Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-11 / 182. (1809.) szám

v|AG^AR-H1RLAI» 1928 angniftetnis 11, Mxwnbai NURMI Irta: Márai Sándor Aki egy kissé kívül áll ezeken a történel­mi jelentas-égfü dolgokon, elcsodálkozhat azéo, miért ir most mindenki nekrológokat ró­la? Drámai erejű sport tudósításokban olvas­tuk, hogy már uem a régi: tízezer méteren nyert ugyan, ötezer méteren már csak má­sodik lett (régi dolog, hogy nehéz egy nsü- ,vésznek kis távon jő formát fűlni), aztán leült a fűbe, kimerültén zihált, bánatosan nézett maga elé és a cipőmadzagját bogozta. S ezt •mindenki rossz néven veszi tőle? Mulatságo­sak az emberek. Tessék öt kilométert futni s aki az olvasók közül nem ül le utána zihál­ni, kimerültén nézni és cipőmadzagot bogoz­ni egy kicsit, az beszélhet. De emberek, akik ötven métert még nem futottak a villamos (után, gúnyosan a vállukat vonják, ba Nu/rmi- iro! beszélnek. Kímélettel és elnézéssel be­szélnek róla. mert tizenöt méterrel elmaradt Kilo la mögött. Azzal a szép terminológiával, ami sporttárcákban néha megrázó erejű jel-; zőket talál, a tizezerméteres győzelmet Nurmi hattyúdalának is nevezik. A kép mélysége­sen szomorú. Képzeljenek el egy tízezer mé­ter hosszú hattyúdal... micsoda zengés' emberiség még alszik, a föld egyik vidéki vá­rosában s százezer lap ordítja az egész embe­riségnek a .híreket a reggelit tréning ered­ményéről. Világos, hogy ezt a várakozást nem bírja ki egy gép: egy Dieselmotor be- 1 eőrülne, ha tudná, hogy figyelik. A gép, ami átrepüli az óceánt, biztosan idegesked­ni kezdene, ha tudná, bog}' figyelik. Nurmi négy év előtt frissen jött az oltimpiászra, frissen a gyárból, hogy úgy fejezzük ki ma­gunkat, olajozott izmokkal, léghűtővel a tü­dejében, fiiz kilométeren se melegedett át, fé­kezett és fordult. Nem tudta mit csinál. Csak futott, ahogy a madár repül s az autó sza­lad. A futás nem pálya, hanem hivatás. Van, aki ülésre születik, ahogy Nurmi a futásra. Valahol, a természet titokzatos alosztályaiban készül egy ilyen ■ futó. Már gyermekkorában jól fut. Később egyre jobban fut. Amíg más emberek az ágyban feküsznek, addig ő zi-, hál a pályák körein végig valami ismeretlen cél felé, messze túl öt, biz és negyven kilo­méteren, valószínűleg az örök és esendő emberi vágy felé, a végtelen rekord láthatat­lan célszalagja felé. Fut, mert nem tud más­képp. * Él s közben idegenül nézi, vigyázza, ke­zeli, ellenőrzi magát. A jobbláb tegnap ezer méteren felül kétszer kihagyott bokában, mieg kell kenni. A tüdő ‘tízezer méter után sípoló hangot adott: rögtön szigorúan nekilát, ke­zeli, kipucolja s hallgatja a működését. A szív, erre vigyáz a legjobban. A futásnak adta a szivét. Köziben egy nemzet tekint várakozással reá. A szerkezet lazul, hiába minden erőlkö­dés, kopik minden nappal. Még egyszer összezsirozza, meghúzza a huzalokat, fut vele tizezer métert. Aztán leül a fűbe, bogozni kezdi a ci­pőjét. Lassan, lehajtott fejjel elballag a boxok felé. Visszamegy embernek. POZSONYI SZERKESZTŐSÉGÜNK é* KIADÓHIVATALUNK eddigi helyiségéből Átköltözött Grosatm#- útra 36. ss. I. wn. alá. Telei onstaan 27—87. KÜLFÖLDI LEVELEK írja: SZVATKÓ PÁL- Reflexiókegy fontos regény?©! — (Fisat Neube&uer: Mmia) Temetik, mert a tüdeje öt kilométer után halkan zihál. Az egész futó-, úszó-, rugó- és döbótár- sadalotuiban egyike a legrokonszeuvesebb- oek. Karrierjét, ha szabad ezt mondani, óriási iramban futotta be. Ami legjobban tetszik rajta s ami egy’ kissé gyanússá teszi az egész dolgot, hogy a hálás emberiség „fu- t ógép “-ne h nevezte el. Ez az elnevzés meg­érdemli, hogy hattyúdala szomorú ünnepies­sége közben közelhajoljunk hozzá és meg­nézzük. Az ilyen becéző neveket az utca adja a maga hőseinek; ,,f utógép", ez az utca szivé­ből fakadt. Nem azt mondták, hogy futóhé­rosz, futózseni, futócsillag, hanem futógép. Er. az emberiség, amelyik habzó szájjá] tap­sol a civilizáció egyik dekadens krízisének órájában a test alkalmi hőseinek, a legna­gyobb dicséretnek mégis azt tartja, ha a mez­telen emberi test teljesítményét a gép nívójá­hoz merheti fel. „Úgy fut, mint egy bicikli" — mondja al ismerőén és cset.fliű tan ek a nyelvükkel. Úgy fut, mint egy kis ötlovas au­tó. Nagyszerűen fut ez az ember: úgy fut, mint egy gép. Ez a legmagasabb elismerés, amit a XX. század puükuma a XX. század héroszának a keblére fel tűzhet. Ez a bicikli-glória, ez az 5 H?-presztizs, ez a teteje a modern bóknak. Úgy fut, mint egy gép, úgy énnél, mint egy daru. úgy úszik, mint egy motorcsónak. Mert végeredményben mind néma és áh itatós el­fogódottsággal ülünk az uj bálvány: a Gép előtt. Nurmi egy-egy pillanatra néha majd- uem olyan jó volt már, mint egy gép. Ezért sokkal különb embernek éreztük öt, mint a többi embert, aki nem fut olyan jól, mint egy gép. Négyszáz évvel ezelőtt becses kengyel- futó lett volna. De ez a géplmitiáció belül hús volt és csont, zslgerek, spleen, idegek, gyomor s bizonyára agyvelő is. Azt mondják, melankolikus ember. Néhány év előtt láttam a párisi versenyen száz és száz fotografáló- s?ép attakjában, szemérmesen a fehér nad- i.igoeskájóban, a bércig cipőcskéjébeu. bá­multam szőrzetdus lábacskáit ennek az elfo­god ott finn bubinak, aki. messze az emberi fölött megközelítette a gépiest. Olyan egy­kedvű volt, mint egy gápccske. Mást azt mondják rá. hogy öreg ló. Mert a gépben va­l.óízinü'eg meglazult az emberi. Nem hiszem, hogy tréninghiba verte le Nurmi:. De ami az ideálban emeberi volt, az valószínűleg uem bírta ezt a feszültséget, a gép neim bírta ezt a magas gőznyomást: a rekord terrorját. Egy világ üvöltött: ave, futógép! Rettenetes lehet így élni. Helsingforsban egy olasz autógyár kép- \ iseletét vezette. Szűkszavú ember. Időnként elzárkózott a szo/bájába és ivott napokon át- mint a lyuk. Narkotizálta a rekordot. Ez. a legrosszabb, már mint az Lvás. amit egy gép tehet. Bizonyos szelepek meglazulhatnak, a kazán nyomása fokozottabb s az agyvelő kis manó métere magas lengést jegyez. Részegen nem lehet futni. Ha egy gép iszik, egészen Aztosan valami baja van, amire narkotiku­mát. keres. Senki sem iszik ok nélkül, még egy gép sem. Népek is csak azért isznak, mert valami bánatuk van, hazafias. gazda­sági vagy szociális bánatuk. Képzeljenek el t ry gépet, amiben állandóan él egy ki* resztli f hí bér. A gép éveken át, hallgatagon fut, hű- fJr- reggeleken csatakos pályákon, mikor az La B-aule, augusztus eleje. ( Ez vtót az az nidiő, a/mflt Bitit tc'Clliöliltieim iaz lABBbmlili ] óceán meilJteM. amtilkjoir mozgiailimias és saagigtaitioillt hó­I napok uiílám fciülbebiem a sz/álMa (lemiiaBzám a tein- geenrei] szemben, vagy akár (magáiba az atecsomy iteaige-rbe apáíytor egy bottdoasihia-tó viz-i nyugágyon, iütfdlőiuilhábain és uitána nyuílüiaittam az eíllőiiteim be­verő kőnycitö-nneigiuetk, báliméit tkiiivábsetfeaítitam és ölvaebaiítam küiiőufóselbb célok nélkül. pusztám jó- éraéseminjek és öuniiagtaimmk. Mliliyiem miehez ölivasui ezen. a viliágon! Mar iliiaéivieB ikorouniban eUtrtajgiaidiiölí a tkkm-yrvibőíl, ha az eflső tetlita. óráik atollt, vagy irata órám a piáid aJláitt föilOáipuzteim Jókaiit és beiléitemset- loeztem Káiripáttiy AbeíilikiiO vtselt cMgiaiiba, — pétiig emlékszem, li'gyekeateta eliiOiusois tmanaönii s föteraijiz- óráln May-t o/ivastam, magyar allatt MiiiksziáJtlhoit, la­tin. alaittt Quo VladIM, s 'talán csak az nem bocsáit- toaítló 'mieg', hogy a tóllodliikiban enikiclllcs/tenióina alaitlt olvastam először Madame Bovaayt. Már akkor kiiie- döttem a világ aikunuseiisága élllletn a ikJömynviéint, s a tojiadteBiero egyire ádázabb Tleitlt.... Később 'egyszerűen ■ ■elfogyott az idő, merni vofltak Haltéin órák és jó Toldy bácsik, akik szárnttezándlékkiail inéira vetltlék • észre, ha a ezertaPtásían fagyelHése helyeit francia regények­be temejtlkezíteim. (Ő, régi hittaaiónák és Toldy bácsi! Ha maradit beunom viafliaimii, atauilt ...erkölcsi aüáip- uak“ njemeizraelk, éneiknek a hültamóráknak köszőn­•luetem, nem 'tánkönyivelmek, hamieim. Toíidy bácsi, a tanár, széteuaidó, mély jósiágáimak, ami nagy r-olt 'és példa adás.) Mtilyeu nehéz oOvasrai! Mennjá vllilaimoa batérda fagyott el riégii ójszaíkáiimiooi, ha a tak'aaő alaltlli, hogy tseuld meg nse üáisas a házlbam, keserves pp,nizien veltit aseiblámpánáil ol’vásiham toajuai'litg Dumáéit! Azt IkíIL­ték, alszom <"s áiltmodmu; óillniodltam, de uem alud­tam, — e másnap besíziekundaatam gőirőgibőö. Selbaii, mrég hintám a .'harcot. d)e ktésiőbib vége volt. Az idő elragadta a könyvöt. Volt egy kjoirszak éíllehemlbien, auuikor hlvaibaloeám ólvasiláini siókat az egyetemiem, a filozófiám; furcsa íliiorszak, elögied'etlen, taJlán ment imiegSoiial'iltiva kelleiilt áitvennein a ikiönyveket: ha S!e- ifan Geoaigot ak-artáni. Aumeir Heiiintfitchet adtak kö- zéiptfielmjaneiiiii'L s üia Piaaifl Via/iétrjylt, aklvar hiizouyá- na Viillllieihaird'ou'in óinanóia ikróínJütiájjl nijioimi'iiálk a ttce- Tjennibe. Azófo. liis eokalt olvasok, de buisian és hlva- íalosiairL, naponiía hairmoncöit ujségiolt. .k'ülömJfiéílie nyel- veton, poöiililitkiaii kiönyveköt, nem tagadom, szépek •és érdiskieeek, die vafláhán^isBor liendliiteteBiein át­essem magiam egy-iegy- Ilyen szükisiégiss nuüvön, báir- mefliBiyiwie leilszik, az érzáiseni tniégtifí «z, hegy Ivitíny- s®er volh. 'h/ivalt'alllos és kiiszám'iltioltlt, s nem az, amiilt ttiuláíjdonképpen míndlein. jó olvasó keres: nílajno- hiiöZtiikus átadás a helüinieítí, hmMlámitfiürdŐ, Háng- nyalldiosás dsnieineitilien ihataBlniak- biiritiokiában, kéjes öannegifeliedlbezcB és ótlllétnyeglülés a könyv hfeetilhez, nadkótiíkujni, alllalíő lüinidlönnuese; ha oftyiam toorziaiT- nras is a mese, miiuit •Dosztojievsizili.yniéíl. Ezek azok az olivasáfok, amit kenések, amikor a könyv itioválbb áll az emubeiribem egyész nap, úgy mlilnlt a fiuJhau May vagy Vernie, hogy sáltmait épít és tiomálhaw'kol: faaag és a mialtemMIikáit olliy eJlflenslélgllíléinlf: IkieízJefltii, m'ilnlllhia Véres Nap vofltnia, az lindüáin. . Most régim volllt njiétbány olvasási uiaipom, arnii- kmr a szép somok nem mtot lőiszakii'ifpltt vihágiok a vánában hervadoztak bennem, hanem miilnít viireig- magok, melyek Aajudlásosan Miloelnek hunnuszbain. Hoattam uvugíiíuimat vagy ihiainmlinc könyvel, iiiegé- nyetoeb mily niitlkia éílyezeit a hórvailásűs oilnusónáO! Nemi k'öt.eölességbőil, neon ktnámcsiiiságbók nem annok- ságlből odhusttiaim, mint máskor, nem vofljkmi a mü- veSttséfe és a szükségre rtáiéLhozottitag vagy a ilainuflinJi- aiToaoiás űzött vadja, de ynictittiriíi sziiilííum és |liuxusibo,l jáiritam a betiiHirugieul kiom/iweiroiáli.'S ultink ,h.ellyelt.'l. Nóhiány nappal] ezelőtt. éBEreiwiflteim, hogy eslénllviéinit ollyflélekjé'ppein oltom éli a Villllányt, minit ahoigy Itnouiat nneséflli négy oldlaíliou UeirmiHi-l a Swane- bnin, s a nőloot Ju/llse R'omwfins égj’ uj Hegiényéin át iálo'in. vagy a Pdla'C'eiolkJfilt a itenir/ienpTriioin Vaflén'y Karba nd ’ ginaimdsel^niciuirii modoiiblbain. 'Bicmil éfl'ivm ;>r. i.rodi.'.l’omlbau. nem iwimt r*gy liwwpdotior, egy efő- niunkiáis \wgy egv ml'-* 1 * * * * *!? záSBn kafiono, liainem nvint iirviiT'.’iia ki'sil'ökéH a vúnotka széljém, akii italkor sc­> itáOná jár a mezőre és éilteitcéílija, hogy pontosan ose- tSfiaa be az apró szénit éN^ezetekelt. :És elbbe az a!tmioszíBéa-'ába beköezöntwlít egv- könyv, egy ottihionfi könyv, mely Vágilleg C'Oitie df Azúr-ina vilié ptilhenii az liinodailimli renitleait. Neubamer .Pál .,ALa/niia jiáít objektív dntí.peikitioaú iitélielnökoíliásollaoin. kiiivül ázéaií szeineiiiem, meir-t otöhonl •regény és tudiom, ibogy -étllt regény. Iradiiivn'diuáiHiteian élt. — de lehelt más egy’ ŐsZimtién és művészettel fallílánt liandü■ viiidiuiádiia éleit, miiiuit szianíbólum, vagy tű­kör, melyben egyre önnuagiunkat láty.uk? Ez a oé- mieft. regiény ugyanalbibóö a bariok éte gőt városhó} való, ahot én is évekig éltem. Tudom, ez az olmdlt móTllalbulban hiiimlbálódzó érdiekes város, ahöl tányle- gilJeg csak két éívszak van: egy nagyon rövid in- lieraziiv feiltajilflanás májusiban és j-uníiűsbBn, a tavasz •és egy hosszú, bosszú önök szepbemlber, hulló teve- lek a (bánná paOiolták bánná kjentjetiben, júliusitól má­jusiig álDámdő ősz, — fudioim, ez a régi szláv-gieo-snlán város tuliajdtonkiépipien az iróniák is, nekem 5fe ití!©- g/etn, dle ug}r lidieigieia, hogy élmény tett. Ami nem ütegen, az it'erm.észetes lés megszokott, mint a falSait keuyéu: vagy a tevegő, s amli ruem idegen, az jő iés szükséges, de semlmii anás. Az író csak ugj' tehet ■iró, ha soáckal több jeHemsiég tdegiein. dőlte, miitalt a többi ember előtt, ha esodhlkiodk és nem érzi a dolgok itorraiészeles rendjét, amibe zökkenés és éh mény néiükiül beleiiJlllleszkecllhietnie-. S az a város, amelyről a regényibem szó van, két más átáöió kö­zött, egy nüiyteu. haltyálnyoaotit lildiegieinBég az itlró dőtt. Az író talán n'ean is 'é'rzli, 'miennyire teli van illőkláíllite 'aitmos'zfléaiáviifl a regénye, a föltépíittéa a gondólko- zásí. mód, az emberek, az események mTenmytiine hellylbiezkötöiltiek és miennyíre anmaik az idegen vá­rosnak a lelkiét tüiktrözJik, melybe az túró viéllielttenűl és önlíéntetenül beteetetlt, bőgj* csodállíozzék és egy élmény alakjában megragadja az uj környezet 'lényegét, S nekem, személyesen, először azért beit- szíik a „Marismert ad'eikaátan vlisszaiérzá azt. a városit, aimdlt éu ás mégy évig éreztem, s amely pél­dául Rilkéit, Brodöt, iMayeu'lindiiél, Weoifeílit páoofllta ált azzá, amik lettek. Tenniészeteisen, míndiea csupán külsőség és be nem avatottnak alig éttlieíő. Amitnöl a regónvben tuilajdionképpeu szó van, az a nő. úgy, ah'Ogy egy ny'Ugtialláni'iltó kenetben mutatkozik; ahogy tecsaip az emberre, mtot. a villám, káirándJulüs köziben, idegen ösvényeken. Aki ezlt a regényt Irta, az tudta, hogy vilfóigiváros, világllap, Piáinife, Oofte d‘ Azúr, Írógép, ősz, főtezerkesBt'ő, és nagy hta'lu költő mind egyért van: a véltetillienül jött. nőént. Az elteő fölvetett probléma a negélnytoen: máit változtat meg egy [fértflibau a nőrrd való vételflén taltilleozás és hogy atakdilijo át a féaifii az éiJietóh, hogy a nő bin- itiok'áhan manaidlhasson? A másiik föüh'ietett problé­ma: miit'jelent a féltékenység modern keretek kö­zött, funiliikor a nő egyenrangú a férfi Mai és azt ite- heltí, tá'rsiadialliniilJag, amit alkar? És ezzd, azt hi­szem, eJ is érkeztem a regény éPfékéndí lényo- géhiez. Tudtommal a Maria az dteő Ms'édlet az iroda- lomblan annak ifölWiátnásiára, hogy miit jelent a föl- szabadult nő 'és a szabad féirifí (közölt n ifénfli teltó- .kenysiége. Nagyon tnodiern és nagyou fontos pro­bléma. Eddig egysoienü vofllt a megoldás: b férfi rálkiénysaeiriiltietlte morálját a nőne s ba a nő Ibüitllen- kedlett, a férfi szepvedett, vagre kompltkálődott, vagy szabadon engeditift, vágj’ dtíponta a nőt. De morálíi® szempontból, az igazság oz ő oldalán ma­riad!.: a nő bümit kö-vdieltt el. Ti legényben másként van. A nő nem nyögi többé egyetlien férfi sibsBOlu- illizurmsáit. A nő szabod dnncíugbo jár, sportol, dol- .gctziilk « niapontia busz 'féirlfiivaÖ ikieu'üli barálsiágos vi­szonyba, « féflliiélkfönysiélgtnielk kmáátiLain •lohetösiégei témarllnalk tlehát. A férfi, aki előbb birtokolt és, pa­rancsolt. most őrjöngve kényt elén uiézul. hogy •érintkjer/J'lk- rnegengeididtt 'founiiák között m asszonya száz és száz más féirfável. lgiz, hogy a nagy város­ban m. ál'i'iagféirfi ima, a nők könnyű odaadásának i'dejébem. diíOJnipriE és nem fi'ililf'lloeny. de mii i i.'lnii’itónlk, hm szoinz/ibiilliis és finom ícnii keniiil egy módiéira asszonyihoz, alléi szabadion öl? iMíil.yoai állá- i lkot vem föd a Mlbéikmység a dancingiban pó&léiüv ahol a sneneltaies bebebetteniül méanJi kJányheSeo, amiitat a hliiviatiásois szép ffita, az előíámooe, tkák bosz- szait magáihoz szoniltja a nőjét, aki divégr© nítameo fábóíl? Szörnyű, brutális ktizdjetem tör ki, — s © küzddfmot írjáik te a reglány tegkémyege&ebb ráaad. Újfajta banamozdufliaitok kielieltkiesmek: a férfi és a. nő örök harcában, a a „Marta" vázolja az uj etraJtiégiiáft. A féltékenység problémájának uj beállttésa nagy irodalmi tett, s a Mázta szerzője büsizik!© tehet, hogy ezft az áltéflt és átszeawedieítit pflluisztt födttárta­Az emiber olíva sás közben átéflti a mewvedé&t, amit a ezeuzübiiliis férfi érez a modem nő meíffletlL E kűzdieűieim után csak egy megoldás MJteaaoiéflc: effi- fásulni, dobni a nőt, ha kteflll katandínak béená a modem asszonj7!, busán ikritvietikőanB a huaaimoSBibb érzésekből és máról holnapra azenetaiL .Egyseővafl miarad a flönt. Kii tehet róla? Nem a férfi, aki szeav- ved az uj aniegprőbáltáíiáB alatt és küzd féltiékieiny- ségéveL bániéiig a nő, aki az dfáfíuüÉsra kénysao- rúftá. A regény megoldása sztinte sztíknbofflükais: e mo­dem, daracingos, százférfias, ezaJbadassaonyos mű­kőben csaknem tehet etil len a szerettem- önök km, öoök lellégedietteniség. A nő érzi. és menekül A nagy f'érfilkisérbések'ben nem tud. egy SBeretemnek éími, vissza kell vonulnia. Miaitad a másák dolog számé­ra: a férj, az otthon, a házasság. A nő Visszamegy szerelanétől. a férjéig, n a megkímBOtt barát, föfeza- hadulL Ilyeisfeíte a mö belfeő probternaitfikájá, atoogyi átadiásos olivasáisomJban a tengerpartom látttam. Egyebekről, a regény nagyszerű menetéről, mo­dem, liülkífeBő érdekessiéglérők mlely neim uánkózilk el nagyképűen a futmBzeirü, vállozaltos eaem'ények- ifők fölépatésérő! és atakjatiinak maró pé'tosszal raj­zolt saiSIhuöt'tj'eíirőil — sajnos — hely és ádő híján már nem :is beszélhetlek. Marad a féütlékeöyaég pro- bliéfmája. Aki sejt vatamit a férfi dMiemméjáróí a modeam asszonnyal szemben, az olvassa el komoly •odaadással! ezt a regény!, Keubauer JMariá^-jét. A német nemzeti párt iíberáiis-aktivísta párttá alakul át? Prága, augusztus 10. A német nemzeti párt egyik főlapja, a Teplitz-Schönauer An- zeiger, hosszabb cikkben foglalkozik az uj német munkaközösséggel s annak a nézeté­nek ad kifejezést, hogy a munkaközösség a Bund dér Laudwirte és a német nemzetiek ellen irányul és pedig vagy diktátum alá akarja hajtani a német nemzeti pártot, vagy pedig nyílt harcban legyűrni. A lap leszögezi, hogy a német nemzetiek felveszik az eléjük dobott keztyüt s máris olyan intézkedéseket vettek tervbe, amely biztosítaná nekik a kü­lönböző szétforgácsolődott pártocskák belé- jükolvadását. A német nemzeti párt még egy utolsó kísérletet tesz, hogy a német választó­kat egy általános néppolitika iránt fogékouy- nyá tegye s maga köré gyűjtse. Hogy ez sike­rűiül fog-e, egyelőre nyílt kérdés marad. „A nemzeti párt radikalizmusa — írja a lap — már korántsem a régi s a negativizmus jel­szava már rég nem bir a régi érvénnyel. A párt inkább egy átvedlési folyamaton esik most át a Stresemann-szerü nemzeti libera­lizmus irányában és ha az elkövetkező harco­kat kibírja, sokkal inkább, mint eddig, városi német polgári párt lesz. Akkor érett lesz egy oly aktivista politika számára, amilyen a mos­tani német oppozició előtt lebegett." RÁDIÓMŰSOR eornnmmmmmB&miaE33BE!BtsBxza3m /asámap. DRÁGA; 7.00 Ébresztő Kartebadböl 10.00 T-emiplomd zenre. 11.00 Sétataugversany Fodjobrád (fürdőből. 12.05, 16.30, 20.00 Zene. 18.00 Német elő­adta. 212.20 Zieu.e Tremoaénteplieíből. - POZSONY: 7.00 Kadsbadi áluuzat. 11.00 Podijöbnadi zene. 16.00 ée 22.20 Zene TreuícsébteipIliéiből. 19.20 Drámaion. 20.00 Hangverseny Koíinból. —- IvASSA: 9.00 Is­tent isdetet a Dóimban. 18.4-5 Kamarazenu. — RiRÜNN 7.00 Ébresztő Kairlsba dbót, 10.00 Templo- uii zene Prágáiból, 12.00 A Rádió Journal zeneOiara. 16.00, 21.00 Zen-e a 'kultwnktel'ldttaról. 18.00 Német dal'est. 19.00 Dvorak müveiből- — 20.15 Férfikar. 22.20 Zene TreniCeén'tepliiObőJ. — BUDAPEST: 9.00, 1(1.45 és 13.00 Uirek. 10.00 Egyházi zene a bel* városi templomban szeufbeszéddiei. 12.00 Déli ha- rangsizó, utárna pontos idő és ádöyártajieileutes. 12.IS iKamaa-aaen'e. 15.80 Mit jövedelmez » .méhtepyész- tiés? oimeu előadás. 16.15 Népmesék. 17.00 Könnyű zene. .22.15 öigáuyzeue. — BÉOS: 11.00. 16.00 Zene 18.00 Kam ara esi. 20.00 A'begy tetszik, Mozart, ope­rája. ■ ZÜRICH: 10.00, 20.00 Zene. 20.30 Áriák •és dalok. —• LONDON: 19.45 Haranejüték és istene •tiszteltet. — BERLIN: 22.30 Támvene. — LKIPZÍG: 20.00 Sdiíesvvágdtels'teiiii népzene. - BREÁLAU^ 22.30 Táuezeue. • MÜNCHEN: 21.30 Zenekara .est. íMjMBU'RG: 20.00 Bziimfenikus hangverseny:ijfe LÁNGÉN BÉR G: 20.00 A csúrdásk irálynő. Kúlann-n •operettje, utána tánc. KÖN KISBÉR (5: 20.00 S/ii.vn- fon'iknn zene, utána tánc éjfélig. FRANKFURT.: 17.10 Orosz zene. ZÁGRÁB: 20.00 Ahon let- s/'llv. Mnrant operája, KAITOWITZ é,a KIRAKÓ: 17.00 ta 20.15 A va-ivói iilharmonilvusok h:uiig\cira seujye. 22.30 Táimc.zeujö.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents