Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-11 / 182. (1809.) szám
5 Reflexió mAz udvarát és pérbeiel kántor- választások tanulságaidhoz Hazájukat éltetve haltak meg az F14 tisztjei és legényei Köbölkút, augusztus eleje. Ha juta hasznalbatak, ne;i ártok. Azt a kategóriát, amelyhez tartozni szerencsém, vagy sze- reuceétlonségem van, még azon esetben sem kisebbítem, ha komoly okom volna rá. Mert melyik as as osztály, amelynek minden tagja szinarany képzettségű, mind gyémánt jellemű? Bizonyára senki sem mondhatja el, hogy az 6 kategóriájában nincs salak, vagy legalább is nincsenek hiányosan képzett, nem odavaló alakok. Amig a hegyek és völgyek mind egyforma sikká nem lapulnak, addig mi halandó emberek, tartoznunk bármely osztályból, soha, sehol a világon egyformán képzettek éa mindenben kifogástalanok nem leszünk. Esen életbevágó, de senkit eérteni nem szándékozó megállapítások után a tisztelt Szerkesztőség szives engedőimével szabadjon az augusztus 5-lkj számban a kántorkérdésről megjelent beküldött cikknek a kát. kántorokat bántó tételeire tiszteletteljesen válaszolnom. A cikkíró, akinek személye iránt egyébként a legnagyobb tisztelettel viseltetem, az udvardi kántorválasztásból kifolyólag többek között ezeket irja: „Lassan kivész a jó kántor, mert a legtöbb azt gondolja magáról, hogy mindent tud, pedig nem tud semmit. Aki pedig ismeri gyengeségét, megelégszik azzal, amit tud, igy nem csoda, ha a kántor az egyházi zenében hátrafelé halad". .Végül felkiált Witt-el, a német Cecil-egyesület megalapítójával: „Vájjon mikor jön el .az az ember, aki kíméletlenül megforgatná ostorát az egyház jóságával ée türelmével visszaélők fölött?" Mindenekelőtt elhárítom azt a vádat, hogy a kántorok legtöbbje nem tud semmit. Nem is kell még a szomszédos vármegyébe se mennem, csak Udvard és Perbete környékbeli falvak kántoraira mutatnom, akik csaknem kivétel nélkül nívós kántorok, s ha úgy tetszik karmesterek, akik nemcsak saját falujok népe előtt, hanem a vidék közönsége előtt nem egyszer % nem egy helyen tiszteletet és becsülést szereztek a kántori névnek. Avagy, volt-e valaha jelesebb kántor, mint a kántorok ideálja s büszkesége: néhai udvardi Szabó János? Nem a kántori tudás mértékét magasan felülmúló szakképzettséggel bir-e a boldogulnak utóda? Vagy a csuzi kántor nevét szabad volna-e másként megemlíteni, mint orgonamüvészl? A komjáti kántort nem ismerem, de tanfelügyelőmtől hallottam, hogy énekkarával bármely hangversenyen a zsűri előtt megállná helyét. És az ölvedi mester,, akinek majdnem bűnül -óhatnám fel, hogy csaknem kizárólag az orgonának él. Vagy mit szóljak a naszvadi kántorról, aki ünnepi szertartások alkalmával énekkarával s a rituális precíz éneklésével szinte elbűvöli híveit, az öreg perbeteí Mattey bácsiról, akineí minden interpretálása egy-egy művészi befejezett orgona- darab. Igaz, hogy ezek elsőrendű csillagok. De nem volna-e megbántás, ha a kötelességtudás és teljesítés magaslatán állókat nem látnánk meg s kihagynám a sorból a szőgyéni, a famadi, a duna- mocsi, a kürti, a bátorkeszí, a muzslai, a bélai stb. kántorokat? Nem volna-e megbántás különösen asokra, akik nem viselnek « nem is akarnak viselni kántori hivatalt, mert az fáradságos, pihenést soha nem nyújtó félingyenes hivatal, de eltekintve ettől a zenének élnek s a kántori tudnivalókat kisujjukban hordják? Ilyen két tanító van jelenleg falunkban ia, akik közül egyiknek sem volt kedve sem Bénybe. sem Párkányba, sem Udvarára, sem Perbe téré menni. S ilyen akad több is, például a gyivai állami tanító. Tanítóim után csekélységemet már nem is volna szabad említenem, mert mind a kettőnek zenei tehetsége mögött messze vagyok. Kerületünkben ezeken kívül alig van több kántor, de azok közül egytől se hallottam komolyabb panaszt. Ée ha van, vagy volna néhány olyan, az ia csak igazzolja a szabályt, hogy nem lehetünk mind egyformák. És most ne botránkozzék meg senki, amikor kijelentem, hogy én is ast tartom, hogy nem érdemes kántornak lenni ■ nem érdemes senkinek abban magát tovább képezni. Elég' abból mindenkinek annyi, amennyit tud, amennyinek találtatott a mérlegen. Miért? Mert a kántori állás rendszerint tanítói állással van kapcsolatban. Ez az úgynevezett kántortanitói hivatal. Az állam (már a régi ia) megengedte, hogy a tanitő a tanítói hivatal mellett a kántori teendőket is ölvégezze; azonban nem engedte s a mostani sem engedi meg, hogy azt a keservesen szerzett garast, amit temetések alkalmával télben, fagyban, hóban, vízben, hőben, sárban kalaplevéve, sokszor kilométeres utakat téve és torkát agyonénekelve rászolgál, külön élvezhesse. Az állam t. i. a kántor íizstésénsk leiét tanítói fizetésnek tudja be, — nehogy az a kántor- tanitő valamiképp meggazdagodni találjon. Tehát két munkát végez egy bérért. Azért tisztelettel kérdem, vájjon kit lelkesítene Ilyen elbánás a továbbképzésre? Vájjon lehet-e csodálkozni, avagy szabad-e megbotránkozni azon, ha valaki fizetés nélküli hivataláért nem lelkesül és cikkíró ur kántorképző előadásait nem hallgatta meg? És cikkíró ur mégis kiméledenül ostort forgat, pálcát tör azon szerencsétlen káutortársaim fölött, akiket balszerencséjük (ki tudja honnan?) a jelzett választásokra vitt s akik a vesperát véletlenül nem tudták az uj rituálé szerint énekelni. Mert az elsoroltak, bizonyára tudják mind, de azok még olyan jó stallumért sem tartották érdé mennek helyüket változtatni. Oikkiró urnák nem a kántorképzés reformjáról kellett volna foglalkoznia, hanem inkább azzal ju eminens kérdéssel, hogy a kántortanitónak a Róma, augusztus 10. Az F. 14. elsüllyedéséről a mentési akcióiról most közük a részletesebb jelentéseket a lappok. AftniLye® drámai lefolyású volt a mentők küzdelme és lassú előrejutása, olyan megrendülőek a jelentések, cumelyek arról szólnak, hogy a szerencsétlen halálra- ítéltek hogyan adtak életjelt a tenger mélyéről az utolsó pilianatio, mindaddig, amig a kopogóíkészüléknél üllő tisztet az utolsó mondat közben utolérte a halál. Az utolsó mondatok egyike igy szólt: „Hat halottunk van. A tengeralattjáró hínárba jutott, és oda helesülyedt. A hajó szinte tótágast áll" Erre a mentők tudatták a szerencsétlenekkel, hogy a ha jó raj megérkezett és minden meg fog történni megmentésükre. Mindazonáltal nem tudták megáll Lapítani a tengeralattjáró süllyedési helyét és csak igen hosszas munka után sikerült a repülőknek a viz alatti kontúrokat, amelyek a kutató készülékben csak igen halványan mutatkoztak, megállapiAknaszlatina, augusztus 10. (Saját tudósítónktól.) Amint rövid távirati jelentésben közöltük, a máramarosszigeti rendőrség és sziguranca a csehszlovák cseudőrséggel karöltve egy veszedelmes pénzhamisító bandát tett ártalmatlanná és juttatott a büntető igazságszolgáltatás kezére. Felsővisó községben, a ruszinszkói—román határ közvetlen közelében ütöttek tanyát a pénzhamisitók, akik titkos műhelyben állították elő a hamis csehszlovák ötkoronásokat, melyeket a határvidék Ismert rejtekutain csempésztek át Csehszlovákiába. A ruszinszkói—román határ mentén uralkodó viszonyok, a határvonal nehezen ellenőrizhető volta, a biztonsági szolgálat hiányai, különösen alkalmassá tették a terepet egy pénzhamisító banda működésére, aminthogy ugyanezen okok miatt a kérdéses határszakaszon vadul burjánzik a csempész- és rablóromantika is, amely igen gyakran fantasztikus, inkább csak ponyvaregényekben szereplő rekvizitumokkal dolgozik. A végek élete azon a vidéken éppen nem egyhangú. Különösen az éjszakák mozgalmasak, amikor a sötétség leple alatt megindulnak a csempészkaravánok és rejtekutakon, a parti bozótban elrejtett csónakokon vágnak neki a kalandos útnak. Gyakran hajtóvadászat fejlődik ki a granicsárok és a menekülő csempészek között és nem egyszer hullákat és véres habot sodor a Tisza. Az a pénzhamisító banda, amelyet fáradhatatlan kutatás után végre hűvösre juttattak, szintén a határbiztonság fogytékosságaira építette terveit. A jő csehszlovák valuta és a kijárt, biztonságos csempészutak hatottak csábítóan arra a társaságra, amely már évekkel ezelőtt kísérletet tett a csehszlovák bankjegyek hamisítására. Akkor tíz-, busz- és százkoronás csehszlovák bankjegyek hamisítására készültek fel és a nehéz technikai feladatot jelentő hamisítás üzemét Nagyváradon rendezték be. A hatóságok ébersége azonban áthúzta a pénzhamisi- tő banda számításait s ha a kutatás nem is tani. Erre értesítették a tengeralattjárót: „Megtaláltunk titeket! Most mér nem tart soká! No csüggedjetek!" Megjött a kopogott válasz: „Bi*u&k be«n- netek, bizakodunk a megmentésünkbe®!" Mikor az „Aqírnia" rotmboló lánicoikkal megragadta a tengeralattjárót, azonnal felko* pogták: „Érezzük, hogy egy nehéz tárgy horzsolja a hajót!" A mentők válaszoltak: „Né- háuy perc múlva nálatok lesznek a búrrá- N'rok". Azután jött a drámai fordulat: jelentés lentről, hogy gyorsan intézkedjenek, mert mérge* gázok képződnek. A búvárok azonnal leszálltak és arra a kérdésre, hogy a légszivattyú működése eredményeként jobban éraik-e magukat, ezt válaszolták: „Siessetek, a gázok terjednek!" Hétfőn este 11 órakor jött az utolsó kopogott hir: „El vagyunk veszve, a gázok elértek.., vége van mindennek... Soká éljen... Hazájukat égetve haltak meg az F. 14. tiíftt- jei és legényei. adta rendőrkézre a banda finanszírozóit ée tagjait, a társaság szétugrott és az üzem berendezése a rendőrség birtokába került. Amint akkor nem sikerült kinyomozni a hamisítás értelmi szerzőit és pénzelőit, most sem tudtak a nyomozó hatóságok többet, mint hogy egy román határmenti községben hamis csehszlovák ötkoronásokat gyártanak, melyeket átcsempésznek a határon és Ruszin- szkóban hoznak forgalomba. A raliói pénz- ügyigazgatóság lett figyelmessé a jól sikerült hamisítványokra, amiket ólomból és cinkből állítottak elő. a gipszformába öntött ötkoronás meglepő hasonlatosságot mutatott az eredetivel és jő fül kellett az árnyalati különbség érzékeléséhez, amely a valódi és a hamis ötkoronás csengése között volt. Rahón és környékén mind sűrűbben bukkantak fel a hamisítványok, melyeket a nép gyanútlanul vett át és forgatott. A pénzügyigazgatóság rostáján akadtak azután fenn az ólomból és cinkből készült érmek s a pénzügyi hatóság jelentésére kezdte meg a kutatást a eseDdorség, amelyet a nyomok csakhamar elvezettek a román határra. Megtudták, hogy a román Máramarosból szivárog át a hamis pénz és hogy a leggyakrabban a Fel- sővisóról átkelő emberek használják fizetési eszközül. Bekapcsolták a nyomozásba a máramarosi rendőrséget és szigurancát s az egyik sziguranca-detektiv leleményes és kalandos nyomozásának eredménye vezetett a banda leleplezésére. A detektív befészkelte magát Felsővisőra, ló- kupecként szerepelt és miután a csempésznép bizalmát megszerezte, Összehozták a hamis pénz terjesztőivel. A detektív adta a mindentudót. — Jó! dolgoznak, a pénz használható, — magyarázta fölényesen az egyik hamisítónak —, de a terjesztéshez nem értenek. Az a kis műhely valóságos aranybánya lehetne. És micsoda ostobaság, olyan olcsón árulni a pénzt? Ha én kezembe venném a dolgot, sokkal nagyobb hasznot hoznék ki... kántori fizetéséből egy fillért se siímithassarak be tanítói fizetésbe. Lám, mi régebbi kántortanitók 1901-ben, majd 1907-ben a magyar képviselőhöz plénuma elé kerülő iskolai törvényjavaslat (egyben a tanítók fizetésrendezése) alkalmával kezet kézbe téve, vállat vállhoz vetve egyenként és ösz- szesen. mintegy 250 tanítói egyesület, óriási mozgalmat indítottunk sérelmes ügyünk jobbra fordulásáért. Nem rajtunk múlott, hogy anuak keresztülvitelét meggátolni nem tudtuk. De azóta is az, mint tüske áll minden kántortanitő szivében, amelynek kihúzására már nem is gondol sen- kisem, de a kántorság gondolata sem lelkesít senkit sem. Nem Witt-ekre van szüksége a katolikus kán- tortanitóságnak, hanem jóakarata pártfogókra, védőkre, akik szóval, tollal, deputáeiózással s mindenféle megengedett uton-módon kiverekednék a kántorok igazát. Ezek demonstráljanak elsősorban a püspöki hatóságoknál, hógy azok szivük jóságával és bölcsességükkel hassanak oda, hogy végre legyen igazság és méltányosság. Demonstráljanak a kormánynál, hogy szüntessék 1 meg végre a törvénynek a kántortanitőeágra vonatkozó mostoha szakaszait. Amig ezt nem teszik meg, nem érdemes kántornak lenni, egész éven át, napról-napra függőleges viszonyban lenni, csak azért, hogy valamivel jobb lakása legyen, mint a tanítónak, akinek legtöbbje, bizony szomorú még kimondani fs, egy nyomorult szobában éli le napjait; csak azért, hogy néhány hold földhöz jusson, s a gazdálkodás keserves munkája árán néhány garassal több jövedelmet szerezhessen. Nem érdemes még karnagynak sem lenni, mert mi lelkesítse azt a karnagyot? Talán a városoknak még az államnál is mostohább bánásmódja? Az talán, hogy öreg korukban nyugdíj nélkül koldulni mehetnek? Mit tesz váljon Komárom az ő híres, zeneakadémiát végzett karnagyáért, aki. nem is emlitve, hogy énekkarával úgyszólván hétről-hétre ünnepet jelentőén szerepel, aki Fiúméban, Győrben Kassán a múltban egyik arany, ezüst köszörű, vagy serleg után a másikat nyerte el, akinek 60-ik születési évfordulója alkalmával a Kultúrpalotában arcképét lepEgy román granicsár-atezredest nevezeti meg bűntársául a Már amar os- ban leleplezett pénzhamisító banda vezére Kalandos nyomozás után ütöttek rajta a hamisító társaságon Naponta 2—300 csehszlovák ötkoronás készült a pénzgyártó műhelyben — Tömeges letartóztatások Máramarosszigeten Broekway teherautók, autóbuszok a legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat M0T0B IMPORT, Bratitlava, Royko-u. 2/a. A detektív szavai megtették hatásukat, a pénzhamisító bizalommal tárta eléje az üzlet részleteit. TövirŐl-hegyire elmondott mindent, csak éppen arrél hallgatott, kik adják a pénzt az üzem fentartásához. — Ezt csak a vezérünk tudja — mondta — és ő nekünk sem árulja el. A detektív másnap már éppen eleget tudott. Ismerte a banda tagjait, tudta, hol a műhely ős tudta, mikor dolgoznak a hamisitók. Másnap este a máramarosi rendőrség vezetőinek irányítása alatt nagyobb csendőrosztagok vették körül a hamisitók házát. Lövésre emelt fegyverrel szállták meg a ház kapuját és hatoltak a lakásba. Éppen munkánál találták a hamisítókat, akik meglepetésükben meg sem kísérelték az ellentállást, jóllehet az egyik asztalon revolverek és puskák hevertek. Marincsák bandavezér, Hrincsuk „üzemvezető" é* a társaság három tagja került a rendőrök kezébe. A szoba sarkában volt berendezve a műhely, amely egy primitív kézisajtóból, gipszmintákból, olvasztótégelyekből állt. A tagadásnak. nem volt értelme és a lefülelt pénzhamisítók nem Is tettek ilyenirányú kísérletet. Elmondták, hogy hosszabb ideje dolgoznak ugyan, de csak mostanában tökéletesítették a gyártási technikát annyira, hogy szorgalmas munkával napi két-háromszáz darab hamis ötkoronást tudnak előállítani. Eddig Összesen ötezer darab hamis pénzérmét hoztak forgalomba, de a java munka csa1 most indult volna. Raktárukban, melyet a padláson találtak meg, százezer csehszlovák korona névértékű hamisítvány volt felhalmozva, a legutolsó napok produkciója, amely értékesítésre várt. A rendőrtisztek kezdettől fogva tisztában voltak azzal, hogy a pénzhamisítás terve, kivitele és üzleti lebonyolítása nem a letartóztatottak müve, hanem az értelmi szerzőké és a vállalkozás finanszírozóié, akikre vonatkozólag azonban mit sem tudtak kiszedni foglyaikból. Nagysokára árult el egyikük egypár nevet, mire a bandavezér indulatosan kelt ki: — Hát ha mindenáron tudni akarják, nagy uraknak dolgozunk ... Dimitriu Tran- dofir granicsáralezredes ur a megbízónk, ő mögötte pedig hatósági urak vannak ... A meglepően hangzó vallomás már az első pillanatban valószínűtlennek tűnt és a tüstént bevezetett nyomozás rá is cáfolt a bandavezérre, aki nyilván félre akarta vezetni a rendőrséget. Sokkal több eredménnyel kecsegtetett a másik nyom, amely Máramaros- sziget felé vitte a szálakat. A városban tegnap többeket letartóztattak, köztük Keszner Izidor nagykereskedőt, aki azonban igazolta ártatlanságát és még aznap szabadonbocsátották. A letartóztatott pénzhamisítókat tegnap a nagyváradi rendőrségre szállították, bűntársaik után pedig változatlan eréliyel és buzgalommal folyik a keresés. S. J. 1 ■nilHlilH 0 Uin XI i1 11 i ii A Standard öil és a Roya! Dutch tárgyalásai London, augusztus 10. A Teagle, a Standard Oil elnöke, tegnap Londonba érkezett, ahol azonnal megkezdte tárgyalásait Detter- dinggel, a Royal Dutch elnökével. A tárgyalások a petroleumtermelés korlátozására vonatkoznak. Angliai útja előtt Teagle megegyezést létesített az amerikai termelőkkel, hogy az eddigi évi termelés fentartása mellett uj forrásokat nem nyitnak. Teagle azt akarja elérni, hogy az angol termelők mondjanak le a venezuelai olajforrások feltárásáról. Ha az angol—amerikai petroleumkirályok megegyezésre jutnak ebben a pontban, akkor az egész világ petroleumtermelésének korlátozásáról fognak tanácskozni. I lezték le, aki a karnagyi pálmáért otthagyta tanítói hivatalát s ma öreg korában kénytelen zeneórákat adni, hogy fentarthassa magát, míg ha tanító maradt volna, most volna nyugdija. Éppen attól a veszedelemtől rettegett a lévai karnagy is, a karnagyok másik jeles csillaga, aki jókor homlokához kapott s a karnagyság mellett lévai tanítóvá akceptáltába magát. így bizonnyat nem érdemes cikkíró urnák' sem iletkesedui. anoyiira teamnagyá hí Valakiért, (még ke- vcfibbé volt érdemes a kántorokat oly indok otaíkl- ■mvl megbénítania), ha arra gondol, hogy öreg korában nyögdilj nélkill bocsátják el, akkor, amikor az utolsó városi szolgának, vasúti munkásnak, állami utika paródiák fe a nyugdíj kijár. Karnagynak csak egy helyen érdemes lenni: Pozsonyban, ahol a karnagy nagy ur, hogy nemcsak örgonamestere, hanem titkára is van. s akinek mint Szlovenszkó .legkiválóbb orgonámévészének nyugdíjazásáról Pozsony nemes kától ikns- ságia bizonyára gondoskodik is. De ez az ogy kivetett nem hegeezt'i be a megbántott kántorok ..legtöbbjének" sebeit. St.
