­detlenség származik abból, ha Európát két csoportra osztjuk, még pedig a fel­fegyverkezettekre és a iefegyverzettek- re. Mindenekelőtt ennek a kérdésnek az elintézésére őszinteség szükséges." Apponyi ezután áhtért a leszerelés kér­désére. „Több, mint száz millió ember biz­tonságának kérdése a leszerelés, — mondot­ta Apponyi. — Mi Magyargrszág mostani biztonsága? Hossza® huza-vona után megen­gedték, hogy Magyarország 35.000 katonájá­nak 62.000 gázálarcot csináltasson. Kérdem azonban, a polgári lakosságot mivel védjük meg? Tehát hői itt a biztonság? Egyébként is a biztonság nem azonosítható azzal az okmány- nyál, amely végeredményben' mindössze egy darabka papiros, bármily nemes eszmék sze­repeljenek is rajta. A nemzet, amely megérdemli a nemzet nevet, nem tűrheti, hogy jogilag iníerio- • risabb helyzetbe kerülhessen másoknál. Itt kell a kérdést bátran kézbe venni, csakis ezen az utón szolgálható a világ biztonsága és teremthető meg az igazi békeáiliapot. Min­denkinek meg van a saját gondoükozásmódja, aszerint cselekszik is és mások gondolatvilá­gának megértésére fáradságot sem vesz. Megértés azonban csupán akkor érhető el, ha a gondolkodásbeli különbséget felismerik és megértik. Ha így eredményt elérhetünk, akkor semmiféle nehézség sem riaszt vissza bennünket, akkor, de csakis akkor, vagyok optimista és osztozom a népszövetség jövő­jébe vetett bizalomban. Ha a népszövetség megelégszik a valódi problémáik felületes kezelésével és ha formulákat keres ott, aihol nagyfontosságu kérdések várnak megoldás­ra, altikor bizonyára élni fog, végezni is fog bizonyos szervezkedést, számos esetben, ren­dezni is fog bizonyos ünnepségeket, de a nagy célt. amelyet maga elé kitű­zött. amelynek rendíthetetlen, odaadó szolgája vagyok, sohasem fogja elérni. Én ezt az ügyet akarom szolgálni, ezért be­szélek erről a helyről ilyen nyelvezettel, amely néha kelílemetlen, de őszinte és be­csületes." Apponyit, miikor lelépett a szószékről körülfogták a delegátusok, melegen üdvözöl­ték, az ülve maradt delegátusok pedig taps­viharban törtek ki. A nagy beszéd visszhangja Gonl, szeptember 26. A Journal de Gé­névé rendkívül meleg hangon méltatja Ap­ponyi felszólalását. Apponyi beszéde, a lap szerint, eseménye volt a végére járó köz­gyűlésnek. Magyarország első delegátusa azt a tekintélyt, amit magas kora és hosszú köz­életi pályája biztosit részére, ritka kifejező készséggel, rendkívül őszinte következetes­séggel párosítja. Noha Apponyi bejelentette, hogy e kérdésről a jövő évi közgyűlésen újabb beszédet fog mondani, mégis mindig úgy nyilatko'zik meg, mintha utoljára beszél­ne, miiílha meg kellene könnyíteni szivét és lelkiismerotét valami nyomasztó súlytól. A formában nagy mérséklettel, a Gondolatban nagy szilárdsággal teszi ezt. Beszéded igazi politikai és irodalmi csemegék. Gyerme­keink irigyelni fognak minket, hogy hallot­tuk ezt a férfiút, mint ahogy mi irigyeljük azokat, akik annak idején hallgatták Liszt Ferencet. Paris, szeptember 26. A sajtó barátság­talanul és kedvezőtlenül fogadja Magyaror­szágnak és Németországnak Genfiben a le­szerelési javaslatokkal szemben kifejtett el­utasító állásfoglalását. A mai ülés is Apponyi beszé­dének hatása alatt állt Géni, szeptember 26. A népszövetség mai közgyűlésén Comnen román delegátus szólt hozzá Apponyi tegnapi fejtegetéseihez. Kijelenti, hogy teljes őszinteséggel nyilatko­zik. Apponyi azt állította, hogy Magyaror­szág le van fegyverezve és az őt környező államok pedig állig fegyverben vannak. Ro­mánia békés állam. A múltban is többször kérte Svájc példájára neutralizáltatását. Ro­mánia maga szeretne leszerelni, ez azonban egyelőre a mai viszonyok között lehetetlen. Sokszor felajánlotta szomszédainak, hogy kössenek támadást kizáró szerződéseket, vá­laszt azonban mindezideig nem kapott Bizo­nyos államok azt állítják, hogy szomszédaik katonai felfegyverkezése veszélyezteti őket, jóllehet ők törekszenek a béke megzavará­sára. Magyarország állandóan vádaskodik szomszédaira. Elérkezett most a pillanat a vádak pontos kifejtésére. A foiaboaisájgtniaík Apponyi álltai lapoeitt'csf.áffit pfiHr Saimaltla akkor Iköveffloeailk be, ha megtörténik a morASie fesserelás ás 'ha miadeniűltt uinaf'oimrm jóit a® a dmudkráok, amelynek Romiámüa fis hódtóit Hiszi, hogy ■meigvafMsu! a Beszerelés, aimieffiy«ft a fördkjró íóstóndiékofe, a KelPowg-pakkwn és az amgcl-JÍnainidBa filtóíttbaiejg'yiemmény iö biaonyilt. Nem jámuJühat hxxmA te'rjieísetn ahhoz a gondtoflhffliD®, hogy a dönfcőbirrfáis­a békét Osusky is szükségesnek tartotta sz intervenciót Eauifcán Osusfcy oséhsztovák detegtífeas szóMfí M. Nem is ikért volna azét, — modotltia — hogyha tegtntaip nem hmgzabttaík volna el azok a súlyos sza­vaik, amelyék dgian afokaltansiKalk iámra, hegy megimén- gezzék a dunnái óiliaimiok B'ídTosaférá(jált Apponyi ato­mi tad'ok'Otlfta meg a szavazástól valló 'tartózkodást, hogy öimes meg Matgyonxxnseág és szomszéd oá kö­zött az az 'erkölcsi é& poMliliíkiaii ataitoszjféma, anueHy, illyetn eaeraödósék megkötéséit lehetővé teamé. Vág­jon ez az ömdokötáe aUknlimaB lesz-e emra, hogy eSő- eegiDtbe ezt a mooállliss és poM'likaá (köBe&cdést és eB- osalassa a Mzonyhaflamsájgot és a nyomáibam 'támadó fiéftreériéslt. Milndeoek dacára konmtámya nevében kújíetlienitíL, hogy öeehszfiorviáíkiiia, úgy anáinlt a omifiltban, a jövőben á» ragaszkodna tag bőkeszeratetiahiez és sima törekvéséhez, hogy a bakét óClíteJláinoissálgfbaia b'izltioeiüBá.k. A közgyűlés ezu'tőm ollfogadlha a jógii és Oieraa©- relési WJbiizoíltteóg jefliemlbését és a hozzáfűzött hialttá- rooHífá javaslatokat, miközben a magiyöir dielegtícdÖ tamhózkodP'it a támadás irrizátrását és a köliesömiös tó- mtoigaitáet biirfosiltő szerződéseik szövegéinek meg* szavazáséitól. A tegnapi eredmény Géni, szeptember 26. Mint tegnapi számunk­ban jelentettük, a népszövetség lefegyverzési vi­táján tegnap Benes és Táncos beszéde után Bem- storff gróf német delegátus mondott nagy beszé­det. Utána Paul Boncour szólalt föl, aki megcá­folni igyekezett Bernstorf! állításait. A francia! delegátus nyilatkozata után a késő esti órákban Cárion de Wiart belga miniszter, a harmadik bi­zottság elnöke befejezte a vitát és elrendelte a szavazást. A francia határozati javaslatot a i ép- 6zövetségi teljes gyűlés nagy többséggel elfo­gadta, de a magyar és a német delegátusok tar­tózkodtak a szavazástól. A költségvetési bizottságban rohamozzák Englist, a hadügyi tilkiadások miatt Engüs védi a nehezen egyensúlyba hozott költségvetését Prága, szeptember 26. A költségvetési bizottság ma délelőtt és délután folytatta a költségvetés feletti általános vitát, amelyet minden valószínűség szerint ma be is fejez. Az ülésen jelen volt Englis pénzügyminiszter, később Srámek miniszterelnökhelyettes is. A vitát érdekessé tette. Englis pénzügyminisz­ter felszólalása. Az első szónok Matousek cseh nemzeti demokrata képvi­selő volt, aki rámutat arra, hogy a kormány­pártok a szociális biztosítás kérdésében ép­pen a jubileumi évre való tekintettel voltak engedékenyek és többet engedtek, mint amennyit kellett volna. Szerinte a szisztema- tizálás következtében csak azok az állami tisztviselők jártak jól, akik újonnan léptek az állami szolgálatba, ellenben azok elől, akik husz-huSzcnöt éve állami tisztviselők, teljesen elzárták az előlépés lehetőségét. Tekintettel arra, hogy a költségvetés admi­nisztrációs tételei negyvenötmilliós megtaka­rítást mutatnak, kéri a pénzügyminisztert, hegy ezt a 45 millió koronát használja fel a szisztématizálás megjavítására. Igen élesen bírálja az adóbehajtásokat és különösen ki­fogást emel az ellen, hogy jóllehet leszállítot­ták az adóreform révén az adókat, mégis 1929. évre a jövedelmi adó a költségvetésben ugyanolyan magas összeggel szerepel, mint az elmúlt évben. Ebből tehát az következtet­hető, hogy az adóhivatalok ugyanolyan szigo­rúsággal fogják az adókat behajtani, mint eb­ben az évben. Sőt azt látja, hogy az adóre­form óta az adókivetések még nagyobb ösz- szegekre rúgnak, mint azelőtt. Sokhelyütt háromszor-négyszer nagyobb adót vetettek ki ez évben, mint az elmúlt években. 1926-ban egy emberre 137 korona adót vetettek ki, me^t az átlagösszeg 440 korona. Kéri az anomáliák megszüntetését. Diet] német szociáldemokrata képviselő kifogást emel az ellen, hogy egyes miniszté­riumok ugv ez évben, mint a múlt évben túl­lépik a költségvetés kereteit. Az 1927. évi zárószámadásból kitűnik, hogy a külügyi, a nemzetvédelmi és a belügyminisztérium túl­lépték a költségvetési előirányzatot. Különösen a nemzetvédelmi minisztérium lépte túl a költségvetést Csodálkozik azon, hogy ilyen gazdálkodást megtűrnek. A mull évi zárszámadásból kitű­nik, hogy az egyenes adókból 338 millió ko­ronával kevesebbet vetlek be, de viszont a nem egyenes adóknál a többletbevétel óriási. Ebből látható, hogy az adóbehajtás nem megy rendszeresen. Különösen a nem egyenes adó­kat későn vetik ki és ebből súlyos bajok szár­maznak. Az évi zárszámadás szerint az adó­hátralék 5.8 milliárd korona s ebből négy milliárd az egyenes adó. A zállampénztárban a többletbevétel 879 millió korona. Ugylát- szik tehát, hogy az állampénztárban renge­teg lehet a készpénz. Sőt, mint hírlik, bankokban is fekszik kincstári pénz igen alacsony kamatozás mellett. Értesülése szerint az állam a Skcda-müvekben is ér­dekelve van, ami nagy veszéllyel jár és igen könnyen nagy veszteségbe sodorhatja az államot. Kö­veteli, hogy a közigazgatási reformot ne hajt­sák végre. Englis beszéde Ezután Englis pénzügyminiszter szólalt fel és válaszolt a vita folyamán elhangzott beszédekre. Englis elsősorban Pólyák képviselő ama kijelentésére reflektál, hogy a pénzügymi­nisztériumnak vannak alávetve a többi re­szortok és minden minisztérium tulajdonkép­pen csak a pénzügyminisztérium végrehajtó közege. A miniszter szeretné, ha ez legalább egy bizonyos százalék erejéig megfelelne a valóságnak. A költségvetés úgy készül, hogy az egyes minisztériumok beterjesztik saját költségvetéseiket s a pénzügyminisztérium feladata mindössze annyi, hogy államháztar­tási szempontok tekintetbevételével a költ­ségvetést a stabilizáció keretei között tartsa. Ha a stabilizáció megvan, úgy a kormány dönt véglegesen a költségvetésről. Minden tárcá­nak megvan a lehetősége arra, hogy kiván- sággkkal álljon elő és a kormány dö”4 hogy erre vagy arra a célra többet vagy keveseb- bet ad-e. Minden tétel fontos, de a pénzügyi igazgatásnak az a föladata, hogy fölállítsa a keretet, melyet túllépni nem lehet. A pénzügyminisztérium‘funkciója inkább csak negatív, ne mállapithatja meg, hogy mire kell a pénzt t 'PRAS., .cAU-HIMjAIZ Apponyi beszetíe Géni, szeptember 26. A népszövetség tegnapi ülésén Apponyi Albert gróf magyar delegátus oly nagyszabású és olyan hatású beszédet imádott amilyet a genfi gyülekezet eddig csak Briandtól hallott, a egyszer, a genfi jegyzőkönyv vitájának napjaiban, Herriottóh majd Mac-Donaldtól, s mógelőbb, közvetlenül a háború befejezése után a tisztaszivü és lelkes Lord Róbert Ceciltől. Az agg magyar gróf szájából az európai lelki ismeret szólt, s talán ez volt az oka annak, hogy a nagy­szerűen fölépített és nemes előkelőséggel előadott beszéd oly óriási hatást keltett a hallgatóságban. A delegáltak percekig ünnepelték Apponyit, hozzárohantak a szónoki emelvényre, szinte megölelték és a kezét szorongatták. Elsőnek Wang kínai delegátus kívánt szerencsét Apponyi grófnak, majd Procope finn külügymi­niszter sietett hozzá a tapsoló tömegen át és Jani­don szorított kezet vele. Délután és este másról sem folyt a szó, csak a ,magy*‘ beszédről; voltak, akik ellene nyilatkoztak, de a legtöbben, rő>g a kis államok képviselői, akik a saját törekvéseik és gondolataik ragyogó megtestesitőjót látták Ap­ponyi grófban, határozottan a népszövetség egyik legnagyobb eseményeként ünnepelték a beszedet. A mai ülés sem tndott kikerülni a beszéd hatása alól 8 Apponyit tovább ünnepelték. A világ minden lapja behatóan foglalkozik az eseménnyel és Franciaországot kivéve, egyet­len ország sincs, amelynek sajtója Apponyit nem mint Enrópa lelkiismeretét és a kegyet­len elnyomatásban élő kisnépek szószólóját ünnepelné. Magát a beszédet az alábbiakban közöljük. Leg­fontosabb része az, ahol Apponyi az európai ál­lamok által tervezett biztonság egyoldalúságáról beszól. Mig Franciaország a lefegyverzés fejében erélyesen követeli a biztonságot, addig például arra senki sem gondol, hogy a legyőzött államok, így többek között Magyarország biztonsagára is figyelni kellene. Magyarországot milliókra menő szuronyerdő veszi körül s e szuronyerdők tulajdonosai mégis a saját biztonságukat akarják nemzet­közileg garantálni, s nem gondolnak a lefegy- verzeít 3fagyarország sorsára. Az európai rend s béke legnagyobb akadálya pil­lanatnyilag az a körülmény, hogy vannak nemze­tek, amelyek jogilag igen alacsonyreadü sorsra vannak kárhoztatva. Kétféle népjog uralkodik Európában: a győzőké és a legyőzötteké. Az a biz­tonság, amelyet egyes államok követelnek Géni­ben, örökkévalóvá akarja tenni a legyőzöttek és í győzök közötti különbséget. Mindazok a nemze­tek, amelyek igényt tartanak a nemzet nevére, természetesen tiltakozni fognak a biztonsági kér­désnek ilyen beállítása ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents