Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-29 / 196. (1823.) szám
IvÁO z.mLüM*tü* iw, »»ejr<k. nemzedék áldozata nem volt elegendő a* életre és jövőre való jogát biztosítani, tehát újabb vasból való generációkra van szüksége, hogy az összes igazságtalanságok legsulyos ab bikát Jetörlessze. Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok jogosan borzadhatnak a háborútól, amely a jelenlegi rendet megváltoztathatná, mert ők mindent elértek. Olaszországnak azonban nincs meg a szabad lélegzési lehetősége és a 9zéles horizontokat bejárták előtte. Négy uj állam csatlakozott a paktumhoz Paris, augusztus 28. A háboruellenes paktum tegnapi aláírása után Kellogg nyomban felhívást intézett mindazokhoz a hatalmakhoz, amelyekkel Amerika diplomáciai viszonyt tart fenn és amelyek nem szerepeltek a szignatáriusok között, hogy csatlakozzanak a paktumhoz. Briand a maga részéről hasonló felhívást intézett a szov- jetközíársasághoz és Ecuadorhoz, amellyel azEgyesült Államok nincs diplomáciai kapcsolatban. Még tegnap este siirgönyileg megérkezett a Quai d‘Orsayre négy államnak: Dániának, Jugoszláviának, Romániának és Perunak a csatlakozást bejelentő választávirata. Magyarországot is felszólították a csatlakozásra Budapest, augusztus 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt Buttler Wright, Amerikának budapesti követe, átnyújtotta a magyar kormánynak az amerikai kormány jegyzékét, amely Magyar- országot is felszólítja a háboruellenes paktumhoz való csatlakozásra. Törökország nem csatlakozik London, augusztus 28. A Times jelenti Konstantinápolyból: Ezidőszerint még nem bizonyos, hogy Törökország csatlakozik-e a békeszerződéshez. A török politikai körök melegen üdvözlik a paktumot, de a realista körök nem titkolják abbeli nézetüket, hogy a paktum egyáltalán nem vet gátat a jövő háborúinak. A török külügyminisztérium a paktum megvizsgálása után valószinüleg tanácskozást folytat néhány ázsiai hatalommal, mint Perzsiával, Afganisztánnal és főleg Oroszországgal és csak azután dönt a török kormány a felszólítás ügyében. ■ A szovjet és a Kellogg-paktum Moszkva, augusztus 28. Herbette moszkvai francia követ átnyújtotta a szovjetkormánynak Briand jegyzékét, amely a szovjetet is meghrvja a paktumhoz való csatlakozásra. Az Izvesztija nagy cikkben foglalkozik a paktum ügyével. A lap hangsúlyozza, hogy mennyire kellemetlen lenne a szovjet csatlakozása a tizenöt szignatárius hatalom egyiké- nek-másikának. A szovjetkormány azonban csupán az összes részleteknek beérkezése után dönthet ebben a kérdésben. MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ'*) REGENY. Irta: EMIL DRQONBERG (3) Megragadtam revolvereimet. Egyszer, kétszer, háromszor vágott bele a levegőbe a tomboló viharban alig dönnenő hangja s ezzel készen is voltam. A medve kimúlt. Legfőbb ideje volt már, hogy megkezdjem visszavonulásomat. A széliben (kavargó hófelhőik ijesztően sürüek lettek és nekem még közel öt kilométernyi, útiam volt hátra. Amellett majdnem egy kilométernyire tértem el körzetemtől s most vissza kellett találnom oda. Nem könnyű feladat volt ez a mind átláthatatlamiabb levegőben. Követhettem volna hócipőm nyomát, ezt azonibam a kavargó hó eltakarta. Végre megtaláltam körzetem vonalát s úgy láttam, hogy még jobban sietnem kell, mert a levegő mind sűrűbb és sűrűbb lett az aprószemü hókris- tályoktól, melyeket az üvöltő szél roham az arcomba csapott és ez úgy fájt, mintha kor- báosütések érték volna. Ziháló tüdőimmel már alig tudtam lélegzeni aibbam a rettenetes nyomásban, amellyel a viharrá nőtt szél ellenem feszült. Szerencse volt, hogy barlangom közelében minden fát és bokrot a formájáról, ismertem, mert a jégkristályok forgataga olyan sűrű lett, hogy már a szemem elé tartott kezemet sem láthattam és a barlangomhoz vezető utolsó ötven lépést a fákba és a bokrokba kapaszkodva tettem meg. Ha lecsúszom a hóba, ez a halált jelenti, mert egy percen belül eltemet a vastag h őszem fedő. Végre barlangom biztonságában ülteon és őriztem a tüzet, amely a viharral bétó- duló hó-felhőktől ismételten, szinte vulkánikus kitörésekkel lobbant fel. A fa, amellyel Hlinka András sajtópere Fedor Miklós ellen „Az egyház ttélfiszéke síé!” című, a P. M. H.-ban megjelent cikke miatt Hlinka és a néppárta vádlottak padjára akarja ültetni Fedor Miklós képviselőt — Az első főtárgyalést a kiadatási eljárás befejezéséig elhalasztották Prága, augusztus 28. A Prágai Magyar Hírlap ez évi január 26-iiki számában „Az egyház itélőiszéke elé!“ címmel Fedor Miklós országos keresztényszocialista párti nemzetgyűlési képviselőnek egy. rendkívül élesbangu cikke jelent meg. A cikk megirására az adott alkalmat, hogy a keletszl ovemszkói papságnak a kassai püspökhöz juttatott ismert memorandumára — amelyben 280 pap panaisz tárgyává tette Hlinka és önderesé néppárti képviselőknek a politikai agitáció során több, velük nem azonos pártái iásu oltártestvérükk el szemben tanúsított magatartását — Hlinka András a Simákban két támadó élű cikkben válaszolt s a panaszt aláirt fcassa-egyházme- gyei papokat „az egyház átélőszéke elé" invitálta. Fedor Miklós cikkében a keletsalo- veruszkói papokat Hlinkával szemben védelmébe vette s amint maga mondja: „azért ragadtam tollat én is, hogy. Elinka támadásaira, az egyes tényeket a kezeimhez jutott eredeti dokumentumokkal támogatva és megvilágítva, méltó választ adjak". Fedor Miklós a továbbiakban azt állítja, hogy „a katolikus papságot a Hlinka és társai templomi politizálása elleni memorandum beadására a katolikus hívők tíz- és százezrei kényszeHitették, akik lelki fájdalmukban már nem bírták tovább nézni azt a romboló munkát, amelyét Hlinka. Ondercső és társai végeztek „za Boka a za Národ“ jelszóval az egyház tekintélyének a rovására s híveinek a lelki romlására." Majd' adatok és esetek felsorakoztatásával támogatja Fedor Miklós e súlyos kijelentését. Egyik igen súlyos állítása például a következőképp hangzik: „H'linka annakidején egy 'levelet irt Srobárnak (ez a levél Srobárnál ma is megvan), melyben hajlandónak mutatkozott Róma ellen fordulni és „revideálni programját" is, — miután akkoriban megtudta, hogy végleg elejtették és nem lesz belőle sem püspök, sem patriarcfea." A cikk miatt úgy Hlinka András képviselő, a szlovák néppárt vezére, mint a cikk egyik kitételében szereplő Krsiák lőcsei plébános és maga a szlovák néppárt is sajtópert indított elsősorban Fedor Miklós képviselő, másodsorban pedig, a fokozatos felelősség elve alapján, a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztője, Forgách Géza ellen. A kereset beadása után a prágai országos törvényszék rövidesen megkereste a képviselőház elnökségét Fedor Miklós képviselő kiadatása iránt. Miután a kiadatási keretiem benyújtása után hónapok teltek él anélkül, hogy a kiadatás kérdésében a mentelmi bizottság, illetőleg a képviselőház döntött volna, Hlinkáék prágai ügyvédije újabb keresetet nyújtott be a bírósághoz, amelyben a kiadatási eljárás sorsától függetlenül egyelőre legalább a lap felelős szerkesztőjének megbüntetését kérte. E második kereset alapján a szenzációsnak ígérkező politikai sajtóper első főtárgyalása tegnap folyt le a prágai országos törvényszéken. A három hivatásos és két laikus (báróból álló kmet-bíróságnak elnöke Sykora tanácselnök volt, a főmagámvádlófc részéről személyesen megjelent Hlinka András képviselő, pápai protouotárius, a szlovák néppárt elnöke, jogi képviselője Myslivec József dr. prágai ügyvéd, a bécsi Reichsrat egykori cseh néppárti képviselőije volt, a •vádlottak padján Forgách Géza, a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztője ült, akinek védője Pastika Károly dr. prágai ügyvéd, A főtárgyalás elején Pastika dr. bejelentette, hogy a főmagánvátílók között szereplő szlovák néppárt — mint politikai párt — nem jogi személy e így főmagánvádíló sem lehet Politikai párt részéről csakis annak elnöksége indíthat pert, föltéve, hogy a keresetben foglalt panaszban az elnökség is érdekelve van. Pastika dr. kifogását a bíróság akceptálta, A vádirat ée az inkriminált cikk felolvasása után Forgách Géza vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, a cikkért nem vállal felelősséget és nem hajlandó a maga részéről semmilyen elégtételt sem adni, miután a cikket FedOT Miklós képviselő irta s annak a kijelentésével adta át a cikk kéziratát a szerkesztőségnek közlés végett, hogy a cikkben foglalt állításokért a legvégső konzekvenciákig felelősséget vállal és a tüzet tápláltam, miután sokáig feküdt a tűz közelében, olyan száraz lett, hogy szinte füst nélkül égett. A háttérben a fekvőhely, a különböző edények a sarokban, a falhoz támasztott hócipők, két fegyverem és néhány ruhadarabom, amelyek a falba vert cövekekeu lógtak: — ez volt az otthonom és a tűz piTos fényében egészen barátságos volt a barlang. Fekvőhelyemen cigarettázva hallgattam a vihar tombolását. Az órám szerint négy órával múlhatott el dél. A külvilágból persze ezt megállapítani nem lehetett. Ott kint úgy megtöltött mindent az elképzelhetetlenül íinouiiszemü hó, hogy a szélroham nem tudott benne rést törni, hanem ehelyett sürü tömegekbe hordta össze a gyémámtkemény hókristályokat és dühösen zúdította rá mindenre, iam,i útjában állt Éppen elszívtam cigarettámat, letettem prémmel bélelt keztyüimet és kezembe vettem a nagy, száraz dorongot, hogy ismét elvégezzem periódifcus munkámat, amelynek az volt a célja, hogy nyitva tartsam a barlangomból kivezető, takaróval fedett kijárást, hogy a hó el ne torlaszolja. Ez a kísérlet minden alkalommal pillanatok alatt hóréteggel borított be engem ée ugyaniakkor egész hófelhő zudult be a barlangba, úgy hogy az előrésze már egészen tőle volt hóval. Úgy feküdt ott a hó, szárazon, mint a homok és még a tűz közelében sem olvadt fel. Alig csaptam néhányat a kintről feltor- nyosuló hótorlaszTa, amikor hirtelen abbahagytam a munkát és lélekzetfojtva kezdtem figyelni a kint tomboló viharba. — Segítség!... Hatalmas Isten! Ez nem lehet csalódás, kint egy emiber van ... Nem volt szükségem két másodpercre sem, hogy meggondoljam, mit kell most tennem. Megragadtam revolveremet és bele- 1 öltem a barlang nyílásába, hogy ezzel tudassam a segélyért kiállóval, hogy meghallottam a hangját Azután elővettem azt a kötelet, amellyel annakidején a málhámat m egeuő&itettem s egyik végével nehéz fa- töirbhlaz kötöttem. Ez lesz majd a vezető fonalam, mert enélkül lehetetlen lenne visszatalálni a barlangba. Azután hócipőim után nyúltam, lábam hegyével beléptem a láb- rost élyba és föl se kötve a hócipőket, kiléptem az őrjöngő viharba. — Segítség!... A vihar félig elsodorta a hangot, amely északi irányból jött és én, magaim mögött huzva a kötelet, arrafelé tartottam. — Megyek! — kiáltottam minden erőmből, amikor ismét hallatszott a félig el- Mladt felelet: — Segítség!... A hang a barlangomtól nem messze fekvő dombnak meglehetősen meredek lejtője felé vezetett. Elakadt a lélegzetem. — Mi lesz, ha a kőtelem nem ér el odáig?! — Nem tudtam bizonyosan, hogy milyen bosz- szu « ha a segélyért kiáltó túl van a kötelem hosszán, akkor el is veszett, őrültség lett volna elereszteni a köbelet. A kavargó hó tömegei pillanat alatt elsodorták volna s akkor, ahelyett, hogy az eltéred ben segítek, két emberélet esik áldozatul. A kiáltások megszűntek, most már nem irányították az utamat s amíg tüdőm lélegzetért kapkodott, rémülten vettem észre, hogy a kötél végét tartom immár a kezemben. Éreztem, hogy a hideg verejték kiüt a homlokomon és leszalad a hátamra. — Veszni hagyjam egy embertársamat, aki talán csak tíz vagy húsz lépésnyi távolságra van tőlem ? — Halló! —- kiáltottam torkom szakadtából. HaiUgatóztaim. Csendesebben, mint az előbb, de észrevehetően közelebbről felelt ismét 4 .hang: sajtóper esetén hajlandó állításait bizonyítani. Forgách továbbá kijelentette, hogy minit a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztőjének állásából folyó hivatali kötelességét képezi a laptulajdonoe szövetkezett ellenzéki pártok törvényhozóinak beküldött cikkeit a lapban változtatás nélkül közzétenni. Ez utóbbi állítás igazolására Pastika dr, tanukként bejelenti Szülilő Géza dr. nemzet- gyűlési (képviselőt, az országos keresztény- szocialista párt országos elnökét, Szálassy Béla dir.4, a P. M. H, kiadóját s a magyar nemzeti párt ügyvezető elnökét és Flacíh- barth Ernő dir.-t, a szlovenszkói és muszin- szfcői szövetkezett ellenzéki pártok központi irodájának igazgatóját. Ezután Hlinka András főmagiáinvádlő lép a bíróság elé és kijelenti, hogy nem tartja bűnösnek Forgách Gézát s épp ezért nem is kívánja megbüntetését, ellenben Fedor Miklós képviselőtársát kívánja a vádlottak padjára ültetni e a maga részéről is a valódiság legszélesebb körű bizonyítását követeli. Végül azon reményének adott kifejezést, hogy Fedor Miklóst a képviselőház rövidesen ki fogja adni s így a sajtóper lefolytatásának semmi akadálya sem lesz. A bíróság .rövid tanácskozás után úgy határozott, hogy a főtárgyalás folytatását elhalasztja mindaddig, amíg a kiadatás kérdésében a kép viselőház nem döntött. Ha a képviselőház tényleg kiadja Fedor Miklós képviselőt, kétségkívül a politikai sajtóperek egyik legérdekesebbje fog lezajlani a prágai törvényszék előtt, amelynek folyamán a nyilvánosság elé kerül az a nagy affér is, amely Hlinka Andrást és pártja néhány vezető paptagját szembeállította a ke- letszlovenszkói római katolikus klérus nagy részével s annak elsősorban több nagy- tekintélyű, kiváló reprezentánsával. Drágaság! ankét Budapesten Budapest, augusztus 28. (Budapesti szerkesztőségiünk telefonjelentése.) Ma délután a főváros közélelmezési ügyosztályában drágasága ankétet tartanak. Az itt leszűrt tanulságokat az ankét a közélelmezési bizottság és a tanács elé fogja terjeszt*: :.i. Legközelebb a minisztertanács fog foglalkozni a drágasággal. Hennáim kereskedelemügyi miniszter ma megszakítva szabadságát váratlanul Budapestre érkezett Hazatérése állítólag szintén a drágaság kérdésével van összefüggésben. POZSONYI SZERKESZTŐSÉGÜNK és KIADÓHIVATALUNK címe: Pozsony, Grössling-ntca 36. I. — Telefon 27-87. — Segítség!... önkéntelenül körültap ogatőwó szabad kezem egy fa ágaihoz ért és ebben a pillanatban átcikkázott agyamon a mentő gondolat. Kötelem végét egy erős ághoz kötöttem. Úgy gondoltam, hogy tíz-busz lépést eltávolodhatom innen, hogyha a lépéseket megolvadom és pontosan megjegyzem az irányt. Á fa volt az a határ, amelyet ilyen rövid távolságból bizonyára ismét meg fogok találni. Újból kiáltottam, de többé nem kaptam feleletet. Későn jöttem volna már? Vigyázva lépkedtem előre s miután pontosan eszembe véstem az irányt, olvasni kezdtem: egy — kettő — három — Ismét kiáltottam. Semmi válasz. Most hócipőim hirtelen akadályba ütköztek, miire lehajoltam a puha hóba. Pillanat alatt megragadtam az akadályt és felemeltem. Vastag gyapjú ruhaosomó volt, de ia gyenge nyögés, amely belőle hallatszott, elárulta, hogy ember rejtőzik benne, — ember, aki még él. Nem gondolkoztam tovább. Miniden perc drága volt. Megindultam visszafelé. Terhem nem volt nehéz, úgy látszik, gyermek lehet. Egy — kettő — három lépés — négy — öt — tizenhárom — Úristen! Hol van a fa? Eltévedtem volna? Hiszen tizenhárom lépést számláltam vagy talán tizenegy volt? Talán tizenegy? Bizonyosan kiszállt a fejemből a lépések pontos száma, amikor a félig eltemetett élő ruhacsomóra vetettem magamat. Vagy talán egy kis fordulatot csináltam és eltévesztettem az irányt? Egy újabb nyögés, amely a ruhaesomöból hallatszott, arra késztetett, hogy meggondolás nélkül bárom vagy négy lépést tegyek előre. És ekkor megérintettem ra fát. (Folytatjuk.)
