Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-29 / 196. (1823.) szám

Ift28 augusztus 29, HwJt. Fawceit expedíciója az őserdők ismeretien világát akarta feltárni s áldozatul esett d vérszomjas skalpvadászok dühének Töretlen földek, amelyek kultúrája még kőkorszahbeli — Brazília őserdőiben ii. Ha térképen követjük Fawceit expedíció­jának útját, megállapíthatjuk, hogy a szeren­csétlen angol kutató, aki az Amazontól ki­indulva déli irányban a Matto Grosso fen- térség belsejébe hatolt, ámhár kitűzött cél­ját nem érte el, olyan teljesítményt végzett, amely bátran állitható akármilyen óceánre­pülés mellé. Ez a terület középső Brazíliának legvadabb és eddig legkevésbé átkutatott vi­déke. A Matto Grosso, a „nagy legelő', egy óriási, füves, szavannás, afrikai jellegű őspla­tó, amely északi irányban az Amazonaszra lejtődik s nagy folyók indulnak le róla az Amazonasz felé, mint a Tapajoz, Xingu meg a Tocantius-Araguaya. Észak felé, egészen az Amazonasz közeiéig lépcsősen lejtő terü­let ez, amely ugyancsak észak felé mind er- dősebb, mind sűrűbb növényzetű lesz s vé­gül a vastag kőzetmái adókot olyan rengeteg nővényóceán lepi el az Amazonasz közelében, hogy majdnem áthatolhatatlan lesz. A dzsungelleknek és őserdőknek világa ez, mely máig is az egész világ elől elzárt, sötét titok s amelybe idáig nagyon kevés fehérem­ber tette a lábát. Az a néhány expedíció, amely el akarta oszlatni az őserdők világának sűrű homályát, mind ráfiztett vakmerő vál­lalkozására. ribok törzsei területe van, ezek már földjei­ket mesterséges öntözéssel termékenyítik meg, vásárokat tartanak, amelyeken a só ját- sza a pénz szerepét. így mutat a társadalmi viszonyok fejlettsége egyre fokozódó irányt délről észak felé­A vadászkultura állapota Brazília különböző benszülött törzsei kö­zött nincs semmiféle .egység, még csak laza törési kapcsolat sem, a különböző vadász- törzsek egymástól elszigetelve, sőt a legtöbb­ször ellenséges viszonyban, örökös harcok közepette folytatják önálló életüket. Nyelvük még inkább tagolódott, mint az északameri­kái törzseké s a tudományos kísérletek elle­nére sem sikerült rendszert teremteni ebben a zűrzavarban. Régibb ethnografiai térképek csak megerősítették azt a tévhitet, hogy egész Brazíliában csupán az általános indiánnyelv, a lingoa geral, vagy guarau uralkodik. Mar- tius fedezte fel, hogy a tupi-indiánoknak ezt a nyelvét ugyan a legkülönbözőbb törzsekből megértik egyesek, azonban csupán két egy­mástól igen távol fekvő területen: a Tapayos és Xingu folyó mentén és Chiquitos provin­ciában uralkodik. A Fawcetí-expedició tehát olyan területre indult, amelyen a tupi indiánusok nyelve használatos, ezen érintkeznek a fehérbőrüek az indiánok­kal. Ezek a törzsek a pűmitiv kultúra legala­csonyabb fokán állanak, az állatokat nem tenyésztik, csupán irtják. A tejgazdaságot neon ismerik, az állatnak csupán húsára és bőrére van szükségük. Mivel kevés a kövük, eszközeiket fából, szaruból készítik. Fegyver­zetük az ijj és a nyil, majd a fuvóoső, meg a belőle kifújt mérgezett szegecs. Hajitódesz- káik is vannak, szintúgy pajzsaik és néhol bőrpáncéljaik. Ruházati cikkeik között a remek szinpompáju madártollak is nagy szer repet játszanak. Lakásuk a lehető legkezdetlegesebb, sokszor csak lombtető alatt elhelyezett gyé­kény vagy függőágy, melynek különben Dél- amerika a hazája, csakúgy, mint a burgonyáé és a kukoricáé. Társadalmi és vallási néze­teikről csak annyit tudunk, hogy az animiz- mus határain belül maradnak. Az animiz­mus, a primitiv népeknek az a hite, amely szerint a természet egyes fontos jelenségei­nek (villám, szél, hegy, fa, folyó) lelkűk van. Ezeknek a népeknek rejtélyes életét akarta felderíteni Fawcett. (Vége következik.) A Nemzetközi Jóbarátság Világszövetsége Irta: Csekes Béla református leikész A Fawcett-expedscéó útja Fawcették útja heteken át uttalan erdő­kön és mocsaras területeken vezetett a Kuli- szehu-folyóig, a Xingu egyik bővizű mellék­folyóéig. Itt azután Fawcettnek is, mint va­lamennyi expedíciónak, amely északról, az Amazonasz felől akart eljutni a Matto Grosso belsejébe, a vizi utat kellett választania, mert a liánoktól keresztül-kasul szőtt őserdőben a gyalogszerrel való előrehaladás ettől a pont­tól lehetetlen. A Rio Kuliszehu a déli szélesség 12. fo­kánál egyesül a Kuluenével s együtt ömlő­nek a Xingüba. A három folyó alkotta há­romszögben van az a határ, amelyen idáig minden tudományos expedíció megállott. Ed­dig és nem tovább. Fawcett tovább hatolt és a három angol életével fizetett meg vakme­rőségéért. Az őserdők lakót A Fawcett-expedició tragédiáját most már megállapították: skalpvadász brazíliai in­dián törzsnek, a primitiv kultúra legalacso­nyabb fokán álló szojáknak kezébe kerültek, akik nagy kegyetlenséggel végeztek a ,,sápadt arcu“ idegnekkel. Skalpvadász őskulturáju indiánok, úgy hangzik ez a huszadik században, mint egy fantasztikus May Károly történet! Pedig va­lóság, hogy Brazília őserdőiben ma is nagy számban élnek vad indián törzsek, amelyek a ci­vilizációval egyáltalán nem kerültek érintkezésbe, a kőkorszakbeli kultúra ál­lapotán vannak, azon a kulturfokon, ame­lyet Európában 2000 évvel Krisztus elölt már meghaladott az őskori ember. A modern etimológiai kutatások szerint az amerikai kontinens benépesülése Ázsiá­ból, a Bering-szoroson át történt. A beván­dorló törzsek először a kontinens északi fe­lét árasztották el. Miután a vadászó nomád­népeknek széles területekre van szükségük, az erősebb s harciasabb néptörzsek kiszorítot­ták a gyengébbeket, kevesebb ellenálló erő­vel rendelkezőket, akik délre húzódtak, meg­töltötték Közép-Amerikát, majd Dél-Ameri- kába szorultak s igy népesítették be az egész kontinenst le egészen a Kap Hoomig. Uj kör­nyezetüket jóformán a mai napig sem szok­ták meg s Dél-Amerikában még ma is idege­nül érzik magukat, őskori vándorlásuk irá­nyának megfelelt kulturális rétegződésük is, mert műveltségi fokuk északról déli irányban fokozatosan sülyedt. Délamerika legvadabb törzsei, mint a botokudok, koroádok? purik, lenguák, mind déli Brazíliában élnek, az Ám azon asz mellett a Spix és Martius expe­díció már a társadalmi viszonyok magasabb fokát találta, az Amazonasztól északra a sze­líd arovakok élnek, akik már a nőt nagyrabe- csülik s akiknek papjai a törzs történetére tanítják az ifjúságot. Az arovakok felett a ka­Prága, augusztus 28. Most 'tartja a Nemzetközi Jóbarátság Világszö­vetsége évi közgyűlését Prága városában. Hogy megérthessük e gyűlés nagy bordere jót, tisztában kell lennünk a Szövetség keletkezésével, céljával és szervezetével. A Világszövetség még a világháború előtt megalakult. 1907-ben különböző angol egyházak­nak a megbízottjai gyűlést tartottak Londonban avégből, hogy miképpen tudnák az egyházak ut­ján előmozdítani a világbéke ügyét s miképpen lehetnének segítségére a hágai konferenciáknak, melyek a^a törekedtek, hogy a háború okait ki­küszöböljék. Többféle emlékiratot készítettek s azokat nemcsak felküldi ék Hágába, hanem ter­jesztették az egész világion. A szervezet mindin­kább erősödött. 1908-ban a szövetség agitólására 130 német egyházi férfiú, köztük római katolikus is, tett látogatást Angliában. Hasonlóképpen az angolok is meglátogatták Németországot. Két lapot indítottak meg: egyet Angliában, egyet Németországban. A szervezkedés az évek folytán annyira haladt, hogy már 1914. augusztus 2-án, mikor a világháború kitört, már világkon­ferenciát is tarthattak. Jött a nagy világégés és a Világszövetség még valamiféle gyűlést tartott 1915-ben, de a háború alatt többet nem tarthatott. A világháború után rögtön megkezdte a műkö­dést, a nemzetközi bizottsága már 1919-ben Hága mellett összejött s azóta minden évben megtartja gyűléseit. A Világszövetség célját a szövetség hivatalos címe is magában foglalja, mely igy hangzik: „Vi­lágszövetség, melynek célja a nemzetközi jóba rút­ságot az egyházak utján előmozdítani". — 1914 augusztus 2-án hozott alapszabályában ezt mond­ja: „Mivel az egyeztetés 6 a jóindulat előmozdítá­sa kiváltképpen keresztyén feladat, illő, hogy minden ország egyháza oly hatást tudjon gyako­rolni a világ népeire, parlamentjeire s kormá­nyaira, hogy a nemzetek közt jó s barátságos vi­szony jöjjön létre úgy, hogy a békés műveltség utján elérthessék azt az egyetemes jóakaratot, amelyre a keresztyénség az emberiséget tanítja". A Világszövetségnek minden országban van külön szervezete, s ezek a szervezetek meghatá­rozott szám szerint dél egál uniókat választanak be a nemzetközi bizottságokba s ez a nemzetközi fő­bizottság az elmúlt pénteken és szombaton tar­totta üüíéseit. A delegátusok száma az egyes orszá­gok szerint igy oszlik meg: Amerikának s An­gliának (beleértve az angol gyarmatokat is) van 13—13 kiküldöttje, Franciaországnak, Németor­szágnak van 8—8 delegátusa. A többi államoknak u. m. Dánia, Hollandia, Olaszország, Norvégia, Svájc, Belgium, Magyarország, Észtország, Lett­ország, Finnország, Görögország, Ausztria, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Japán, Bulgária, Románia, Törökország, Spanyolország, Portugália, Lengyel- ország, Litvánia, Kína, Danzig, — van 4—4 de­legátusa. Ahány rendes delegátusa van egy-egy országos szövetséginek, ugyanannyi társ de legátust küldhet ki még e bizottságba. Az egyes országok szövetségei kötelesek min­den esztendő március elseje előtt beküldeni je­lentésüket az elmúlt esztendőben végzett mun­kájukról. Lássunk néhányat ezekből a jelentések­ből, melyek bennünket is érdekelnek: A bolgár nemzeti szövetség jelenti, hogy 1927 október 2—6-án a szomszéd állambeli kiküldöt­tekkel gyűlést tartottak. A delegátusok megjöt­tek Romániából, Szerbiából, a görög bizottság azonban közbejött akadályok miatt nem jelen­hetett meg a levélben fejezték ki efelettd sajnál­kozásukat. Ugyancsak ezen a gyűlésen részt vett Sir Dickinson, s a nemzetközi titkár, Jézéquel lel­kész. A főtárgy az volt, hogy a világszövetség esz­méjét miiképpen lehetne terjeszteni az ortodox egyházban s annak hívei közt. A hivatalos mun­kán kívül két istentiszteletet tartottak a nagy ka­tedrákban, ahol a szerb püspök, s Zankow tanár a világbékéről prédikáltak. Szófia legnagyobb termében nagy népgyülést tartottak, ahol a kül­földi kiválóságok tartottak előadást A gyűlések után a bolgár egyházi sajtó hónapokig tárgyalta a világbéke kérdését. A bolgár szövetség az el­múlt évben nagy figyelemmel kisérte a szomszéd országokban levő kisebbségek helyzetét s iparko­dott e téren is valamit tenni, de eredményt nem ért el. Felhívja a Világszövetség figyelmét a ki­sebbségek szerencsétlen helyzetére, amely sok veszélyt rejt magában. A csehszlovákiai szövetség jelen ti, hogy a múlt évben mindjobban igyekezett a szövetség ha­tárait kiterjeszteni. Törekvését siker is koronázia, amennyiben a szlovenszkói magyar ref. egyház hivatalosan kérte a szövetségbe való felvételiét. Az úgynevezett „régi katolikus egyház" szántén tagja lett a szövetségnek s remélik, hogy nemsokára az ortodox hítfelekezet is tagja les®. A békekötés napján a csehszlovák békeegyesületek nagy gyű­lést tartottak, ahöl a szövetség tagja, KaSpar lel­kész elnökölt A szövetségnek német és ralovák ágai a szövetség érdekében propagandát fejtettek ki a gyülekezetekben. A jelentés többi része a mostani gyűlés előkészületeiről tesz említést. A finnországi szövetség jelenti, hogy az isko­lai, történeti s földrajzi tankönyveket átvizsgálták s nem találtak semmi olyant bennük, ami a szom­széd nemzeteket sértené. Ezt a jelentést nemcsak a Világszövetségeknek küldik meg, hanem annak a nemzetközi kongresszusnak is, amely csupán azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miképpen kell tanítani a történetet, s amely ebben az évben Oslóban tartja az ülését. A magyarországi szövetség jelenti, hogy a külföldi titkára részt vett Konstanzban tartott gyűlésen, s jelentést tett arról a gyűlésről, s an­nak pontjait megtárgyalták. Köszöni, hogy a Vi­lágszövetség a kisebbségek kérdését előtérben tartja, de sajnálattal kell jelenteni, hogy a kisebb­ségek helyzetén 1926 óta változás nem történt, sőt ugylátszák, hogy a helyzet rosszabbodott. Biztos értesülésünk van, hogy Erdélyben 12 középiskolát bezártak, amelyeket századokkal ezelőtt alapítot­tak, ilymódon a magyar lakosságot megfosztják a jól felszerelt, magas fokon álló nevelési intéze­teiktől, amelyek alkotó részét képezték azoknak az egyházaknak, amelyekhez tartoztak. A magyar szövetséget keserű érzések töltik el, amikor lát­ja, hogy a kisebbségi jogokat semmibe se ve­szik. Kifejezést kell adnia abbeli véleményének, hogy a kisebbségek jogainak egyedüli biztosítéka az volna, ha minden vitás ügy a nemzetközi dön­tőbíróság hatáskörébe kötelezőleg utaltatnék. A jugoszláv szövetség jelenti, hogy országuk­ban a világszövetség célját a ideáljait jól ismerik s a ,kisebbségekre vonatkozó nyilatkozat" — jó haitást váltott ki. „De a tapasztalatunk azt mond­ja, — szól a jelentés tovább —, hogy sok nehéz­ségeken kell átesnünk, míg a Világszövetség ide­áljait megvalósíthatjuk. A kisebbségek képviselői kormánytámogatók s ez a tény azt mutatja, hogy ebben az országban miiképpen kezelik a kisebb­ségi kérdéseket. A mi délkeleti szomszédunk tör­vénytelenül igyekszik működni területeinken: törvénytelen szervezeteket igyekszik teremteni, terrorisztikus komitácsi bandák átlépik a határt, s az ország azon részében a kiváló szerb állami tisztviselőket megölik — s ez a Világszövetség nagyobb terjedésére nagy akadályul szolgál. Mind­ennek dacára, mikor a rettenetes földrengés Bul­gária egyes gazdag részeit tönkretette, a mi nem­zeti szövetségünk minden eszközt felhasznált, ami hatalmában volt, hogy a bolgár szerencsétle­nek iránt a rokonszenvet felkeltsék. Az ered­mény az volt, hogy bár ugyanakkor nagy pénzügyi krízisen mentünk keresztül, mégis adományaink­kal — aránylagosan tekintve, a többi országok közt, amelyek a földrengés sulytotta bolgár és gö­rög szerencsétlenek segítségére siettek, az elsők közé jutottunk. A legbiztosabb jel az, hogy éppen a szerb ortodox egyház volt az, mely a követe, Nis püspöke utján elsőnek nyújtotta oda segítő jobbját dacára annak, hogy a bolgár okkupáoió- kor papjai közül körülbelül 200-at legyilkoltak". A fentiek mind olvashatók a Viláaszövetség 1928. évi kézikönyvében. A csehszlovák szövetségnek a magyar alosztá­lya még nincs megalkotva, a német s a szlovák alosztályok már működnek. Éppen ezért e szövet­ség által választott négy delegátus közt magyar delegátus nem foglal helyet, református egyházunk képviselői, Balogh Elemér püspök csak mint társ­delegátus vehet részt a Világszövetség gyűlésén. Remélhetőleg a magyar alosztályt is rövidesen megszervezik. Csodálkozom, hogy a szervezkedés már eddig is meg nem történt. Fontos ránk néz­ve a szervezkedés, mert éppen a csehszlovák szö­vetség az a fórum, amely hivatva volna, hogy az állam s a kisebbségek, továbbá az állam s az egyház közt közvetítsen. — Ez aztán állatvédelem! Kopenhágából je­lentik: Egy dán orvosi hetilapban egy állatbarát hölgy ajánlkozik ama, hogy ugyanazokat az orvosi kísérleteket, miket csak az állatokon hajtanak végre, rajta végezzék el, mert az emberi szerve­zeten végzett orvosi kísérletek bizonyára értéke­sebb eredményeket fognak adni, mint a tudatlan állatokon végzettek. A dán törvények szerint a hölgy beleegyezésével az orvosok bármily kísérlet­re felfogadhatják a hölgyet, de aligha találkozik orvos, aki az állatvédelem eme hívének önfelál­dozó ajánlatát elfogadná. RÁDIÓMŰSOR Csütörtök PRÁGA: 11.00 Gramofon. — 12.05, 17.00, 20 40 Zene. — 18.00 Német előadás. — POZSONY: 18.40 Gramofon. — 19.00 Mandolin-hangverseny. — 20.10 Zene Prágából. — KASSA: 18.45 Tánczene. — BRÜNN: 11.00, 12.15, 19.00, 21.00 és 22.15 Szóra­koztató és tánczene. — BUDAPEST: 9.30, 11.45, 13.00, 15.00 és 22.30 Hírek. — 12.00 Harangsző, utána zongorahangverseny: Moskovszky-matiné. — 17.00 Előadás a nyugdíjasokról. — 17.45 Szórakoz­tató zene. — 19.00 Magyar Kázmér felolvasása. — 19.30 Margiitay Margit magyar nótákat énekel. — 20.45 Az Országos Portás Zenekar hangversenye. —• 23.00 Művész- és tánclemezek. — BÉC3: 11 00, 16.15 és 20.05 Hangverseny. — ZÜRICH: 12.32, 16.00 és 20.30 Hangverseny. — BERLIN: 20.10 A kék mazur, Lehár operettje. — 22.30 Tánczene. — STUTTGART: 12.30, 16.15 Zene. — 20.15 Tánc. — LEIPZIG: 16.30 és 21.15 Hangverseny. — BRES- LAU: 20.30 Szdimfónikus hangverseny. — MÜN­CHEN: 19.35 Mandolin hangverseny. — LANGEN- BERG: 22.00 A Robby-zenekar hangversenye. — KÖNIGSBERG: 20.10 A kék mazur. — RÓMA: 21.00 A rózsák irálynő, Leoncavailo operettje. — MILÁNÓ: 20.50 Fedora, Giordano-opera. — NÁ­POLY: 20.50 A mozit und ér, Gilbert operettje. — ZÁGRÁB: 20.35 Azrolasz operákból. — KATTO- WITZ és KRAKÖ: 20.15 Orchester zene éneUbe- téttei — 22.30 Tánczene.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents