Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-17 / 186. (1813.) szám

8 ^rsgmMa<Aarhti riliREic^. A PRÁGAI MOZIK MŰSORA Fehér éjszakák írta: Hungaricus Viator ADRIA: Én Ferene — te Ferenc... (H. Jun- kermann.) FLÓRA: A* óceánrepülő. HVEZDA: A párisi katakombák halálfolyosóján. JULIS: Hat kis loány éjjeli szállást keres. LIDO: Egy zászlós kalandja Sh angliaiban. LUCERNA: Ab óceánrepiilő. METRÓ: Az artistanő. OLYMPIC: Mintaszerű szerelem. (Marié Prevost.) SVETGZOR: A csinos kolJéga-kisasszonv. (Marion Davies.) jgggF" T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe! “^1 Magyar, olasz és lengjed vizumok, illet­ve útlevelek meghosszabbítása végett mél- tóztassanak ntleveleikeí a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatalához, Brati- lava, G r ö s z 1 i n g-u. 86. I. címre bekül­deni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: ®ar* Praha, II., P án s k á 12. III. eszközli. Prága kicsiben A nagy emberek kicsiségekből, a nagyváro­sok kicsinyességeikből ismerhetők meg legjob­ban. S Prága nagyon kicsinyes város. Legjobban érzi ezt most szegény Behounek. Prága két leg­elterjedtebb bulvár lapja egy hét óta nap-nap után nem csinál egyebet, mint Behouneket üti, illetve védi. A nagy nemzeti hős. a csehek büsz­kesége a cseh nazdar-hazaiiak előtt lejárta ma­gát, saját-maga tépte le a homlokáról a babért, mert — ó gyalázat — nemzeti hős létére egy német turistaszállóban szállt meg. Egy német szállóban: milyen nemzeti szégyen! A nemzeti büszkeség hiánya. Reklámot csinált a német szállónak, mikor a szomszédban ott a cseh tu­ristához, amely nagyon kényelmetlen, zajos és szűk, de nemzeti vállalat. Deputáció jött, a de­pó táci ót egy szenátor vezette; mossa le a professzor ur a gyalázatot, de hiába depu(adóz­tak, Behounek pihenni akar és marad. A naz- darhazafiak sajtója riadót íujt és egy hét óta áll a harc. A Behouneket védő lap Mucsát kiált és félmüveit uszitóknak becsmérli le a hajsza kez­deményezőit. Közben a saját pártjának szenáto­rát küldi vissza Mucsára. Ezt meg az ellenlap használja ki alaposan, úgy. hogy fél Prága ne­vet az eseten. Szóval kész a komédia és Prágá­nak tetszik. A vélemények ugyan még megosz- lók, de a probléma: megszállhat-e egy nemzeti hős egy német szállóban, elvitathaíatlanuí a porondon van. Fontos probléma, legalább is olyan fontos, — mármint ebben a bulvársajtó­ban, — mint például a Kellogg-paktum aláírása. Ebben a pillanatban ez Prága legéletbevágóbb problémája. Közben szegény Behounekről egyre több „kompromittáló" adat tudódik ki. A leg­súlyosabbak egyike az, hogy turista utjain — horribile dictu — magyar szalámival él. Cimbo­ráiét a magyarokkal. Ez már közel áll a haza­áruláshoz. Elfajult, elfajult — csóválják a fejü­ket a hurráhazafiak s kétségbeesetten nézik, hogy ez a rokonszenves fiatalember, aki a sarki jég hátán örök dicsőséget szerzett a , cseh kony­haművészetnek, idehaza az evés-ivás terén tel­jes nemzeti közönyt tanúsít. A pecsovicsok közé sorolják azért, hogy szereti a bécsi, urambocsá', a bécsi szeletet, szereti a bajor sört, hozzá orosz ruszlit, angolosan eszi a beofsteeket francia sár látóval ■ olasz makaroniköritéssel, utána spa­nyol bort iszik és görögdinnye, majd hollandi sajt jóétvágyn elfogyasztása után japán csészé­ből kinai teát iszik kubai rummal s végül svéd gyulával rágyújt egy egyiptomira. Ennyi nem­zeti hűtlenkedést egyetlen egy ebéd alatt — il­lő ez egy nemzeti hőshöz? Igazis, gyerekkorá­ban a torökmézért rajongott. Nem csoda, ha ennyi hazafiatlanságért gyorsan lejárja magát. Prága még könnyű szívvel meg tudja bocsátani neki, hogy egyszeriben ő lett a legnevesebb cseh az egész világon, — mert ugyan ki tud Ujzélandban Benesről, de Behouneket, azt biz­tosan ismerik, — ám azt, hogy német szállóban keresett pihenést, azt Prága nem tudja elfelej­teni! Már egy hete nem tudja elfelejteni. Ez Prága. (—). — Masaryk elnök Tapolcsányba érkezett. Pozsonyból jelentik: A köztársasági elnök tegnap Lanából Kistapolcsányba utazott, hogy nyári üdülését a tapolcsányi kastélyban fejezze be. Masaryk elnök ma délelőtt leánya társaságában érkezett Kistapolcsányba. A pá­lyaudvaron Drobny országos elnök fogadta és üdvözölte, majd a járási főnök, a csendőrkör­let parancsnoka, az állami javak igazgatója és a kerületi rendőrség főnöke tették meg jelentésüket. Az elnök holnap ebédre látja vendégül Drobny szlovén szkői országos el­nököt. —■ Egy magyar vezérőrnagy tragikus ha­lála. Grácból jelentik: Tbaisz László magyar vezérőrnagy, aki napok óta rokonának, Feste­tnek grófnak wildoni birtokán tartózkodott, hétfőn Leibnitzbe érkezett, hogy megtűröd-1 jék a Sulmban. Alig lépett a vízbe, szivszélhü- dés érte és meghalt. Kísérői utánaugrottak, kihúzták és a kerületi orvos házába vitték, de ez már csak a beállott halált konstatálhatta. Thalsz vezérőrnagy 07 éves volt, f Trondhjem, augusztus eleje. A' három skandináv nötvtér közül Norvé­gia a ieigr óim an t üktusalblb. Svéd ország finom, nobilis, Dánia kedves, barátságos, jókedvű, Norvégia ábrándos, csendes, szomorú. S eb­ben a niagy-niagy szomorúságban rejlik szép­ségének legfőbb varázsa. Könnyel telt sze­mének, — fjiordjainak bübájja az a csodás vonzóerő, mely a világ miniden részéből tu­risták ezreit vonza nyaraimba feléje. Ám valamint (kulturális életiének homlo­kán ott ragyog Ibsen klasszikus értékű neve, természeti szépsége koronája az Épéli Nap. Nagy nemzetközi társaságiban arról folyt miimaipában a sző, ki mit talált utazásai kíözr ben a legszebbnek. Több amerikai az egyiptomi gúlákat di­csérte. Egy angol házaspár India szépségei­ért lelkesedett. — Életem legszebb emléke a Colosseum hoíMvilágos ee tjéhez fűződik, — vallotta be pirulva egy rajnavidiáki leányka, professzor papája ellenben kijelentette, hogy kevés szebb képet látott, mint amikor az esti bécsi hajóval a Lánchíd alá érkezett. Én a grana- dai AMiaimbrát gondolom leggrandiózusabb élményeimnek, a ti rali alpokéit lelkesedett egy másik, Velence, a japán kertek, Taor- mina, a Niagara, Rio de Janeiro, a milól Vé- mus kerülitek ezután sorra, Svájcnak persze sok hive volt, — egy napsütéses nyári dél­után a Theimzén is gyönyörű, — szóltam ké­sőbb még közbe, — akik azonban a Nord- C-apnál jártak, egyhangúan kijelentették, hogy a. Miömaitsollen, az Épéli Napnál neim lát­tak szebbet sekoisem. *. Csendesen siklik a norvég partok men­tén kirándulóba jónk. Néma áhítattal ül a fe­délzeten az egész társaság. Nem vesszük ész­re, hogy beesteledett, a finom fehér párán keresztül alig érvényesül a bús holdvilág, a világos éjszakában csak mint szerepét vesz­tett kóbor lovag vándorol. Szépséges, furcsa, fehér éjszakák! Ko­moran suhanó sziklafalak alján szertefrecs- csent virágos foltok, apró kertek ágaskodó fái, terpeszkedő bokrai kísérteties kísérői ennek az álmok világába ringatózó útnak. Reszketve táncol, utánunk száll az elhagyott szigetek üzenete: a norvég fjordok. különös illata. Vannak virágfajok, amelyek sehol másutt nem találhatók. Egy napról a másik­ra nyílnak, a hosszú tél után a legörjőngőbb virágéletet élik, illatuk tombolva árad s a nagy szerelmi mámor után, — néhány hét az egész — elhalnak, eliünnek csendesen. Tengeröblök -hosszú sora után a fjordvi- iág legvadabb legényéhez, a K jöj'Undíjordhoz érkezünk. A partok mentén merev árnyak a sok sötét sziklafal, cikk-cakko-s csúcsaik ezüst kapukként ragyognak a tejszinü éjben. A Rondalsfjord mentén fekszik a ^ró­zsák városa", Molde. Virágos kert az egész kicsi hely, s fö­lötte tündér panoráma. A söndmöri és roms- dals alpok hóval borított tetői mint vágyott — A törvényszéki orvos véleménye sze­rint Lövenstein bankárt megmérgezték. Bou- logneból jelentik, hogy Paul párisi törvény- széki orvos Lövenstein bankár belső részei­nek megvizsgálása alkalmával megállapítot­ta, hogy Lővén steint megmérgezték. A pontos jelentést még nem tették közzé, ezért a feltű­nést keltő leleplezés részletei még hiányoz­nak. — öngyilkos lett egy prágai mérnök-al­ezredes. Krecsek Vilmos mérnök-alezredest ma reggel lakásán holtan találták. Krecsek eddig ismeretlen okból szolgálati fegyveré­vel agyonlőtte magát. csodáikra bámulnak az alattuk elterülő vi­irágpoanpára. Messze kimagasló vezérük, a Romsdals- horn fehér ikjucsmóval integet, lekivámkozik a hideg magasból, jól esnék fagyos testét a várost körülsimogaó rózsaillatban megfü­röszt enie. Vagy netán udvarlásra készül s lá­togatóba menne a szomszédos Geiramger- fjordhoz, ahol a Sylv Sösfre, a Hét Nővérnek nevezett vízesés csobbanó pletykázását hall­gatná a vén kujon. Ami a francia Rdvireán Cannes, Molde a norvég partok luxus tanyája. Előkelő angol és amerikai családok lakják. Ám búg a kiirt, Amerika udvarlására csillagos zászlót lenget a hajó, a fjordok sze­le messze elrepít, a moidei virágtfolt álommá f zlik. Ki tudja, mi maradt ott a virágpom- p* között. Talán maga a boldogság, amelyet egy életen keresztül hajszolunk. S ki mond­hatja, hogy megtalálta, amit keresett? Mintha villogó tűkkel volna teleszórva az égbolt, az álmatlanságban szenvedő éjféli nap láza3 fényfoltjai nyugtalankodnak a -mindenségben. TTondhjem-nél már az Éjféli nap miszti­kus birodalma felé közeledünk, melynek túl­só határa Nordkap, a norvég vaskapu. ő is elmondhatja, mint a napkirály, az én birodalmamban sohasem nyugszik le a nap. Ám alig két-három hónap, aranjuezi na­pok ezek, a nyári farsangnak borzasztó böjtje van. Gyönyörű nyárra hosszú tél kö­vetkezik. De ezt a néhány hónapot alaposan kihasználja a természet. Mintha csak pótolni akarná a mulasztottakat, buja vegetáció fej­lődik hirtelen, melyet soha le nem nyugvó nap táplál erősít, aranysugaraival elárszt folyvást, szüntelen. A világos éjszakában a hegycsúcsok kon­túrjai miszitikus formákká rajzolódnak az opálszinü égen. A Geirangerfjord hét víz­esése itt hét sziki ács uccsá változott. A mon­da szerint a hét veszekedő nővért kőszik­lákká varázsolta Napisten. Mintha most is feleselnének szétnyuló szikáik fenyegető karok szilhuettját tünteti felénk. Egy a nap árnyékából kiemelkedő nagy csoport pedig libegő köpenyében vágtató lovas formáját rajzolja a tenger kékeszöld vásznára.. A szétszórt szigetek csipkés öblei mé­lyén kúszik a bajó. A Lofoten és Vesteraalen szigetcsoport labirintusán keresztül csillámló fjordok kö­zött vezet Tromsöig az ut. Most már senki sem mozdul a fedélzet­ről. A messze viz horizontján, tépett felhők foszlányain nagy vörös vérgolyó: — rámutat­nak, az éjféli nap. Jó hogy bemutatták, azt hitük vörös lampion. Világit, de nem melegít. Éltet s altat is. A természetet megcsalni nem lehet. A partok mentén néma csend. Madár nem szól, fale­vél nem mozdul. S csak mint nagy éjjeli lámpa libeg a szendergő mindenség fölött a borzalmasan szép égi tünemény. — Halálozás. Varannőról jelentik: Amint a P. M. H. már jelentette, Csintalan Mihály kanonok-plébános augusztus 11-én meghalt. A halálesetről külön gyászjelentést adott ki a Varannói Hitelbank Részvénytársaság is, amelynek a megboldogult érdemekben gaz­dag igazgatósági tagja és elnöke volt. — Meghalt Ungvár főlevéltárosa. Ung- várról jelentik: Kedden este a trencséni kór­házban 63 éves korában elhunyt Radvánvi Miklós, Ungvár város volt főlevéltárosa. A megboldogult kiváló szakember, számos könyvével és szaktanulmányaival már évtize­dek előtt országos hírnévre tett szert. ihanous vnoriasrepulo es Weüer pilóta, aki*> 35 lóerős kis gépükön JSurópaHrepülésre iu­- dúltak. 1938 jngnwtni ff, péavMk, Hogyan kell a könyvvel bánni? „Az egészen nagy dolgokat egészen egyszerűen fejezik ki", — ezt a megállapítást teszi könyve tengelyébe J. Hofmiller, aki vaskos kötetben foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy hogyan kell könyvekkel bánni. Természetesen nem azt érti ezalatt, hogy a sző technikai ée manuális értel­mében mit kell könyvekkel cselekedni, hanem abban a kétségtelenül kulturális fontosságú kér­désben igyekszik tanácsot és támogatást nyújtani, hogy milyen könyveket és hogyan olvasson az, aki az emberi szellem mozgalmaival lépést akar tartani. Ebben a munkájában mindenekelőtt tagadja Nietzschének azt az állítását, hogy az egész iroda­lomból csak hat olyan könyvet lehet kiválasztani, amelyet érdemes újra és újra elolvasni, átlapozni. Könyvének majdnem felét Goethének szenteli és nagy fejezetben foglalkozik Eckermannal, rámutat­va arra, hogy Eckermann Goethéje, aki a német köztudatba és ezen át a világ közvéleményébe be­szivárgott, a harmonikus és nyugodt Goethe, szöges ellentétben áll az igazi, kínlódó és tépelődő költő­vel, akinek figuráját az idők egyre nehezebben rekonstruálhatóvá teszik. Ezzel kapcsolatban felveti, de meg nem oldja azt a kérdést, hogy mi lesz a költőiséggel a mai életformák pözött. Hogyan fog a költői kifejezés formája, alkalmazkodni az élet hatalmaihoz és igaz-e az az állítás, hogy ma csak az tud alkotni, aki félelem és elfogultság nélkül költöietlen is mer lenni, anélkül azonban, hogy túlságosan szembe­tűnő áldozatokat hozzon az idők szellemének. Az utak elvezetnek a régi időből, bár nem bizonyos, hogy az a teljes és tökéletes elhajlás, amelyet sokan propagálnak, helyes ösvény felé tart. Meg­vizsgálja az európai regény fejlődését is, meg­keresi visszanyúló szálait, kimutatja benne a filo­zófiai olvasmányok egyre erősbödő hatását és Keller, Mayer, Jean, Paul vonalát, az Eddadalokig és Homéroszig majdnem egészen tisztán mu­tatja ki. Hofmiller több helyen hangoztatja, hogy az olvasmány iránti vágy, az olvasás szükséglete táplálékkérdés. Az emberek nem szórakozást, nem csiklandósságot keresnek, hanem azt, hogy szelle­mi fejlődésükhöz alkalmas elemeket szerezhesse­nek be ezen az utón. Ez a kimondottan pedagógus álláspont tisztán történeti alapokra támaszkodik, mert hiszen egy mozgalom, vagy egy mü értékelé­sét csak akkor lehet végérvényesnek elfogadni, ha az már túljutott a kortársság harcain és vitáin. Nem szabad azonban elfelejtkezni róla, hogy az értékes és megőrzésre méltó régieken kívül van és létezik az a küzdő, harcoló Uj is, amely ma keresi és ma találja meg kifejezési formáit. Nem volna helyes, ha a kulturtörténész ezeket a köny­veket minden további nélkül a pusztán szórakoz­tató és csiklandozó Írások kategóriájába sorolná. A nemes, értelemben vett konzervativizmusnak-itt önmagát kell kiegészíteni azzal, hogy megtanulja és elismeri az örök változás törvényét. — Hiáinisch Mihály osztrák szövetségi elnök hetvenéves. Becsből jelenítik, hogy Baimisch Mihály dir., az osztrák köztársaság elnökié, most ünnepelte atz ország miimdien néiteglémek és társadalmi osztályá­nak szereitekétől környezve, ezütetésétnek hetvenedik évfordulóját. Halitmieoh 1858-ban született és nevelé­séit édesanyja, Pergeir Maroanne áirányitotta, aki 1870-ben Becsben fel'biinést keltő beszédben először köveiteltie, hogy leányok számára létesítsenek reál- gimnáziumot. Ő aiapiiitoitita meg az arszlirák mőegye­sületek szövetségéit mint aiz asszonyok világiszüvet- séglének egyik ágazatát. Hainiisdh Ausztriában és Németországban végezte tanulmányait, amelyek be­fejezte után a bécsi p émziigyigazgatósiág szolgálatá­ba lépett, ahonnan rövid idő múlva a közoktatás­ügyi mémie-ztóriumba helyezték át. 1802-ben kilépett m állaim szolgálatából, hogy egészen a tudományos és társadalmi munkára tfotrdiihaisea erejét. Eltel fog­va főként a népoktatás kérdéseivel foglalkozott, majd Pemenstortíeurel, Wit'beiJlshofeirret s Fabeirreil együtt megalakította a Fabiusck társaságát, mely angol mintára akarta a polgári társadalmai szociá­lis eszmékkel átitatni. 1898-ban meghívták a ke­reskedelemügyi minisztérium meOlett liétssitiellt ál­landó munkaügyi tanácsba, amelybein főként az o.iib- Ihon dolgozó anuníkások ügyeivel foglalkozott'. Ké­sőbb részt vett 'egy népjóléti tanácsadó hivatal nreg- szeirvenésébeo, amely az ő vezetése alatt 1010-ban és 191:7-ben feltűnést keltő kongresszusokat tartóit. Közben irányitótta a háborús segélyed bizottság munkáját és megszervezte a hadliárvák gondozását, magára vonva alapos munkájával mindenki fjgyeiN miét. A háborúi követő összeomlás után 1920-bao* nagy üielkesedéissei választották meg az osztrák köz­társaság elnökiévé, majd mandátumának lejártával, 1924-ben, ismét ő lett Ausztria első polgára. — Haiiinlisdh dir. szövetségi elnök öiloggniiítz mellett, fek­vő eiuhbergi birtokán ütlte meg hetvenedik soütetés- inapját. Seápei d»r. szövetségi kanoellüár kedden dél­után Eildhbsiigbe utazott, hogy a szövetségi elnök­nek személyesen tolmácsolja a kormány jókíván­ságait. — Parlamenti kérdések. Fodor Miklós oaszí- igos k.eiresztiónyTSZO'oiialiistia párti nemzetgyűlési kép­viselő kérdést 'intézett a belügymiinlisato'rihez az aim- nyosmarótii járási hivatal lieheítelíten. utlevélkiállii- itási. mizériái ügyében. A járási hivatal ugyanis hó­napokon kérésziül nem tudott Pozsonyból nyomtat­ványokat kapni s emiatt hómpöklig iszikn.ietieftelk az utiievéilikiiálliilások. ... Ugyancsak Fedor Miklós köp­vi selő beadványt iulózott. a memzeiMóde'.mi'i és m-:p- jólétii miimiiszterekhez nólKii Tircs Miháiiy osearüi (vamaminó'i járásé háidiatokkaut: öisvegiy.éuek áknmi segélyeizsiésie éQ'd'ekében. xx Vidám és megható történetek, bájos leírá­sok tárháza az „Ifjúsági könyvtár". Ax első kötet már megjelent Ara 12 korona. JL

Next

/
Thumbnails
Contents