Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-16 / 212. (1839.) szám

Mai siánittnfc 1 otaSal 212. (1839) szám » Vatáraaa 1928szeptember 16 ■ ■■ ■■■»■>■ imi-—i in mitumtm^xrmm^mrn nmmmmt^m^m n ■ ■■■ i un—h—— ■ n ■■iw...rwiui«nwr-iln ■■ ———■ i«i n iwi ■—■™mrw—mrm r nwn———■: m it*i—■—■ i bm* Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzloveTlSzkÓi és rUSzinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyed évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: nnlitilrni nn ni Janin «- 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450 félévre 226 negyedévre 114 Főszerkesztő: pOUtlKCLl napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága IL, Panská ul 12/IIL — Te­havonta 38 Ke. E^ye* számára 1-20 Ke’ DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA tefon: 30311.-Sürgönyöm: Hírlap, Praha Kulturális életünk köipontositása (fi), Prága, szeptember 15. A Szlovenszkói Magyar Kultur-Egyesület- nek minden valószínűség szerint október 25- én megtartandó alakuló közgyűlése elé nagy várakozással tekint a csehszlovákiai magyar közvélemény. Végre létrejön a magyar társa­dalomnak az a nagy szervezete, amelyet esz­tendők óta várunk és életre kel az az intéz-1 mény, amelyet kisebbségi küzdelmünk legelső! szakában Tuba János, a komáromi magyar- J Ságnak felejthetelen emlékű vezető alakjaj tervezett meg gondos szeretettel. Mintahogyi a szudétanémetek Kulturverbandja közös | nemzeti célokra egyesiti a szétszórt társadal­mi erőket, úgy a Szlovenszkói Magyar Kultur- Egyesület is egységes alkotó kulturális mun­kára fogja serkenteni a Szlovenszkó és Ru- szinszkó különböző területein lakó magyaro­kat, lakjanak bár a szinmagyar Komáromban vagy Rimaszombatban, akár pedig a szlovák tengerből vegyesnyelvü szigetekként kiemel­kedő Eperjesen vagy Nyitrán. Bármilyen nagy őrömmel is fogadjuk azonban a szlovenszkói magyar közművelő­dési egyesület végleges megalakulását, ez az Örömünk nem jelenti azt, mintha ezzel tárgy­talannak vagy épen feleslegesnek tartanék azoknak a nagy országos egyesületeinknek kulturális működését, amelyek már eddig is dicséretre méltó munkát fejtettek ki és min­den tekintetben beváltak. A pozsonyi Toldy Kör, a kassai Kazinczy Társaság és a ko­máromi Jókai Egyesület missziója a közmű­velődési egyesület alapszabályainak jóváha­gyása folytán jgyáltalán nem ért véget. Úgy­szintén ezentúl is szükség van a Szinpártolő Egyesületre, a magyar nők munkaegyletére, a társadalmi egyesületeknek nemrég Rima­szombatban megalakult szövetségére, a ma­gyar diákegyesületek szövetségére, valamint a magyar diákmozgalom támogatására alakult országos bizottságra és általában mindazokra a társadalmi szervezetekre, amelyek a ma­gyarság kulturális megmozdulásait országos keretekben szervezték meg. A Szlovenszkói Magyar Kultur-Egyesület célja általános, ezeké a most felsorolt szervezetekké ellen­ben különleges és épen ezért kell kívánnunk, hogy minél eredményesebb munkát fejtse­nek ki, mert kizárólag erre b^^iott munká­jukkal sokkal hathatósabban tudják szolgál­ni a különleges célt, mintahogy erre az álta­lános jellegű és könnyen tulterheltté váló szervezet képes lenne. A fontos csak az, hogy ezek a különböző egymás mellett létező intéz­mények ne vállalkozzanak ugyanarra a mun­kára, mert akkor nagyon sok energia veszne el feleslegesen és ne rivalizáljanak egymás­sal, mert ennek az volna a következnie lye, hogy egyik sem tudná becsületesen végezni a másik dolgát. A feladat tehát ez: A külön­böző országos kulturális szervezetek egymás között úgy osszák meg a munkát, hogy mind­egyikük teljes erővel szolgálhassa azt a célt, amelyért létesült, a másik működését ne ke­resztezze, az általános magyar közművelődési egyesület pedig a különleges feladatot enged­je át annak az egyesületnek, amely annak gondozását tűzte ki zászlajára. A kulturális munkának társadalmi meg­szervezésén és beosztásán kívül vannak a ma­gyar kulturéletnek még egyébb feladatai is, amelyeket a. kultúrpolitika és kulturigazga- tás fogalma alá szokás sorolni. A kultúra ön­magában véve nem politikum, de amiként az állam szempontjából nem közömbös az, hogy a területén lezajló kulturális mozgalmak mi­Casiidge a kiürítést és a reparádó rendezését kizárólag európai problémának tartja 1 francia minisztertanács megállapította a tárgyalások további menetére vonatkozó elveit - Bizottsági ülések Genfben Paris, szeptember 15. Egészen bizonyos, hogy a pénteki francia minisztertanácson, amelyen a legfontosabb belpolitikai kérdése­ket intézték el, a Géniből visszatért Briand részletes beszámolót tartott a hatok konferen­ciájáról. A ma reggeli párisi sajtó azonban közelebbi részleteket erről a beszámolóról nem hoz. Briand ugyan az Excelsior munka­társának interjút adott, amikor azonban az újságíró azt a kérdést intézte hozzá, hogy tett-e Müller kancellár Genfben konkrét aján­latot, igy válaszolt: — Ha most igennel felelek, akkor rögtön ezt fogja kérdezni: Mit ajánlott? Ennek a tár­gyalássába nem bocsátkozhatom. Azok a tárgyalások, amelyek idáig Géni­ben folytak, sokkal szívélyesebb meder­ben hcí idtak. mint ahogy elképzeljük. Az a szilárd meggyőződésem, hogy kedvező értelemben fognak továbbra is folyta­tódni. — Kedvező értelemben? Kinek az elő­nyére? — vetette közbe a kérdést az újság­író. — Az egész világ érdekében, a béke ér­dekében, — viszonozta Briand. — Miért ne tennék meg mindkét részről a szükséges elő­feltételeket a kölcsönös megértésre és miért ne tanúsítanék mindkét részről a legjobb aka­ratot? A beszélgetés végén Briand hangoztatta, hogy egyáltalán nem érti meg azt a nagy pesszimizmust, amely Németországban a genfi tárgyalásokkal szemben megnyilvánult, ő legalább reméli, hogy — bár csak hat na­pot kell Genfben töltenie — a tárgyalások ezalatt a rövid idő alatt is jelentékeny mér­tékben elő fognak haladni. A francia kormány irányelvei Marcell Hutin Poincaré miniszterelnök orgánumában, az Echo de Parisban, olyan beállításban, mintha erre hivatalos helyről hatalmazták volna fel, azt állítja, hogy Briand az összkormánnyal a következő pontokban egyezett meg: 1. A rajnai terület kiürítésének kérdésé­ben érdekelt öt szövetséges hatalom antantja teljesen egységes abban, hogy a kiürítés kér­désében olyan tárgyalás lehetetlen, amely yyi COOLIDGE elnök. egyidejűleg nem áll kapcsolatban a repará- ció és a hadiadósságok kérdésévé/. Arról van tehát szó, vájjon Németország hajlandó é át­vállalni azokat a terheket, amelyek Francia- országra nehezednek és hogy milyen mér­tékben és milyen garanciák mellett kívánja est megtenni. 2. Az eddigi genfi tárgyalások a szabá­lyozásnak egyszerű vázolására vezettek, mely ugyan általánosságban még meglehetősen hiányos, részleteiben azonban már vala­mennyire precízebb. A miniszterek egyhan­gúlag megállapodtak Franciaországnak a jö­vőben követendő irányelveiről. 8. Berlin és Párig között megértés ala­kult ki egy pénzügyi ég jogi szakértői bizott­ság alakításáról, amely esetleg a reparációk problémáját is tanulmányozni fogja. Elfogad­ták azokat a feltételeket is, amelyek mellett esetleg egy megállapító és egyeztető bizottsá­got lehet életrehivni a Rajna mentén. 4. Franciaország a tárgyalásokban elhá­rítja magától az iniciativát. Németországra bízza, hogy az megtegye a szükséges javasla­tokat, ismételten hangsúlyozza azonban, hogy a kiürítés kérdése a legszorosabban egybe­függ a reparáeiós kérdés szabályozásával. Az Echo de Parisnak ez a közleménye pontokba van ugyan foglalva, azonban még­sem egészen világos. Nagyon érdekes, hogy mi rejtőzködik azon formula mögött, amely szerint Németország kisebb vagy nagyobb mértékben kötelezve lesz Franciaország ter­heinek átvállalására. Egyebekben Pertinax az Echo de Paris­ban arról számol be, hogy Müller kancellár — ha el is fogadta a tárgyalásoknak a szakértői konferencián való továbbfolytatását — a megállapító éf kiegyeztető bizottság lérehozását azonban egyelőre visszautasította. A továbbiakban Pertinax arra figyelmez­tet, hogy a bizottság működése, amelynek jóval kevesebb hatalmi hatásköre lesz, mint volt egykor a nagyköveti konferenciának, feltétlenül Franciaország hátrányára fog vál­ni, mert a gyakorlatban Elszász-Lotharingia demilitarizálására fog vezetni. Sőt a nacio­nalista Avenir azt is kijelenti, hogy sokkal jobb a kiürítést minden biztonsági garancia nélkül végrehajtani, semhogy egy megállapító bizottságnak bizonyos ellenőrzési jogokat en­gedélyezzenek a francia határterületen. li amerikai államkormányzat állásfoglalása A Sz. M. K. E. és egyéb országos kultu­rális szervezeteink ezt a feladatot nem lát­hatják el, mert aláipszaibályaikból mindem poDitika szigorúan ki van zárva és a feloszla­tás veszélyének tennék ki magukat, ha még­is beleártanák magukat a politikába. Ezt a veszélyt mindenképpen ki kell kerülnünk és ezért a most vázolt feladatot csak politikai pártjaink végezhetik el. Ámde mivel a ma­gyar kultúra gondozása magasan felett© áll a napi politika béke-egér-harcának, a ma­gyar kultúra iránti tiszteletünk és az ezzel összefüggő nemzeti érdekek csakis azt a megoldásit ajánlhatják, hogy a kuilburpoliti­kával és a kulturális közigazgatással kap­csolatos teendőket pártjaink együtt intézzék, illetőleg — mivel erre már eddig is voltak szerveik — azok fáim ásatáséra és tévéké ny- siéaük fokozása céljából köze* ku Muráin; bi­zottságot lé terítsenek. Ezek a gondolatok a néhány nappal ez- i értelmezett be nem avatkozás álláspont­jára helyezkednek. Jellemző, hogy a nyilatkozathoz hozzáfűzték, miszerint Coolidge elnök nyilatkozatával nem akar prejudikálnd a washingtoni kor­mány magatartásának abban az esetben, ha az európai hatalmak a reparáeiós kérdés szabályozására konkrét javaslatokat tesznek, Coolidge azt is kifejezésre juttatta, hogy lyen irányban terelődnek, a nemzeti kisebb­ség politikája szempontjából sem mindegy az, hogy a benne megnyilatkozó kulturális törekvések párhuzamosan haladnak-e a ki­sebbség általános politikai célkitűzéseivel. Az állam a kultuszminisztérium utján intézi i a maga kultúrpolitikáját, a kisebbségnek azonban nincsen minisztériuma és igy neki más szerveket kell megbíznia ennek a fela­datnak ellátásával. Neki is szüksége van a kulturközigazgatásnak valanr yen szervezeté­re: neki is tudnia kell azt, hogy gyermekei számára hol és milyen iskolák állanak ren­delkezésére, ifjúsága milyen iskolákba jár és általában fel kell használnia mindazokat az eszközöket, amelyeket az állam törvényei nyújtanak kultúrájának fejlesztésére. így te­hát, ahol például kisebbségi könyvtárak, népművelődéin választmányok vannak, azok­ban be kell rendezkednie, hogy hasznukat vehesse. előtt Pozsonyban megtartott kultúrpolitikai értekezleten is kifejezésire jutottak és általá­nos helyesléssel találkoztak. Az előjelek szerint remélni lehet, hogy megvalósulásuk sem fog sokáig váratni magára. ^^^^RACTOR LAUFER $., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22. Newvork, szeptember 15. A rajnai terü­let kiürítéséről és a reparáeiós kérdés sza­bályozásáról folyó genfi tárgyalások alkal­mával a Fehér Ház ma nyilatkozatot bocsá­tott ki, amely a következőket mondja: Coolidge elnök ezeket a problémákat kizárólag európai ügyeknek tekinti, tehát az Egyesült Államok ezekkel a kérdésekkel szemben a legszigorúbban j

Next

/
Thumbnails
Contents