Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-04 / 151. (1778.) szám
7 1938 jüllus 4, szerda. A marseittei Landrts-ügy, amellyel Poincaré a irankstabilizáció követhezmémyeit akarja ellensúlyozni A politika és a szenzációhajhászás furcsa keveredései ~ Foglalkozzanak más témákkal a kistőkések! — „Nőire Landru“ és a marseillei nép büszkesége — Hogy „dolgozott** a hatvanéves Jerőme Prat? — Egy hűvös szó, amely az asszonyokat eívakitja Páris, junius vége. Alig múlt el néhány hét a Mestorino-affér óta, alig szállították■ Guayanába a gyémánt- ügynököt, akinek cinikus gyilkossága, pőre és euyhe büntetése oly sok port vert fel Páris- ban, máris uj, szörnyű affér körvonalai bontakoznak ki a francia nép előtt. Ez alkalommal ismét nőgyilkosról van szó, a „felejthetetlen" Landru szakasztott másáról: egy Jero- me Prat nevű egyénről, aki Marseilleben és környékén sorra gyilkolta „menyasszonyait", vagyonukat elrabolta, testüket pedig elásta a szemétgödörbe, vagy disznóknak adta eledelül. Miután pedig utolsó asszonyát is eltette láb alól (a szomszédok hallották a szerencsétlen áldozat kétségbeesett sególvkiál- tásait), nyugodtan becsomagolt, felült a vonatra és elutazott. Másnap Aix-ben látták, majd Délfrancia ország egyéb városaiban, hol itt, hol ott tűnt föl és sétált nagy nyugalommal _ anélkül, hogy a rendőrség kézre tudta volna keríteni. A szenzációkra éhes nép mohón csapolt le az uj ügyre: az újságírók csapot-papot, sta- bilizációt-politikát felejtve hanyatt-homlok rohannak a rémtett kiaknázására s ma, alig három nappal a felfedezés után, ősi szokás szerint egész legendaöv veszi körül Jerotne Pratot, az uj Landrut, akire a marseilleiak büszkék — és méltán. . Nem kitalálás az egész? A vezető pikantéria, amely ehhez az egyre dagadó-és mindenfelé pertraktált ügyhöz fűződik, a párisi kormánynak állítólagos — természetesen közvetett — szerepe benne. Tudvalevő, hogy Poinoarénak sok bajt okoz a végrehajtott 'stabilizáció, mert a francia kis- tőkések, — az ország iegintegránsabb és legkiterjedtebb osztálya — az ellenzék agitációja következtében hevesen tiltakozni akarnak a háboruelőtti tőkéjüknek végleges és megpecsételt elvesztése ellen. A kisemberek a kávéházakban, az utcákban, a parkok padjain egyre hevesebben tárgyalják a stabilizáció következményeit és a felháborodás e jellemzően francia beszélgetések mesterséges bele- melegedésében egyre nő. Poincaré, aki jól ismeri a francia kistőkések mentalitását, a veszedelmes hangulat kiformálódásának meggátlására valami uj beszédtémát kívánt a köztudatba vetni. Néhány nap előtt igy szólt kedvenc rendőrkapitányához: — Kedves Ghiappe, szükségem van valami nagy afférre. Kutasson ki egy alkalmas gyilkosságot vagy eleiét, ami a kistőkések diszkusszióinak és gondolatainak más irányt ad. Chiappe, a mindent megvalósító rendőrkapitány hamarosan szállította a szükséges anyagot. Uj Landruval ajándékozta meg a franciákat, a legpompásabb beszédtémával — és különös kegyképpen a legellenzékibb városban, Marseilleben rendezte meg a hírnevessé válandó gyilkosságot. A „tipp" bevált, a kistőkések fütyülnek a háboruelőtti vagyonukra, amely tiz év óta amugyis elveszett s az „afférok" kritikus és kormánybuktató idejében íme másról sem beszélnek, mint Jerome Pratról és gyilkosságairól. Természetesen, amit most elmondottam, egy ellenzéki lapnak, az Oeuvre-nek a beállítása, de e vélemény visszhangra talált a többi újságban, például az Éré Nouvelle-ben is s ma Clément Vautel is kimerítően foglalkozik vele a Journalban. A marscillei Prat-ügy semmiesetre sem kitalálás, de föiszervirozásában kétségtelenül van némi erős zakóiig ág; olyan az egész, mint valami jól inszcenált állami ünnep, ahol vezényszóra kell érdeklődni és lelkesedni. A hivatalos körök szívesen látják, ha a polgárok a stabilizáció helyett gyilkosságokkal foglalkoznak. Az is gyanús, hogy a mar- seillei rendőrség több mint hat hónap óta sejtett valamit Pratról, (úgy, mint annakidején a hannoveri rendőrség Haarmannról), sőt egy tuniszi elfogatóparancs is volt ellene, de a hatóság csak most lépett föl határozottan s nagy apparátussal. Marseille „büszkesége** A Paris-Midi nem gondolja, hogy Jerome Prat esete mesterségesen felfújt, ámde az Oeuvre és az ellenzék, mely Poincaréról mindent feltételez, erősen kitart álláspontja _m$4lett. E vita következtében az uj tömeggyilkosság csak nyer „jelentőségben" és kétségtelenül nagyobb hullámokat ver, mint vert volna különben. A Journal a múltba száll és tanakodva kéri, vájjon a múlt nagy pőréi nem voltak-e ugyancsak közönséges „blague“-ok, melyek a nép gondolatainak eltérítésére készültek, így talán Landru esete is csak azért nőtt az égig, mert a békekötések utáni fölzaklatott néphangulatnak szüksége volt egy kis szórakozásra s levezetésre. Amikor a boulangizmus dühöngött Franciaországban, a kormány csillapításként megduzzasztotta a Prado-ügyet, a Panama-botrány idején viszont a Pranzini gyilkossággal igyekezett más mederbe terelni a párisiak felháborodását. Amikor pedig Henri Rochefort a legjobban uszított Harmadik Napóleon ellen, az Empire kormánya Tropmannal, a Kinck-család gyilkosával szerelte le a kampányt. Most ugyanígy kísérletez-1 nek Jerome Prattal a stabilizáció érdekében. Bármint áll az ügy, a marseilleiek szörnyen .büszkék. Végre egyszer visszaadhatták a kölcsönt Párisnak. A déli metropolis a fővárossal egyenrangúnak érzi magát és szeret konkurrálni vele. A versengés most e szenzációval a Midi előnyére billent s a közismert déli nagyzoló temperamentum, (amely az egyszeri legenda szerint egy halászott szardíniát tiz továbbadáson át már a kikötő bejáratát eltorlaszoló bálnává változtatott) tizenöt áldozatról beszél, és a Landru ügyet jelentéktelennek mondja a marseille-ivel szemben, holott csak öt, illetve hivatalosan csak három meggyilkolt van egyelőre. A párisi újságírókat, akik tizenkét külön bérelt repülőgépen utaznak a Földközi tengerhez, a déliek önérzetesen fogadták: — A mi Landrunk? ]Még nincs meg és Aixben gyilkol jelenleg. Hó, ismertük, kitűnő férfi volt a mi Landrunk. Szörnyű férfiú ez a mi Landrunk! Nem igaz, hogy Északon született. Itt látta meg a napvilágot a szép Provenceban, a párisiak persze ki szeretnék sajátítani, de nem engedjük ám a mi Land- runkat. A párisi újságírók botránkozva vagy gúnyosan tárgyalják ezt a kificamult önérzetet. Mindenki „nőire Landru“-ról beszél Marseilleben. A vasúton, a kávéházban, az utcán, a színházakban csak ezt hallani: a mi Landrunk. Önkéntes vezetők mutatják mefr az idegeneknek azokat a villákat, ahol Jerome Prat működött. És ha valaki disznóhust eszik, dupla árat számítanak, mert: — Hátha ezeket is a mi Landrunk táplálta. Csupa megszokott affér — rekvizitum, de amilyen gigantikus arányokat ölt Páris és Marseille versengésében, már csaknem patologikus és groteszk. Jerome Prat „üzleti** apróhirdetéséi Ezek után a gyilkosságok elmondásába is eddig, mert utóvégre nem is ez a fontos. A belefoghatunk, ámbár szándékosan mellőztük szörnyű bűntény megesett, nem is uj, nem is a legnagyobb, sokkal kegyetlenebbek történnek a világon, amikről az újságok alig emlékeznek meg. A nőgyilkosságoknak Kéksza- káll, a cinkotai Kiss, a gambaisi Landru óta szabályos receptjük van s legföljebb a nüán- szok változnak: egyszer pléhihordó, egyszer kandalló, egyszer szemétdomb, egyszer disz- nóeledel kerül a szenzációba. Ami jelentős , bennük, az a hatásuk s a legendakor, a glória- | öv, amely csakhamar köréjük fűződik. Mindenesetre Jerome Prat esete nem a . legutolsó. ‘ Sok érthetetlen pszihológíai motívum, sok kegyetlenség és rettenetes adag asszonyt naivitás van benne. Ez a Prat, mint Landru, nem volt sem szép, sem okos, sőt brutális és vén. 1866-ban született, a hatvanon tnl járt és csak most érte el csábításainak tetőpontját. 1928 tavaszán egyszerre három „menyasszonyt" gyilkolt meg! Nem volt oly édeskés, mint Landru, az egyszerűbb és józanabb üzletemberek kategóriájába tartozott. Az eszközei azonban ugyanazok. Hirdetést adott föl az újságban: — Házasodni akarok. Hatvanéves, megállapodott és lecsitult úriember vagyok (igy!) Harmincöt-negyvenöt éves, némi vagyonkával rendelkező nők jelentkezzenek a .Villa Gene- yiéyobftü, És jelentkeztek. Jerome Prat gyakran a házasságközvetitőket is igénybe vette. Első kérdése ilyenkor ez volt: — Milyen gazdag a nő és mennyit folyósíthat azonnal? Kis jegyzőkönyvet vett elő, fölirta az adatokat s megnézte a mintának küldött fényképeket. Azután válogatott és szolid, komoly hangon közeledett kiszemelt áldozataihoz. Mindig sikerült megnyerni bizalmukat s négy-öt nappal az ismerkedés után, a boldog menyasszonyok busásan felszerelve pénzzel, már megjelentek Prat villájában, ahonnét soha többé nem távoztak. Volt köztük egy szőke, egy sánta, egy szakácsnő, egy viilatulaj- donos, mind átadták pénzüket Pratnak és — meghaltak. A rendőrség a tömeggyilkos házában számos levelet talált, amelyeket az áldozatok írtak és boldogságtól áradozva tudatták ismerőseikkel, hogy végre megtalálták életük célját és révbe jutottak. Munkában a fojtogató A gyilkosság felfedezésének körülményeiről bizonyára értesültek már a P. M. H. olvasói; A Marseille melletti Eglantine villában halva találták Mademoiselle Focét s a megejtett nyomozás kétségen kívül bebizonyította, hogy a gyilkos csak a Geneviéve- villa bérlője lehetett, aki bejáratos volt a házba és aki a gyilkosság után eltűnt. A Gene- viéve-villában házkutatást tartottak borzalmas eredménnyel. A pincében elásva egy meztelen női holttestet leltek, majd egy másikat a szemétdómban, de bizonyosra veszik, hogy a bestiális férfi még több nőt tett el láb alól. Két újabb asszonyról máris tudják, hogy Prattal való érintkezésük óta nyomuk veszett. Viszont a gyilkost, akit jól ismertek Marseille külvárosaiban, gyakran látták óriási zsákokat cipelni és autóján vidékro Bzállitani; ma föltételezik, hogy e zsákokban asszonyi testek voltak, melyeket Prat a vidékre vitt, vagy egy közeli sertéshizlaldában a sertéseknek dobott eledelül. Prat lakásán valóságos mészárszéket ta-< láltak: késeket, véres baltákat, köszörükövet, nagy bödönöket és számos zsákot. A gyilkosságokat régi módszer szerint követte el: a nőket lerészegitette, levetkőztette, majd megfojtotta. A rendőrségi orvos a három megkerült holttesten csodálkozva állapította meg, hogy; mily szakértelemmel tudott Prat embert fojtani. Valóságos művész volt, — Írja látleletében. — Hatalmas ujjaival, (mert mindig csupasz kézzel dolgozott) oldalról benyomult a gége alá, szétmorzsolta a porcokat és a csontokat. Soha nem tévesztette el a biztos fogást, úgy hogy áldozatai nem sokáig szenvedhettek. Hol tanulta Prat e tökéletes kivitelt? Marseilleba érkezése előtt, 1927 márciusáig Afrikában lakott, Marokkóban, Tuniszban, egészen bizonyos, hogy e félvad. vidéken évekig gyilkolta az asszonyokat és a kezdetleges afrikai rendőrség nem tudta kézrekeriteni. Elfogató parancsot adtak ki ellene, de Prat Európába szökött és a nagy délfrancia kikötőváros dzsungelében folytatta munkáját — itt már a modern téchnika minden vívmányával fölszerelve, újsághirdetésekkel, házasságköz- vetítőkkel. Egy meglepő párhuzam Meglepő a hasonlatosság Landru és Prat „személyisége" között. Landru, a „sire de Gambais", a „Gambaisi kegyelmes ur“, mint 'a nép annakidején elnevezte, szintén öregebb férfi volt, csak negyvenéves nőket csábított el és fosztott ki, ugyancsak apróhirdetések alapján és Prathoz hasonlóan villát bérelt a külvárosban. Még az is egyezik, hogy mindkettő sza- káilt viselt. A híres notesz is megismétlődött, ahol Prat, mint Landru, szép sorjában föl jegyezte menyasszonyainak nevét. Ha Landru csúnya és öreg volt, úgy Prat még öregebb és még csúnyább. Durva, műveletlen fráter, elhanyagolt külsejű, paraszti modorú, aki még csak azzal a máüonyos édességgel és titkos mosollyal sem rendelkezett, amivel Landru magához csalta ötszáz asszonyát. Mivel szédített ez a sötét individuum, ez a Jerome Prat, aki még mindig bujdosik a rendőrség elől és titokzatosan kóborol Dél- franciaország városaiban, mi volt az a má- kony, amivel a szegény asszonyokat magához vonta. Egy francia újságíró szellemesen jegyzi meg; Jerome Prat soha nem Ígért szerelmet, csak házasságot. S van-e valami, ami jobban levenné lábáról a jobbmódu, de az ifjúság első virágán túllévő egyedülálló nőket, mint ez a bűvös szó, az otthoni melegség, a családi élet, a rang, az élethivatás, a boldogság ígérete? A szerelemnek ellenálltak volna és óvatosan közeledtek volna a férfihez, de a házasság ajánlása megrészegítette őket s gyanútlanul vagy elvakultan adták a pénzt vőlegényüknek, gyanútlanul mentek találkára, — hogy disznóeledelként kerüljenek el tőle va-, lamelv Marseille-vidéki seítéshizíalóba. (S. P.) Októberben tárgyalja a párisi bíróság Blumensiein bankár és társainak bünperét — Tiz vádlott lelett in contwnaeiam Ítélkeznek — Páris, július 3. Mint röviden jelentettük, a párisi vizsgálóbíró a magyar érfiékpapiir- kötvények hamisítása ügyében folytatott vizsgálatot befejezte ée Blumens'tein bankár s tángálnák bűnügyi iratait megküldte az államügyészségnek. Az ügyészség huszonhét személy ellen emel vádat, köztük természetesen Blu- menstein bankár, a főtettes, Tovbini, a Lefallois-testvérek és Lacase konzul ellen is. A vizsgálat során tizenkét gyanúsitattál, köztük Dietz dir. némtet ügyvédet, szaíbadon- bocsátottak. Eljárás folyik még tiz egyén, köztük Blumenstein Gyula és Riri bankárok ellen, akik külföldön tartózkodnak s akik felett távollétükben fognak Ítélkezni. A vizsgálóbíró a bűn per iratait unni az ok- i náthám iisójtás paragrafusával szignálta és pedig azért nem, mert * leitéfyjegpéat küliöldün tűnték ték el az értékpapírokról és erről a manipulációról a vádlottaknak nem kellett feltétlenül tudomással birniok. A vádat azért emelik, mert a köicsönkötvé- nyeket hamis adásvételi szerződések és a tulajdonos hamis megnevezésével terjesztették beváltásra a Credit Lyonmais-hez és a csalárd manipulációkkal húsz millió frankot szereztek. Összesen öt millió francia frank, 1200 ezer magyar korona és 50 ezer dollár erejéig követték el a csalást. 1 ! > A bünpert előreláthatólag októberben tárgyalja a párisi bíróság, azért ilyen későn, mert számítanak arra, hogy a vádlottak a vádirat ellen kifogások-' kai fognak élni. Reynald szenátort, aki a hamis adásvételi szerződést készítette, egyelőire csak tanukén! hallgatják ki, mert a törvényszék kiadatási kénél lilére a szenátus még nem adott választ s igjj a szenátort,’ még védi immunitása,
