Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-16 / 212. (1839.) szám
T>I^GAI-MA.CífeflR-HIRLAg 1028 tgeptemftwr 19, A minisztertanács elhatározta a tZIoventzkái ét rutzintzkói országot iskolatanácsok felállítását 2 BtrogicMmggrEgi i imwuEiBCTKanHea—Mca———a még most nem tartja célszerűinek a feleledadásit, imivel konkrét kedést nem is intéztek hozzá. A United Press genfi jelentése, amely beszámol arról, hogy a kiürítésről és a re- parációkról párhuzamos tárgyalások indultak meg, volt az első híradás a genfi eseményekről, amelyek úgy alakulnak, hogy az európai hatalmak most tényleg Amerika segítségé'vei meg akarják oldani a kérdéskom- plexumot. Ez a jelentés a washingtoni kormánykörökben igen nagy meglepetést okozott. A New-York Times ma reggeli száma arról számol be, hogy az államkormányzatban nem ismeretes az a genfi tárgyalásokban idézett okmány, amelyet a 431. artikulus magyarázata céljából 1919 júliusában Ólé- memceau, Moyd George és Wilsoo irt alá. A Times jelentésével szemben az állami kormányzatiban kijelentették, bogy ez a jelentés félreértésen alapszik. Az 1919 óta elmúlt idő nagy terjedelme és sok bonyodalma miatt nem csodálatos, ha a Times munkatársa által felkeresett hivat almok az okmányt nem tudta azonnal megtalálni az akták között. Mára az okmányt megtalálták. Mértékadó helyen sohasem voltak kétségben afelől, hogy az okmányt m újságoktól felhozott formában tényleg Wilsom irta alá. A Philadelphia Public Ledger kijelenti, hogy bár az okmány megvan, Britand mégsem használhatja arra, hogy az Egyesült Államokat bevonja a rajnai terület kiürítésének, reparációknak és a francia hadiadósságoknak kérdésébe, mert az amerikai szövetségi szenátus sem a vorsaillesi szerződést nem ratifikálta, 9em a vitába bevont okmányt nem hagyta jóvá. A leszerelési bizottság illése Genf, szeptember 15. A népszövetség leszerelési bizottsága péntekem délután a biztonsági bizottság különböző előterjesztéseit tárgyalta. Simson német államtitkár emlékeztetett arra, hogy • népszövetségi paktum fokozott biztonságot teremtett, amely a leszerelés megkezdésére kielégítő. Hivatkozott arra, hogy a büztonsági bizottság márciusban elfogadta azt az angol javaslatot, amely kifejezetten megállapítja, hogy a népszövetségi paktum a biztonságnak atmoszféráját teremtette meg. A német de■BaBMB885Eat!iiedMWiJBáMBaBMaBgMHI>WWTOWIMITI,'ITnB—0——8ffl Prága, szeptember 15. A minisztertanács tegnap elhatározta, hogy Szlovenszkón és Kuszinszkóban fölállítja az országos iskolatanácsokat. Az országos iskolatanácsok fölállítását Szlovenszkó és Ruszinszkó őslakossága már évek óta követelte, mert mostohasorsu bánásmódnak tekintette azt, hogy a történelmi országokban rendes országos iskolatanácsok és kerületi iskolabizottságok működnek, mig Szlovenszkón és Kuszinszkóban csak tanfelügyelőségek, amelyek kizárólag a bürokrácia szervei s munkájukat a lakosság önkormányzati szervei révén nem ellenőrizheti s igy az iskolaügyek intézésébe közvetlenül semmi beleszólása nem volt. A jövő évi költségvetési előirányzatban ugyan ez országos iskolatanácsok részére még egyetlen fillér sincsen fölvéve. A csehországi iskolatanács 82.250 koronával szerepel, a morvaországi 70.000-reL A kerületi islegátus azt is bejelentette, hogy kormánya, szimpatikusán fogadja azt a finn ajánlatot, amely szerint a megtámadott államnak pénzügyi segítséget biztosítsanak, azonban meggondolása van abban az irányban, hogy ezt a pénzügyi segítséget már háborús fenyegetés esetéin megadják. Tekintettel arra, hogy a fegyverkezési ipar ellenőrzésének kérdésében még mindig nagy ellentétek mutatkofzniak, Bemstorff gróf német delegátus követeli, hogy az ő elnöklete alatt dolgozó külön bizottságot mi- élőbb hívják össze. Erre annál is inkább szükég van, mert az a Paul-Boocour által néhány nap előtt kifejezett reménység, hogy az előkészítő leszerelési bizottságot hamarosan egybehívják, Ousheadiun lord nyilatkozata után meghiúsultnak látszik. Miután nem valószínű, hogy a leszerelést előkészítő bizottság a tél folyamán összeülhet, már az is nagy haladás volna, ha a fegyverkezési ipar ellenőrzésének kérdésében gyűlnének össze tanácskozásra a hatalmak képviselői. A leszerelési főbizottság tárgyalás alá vette még a Rutger-féle emlékiratot, amely kóla bizottságok tételei a kővetkezők: 504.264 korona Csehországban, 270.575 korona Morvaországban. Ezzel szemben a szlovenszkói tamfelügyelőségek 631.200 és a rusziiszkói tanfelügyelőségek 120.778 koronát kapnak. Látjuk tehát, hogy a választott iskolatanácsok és kerületi iskolabizottságok együtt alig kerülnek többe, mint az iskolatanfelügyelőségek Szlovenszkón, igy tehát remélhető, hogy a tanfelűgyelősé- gek tételeit redukálva, az országos iskolatanácsok költségeit fedezhetik. A minisztertanács tegnapi döntésével azonban nincsenek összhangban az iskolaügyi minisztérium költségvetésében szereplő rendkívüli kiadási tételek, melyek szerint a szlovenszkói és ru- szinszikói régi tanfelügyelőségek kiegészítő' sére 28.000 koronát, uj tanfelügyelőségre tízezer koronát és úgynevezett megyei tantel- ügyel őségek fölállítás ára 40.000 koronát irányoznak elő. a népszövetségi egyezségokmány egyes rendelkezéseiben foglalt békebiatoeitékoik jelentőségét domborítja ki. Az ehhez fűződő vita folyamán Tánczos Gábor magyar delegátus is felszólalt. Tánczos tábornok rámutatott arra, hogy a leszerelési és döntőbiráskadási bizottság behatóan tárgyalta az egyezségokmány 10., 11., 15. és 16. szakaszait. Nem érti, hogy miért hagyták ki a tanulmányozásból éppen a 18. szakaszt éa különösképpen annak negyedik bekezdését? Ez a negyedik bekezdés ugyanis a következőkét mondja: A népszövetség tagjai kötelezik magukat, hogy hiven végrehajtják a hozott döntőbírósági Ítéletet és nem indítanak háborút a szövetség olyan tagja ellen, amely az Ítéletnek aláveti magát. Abban az esetben, ha az Ítéletet nem hajtják végre, a tanács az Ítélet érvényesítésére megfelelő intézkedéseket indítványoz. Tánczos kiemelte, hogy hiábavaló volna döntőbírósági szerződést alkotni akkor, ha nincs biztosítva az, hogy a döntőbírósági ítéleteik érintetlenek lesznek és hogy azokat végrehajtják. Ezért megkérdezi Politisz előadót, mi volt az oka annak, hogy ezt a rendkívül fontos sza* kaszt kihagyták a bizottság tanulmányozási bóL Kérdi, nem lehet-e utólag pótolni a hfc ányt i ’ Politisz előadó a felszólalásra válaszolva kijelentette, hogy a bizottságnak bizonyoa korlátok közé kellett szorítani munkáját| azért nem terjeszkedhetett ki az egyezségek* mány mindama rendelkezéseire, amelyek f felek által vállalt kötelezettségek biztosítását szolgálják. A bizottság érintette egyébként a 13. cikket is, de azért nem foglalkozott vele behatóan, mert az a cikk bizonyos mértékig már nyomást tartalmaz abban az iránybanj hogy az Ítéleteket végre is hajtsák. Bejelent^ hogy a bizottság a közel jövőben tanulmány tárgyává fogja tenni ezt a cikket is, Tánczos Gábor tábornok megkérdezte ezután az előadót, hogy hajlandó-e a közgyűlés elé terjesztendő határozatba belefoglalni azt az ígéretet, hogy a leszerelési és döntőbirás^ kodási bizottság mielőbb foglalkozni iog a népszövetségi egyezségokmány 13. cikkével?, Politisz igenlően válaszolt erre a kérdésre. A magyar kultúra vámsorompíi Genf, szeptember 15. A 6. főbizottság mai ülésén Petrescu Comnen román delegátus kijelentette, hogy hozzájárul ugyan a magyar javaslathoz, amelyet Vészi József magyar delegátus a határozati javaslat kiegészítése céljából benyújtott, mindazonáltal hangsúlyozza^ hogy politikai oldala is van annak a lehetőségnek, hogy magyar tudományos könyvek és folyóiratok jussanak be az utódállamok területére. Erre az oldalára a dolognak már Slávik csehszlovák delegátus is utalt a főbh zotteág előző ülésén, úgy látja azonoan Couh nen, hogy a csehszlovák delegátusnak »rt C felszólalását nem vették be a jegyzőkön/.'Ye, Ezért még egyszer hangoztatja, hogy csakis olyan tudományos könyvek és folyóiratok be-i bocsátásáról lehet sző, amelyek nem tartalmaznak magyar nacionalista propagandát Vészi József a felszólalásokra válaszolva kijelenti, hogy a bizottsági ülések jegyzőkönyvének megszerkesztésében neki semmi része nincs. Eredeti álláspontját terjes egészében fenntartja. A román delegátus nyilat-? kozatát személyes véleménynek tekinti, ami nem alkalmas arra, hogy az előadói javaslat értelmét megváltoztassa. A bizottság erre a Véeri József által javasolt kiegéssitéet elfogadta és felvette * közgyűlés eM MSNNEHAHA („K A € A G Ú V2Z") RE6ÉHY. Irta: EMIL DR00NBERG (13) Érthető volt, hogy nem akartam sorsára hagyni, sőt tel akartam keresni a reser vallonban Minnehahát, miután rokonszen veimet olyan élénken felkeltette. Hogy nem választottam ,a rocanvillei ösvény felé vezető utat, annak is meg volt a magyarázata. Hogy eltévesztettem az irányt, s hogy emiatt a dombvidéknek ebbe a részébe jutottam, amelyen ember évek óta nem járt, éppen olyan természetes volt, mint a bócsuszamlás, amely az oka volt annak, hogy a meggyilkolt csontvázat felfedeztem. S abban sem volt semmi csodálatos, hogy inkább a kőhalom megmászására határoztam el magamat, semhogy körüljárjam a hegyet. Mindez azonban az összefüggése által vált fantasztikussá, úgy hogy ebben a pillanatban annyira láttam a 3ogi.kns kapcsolatokat, hogy nem tudtam tiszta véletlennek tartani a dolgot. Az eseményeknek ebben a keretében leglcevésbbé nem tartottam hihetetlennek, hogy az ismeretlen, amennyiben a világ számára üzenetet akart hátrahagyni, mutatóujját abba az irányba nyújtotta, ahol a bűn leleplezését keresni kellett. A többi ujját pedig azért nyomta a földbe, hogy a közeledő halálküzdelem ne tudja onnan kimozdítani. — De vájjon mi lehet az, amire ez az ujj mutatott?... Milyen gondolatok viharzottak az emberfölötti kínok között elhaló agyvei őben? Kétségem ki vili arra gondolt a hald oklő, hogy bosszút álljanak a gyilkosán. Ott, — ott, a kinyújtott ujj irányában lehet rájuk találni. Igen, de ez a gyilkosság már évekkel ezelőtt tört éráit. Vájjon miég mindig rá lehet-e találni arra, amire ez a néma figyelmeztetés mutat? Most az volt a meggyőződésem, hogy igen. Ha valaha kételkedtem is abban, hogy a halottaknak hatalmuk van arra, hogy a földi életbe beavatkozzanak, ebben a pillanatban nem tamaöt ilyen kételyem. A halott figyelmeztetése, amelynek meghallgatására olyan sokáig kellett várakoznia, most megfejtéshez fog jutni. Ijedten rezzentem össze egy rekedt kiáltástól — nagy éjjeli madár volt, amely nehéz szárnycsapasokkal repült keresztül az alkonyaton —, mintha a halott hangját hallottam volna, amely sürgetett, hogy álljak bőszül érte. Nem, nem lesz hiábavaló ez az intés. Még egy pillantást vetettem a csontokra és folytattam utamat a hógörgetegtől vágott vonalon. Hócipőimet levetettem, a felkapaszkodás a nem éppen meredek dombra, az ut csúszós volta mellett sem volt különösebben fárasztó. Mikor felértem a dombhátra, láttam, hogy nem csalatkoztam feltevésemben, ügy látszott, hogy vége van a dombvidéknek, mert ameddig csak elláthattam a mindjobban leereszkedő est bizonytalan homályában, bokrokkal benőtt fensik terült el előttem. Arra számítottam, hogy itt valami emberi hajlékra vagy annak legalább valami maradványára találok — s ebben az esetben a halott figyelmeztetésének meglelem magyarázatát —, de csalódtam. Ha állt volna itt valamilyen építmény, a lombtalan bokrokon át még a kezdődő akonyatban is meg kellett volna látnom. Első feltevésem tehát téves utón járt, úgy hogy most már, némileg lehiggadva, nem töltöttem az időt újabb és bizonyára éppen ilyen csalékony feltevésekkel, hanem szaporán tovább mentem. Ez volt az egyedüli mód arra, hogy megtaláljam a rejtély kulcsát, ha ugyau ez egyáltalában lehetséges. További félmértföld után eljutottam a fensik végéhez. Meredeken esett a hegyoldal a völgybe, amelynek mélyén keskeny, hóval fedett esik kígyózott végig s ezen a csikón bőven látszottak szán-nyomok. Egész világosan folyónaik a medre volt. Nem lehetett más, miint a Qu’Apelle- Rivor. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Hiszen Mi.nnehaha mondta, hogy tanyájuk a folyó partján van. Most már osak az volt kétséges, vájjon kelet, vagy uyugat felé tartsak-e, — de ez a döntés, a folyóuak sok kanyargását látva, igazán nem volt könnyű. Mielőtt a leszállást megkezdtem a folyóhoz, egy kicsit pihenni akartam s ez egyúttal alkalmas időnek kínálkozott újabb étkezésre. Vén, vastag fa előtt állqítam, amely láthatólag túlélte önmagát, mert ágainak jórészen nem látszott meg a hajlandóság arra, hogy tavasszal friss, zöld lomödiszt öltsenek. Leültem a földből kinyúló, vastag gyökérre, s elfogyasztottam néhány kétszersüt tét. Italnak pedig — mert nagyon szomjas voltam már havat kevertem össze wihiskyvel, ami egyelőre nagyon jól esett. A fa éppen abban az irányban állott, amerre a csontváz ujja mutatott. A fensik egész kerületét áttekinthettem s miután más szembeötlő dolgot sehol sem láttam, a nyo-» m ozásom, úgy látszik, a végéhez vagy legalább is holtpontra jutott. Mert az már nem volt elképzelhető, hogy a meggyilkolt olyan valamire akarta volna felhívni a figyelmet, ami a folyó túlsó partján állott. Ha valami csakugyan lehetett is itt, — bizonyos, hogy eltűnt a gyilkosság óta eltelt évek folyamán. De valószínű, hogy nem is volt itt semmi s engem csak a pillanat hangulata és a környezet benyomása vezetett félre, hogy olyan fantasztikus gondolataim támadtak. Most, miután kutatásaim eredménytelenül végződtek, sokkal józ&nabbul gondoltam a dologra. De egyszerre csak hirtelen^ megrezzentem és tétován néztem körül.., Valaki beszélt, egészen a közétemben. Ki mer esztettem a szemeimet és körülnéztem, mert nem tudtam biztosan megállapítani, hogy élűiről vagy hátulról hallatszottak-e a hangok — Sehol egy teremtett lélek! Most ismét hallottam a beszédét, amely olyan volt, mintha alulról hangzott volna. A szavakat nem értettem, a hangot azonban tisztán kivettem. Annyi bizonyos volt, hogy a hangok nem a folyó ágya felől jutottak hozzám, mert ez a távolság tulnagy volt. A közelben kelteit embereknek lenni. — De hol és merre? Bár meglehetősen sötét volt már, mégis nagyobb kört tekinthettem át, mint amilyen távolságból a hangot hallani véltem. Lehet azonban, hogy több ember hangja volt, mert ezt nem tudtam határozottan megái lapítani. A természetes P*Tj flti FI keserüviz gyomor és ft> é lit i s s t f ft 6 hatás® © á r a t S a n. Az Igmándlt ne tévessze össze másfajta koserüvizzei! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Schmiáttmuer küívállalat Komárom. 1( ||—i.n—ii ■ "■*"»|*11—11*1‘"■""■■■■.■'"■'■■""h ni «.«!—— 'imii ip un rí. Mi 11 un mii—un ii—ii I. hiwmiii. i ■ "iiii i - i—iimi—"*“**~~***“** / 1 Ellenben: — senkit sem láttam!
