Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-19 / 188. (1815.) szám

M8B aagnarfu* 13, Tasármp.

TRXOAlMAGtoR-HTRIiflg

5

A népszövetség szeptemberi ülésszakának programja

Budapest, augusztus 18. A népszövetség szeptemberi ülésszaka az érdeklődés központjában all. Dacára annak, hogy c»ak e hónap régén állapítják meg a tanácsülés végleges programját, bizonyos, hogy az optáns- iigy és a kisebbségek kérdése is szóba kerül. 3Iagyarországot Genfben ezúttal is Apponyi Albert gráf fogja képviselni.

Rövidesen megjelenik a Híradó

Po®»o®y, /augusztus 18. (Pozsonyi szerkesztőségünk teiBeifanjelenlése.) Egy pozsonyi lap j-eflientése szeiriint a Híradó áldfltóliag kilépett a Presis/burgier Zeitumg-iféte nyomdák om- cemibőil és más nyomd a vállalattal (kötött ■előzetes sízerzjődéstt. Most már minden remény meg ram arra, hogy a Híradó belátható időn 'belül megjelemik. Az uj nyomdával való szer- ződ'és órvéinyeeségtélmetk az az előfeltétele, hogy a Híradó rendezni fogja régi nyom dalául ozását. Ez irányban is kedvezően báládnak a tárgyalások.

nemcsak döntőbírósági, hanem barátsági szerződésről is tárgyalt Tevfik bej Budapesten

Budapest 7 augusztus 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A lapok jelentése szerint Tevfik bej, a Budapesten időző török külügyminiszter nemcsak döntőbíró- sági, hanem barátsági szerződés megkötéséről is tárgyalt, amit ősszel már ratifikálnának. Tevfik bej ma este utazik el Budapestről.

tat István napjának egyházi megünneplése

'Az országos ikeresztényszocialista párt képviselői interpolációt 'intéztek a kormányhoz Szent István napjának megünneplése tárgyában. A kormány 1927. december 27-én kelt D. 385—n. számú válaszában snészerint a következőket közölte:

„A kormány távol áll attól, hogy az alkotmányiéról 121. és 122. §§-ainák rendelke- zésedt megsértse, s ebből következőleg Szent István emlékének egyházi megünneplésébe beavatkozni egyáltalában neon akar, ameny- nyiiben ezen egyházi ünneplést nem használják fel oly megnyilvánulásokra, amelyek a közrenddel összhangban nincsenek, vagy az állaimmal szemben ellenséges intenciókat követnek.*4

A válaszból kitömik, hogy Szent István napját mint egyházi ünnepét akadály nélkül lehet megünnepelni. Ha esetleg egyes túlbuzgó körök akadékoskodnának a Szent István napnak templomi megünneplése kérdésében, hivatkozzunk bátran a fenti számú koirmány- válaszra.

ÜLjwmülMllBM^aBa»WIBIMBIBai!aUJIlillM«BW.Wi01JI,VUIIIlllH> Miaui

MESEK

Irta; BETHLEN MARGIT A gyémánt

Aranyos trónján ült a királyasszony, fején, közén gyémántok tündököltek, szeme íénylett, boldog mosoly ült aiakán. Körülötte nevető ifjak és leányok. Lábánál, szomorú arcát lehajtva, elgondolkozva guggolt a bohóc.

A királyné reánézett.

— Mesélj nekem. Hadd teljék az idő, míg a király visszajön.

A bohóc felpillantott:

— Miről meséljek? Vigat, hogy kacagjál?

A királyné pillantása gyűrűjére esett.

— Erről mesélj, a gyémántgyűrűmről, melyet ma kaptam a királytól, házasságunk örömünnepén. Egy éve ma, hogy atyám udvarából elhozott

A bohóc arca még szomorúbbá vált.

— A gyémánt... arról vidámat mesélni nem tudok, — szólt habozva.

De a királyné parancsolőlag intett s ő halkan elkezdett beszélni.

A gyémánt az istenek könnye. Azért oly drága és oly kemény. És minden könnyért, melyet az Isten hullatott, ezernyi ezer emberi könnynek kell hullania. Ez a kő, mely kelteden csillog, oh! királyné, egy istenasszony könnye, melyet sirt sok ezer év előtt, mert a •őrs, mely még az isteneknél is hatalmasabb, rém engedte meg neki, hogy elfelejtse, hogy fi is nő, és igy szenvednie kell. És amikor szerelmese, ki férfi volt és csapodár, elhagyta őt, az istenasszony szeméből könnycsepp hullott, de nem forró és puha és könnyen illanó, mint az emberasszony könnyei, lianem keKomoly formát öltött a délszlovenszköi katolikus magyarság számára alakítandó külön püspökség, vagy vikariátus tervi?

Hangos István dr. érdekes nyilatkozata — Az ideiglenesen szervezendő uj egyházi főhatóság székhelyéül Érsekújvárt emlegetik

Érsekújvár, augusztus 18. (A P. M. H. munkatársától,) Érsekújvár várots nagyszámú s vallásos katolikusainak régi, kedves gondolatuk az, hogy Érsekújvárt tekintsék a diéflszlovenszkój katolikus magyarság hitéleti központjának s innen végezzék a magyar katolikusok egyházi igazgatását is. A kérdésnek a Szentszék és a ceéhszlovóik kormány közötti modfus viveudi végrehajtásának előkészületei kétségkívül már bizonyos aktualitást is kölcsönöznek.

Ezzel ,a kérdéssel Éreekujivárott elsősorban Hangos István dr. érsekujvári ügyvéd, a katolikus iskolaszék ügyésze foglalkozik évek óta nagy intenzivitással, s igy tőle kiértünk információt énről az • érsekujvári, városi szempontból s morális szempontból is eléggé nem méltatható nagyjelentőségű ügyről.

— A magyar püspökségnek, hogy ne használjam még azt a kifejezést, hogy érsek- újvári püspökségnek, terve — mondotta Hangos dr. — már régi keletű. Azóta foglalkoztatja az illetékes köröket, amióta az esz- teaigomi érsekség jövő sorsának az elintézése jelent igen nagy problémát az egyháza kérdésekkel foglalkozó személyiségek számára. — Tudni (kell ugyanis, hogy az esztergomi érsekség területe a régi világban túlnyomóan azon a területen volt, amelyet a trianoni béke óta Csehszlovákiához csatoltak. Pozsonytól kezdve, Miaván, Nagyszombaton, aztán Érsekújváron, Léván, Garamszeutbenedeken, Ipolyságon, Selmecbányán keresztül egészen Kékkőig minden szJovemszikói katolikus Esztergom lelki igazgatása alatt állott, összesen 402 paróchiáról van szó, csaknem egymillió katolikus hivővei. (Egészen pontosan 923.572 lélek.)

— Ez a hatalmas katolikus tömeg főpap nélküli maradt a fordulat után, miután az esztergamá érseket megakadályozták abban, hogy hatalmát eam a területen gyakorolja. Ez a súlyos helyzet természetesen a Szentszéknek is igen sok gondot okozott, s ideiglenesen úgy véltek rajta segíteni, hogy Nagyszombatban ideiglenesen apostoli adminisz- traturát létesítettek, amelynek fazonban a jogi helyzete olyan, hogy ideiglenes megbízatása folytéin bátraikor elmozdítható, az apostoli adminisztrátor, aki csak címzetes püspök (prinensei címzetes püspök) s közvetlenül a Szentszék felügyelete alá tartozik. Irányit- hatija ugyan ideiglenesen az egyházi igazgatást, de ennek a területnek ma is az esztergomi érsek az egyházjogszer inti főpapja.

— A helyzet tehát az, hogy a köztársaság e.leö tiz évében semmi más változás nem törtiént a szlovén szikéi egyházi kérdésiben, minthogy a csehszlovák kormánynak legutóbb sikerült a Szén tszéklkel elfogadtatni a rmodius vivendit, aminek alapján az egyházmegyéknek határa azonos lesz az ország határával. Ez annál is inkább nagy vívmánya a csehszlovák kormánynak, mert ezzel kezdték meg elvileg az esztegumi érsekség diismembráció- ját, a szétdaTabolást.

— Hogy azonban most már, a modus vivendi elfogadása után ennek keretén belül mi fog törbénni, azt nehéz megjósolni. Persze az érdekelt köröket rendkívül élénken foglalkoztatta ez a kérdés s a legkülönbözőbb lehetőségek is szóba kerültek. Persze szó van újabb dismembrációkról. Vanak olyan tervek, amelyek szerint a leendő nagyszombati püspökség megkapná a nyugati területeket, a déli részt: Érsekújvár tájékát viszont a nyitnád püspökséghez csatolták, mig a keletit, Léva és Selmecbánya vidékét pedig a rozsnyói püspökséghez.

— Ez a terv néhány évvel ezelőtt nagyon kedvelt volt s egy időben ez látszott a legreálisabbnak. Sokáig azt hittük, hogy Nyit- Ta lelki igazgatása alá kerülünk, ma már azonban — nem minden politikai célzat nélkül — szlovák körök sem látják szívesen ezt a miegoildást, úgyhogy

mindjobban előtérbe kerül a* a megoldási lehetőség, hogy a nagyszombati püspökség mellé egy másik püspökséget fognak szervezni, mely a* érseki egyházmegye déli és keleti részét foglalná magába.

— Ennek a tervnek a be ősimé rése is nagy vailiószinüséget ad, mert nyilvánvaló, hogy ilyen nagy és szétnyuló területet, egyetlen központból nehéz igazgatni, másrészt

e®en a területen olyan nagy tömegekben éi a magyar nemzeti«»égü katolikussá#, hogy teljesen méltányos ezek igazgatását egészen szeparáltan végeztetni.

— Természetesen úgy is megoldható ez a kérdés, hogy a nagyszombati püspökség mellé itt délen nem püspökséget, hanem magyar vikariátust szerveznének.

— Mindezek persze nagy és nehéz, bonyolult jogi, egyházi, közigazgatási, sőt iáin politikai kérdések, melyeknek elintézése hosszú évekig eltartana Az én megítélésem szerint

jó tiz esztendő fog eltelni addig, ami# a Szentszék, az esztergomi érsekség, a káptalan, a magyar kormány, a csehszlovák kormány megállapodásáig, azután az elszámolásig, végül pedig az elosztásig eljut ez a probléma.

— Addig is azonban ideiglenes módosítások reméLhetők. Természetes, hogy azok a bizonyos panaszok, melyek az ideiglenes nagy- szombati igazgatás ellen elhangzanak, eljutnak illetékes helyre s a Szentszék újabb megoldást keres. Nyilvánvaló, hogy Nagyszombatból nem lehet ezt a nagy területet kormányozni s azok a kicsinyes szempontok, amelyek onnan kerülnek ki, nem mindenben kelthetnek megnyugvást. Talán ez okozza, hogy

az utóbbi időben komoly formában beszélnek személyi változásokról s ezzel kapcsolatosan egy apostoli vikariátus helyett kettőnek kiküldetéséről.

Ez esetben az egyik Nagyszombatban, vagy Pozsonyban, ahol káptalan is van, székelne, a másik pedig a magyar-lakta délvidék valamelyik városában, valószínűleg Érsekújvár ott.

Ennyit mondott Hangos István dr., akinek ez az érdekes nyilatkozata bizonyosan nagy feltűnést fog kelteni a délszlovenszköi katolikusok körében s különösen Érsekújvár 18.000 főnyi katolikus népében fog sok reménységet kelteni. Érsekújvár mindig nagy katolikus centrum volt, erős hitélettel, nagy katolikus társadalmi egyesületekkel s központi fekvése révén is a legtöbb igénye lehet arra, hogy ide centralizálják a szlovenszkói magyar katolikusok túlnyomó részének egyházi igazgatását Szlovenszkó harmadik városa mindenképpen alkalmas erre. mert helyiségeket is képes azonnal az esetleg megszervezendő vikariátus rendelkezésére bocsátani, a vikariátus jövedelme is biztosítva volna s bizonyosan a város is minden eszközzel elősegítené a kérdés kedvező raegoldáisáf ha ennek révén szemináriumot, tanítóképzőt s 'más intézményeket is szerveznének a városban, ami által annak fejlődését építészetileg, forgalmilag s kereskedelmileg is előbbre vinné.

Az érsekujvári katolikus társadalom mindenesetre nagy várakozással tekint a jövő eseményei elébe s lelkes hódolattal és hálával fogadná a Szentszék olyan döntését, ínely az érsekujvári püspökségnek vagy vikariálus- nak megszervezését lehetővé tenné.

(x. y. z.)

mény és hidog, olyan, mint az istennő bánata ...

— Az istenek fájdalma nem enyhül hamar. Csak, ha ezernyi ezer forró emberi könny elkoptatta a kemény gyémántot, akkor olvad meg a jégburok, mely az istenasszony szivét borítja. Dobd el magadtól messze, szép királyné, e gyűrűt, nehogy a te könnyeid segítsenek enyhíteni az istenasszony bánatát.

A bohóc elhallgatott. A királyné megfogta a gyűrűt és félig lehúzta ujjáról, azután megrázta fejét:

— Tőle kaptam.

Az ajtó nyílik, a hírnök a trón előtt két térdre ereszkedik.

A király vadászni indult és csak holnap jöhet haza.

A királyné elhalványult.

— A mai örömünnepen, — súgta alig hallhatóan — s szeméhez emelte kezét.

A gyémántra reáhullott az első könny.

Az ördög és az angyal ajándéka

Egy angyal és egy ördög állottak a gyermek bölcsőjénél. És megszólalt az ördög:

— Ajándékot hoztam neked ... mert gyűlöllek. És gyűlöllek, mert ember vagy. Azt akarom, hogy könnyeiddel áztassad éjszuránkint nyoszolyádat, hogy megátkozzad a napot, melyen születtél, hogy szenvedj, miként csak az elátkozott lelkek szenvednek a pokol fenekén.

És ajándékát a gyermek szivébe rejtette.

De előlépett az angyal.

— Ajándékot hoztam én is ... mert szeretlek, mint ahogy minden embert szeretek. Azt akarom, hogy két térdeden köszönd meg istennek élted ajándékát, hogy szépnek, jónak, ragyogónak lássad az egész világot, hogy boldog legyél, mint amilyen boldogok vagyunk mi angyalok ott fönt az Égben.

És ajándékát ő is a gyermek szivébe rejtette.

Múltak az évek, a gyermekből férfi lett.

És voltak napok, mikor megátkozta Istent és önmagát; mikor fekete volt körülötte a világ; mikor sirt, kínlódott és gyötrődött.

De jöttek más napok. Napok, mikor át szerette volna ölelni az egész világot; mikor, ha kinyújtott kézzel közeledett feléje valaki, megszámlálhatatlanul adta oda mindenét; napok, mikor kacagott, ujjongott és boldog volt.

Megint telt az idő s egy napon leszállóit hozzá a Halál angyala s megérintette.

Mikor pedig ott állott a legfelsőbb bíró előtt, az igy szólt hozzá:

— Életedet és tetteidet ismerem. De születésednél egy ördög és egy angyal ajándékot tettek szivedbe. Mutassad meg hát szivedet, hogy Ítélhessek fölötted.

És a férfi kitárta szivét és íme, nem volt benne semmi más, csak szerelem.

Mese a tündérről!, aki elajándékozta a boldogságot

Élt egyszer egy tündér egy erdőben, mert 5 volt az erdő tündére. Reá voltak bízva a fák és virágok s az erdő összes vadjai. Reggel, ha felkelt a nap, mosolygott s a virágok kitárták szirmaikat, a fák megrázták lombjukat s a madarak csicseregni kezdtek. És estve, mikor a nap leszállt a hegyek mögé, megint mosolygott. S az erdő aludni tért.

És egy nap az erdőn bolyongva, egyszerre előtte állott egy pásztorfiu. És mellette a földön, a tündér lábainál, olt feküdt a boldogság. Á tündér felkapta, két kezével szivéhez szorította. Fényes volt a boldogság és forrón és lágyan simult a tündér szive köré.

A pásztorfiu pedig kíváncsian kérdezte:

—■ Szép tündér, mi az, amit'olyan erősen szőritsz magadhoz?

A tündér halkan nevetett:

— A boldogság.

A fiú feléje nyujlotia mind a két kezét.

— Jó tündér, add ide nekem.

De a tündér fejét rázta.

— Nem, azt nem teszem. De ha akarod, jöjj el hozzám sokszor... mindennap és én ‘megosztom veled.

És a pásztor jött, jött nap-nap után s a tündér megosztotta vele a boldogságot s az napról-napra forróbb, ragyogóbb és édesebb lett. És a tündér mosolya este és reggel ott tündökölt az erdő felett és az erdő élt és 'i- ruit.

Egy napon pedig igy szólt a pásztor:

— Nyájaim köröskörü.1 már mindent jelegeitek, el kell mennem másfelé, hogy legelőt keressek számukra. De ... én már nem tudok élni a boldogság nélkül. Édes tündérem, jöjj velem.

A tündér ránézett.

— Pásztor, én téged nem követhetlek. Mert ha én innen elmegyek, elszáradnak a fák, hervadtak lesznek a virágok s elköltöznek messze az erdő vadjai. Mert ez az érd "> azért az enyém, hogy a gondját én viselje n.

— Én nem mehetek veled... pásztor, én az erdőt, melynek gondja az enyém, no n hagyhatom el. De lásd, a boldogságot... rz' neked adom. Osszad meg valaki mással, hogv soha el ne hervadjon. Én ... én tündér vágyói: és boldogság nélkül is tudok mosolyogni.

A pásztor magához ragadta a boldogságot és felkiáltott:

— Köszönöm, te édes. te jóságos szépséo. már tudom is. kivel fogom megosztani, — - vissza sem réz ve .elrohant.

A tündér pedig áiioíl szóIIami1 '-s moh . látta, hogy a nap leszáll a hegyek mögé. .. mosolygóit.