Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-27 / 221. (1848.) szám
TPRX<LM-/V\\&'toU-HIRIjAP> tét fizikai állagában meg van támadva. Hát nem őszült meg a világ? Hát nincs igaza lörösmartynak, nem őszült meg a világ? Midőn mindezen elgondolkoztam, mikor a tömérdek nyomort láttam, a kétségbeeséstől féltettem nemzetemet. E töprengéseim között jöttem a neonacionalizmus gondolatára. A magyar nemzet történeti útja most nekivitt egy meredek sziklafalnak, jobb rábaira szörnyű mélység. Az idősebb korosztályok, akük akadályok láttára nyomban idegeik felőrlődésóí, idegrendszerük felbomlását, összeomlását emlegetik, tényleg kétségbeestek s a háború utáni nemzedéknek azt kiabálták a fülébe, hogy az iskolából kijőve az életben nem fog tudni megélni, megállani. Minden bölcsesség csődje, ha az idősebb nemzedék az ifjabbnak nem tud más tanácsot adni, mint a kétségbeesést. Egyszerre világos lett előttem, hogy ez nem lehet így. Mert .igaz ugyan, hogy aki puszta fejével rohamozik a sziklafal ellen, az ősz- zuzza koponyáját, igaz az is, hogy még hatalmas kalapáccsal is hiába dörömbölnénk a végzetes gránitfalon, de lám, hajthatatlan akaraterő és technikai tudás a Szent Gott- hárd és a Szimplon sziklatömegein át 12—20 kilométeres alagutat ütött át. Láttam 8 köbméteres gránitkockát, mely valóságos szimbóluma volt a törhetetlen ellenállásnak és a hidraulikus prés egyetlen perc- alatt szét- nvomta és szilánkokra, darabokra máivá esett szerte. így van ez az erkölcsi és szellemi életben is. Ha nagyok az akadályok, akkor még nagyobb akaraterő és a modern tudás hatalmának hidraulikus présével Toppantsuk szét azokat és Íme, mingyárt mi kerekedtünk felül. E gondolatsorok végén született meg bennem a neonacionalista pedagógia eszméje. Az uj nemzedék akaraterejét az aktivizmus jegyében megfcatványozni és ez akaraterő elé odailleszteni a nagyobb természettudományi, technikai, orvosi, gazdasági tudás gyémánt fúróját, amely átütötte áz Al- pesek főgerincének sziklatömbjeit is, — ez számunkra az egyedüli járható ut. A magyar akaraterő hektowattjainak milliárdjait Ó6 e motorikus erő szolgálatában a magyar tudás gépezetének millióit: ez a neoriacionalizmus sommája. Költséges e kultúrpolitika, de ha elejtjük, akkor azt kérdem, amit ily tragikus helyzetben a német úgy fejez, ki: Wass dann? És aztán Felőrölt idegekkel, tehetetlenül ott állnánk a sziklafal előtt s ellenfeleink kaján örömmel lesnék, hogy mint ragadtatjuk magunkat valamely kétségbeesett lépés- j re. J Félre e rettenetes képpel! Én hiszek a teremtés örök erejében, az anyaföld sem I öregedett, meg, a világháború tarlóin uj életi sarjad. A szlovenszkói és ruszinszkói régi nyugdíjasok memorandumba foglalt nyomora és követelései a jubiláló köztársaság asztalin, — A npigdijellátás egységesítését követetik — Kassa, szeptember 26. Országszerte jubileumi ünnepségekre készülnek és jubileumi asztalokat terítenek. A köztársaság tízéves fennállásának évfordulóját ünnepük ebben az évben, de az ünneplés orchesteré- böl sok disszonáns akkord csendül elő. Lehetetlen szemhunyással, gtruccmódna védekezni azzal a látvánnyal szemben, amit a hontalanok kopott és tépett seregének állandó felvonulása nyújt és Lehetetlen elvat- tá-zni, begyömöszölni a fület a régi nyugdíjasok nyomorúságának jeremiád.jai elöl. Egyre elhalóbb hangon hangzanak ugyan a panaszok ás siralmak, de mennél halkabb a panaszló és kére, követelő szó, annál hántóbban és fülsértőbben hat a disszonancia. Nem lehet ünneprontásnak tekinteni, a régi nyugdíjasok és hontalanok zokszavát. Mert vájjon ki az ünneprontó? Az-e, aki valamely méltatlan, méltánytalan és igazságtalan bánásmód ellen fölemeli szavát, aki a nincsfcc- Ienségből, vén napjai tengődő nyomorából kiált jogaiért és sebeinek orvoslásáért, vagy pedig az, aki a humanizmus tógájában tetszelegve fordítja el fejét a felé zugó jajszavak elől? Ezekre a kérdésekre könnyű a feleiét és annál is könnyebb, mert sem a hontalanok, som a régi nyugdíjasok nem kegyet és kegyelmet kérnek az államhatalomtól, hanem írott és megirat- ! lan, de az emberiség örökérvényű erkölcsi kódexébe vésett jogaik elismerését és méltánylását. A jubiláló köztársaság terített .asztalára a sok virág, a finom, ízes ételek mellé felkerül egy pár panaszkodó memorandum is. Talán a leglelküsmeretébresztőbb és tettet-' követelőbb ezek között a szlovenszkói és ruszinszkói nyugdíjasok egyesületének memoranduma, amelyet a csehszlovák köztársaság kormányához és a törvényhozótestületekhez intéztek •s amelyet eljuttattak a Prágai Magyar Hírlap'- szerkesztőségéhez is. Ez a memorandum a maga hideg objektivitásában álig ejt szót a régi nyugdíjasok és özvegyek nyomorúságos, kétségbeejtő helyzetéről. Annyira közismert a nyugdíjasok nagy többségének elbÍr-hatatlanná vált helyzete, hogy nem látják szükségét a sajgó sebek s a nyomor riasztó képei újbóli lefestésének. Ellenben szűkszavú és prózai tárgyilagossággal sorolják fel mindazt, amit a kormányok eddig a régi nyugdíjasok helyzetének javítása körül — Ígértek. Beváltatlan igércték, lealkudott segélyek, nem teljesített kötelezettségek adatai sorakoznak lel a memorandumban, amelynek hangja mindvégig megérzi a jogait követelő ember méltóságát. A régi nyugdíjasok a békeszerződésre hivatkoznak, arra az iratra, amelyet a csehszlovák köztársaság teljes egészében elfogadott és ratifikált és melynek értelmében kötelezettséget vállalt arra, hogy az általános emberiesség, valamint a szociális igazságosság által vezéreltetve alkalmazottait olyan ellátásban fogja részesíteni, amely a viszonyoknak és az egyes országoknak megfelelően az őket megillető életlehetőségeket biztosítja. Soha senki se mmert a rabulisztika eszközeivel odáig merészkedni, hogy ezt a kötelezettségeit csak tényleges szolgálatban alkalmazottakra korlátozza. Elvben és forma szerínt a csehszlovák államhatalom képviselői és törvén yhozóteisitüléíie is kötelezőnek érezte az öreg nyugdíjasok megfelelő ellátását. A memorandum felsorolja az erről hozott törvényeket, ren déleteket és javaslatokat, az 1924. évi 286. számú törvény harmadik, paragrafusát, az 1928. év elején benyújtott törvényjavaslatot stb. és e felsoroláshoz azt a megállapítást fűzik, hogy a nyugdíjtörvények és rendelkezések sem ideális elgondolásukban, sem gyakorlati megvalósulásukban nem hoztak „megváltást" az éhhalál karjai közt vonásié régi nyugdíjasoknak. Ez a nyugdíjas kategória egy pillanatig sem szűnt' meg a nyugdíjrendszer egységesítését követeim, a kormány viszont töiklözottt-folfo- zott, de az Ígért, rendezés csak nem következett be. A memorandum legmegdöbbentőbb adatai azok, amelyek a régi nyugdíjasok halálozási ehatísztikáiát tárják elő. A kormány Iáin utalása szerint az 1824. évben a nyugdíjasok, özvegyek és árvák száma 1Í7.437 volt?' 4926-ban pedig ez a szám 58.747*-re olvadt le. Két év leforgása alatt tehát nem kevesebb, mint 58,860-nal csappant meg a nyugdíjasok száma. Ezeik az adatok mindennél beszédesebbek. A memorandum végül pedig leszögezi magát amellett, hogy a nyugdíjkén! ést kielégítően és igazságosan csakis a teljes egységesítés oldhatja meg. Épp ezért a nyugdíjasok egyesületeinek köz1928 szeptember 27, csütörtök. ponti egyesületében tömörült harminc szervezet azt a sürgősségi indítványt terjeszti elő, hogy „az összes állami és közhivatali nyugdíjasok, özvegyek és árvák nyugellátása az 1926. évi 103. és 104. számú illetménytörvény alapján még az 1928. jubiláns évben egységcsittcssék é3 a végrehajtáshoz szükséges fedezeti ösz- szeg az 1929. évi költségvetésbe beátíitfcae- sék." OklőSserisea sem várható a cukor árinak leszállítása ? Prága, szeptember 26. A cukorkonflildua megoldását már hetek óta halogatják, jóllehet a jövő héten már aktuálissá válik az októberi cukorkonlingens megállapítása. Ha a tárgyalások a kormánnyal a terminusig nem vezetnek eredményre, úgy azzal lehet számolni, hogy a cukor ára októberben is mai magasságában megmarad. A cukoriparosok és répatermelők végleges álláspontjukat még a múlt hét végén tudomására hozták Srámek helyettes miniszterelnöknek. Ez az álláspont a régi: vagyis az árleszálitásról csak akkor lehet szó, ha az állam rekompenzációkat ad. A nyolcas bizottság tegnap délután újból tanácskozott, azonban ezeken a tanácskozásokon sem a kormány, sem pedig a cukoriparosok képviselői nem vettek részt. Az osztnicska négyórás tárgyalás után minden eredmény nélkül ment szét s tárgyalásait ma folytatja. Általános az a vélemény, hogy Srá- mek emlékezetes kormánynyilatkozatának az érvelése a gyakorlatban is megvalósul: tehát áldozatot kell hozni úgy az államnak, mint a fogyasztóknak s a cukorár legutóbbi emelését nem teljes egészében, hanem csak részben fogják csökkenteni. A püiiri és hadi repülés vilije Fraiclaersiághan Páris, szeptember 25. A léghajózástigyi minisztérium kompetenciája ügyében támadt vita egyre nagyobb hullámokat ver. Poincaró miniszterelnök közbelépése és közvetítési kisérleve #i- kertelen maradt. A vita oly heves, hogy Painlcvé hadügyminiszter az egész vezérkar és a saját lemondásával fenyegetőzött arra az esetre, ha a hadi repülőgépeket-alárendelik a léghajőzásügyi miniszternek és a hadügyminiszter --elveszti -teljhatalmát a hadi repülőgépek felett. Leygnes ten- gerészetügyi miniszter ugyanilyen értelemben nyilatkozott. Viszont Evnac léghajózástigyi mtnisz- ter most épp úgy, mint előbb, ragaszkodik álláspontjához és követeli, hogy teljhata’mat kapjon az összes franciaországi légi formációk fölött. Amennyiben nem kapja meg, nem vállalhat felelősséget a reorganizációért. Már eddig is háromszor visszaadta megbízását s csak Poincaré nyomatékos kérésére maradt meg mégis a lég- hajózásiigyi minisztérium élén. MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ”) REGÉNY. Irta: EHBL DROQNBERG (27) Keserű mosollyal gyűrtem össze a cédulái és bedobtam a tűzbe. Most megkaptam a magamét! A „gyenge védelmében", bolond ösztönzésre hallgatva, gondot és fáradságot nem kiméivé sietek egy indián leány segítségére, aki tulajdonképpen nem is érdekel engem s most értésemre adják, hogy a dolgaiba való beleavat- kozásom nem kívánatos! Bolond voltam és úgy éreztem, hogy önmagam előtt is nevetséges lettem. Valamikor a spanyolok körött akadt egy Don Qui- xote lovag. Igen s most itt a második ebből a fajtából. Szerencse, hogy nem volt a sátorban tükör, mert bizonyára szégyellem volna belenézni. No, de most legalább vége van a dolognak s a jövőben majd a magam ügyeire fogom fordítani az időmet. A cédulán irt intéssel nem törődtem. Ha az indián whiskyt kap, ámokfutó lesz belőle és mindenre kapható. De azért mégsem fogok azonnal megfutamodni innen. Jelenlegi hangulatomban szinte kívántam, hogy reám támadjanak. Majd meglátjuk, ki húzza a rö- vidébbot. Nyűgödtafeb megfontolás után természetesen azt mondtam volna, hogy ez a leerosszabb vagy legalább is a legostobább dolog, ami engem érhet. Bármilyen lesz i« a tómé- notel, micsoda megvilágításba kerülök a barátaim előtt, hogy ha nemcsak a megtámadta fásomból, hauem annak okáról is értesülnek? Milyen tréfákat fosnak megereszteni rólam a 7apó! Mint „félelem és pá/mesnélMilf lovag" faludéba követtem egy indián leányt, aki ezt egyáTfaWbau nem is kívánta. •assa Igen, a dolognak vége. A következő nap | reggelén el akartam hagyni a reservationt, I ahol most már csakugyan semmi keresnivalóm nem volt. Holnap, de semmiesetre sem előbb. Hogy egy berúgott indián banda elől elmeneküljek, erre nem gondoltam. Teltek az órák. melyek alatt nem éppen kellemes gondolataim voltak. Alig vettem észre, hogy a kis néma ismét eltűnt, sőt vacsorára sem tért vissza. Kilenc óra felé járhatott az idő és éppen lefekvésre készültem, noha egyáltalában nem voltam fáradt. Az öreg asszony a tűz mellett ült és gyöngymunkával foglalatoskodott, amit a legközelebbi üzletben lisztre, cukorra és egyéb házi szükségleteire szánd élkozott becser élni. Most ismét megjelent a fin. Arca elárulta, hogy valami különös dolgot szeretne elmondani, ebben azonban megakadályozta a némasága. Beszéd helyett hevesen integetett nekem, hogy kövessem. Ahelyett, hogy a rendes kijárat felé vezetett volna, fölemelte a sátor hátsó oldalának vitorlavásznát és, miután újból intett nekem, kibújt a nyíláson a sötélbe. Csodálkozva, de minden habozás nélkül követtem, átlépve az alacsony hó (Öltésen, amely azért vette körül a sátrat, hogy meleget tartson. VIII. Az éjszaka sötét volt, bár a tiszta levegőben csillagok ragyogtak és éppen most kelt fel a hold sarlója. A kis néma várt reám s miután a. sátor nyílását újból elzárta, megfogta a kezemet és magával húzott a sötétségbe. Utunk a sátorsor mögött vezetett, sőt egy darabig á sátrakon 1t.i1. Azután megfordultunk, majd a szemben fekvő sátorsor mögött haladtunk a gyűlésiíázig, amelyet már tegnap láttam s amelyből világosság csibámloti és hangok érthetetlen zűrzavara csapott feléim. Kis vezetőm az épület hátuleó falához vonszolt, ahol azután megállóit és rámutatott egy kis nyilasra, amelyen keresztül a ház belsejébe pillanthattam. A .sátrakkal ellentétben ez meglehetősen szilárd épület, volt, falai vastag gerendákból készültek, mintegy három méternyi magasak voltak és kórformában vették körül a vastag gerendát, amely a középen állott. A gerendák közei gályákká! voltak kitől fv*e és agyaggal tapasztva. A tetőt is erős gerendák támasztották alá. Ezeket lépcsőzetesen gályák kötötték össze, amelyek a födélnek rájuk rakott pázsitdarabokat tartották. A ház belseje tizeukét-tixenöt méter hosszú lehetett, a helyiség azonban majdnem felerészben ketrecalaíku rekeszekre volt osztva, amelyek rövid lécdarabokból készültek és ágakból font és szénával kitöltött falak választották el egymástól. Fenyő gályáikká! födték be ezeket a ketreceket, amelyeknek minden oszlopára egy-egv fenyőfa volt erősítve. A fák frissessége azt árulta el, hogy a díszítés rövid idő előtt történhetett. A ketreceket keskeny ut választotta el az épület falától és ebbe az útiba nyílások torkoltak, amelyek csak éppen akkorák voltak, hogy egy ember ke reszt ti Ibufh a t ot t rajtuk. A ketrecek elülső, nyitott oldalát az oszlopokhoz erősített fenyőfák meglehetősen eltakarták. A rekeszek egyforma alakúak és nagyságúak voltak, akkorák, hogy egy-egy ember ülve elférhetett bennük. Valamennyi el volt foglalva. A. fenyőfák nem voltak elég sűrítek, hogy észre ne vegyem a bennük mozgolódó sötét alakokat, ha mindjárt nem is tudtam megkülönböztetni. hogy férfiak voltak-e, avagy nők. A falak mellett kőröskörül indiánok — férfiak és asszonyok — ültek a földön, mely vastagon be volt borítva fenyőfiüskékkel. Köröttük ült Esős Arc é© Minnehaha anyja, közel a bejárathoz. Több indiánt ismertem meg azok közül, akik a sátramban meglátogattak engem s akiknél viszontlátogatást tettem. Ügy látszott, hogy az egész falu összegyülekezett itt. Valamennyien kicicomázták' magukat e a rikitő vörös, sárga és kék színek, amelyekkel befestették magukat, különleges, szinpompás látványosságot tártak elém. A középső gerenda közegben nagy tűz égett, amelynek füstje a tetőn yi Iá són húzódott ki. A tűz egyik oldalán állott Barna Mennydörgés, fejét sastoll-korona díszítette, arcát mindkét oldalán párhuzamos sárga vonalakkal festette be. Díszruhájában volt, amelyet a gyöngyökkel kivarrt mokasszin és a gyapjúszövetből készült, köpeny csak tekintélyesebbé tett. Vele szemben, a tűz másik oldalán, fatönkön tilt Minnéhaba. Karjait a térdére támasztotta és arcát a kezeibe rejtette. Ö is fel volt díszítve, fekete hajában arany vagy aranyozott pánt csillogott., csinos kis fülében különös formájú fülbevalók függtek és vörösbarna karjának csuklóin ezüst karkötők ragyogtak. Piros kabátjának bő ujjal csak félig takarták el karjait.. Mozdulatlanul ült s úgy látszott, hogy a körülötte folyó dolgok a legcsekélyebb mértékben sem kötik le figyelmét. Barna Mennydörgés most összecsapta tenyerét és erre a jelre a körben ülők közül többen a dobóikat kezdték verni. Ezeik a dobok kifeszitá# boBubőrrel bevont széles karikák voltak. A többiek dalba kezdtek. A1 dalt az asszonyok magas, éles hangi a vezette. amelybe kellemesen vegyült bele a férfiak méh* kísérete. Ugyanekkor a ketreceket elleplező fenyőgályák mögül eeé«x sereg ifin és leány ugrott elő ünneplő öltözetben, teleaggatva éfljszerekkel és díszekkel, festett arcukon a szivárvány Összes színeivel \
