Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-05 / 152. (1779.) Második kiadás

Benes, Seipel, Muuolini '(—) A teátiriálás rendezésű külpolitika mindenkori címszerep hő se, Beme® külügy­miniszter mimden genfi útját mesterien kié- gziti elő. A kormányozható jó lauspíci úrnők egész kelléktárát kiaknázza ezekre a pará­dés alkalmiakra. Rendszerint rózsaszín opti­mizmussal, lágy béket ónus okikai szép áíb- rándképefoef exponál előzetesem a nemzet- gyűlés előtt tartott expozéiban. Azaz: miivel a nemzetgyűlés fele, legalább is a fele nem ért külpolitikájával egyet, jobb szereti e célra e fiulhaingos fórumok helyett a sokkal dásztingváltáblb, kiesebb tagú, nem lármás külügyi bizottságokat. Aztán lágyan int és mig a Lémanne-p art i Azúr ország felé halad, azalatt még a Cenzúra országának ligeteiben is langyosabb zefirek fuvallanak. Még egyet int és — óh, csodálatos véletlen —, előtte terem egy fürge francia vagy angol újságíró és a ikiülügyminiszter elmondhatja, hogy is­mét egy békeaifcciót kezdeményezett és meg­mentette a középeurópai békét, miaudén rendben vám, a szalonkocsi kész, mehet — Géni felé. Mostani genfi útja előtt az expozékkal valamivel előbb végzett, úgy hogy a még hatásosabb bukaresti konferencia lehessen a genfi szimfónia előüteme. Bukarestben megcsinálta Középeurópa uj gazdasági rend­jét, melyhez egyelőre csak a három kis- antantállam van meg, de Benes gondolat­ban Ausztriát is (szállította már a gazdasági közösség számára. Ausztriát már teljesen a magáénak vélte, hiszen Seipel úgy a szent­gotthárdi afférban, mint pedig a diéltiroli esetben teljesen Benes szájaize szerint be­szélt és fejjel 'nekiment Mussolini vasöfclé- mek. A kisantantidáplomácia bukaresti kom­münikéje a revíziós mozgalom és 'annak ba­rátai ellen: ez volt a tegparádésabb előfuta­ma Géninek. Középeurópa, sőt, mit kicsi­nyítsük: egész Európa fölfigyelt és az egész világ érdeklődésiének láthatatlan sorfala kö­zött vonulhatott a szép szalonkocsi a Balkán­ról Genfbe. Klappolt minden, mint a karika- csapás. Ámde a teát ralis rendezés hatása rend­szerint rövid ideig tart, jön a hétköznapi fény és kitűnik, hogy a színfalak, melyek a görög tűz fényénél oly szép valóságoknak tűntek föl, a valóságban csak papirmiasék. Másnapra itt is kitűnt, hogy a szörnyen mennydörgő revizióéllenes kommüniké vé­letlenül egy lágy fuvola-hangu és Mussolini­nak szerfölött hízelgő mondattal volt meg­toldva. Csak épp a csehszlovák hivatalos sajtóirodát nem értesítették „véletlenül" er­ről a szép diplomáciai hókról s igy elmara­dása annál kínosabb föltünést keltett — Ró­mában. A parádés hatás odalett. Azután még nagyobb hideg zuhanyok jöttek. Ausz­tria tiltakozott az ellen, hogy Benes olyan nagyon szállítsa „a középeurópai gazdasági közösség mag várnáik “ címzett kisantantban, sőt maga Seipel kancellár, ugyanaz a Sei­pel, aki Benes kedvéért még nemrég nyakig beleugrott a Mussolinivel való ujjlhuzásba, motft túltett a hízelgésben még a kisantant külügyminiszterein is. A kisantant részére szállitctt kis Ausztria ráadásul legújabban kacérkodni mer a csatlakozás gondolatával. Egyszerre ennyi csalódás, ennyi balsiker! AmiikoT úgy klappolt, oly művészien volt fölépítve minden! És éppen egy genfi 'lesze­relési konferencián való elnökiöllés közbeaa a babérlí'geteík közt! Mussolini diplomáciája ezúttal iisimíét Belgrád, julius 4. A szkupstinában tör­tént gyilkos merénylet alapjaiban renditette meg a jugoszláv kormány pozícióját, de a ra­dikális párt vezérei az elkerülhetetlenné vált lemondást huzták-halasztották, hogy a visz- szavonulás ne váljék szégyenteljessé. Egy pillanatig sem volt vitás, hogy Vukicsevics kormánya nem tarthatja a frontot az egye­sült ellenzék támadásával szemben és hogy a válságból cs<a)k egyetlen módon lehet ki­bontakozni: lm a kormány demisszionál s újból a népre bízzák, hogy összeállítsa> Jugoszlávia törvényhozó testületét. Attól a pillanattól kezdve, hogy a szkupsfilü bán az első gyilkos lövés eldördült, a kormány súlyos válságba került. Napjai meg voltak számlálva és csupán a király intervenciójá­nak köszönhető, hogy a horvát lakosság felhá­borodása nem seperte el a belgrádi kormányt, amely máig sem tudta a szkupstinai véreng­zések felelősségét teljesen és kétségbe vonha- tatlanul elhárítani magáról. A kormánykoalíció pártjai ma korán reg­gel ültek össze a döntő tanácskozásra, ame­lyen Vukicsevics miniszterelnök személyes barátai és ellenfelei csaptak össze. Heves vita után egy kompromisszumos javaslat került fel­színre, amelyet a szembenálló felek magukévá tettek. A koalíció a javaslat értelmében felszó­lította a kormányt, hogy a békés kibon­takozás érdekében adja be lemondását. Közvetlenül a koalíciós pártok értekezle­te után összeült a minisztertanács, amelynek megbeszélése ezúttal félórát sem vett igény­be. Elhatározták, hogy beadják lemondásukat és déli tizenkét órakor Vukicsevics miniszterelnök már meg is je. lent a királyi palotában, hogy a minisz­tertanács határozat ál közölje a királlyal. Kiszivárgott hírek szerint Vukicsevics azzal indokolta a kormány d emisszióját, hogy a túl­ságosan kiélezett pártpolitikai ellentétek szükségessé teszik egy szélesebbkörü kor­mány alakítását. Déli fél egy órakor hagyta el a miniszterelnök a királyi palotát s közölte a várakozó újságírókkal, hogy a király a kormány lemondását tudomásul vette, de ideiglenesen, az uj kormány kinevezéséig, megbízta az ügyek továbbvezetésével. alaposan beAekiaszálit Benes s®ép és már 'ara­tásra érettnek vélt ausztriai vetésiébe. Amit Benes tavasszal Bécsiben és Seipel 'látogatá­sakor Prágában vetett, — persze elsősorban konkolyt, — azt a genfi parádésnapok alatt Mussolini, iime, learatta. Benes bizonyára tudja, érzi, miiért tör­tént mindez, hiszen a cseh néppárt törvény­hozói és sajtója többször szemrehányást tet­tek már neki, miiért halad oly utakon, hogy Olaszország és Mussolini céljait lehetőleg mindig és mindenben keresztezze. Szemére hányta neki Srámek miniszterelnökhelyettes lapja is, miért tud elmenni Parisba, London­ba, Becsbe, sőt Berlinbe is — osak Rómáiba A minisztertanács ma déli határozatától függetlenül jelentette be lemondását Markovics pénzügyminiszter, aki jelenleg egy francia fürdőhelyen tartóz­kodik és írásban küldte el bejelentését. Le­mondását a londoni kölcsöntárgyalások ku­darcával magyarázza. Belgrádi politikai körökben úgy véleked­nek, hogy a hosszabb ideje lappangó és leg­utóbb akuttá vált kormányválság rövidesen nem nyerhet megoldást, mert a horvátok Radics teljes fölépüléséig hal­lani sem akarnak semmilyen tárgyalásról. A miniszterjelöltek sorában emlegetik Ma- rinkoviés külügyminisztert, de ezenkívül még egy egész sereg politikust, ami arra mutat, hogy egyelőre sem a radikális párt, sem az ellenzék berkeiben nem alakult ki egy hatá­rozott vonalú megoldás terve. A szerb pár­tok abban egyetértenek, hogy az uj kormány­nak meg kell valósítania a horvátokkal való együttműködést és hogy az alkotmány válság megoldása elsősor­ban Radics állásfoglalásától függ. Számolnak azzal is, hogy a kormányválság a szkupstina tevékenységét hosszabb időre fel­függeszti. Alig ejthetik most már sorát, hogy julius 26.-ig a szkupstina elé vigyék és elfo­gadhassák a nettunoi egyezményt. Ebben na-< gyón kevéssé bíznak és diplomáciai körök inkább ahhoz fűznek reményt, hogy sikerül az olasz-jugoszláv barátsági egyez- mény provizóriumát fél évvel meghosz- szabbüani. A Politika római értesülése szerint az ot­tani körökben arra a meggyőződésre jutottak, hogy . . egyelőre aligha számíthatnak a nettunoi egyezmény gyors ratifikálására és nincs is kifogásuk az ellen, hogy az egyez­ményt a szkupstina egy későbbi időpontban fogadja el. Az olasz kormány ezzel is demon­strálni akarja békés jószándékát, amellyel Ju­goszláviával szemben viseltetik. Seipel ma bejelenti Dínghofer lemendását az osztrák nemzeti tanácsban Dínghofer igazságügymlniszfer ma élőszóval Is közölte Selpellel meg­másíthatatlan akaratát — Clessin képviselő lesz Dínghofer utóda Becs, julius 4. Dinghofer dr. osztrák igazságügyiminisizter tegnap befejezte kiatrls- badi üdülését és hazatért Becsbe. Mint is­meretes, az igazságügymin is z bért saját párt­ja Is erősen támadta abból az alkalomból, hogy az országos törvényszék tanácsának jogi véleményével szembehelyezkedve, megtagadta Kun Béla volt népbiztos kiada­tását Magyarországnak. Dinghofer dr. Karls- badlból közölte pártjával, hogy felajánlja le­mondását, de elvi álláspontjából nem en­ged. A közvetett utón felajánlott lemondást Seipel dr. kancellár nem vette tudomásul és az igazságügy miniszter ma délelőtt élő­szóval kértte a kancellárt lemondása el­fogadására. Seipel dr. ezúttal az igaz- ságiigyminiszter megmásíthatatlan el­határozását tudomásul vette neon megy soha. Elég alkalma lett volna rá, például Legutóbb az Olaszországban rende­zett legioaiista ünnepségek alkalmával is, hisz neki személyileg is közel fekszik az olaszországi csehszlovák légiók múltja. Mért kerülgeti szép Olaszországot és az erős Mus­solinit? A bukaresti kommüniké olaszbarát záradékának elhagyását is sokáig nem fe­lejti el neki az ola»z diplomácia. Benes külpolitikájának személyi rugói vannak s ezek között szerepel az, hogy a nagy diplomáciai aktivitással és tehetséggel rendelkező Mussolini ellenlábasának tud­hassa magát Középeurópában és a Balká­non, Ambíciónak gyönyörű ambíció s alb­ánnál is inkább, mert a német néppárttal folytatott tárgyalásai nem vezettek ered­ményre s a párt ellenséges hangulatát nem tudta leszerelni. Seipel kancellár a nemzeti tanács mai ülésén jelenti be az igazságügy­miniszter lemondását és felszólítja a több­ségi pártokat, jelöljék ki Dinghofer dr. utódját. A nagynémet néppárt szeretné, ha a kancellár venné át az igazságügy- miniszteri tárcát is, de erről Seipel dr. nem akar hallani és igy valószínűleg Clessin nagynémet néppárti képviselőt nevezik ki Ausztria uj igazságügy- miniszterévé, Dinghofer dr. pedig visszafoglalja a legfel­sőbb bíróságnál betöltött és részére feutar- tott elnöki állást. rundnak igazán a legszebb ábránd egy szo­cialista külügyminiszter számára, hogy di­plomáciai párbajt vivhasson a fascista dik­tátorral, de a magunk részéről teljesen meg tudjuk érteni a cseh néppárti sajtó aggodal­mát, hogy ez a szép ambíció aligha szolgál a köztársaság javára. Mussolini egy negy­venmilliós, nagy, egységes nemzet nevében beszél, Csehszlovákia Bismarckja pedig csak egy nagyon is nem homogén, tizenhárom milliós ország nevében. Ez nem reális .mér­kőzés: a pehelysúly ne kezdjen ki a nehéz súllyal, még a diplomáciában sem. Sőt leg­kevésbé a dió léniádéban. Eftotaás táw m&socWk kiadás Mai siámúnk 16 eSdal ^ évf. 152.(1779) szám ' Csütörtök 1928 julius 5 [Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓi és rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága 0, Panská ulice ;negyedévre 76, havonta 26 Ke;külföldre: nrJ'tihn' 7 * 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­evente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOUZlKCLl napilapja Felelős szerkesztői hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ F0R6ÁQH GÉZA lefon: 30311. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha Lemondott a Jugoszláv kormány A király elfogadta a kabinet demisszióját — Feloszlatják a szkupsfinál? — Markovics pénzügyminisztert a meghiúsult kilcsőntárgyaiások buktatták meg

Next

/
Thumbnails
Contents