Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-19 / 188. (1815.) szám
1928 aáigufiztiw 19, ragánutp. I S ■' ....."1 „Terrauo" 1 | Íp."—T'"7'"v—r—r—| Márványmozaiklap-nükő és 1 i-Vl|^.$£n Cementárú gyár I ’ ; SCHMIDL és NAGY | luSenec Bratislava, Stefanik o. l/II. g r Márványmozaik és cementlapokat, I P| k Mükolépcsoket, Márványzuzalékot fi ,0; \J £ minden színben és nagyságban, §S :|| ^|||k g Müvakolatot „Kriatalit* néven, g 1 Terrazzo és Xylolith padlókat. B Andrássy Mihíós báró (A dervisgenerális) Irta: Szabó Adorján. IV. EzeJaniék a beüitiétseten-eik teJunésEetesesi meg- vioűltaik a miaigiuík jeleinítiős taiktiiikaA ©éütjiaiilk. így atz 11x4- viair myiuig)tiailiainri)tiái3óirii, miegtféfemffliitiéisiéai ás a (hadli zeákmiáinynaik, liMietoleg a touuiuc tadiaík ffeamtamtására szükségies éieimiiisaareErveik megszerzsétaén kívüli, ifidképp ein a nuámieit tiálbareolkioik: Bradműveflieteőiniek uneg- aaivainását 'és az osttnoimilotit váraiktól való eütlértirtiéisát oéloeiték. Sokszor azodban a bossaiiállMs ée a megtorlás száiüdiélai is veziéne'lte a betörő magyar csapatokat azokért az embert eű enségiekárt, mélyeket Stiairih-emubeaTgi, a (kiét Hedeber, Rabu'tin, JPiáíItMy ösásaáml tábornokok (hadai a szegény magyar népem, adott szavuk eKLeanéne fis 'eillkövebbek, aamiikior még a gyer- niekieikiet, a ikoilidusolkait és az egybáziakalt ds kairdra MiaybáJk. De többször megtörtén! az ds, hogy a kuruc ősapáitokat békésebb szándékból, az eUteauséges ibefnüdlert lakosságának „megiédesiJtiése", megibődliitása végeit vezényelte óit a hadvezetéséig. így történt példám! az 1705. érv augusztus 'havában ás, aimdkxxr rniaga Benoaétnyti. vezette az aueztraat 'beütést és a rablást a ‘Itegszigoruíbbam edltidltotta, de bizony „merttteLiöites íiűaJ'mia elileméne, katona, paraszt, tatár, mlinit az hangya, saétmenit az országban, egy-két mértlföM- nyiire csak a sok tűz Misáik... Olyan átkozott kutyák — fakadt M Bercsényii (ingerülten — az nagy gazdag helyeket fülégefibélk, nem ás pnédiááitiák." így aeítán' természetesen, szó sem lehetett amófli, hogy a morva nép megbódoáljon. Hanem a gazdag esákmóny megvolt, amelyből 'több szekér fegyvert, 500 darab szarvasmarhát és 1000 juhot ándiMioittak útnak a Rákóczi 'táborába. (Thaly, Ocskay L. Ilii. 62.) Mándjárt a háború első évében, az 1703. év de- oember havában itörtémlt az első betömés. Andrássy atya ékkor állotta ki csapatával az első tüzpróbá'f. A kuru'cok átkelvén a Morván, 'bevették a Dévény várától Mardheggiig nyúld sáncokat, Schilosshofot és környékét fedduiMik, a föttk'élők'et lefogyverezrtiék ée egy egész zászlóaljat kitevő hadifogollyá! tértek vissza. '(Tíh.. U. o. 32—33.) Ezt a had'i műveletet, a háború következő éveinek fol'yamáns a kiigebbnagyohb jelenbősiégü, ha- S'OnOió vállakózásoknak hosau sorozata követte egész az 1710. .év derekáig. Azonban Rákóczi rettegett villáma „már előbb égett ká“: az 1708. év juliius halvában, a stnaasniai becsapásnál. (U. o. 250. k) Ez volt egyszersmind az utolsó csafta, amelyben Ocskay még minit (kuruc vett részit. A straasniicá expedíciónak még egy mláfiik ennéd ííő nagyobb jettentősége volt. Eredménytelensége úgy akis, nagyban hozzájárult a saabaidségbarc ügyének hanyatlásához. A kuruc hadak lehangoltsága, elkedivetflienediése, súlyos erkölcsi csapást [jelenített. Ettől kezdve mór csak egy lépésnyire volt a itren- cséni ütközet, amelynek szerencséden kimenetele a hadsereg szétbomlását vonta maga uitán s a nemzeti ügy győzelmébe vetett hitet és reménységet, ez óiMlánoB elicsüggedés, kétségbeesés vá'ltoüta fel. Andrássy Mikillós már az 1706. év végén, uállt meg a hadi élettől Tehát az 1703. év szeptember havától kezdve, több mit három éven át volt Aéfiel- mes eszköze Ocskay brigadérosnak, ' Petronellán, Fisohamenden, Düm-iKaníhon és Zisserdorífon íkiiviil számtalan (helység bevétele és elpusztítása itanusko- dotit azokról a szodgáliaitofcnál, arnelyeiket rémfülletes (légiója tett a •hadvisedés érdekeinek. •* *tögy Ocskayt az ország északinyugaiti részén és a Dmmiánbu! viselt harijjáraitaiiban is végig iklisérte-e, erre nézve nincsenek adataink. De valószínűnek 'bairthiajtjuk. Az azonban bizonyos, hogy az ország területén, nevezetesen pedig a Dunán innen Molyt badmüvetleteknél ás kapott megfbizásoíkialt. így pl. az 1704. év január havában Bercsényi Semptéhez küldte tatáraival és az Ilosvay hadaival, hogy a vidéket kipuhatolja. Ekkor kényszeritette Ebeczky és Bottyán Heietert (Tha'ly, ez. Béres. cs. Ilid. 310) a viBszavonuilósra. Bercsényi a fejedelemhez terjesztett jelentéseiben többször ibeszi szóvá Andrássy páter küldetéseit, amelyekkel a fővezérnek jelentősebb céljai voltak. (Archívum Rókóczianum, IX. 283—4, 190, 295, 300. (L) Az Andrássy csapatára vonatkozólag miég meg kell jegyeznünk, hogy az részben illiitvániaii Itafárolí- ból áldott. M^eirt voltak abban rutének és oláhok is, Bercsényi szerint játszok. '(Márki i. im. II. 177—178.) A (létszámukat pedig túlozva becsülték negyodfiéfl- ezenre. Bercsényi 1705 elej'én, hozzávetőlegesen 700-ra teszi. Tényleg azonban annyi se vofllt. Az 1705. év augusztus (havában, amikor a fővezér vezényelte a morvái hadjáratöt, az egész Andráissy- féle légió mind'össae 200 emberből áldotL ('Uh. Sz. B. 'Ilii. 409.) Számuk az 1706. év (folyamán miég jobban leiodviadlha'toitt, mert Róhő'ezli már egy évvel előbb kívánt a fegyelmet nem ismerő 'és csak pusztításra valló (Márki i. m. 11. 178) tatároktól szabadulni. Ajz 'Andrássy csapata tehát az 1706. év folyamián már nem igen szerepeit. Jelentékenyebb beütés (is alig vofll már akkor. A tátárcsapat felosztásával Miklós is visszavonult. Ari 1706. év vége felié, amikor a kuruc hőscllc még javában aratták dii:adailáikat, a dervíiekapiitány megvált 'és pedig nem'cealc tisztétől, hanem Rákóczi seregétől is, azt hütl'enül effihagyta 'és vissaztért rendtartományába. Az 1707. év január 4-én Egedből bűnbánó Heveiét Art (Miklós atya Viiobera Zeigmond provrtiuoiáiliisnaűc, amelyben bocsánaibént esedezik és ünnepélyesen ;m'egfo@adja, hogy a javulás útjára tér és a többi között a 'következő nyiidailkozaitöt teszi: ,^Eskü- s'/.örn a Mindenható Istenire és minden saentieiire, s Wlkein* üdvöi-iségóre va-ltom iiniigyionílisztelemidő AUya- ságodnak, hogy ém, kezemmel sohasem ontottam vért. Tudom, hogy sok imimdient IhaOdötA Atyaságod telőlenn, azonban sok diodog éppen dlllerlbezőm történt, ahogy azt álllIliiiioitták.“ (lAndneaifl (Nagy, Hiist. Dóm. ‘427 'és köfv.) A Ferenoesek elfogadták eert az eskü adaJtit ihelht vallomást és föMétedenbélk róla, hogy nem vett ittémydeges részt az öldlökílésbeoi, ha vezette ths Ikü- löndegee csapatát, aimiedy aoives-'öirömiest majboüit 'és pusrtiitoitt, ha toeflfllétit, az ő buzdiitása mélkiüi ás. A | kardot ás bizonyára azért viseilbe, miért azt 'tiszti rangja hozta magával. Nem ás olldla le soha, valamint — ahogy azt beszéWiék — iká'masáját ás csak egyediem egy alkfidommail vebeftte le, amikor t. i. a születése napját üllő fejedelem előtt akart tiszte- (liegnii, azonban csak. úgy boceátoltiták Rákóczi elé, ha előbb magáira ölti szerzetesi ruháját. Andréiasy visszattérésének vailódA o(ka a ki neon elégitteht becsvágy, a sértett hiúság volt Váűágioean ávditiüniik ez a fővezérnek árt búcsúzó leveléből (1707 január 23). Elsőizbeu ás bocsánattot kér Ber&sényiitől, ha nem íjért volna ed parancsa szerint, vagy ha .vailkal- maitlan magpivűBeleitie áltad miegbataánykoziaitita volna" és alázatosan kénii, hogy ne fulllajdomltea azt miásnak, mlint emberi gyarlóságnak. „Miért ha Péter, Jiudás, Tamás az Krisztus liskoAájálbam meg- itámtorodtianak, nem csodái, (ha én ás nnegbótlotíam ez síkos világnak töa’asökliben." Majd fedlp'anaszolja, hogy ő áa miegceailáltteozöbt a (fővezérnek neki „megígért és ifiölajánilott kegyedmességiJben.“ De azért ő ee áuilöjdionitjia azt (Berceényinek. „Mert eleártiől (fiog- vásit oilyaiu volt az világ, mlost ás abban vagyon, aib- ban ás maradit, hogy oz órdiemielfflleneikn'elc elegiet ad, az érdemeseiknek se!mimátt.“ És végül keserű guny- nyai sóhajt fed1: „Én (igazán elvettem jutalmát Magyarország szabadságáért való hadakozósomimiall, 'miegemlegeihetem." (iK'áiroűyi cs. okmit. V. 599— 560 1.) • Ez a lévé! jieHemző viliágat vet lAndrássy különös, GEerlbediőntoedő lés széillsösiéiges egyéniiségére. Úgy ááltsZik, arra etzámiboiíli, hogy három tesltvór- ibátyjához ihaeonáóam, legpilább tis főtiszti rangot kap. Erre italán anioáil 'órdiemiesebbniek tertotta magát, mert az a módi, ahogyan résZtV-etit a magyar Téved az, aki azt hiszi, hogy a könyv elsősorban olvasmány: a könyv elsősorban játéktárgy. Téved az, aki azt hiszi, hogy azok, akik könyvet vásárolnak, főként a tartalommal foglalkoznak. A legtöbb olvasó játszik a könyvvel, belső tartalmával és külső formájával egyaránt. A játék a fő — bizonyítja ezt már az is, hogy emberek hogyan olvasnak könyvet. Egy barátom, egyébként kedves és intelligens fiú lépett egyszer dolgozószobámba abban a pillanatban, amikor uj regényem keféit raktam ki magam köré. Turkált, szaglászott, elszitt egy cigarettát, aztán megkérdezte, hogy melyik fejezetben szerepel és mikor megmondtam neki, átnézte a fejezetet. Tüzetesen csak azokat a részeket olvasta át, amelyekben róla volt szó, — róla oly módon, ahogyan az iró az életet írásai számára felhasználja; Goethe receptje módjára: költészet és valóság, azaz tulajdonképp csakis költészet, mert az iró agyberendezkedése a „valóságot" automatikusan költészetté alakítja át. Barátomnak nem tetszett, hogy „csak eny- nyit“ Írtam róla és azt bárálta, hogy nem jó a róla formált portré. Hiába magyaráztam, hogy nem akartam portrét festeni, hiába bizonyítottam, hogy egy irodalmi alak tiz élő tulajdonságaiból tevődik össze, mert a portretista nem fényképész — hiába volt minden, ő úgy akarta magát, mint ahogy önmaga öntudatában élt. Elszitt még egy cigarettát, elment és bár épp olyan benső barátságban vagyunk egymással továbbra is, — hiszen igazán intelligens 'és kedves fiú — regényemet nem akarta elolvasni. így olvas a legtöbb ember könyvet. * A könyv nem olvasmány, legalábbis nem elsősorban az. Inkább tapéta. Ezer könyv színes háta a legszebb tapéta. Merem állítani, hogy az olvasásnál és a tartalomnál fontosabb a kötés, már a szép kötés. A szépen kötött könyv megvétele után először az Íróasztalra kerül, nem a könyvespolcra. Az Íróasztalon nagyon jól fest. Fekete után a sietős század űzött embere nem ér rá ugyan olvasni, de odaül az na asztalához, nézi, lapozgatja, méregeti a könyvet, örül. az aranydiszitésnek, amely fekete alapon kedvesen veszi ki magát, többször megnézi az oldalszámokat, többször elolvasva a szerző bires nevét (ez szabadságért vívott ifaüzdielim'eikbein eaeiroeteai Mottóit ibeflaiinibve, kéitiszeaiesein mietráss ée áíkkxaatoe voHlt. É3 a'miiikioir a várt; jutatomat nem nyerd et, ameilyet B'ecncöényti kilátóéba is helyezett, osaJLódásóban ée sértődöttségében egyszerűen hátat Kordáit a nemzeti ügynek, aimielyhesz ottyan minden erkölcsi korlátot átllörő, fiamatlikus OielhesediéisseJl csaiffláikoaotlt. Ez a , hódítás a rííIúos viliág törmsöíkiin" miitudenieBetirie több volt a közönséges, embert gyairffióeágnól. valahogyan igen kellemes foglalkozás), ugyancsak többször megállapítja, hogv az ötven- egyedik kiadást vette meg (a híresség értékmérője) és ezek után elmúlt az idő, úgy elmúlt, hogy sietnie kell. Van olyan is, aki az első harminc oldalt elolvassa, van olyan, aki az első három fejezetet beveszi, aztán olyan, aki az első és utolsó öt oldalt átfutja, sőt olyan is, aki keresztülböngészi az egészet, de mindez nem számit. Arányszámokban kifejezve ezek száma 10 és az aránytalan egyenlet másik oldala 90. Nem túlzás és hogy nem az, bizonyítom egy könyvkötészeti túlzással, amely ugyan igazán kivétel és épp ezért megerősíti a szabályt. Ez a túlzás az emberbőrbe kötött könyvek bibliofil fejezete a könyvek történetében. Indiában meg volt tiltva a könyveket állatbőrbe kötni. Vallásos tilalom volt ez. A háborúban azt beszélték, ha egy „színes" katona elesik és holtteste a győző kézéibe esik, akkor az európai fehér győző a „színes" bőrbe háborús emlékiratait vagy a békeszerződéseket fogja bekötni. Kitalálás! Mi más lehetne? Sehol sem találtak ilyen kötetet és a mesét azért találták ki, hogy a színesek kedvét elvegyék a háborútól. Émberbőrbe kötött könyvek azonban igenis léteznek. A legöregebb ilyen könyvet a párisi Nemzeti Könyvtár-ban őrzik a tizenharmadik századból, egy szerzetes végrende- letileg meghagyta, hogy egy általa lemásolt könyvet halála után saját bőrébe kössék. Humorosabb volt a tizennyolcadik században Esquit és Hunter, két angol orvos, akik tudományos könyveiket pácienseik bőrébe köttették. Az angol Nemzeti Könyvtárban ma is őrzik a Cordier gyilkos esetéről szóló jelentést: a terjedelmes jelentés fedelei a gyilkos bőréből készültek. James Allan rabló erről ugylát- szik tudomással bírt, mert a börtönben meg- irta emlékiratait és szintén végrendeletileg hagyta meg, hogy a saját bőrébe kössék őket, ami meg is történt. A tizenhetedik században boszorkányok bőrét használták fel ilyen célokra. Turgeaux márki könyvtárában egy kis emberbőrbe kötött könyv volt látható: „Az emberiség első alkotmánya, 1793" — a francia forradalom vívmánya. De a huszadik századnak is van egy ilyen példánya. Flamarion világhírű francia csillagász egyik legrajongóbb tisztelője egy szép fiatal asszony volt. Az asszony korán elhunyt és végrendeletében Flamarionnak hagyta bal gömbölyded válla patyolatbőrét azzal, hogy a osillagászköltő ebbe a bőrbe köttesse főmüvének, az „Eg és föld"-nek a kéziratát. Fiamarion teljesítette ezt az utolsó kívánságot Mi ez? Romantika. Kissé realisztikus, talán izetlen is, de romantika. Egyébként jó adag humor is. Játékos humor, amely, bár kinövés és kivétel, bizonyítja, hogy téved az, aki azt hiszi, hogy a könyv elsősorban olvasr mány. A könyv játékszer és a kötés nagy, végzetes fontossággal bir. Egy könyvvel tulajdonképp senki sincs megelégedve. Részint azért, mert mást gondolt, másként gondolta és képzelte el (úgy, mint fentemlitett barátom), részint pedig azért, mert mindenki azt hiszi, hogy az ő bőrére megy a könyv. Ezzel szemben áll, hogy mindig az iró bőrére megy: könyvébe fullaszt ja életét, amelyet nem él, hanem ir, nem tudja megalkotni, ami célként előtte lebeg, hiúnak és ostobának, unalmasnak bélyegzik, — szóval akkor is az ő bőrére megy, ha nem a saját bőrébe kötteti. Készséggel aláírom, hogy a két angol orvos perfidiát követett el. De viszont meg kell hagyni, hogy az angol rabló saját bőrébe kötött emlékiratai már nagy akasztófahumort reprezentálnak, bár tényleg „akasztöfa"-humor volt. Az Írónak azonban tisztába kell jönnie azzal, hogy könyve nem olvasmány, hanem tapétától fel és le minden. Ezt egyszer tudomásul véve, nem volna rossz, ha az írókat arra kötelezné egy törvény, hogy bőrüket haláluk után a könyvkötő kapja, hogy a munkáikat belekösse. Ily módon legalább egyszer igazán „összegyűjtött munkákról" lehetne sző és ha az olvasó látná, hogy tényleg az író bőrére megy a dolog, végre megesne az, ami talán még nem történt meg soha egy iró életében: hogy az olvasó elolvasná és tárgyilagosan olvasná el a megvásárolt könyvet. De ehhez az Írónak meg kell halnia. Mint eddig. Azt hittem, hogy — uj ötletem volt. Igazán semmi uj sincs a nap alatt. — 200.000 dollár alapítvány — a nátha gyógyítására. Honnan származik a nátha? Erre vonatkozólag legalább busz elmélet van. Hogyan kell gyógyítani? Erre vonatkozólag ismét van legalább húsz biztos és csalhatatlan módszer. De gyakorlatban egyik sem igen segít s ez az ártatlannak nevezett nyavalya állandóan gyötri a boldogtalan emberiséget. Tehát miképp védekezzünk ellene? Úgy, mint má egyéb baj ellen, melyet nem tudunk megorvosolni; ki kell nevezni — egy bízol i- ságot. Amerikából jön a hir, hogy tényleg kiküldtek egy bizottságot, melynek legsürgősebb feladata a nátha tanulmányozása, a Chemical Foynds- tion pedig 200.000 dollárt bocsátott a tudományos búvárkodás céljára. Ha megpillantjuk ezt a nagy számot, valóságban arra vagyunk kénytelenek gondolni, hogy a nátha sokkal komolyabb betegség, mint általában vélik. E bizottság tagjai azt állítják, hogy legalább esztendőre van szükségük, inig a nátha pontos keletkezéséről e gyógyítási módjáról fölvilágositást adhatnak nekünk. Addig adatokat gyűjtenek, kísérleteznek. A kísérletezésben szakorvosok, bakteriológusok, vegyészek, biokémikusok egyaránt résztvesznek. Mindnyájan harcba szállnak a nátha ellen. Kiváncsiak vagyunk, ki lesz erősebb, a nátha, vagy ők. Amerikai történet — Az ön lapja, szerkesztő túr, tévesen att irta róhtnn, ho>(py meyhalilmn a legutóbbi vasiéi szerencsétlenség atkaimából. Követelem, vonja vissza ezt a hirt. — Nem tehetem! Mit szólana akk0r a közönség az Arizona Times szAvahihétöségé- hcz. Ellenben, hogy az ön kfaén*ágának i* eleget tegyek, közélni Jago-m névéi az újszülöttek jegyzéi^jben. Első szlovák ékszer-, aram- és ezfistgjár YuüaJdestosofe: F3SOSY5G TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere I. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangúi készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk Emberbőrbe k könyvek írta: Netuhauer Pál
