Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-27 / 221. (1848.) szám

4 fordítani, hanem csak azt mondhatja meg, mire nem lehet és nem szabad. A szocialisták állításával szemben, hogy a legnagyobb terhet a szegény népráteg viseli, le­szögezi azt, hogy a munkások és tiszt­viselők tízezer korona jövedelem utáni adója a jövedelmi adónak csak tiz százalékát teszi ki. Nyolcmillió ember van a köztársaság­ban, kiknek évi jövedelme nem haladja meg a tízezer koronái. Ha ezt a réteget a normális adóteherrel sújtanák, úgy jövedelmi adójuk kétmil­liárdot tenne ki. Ezzel szemben az egész jövedelmi adó nem tesz ki többet két mil- íiárdnál. Viszont szociális és népjóléti célokra az állam jóval többet ad ki két milliárdnál. Az állami kiadások két csoportra osztha­tók. Az egyik csoport az állam egészét szol­gálja, ilyen a had ügy, a közigazgatás, a má­sik oldalon szerepelnek a szakkiadások, ame­lyek nemcsak az állam javát, hanem egyesek javát is szolgálják, igy az iskolaügy, igazság­ügy stb. Remes szociáldemokrata képviselő azt" mondotta, hogy a költségvetés aktívuma felborul, ha a saitzi vasúti katasztrófa kárté­rítési összegét kiegyenlítik és a cukoripáro­sok is nagyobb összeget kapnak. A pénzügy­miniszter kijelenti, hogy a vasúti katasztrófa az állam pénzügyi igazgatását egyáltalán nem érinti. Bármilyen magas legyen is ez a kártérí­tés, nem érintheti a költségvetés aktívumát. Ami a cukorkérdést illeti. — hangsúlyozza a miniszter — hogy a kereskedelmi adókat bizonyos exportárukra rei'undálni kellene. A egyes tárcák túlköltekezését illetően kiemeli, hogy az iskolaügyi minisztérium a tavalyi költségvetést a 'tanítók fizetésrendezése, miatt lépte túl, a többi tárca dolgában ma még nem nyilatkozhat, mert még nincs kellő áttekintése ezekről a tulkiadásokről. Pólyák képviselő ama kifogására, hogy a vizszabá- lyozásra keveset irányoztak elő, a miniszter kijelenti, hogy ez csak ideiglenes tétel, egyéb­ként a vízenergia kihasználására kell töre­kedni. Az állam nem csinált újabb adósságot és mint exportállamnak, nem is szabad ehhez folyamodnia, sőt ellenkezőleg Csehszlovákia lesz kénytelen a külföld­nek kölcsönt adni, meri; ellenkező esetben exportját nem tudja fenfariani. Azzal, hogy az állam uj külföldi adósságokat nem csinált, sikerült a kamat­lábat 7.5 százalékról 6 százalékra leszállítani a ez a kamatláb megszilárdult. Ennek követ­keztében a külföld Cseh Szlovákiát kereske­delem politikai szempontból nyugati és nem keleti államnak tekinti. Egyesek a fogyasz­tási adók- leszállítását kívánják. Nem tudja, hogyan tegye meg ezt anélkül, hogy a költ­ségvetés egyensúlyát föl ne borítsa. Megen­gedi, hogy egyes helyeken az adókivetés te­kintetében lényegesebb korrigálások történ­tek. de ez azért van, meri a régi adó,kiveté­sei m voltak helyesek. R két iesclfisábis tárca Ezután folytatták a vitát. EngLis pénz- ü<Tyminiiiszter uián Kunz német keresztény- szocialista szólalt fel, aiki az egyes költségve­tési tételeket boncolgatva, kijelentette, hogy a pénzügyminiszter nagyonis engedé­keny a külügyi és a nemzetvédelmi mi­niszterekkel szemben, mert a külügyi és hadügyi kiadások óriásiak. A külügyminiszter mérvadó személyiség a népszövetségnél és még sem tudta keresztül­vinni a lefegyverzési bizottságban, bár óriási propaganda folyik a világ-béke érdekében, hogy az európai államok leszereljenek. Ezzel szemben azt kell megállapítani, hogy a le­fegyverzési tárgyalások teljes hajótörést szenvedtek. Franciaország óriási katonai hatalmát ál­lítólag azért tartja fenn. mert erre szük­sége volna Csehszlovákia védőimé érde­kében. Az ilyan eljárás teljesen ellentmond a béke és a leszerelés eszméjének és nem más, mint frivol, kétszínű játék. miien kártérítést kapnak e saitzi katasztrófa áldozatai Prága, szeptember 26. Több prágai lap azt jelentette, hogy a saitzi vasúti katasztró­fa áldozatai után fizetendő kártérítés máris busz millió koronára rúg. A Lidové Noviny szerint ez a hír nem felel meg a valóságnak. A brünni vasutisazgatóság úgy informálta a L. Nv-t, hogy eddig öt esetben egyezett ki, míg a többiekkel egyelőre tárgyalásban van. Ezek egyáltalában nem jelentették még be igényeiket számszerűleg is megfogalmazva, csupán egy esetben követeltek háromszáz- ezer korona fájdalomdijat. Az illető Ottone Kolibrgi asszony, aki azonban időközben meghalt, úgy hogy örököseinek igénye más természetű lett. Egy cseh származású olasz asszony kijelentette, hogy nem fogad el kár­pótlást., mert nem akarja a csehszlovák álla­mot megkárosítani. ^ maovar infeilUw r, d^küiíízheteilen barátja lesz a Kénes Két lllllll!llllllllllllll[||l!llllllllllllllllllllllllllllllilllin Megkezdték a magánalkalmazottak és újságírók nyugdíjbiztosításának bizottsági tárgyalását Prága, szeptember 26. A képviselőház szociálpolitikai bizottsága ma délelőtt meg­kezdte Csűrik képviselő elnöklése mellett a magánalkalmazottak és ujságiróknyugdijbiz- tositásáról szóló javaslat tárgyalására. Petr képviselő, a javaslat előadója bevezetőbeszéde után megkezdődött az általános vita. Az első szónok Klein csehszlovák szociáldemokrata képviselő volt, aki részletesen foglalkozott a javaslattal. Kifogásolta azt, hogy a szakbizottság által kidolgozott javaslat­tal szemben a kormányjavaslat lényeges rosszabbodást hozott. amit a bizottsági tárgyalás folyamán jóvá kell tenni. Az ülést ezután ebédidőre felfüggesztet­ték, majd délután az ülés újból való megnyi­tása után ismét Labay képviselőt választották meg a bizottság alelnökévé. Csűrik elnök be­jelenti, hogy meghívást kapott a magánalkal­"mazotíak tüntető gyűlésére, amely gazzal a jel­szóval ül össze, hogy a kormánytöbbségnek legkomolyabb szán­déka, hogy a magánalkalmazottak nyug­díjbiztosítási ügyéi igazságosan elintéz­ze, ugyanígy az újságírók ügyéi meri hiszen mindenki tudja, milyen renki- vül fontos helyet foglalnak el az újság­írók a közéletben. Ezért kéri a bizottsági tagokat, hgoy hassa­nak a magánalkalmazottaknál oda, hogy mér­sékeljék magatartásukat, hogy igy a bizottság­ban is nyugodtan le lehessen tárgyalni^ezt a javaslatot. Lapunk zártakor az ülés még tart A szinmagyar Sziítee díszes ünnep hereiében avatta fel kuítarházát Rozsnyó, szeptember 26. (Saját tudósi tónk tói.) A szilicei fensik természeti szépségekkel megáldott és bő­ven termő lankásán, közvetlenül a határ­szélen bástyafokként uralja az egész vidéket a virtusáról messze földön híres, nevezetes Szilice község, őemagyar település, ma is nyakas, elvhü, kálvinista magyar nép lakja, amely a kisebbségi tiz év első percétől tán- torithatlan hive a magyar nemzeti, illetőleg a volt magyar kisgazdapárt lobogójának. A magyar nemzeti párt kedve-ző talajra talált természetesen kulturpropagandája so­rán is a televény szilicei földön és Egyed Aladár kulturreferens agilitása révén Vá- rady Imre helyi elnök, a község közügyéi­nek lelkes szószólója és bátor efőbarcosa. rövid néhány hónap alatt az egész községet meg tudta nyerni a kulturházépités gondo­latának. Várady Imre fáradhatatlan mun­kálkodásának eredményeként ma már tető alatt áll Gömör magyarsá­gának legfrissebb knlturépüJete, ami Ajnácskő, Jánosi, Felsővály, Rimasimo- nyi mellett immár az ötödik a sorban. Har­minckilencezer koronát hordtak össze ápri­lis óta a szilicei magyarok az épülő kultur- házra és egymást túllicitálva segédkeztek az építkezésnél, kőfejtésben, tégla-, homok- és fahordásban, még a legszegényebb gazdák is díjtala­nul végezve minden munkát. Szemben 3 református iskolával, a fogyasz­tási szövetkezet épülete mellett, ott áll ma már a falu közepén a szilicei kulturház ok­kersárgára mázolt, alápincézett hatalmas épülete. Tágas előszoba, színpaddal felsze­relt, négyszáz főnyi közönséget befogadó, vi­lágos, egészséges terem szolgálják ezekutáu a szilicei magyarság társadalmi és kultur- igényeit, egybekapcsolva a szövetkezet ed­digi helyiségeivel. A vasárnapi ház szén teles i ünnep hirére egész Felsögömör megmozdult és nagyszámú közönség gyűlt össze Szüléére. Délután három órára, amikorra az ünne­pély kezdete jelezve volt, a zsúfolásig meg­telt teremben egész sereg rimaszombati, rozsnyói, pelsöci, sajőgömöri, szalóci, vicéi­kéi, horkai, borzovai és jabloncai vendég gyűlt egybe. Rimaszombatból Nagy Sándor 1 országos pártigazgató érkezett autón Egyed Aladár sajőgömöri lelkésszel, a magyar nemzeti párt kulturreferensével, Rozsnyóról Szkalos Emil ev. lelkész jött több vezető pártemberre] és Schopp Béla párt titkárral együtt, Dusza János pelsöci ref. lelkész pe­dig Pápezsik Andor pelsöci pártelnök és Púién Andor társaságában tizenkéttagu de- putációt hozott autóbuszon Pelsőcről. Az avatóünnepélyt Várady Imre helyi el­nök üdvözlő szavai vezették be, ezután a da­lárda Bodon István ref. tanító vezetésével a szlovenszkói magyarok himnuszát énekelte el, amit a közönség állva h allgatoít végig. Dusza János pelsöci ref. lelkész költői szép­ségű szónoklattal avatta fel ezután a kultur- házat, a magyar nemzeti párt nevében pedig Egy-ed Aladár kulturreferens köszöntötte Szi­lice magyar népét. — A magyar kultúra az az egyetlen erő, ami bennünket megtartani tudhat a jelenben, — mondotta többek között — ez az egyetlen erő, ami átsegíteni képes minket szomorú sorsunkból a szebb jövőben. Ez a kulturház azt jelenti nekünk, amit a fának hajszálgyö­kerei. > Frenetikus taps fogadta az emelvénjmn Nagy Sándor orsz. pártigazgatót, amikor Szenl-Ivány József pártvezér üdvözletét tol­mácsolta. Köszönetét mondott mindazoknak, akik akár egy kavicsszemmel is hozzájárultak Szilice község épületének megszületéséhez. „A mai seregszemle — mondta — ékes bizo­nyítéka annak, hogy vagyunk még! Voltunk, vagyunk és akarunk is lenni.“ Az ünnepi szónoklatok előtt ós után a rendezőség pompás müsorszámokkal kedves­kedett a közönségnek. Nagy hatást értek el a dalárda énekszámai, Bokros Lajos és Máté Julianna szavalatai, de különösen Fülen An­dor é sAmbruzs István kurucdalai, amiket Pásztor György kisért. tárogatón. De kivette részét a sikerből Jánosdeák Mátyás horkai ref. tanító is, aki Bodon István harmóniumki- séretével magyar népdalokat énekelt. A házavató ünnepély Pápezsik Andor pel- sőci pártelnök zárószavai után a szlovenszkói magyarok himnuszával ért véget. A rende­zőség az iskola nagytermében vacsorán lát­ta vendégül ezután a vidékről érkezett vendé­geket. bgy. í 1928 szeptember 27, csütörtök. ri Az állam mostohagyermekei Irta: WE1ZER KÁROLY nyugdíjas körjegyző A köztársaság mostohagyermekei a volt megyei, járási tisztviselők és a volt községi-* és körjegyzők. Egyszóval a volt magyar köz- igazgatási tisztviselők. Ezek a szerencsétlen családos tisztviselők azok, akikkel senki nem törődik, kik vagy nyugdíj nélkül, vagy a mos­tani nehéz megélhetési viszonyok között cse­kély, de nyugdíjnak csúfolt összeggel lettek szolgálatukból elbocsátva és még ma, a ju­biláns esztendőben is éhbéren, alamizsna fil­léreken nyomorognak, mert a legtöbbje a sző szoros értelmében nyomorog, mivel rabolni, lopni vagy koldulni nem mehet. Eme igazságtalan sorsot a volt magyar közigazgatási tisztviselők nem érdemlik meg, mert akik itt vagyunk, azon becsületes jó szándékkal maradtunk meg jóban-rosszban a helyünkön, hogy több évtizedes gyakorla­tunkat és tudásunkat a köztársaság javára ér­tékesítjük. Hogy ebben a jóakaratunkban a kormány által későbbi elbocsátással megaka­dályoztattunk, valóban nem tehetünk. Nem érdemeljük meg ezen embertelen sor­sot már csak azért sem, mert hiszen gyakor­lati tudásunkkal éppen a legnehezebb időben, | a kezdet kezdetén szolgáltuk a megalakult uj köztársaságot, akkor, amikor az még gyer­mekcipőben járt. Az első kormányok a köztársaság meg­alakulása első éveiben az ittmaradt és enge- delmességi fogadalmat tett magyar községi- j és körjegyzőket átvették, sőt 1920-ban álla- j mositották, a későbbi években azonban, ak- ! kor, mikor már több és több jegyzőjelölt ke- j mit ki a tanfolyamokról, mi régi volt magyar | jegyzők egymásután lettünk elbocsátva béke- | beli magyar nyugdíjjal, havi pár száz koroná­val. ami még ma, a jubiláris esztendőben is alig több valamivel. Ebből tessék egy családos, idősebb ma­gyar nyugdíjas tisztviselőnek megélni ma. Házbérre is alig elég. Hol vannak még a csa­lád élelmezésére, ruházatára, esetleg a gyer­mekek neveltetésére szükséges kiadások. Szellemi vagy egyéb szórakozás nekünk is­meretlen fogalom lett, legfeljebb fakirob, koplalőmüvészek lehetünk! Kívánatos lett volna, hogy a nyugdijunkat megállapító hatóságok a nyugdijat megállapí­tó határozathoz egy külön utasítást- is mellé­keltek volna arra nézve, miként lehet eme összegű nyugdíjból megélni, ők talán tudják, mi nem. Legutóbb rendezte m— ahogy a kormány a régi nyugdíjasok nyugdiját. Ezzel kapcsolat­ban reméltük, hogy mi is kapunk csak vala­mit, amiből talán"a jubiláris évben jut a mi asztalunkra is egy darabka száraz kenyér, de ezúttal is keserű csalódás lett az osztályré­szünk. Az uj törvény minden csoportbeli nyug­díjasnak nyújt valamit, csak a járási, megyei és községi tisztviselőknek nem. Ugyan mi lehet a mi bününk, hogy ne­künk és ártatlan családunknak igy kell nyo­morogni és nélkülözni? Talán az, hogy ma­gyarnak születtünk: hiszen erről nem tehe­tünk, valamint a cseh és szlovák sem tehet arról, hogy csehnek vagy szlováknak szüle­tett. Mi nem politizálunk, mi békés polgárai vagyunk a csehszlovák államnak, miért va­gyunk tehát lassú éhhalálra Ítélve? Miért va­gyunk mi az állam mostohagyermekei? Erre óhajtanánk választ. Mi éppúgy teljesítettük és teljesítjük is állampolgári kötelességünket, mint az állam többi nyugdíjasai, miért nem részesülünk te­hát az állam részéről mi is olyan elbánás­ban, mint az állam niás csoportbeli nyugdíja­sai? Mi nekünk talán éppúgy jogunk van az élethez, mint az állam más volt tisztviselői­nek. (Jobb és szerencsésebb helyzetben levő nyugdíjas tisztviselők ne vegyék e keserű so­rainkat irigységnek, mert az távol áll tőlünk). Azt mondják, hogy Csehszlovákia demok­ratikus köztársaság. Egy demokratikus és szo­ciális államnak kötelessége minden állampol­gáráról egyformán gondoskodni. Mi volt ma­gyar közigazgatási tisztviselők azonban az ál­lamnak rólunk eddig való gondoskodását min­dennek mondhatjuk, csak szociálisnak nem. Akarjuk hinni azonban, hogy a folyó jubiláris év nekünk is meghozza sanyarú helyzetünk javukésát és talán nem leszünk kénytelenek a jubileumi örömöket, szemeinkben fájó köny- nyekkel nézni. Hogy nincs pénz, nincs fedezet, ez aka- dáTv nem lehet az éhbérnek nevezhető nyug­dijunk rendezésére, mert hiszen az újságok már most közük, hogy az államháztartás jövő éri költségvetése 25 millió fölösleget, mutat. Szerény nézetem szerint nyugdiiunk rendezé­séhez ez Összeg elegendő is volna, ha pedig nem elegendő, úgy az államnak gondoskodni kell a szükséges összeg előteremtéséről, hogy mi is emberi módon élhessünk, mert hogy ma ugv nem élhetünk, annak ékes bizonyíté­kai a havi csekkszelvényeink. — MjcílonaM Béesben. Londoni jelzőié* sze­rint MaoDouald volt fingot miniszíoívlnök. ;t L.i- Ivour Pnrtv vezérei október 7-én iu osztrák fővá­rosba érkezik.

Next

/
Thumbnails
Contents