Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-01 / 149. (1776.) szám
1*88 Jalta? 1, vasárnap. 9 Beszélgetés Jeritza Máriával, aki még sohasem bukott meg és végtelenül szereti az embereket Interjút adott a megközelíthetetlen művésznő — Mi rejtőzött a legutóbbi Staatsoperi botrány mögött — Jeritza Mária kezdő éveiről — A Prágai Magyar Hitlap kiküldött munkátársáíol •— / Budapest, június végén. igazán nem fontos, hogy Jeritza Mária állítólag hrtinni házmesterlányból lett azzá, aki lett. Sőt az sem fontos, hogy ez a rendkívüli művésznő, — különösen néhány év óta, mióta nagyságának tetőpontjára jutott — a kelleténél talán sűrűbben beszéltet magáról az újságokban, még hozzá főleg igen kínos botrányok kapcsán. Egyedül az fontos, hogy rendkívül nagy művésznő. Pedig nemcsak az. Nemcsak tüneményes énekmüvésznő, nemcsak zseniális drámai művésznő — ami különösen ritka nagy énekesnőknél — hanem — ami szintén nem mindennapi — tündöklőén szép jelenség, érdekes, mindenképpen jelentős egyéniség. Olyasvalaki, akit annál is inkább élmény ma megismerni, mert nem közelithető meg egykönnyen. Amikor legutóbbi budapesti vendégszereplése Idején meglátogattam őt szállóbeli lakásán, valóságos virágerdő fogadott appar- lementjének előszobájában. Frenetikus sikere volt. Pedig a publikumnak az volt az érzése, hogy Jeritza ének művészetében mintha már nem volna meg teljes mértékben az a tökéletes biztonság, mely valaha annyira el ámító volt. Hangja már nem csillog abban a töretlen, kristálytiszta fényben, mint legutóbbi vendégszereplése alkalmával. S még sincsen operaénekesnő, aki ehhez hasonló hatást képes elérni, mert szépsége és drámai művészete egyedülálló. A bárónő senkit sem fogad Az interjú, melyre kísérletet tettem, eleve nem biztatott sok sikerrel. Jeritza este játszani fog a Turandoíban. Ilyenkor nem igen fogad ^vendégeket. S társalkodónője valóban kedvesen, finoman hárít el: — Teljesen lehetetlen, -*■ úgymond — még csak be sem szabad, hogy jelentsem. A bárónő este énekel s ilyenkor nem érintkezik senkivel, még közvetlen környezetéből sem igen bocsát magához senkit... Elbúcsúzom a kedves, molett Gretetől s kifelé menet végigsimitottam szememmel a Jeritza Mária hálószobájába vezető, csillogó fehérre festett ajtót. ... És feltárult az ajtó Ebben a pillanatban — deus ex niaehina — feltárult a fehér ajtó egyik szárnya. Ott állt előttem Jeritza Mária. Kezével könnyedén fogta a kilincset s valami utasítást adott a személyzetének. Ezután pillantott meg engem. Idegenül nézett rám. A szituáció kissé kényelmetlen. A társalkodónő — némi zavarral a hangjában, bemutat. — Közöltem a szerkesztő úrral, hogy a bárónőnek előadás előtt magányra van szüksége.... Talán holnap ... Meghajoltam. Jeritza Mária felhúzta szemöldökét, Szemeinek tiszta kéksége csillogott. — Szívesen látom holnap délben, — mondotta nagyon közvetlen hangon. — Akkor nyugodtabban beszélhetünk. Ilyenkor, előadás eiőtt — ha nincs is lámpalázam, kissé azért ideges vagyok. A szerepem foglalkoztat. Át kell gondolnom, át kell éreznem. S ehhez nyugalom kell. Megszoktam azt, hogy ilyenkor teljesen szeparálom magam. Ugy-e, mégis át kell. olvasnom a nehezebb szövegrészeket, kicsit zongorázom is 8 főleg persze a lelkét keresem annak a szerepnek, melyet este alakítanom kell. Beleélem magam teljesen az alakításba, hogy estig az enyém legyen egészen. — Kevesen tudják, — vetettem közbe, látva, hogy a kamaraénekesnő nem idegenkedik a beszélgetéstől, — kevesen tudják, hogy- milyen nagy és idegőrlő feladat művészi munkát végezni.... — Oh, a müvészmunkáról a kívülállók azt szokták gondolni, hogy könnyű, kényelmes életet biztosit. Mennyire tévednek. Nincsen proletáribh rabság, mint a művészet rabságában élni. Legfeljebb, hogy megfizetik az embert. Még mindig álltunk. Jeritza egy karos- szék oldalához támaszkodott. Sötétkék szövetruha vol,t rajta, fehér gallérral. Dús, szőke haja gondozott rendetlenséggel hullámzott. A Buda felől sütő nap fénye táncolt Tajta. Olyan volt, mint legszebb képein. Jó volt nézni. Jeritza Mária mégis ad interjút Két perccel később már bevonultunk a művésznő lakosztályának szalonjába. Végtelen kedvességgel beszélt: — Ha Maga is külföldi, úgy igazán nem kívánhatom, hogy mégegyszer idefáradjon. S ha olyan kedves s érdeklődik, hát hagyom egy kicsit a szerepstudiumokat. Akarja, -hogy egészen őszinte legyek? Titokban talán örültem is, amikor megpillantottam magát s megtudtam, hogy újságíró. Legalább van jó kifogásom, hogy kicsit abbahagyjam a szerepolvasást. Valahogy nem Ízlett... Nos, hát kérdezzen, vájjon mi érdekű? Csupa sugárzó jókedv, kedvesség és élet ez a csudálatos asszony. Pajkos és gyerekes a mosolya, szemei tele bizalommal csillognak, a tartózkodó méltósága mellett is csupa önkény- teleD báj minden gesztusa s szőkesége, amely pedig mintha egyéniségének legjellegzetesebb kifejeződése lenne, csupa szelídség, könnyedség és uyiltság. Kis diszkusszió a szóke művésznő bires szigooraságáról Mosolyogva szólalok meg: — Engedje meg, báróné, amikor így nézem, először közvetlen közelségből, ezzel a szőkeséggel, ezekkel a kék szemekkel, ezzel a mosollyal, nem értem, miért félnek olyan nagyon Jeritza Máriától, mi-ért tartják olyan veszedelmesen szigorú asszonynak?... Jeritza Mária teleszívvel feikacagott: — Nohát, ez remek, ön bizonyosan a meglehetősen sokat pertraktált afférekre gondol, talán a legutóbbi incidensre a bécsi Staatsoper-rel!... Hát vegye, kérem tudomásul, hogy én valóban nem vagyok olyan félelmetes amazon, mint amilyennek szívesen szoktak jellemezni. De talán nekem is megvan a jogom arra, hogy önérzetes legyek, hogy elhárítsak magamtól minden rosszindulatú, de mennyire rosszindulatú intrikát. A Staatsoper-rel lefolyt incidens már tárgytalan, békésen elintéztük, fel is lépek Strauss Ri- chárd Helénájában, de azért talán nem lesz tapintatlanság most megjegyeznem, hogy egy percig se gondoljon arra, hogy én valóban gyerekes hiúságból, érdemrendek miatt akartam olyan energikusan levonni a konzekvenciákat. Végeredményben talán szabad annyit tartanom magamról, hogy ott tartok,. hogy egy francia érdemrend nem lehet nekem életkérdés. Sokkal komolyabb, sokkal bántóbb epizódok miatt háborodtam én fel... De most már mindegy... Beszéljünk valami kedvesebb dologról, mint arról, hogy hogyan veszekszem az emberekkel... — Talán arról, szereti-e az embereket — kérdeztem nagyon komoly hangon, megakadva utolsó szavain. Jeritza Mária elgondolkozva nézett rám. Egéeszn komoly volt az arca. Szemei belém fúródtak. Mintha kutatta volna, miért tettem fel ?zt a különös kérdést? Jeritza Mária és az emberek Érdeklődve, elgondolkodva rázta a fejét: — Szokatlan kérdés, érdekes kérdés, nem sah lón-kérd és ... Valahogy nem is tudok hir- lelenében válaszolni rá. Nehezen definiálom usak az érzéseimet. Egy kis szünetet tartott. Én némán a jegyzőkönyvem fölé hajoltam s vártam a választ ... — Hogy én szeretem-e az embereket? ... Csak kérdéssel válaszolhatok: Lehet nekem nem szeretnem őket? ... Akinek annyi bok- iogságot szereztek!... Akit annyi szeretettel vesznek körül!... Aki annyit köszönhet annak, hogy jók voltak hozzám az emberek, hogy megértettek, felfedeztek s azzá tettek, aki vagyok!... — Hiszen művész számára a beteljesülés felülmúlhatatlan érzése az, amikor érzi, hogy beérkezett, hogy jelent valamit az emberek számára az, amit csinálunk, hogy Nevezetet szerzünk számukra ... — Hiszen én — * talán ön ezt fogja tudni, mit jelent az életben — én még soha életben nem buktam meg!... Soha, soha, trnbe- rufen! (S pajkosan nevetett). Pedig vállalnom kellett, reménytelen és halálra ítélt szerepeket. Kiküzdőttem a sikert. Akartam a sikert ... S az emberek megadták a sikert!... 5 én ne szeretném őket?! A legnagyobb sikerek titka — S itt. el kell árulnom még valamit. A publikumnak hatalmas része van abban, hogy sikerem van. Az az érdeklődés, mely a személyem iránt nyilvánul meg * amellyel a közönség kíváncsisága szinte forró izgalommá fokozódik, már abba® a pdltatbga, mikor elébe kerülök, hatalmas erővel hat rám. Bőtorit. Transzba visz valósággal. Az a csodálatos, szikrázó fluidum ez, mely játékom alatt köztem s a közönség között állandó vibrálásban él, szinte összeolvaszt bennünket. Érzem, pontosan érzem ilyenkor, hogy követ, utamon a publikum, hogyan száguld velem, akiben egy pillanatig sem látja a festett képű komédiást, nem gondol arra, hogy szerepet játszom, csak azt érzi, hogy élek, vagyok és alkotok ... Néha persze, ha egy-egy felvonás után lehull a függöny, szédülve támaszkodom valamelyik oszlophoz s még az öltözőmben sem igen térek magamhoz... — Felejthetetlen, különös esték ezek!... A karosszékében hátradőlve, valósággal átszel le mülten mondotta ezeket. Kőt karja ernyedten nyugszik a szék karfáján s messze jár a tekintete, a Duna felé tekintő ablakon keresztül, nagyon messze, amikor szinte maga elé mondja egészen halkan: — Amíg azonban eljut az ember idáig... — Talán erről az útról valamit, a kezdő évekről, az elindulásról, az első sikerekről. .. Az elindulás — Hogy miképpen lettem azzá, ami vagyok? ... Tizenhat éves voltam s Olmützben, a Volksoperben léptem fel először kisebb szerepekben. Piciny szerepek, piciny sikerek ... S aztán egy szörnyű csapás ért. Meghalt az édesanyám. Erről nem szeretek beszélni. A világ legszerencsétlenebb teremtése voltam. Senki ugv nem gyászolt senkit, mint én szegény jő anyámat. Elkerültem a színházat. Nem bírtam a gondatlan, derűs kedélyű embereket. Nem tudtam mosolyt látni. Nem tudtam szórakozni. Gyászoltam. Az élet és a színpad csodálatos találkozásából született a legnagyobb karriér — Fél év múlva kerültem vissza a színpadra. Ekkor már Becsben léptem fel. A Szibéria cimü operában. Felejthetetlen, döbbenetes este volt. Még tele voltam szomorúsággal. Ki- fejezhetetlen érzés vett rajtam erőt, amikor a haláleset után először léptem a színpadra. Szinte vánszorogtam, amikor a lámpák elé kerültem. Valami márokra fogta a szivemet, könnyeket fakasztot a szememből és megremegtette az egész testemet. De lenn, az or- cheszterben megdobbantak a dobok, felsírtak a hegedűk és zokogva zengett a hárfa. És én Csillárod, lámpák, márvány ás nlabástromból 250 K-tőI feljebb. Jrószergarniturák, órák, szoborállványók és különféle tftszrnutárgyak márványból. Kérjen árjegyzéket. HORN kfiipar - gyártelepe, Baftská-Bystrica. énekeltem. A szerepem egy fájdalmas, szenvedő nő szerepe volt. Csak magamat kellett játszanom. Az én szenvedésemet, az én fájdalmamat. S ez magával sodort, vitt, röpített előre, fel, egyre feljebb ... — A közönség megnézte a könnyek őszinteségét, megérezte az érzések tisztaságát. Sikerem volt. Ki tudhatta, hogy milyen szent és igaz szenvedést sirt ki a leikéből az a szomorú fiatal lány, aki én voltam s akinek arra kellett, folyton gondolnom, hogy elveszítettem mindent... Jeritza „vékony, kis hangja*4 és a bécsi Burgfheater — Megint nagy szünet következett... — Valahogy igy kezdődött... Csak közben volt egy kedves apróság. A Szibériában aratott sikerem után, ami valóban főleg drámai siker volt, magához hivatott a bécsi Burg- theater akkori igazgatója s azt mondta, hogy drága fiam, maga nagyon tehetséges, igazán komoly tehetség, de ne maradjon az operánál, mert a maga vékony, kis hangja tönkre fog menni az Operaházban. Azt ajánlom, hogy tanuljon a Burgban s lépjen fel klasszikus darabokban, a Stuart Máriában, az való Magának... — Nem fogadtam meg Berger direktor tanácsát s operaénekesnő lett belőlem. tJgy érzem, nem cselekedtem helytelenül és talán szabad azt is mondanom ,bogy a hangom sem ment tönkre, az a kis hang, melyet nagyon picinek s nagyon vékonynak tartott Berger igazgató ur ... — S azóta is már sokszor került szába az, hogy drámai színésznő legyek. El sem tudom képzelni azt, hogy zene nélkül mozogjak a színpadon. Pedig olyan kecsegtető ajánlatokat is kaptam, hogy szívesen határoztam volna el magam... De nem merek ... Nem volna, ami vinne, ami tempót adna, ami transzba vinne, ha nincsen zene ... Rein- hardt is hivott a Mirakelben a Madonnát játszani ... És bármennyire megtisztelő, szép művészi feladat, nem fog rá sor kerülni."., Nem mondhatok le az operáról. Dallamos hangjának érdekes muzsikáját hallgatom. Ahogy igy mosolygó arccal, elgondolkozva, csendesen beszél, igy is érezni az orgánum drámai színezetét. Amint feláll helyéről, alakjának hóditő királynőisége a legtökéletesebb színpadi figura, klasszikusan tökéletes. Apró gesztusai könnyédek, öntudatlan charme kifejezői. Kék szemeinek pillantása mélytüzü, forró és szelíd, éles és mégis csupa kékség és kedvesség. Tökéletes asszonypéldány, talán tökéletes ember példány. Talán prototípusa annak a régi művészi megjelölésűek, hogy „diva“. Valóban: isteni nő... Sándor Dezső. Zsarolt, váltót hamisított, gyilkolt, rabolt Oroszkucsava község bírája Éveken m rettegésben élt a község lakossága — Tudták, hogy a főbíró rablóvézér, de nem merlek beszélni B0r)e)gszd'SZ, június 80. (Saját tudósítónktól.) A hat év uMta leleplezett rablóbanda bűnein ek felderítése után induló nyomozás naponta újabb adatokkal és momentumokkal gazdagodik. Az egész vidéken óriási feltűnést keltett, amikor a csendőrök letartóztatták Feldmann Rezső oroszkucsavai községi bírót, aki a rrnst heMepfe&fitt rtifotálMidP vezére veit és fi \g\y0fasfoWból, toMatfakbót, mmcflenpe efs&dwt bam&Mkból toíbopteétt tárSfiség m 6 vezénylőké, % évefn ét rettegésben tartóté, éfiés% környéket. A további nyomozás szálai' elvezették a csendőröket a községi bíró becséhez, Féld- miaun Pidkószboz is, aki azonban idejében megneszelte a veszélyt és megszökött. A FeMman/n -t es tvér ek a rablóbandát az álíi árnál akulás előtti1 időben szervezték. A háború alatt állt össze az a csavargókból ée gonosztevőkből verbuvált banda, amely rengeteg jószágot, marhát lopott el. Ahol ellenállásra találtaik, ostrom alá vették a házat és miután az istállót * lakást kiosztották, láng- csóvát vetettek a (ház fedelére. Az államfordulat után Feldmann hamarosan beleélte magát az raj helyzetbe ée íloja- lltáeával, kétes értékű szofgálataivM a csend- őrség bizalmába férkőzött. <5 volt az összekötő kapocs a falu Lakossága és a hatóságok között ée sikerült ezáltal magát oly népszerűvé tenni, hogy a legközelebbi községi választások alkalmával birónak váltották. Majjj a község bírája, jól ismerte minden lakos anyagi viszonyait- és értesüléseit arra használta fel, hogy a banda tagjait instruálta. Terveket készített a módosabb falusi gazdák kifosztására iés bandája hűségesen teljesítette a vezér minden parancsát. Feldmann teljfoa talmu diktátora volt a községnek s a Itaifaaps&g, Qnvehj egy időben mór gyanút fagott, mje|gfélemUtvQ tűrte a tiPW&oe- zér gerásdMkadd^át. Egy idben Feldmann már kevés hijján rajtavesztett gonosztevő űzőiméin. Titkos szeszfőzőt állított fel egyik tanyája udvarán s amidőn a pénzügyőrök körülvették a tanyái az épületben elbújtatott rablóbanda puskatiizzel verte vissza a hajtősági közegeket. A lakosság ekkor bizonyosodott meg a főbíró kétlaki életéről, de senkinek sem volt bátorsága előállni és nyíltan vádat emelni Feldmann Dezső ellen. Csak most, letartóztatása után oldódott fel' a nép nyelve és az emberek, mintha lidércnyomás alól szabadultak volna meg, bátran jelentkeznek és mondják el éveken át rejtgeteítt tttffeaikat. Orm&kutstmé bírája nlémcsrtk ifrbatf é* i gyfökoM, hfinöm zsgroU, vdUákwf. } táti, megrendelése gyűjtögetett s azután megosztozott a biztosított összegen. A község lakói csak most merték elárulni, hogy évek Óta esiénkint neon mertek kijárni az utcára, mórt féltek a bírótól és a bandám
