Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-11 / 155. (1782.) szám

6 ^R&GAI ■/VVAC.'teAR- HI RLAg 1988 tnttetB 11, wwnchL Az én etnográfiám Kisteleki nagyur lesz Kisteleki, az éjjeli őr először tévedésből ve­tődött be hozzánk. Valami hivatalos ügyben járt szegény feje és rossz kaput nyitott. Jóképű, ke- rekfejü, nagybajuszu ember, csak a szemecsillo- gásából világlott ki cigánymivolta, különben be­szédre, orcára palócabb palóc még tán közvetlen főnökénél, a törvénybirónál is. Nagy járatban volt, a törvény urai szabad választást engedtek neki: vagy fizet húsz koronát, vagy leüli azt az egy napot. Kisteleki számot vetett a családi kincs­tárral és úgy döntött, hogy inkább leüli az egy napot, legalább pihen, mert ráfér. A hangzatos- nevű cigányivadék — (valamelyik Bornemissza ragasztotta rája ezt az előkelő nevet) — Kiste­leki, egyszerre tölti be ugyanis az éjjeli őr, a postás, a dobos, a kukoricacsősz és a patkolóko­vács tisztét. Sose lehet tudni tehát, hogy eme sürü funkciózás közben melyik resszortban éri a kihágást éberen őrző csendőri kéz. Jelen esetben éjjeli őr mivoltát érte az egynapi csendes tétlen- kedésre való törvényes felszólítás, noha csősz-mi- voltát is fenyegeti egy újabb választás lehetősége, a pénz meg az idő között, bár a döntés ered­ménye előrelátható, mert Kistelekinek pénze, az alig, viszont idejéből grófi passziókra is 'élhet­nék. Szóval, leül nálunk a lépcső legalján, szemé­ből kilátszik az örök kisemmizettnek, az örök páriának alázatossága minden ürgéiével szem­ben. Hogy legalább pihen, ha eddig jutott. Kibont­ja az iszákját és hagymát eszik. Fehér Dajusza, mint a zászló. Lassankint pakol ki a történetével,- aminek folytán a huszonnégy óra leülődik. Kiste­leki elbeszélése szerint még a ma-egynapos bá­rány is bünösebb, mint ő ebben a dologban, mert mig a csendőr őt Budaiék tájékán kereste, ellen­őrzés okából, addig ő Perjése felé kiabálta a ti­zet. így aztán nem tudtak összeakadni a csend­őrrel egész éjszaka, amire a csendőr megdühö- dött és feljelentette Kistelekit, hogy neui őrzi a falut kellőképpen. — Hát ez a lényeg nyitja, — mondja Kiste­leki, hallatlanul urimódon, — pegyig én úgy őbé- gattam a tizet, hogy a rádió se jobban. Aztán meg én két alkalmazottal dolgozok ám! — veti fel a fejét büszkén. — Minden éjjel két másik le­gény a soros mellettem. Hogy a bagyma kifogyott, meg rumot se lá­tott többet egy pohárkanál, Kisteleki kiballagott a kapun. Azóta aztán többször is bebotlott az ajtón­kon. Mindig volt valami pompás ürügye, hol a postát viszi ki, hát megpihen, hol patkószögért jött, mert mostanában nagyon hajingálják a lovak a patkót, noha mindkevesebb a ló. Nem hiszem, hogy Kisteleki titkon az utakat nem rakja ki szöggel, mert nagyon haragszik az ótokra. A múltkor meg éppen vihar elől szaladt be hozzánk, s addig célzott holmi bátorító italokra, mig a porció rumot megint fel nem hajtotta a bajusza alatt. — Most kiadósat fogok ülni! — törölte két­felé a bajuszrengeteget, — kigvuU a házam teteje. Szuszogott egyideig, aztán tovább nézte a csendes esőt. — Ilyen az éjjeli őr szerencséje, — nyögte bánatosan, — mert a múlt héten, ahogy el vol- lunk foglalva az alsófaluban, egyszerre csak lán­got vet a házam és ég. Mer mindenkiét őrzöm, csak a magamét nem. Le is égett, tövig. — Hát a családja? — Az véletlenül kint vót az udvarba, nier- hogy meleg lett volna bent aludni, — pislog szaporán. — De a bútor csak benn égett, meg a többi holmi? — Dehogy, kezicsókolom, éppen nagytakarí­tás vót minálunk, oszt szellőztettük a holmit. Nem égett bent semmi, csak a házassági levelünk,- komorodik el, nagyot sóhajtva ravaszul. Hát ez nagy baj, mert házassági levél nélkül nemigen volna elintézhető, hogy az ifjabb Kiste­leki csemete kamarásságot kapjon. Noha talán a kamarásság nem is legfőbb ambíciója a családnak mostanában. — Ezér kell ülnöm. Hogy mért nem vigyázok a magaméra, könnyen kigyulhatott volna a falu. Ez kerek egy hetébe került Kistelekinek, úgyhogy odahaza csupán a család örült a dolog­nak, amelyiket megistápolt a falu jószive, uj ház­ba rakván a leégett famíliát; alig ismert rá a csa­ládapa, mikor hazakerült. Valami olyasfélét mor­góit. hogy régen számított ő már erre. Hanem an­nál kevésbé tetszett a falunak, hogy a cigány min­dig a városba börtönözi magát. — Jó híves van ott, — lelkesült Kisteleki, — letalább pihenek. Az ellenzékibb hajlamú rész már rég le akarta tenni Kistelekit a hivatalából, ám a több­- ég mindig konzervatív s mivel Kisteleki postás­nak mindig becsületes volt, nehéz hozzá hasonlót k’.ni, patkóiénak is kiváló, mint kukoricacsősz ■ iig egyenesen utolérhetetlen, mert rettentő- 1 '. ordít, akár lát tolvajt, akár nem, igy hát meg- r íradt hivatalában tovább is. Csak azt határoz­ták el csendesen, hogy ha a szigorú csendőr lég­ii ze le bb újból megülteti Kistelekit, közösen vált­ak ki inkább busz koronával. Jó is volt elhatározni, mert Kistelekit a kö­re >kező héten megint a járási főnökség elé ci- i.-ilta a parancs.- Pikkelnek rám a csendérek! — húzta ösz­a nyakát Kisteleki, s gondosan hajtogatta- -ze a huszkoronást, amivel kiválthatja magát, i.'gy ment a városba, mint Rótschild és úgy jött H'sza, mint Potíorek. — Megszerettek ott nagyon! legyintetté . tusán, mikor másnap jelentkezett a bírónál. — A | pénzemet beirták egy nagy könyvbe, magam meg fát vágtam a tekintetes főhajdu ur konyhájára. De ez csak az eleje, jövő héten megint beinvi­táltak; hogy folytassam a büntetést. így ment ez már régóta. Kisteleki kétheten- kint egyszer legalább bekéredzkedett „büntetőd- ni“ és szorgalmasan vitte a húsz koronákat. Mert, azt mondja, dupla annyi ideig kellene ülni busz korona nélkül. Végre is, megunta a falu és keményen ma­guk elé citálták Kistelekit, nemrégiben éppen. Kisteleki hetykén jelent meg előttük, meg se vár­ta az Ítélkezést, rögtön ő volt az első szónok. Prága, julius 10. A nemzetgyűlés mindkét háza a mai helyzet szerint e héten tartja utolsó üléseit, hogy azután megkezdődjék a parlament nyári szünete. A hónapok óta tartó bizonytalan­ságnak tehát ez az egyetlen pozitív eredménye. Az agrárok ugyan minden áron még a nyári szünet előtt akar­ják tető alá hozni a szociális biztosítás módo­sítását, ezt a tervet azonban lehetetlenné teszi az, hogy e kérdésben nem értenek egyet a koalíció párt­jai. A cseh néppárt és a német keresztényszocia­listák határozottan állást foglalnak a novella gyorstalpaló letárgyalása ellen és a szocialista el­lenzék sem hajlandó semmiféle kompromisszum­ra lépni. Hogy az agrárok teljes Kudarcát mégis valamilyen szépségflasztrommal fedezzék, elha­tározták, hogy a képviselőház szociálpolitikai bizottsága per- manenciában marad és szeptemberig letárgyal­Londou, julius hó. Az elmúlt hétéin lezajlott sankkutatási kongresszus igen érdekes módon világított xá axxa, miért törtet a tudományos világ, a sarkkutatók lelkes csoportja olyan konzek­vens makacssággal a hideg Észak jégmezői felé. A kongresszust a „sarkkutatás nemzet­közi bizottsága" hívta össze, hogy a tová/bíbi kutatásokat tervszerűen meg lehessen állapí­tani. Az elhangzott előadásokból mindenki tiszta képet alkothat magának arról, hogy mit is akar a tudimány olyan területeken, ahol látszólag semmi gyakorlati érdek nem vezeti az embert, ahol csak hó és jég borítja a föl­det, amely annyi halálos áldozatot kívánt és kivan állandóan. A kongresszus résztvevői között ott volt többek között Wegener György, a híres né­met geofizikus, Nansen, a híres saxkutazó és Strömer, akinek kutatásai az aurára bo reál is (északi fény) körül mindenhol megérdemelt elismerést keltettek. A nevezett hírességek előadásai nem tisztán csak a tudományos kö­röket érdekeltéík, hanem általános érdeklő­désre is számot tarthatnak különösen most, amikor a világ Nofbíle és Aimiuindsen sorsáról annyit olvashat a napisajtóban. Talán a legérdekesebbek azok az előadá­sok voltak, amelyekben a sarki légáramlatok­nak az európai időjárásra gyakorolt hatásáról szóltak. Egyesek még tovább mentek. A sarkj légáramlatok nemcsak Európa időjárását befolyásolják döntő módon, hanem az egész világ időjárását is meg­szabják. Ameddig ugyanis ezeknek a légmozgásoknak pontos lefolyását, Arányát és törvényeit nem ismerjük, nem jósolhatunk semmi biztosat előre, — mondotta Strömer tanár nagy ér­deklődés mellett tartott előadásában. — Ezt a felfogást különösen a norvég meteorológu­sok már régebben vallják. Szerintük a föld két pólusának hideg régiói okozzák minden esetben a légtömegek mozgását a kontinen­sek felé. Ezekkel ellen tétiben úgyszólván állandó harcban vannak a trópusokon kelet­kező meleg légáramlatok. A meleg és a hi­deg levegőnek kicserélődése döntő befolyás­sal vau az időjárás lefolyására. így ‘ azután belátható, hogy a hideg légáramlatok irányát, sebességét, terjedelmét, fizikai tulajdonságait, tehál főleg a nedvességtartalmát alaposan kell ismerni, mert ■éneikül nem igen lehet pontosan idő prognózist felállítani. Különösen a gyors és úgyszólván meglepetésszerü idő­változásoknál van nagy szerepe az úgyneve­zett sarki levegő betörés ének Európába. ! Ennek a kellemetlen következményeit idén — Eltávozok a faluból. Kibéreltein a városi síntérséget! Még aznap összepakolt. Tegnap már pere- puttyostul hurcolkodott egy vaklovas laligán a városvégébe és ravaszul sandított a szemével. — Nem fogóm el a kutyáját! — ígérte le­ereszkedően. Aztán beszélt a taligáról s összerán­colta a homlokát. — Most már hivatalos ember vagyok, — sunyta félre a fejét, — most aztán olyan bünte­tést kell találnom, amin lovat is vehetek. Ahogy Kistelekit ismeri az ember, meg is találja. Szombathy Viktor. szünet előtt le kell tárgyalni, azonban minden jel arra vall, hogy a nyári szünet a pénteki nap­pal kezdetét veszi. A képviseEő&áz ?siai Olése Prága, julius 10. A képviselőház ma újból összeült és e héten még szerdán délután, továb­bá csütörtökön és pénteken délelőtt 10 órai kez­dettel tart üléseket. Ez ülések tárgysorozatán csak kisebb, főleg terminusokhoz kötött javasla­tok szerepelnek, valamint számtalan mentelmi ügy. A mai ülés iránt óriási volt az érdeklődés egyrészt azért, mert Englis régi riválisa, Macek szociáldemokrata képviselő ma tartja sziizbsszé- dét, másrészt pedig Rosche német nemzeti párti képviselő búcsúbeszédet készül mondani, amely­ben ki fogja fejteni, hogy mi készteti őt mandá­tumának lemondására. Rosche beszéde azonban valószínűleg már csak a holnapi ülésen hangzik el. nyáron (májusiban) mindenki kellőképen érezhette i<s, : ., \ Ezeknek a viszonyoknak pontos tanul­mányozását felette fontosnak tartották a sarkkutatók. Eddig ezen a téren a legtöbbet Nansen híres expedíciójának köszönhet a tudomány. Az utóbbi években végzett repü- lőexpediciók is néhány igen értékes adattal szaporították a megfigyeléseket. Nem eiég ezeknél a mélyebben lévő rétegek meg­figyelése, mert néha a magasabb régiók le­vegőmozgása a döntő. így például az a fel­fogás uralkodik, hogy a nagy magasságokban nem csökken a hőmérséklet, mint eddig hitték, hanem újból melegebb levegő zónája következik. Ennek a: feltevésnek, melynek bebizonyítása beláthatatlan fontosságú lenne, eddig tisztán elméleti támaszai vannak. Ilgen fontos lenne tehát a vizsgálatokat praktikusan is keresz­tülvinni. Mert a sarkok magasabb rétegeinek viszonyairól eddig úgyszólván semmit sem tudunk. Ezzel függ össze szorosan egy másik jelenség is, melyről ma szintén nem tudunk sokat. Az északi fény hatását, a szép, villám­gyorsan változó fényjelenségeket ugyan lát­juk, sőt már le is fényképezték azokat, de tulajdonit épen i okát nem ismerjük. Eddig azt hitték, hogy ezek a fényjelenségek 100 km. magasságban játszóidnak le. Ujaibb pontos vizsgálatok azonban kiderítették, hogy sokkal magasabban folyik le a sarki fény jelensége. Legújabb számítások szerint ugyanis 600, sőt 900 Idlómiéter magasban szipor­kázik az auroira boreális. Vannak azonban olyanok is, melyek már 80 km. magasságban játszódnak le. A tudo­mány sok, igen szép elméletet állított fel ezek magyarázatára. Eddig azonban egy sem talál­ta fején a szöget. Annyit sikerült megállapí­tani, hogy a napfoltok gyakorisága és az aiurora között szoros a kapcsolat. Hogy elek­tromos jelenségek idézik elő, az is .kétség­telennek látszik. A napfoltok és a ciklonkép­ződés, légnyomáseloszlás között is van kap­csolat, amely szintén ismert dolog. Innen derül ki, hogy a sarkifény, napfolt, idő­járás között szoros kapcsolatnak kell lennie. Ennek kutatására indult el nemrég egy ame­rikai expedíció. Nem lesz talán távol az idő, fejezte be Strömer, a híres sarkkutató előadását, ami­kor a világ meg fogja érteni, hogy a sankkju- latás áldozatai nem hiába áldozták fel élelü­ket egy nagy, feukölt tudományos cél érdekében ... B—y B. PRÁGAI LEVELEK ■l■llr^ill■l mi » ■ — KÜLÖNVÉLEMÉNY Amikor léghajóján, az Italián ntrakeM, büszke lelkesedéssel néztünk utána a levegő kékjébe. Büszke lelkesedéssel tekintett feléje ai egész világ: íme, a tudomány újabb hőse indulj felfedező útra. Amikor szerencsétlenségének híre jött, a lek kesedés döbbenetté, majd később feszült aggó­dássá változott. I És most, hogy megmentették, Nobile szemé­lye, úgy látszik, léghajójának sorsára jut A lel­kesedés elszállt s az aggódás helyébe sötétruhája vád, a gyávaság vádja lépett. Az egész világsajtó, de különösen a svéd és a cseh sajtó, élén az olasz gyűlöletéről hírhedt Vecerny List-tel süti Nobile homlokára a gyáva/- ság vádját mert hogy Nobile volt az első, akit a svéd repülő gépére vett és mondjuk, nem Be- hounek dr. Hangoztatják, hogy a parancsnoknak az utolsó pillanatig kell kitartania és gyáva, ha a mentés első pillanatát kihasználva, cserbenhagyja vezetésére bízott társait. Ha fülébe jut Nobilének ez a vád, bizonyára nagyobb szerencsétlenséget jelent számára, mint léghajójának katasztrófája. Férfit nem érhet a gyávaságnál súlyosabb vád. Hát még ha a nagy­világ vágja ezt a szemébe. Vájjon, gyáva volt-e Nobile? Nem hihető és nem valószínű. A lovagiasság­nak az az elemi és az egész világ által elfogadott szabálya, hogy a kapitánynak az utolsó percig* mindhalálig ki kell tartania, oly elemi szabály, hogy ereje a leggyávább embert is hősi mezbe szorítja. A félelem a vádtól, amely a szabály megszegésével jár, oly lenyűgöző erejű, hogy ma­radásra készteti a veszedelem pillanatában még a leggyávábbat is. És ha félelmében nem meri elárulni gyávaságát, akkor bizony hős lesz a vi­lág szemében. Hihető-c, hogy ember, aki légi nion, elszán­va magát minden eshetőségre, nekivág a világ jégsarkának és vállalkozásával magasbalendülő zászlaja lesz nemzetének, nem gondol erre a kö­rülményre? Ha mégis másképp történt, ha mégis Nobile menekült meg elsőnek, akkor valószínű, hogy Nobilét k e 11 e 11 elsőnek megmenteni Miért? Az első jelentések a kapitány megmentéséről magyarázatul lábtörést és más, meg nem erősí­tett hírek, elmezavarát említették. A kapitány el­méjének megbetegedéséről az újabb táviratok nem említenek semmit, valószínű, hogy nagyfokú idegzavarról lehet szó. És ki tudja már most, mi okozta? Lehet, hogy a kapitány önmagát okolja a szerencsétlenség miatt, lehet, hogy az egyre hiá­bavalónak bizonyult mentési kísérletek ejtették kétségbe, mert Isten előtt nem merte vállalni a felelősséget társai pusztulásáért. Ki tudja: milyen súlyos, szivet és elmét rázó gondolatok hábo- rogtak agyában és keltek szárnyra szivéből, hogy az érte méltán aggódó bajtársak kérve kérték a svéd repülőt, hogy Nobilét mentse meg elsőnek. A világ nem latol, nem mérlegel. A világ, mely a jelen történelmét képviseli, tények alap­ján ítél. Kegyetlen bíró. Nem keres, sőt szándé­kosan hagy figyelmen kívül motívumokat és kö­rülményeket, amelyeknek figyelembevételéért ő maga könyörögne elsőnek, ha vádlott lenne. Le­gyen sikere a gyáva nyúlnak, oroszlánnak kiáltja ki és üldözze balsors a hőst, gyáva emberré si- lányitja. Ám, ítéljen a világ, ahogy akar. A gondolko­dó ember a Jelen vádlottjában is meglátja a szi­véhez közelálló drámai hőst. Nem igazságos biró a világ, de nem igazsá­gos maga a gondolkozó ember sem, ha nem vár­ja meg a körülmények tisztázását, ha nem vár Ítéletével addig, amíg Nobile önmaga adhat szá­mot mindenről. A dráma az úszó jéghegyen még nem ért véget, várni kell úgy a tapssal, mint a megvetéssel. Ha nem tudjuk segítő karunkat átnyújtani az óceánon, akkor ne nyújtsuk ki azért, hogy vak­tában lesújtsunk vele. — A bussaiak és a fegyvertartási engedély. Losoncról jelentik: A kékkői kerületi főnök, Mi** Barik Pál a kerülete határain túlmenő publicitást kívánó rendelkezést adott ki a napokban több magyar gazda fegyvertartási ügyében, akiknek eddig állandóan megvolt a fegyvertartási enge­délyük, saját vadászterületük van ée akikkel szemben soha semmiféle kifogás a vadászati jog szempontjából nem merült fel, s iev azzal a re­ménnyel nyújthatták be kérvényüket, hogy az engedélyt, úgy mint az előző években, az idén is megkapják. A kerületi főnök azonban a kérelme­ket elutasította, meghagyta a kérvényezőknek, hogy fegyvereiket egy hónapon belül adják el olyanoknak, nkik a fegyvertartási engedélyt meg­kapják. A járási főnök azzal indokolja rendel­kezését, hogy a fegyvertartási engedélyek kiadá­sa tárgyában kibocsátott zsupáni rendelet alapján csak oly egyéneknek lehet fegyvertartási engedé­lyük, akik erkölcsileg és politikailag megbízha­tók, a kérvényezők azonban „nem nyújtottak ke­zességei arra nézve, hogy a fegyverrel nem fog­nak visszaélni". Az érdekelt gazdák jogorvoslat­tal éllek e végzések ellen, a magyar nemzeti párt törvényhozói pedig interpellációt intéznek • tárgyban a kormányhoz. A szociálpolitikai bizottság a nyári szünet alatt is tárgyalni fogja a szociális biztosítást ja a szociális biztosítás módosítását. A tárgysorozat első pontja volt a Kanadával Az agrárok ugyan még ma is azt állítják, hogy kötött kettős ideiglenes kereskedelmi szerződés, a szociális biztosítás módosítását még a nyári ] Előadók Hnidek és Zadina agrár képviselők. Az északi sarkvidéktől függ Európa időjárása A sarkutazók nem meddő és céltalan vállalkozások hősei, mert nagy tudományos cél szolgálatában állanak — A sárki légáram­latok és az északi fény jelentősége

Next

/
Thumbnails
Contents