Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-29 / 196. (1823.) szám

IvÁO z.mLüM*tü* iw, »»ejr<k. nemzedék áldozata nem volt elegendő a* életre és jövőre való jogát biztosítani, tehát újabb vasból való generációkra van szüksége, hogy az összes igazságtalansá­gok legsulyos ab bikát Jetörlessze. Fran­ciaország, Anglia és az Egyesült Államok jogosan borzadhatnak a háborútól, amely a jelenlegi rendet megváltoztathatná, mert ők mindent elértek. Olaszországnak azonban nincs meg a szabad lélegzési le­hetősége és a 9zéles horizontokat bejár­ták előtte. Négy uj állam csatlakozott a paktumhoz Paris, augusztus 28. A háboruellenes paktum tegnapi aláírása után Kellogg nyomban felhívást intézett mindazokhoz a hatalmakhoz, amelyekkel Amerika diplo­máciai viszonyt tart fenn és amelyek nem szerepeltek a szignatáriusok között, hogy csatlakozzanak a paktumhoz. Briand a ma­ga részéről hasonló felhívást intézett a szov- jetközíársasághoz és Ecuadorhoz, amellyel azEgyesült Államok nincs diplomáciai kap­csolatban. Még tegnap este siirgönyileg megérkezett a Quai d‘Orsayre négy állam­nak: Dániának, Jugoszláviának, Romániá­nak és Perunak a csatlakozást bejelentő választávirata. Magyarországot is felszólították a csatlakozásra Budapest, augusztus 28. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt Buttler Wright, Amerikának budapesti kö­vete, átnyújtotta a magyar kormánynak az amerikai kormány jegyzékét, amely Magyar- országot is felszólítja a háboruellenes pak­tumhoz való csatlakozásra. Törökország nem csatlakozik London, augusztus 28. A Times jelenti Konstantinápolyból: Ezidőszerint még nem bizonyos, hogy Törökország csatlakozik-e a békeszerződéshez. A török politikai körök melegen üdvözlik a paktumot, de a realista körök nem titkolják abbeli nézetüket, hogy a paktum egyáltalán nem vet gátat a jövő há­borúinak. A török külügyminisztérium a pak­tum megvizsgálása után valószinüleg tanács­kozást folytat néhány ázsiai hatalommal, mint Perzsiával, Afganisztánnal és főleg Oroszor­szággal és csak azután dönt a török kormány a felszólítás ügyében. ■ A szovjet és a Kellogg-paktum Moszkva, augusztus 28. Herbette moszk­vai francia követ átnyújtotta a szovjetkor­mánynak Briand jegyzékét, amely a szovjetet is meghrvja a paktumhoz való csatlakozásra. Az Izvesztija nagy cikkben foglalkozik a paktum ügyével. A lap hangsúlyozza, hogy mennyire kellemetlen lenne a szovjet csatla­kozása a tizenöt szignatárius hatalom egyiké- nek-másikának. A szovjetkormány azonban csupán az összes részleteknek beérkezése után dönthet ebben a kérdésben. MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ'*) REGENY. Irta: EMIL DRQONBERG (3) Megragadtam revolvereimet. Egyszer, kétszer, háromszor vágott bele a levegőbe a tomboló viharban alig dönnenő hangja s ez­zel készen is voltam. A medve kimúlt. Legfőbb ideje volt már, hogy megkezd­jem visszavonulásomat. A széliben (kavargó hófelhőik ijesztően sürüek lettek és nekem még közel öt kilométernyi, útiam volt hátra. Amellett majdnem egy kilométernyire tér­tem el körzetemtől s most vissza kellett ta­lálnom oda. Nem könnyű feladat volt ez a mind átláthatatlamiabb levegőben. Követhet­tem volna hócipőm nyomát, ezt azonibam a kavargó hó eltakarta. Végre megtaláltam körzetem vonalát s úgy láttam, hogy még jobban sietnem kell, mert a levegő mind sűrűbb és sűrűbb lett az aprószemü hókris- tályoktól, melyeket az üvöltő szél roham az arcomba csapott és ez úgy fájt, mintha kor- báosütések érték volna. Ziháló tüdőimmel már alig tudtam lélegzeni aibbam a rettene­tes nyomásban, amellyel a viharrá nőtt szél ellenem feszült. Szerencse volt, hogy barlangom közelé­ben minden fát és bokrot a formájáról, is­mertem, mert a jégkristályok forgataga olyan sűrű lett, hogy már a szemem elé tar­tott kezemet sem láthattam és a barlangom­hoz vezető utolsó ötven lépést a fákba és a bokrokba kapaszkodva tettem meg. Ha le­csúszom a hóba, ez a halált jelenti, mert egy percen belül eltemet a vastag h őszem fedő. Végre barlangom biztonságában ülteon és őriztem a tüzet, amely a viharral bétó- duló hó-felhőktől ismételten, szinte vulkáni­kus kitörésekkel lobbant fel. A fa, amellyel Hlinka András sajtópere Fedor Miklós ellen „Az egyház ttélfiszéke síé!” című, a P. M. H.-ban megjelent cikke miatt Hlinka és a néppárta vádlottak padjára akarja ültetni Fedor Miklós képviselőt — Az első főtárgyalést a kiadatási eljárás befejezéséig elhalasztották Prága, augusztus 28. A Prágai Magyar Hírlap ez évi január 26-iiki számában „Az egyház itélőiszéke elé!“ címmel Fedor Miklós országos keresztény­szocialista párti nemzetgyűlési képviselőnek egy. rendkívül élesbangu cikke jelent meg. A cikk megirására az adott alkalmat, hogy a keletszl ovemszkói papságnak a kassai püs­pökhöz juttatott ismert memorandumára — amelyben 280 pap panaisz tárgyává tette Hlinka és önderesé néppárti képviselőknek a politikai agitáció során több, velük nem azonos pártái iásu oltártestvérükk el szem­ben tanúsított magatartását — Hlinka An­drás a Simákban két támadó élű cikkben válaszolt s a panaszt aláirt fcassa-egyházme- gyei papokat „az egyház átélőszéke elé" in­vitálta. Fedor Miklós cikkében a keletsalo- veruszkói papokat Hlinkával szemben védel­mébe vette s amint maga mondja: „azért ragadtam tollat én is, hogy. Elinka támadá­saira, az egyes tényeket a kezeimhez jutott eredeti dokumentumokkal támogatva és megvilágítva, méltó választ adjak". Fedor Miklós a továbbiakban azt állít­ja, hogy „a katolikus papságot a Hlinka és társai templomi politizálása elleni memo­randum beadására a katolikus hívők tíz- és százezrei kényszeHitették, akik lelki fájdal­mukban már nem bírták tovább nézni azt a romboló munkát, amelyét Hlinka. Ondercső és társai végeztek „za Boka a za Národ“ jel­szóval az egyház tekintélyének a rovására s híveinek a lelki romlására." Majd' adatok és esetek felsorakoztatásával támogatja Fedor Miklós e súlyos kijelentését. Egyik igen sú­lyos állítása például a következőképp hang­zik: „H'linka annakidején egy 'levelet irt Srobárnak (ez a levél Srobárnál ma is meg­van), melyben hajlandónak mutatkozott Ró­ma ellen fordulni és „revideálni program­ját" is, — miután akkoriban megtudta, hogy végleg elejtették és nem lesz belőle sem püspök, sem patriarcfea." A cikk miatt úgy Hlinka András képvi­selő, a szlovák néppárt vezére, mint a cikk egyik kitételében szereplő Krsiák lőcsei plébános és maga a szlovák néppárt is sajtópert indított elsősorban Fedor Mik­lós képviselő, másodsorban pedig, a fo­kozatos felelősség elve alapján, a Prá­gai Magyar Hírlap felelős szerkesztője, Forgách Géza ellen. A kereset beadása után a prágai országos törvényszék rövidesen megkereste a kép­viselőház elnökségét Fedor Miklós képvise­lő kiadatása iránt. Miután a kiadatási keret­iem benyújtása után hónapok teltek él anél­kül, hogy a kiadatás kérdésében a mentel­mi bizottság, illetőleg a képviselőház döntött volna, Hlinkáék prágai ügyvédije újabb ke­resetet nyújtott be a bírósághoz, amelyben a kiadatási eljárás sorsától függetlenül egyelőre legalább a lap felelős szer­kesztőjének megbüntetését kérte. E második kereset alapján a szenzációsnak ígérkező politikai sajtóper első főtárgyalása tegnap folyt le a prágai országos törvény­széken. A három hivatásos és két laikus (báróból álló kmet-bíróságnak elnöke Sykora tanácselnök volt, a főmagámvádlófc részéről személyesen megjelent Hlinka András kép­viselő, pápai protouotárius, a szlovák nép­párt elnöke, jogi képviselője Myslivec Jó­zsef dr. prágai ügyvéd, a bécsi Reichsrat egykori cseh néppárti képviselőije volt, a •vádlottak padján Forgách Géza, a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztője ült, aki­nek védője Pastika Károly dr. prágai ügyvéd, A főtárgyalás elején Pastika dr. beje­lentette, hogy a főmagánvátílók között sze­replő szlovák néppárt — mint politikai párt — nem jogi személy e így főmagánvádíló sem lehet Politikai párt részéről csakis an­nak elnöksége indíthat pert, föltéve, hogy a keresetben foglalt panaszban az elnökség is érdekelve van. Pastika dr. kifogását a bíró­ság akceptálta, A vádirat ée az inkriminált cikk felol­vasása után Forgách Géza vádlott kijelentet­te, hogy nem érzi magát bűnösnek, a cikk­ért nem vállal felelősséget és nem hajlandó a maga részéről semmilyen elégtételt sem adni, miután a cikket FedOT Miklós képvise­lő irta s annak a kijelentésével adta át a cikk kéziratát a szerkesztőségnek közlés vé­gett, hogy a cikkben foglalt állításokért a legvégső konzekvenciákig felelősséget vállal és a tüzet tápláltam, miután sokáig feküdt a tűz közelében, olyan száraz lett, hogy szinte füst nélkül égett. A háttérben a fekvőhely, a különböző edények a sarokban, a falhoz támasztott hócipők, két fegyverem és né­hány ruhadarabom, amelyek a falba vert cövekekeu lógtak: — ez volt az otthonom és a tűz piTos fényében egészen barátságos volt a barlang. Fekvőhelyemen cigarettázva hallgattam a vihar tombolását. Az órám szerint négy órával múlhatott el dél. A külvilágból per­sze ezt megállapítani nem lehetett. Ott kint úgy megtöltött mindent az elképzelhetetle­nül íinouiiszemü hó, hogy a szélroham nem tudott benne rést törni, hanem ehelyett sürü tömegekbe hordta össze a gyémámtkemény hókristályokat és dühösen zúdította rá min­denre, iam,i útjában állt Éppen elszívtam cigarettámat, letettem prémmel bélelt keztyüimet és kezembe vet­tem a nagy, száraz dorongot, hogy ismét el­végezzem periódifcus munkámat, amelynek az volt a célja, hogy nyitva tartsam a barlan­gomból kivezető, takaróval fedett kijárást, hogy a hó el ne torlaszolja. Ez a kísérlet minden alkalommal pillanatok alatt hóré­teggel borított be engem ée ugyaniakkor egész hófelhő zudult be a barlangba, úgy hogy az előrésze már egészen tőle volt hó­val. Úgy feküdt ott a hó, szárazon, mint a homok és még a tűz közelében sem olvadt fel. Alig csaptam néhányat a kintről feltor- nyosuló hótorlaszTa, amikor hirtelen abba­hagytam a munkát és lélekzetfojtva kezdtem figyelni a kint tomboló viharba. — Segítség!... Hatalmas Isten! Ez nem lehet csalódás, kint egy emiber van ... Nem volt szükségem két másodpercre sem, hogy meggondoljam, mit kell most tennem. Megragadtam revolveremet és bele- 1 öltem a barlang nyílásába, hogy ezzel tu­dassam a segélyért kiállóval, hogy meghal­lottam a hangját Azután elővettem azt a kö­telet, amellyel annakidején a málhámat m egeuő&itettem s egyik végével nehéz fa- töirbhlaz kötöttem. Ez lesz majd a vezető fo­nalam, mert enélkül lehetetlen lenne vissza­találni a barlangba. Azután hócipőim után nyúltam, lábam hegyével beléptem a láb- rost élyba és föl se kötve a hócipőket, kilép­tem az őrjöngő viharba. — Segítség!... A vihar félig elsodorta a hangot, amely északi irányból jött és én, magaim mögött huzva a kötelet, arrafelé tartottam. — Megyek! — kiáltottam minden erőmből, amikor ismét hallatszott a félig el- Mladt felelet: — Segítség!... A hang a barlangomtól nem messze fekvő dombnak meglehetősen meredek lej­tője felé vezetett. Elakadt a lélegzetem. — Mi lesz, ha a kőtelem nem ér el odáig?! — Nem tudtam bizonyosan, hogy milyen bosz- szu « ha a segélyért kiáltó túl van a kötelem hosszán, akkor el is veszett, őrültség lett volna elereszteni a köbelet. A kavargó hó tö­megei pillanat alatt elsodorták volna s ak­kor, ahelyett, hogy az eltéred ben segítek, két emberélet esik áldozatul. A kiáltások megszűntek, most már nem irányították az utamat s amíg tüdőm léleg­zetért kapkodott, rémülten vettem észre, hogy a kötél végét tartom immár a kezem­ben. Éreztem, hogy a hideg verejték kiüt a homlokomon és leszalad a hátamra. — Vesz­ni hagyjam egy embertársamat, aki talán csak tíz vagy húsz lépésnyi távolságra van tőlem ? — Halló! —- kiáltottam torkom szakad­tából. HaiUgatóztaim. Csendesebben, mint az előbb, de észrevehetően közelebbről felelt ismét 4 .hang: sajtóper esetén hajlandó állításait bizo­nyítani. Forgách továbbá kijelentette, hogy minit a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztőjé­nek állásából folyó hivatali kötelességét ké­pezi a laptulajdonoe szövetkezett ellenzéki pártok törvényhozóinak beküldött cikkeit a lapban változtatás nélkül közzétenni. Ez utóbbi állítás igazolására Pastika dr, tanukként bejelenti Szülilő Géza dr. nemzet- gyűlési (képviselőt, az országos keresztény- szocialista párt országos elnökét, Szálassy Béla dir.4, a P. M. H, kiadóját s a magyar nemzeti párt ügyvezető elnökét és Flacíh- barth Ernő dir.-t, a szlovenszkói és muszin- szfcői szövetkezett ellenzéki pártok központi irodájának igazgatóját. Ezután Hlinka András főmagiáinvádlő lép a bíróság elé és kijelenti, hogy nem tartja bűnösnek Forgách Gézát s épp ezért nem is kívánja megbüntetését, ellenben Fedor Miklós képviselőtársát kívánja a vádlottak padjára ültetni e a maga ré­széről is a valódiság legszélesebb körű bizonyítását követeli. Végül azon reményének adott kifejezést, hogy Fedor Miklóst a képviselőház rövide­sen ki fogja adni s így a sajtóper lefolytatá­sának semmi akadálya sem lesz. A bíróság .rövid tanácskozás után úgy határozott, hogy a főtárgyalás folytatását elhalasztja mindaddig, amíg a kiadatás kérdésében a kép viselőház nem döntött. Ha a képviselőház tényleg kiadja Fedor Miklós képviselőt, kétségkívül a politikai sajtóperek egyik legérdekesebbje fog lezaj­lani a prágai törvényszék előtt, amelynek folyamán a nyilvánosság elé kerül az a nagy affér is, amely Hlinka Andrást és pártja né­hány vezető paptagját szembeállította a ke- letszlovenszkói római katolikus klérus nagy részével s annak elsősorban több nagy- tekintélyű, kiváló reprezentánsával. Drágaság! ankét Budapesten Budapest, augusztus 28. (Budapesti szerkesztőségiünk telefonjelentése.) Ma dél­után a főváros közélelmezési ügyosztályában drágasága ankétet tartanak. Az itt leszűrt ta­nulságokat az ankét a közélelmezési bizott­ság és a tanács elé fogja terjeszt*: :.i. Legkö­zelebb a minisztertanács fog foglalkozni a drágasággal. Hennáim kereskedelemügyi miniszter ma megszakítva szabadságát vá­ratlanul Budapestre érkezett Hazatérése ál­lítólag szintén a drágaság kérdésével van összefüggésben. POZSONYI SZERKESZTŐSÉGÜNK és KIADÓHIVATALUNK címe: Pozsony, Grössling-ntca 36. I. — Telefon 27-87. — Segítség!... önkéntelenül körültap ogatőwó szabad kezem egy fa ágaihoz ért és ebben a pilla­natban átcikkázott agyamon a mentő gondo­lat. Kötelem végét egy erős ághoz kötöttem. Úgy gondoltam, hogy tíz-busz lépést eltávo­lodhatom innen, hogyha a lépéseket megol­vadom és pontosan megjegyzem az irányt. Á fa volt az a határ, amelyet ilyen rövid távol­ságból bizonyára ismét meg fogok találni. Újból kiáltottam, de többé nem kaptam fele­letet. Későn jöttem volna már? Vigyázva lépkedtem előre s miután pon­tosan eszembe véstem az irányt, olvasni kezdtem: egy — kettő — három — Ismét kiáltottam. Semmi válasz. Most hócipőim hirtelen akadályba üt­köztek, miire lehajoltam a puha hóba. Pilla­nat alatt megragadtam az akadályt és fel­emeltem. Vastag gyapjú ruhaosomó volt, de ia gyenge nyögés, amely belőle hallatszott, elárulta, hogy ember rejtőzik benne, — em­ber, aki még él. Nem gondolkoztam tovább. Miniden perc drága volt. Megindultam vissza­felé. Terhem nem volt nehéz, úgy látszik, gyermek lehet. Egy — kettő — három lépés — négy — öt — tizenhárom — Úristen! Hol van a fa? Eltévedtem volna? Hiszen tizenhárom lé­pést számláltam vagy talán tizenegy volt? Talán tizenegy? Bizonyosan kiszállt a fejem­ből a lépések pontos száma, amikor a félig eltemetett élő ruhacsomóra vetettem maga­mat. Vagy talán egy kis fordulatot csináltam és eltévesztettem az irányt? Egy újabb nyö­gés, amely a ruhaesomöból hallatszott, arra késztetett, hogy meggondolás nélkül bárom vagy négy lépést tegyek előre. És ekkor megérintettem ra fát. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents