Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-14 / 184. (1811.) szám

I ■■■HM Mai liánunk 12 oldal JHP^Pl I VII. évf. 184. (1811)szám • Kedd 1928 augusztus 14 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁtW LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága n„ Panská ulice 12, ü. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága 11* Panská ul 12/111. — Te- lefon:30311.—Sürgönyeim:Hírlap, Praha A tervit nemzet egységének hatalmas manifesztáciéjává magasztosult Radies vasárnapi temetése I horvit nép egy emberként áll vezérei mögött és el van szánva szabadság­harcának folytatására — Kétszázezer paraszt impozáns gyászmenete adta meg a nagy halottnak a végtisztességet Zágráb, augusztus 13. (A Prágai Magyar Hírlap kiüljön tudósítójának jeteuibésö.) Soha Zágráib és Horvátország olyan nagy temetést nem élt meg, minit aminő a horvát nép vezé­réneik, Radies Istvánnak vasár napi temetése volt. Szombat óta a menetrendszerű és külön vénáitok hosszú sora szállította a Horvátor­szág minden rendű és rangú népét az ősi fő­városba, amelynek keretei szűknek bizonyul­tak az óriási embertömeg befogadására és el­helyezésére, úgy hogy a rendőrségnek óriási gondolt okozott a kétszázezerre felszaporo­dott gyászoló tömeg elhelyezése és élelme­zése. Kétszázezer ember felvonulása Vasárnap reggel nyolc órakor kezdődött meg a különböző szer vezet etoefit és testüle­teknek felvonulása azokon a mel'iékuicákotn, ■árny-elvek a parasatpárt palotájához vezet­nek. Regigei kilenc órakor a család tagjainak, a deniokra t a-paraszt koalíció képviselőinek és a halott intim barátja inak jelenlétében le­szögezték a koporsót. Az utolsó szöget Hor­vátország prímása, Bauer d>r. zágrábi érsek vette a koporsóba a zágrábi káptalan ícano- nokjainak assaisztálása mellett. Ekkor tizein­két nemzeti viseletbe öltözött horvát paraszt vállára vette a súlyos ér (koporsót és megin­dultak vele a marványléposőkön lefelé. A ko­porsót a szokolok, az akadémikusok és a ve­teránegyesületek tagjai követték, akik mind horvát díszruhába voltak öltözve és kivont karddal haladtak a koporsó nyomában. A pa­lota előtti térségre érve Radies koporsóját rá­helyezték a díszes halottas kocsira. A tulajdonképeoi gyászünnepség délelőtt fél tíz órakor vette kezdetét. Tíz egyesített horvát dalárda adott jelre egyszerre intonál- ta Rádiós kedvelt dalát, a horvát parasztnép imádságát, amely Istentől a világhétkét és a népek testvériesiilését esdi le. Tíz órakor kezdődött a gyászbeszédek sorozata. A pa- rasztpárt palotájának gyászhavont erkélyén hangerősitő tölcsér volt elhelyezve, innen in­tézték szavaikat a szónokok a térségen egy- begyült hatalmas tömeghez. 1 gyászoeszédek Elsőnek Macek dr., a horvát párás atpárt- mak Radiics halála után 'megválasztott elnöke, lépett az erkélyire. Beszédének első szavai alig voltak hallhatóak, a meghatottság szinte teljesen elfojtotta hangját. De azután felsza­badultak érzelmei és valósággal nemzeti programot adott Rádiós koporsója előtt. — Minden horvát őszintén, tiszta szívvel siratja meg a nép nagy fiának, Radies Ist­vánnak (halálát — mondotta. — Az ő tanítása olyan hatású volt, hogy az Adriától a Fekete- tengerig minden parasztkunyihófean heveseb­ben dobogott a szív az igéknek hal­latára. A test törékeny, a jéíek örökkévaló és ez a lélek hozza meg a felszabadulást a horvát paruszlnópnek és a horvát ha­zának. Priibicsevics Svetozár arra mutatott rá gyászbeszédében, hogy Rádiós történelmi je­lentőségű egyéniség volt, akinek emléke előtt az egész horvát nép tisztelettel hajlik meg. — Rádiós szívvel és lélekkel horvát volt, azon­ban neim vett erőt rajta sohasem az egyol­dalú és elfogult nacionalizmus. Szerető szi­vében összefogta a déli szlávságot, amely az Adria és a Fekete-tenger közti területet tölti ki. Első leheletétől az utolsóig életének fő­műve a dél 1 ívok államának megteremtésé­re arányúit. Azért küzdött, hogy a horvátok, szerbek és szlovének, akik közös akarattal egyesültek az uj hazában, mint egyenrangú nemzetek vívják ki a jövő boldogulást, végleges célja pedig ezeknek a szláv nemzeteknek egységesítésére irányult a szláv bolgár nemzettel. Amit az élő el nem érhetett, meg fogja te­remteni a halottnak szelleme. Eszméinek di­adaláért fognak küzdeni utolsó leheletükig az ő politikai barátai és hívei. Rádiós István po­litika működése a nemzetközi bélkét és em­beriességet, a nemzeti délsalávságot és a 'szo­ciális parasztdennokráciát jelentette. A harmadik szónok, Truimbics dr., Jugo­szláviának volt külügyminisztere és a horvát federalista párt elnöke, szintén azt hangsú­lyozta ki, hogy az élő Radies sohasem volt olyan hatal­mi tényező és sohasem jelentett ellenfe­leire olyan nagy politikai veszedelmet, mint a halott Radies. Porhüvelyéből megszabadult szelleme mun­katársainak eszményt fog adni a szabadság­ért, egyenlőségért és testvériségért való küz­delemhez, amely harcban az összes horvátok, haladott gondolkodású szerbek és szlovének egységesen vesznek részt. Sírjánál mi megvetettek és üldözöt­tek fogadalmat teszünk mondotta emelt hangon. A barátság és önzet­lenség fogadalmát tesszük, hogy az ön­zésnek és zsarnokságnak gyilkoló régi rendszerét megdöntjük és az egységnek, békének uj rendszerét teremtjük meg. Horvátország kulturálllam lesz, amelyben va­lódi egyenjogúság és minden hűlömbségre való tekintet nélkül egyenlő szabadság fog uralkodni. Nem engedjük meg, hogy ez a harcunk elfajuljon és különösen nem enged­jük meg, hogy a horvát és a szerb nép ösz- sze üt közősére kerüljön, a sor, mert ez mind­két nemzet nagy veszedelmére válna és pusz­tulását idézné *°iő. •• ísr a töméi Trumbiüs után rövid beszédet mondott még Zágráb polgármestere, azután Radies szülőfalujának képviselője, majd Ludceg ke­rület delegátusa, ahol Radicsot első Ízben vá­lasztották meg népképviselőnek. Soriban el­mondták búcsúszavukat Dalmáciának, Bosz­niának, Hercegovinának, Slavon,iának, a Vaj­daságnak a delegátusai, majd: a különböző kulturegyesületek megbízottai beszéltek, mig Montenegró népének képviseletéiben Drlije^ vios képviselő mondott beszédet, Az összes 'beszédeket ismételten harsány „Sláva“-kiál­tás szakította meg e . a százezer ember ajkáról felszakadt sok ’ „Sléva4* mind a halóét vezér élő emlé­kének szólott. Néha heves kifakadások is elhangzottak az erőszaíktevők és az elnyomók élten, de ezekét a közbekiáltásokat, minthogy attól tartottak, hogy agent-provocateurők vegyülnek el a tö­megben, mindig elfojtották. A deimokrata- parasztikoalició vezetőségé még jóival a teme­tés előtt proklamációban fordult a tömeghez, hogy mindazokat, akik provokáló beszédek­ben igyekeznek a nép szenvedélyét feltüzel­ni., adják a rendezőknek, vagy pedig a rend­őre égnek kezébe. A beszédeket sokszor szakította meg a tömeg Ietcsukló sírása. Idős emberek, asszonyok, gyermekek és munkások, a nép egyszerű gyermekei fájdalmas zoko­gással siratták a horvát nép vezérét. 1 történelmi jelentőségű gyászmenet A gyászbe-szódek után megindult ,a lassú gyászmenet. A kétszázezer emberre becsült tömeg élén a keresztet vitték. A kereszt nyo­mában egy lovas szokolosztag következett, majd a szokolegyesületek különböző _<á­ci ói, amelyek Radies koporsója előtt katonai felvonulást tartottak. A szokolok mögött a trebajewoi ■ és - ludregi horvát parasztpárt szervezetei következtek, majd egymásután Dalmácia, Bosznia és Hercegovina képvise­letei sokszínű nemzeti viseletűkben. Különö­sen impozáns volt a Bocche dl Cattaro sok ezer tagú hatós/küldöttsége, amely az úgyne­vezett bocchei flotta történelmi viseletben vo­nult fel, hosszú, ezüsttel és arannyal gazda­gon ékesített, középkori lőfegyverekkel. Mö­göttük a sinii alkarik menete következett. Ez a szervezet a dalmát hátvidéknek lovagi egyesülése, amely három évszázadon keresz­tül lovagi tornákat rendezett. Ott voltak Pol- jicámak, ennek a kis középd almáé iái paraszt- hercegségnek képviselői, akiknek ősei két­száz éven keresztül szabad köztársaságban éltek és függetlenségüket Napóleon sémim i- sitette meg. Eljöttek a Vajdaságnak és Szla­vóniának képviselői, azután természetesen Horvátországnak és a S zeneim Fégnek mind­egyik községe kiküldte megbízóít.ait. A horvát nemzetnek nagy seregszemlé­jévé fejlődött ki Radies István temetési menete. Különös feltűnést keltett Turopolje nemesi paraszifcözség díszes bandériuma. Ez a köz­ség Zágrábtól keletre fekszik. A 14. század­ban valamennyi lakóját nemesi rangra emel­ték és a község nemesi privilégiumait egé­szen a teguiabb időikig megőrizte. A paraiszt­szervezetek mögött a női egyesületek tagjai haladtaik, majd a tanárok, tanítók, kulturális egyesületek, egyetemi ifjúság, ipari és keres­kedelmi szervezetek és külföldi vendégek beláthatatlan sora következet^ A. külföldiek között nagyszámban voltak a csehszlovákiai parlamentáris kiküldöttek. Nyomukban Zág­ráb város tanácsának tagjai lépkedtek. Csupán a koszorútvivök sora hosszabb volt egy kilométernél. A menet végén a királyi gárda négy altisztje Sándor király koszorúját vitte, hatalmas ezüstievelekből álló babérkoszorú volt ez, amelyen aranygyümölosök csillagfáik. A ko­szorúról széles nemzeti színű szaMag hullott alá, rajta ez a felírás: „Radies Istvánnak — Sándor.“ II horvát nemzet tövískoszcruja Mély benyomást keltett egy töviskoszo- ru, amelyet nemzeti viseletbe öltözött pa­raszt vitt és a koszom mellett Kernel-, meg Grandja képviselők lépkedtek, akik a végze­tes alkalommal Radies Istvánnal együtt meg­sebesültek a szkupstina ülésén. Ebbe a töviskoszoruba be volt fonva a golyó, amely Radies Istvánt megsebesi- ,tette. Feltűnt az a különböző gabonanembek­ből font koszom is, amelyet a Vajdaság kép­viselői hozták Jugoszlávia éléstárából, a bácskai és szerémi rónáról. Stübicnak, a hor­vát parasztkirály, Dimitra Gabez szülőváro­sának küldöttsége abból a hársfából csinált koszorút, amelynek árnyékában a paraszt- király törvényt ült. A koszomnak peremén vörös betűkből áldó köri.rat ezeket a meg­döbbentő szavakat hirdette: „Hz áldozat vére a hóhérnak é* ivadékainak fejére hull vissza’* Feltűntek az olasz femhatosag alatt ete horvátok koszorúi is, pálmákoszoru jött Zá­rából, tölgyfalevélből és erdei virágokból ál­ló Isztriából. A koszoruvivők után a papság haladt, majd a halottaskocsi következett, amely mellett nemzeti viseletbe öltözött pa­rasztok, történelmi kosztümökbe öltözött, ki­vont kardit egyetemi diákok és a horvát nők képviselői lépkedtek. A halottaskocsi nyomában a gyászoló család következett. Radies özvegyét a nagy csapás teljesen összetörte, úgyhogy vasárna­pig Radies egyik leghívebb barátjának falusi birtokán tartózkodott és csak a temetés nap­jának reggelén jött be Zágrábba. Mig férjé­nek koporsója után vánszorgott, szintén többször ösiszeroskadt, úgyhogy a küzelállók­naK ivén ért iezunanasaoan íeuartoziatn i a szerencsétlen asszonyt A család tagjai között voltak a szkupstinában meggyilkolt Radies Pál és Baszaricsek dr. képviselő özvegye. A család tagjai után Matics tábornok, a zág­rábi helyőrség parancsnoka haladt, aki Sándor királyt képviselte, majd Pribicsevics Szvetozár, Macsek dr. és Trumbics dr. vezeté­sével a demokrata-parasztkoaliciö valamennyi törényhozó .tagja felvonult vezére temetésére. A hatalmas menetet lovas szokolok osztaga zárta be. Az az embertömeg, amely az utcákon el­helyezkedett, hogy Radies temetekét megszemlélje, legalább 300.000 főnyire volt becsűlhejtő. A menetben huszonöt zenekar játszott gv<ászindulókat, több-

Next

/
Thumbnails
Contents