Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-31 / 198. (1825.) szám
Ha ezeket a tiranai anzikszokat, tele most velük a világsajtó, az olvasó kissé figyelmesebben megnézi, mondjuk úgy, hogy félkézzel messze tartja el magától az egész, koloraturájábau kissé zord panorámát s rövid Iá tóan hunyorító szemekkel egy kis távlatból iparkodik látni a tájat s az embereket, akik a tájjal egyformán vadregényesek, rögtön feltűnik, hogy ez a hangos idill senkinek a világon nem fontos, csak a résztvevőknek s azoknak is csak részben és másodran- guan. Senkinek, se a nagyhatalmaknak, se a környező kisebb hatalmaknak nem okoz fejtörést, hogy Achmed Zogut elismerjék III. Skander bégnek, senkit nem érint és nem érdekel, hogy az alig egymilliós albán népet a jövőben királyi címmel vagy csak egy köz- társasági elnök jogkörével felruházott Zogu vezeti majd a jó útra, ami a külföldiek koncesszióival egybekötött civilizáció útja. Mikor Albánia politikai jelentőségét nagy- és kishatalmak, királyi házak és elnökségi kabinetiek érzékeny érdeklődéssel ismerik fel, ugyanakkor senkit sem érdekel, hogy az a harmincéves albán herceg (egyébként Albániában mindenki herceg s aki nem az, az meg is járta) felkeni-e magát vagy sem? A világ érdeklődve, egy kissé mulattatva, egy kissé aggódva figyeli a tiranai idillt, de a király- választást követő éjszakán, leszámítva néhány albán törzsfőnököt s Wied herceget Londonban, senki nem kap fehér hajakat az irigységtől és a bánattól. A körlevelek, amiket az ' uj. a legfrissebb európai Ház az alapítás alkalmából a métier régibb és tekintélyesebb Házaihoz tájékozódás céljából szétküldött, általában kedvező, jórészt teljesen közönyös fogadtatásra találtak. Ha a szóban forgó Há- : zak alapítási éveit tekintjük, ez a közönyös to- 1 lerancia, amivel a konkurrenst fogadják, fi- i gyelemreméltó és jelentékeny diplomáciai , siker. Ha Európa Házai elismerik Zogut ki- « rálynak, akkor Zogu egy obskúrus kis balkáni j ország legmerészebb törzsfőnökéből egyszerre i az európai összjáték egyik „Sire“ címmel fel- s ruházott aktív szereplője lesz, tehát Valaki í Rolls Royce-al, szárnysegéddel, fel- és lemenő < ági Rokonokkal, nagyon sok inassal. Akinek * tiszteletére fel fogják lobogózni Rómát, ha £ egyszer vizitbe megy a kuzinokhoz. Ahogy Zo- * gu Ígérkezett- bizonyosra lehet venni, hogy III. Skander az uj rokonság vele rokonszen- * vező ágait le is viziteli. * A színjáték nem mindennapos s ma nap- c ság. mikor dinasztiák a métier kontinuitását is [ csak nehezen tudják egymás számára biztosi- 1 tani, megvan az érdekessége annak, ha egy * vállalkozó szellemű ember elmegy ősnek ' ugyanakkor, mikor legtöbb helyen az utódok j. sem tudnak érvényesülni. A kerete ennek a i családi ünnepélynek, ami bizonyára nem r nélkülöz bizonyos balkáni pompát, tehát sok aranysujtásos egyenruhát s adófizető polgárnak felöltöztetett politikai magánvállalkozók olaszos szabású frakkjait, a kerete ennek a „független és szuverén*1 királyválasztásnak kissé zord és laza, mint Albánia egész belső r életének kerete. Ez a rendkívül heterogén or- r szag, ahol vallás, nyelv, szerzett jogok több e tucatra tépik szét a lakosság törzseit, ahol majdnem többféle az írásmód, mint az irás \ tudó, ahol ma is élnek az északi területek fen- ^ síkjain törzsek, akiknek életében a vérbosz- t szu olyan bevezetett házi joga minden családnak, mint nálunk a szelíd dorgálás, ahol a a kilenc százalék katolikus és hetvenöt száza- S lék mohamedán lakosság nem ismer sürgő- l sebb problémát, mint minden lehető atka- \ lommal beverni egymás fejét, ahol a 45.000 x négyzetkilométernyi terjedelmű ország egyet- s len, az osztrákok által a háborúban otthagyott s tábori vasutjának sínéit rögtön e háború után | ellopták, ahol a határt alkotó hegyek életve- j szélyes hágóin az öszvér is csak undorral s r hosszas ütlegelésre kel át: abban a pillanat- j bán, mikor a vállakozó szellemű férfiúnak [ hermeline3 palástot borit a vállaira, széteső, 1 így fiatalít és szépít a Gora!! -créme Gítraü-pudar GOFOll-szappan FSIeraknt a í. R. R. róajfiroi Vörös Rák gyógytár, Bratislava. nyugtalan és kalandos életű törzsek keverékéből kétségtelenül megkísérli a felegyeuesedést az államiság fogalmáig. I. Skander bég és III. Skander bég ideje között tulajdonképpeni! Albánia éppen nem létezett s a tiránai házi cécónak nem egy energikus ember napóleoni karrierje, hanem Albánia államiságának Rozsnyó, augusztus 30. A sétatéren térzene van. Minden szlovan- szkói kisvárosban van egy sétatér a piacon, a belvárosban, a templom körül, porral és akácokkal. Itt is van sétatér, az egyemeletes püspöki palota és a kiugró oldalú öreg Rákóczi- ház között, középen egy igazi, fatornyu templom, nagyon szép, barokk-remek, előtte An- drássy Franciska grófnő szobra, akinek mauzóleumot is épített a krasznahorkai gróf, An- drássy Péues cs Kossuth Lajos hiányzó szobrának az emléke is itt van a sétatér kerítése mellett. A templom oldalában hősök emléktáblája, a piac egyik oldalán keskeny, dufar- tos átjáróköz, amin már az autóforgalom megszűnőben van s uj utat kellett kanyarba ni a Kassa felé iramló forgalomnak, nehogy tönkretegyék a régi építkezést. A város belsejében csupa öreg ház, régi emlék, barokk-idők maradványa, aminthogy a szlovenszkői váio- sok alig különböznek egymástól abban, hegy majdnem mindegyikükre a Mária Terézia- idők nyomták rá a bélyegüket. Hiába: aszszony volt a kormányon, gazdagította az országot, rakatott az éléskamrába, amennyi csak belefért s alig volt kedvesebb .gyermeke a nagy királynénak, mint éppen a bányákkal, gyárakkal közösséget tartó városok. Ezeknek adott, ezektől kapott. Tehát térzene van: vasárnap délelőtt, katonabanda húzza a Marica grófnőt s a templom körül, sürü sorokban, tarkán és kedves vidéki ességgel kanyarodnak azok, akik m'n- dig, minden városban a korzó törzsközönségét teszik. Szimpátikus, mert távol van attól, hogy ügyetlenül nagyvárosiasságot utánozzon, mint más városok, kedves és egyszerű. Itt nincs hivalkodás, mert nem igen lehet kinek s miért, nincs kiugró cukrászda-ablak s pöfészkedő kávéházi terrasz, ahonnan nyegle gavallérok bírálnák a tarkaságot. Mindenki komolyan, meggyőződéssel sétál. Rozsnyó kuUurélete Rozsnyó mindenkor kedves, intelligens városa volt Gömörmegyének. Ma is Gömbinek számit, holott a nagymegyei beosztás annakidején elcsatolta Rimaszombat körzetéből s míg a megye nyugati fele Zólyom javára esett, addig Rozsnyót Kassa javára Írták. Iskolaváros volt, bányaváros volt, kedélyes intelligenciája egyetlen nagy család. A kultúrának mindig nagy zászlóvivője. Mi lüktet ma a falak között vájjon? Ha a mai Rozsnyó kulturélétéről szólni akarunk, akkor elsősorban a nagyeiméaü Szkalosné-Járossy Erzsébetről kell megemlékeznünk. Madame sans géné — ahogy irói nevén magát nevezni szerette, megtestesítője volt az asszonyi agilitásnak, szervezőképességnek. Regényt irt, cikkezett, felolvasott, szervezett, újságot szerkesztett, minden magyar üdvben nagy segítője urának, Szkalos Emilnek, az evangélikusok közszeretetben álló lelkészének s elmondhatni, hogy Rozsnyó magyar kulturéletét az utóbbi években Tichy Kálmánnal együtt ő jegyezte. Kisebbségi életünk egyik legodaadóbb vezetőasszonya múlt ki vele, akinek agilitása, hire-neve Rozsnyón túl jóval szertehirlett az országban. A r; zs- nyói Művelődési Egyesület titkára volt: ő é- a festőművész Tichy Kálmán komoly, tartalmas őszi és tavaszi kulturciklusokat rendeztek, felolvasásokkal, előadásokkal, nagyon szép erkölcsi eredménnyel. Sajnos, az utolsó ciklus elmaradt: nemcsak, hogy Madame sans géné meghalt, hanem maga Szkalos Emil is mutogatja a n ékről ód ot, amit már megírtak róla s bizony-bizony csaknem le is közöltek. Az 1904-ben alakult Művelődési Egyesület legjelentősebb Rozsnyó kultúráiét ében. Néhai Markó János volt az elnöke, s hogy bét kitűnő vezetője igy kidőlt, az utódokra vár a feladat, fennen lobogtatni a kultúra zászlaját. Az egyesület nagy feladata a rozsnyói Múzeum ügye. Mazsíinszky Rezső dr. tanár v* II, a muzeum eszméjének első harcosa, aki még rekreációja kölcsönöz jelentőséget Az a közel 400.000 albán, akik szerb és szlovén fenhatóság alatt tengődnek a kibontakozó anyaország szomszédságában, bizonyára izgatott komitéüléseken kisérik figyelemmel a firániai eseményeket s Zogunak jugoszláv részről várt elismerése ki is köti, hogy korlátlanul nevezheti magát Albánia, de semmi esetre sem ,minden albánok királyának".... A nuance nagyon jelentékeny, az értelme félmillió ember közelebbi sorsának jogi disztinkciója. A triánai udvar újdonsült diplomatái mohamedánok s mikor a jugoszláv kikötést békében házról-házra járt és pinoétől-padlá- sig kutatta a rozsnyói régiségeket. Rengeteg értékes holmit kerített ősszé, megvetvén alapját a múzeumnak. Ámde az értékes holmik ma is állnak még a ládákban s nincs a mu- zeumL*k helyisége ma sem. Tichy Kálmán, a múzeum igazgatója váltig fáradozik ugyan a muzeum rendezésén, de megfelelő épület híján csak romlanak a nyilvánosságtól megfosztott régiségek. Beavatottak szerint a város kevés költséggel rendezhetné a muzeum épületének ügyét s akkor Szlovenszkő egy újabb szép múzeummal bővülnéd A Művelődési Egyesületen kívül több más egyesület is működik: a most felujult Kaszinó, a Polgári Társalgási Egylet, a Katolikus Legényegylet, a Protestáns Iparosok Egyesülete, a Kereskedelmi Társulat. Ez utóbbi éppen tavaly ünnepelte megalapításának százr éves jubileumát. A két legényegylet jól sikerült műkedvelői előadásokat szokott tartani. A színtársulatok, — mely márciusonként játszik Rozsnyón — szép közönség pártolja. Nyersen, vázlatosan ennyi volna az, amit Rozsnyó kulturéletéről összefogni tudunk. Sajnos, a régi, szép társasági élet itt is inkább a múlté. Ugyanaz, mint Szlovenszkő annyi más helyén: a családok visszahúzódtak a nyilvános szerepléstől, egymás között éik életüket. Elcsendesedett, meghalkult, li^udó élet... Ipar, kereskedelem és egyebek Megszokottak már a kérdések a szloven- szkói kisvárosokban. Néhány társadalmi egyesület nevének felsorolása, egy-egy agilis személy nevének említése kimeríti a társadalmi életről szóló jelentést. A másik kérdés, amit szinte már nem is illik feladni: ipar, kereskedelem, ismét egyforma feleletet provokál. Kereskedelem pang, kisipar pang. Adó!... adó!... szól a megszokott mottó. Forgalom alig van s a létminimum csökkentésével minden üzleti élet is alábbhagy. A régi rozsnyói tímárok, csizmadiák, akiknek * ire Al'földig-Tiszáig eljutott, alig tengődnek. Nincs vidékük. Akinek pénze van, autón jár úgyis. U-r, aki csizmát venne, úgysem lovagol, szegény ember járhat bakancsban is. Valakinek egyszer meg kellene imi a most pusztuló iparágak történetét. Itt pusztulnak a szemünk előtt. Soha világosabb képe korfordulónak, mint a miénk! Csak látó szem kell hozzá és megdöbbentően lehet olvasni az emberi életet. Jól esik hallani, hogy a nagyipar néhány idevetődöttje normálisan mozog. A Rimamurányi r.-t. vaspörkölője, — külön kedves telep a hegy oldalában, — teljes erővel dolgozik. Működnek a kincstári bányák is. A Rá- kossv likőrök gyára is itt van, füstöl vígan a kéménye, maga a gazda, a híres autóvezető, Rákossy Lajos a gyár első munkása, a kémiai laboratóriumban saját maga vegyi ti, ke - éri az uj márkákat. A Markó-féle bőrgyár helyét viszont a Szilvássy-parkettgyár foglalta el. Lassú, tengődő vidéki élet az öreg hegyek alatt. Kedves, szimpátikus város a Sajó- völgyén. Az uszoda kertjében nemrégen a főiskolás cserkészek gyújtottak tábortü et, a rozsnyóiak örömére. Nem messze a várostól pedig fekszik a rozsnyói vasas gyógyfürdő. Tipikus kis fürdő, amilyen nem egy akad Szlovenszkón: v<n egy tenniszgrundja, homokos sétatere, néhány pavillonja a kilencvenes évek hagyományos stílusában, csónakázó tava és vasárnap délutánonként cigány játszik a vendégek örömére ... Néha valaki felolvas, vagy büvés/.mes- ter hirdeti magát sárga plakátokon, olykor táncolnak a környéki uraságok. Jó itt. pihenni ... Két örök pihenő A két nagy pihenő, az őrök szeretet, örök pihenés szimbóluma azonban más utón v n. Más utón és más födél alatt. Márvány a feltétel nélkül elfogadták, bizonyára gondoltak arra, hogy az élet hosszú, Allah szakálla hosszú s Róma kezei a leghosszabbak. A nagy balkáni kavargásban, ahol a görög választások s Ven izei ősz sikere, a bolgár kormányválság s a jugoszláv politikai válság nyugtalanítóan esnek egybe a tiránai cégalapítással, az utóbbi esemény inkább emberi s históriai, mint politikai szempontból érdekes. De Szkutariban holnap a hadihajók az albáni királynak olasz ágyukból adják le az üdvlövést. Ez a részlete a kissé távoleső ünnepségnek az, ami közelről érinti az egyensúlyát kereső világot. födele, arany a teteje, aranykő a fala, rubint a padlata: akárcsak a népmesében a két régi szerelmesről. Andrássy Dénes gróf és a felesége, Franciska grófnő alusszák örök álmukat a krasznahorkai mauzóleum fehér falai között. A vándor valóban megáll. Nagy kegyelet* tel a jótékony grófok iránt. Gróf és grófnő, akik jók voltak a szó igaz értelmében, Krasznahorka urai, sok szegény jótevői, alusszák örök álmukat. Talán mégis: nagyon ki van téve az országút forgalmának. Túlsók az autó, túlsók a látogató, körülötte, valami hivalkodás van az örök mutogatásban: nem pihennek zavartalanul s percenként fölveri őket a kalauz monoton és unalmas szava, amint kispolgárokat és n3iv csodálkozókat megrettentő módon darálja a százféle márványt és velencei mozaikot. Nem igy kellene mutogatni. Nem ily száraz, unalmas stílusban, hivatalosan és ksgye- letesen. Nem a márvány a fontos, nem a kő s nem a mahagóni. Smokkok tegyék itt félre lerendezésüket s proocok a hivalkodásukat. Ha az őrnek volnék: széttárnám a nagy kaput s ezt mondanám: — Itt nyugszik két ember, aki nagyon szerette egymást. ÉS nem engedném megtapogatni a falakat, eltitkolnám, mibe kerültek a hivságos kövek, üvegablakon, rácson, áhitat ködén mutogatnám, hisz, aki ott fekszik, nem gróf, csak por, a kő hideg, a pénz őket sem boldogítja. A kripta felségesen szól itt a hiábavalóságról. Minden hideg, hiábavaló, csak a szeretet örök és meleg. Ezt az örök szeretetet, éppen ezt nem mutogatják a kriptában, ezernyi foTint és ?záz- mázsa márvány között... Krasznahorka büszke vára... A csikszentkirályi és krasznahorkai An- drássyak ősi fészkének faláról ásitovnak Sebek Ferenc ágyúi. Csupa fenmaradt anakTo- nizmus. Kedvesek, meghatóak: a magyar történelemnek megannyi emléke. A vár ép, két múzeumában, kápolnájában sok az érték. A vezető itt is egyhangúan darál olyat, amit tudsz, s olyat, amit sohse hallottál. Elmondja, hogy Serédi Zsófia múmiájának orrát egy pajkos diák, régen, letörte. Jókai regényhősök, lőcsei fehérasszony, kuruc vitézek jutnak eszünkbe. Emlékek, kegyeletes órák végtelen sora. Van egy pillanatod, mikor megszöksz a kalauz elől. Leülsz az egyik ablakba, nem törődsz a régi legyezőkkel, bécsi sótartókkal, hanem elnézed valamelyik kuruc ge íerális öreg fringiáját, lepillantasz a mély völgybe s urnák képzeled magad. Jókai hősei libbennek fő] előtted álomjárásu lovakon, régi vitézek, tábortüzek, Rákóczi, Bercsényi ködlenek fel a fehér hárskúti utón s önkéntelenül dúdolni kezded a nótát: — Krasznahorka büszke vára ... Valóban büszke vár. Árva vára komor, tornyos, sasoknak fészke, Trencsén kedélyes, öreg fiú, Murány hetyke kőszikla, Léva terebélyes, laposon megülő kőhalom, Késmárk apai kastély, Beckó kidőlt-bedőlt óriás, Fülek gyerekek déli játszótere. Krasznahorka azonban büszke vár. Kedélyes. de szigorú, büszke, magyaros, de nem fenhéjázó. Igazi magyar várkastély. . Bebek Ferenc öreg ágyúin két szöszke gyerek ugrál ? a fakapuba két erre vetődött szerelmes jegyezte be a nyilat a szívvel. Mint mikor rettentő tölgyfába búgó vadgalamb fészket rak. Szombathy Viktor. Társadalomtudomány — M'K magír ítészéi itt nekem egye ni őségről, mikor legalább is még egyszer olyan kövér, mint én? (Journal Anvusanf.) A felső Sajó egyik régi bányavárosában: Rozsnyón Déli térzene vidéken — A Művelődési Egyesület — Rozsnyó huíturéíete, ipara, kereskedelme — Madame sans géné emlékezete — A kis gyógyfürdő — Krasznahorka büszke vára — A mauzóleum 4 ___ 1928 augusztus 81, pénfceS. A T IRÁNAI IDILL Irta: Márai Sándor
