Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-02 / 200. (1827.) szám
5 WB wepietn&eg S, raaAmag. Végveszedelemben a magyar színészet! p Kassa, szeptember 1. Szeretnék harangot konditaui, vészharangot félreverni: végveszedelemben a magyar szó a színpadon, sírját ássák a magyar színészetnek! Első pillanatban semmi jelentősége nem tűnik szembe annak az országos hivatali rendelkezésnek, hogy az eddigi szini- kerületek beosztását megváltoztatják, de mélyebben a dolog mélyére nézve, ezzel a tollvonással a magyar színészet halálos ítéletét Írják alá. Eddig nem a földrajzi fekvés szerint határozták meg a szlovenszkói két ma gyár színtársulat működési körét, de a városok nagysága és kulturigénye szerint. Eu- nek megfelelőleg volt egy elsőrangú nagy színtársulatunk s egy kisebb. Az elsőnek Pozsony és Kassa volt a bázisa, ott egy-, itt négyhónapos sziniszezon — ha kettéosztva is —, fedezte azokat a hiányokat, melyeket a kisebb városokban eltöltött vándorlás jelentett a társulatnak. A nagy társulat, melynek ma Iván Sándor a direktora, a két nagyváros igényeihez szabta a társulatát s valahogy megélt. Nem volt rózsás ez a helyzete s csak az igazgató hidegvérének és igénytelenségének lehet köszönni, bo^v a szinte krónikussá váló bajok, melyek az előbbi direkciók alatt állandó izgalomban tartották a magyar közvéleményt s a hatóságokat is, megszűntek. A másik színtársulat arra vállalkozott, hogy a kisebb helyeken terjessze a magyar kultúrát. Erre rendezkedett be s ha nehezen is, szintén megélt. Ezen az alaoon adta ki a minisztérium a két koncessziót s e koncesszió alapján szervezte meg egy egész évre Iván Sándor a nagy színtársulatát. Kassa éppen csak. hogy fedezi a rezsit. A vándorlás keserves hónapjai alatt gyűlik a deficitje, melyet a pozsonyi egyhónapos szüret s a kéthetenkint tartott prózai előadások fedeztek. S most, mikor a társulat meg van szervezve, mikor Ivánék Kassán az uj társulattal •megkezdték a szezont, mikor a direktor egész évi obligóban van a színészeivel szemben, minden indokolás nélkül, a legérdekeltebb fél, a magyar közönség hivatalos és elismert képviselőjének, a Szinpártoló Egyesületnek megkérdezése nélkül, tehát későn és önhatalmúlag, a magyar szinikultura legfőbb reprezentánsa alól egyszerűen kirántják a gyékényt. Mert mi lehet az intézkedés várható eredménye? Iván Sándor vagy szélnek ereszti társulatának nagy részét, hogy Királyhelmecen és Pelsócön meg tudjon élni s akkor — eltekintve a nyakába szakadó poroktól — Kassa fejlett igénye egyszerűen visszautasítja az ő neki meg nem felelő alantas nívót, vagy megtartja az egész anszambléját s akkor más utón, de annál hamarább jut a tönk szélére, hiszen az el nem képzelhető, hogy Tornaija, vagy Szepsi fedezni tudja az évi 2,000.000 K-ra rugó rezsit! — Oly dilemma ez, amelynek megoldása az abszolút lehetetlenségek sorába tartozik. Hogy mi ennek a lehetetlen és eléggé el nem ítélhető eljárásnak az oka, azt nem lehet tudni. Valószínű, hogy az illetékesek, ha egyáltalában szükségesnek látják magyarázatát adni a dolognak, találnak majd ürügyet az intézkedés alátámasztására, de a valódi okot mi csak abban láthatjuk, hogy valakik a két év óta egyensúlyi helyzetbe került szi- nészetkérdést — ami tisztán és kizárólag Iván Sándor érdeme — meg akarják bolygatni s le akarják terelni, ha nem Is a fejlődés, legalább a megélhetés egyenes útjáról. Lehet, hogy valakinek érdekében történt a dolog, a kisebbik színtársulat igazgatójának, Földes Sándornak érdekében, akinek | egész természetesen előnyt jelent, hogy ai nyugatszlovenszkói nagyobb városokat, sőt j Pozsonyt is megkapja, de hogy Pozsony Földes Sándor kisebb városokra megszervezett kis társulatával meg lesz-e elégedve, az nagyon problematikus. Személyes előnyt biztosítani egy kevésbé fontos kulturérdeknek, azon az áron, hogy a másik, sokkal fontosabbat kivégezzék, — nem államrezón! Mit tett Földes Sándor egyáltalában a szlovenszkói színészetért? Egyszer már volt hozzá szerencsénk. Elpaktumozta a kassai négyhónapos sziniszezon egységét. Lehetetlen igazgatásával oly válságba sodorta a magyar színészetet, hogy Kassa egész társadalmának össze kellett fognia az ad abszurdum vitt helyzet szanálására. Földes egyszer már megbukott a nagy vizsgán, maga igazolta be a működésével, hogy nem arra való, hogy Szlovenszkó nehéz szinügyi problémáját megoldja. Ha az országos hivatal megint vele kísérletezik, nagyon bajos nem arra gondolnunk, hogy ami akkor nem sikerült az ő eszközöl való felhasználásával — mert a magyar színészet kiállta az ő általa előidézett krízist megpróbálják újra ... A tízéves évfordulón azt vártuk, hogy minden téren a konszolidáció felé veszi útját kisebbségi életünk. A színészet ügyében is jóakaratot vártunk, előnyösebb szezonbeosz- tást, állami támogatást, — nem kegyelemből, de a kisebbségeknek az alkotmánytörvényben biztosított joga alapján — s ehelyett kaptunk egy oly intézkedést, amely a színészetünk halálát jelenti. Méltánytalan, igazságtalan, a jóakarattól igen-igen távol álló eljárást, amelybe senki, de senki magyar ember, az egész országban, akinek csak egy kis köze van a kultúrához, bele nem nyugodhatik. Minden törvényes eszközt, minden érvet és indokot elő kell vennünk az országos hivatal meggyőzésére, hogy ez az intézkedés méltatlan hozzá. Ha ez a döntés már végleges is, még mindig kevesebb erkölcsi veszteséget jelent a tévedés belátása s a rendelet visszavonása, mint az a vád, amivel, ha — amint biztosra vehetjük — a kísérlet csődöt mond, a magyar kisebbség teljes joggal Illetheti majd az intéző köröket. Elejétől fogva nem sok jót vártunk az országos hivataltól, de ha ilyesmivel kezdi el a működését, lehetetlen, hogy a magyar kisebbség bizalommal nézzen további működése elé. Sziklav Ferenc dr. Pozsony, szeptember 1. A kánikulás nyár végén a magyar színészetbe beütött a villám. A pozsonyi országos hivatal tervét, vagy talán már döntését pattan tóttá ki, amely szerint Szlovenszkónak ezentúl két magyar színi kerülete lesz: keleti és nyugati. A keleti élére Iván Sándor, a nyugati élére pedig Földes Dezső kerül mint színigazgató. Meglepetve és megdöbbenve halljuk és olvassuk ezt a liirt. Ugyan ki akarta ezt, ki gondolt erre? Hiszen örülhettünk, hogy a mai sivár viszonyok közepette úgy ahogy el tud tengődni az egy magyar színtársulat és most egyszerre nem elég ez az egy társulat, hanem kettővel is megáldják a derék magyarságot! Két szinikerület, két magyar színtársulat, Akkor igazán nem panaszkodhatik az itteni magyarság. Még színházi téren is megkap mindent, sót többet is, mint amit kíván... Igenis, ez több, mint kívánunk. Bevalljuk őszintén, amíg a jelenlegi rossz évadbeosztás áll fenn, amig nem nyitnak meg a magyar szinészet előtt uj városokat, például Nyjtrát, Besztercebányát, Eperjest, Cíal^ócot, Pőstyént és a többi fürdőt, addig komolyan aggódunk még az egy színtársulat sorsa felett is. Mert hiszen Pozsonyban például a magyar színészek csak nyáron játszhatnak és akkor is csak egy hónapig egyfolytában, egyébként pedig a kéthetenkénti kétnapos előadásokra vannak utalva költséges oda-visszautazással. A magyarországi színművészek idejövetele elé folyton nehézségeket gördítenek, a színészek utánpótlása a legnagyobb akadályokba ütközik, a magyar szinészet szubvenciót a tiz év alatt csak egyetlen egyszer kapott és akkor is vajmi keveset, amig Nedbaléknak évente bőven ömlenek a milliók, amelyek természetesen a magyar adófizetők hozzájárulásából kerülnek ki. De odafenn, a magas intézkedő régiókban, ugylátszik, csodát várnak a magyaroktól. Ami a csehszlovák színészetnek nem sikerül, hogy tudniillik két társulattal működjék Szlovenszkóban, annak sikerülnie kell a magyar szülészetnek. Valószínűen Pelsőctől vagy Dunaszerdabelytől várják ott fenn, hogy majd hosszú hónapokon át el tudják tartani a magyar színészeket. Mert nem akarjuk gondolni azt, hogy a magyar színészetet, mint a csehszlovák szinészet konkurrensét tekintenék az országos hivatalban és ilymódon akarnák helyzetét még egy kissé megnehezíteni. Mi nem vagyunk oly pesszimisták, hogy azt gondolnék: Timeo Danaos et , í dona ferentes. Nem kívántunk második színtársulatot, azért sem — pedig személyi kérdést nem akarunk az ügvbe belekeverni —, mert Ivánji lelt nasyokb terméseredmény! :»ata mellett gyakorlatilag eca jji i!ef kiskoldanfcént! SVébb vefimig tisztítására és |1 ira alkamas! ialelérttetfiflszfasááleretoiáisy! || magtisztító 1 v á'iió v.a I 1 iSsö részére I FELI r. f. 1 go. || Iliül. j| ÍTlinően textiláru-üzletben csakis a uilághirü 5CH R O L L- gyártmányokat kérjük! I I I 1 I 1 11 Figyeljünk a fenti védjegyre!
