Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-29 / 196. (1823.) szám

1928 angnsrtns 29, szerda. 'psxcai /vvsGton^n^® Amerikai, német, angol, magyar, kínai finn és cseh hékeheszédek a prágai kongresszus második napján — Ravasz László püspök szózata az egyházak hivatásáról — Prága, augusztus 28. A Jóbarátság Világszövetségé tegnap ülését imával nyitották meg s ufána Zolka ta nár ismertette a köztársasági elnök üdvözli táviratát, majd felolvasta azoknak a neveit akik siirgönyileg vagy levélben az Isten ál dását kívánták a világszövetség munkájára A cseh női békeegyesületek nevében Wur mova asszony szólalt fel. Bizonyára érdekl olvasóinkat, amit Wurmova asszonytól meg ■tudtunk. Nagyanyja magyar asszony volt ügy került Csehországba, hogy bátyja, ak magyar református lelkész volt, s aki a türel mi rendelet után kivándorolt Csehországba itt egy cseh gyülekezetnek lett a lelkésze. A lelkész Kiss nevű volt s Rovecsinben lelkész- kedett. A rovecsi nigyülekezet pár esztendőve ezelőtt emléktáblát állított a templomban £ magyar református lelkésznek. Wurmova uriasszony a rokoni kötelékei még mindig fentartja a magyarországi roko­naival, unokatestvére Kiss Kárjly dr. buda- • pesti jónevü ügyvéd. Wurmova asszony elbe­szélte, hogy a háború alatt a kórházakban a beteg katonákat meglátogatta s a magyar ka­tonák közt magyar vallásos füzeteket, bibliai mondásokat osztott szét, sőt még a 84-ik zsol­tárt is, amit tud, elénekelte magyarul. A washingtoni püspök érdekes ajándé­kot nyújtott át a világszövetségnek. Mielőtt elindult volna, felkereste Kellogg államtitkárt s megkérte, hogy annak a békeegyezségnek, melyet tegnap írtak alá Párisban, egy hiteles másolatát adja át saját keze aláírásával a Jóbarátság Világszövetsége részére. Kellogg kérését teljesítette s azt üzente, hogy az egyházak tegyék meg köteles­ségüket, hogy a szerződés a lélekre tá­maszkodjék. Li dr., a kinai delegátus elmondotta, hogy a kinai nép hékeszerető, a háború mes­terségét elhanyagolta, s ezzel a hatalmak visz- szaéltek, Kina fegyverkezik s egykor a legna­gyobb hatalom lesz. Mikor a világbékéről be­szélünk, a számításból sohasem szabad ki­hagyni Ázsiát és Afrikát. A német delegáció vezetője, egy hosszú szakállu, ősz úriember azt fejtegette, hogy a világháború előtt az volt az elv: Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ez az elv megdőlt s megváltozott s ma így hangzik: Ha békét akarsz, készülj a békére. Az angol delegátus rámutatott a cseh nép azon küzdelmére, amikor a svédek ostromol­ták Prágát. A történelmi nevezetességű Ká- roly-hidon nem tudtak keresztültörni s csak a liid közepéig jutottak, ahol a hatalmas ara­nyozott feszület áll. A küzdelemben a feszü­let is megsérült. S míg egyfelől azt kívánta, hogy a háború a,, keresztnél megálljon, más­felől arra is figyelmeztet, hogy a háború nem­csak az embereknek, hanem az örök isteni szeretetnek is fájdalmat okoz. Meglepett, mikor a finn ortodox görög pátriárka beszélt, mert nem tudtuk, hogy a finnek között is vannak ortodox görög vallá- suak. Nem sokan vannak, mintegy 70.000, ahogy a beszédből megértettük. Bejelentették, hogy a Carnegie által ala­pított Church peace unión alap kamatait a világszövetség céljaira adták ki. Az alap két­millió dollár, a kamata is hatalmas. A delegátusok rövid beszédei után Si- mons dr., a németországi legfelsőbb bíróság elnöke tartotta meg az előadását a világbéke erkölcsi a vallási alapjairól. Nem minden békéért — úgymond _ ér­demes harcolni. A gyávaság, nemtörő­dömség, élettelenség békéjénél többet ér a küzdelem. — Valaki minél inkább meg van győződ­ve igazságáról, annál inkább kész erőszakot használni, régebben a párbajok napirenden voltak. A párbajokat állami hatalommal meg­szüntették, többen úgy vélekedtek, miért ne lehetne a nemzetek közti civakodást is nem­zetközi hadsereggel megszüntetni? — Mások meg a háború borzalmainak enyhítésén mun­kálkodtak. A világháború megmutatta, hogy a gázbombák, repülők korában a szenvedés, pusztulás nem csökkent, a régi, utópisztikus eszme meg előtérbe lép. Oda kell hatni, hogy a diplomaták ne hazudjanak, ne csalja­nak. A magánéletben amit meg nem tenné­nek, azt megteszik a diplomácia terén. Egy állam sem szereti, ha a nemzet­közi törvények a belügyeibe avatkoznak sha a kisebbségek jogainak betartását nemzetközi kényszerrel akarják keresztülvinni. Ja erköl­csi kötelességnek tartanák a kisebbségekkel úgy bánni, mint azt az igazság megköveteli, akkor a kisebbségi kérdés megoldódna. Ezenkívül volt még egy-két előadás is, majd felszólalt egy kinai konficiánus, hagy ők fe a békét. óvajfiák. Boer Elek dr. a magyar delegáció nevé­ben beszólt s azt fejtegette, hogy a népei az egyházak utján lehet tanítani. S ha békét aka­runk, uj atmoszférát kell teremteni: a szere­tet, kölcsönös bizalom atmoszféráját Ebben az egyházaknak jó példát keli mutatni, az egyházak ne küzdjenek egymással, hanem a nagy elvek megvalósításában egymással váll­vetve, együttesen dolgozzanak. Ha békéi aka­runk, akkor mindazt a hibát, amit a bekeszer- ződések megkötésénél elkövettek, jóvá kell tenni az igazság alapelvei szerint. (X B. Ravasz püspök beszéde Prága, augusztus 28. A protestáns és az ortodox egyházak 'békealianszának képviselőit Baxa dr. Prága város polgármestere hétfőn délután fogadta a reprezentációs ház termei­ben. A fogadás során elsőnek Ravasz László református püspök szólalt fel és nagyhatású beszédében többek között a következőket mondotta: — Korunk egyháztörténetének karakte- risztikonja, hogy a világháború után a keresz­ténység oly nagy feladatokat vállalt, mint annakelőtte soha. Csak kettőt emlitek meg: a háborúnak kiküszöbölését és a látható egyház egységének megteremtését. Mindkét cél szinte a lehetetlenség körébe tartozik, de csak lát­szólag, mert a kereszténység minden cél­kitűzése csak látszólag lehetetlen. Mindaz, ami lehetséges, nem méltó Jézus szelleméhez. Ezért nem arról van szó, hogy a kereszténység feladatait keresztül tudja-e vinni vagy sem, hanem arról, hogy ezekkel a látszólag lehetet­len feladatokkal megküzdjünk. Ez áll a ke­resztény egyházak nemzetközi békemunkássá­gára is. — Az elmúlt két évezredben a keresztény egyházak, vagy az uralkodó hatalom képvise­lőivel kötöttek szövetséget, hogy azok az egy­házat elismerjék és támogassák, — vagy pedig a veszélyeztetett eszmék oldalára álltak és igy egy kisebbség szabadságikarcát tá­mogatták. Az egyházaknak mindig két lehetőség között kellett -választaniok: vagy az imperializmust, vagy pedig a forradalmakat szolgálni. A nagy kérdés tehát most az, hogy az egyházak e kettős veszedelmet hogyan kerülhetik el. Az imperializmus ellen az egyházak csak akkor küzdhetnek, ha küldetésükhöz hiven nem a hatalom akarata hatja át őket, hanem Jézus szelleme, amely a béke gondolatát szolgálja. Ez az örök prófécia és a kereszténység intran- zigenciája. A második veszéllyel, a forrada­lommal az egyházak csak akkor tudnak meg­küzdeni, ha abban a helyzetben vannak, hogy az üldözött kisebbségeket jogukhoz és jólé­tükhöz hozzásegítsék, ahhoz a joghoz, amely­nek elnyerését eddig a háborútól remélték. Ez avatja az egyházat istenrendelte védőjévé mindazoknak, akiket Üldöznek és akikkel rosszul bán­nak. Ez az örök kiegyenlítési feladat a szeretet ás a béke Jézus szellemében. — Csakis ezen az utón és csakis ily mó­don lehet nemzetközi szövetségünk abban a helyzetben, hogy a jelenkor lelki is meretsza-* va legyen. Hogy ez mennyire fog sikerülni, at-> tél függ, hogy mennyire és milyen fokig va-* gyünk keresztények és hogy milyen erős a) hitünk Jézus Krisztusban. A hit csodálatos valami, mert a lehetetlenség szócsöve és épp ezért zárom szavaimat a régi scolasztikus hit-* vallás szavaival: Credo, quia ábsurdum est Masaryh távirata Masaryfc elnöknek a kongresszushoz in-* tépett üdvözlő távirata a következőképp szél: „Mint a csehszlovák hadsereg fő-* parancsnoka épp hadgyakorlaton vagyok je­len, de lelki szemeim előtt állnak Oh el­ei c&ynek és Komenslcfnek, valamint György nemzeti királyunknak a világbékére irányu­ló törekvései. Jézus parancsolata a felebaráti szüreteire vonatkozólag értelmezésem sze­rint nem más, mint tilalom minden erőszak és aggresszivitás ellen, de egyúttal feljogo­sítás a védekezésre. Ebben az értelemben kívánok sikert a kongresszus munkájához. Mosaryk s. k.“ A kongresszus elnöke Tegnapi beszámolónkban tévesen irtuk azt, hogy a békekongresszus elnökévé Sla- vdk György dr. volt minisztert és volt zsu­pánt választották. Slavik dir. ugyanis csak a vasárnap esti összejövetelen elnökölt, viszont a kongresszus állandó elnöki tisztét a távol­levő canterbury-i érsek helyett Ammrandsem dániai püspök, a világszövetség nemzetközi osztályának helyettes elnöke tölti be. Az erdélyi magyar protestánsok képviselője Az erdélyi magyar protestánsok részé­ről ma érkezett meg a prágai kongresszusra Ugirotn István, volt osztrák-magyar rend­kívüli követ és meghataluiázott miniszter, a Romániai Magyar Népliga Egyesület dísz- elnöke. Miért maradt távol a pozsonyi magyar konzul a Duna' vásár megnyitó ünnepségeiről? nyitó ünnepségem szintén nem vehetett részt, mivel altkor ugyanazon illetékes helyről ugyanilyen figyelmeztetést kapott. A figyel­meztetés különben nem volt alaptalan, mivel a banketten elhangzott beszédek egyiké­nek-más lkának tényleg volt Magyaror­szág-ellenes éle. Az esethez nem kell kommentár. A ma­gunk részéről csak azt nem értjük, hogy miért nem volt biztosítható az, hogy a hivatalos banketten Magyarország-ellenes felszólalások ne legyenek. Elvégre a mintavásár tisztán gazdasági jellegű intézmény, amelynek célja az egyes álla­mokat legalább gazdasági téren egymás­hoz közelebb hozni, nem pedig az esetle­ges ellentéteket politikai térre is átvinni. Kiváncsiak vagyunk továbbá arra, vájjon volt-e az esetről előzetes tudomá­sa a mintavásár ügyeit irányító Stodola Kornél szenátornak, a kamara elnökének, aki a csehszlovák-ma­gyar kereskedelmi kamarának is elnöke s aki mint a köztársaság egyik legkiválóbb gazda­sági diplomatája, eddig minden lehető alka­lommal hangoztatta a két ország gazdasági közeledésének szükségességét. Stresemann és Poiacaré kassza tárgyalása a német-francia problémákról Poincaré informálta Stresemannt a francia tézisről — A megbeszé- „ iésnek nem volt hivatalos jellege Páris, augusztus 28. A párisi sajtó beha­tóan foglalkozik Poincaré és Stresemaun teg­napi tárgyalásával, amelynek részleteiről mindkét fél titoktartásba burkolózik. Ezért a sajtó kommentárjaiban meglehetős rezervált- ságot tanúsít, csupán az Excelsior kockáztat meg kósza híreket. Tévedés volna hinni, Írja a lap, hogy a tegnapi másfélórás tárgyalás tisztán ud­variassági ténykedésre szorítkozott. Stre- semann csak abban a titkos reményben vállalta a párisi ut fáradalmait, hogy a Poincaréval folytatandó tárgyalás logikai folytatása lehet a Thoiryban megkezdett diplomáciai akciónak és talán dűlőre vi- betné a legfontosabb német követelések ügyét. Mindenesetre Stresemann Poinca- rénél megtalálta azt a szimpátiát, ame­lyet bátor magatartásával és Németor­szág jóakaratának bizonyságaival az utóbbi években kiérdemelt. Ezenkívül azonban Poincarének egyáltalán nem ál­lott szándékában, hogy alapos vitát foly­tasson a politikai, gazdasági és pénzügyi problémákról. Stresemann látogatása előtt egyáltalán semmiféle aktát nem kéretett be magához. Ezzel is jelezni akarta, hogy Strescniannal folytatandó tárgyalása csak általánosságokban fog mozogni. Azonban ez a tárgyalás mégis rendkívül hosszú ideig tartott és egészen bizonyos, hogy Stresemann módját kerí­tette, hogy a német kormány követelését a rajnai terület idöelőtti kiürítésére vo­natkozólag behatóan megindokolta. Emel­lett természetesen kifejtette felfogását a reparációs probléma és a hadiadósságok kérdésének megoldására vonatkozólag és | ismételten kifejezésre juttatta, hogy Né- j metország nyomatékosan elvárja a rajnai terület végleges kiürítésére vonatkozó dátum kitűzését, amely a lehető legköze­lebbi időre essék. Poincaré erre kifej­tette a francia tézist, amely szerint a rajnai terület kérdésének politikai olda­lát nem lehet elválasztani a kérdés pénz- 1 ügyi részétől még akkor sem, ha pillanat- ! nyilag gyorsabb és elfogadhatónak látszó megoldási módok is mutatkoznak. Fran­ciaországnak ki kell tartania amellett, 1 hogy a háborús passzívák végleges likvi­dálása előtt tisztában kell lennie Német­ország valódi szándékával a danzigi kor­ridor és a csatlakozás kérdését illetően. Pertinax a Daily Telegraphnak küldött cikkében azt Írja, hogy Stresemann és Poin­caré Nénm^szág és Franciaország viszonyá­nak kérdéseit áttárgyalták, azonban hibás lenne az a feltevés, hogy ez a megbeszélés alapja lehetne a diplomáciai tárgyalásoknak. Mindkét rész nem kötelező álláspontot fog­lalt el. Az Information szerint Stresemann meg­győződhetett arról, hogy Poincaré teljesen osztja Briand álláspontját, tehát a francia kormány kész a háború utáni problémák ál­talános likvidálását megfontolni és ebben az értelemben tárgyalásokat folytatni. Halált okozott egy „égi irésos“ püotamutatvásiy Debrecen, augusztus 28. A Szent István napi ünnepségek alkalmával közfeltünést kel­tett Felitisch Farkas báró pilóta vakmerő mutatványa. A pilóta 4000 méteres magasság­ban a levegőben tüzes betűkkel, „égi írással" csinált reklámot a Franck-kávénak. A pilóta az ország minden részében folytatta reklám­mutatványait. Most Debrecen közelében Feilitsdh báró repülődépével leszállásra kény­szerült, amely szerencsésen sikerü’t is. Az úgynevezett égi írásnak azonban egy halálos áldozata van. Tóth Jánosné, ujíehértői gaz­dálkodó felesége Debrecentől nem messze, a fehértói országúton haladt szekerével, ame­lyen 10 éves fia ült. Ekkor ternnt meg a vá­ros felett az égi irás. Az asszony megfeledke­zett a lovakról és az égi irísr. nézegette. A szekérrel szembe jött egy autó, amelynek £ el­férje szintte az égi vasi f vy* : * \t au’.ó és a széké' összeütközőn 6# mry Tóth János­né, mim a gyerme* kirepültek k^csir(>. A szerenemLen asszony fejév-*', egy kőnek e;e!t. úgyhogy azonnal szörnyethalt A Hu, aki *gy rétre pottyant, épp bővel m .vckílt vég tozsony, augusztus zö. (rozsonyi szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Általános fel­tűnést keltett, hogy Bartók László dr., pozso­nyi magyar királyi közül a Dunavásár vasár­nap lefolyt megnyitó ünnepségeiről távolma­radt, annál is inkább, mivel a konzuli testü­let többi, jelenleg Pozsonyban időző tagjai úgy a mintavásár ünnepélyes megnyitásán, mint az azt követő hivatalos banketten megje­lentek. Érdeklődtünk a pozsonyi magyar konzu­látuson az eset iránt és azt a felvilágosítást kaptuk, hogy bár a konzul úgy a megnyitásra, mint az ennek folytatását képező hivatalos ban­kettre meghívást nyert, mindazonáltal az arra legilletékesebb helyről egyidejűleg azt a jóindulatú figyelmezteUst kapta, hogy célszerű volna, ha a bankettről távol­maradna, nem lévén garantálható ugyan­is, hogy ott Magyarország-ellenes beszé­dek nem fognak elhangzani. Igen érthető, hogy a konzul ezek után az ün­nepség első részét képező menyitási aktuson sem jelent meg. Az eset különben pontos megismétlődése annak, ami az elmúlt évben történt, amikor ugyanis a konzul a Dunavásár meg-

Next

/
Thumbnails
Contents