Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-23 / 218. (1845.) szám
6 1928 szeptember 28, vasárnap. VASÁRNAP írja: Kosztolányi Dezső Madarak beszéde Galamb: — Aphrodité aranyszekerét vontam egykor a levegőben. Azóta csak a szerelemmel foglalkozom. Nem haragszom senkire. Nincs epehólyagom, de becsvágyam sincs. Falánk vagyok, önző, hanyag, piszkos, kövér, mint a boldog szerelmesek. Csokolódzom, mert csőrömet, akár a tiédet, kéjérző bőrréteg födi be. Csak a párom érdekel. így szoktam hiv- ui: „galambom". Fácán: — Vadászok, ne nézzetek le minket, ne tartsatok túlontúl ostobáknak, hogy oly gyorsan puskavégre kerülünk. Nemcsak élni öröm, hanem meghalni is. Ó micsoda mámora a halálnak, mikor egy szeptemberi reggelen fölrebbenünk a kopók csaholására az aranyfóliáinkkal, zölden és kéken és biboran és feketén-barnán, a teljes pompánkban s ott fönn egyszerre kapjuk begyünkbe az ólmot, mely megvált minden félelemtől, még egyet-kettőt keringünk a puskapor kék fellegeiben, aztán dicsőén és ifjan, nemes Ívben bukunk le a burgonyaföldekre, beleszédülve a megsemmisülésbe. Mi vagyunk a madarak között az öngyilkosok. Pacsirta: — Évezredek óta népies primadonnaként ünnepelnek, aki bűvös futamaival, falusi egyszerűségével elandalitja a földmivelő- ket. Az előadás kezdete hajnali négykor, vége alkonyattal, félnyolckor, úgy szinház után. Szin a kék végtelen, alant a zöld vetés, vagy a tarló, a háttérben pár kazal. Rajongva emelkedőn a magasba, megrészegszem a levegőtől s szétpattandó sziwel éneklem az élet örömét. így látnak általában a költők. De a természetbúvárok, akik higgadtabb megfigyelők, tudják, hogy mi állandóan civakodunk, halálra buboljuk egymást s két énekszám között — a színfalak mögött — mindig veszekedünk. Aki dalol, az komisz is. Legalább á madaraknál igy van. Nálatok, ugy-e, nem? Bagoly: — A táj sötét. Szemem virraszt. Nézd ezeket a dülledt világiíószerszámokat, az éjszaka folytonégő, sárga gömblámpáit. Flamingó: — Hosszú és vékony . . . fehér és rózsaszín . . . mindenekelőtt pedig teljesen valószínűtlen . . ., mint egy bájos lázálom . . . íme a meghatározásom. Eleinte azt vélitek, hogy holmi léha piperkőc áll előttetetk, aki kicsipte magát egy bálra, de aztán látjátok, hogy inkább a remetéhez hasonlítok, aki órákig tűnődik a viz partján s az önmegtagadást gyakorolva, féllábon alszik. Nem értetek bennünket. Ezért neveztek ,.őrii!t flamingóknak". Harkály: — Állást keresek. Bek glatok minden fatörzsön s várom, mikor mondják: ^szabad". Lúd: — Nyitott, fölöttébb ügyetlenül elhelyezett két szememmel szemlélem a világot, előbb jobbról, aztán balról, kíváncsian nyújtogatva nyakamat. A két kép sehogysem illik együvé. Ennélfogva folyton újra kezdem a műveletet, anélkül, hogy behatolhatnék az élet rejtélyébe. Tőlem ne is várj semmiféle nyilatkozatot. Én kérlek, csak afféle buta lúd vagyok. Rigó: — „Huncut a biró" — hajtogatom egy életen által. Vásott humorom azonban ne tévesszen meg senkit sem. Csak a dallam kény- szeritett arra, hogy ezt a choriambikus sort válasszam szövegül. Ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy végtelenül tisztelem minden idők és kormányrendszerek mindenkoron független bíróságát. Vércse: — Vadul visítok: csakazértse! Hogy a füled fájditsa-sértse. Halld a nevemet: vércse, vércse! Ez is piros, akár a vércsep . . . Az állatok agy veleje súlyosabb mini az emberé A szokatlanul súlyos emberi agyvelök többnyire csak elmebetegeknél fordulnak elő — A szellemi képességek az agy minőségétől és nem a mennyiségétől függnek Hamburg, szeptember ?t. Az orvosok és természettudósok hamburgi ; kongresszusán, amelyről már hosszabb cikkben j adott hirt a P. M. II., Weygandt dr., az ismert j hamburgi pszichiáter egy általánosan elterjedt , előítéletet oszlatott széjjel. A tanár megvizsgálta J B arrasso** ánymozaiklap-mökő és Cementárúgyár WIDL és NAGY &ueei£<8c 5k és eladási iroda: ava, Stefanik u. 1/11. 'mozaik és cementlapokat, I >csoket, Márványzuzalékot H színben és nagyságban, § íatot „Kristalit" néven. 8 ) és Xylolith padlókat. Í az állat és az ember agyának a nagyságát és úgy találta, hogy jogtalanul tulajdonítjuk magunknak a legnagyobb agyat, Az sem helyes, hogy csak az elefántnak és a cápának van nagy és súlyos agyveleje. Ugyan az óriáscápának az agyveleje hétezer grammot, azaz hét kilogrammot nyom, a grönlandi cápáé pedig hót kilogrammnál többet is. Az elefánt agyvelejó- nek a súlya öt kilogramm körül mozog, ezzel szemben az emberi agyvelő a férfinél 1280—1460 grammot, a nőnél pedig 1140—1340 grammot nyom. Magasabb sulyok az embernél igen ritkák. így a 64 éves korában elhalt Turgenyev 2012 gramm súlyú agyveleje már nagy feltűnést keltett. Rendkívül súlyos emberi agyvelők, bármenynyire paradoxul is hangzik e>, csak súlyos agybefegségeknél fordulnak elő. Többnyire gyengeelméjűség és epilepszia esetében, amikor két, sőt háromezer gramm súlyú agyvelőket is lehet találni. Az állatok közül azonban számos akadt, amelynek agyveleje az emberi agyvelő átlag súlyát jóval meghaladja. Éppen ez bizonyít amellett, hogy a szellemi képességek és tulajdonságok kritériumául nem szabad az agyvelő súlyát felállítani, mert például egy tulajdonságai miatt restnek ne„A iérífiiuiyaiks, © világ luniáiniaik más <Ml|g|a áts wiatnj, anriinlt Ihlilu ©nyefligés, uö azlt inietm •érlfci 6 niyrügtil van. csupám" Madách. Nagyon siettem, de elfogtak. — Hát nem bánom, kisérj el — mondtam barátomnak s igy kezdődött el a beszélgetés, ami mivel a barátom huszonkét esztendős és estefelé volt, természetesen a Nőről folyt. Elmondta, hogy tulajdonképpen nem is akar tanácsot kérni, mert tudja, hogy azt ilyesmiben úgy se lehetne adni, de mégis csak tanácsot kér, mert egészen tanácstalan. Elmondtam, hogy teljesen igaza van, ilyesmiben igazán nem lehet tanácsot adni, ez mindenkinek legbenső dolga 8 ostobaság tanácsot adni, még ha lehetne is, mert úgy sem fogadnák meg, de végül mégis csak tanácsot adtam, ami utólagos fogalmazásban kb- rülbelül ilyenféleképp hangzik, pontosan kifejtve nézeteimet erről az egész kérdésről: A mai generáció egész másképp látja a szerelmet, mint más korok látták. A görögöknél és a rómaiaknál azt hiszem, sose volt rettentő probléma, legalább is ritkán fordult elő, hogy a nőkért egymást öljék az emberek. Igaz ugyan, hogy az izé-háboru, no, persze előfordult, de nem volt rendszer, megfértek a feleség és a hetéra, a férfi nem sokat okoskodott miattuk, végezte a maga dolgát: alkotott, harcolt, teremtett. A kereszténység gyökeresen megváltoztatta ezt a felfogást, lelket adott a Nőnek s szegény Nőről semmit sem tudunk a középkor derekáig. Akkorról valami olyan emlékeim vannak, hogy dúlt a lovagiasság, ami abban állt, hogy tiz férfi összeverekedett egy halvány Nő rózsája miatt s a tizedik, aki megmaradt, elvitte az imádott királykisasszonyt a várába, csinált neki egy glóriás piedesztált s arra helyezte az angyali teremtést. Igaz, hogy ugyanabból a korból még ma is mutogatnak valami borzalmas öveket, amiket nehezen tudok a piedesztál magaslatán elképzelni, de hát persze, előfordult, szórványosan. Hogy? a rokokó? ja, igen, ha még nem tudnád, a felvilágosított kor női igen bájos teremtések voltak, keveset mosdottak, sokat szerettek, vezett délamerikai állat agyvelejének a súlya több ezer grammra rúg. Határozottan lehet tehát állítani, hogy a szellemi képességek is nem az agy kvantitásától, hanem kvalitásától függnek. nem volt probléma megint. A polgári kor, megint más. Azok a fránya németek hozták divatba a hóbortot, hold, szomorufüz, andal- gás, nyavalygás, öngyilok és egyéb kellékek kellettek csak hozzá, rögtön probléma lett. Ha nem igy volna, majdnem azt mondanám, hogy a szerelem csak akkor volt probléma, mikor jól ment az emberek dolga, a boldog korokban. — Mindebből az következik, hogy a szerelem hol probléma, hol nem. Sőt, egyszer és ugyanakkor lehet probléma is, meg nem is. Ha nincs megoldva, probléma, ha meg van oldva, nem probléma, akkor legfeljebb az a probléma, hogy hogy lehetne visszacsinálni. — No, és ma? Nézz szét: a Nő egyenrangú lett velünk, egyetemre jár, ir, cigarettázik, állásokban ül, ügyvéd, miniszter, rendőr és a többi. Tökéletesen felszabadult. Shaw már régen megállapította, hogy ennek súlyos következményei is lettek. A vadból vadász lett, a vadászból meg vad. Felborult az egész probléma, mert ilyen még sose volt. Divatba jött az igazi kutatás a megoldás után. Karinthy, aki különb Shawnál, féléletét ennek a boncolásával töltötte el s közben fölfedezte, hogy a nő is külön lény, meg a férfi is külön lény, és hogy hogyan is találhatnák meg egymást, mikor mindkettő mást keres, az egyik nőt, a másik férfit. De épp a múltkor irta meg Si- mándy kollégám, hogy Karinthy se találta fején a szöget, mert ha mindketten egymást keresik, meg is találhatják, sőt csakis akkor találhatják meg egymást, ha mindkettő mást keres, a nő férfit, a férfi meg nőt. — És te? — Én még tovább megyek, sokkal tovább. Madáchcsal tartok, aki azt mondta, hogy nekünk, e világ urainak, komolyabb dolgaink is vannak e földön, mint a szerelem. Barátocskám, nézd meg a mai ifjúságot, alig van szerelmi bubán öngyilkos, ezek élni és nem meghalni akarnak a szerelemért, sőt tán nem is ezért akarnak élni, nem fontos az egész, illetve csak másodranguan fontos. Az egész világ változik, az egyén bajai eltörpülnek a nagy kollektivumok kérdései előtt s a szerelem hátrakerült a tartalékproblémák közé. — De ha valakinek mégis elsőrendű probléma? — Az nem lehet, vagy akkor az illető nem elsőrendű. — Én se? Gyorsan kivágtam magam: — A jelenlevők mindig kivételek. Különben is, ott az irodalom, a korok lelkiéletének legpontosabb fokmérője. Az irodalomban a szerelmi líra olyan ritka lett manapság, hogy a minap már különös figyelemmel jegyezte meg a kritika egy könyvről, hogy aránylag sok szerelmes vers van benne, ami rendkívüli. Tizenötówel ezelőtt azt jegyezték meg figyelemmel a kritikusok, ha kevés volt, aránylag. Amit az irodalom mutat, az áll az egyéneknél is: szerelem is van, házasság is van, de szerelmi probléma alig, házassági annál több. S igy is van jól, mert a férfinak utóvégre igazán annyi elintézni valója van a földön az Istennel, meg az emberekkel, hogy a Nő miatt, aki különben is ugyanúgy akar élni, mint mi, már nem is volna jő a túlsók probléma. — Egyszóval te nem értékeled túl sokra a Nőt? —- Nem. A férfiúi hivatás sokkal komolyabb és szebb. Ne engedd át magad a szerelmi fájdalomnak, ne vonasd el magad komoly dolgoktól egy Nő végett, ez a fontos, de szervusz, sietek . . . A Nő már várt és a sarkon türelmetlenül topogott a lábaival, észrevettem, de vigyáznom kellett, hogy a barátom meg ne lás&a. — Hová sietsz? Ne szaladj, még akarok valamit kérdezni. Rettentő pácban voltam. — Mit? No még egy kérdésre felelek. Gyorsan. — De ha a No nem sokat ér, ki a rosz- szabb, a Nő-e, vagy mi, akik nem tudunk nélkülük élni? Hm? Itt már nem volt más szabadulásom, mint a két rossz közül a kisebbet választani. Rámutattam. — Pardon, kérlek, meg fogod bocsátani, de igazán sietek . . . Majd legközelebb folytatjuk. A Nő természetesen hűvös volt s megjegyezte, hogy mit lehet annyit beszélni egy húszéves gyerekkel, mikor ő vár . . . Mikor ő vár. Szeretném folytatni a beszélgetést, várom a barátomat, hogy kimagyarázzam neki az esetet, de nem mutatkozik. S én utólag vettem észre, hogy a két rossz közül a nagyobbat választottam. De hát már mindegy. „Nő ezt nem érti . . ." Én se mindig. — A munkácsi iparoskor szüreti mulatsága. Munkácsi tudósítónk jelenti: A munkácsi iparoskor által évenként rendezn' szokott szüreti mulatság a folyó évben október 7-én fog lezajlani. A kedélyesnek, közvetlennek ígérkező táncvigalmat műkedvelő előadással teszi élvezetesebbé a rátermett, agilis rendezőség. “ — Parancsnoki hidján halt meg egy német hajóskapitány. Newyorkból jelentik: A Stuttgrat nevű Llovd gőzösön tegnap tragikus szerencsétlenség történt. Amikor a gőzös ki akart futni a newyorki kikötőből, Kurt Grahm nevű kapitánya, aki a hajóhídon a kifutást irányította, hirtelen összeesett és meghalt. A' Stuttgart, amely már a Hudson River közepén volt, az első tiszt parancsnoksága alatt folytatta útját és zászlóját félárbócra eresztette. Grahm kapitány, aki harminc év óta állott az Északnémet Lloyd szolgálatában, a háború alatt a Kaiser 'VYilhelm II. nevű Lloyd-gőzö- sön teljesített hadiszolgálatot. Halálát sziv- szólhüdés okozta. rr&mimnw íMi^v.it/rr'v.’rntxvrn s > wctjmiw. m jennTv q Wm 1 Első szlovák ékszer-, arany- fe ezfistoyár Tulajdonosok : FSSOSTNS TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Áll ami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk Ss® A NŐ Irta: GYŐRI’ DEZSŐ
