Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-31 / 172. (1799.) szám

1928 július 81, ,k©dd.

Miért vettem tel először Mobilét repülőgépemre ?

irta: Lundborg svéd kapitány

II.

A “Quest44 fedélzetén. Spitzbergák

A leszállás meglehetősen sok gondot okozott. A nagy vörös „T“ betű, amellyel No- bile-ék a kedvező leszállási helyet jelölték, nem mutatott a szél irányában, ahogy pedig kellett volna. Szerencsére azonban a tábortűz füstjének iránya megmutatta nekem a szél irányát. A sátor fölött megállítottam a motort és gondosan megvizsgáltam mindent. Azután megpróbáltam leszáll ni. Körülbelül 20 méter hosszúságban siklott a gépem a havon, majd újból felrepültem, mert a leszállási hely nem volt a legideálisabb. Még kétszer ismételtem meg ezt a kísérletet. Mikor harmadszor szálltam lefelé, Schyberg hadnagy, aki mögöttem ült, megjegyezte: „Most nagyon jól megv“. Ekkor aztán végérvényesen leszálltunk.

Óriásit zökkent a gép, aztán siklott egy darabig, majd megállt. A leszállásnál nem történt a Fokkernek semmi baja.

Schyberg hadnagy kiugrott a gépből. Két ember szaladt felém. Én is kiszálltam, de a métert nem állítottam le, hogy nyomban fel lehessen szállni, ha szükség van rá. Schy- berget odaállítottam a motorhoz, én pedig felkerestem Nobilét.

Találkozás Mobileékkel

Az utóbbi uapokban nekünk sem volt* sok időnk arra, hogy a toalettünkre és a borotválkozásra gondot fordítsunk. Azonban, amikor megláttuk a Nobile-expedició két tagját, nagyon megvigasztalódtunk. Két fiatal ember jött felénk. Viglieri tengerésztiszt és Riagi rádióoperatőr. Viglieri hosszú, sovány, Biagi pedig kicsi kövér ember.

vSzakálluk és bajuszuk fantasztikusan hosszú és bozontos volt. Ruházatuk valami fantasztikus keveréke az olasz katonai egyenruhának, a sarkvidéki prémeknek és a nyári civilruhának. Kezük és arcnk hihetetlenül piszkos.

A sátron kivül kis rádióleadóállomás volt.

Az árboc tetején zászló, az olasz alpini ezred jelvényével. Itt voltak azok a zászlók is, amelyeket Maddaleua őrnagy dobott le, amikor elrepült a tábor fölött.

Egy nagy térítőn nagy tömeg kétszersült és dohány száradt. Ezeket is Maddalena dobta le, de beestek a sós vízbe és azért kellett azokat megszántam.

Viglieri hadnagy megkínált egy üveg whiskyvel és egy skatulya AbdulJa-cigarettá- val. Az egyik svéd gép dobta le nekik tegnap. Megható volt, hogy milyen szívesen akarta velem Viglieri megosztani ezeket a drága kincseket. Én persze nem fogadtam el semmit.

Ceccioni haragudott, hogy nem ő mehetett. elsőnek, minthogy azonban Mobile is su* l lyosan sérült állapotban volt, azt hiszem, helyesen cselekedtem, hogy először őt vittem magammal.

Mobile búcsaja

Nobile rövidesen kivánszorgott. a sátorból. Kalap még mindig nem volt rajta, ellenben most már feltett egy pilótaszemüveget. Kezében néhány könyvet tartott; logaritmus- táblákat és az Italia naplóját Itt volt a kutyája is, Titina, akit természetesen szintén magunkkal vittünk.

Nobile meghatóan búcsúzott el társaitól. Mindegyiket megölelte, megcsókolta és könnyes szemekkel mondott nekik vigasztaló szavakat.

Viglieri és Biagi támogatták ezután’utján a gép felé. Nobile nagyon nehéz volt és végül már négyen, Schyber hadnaggyal együtt cipeltük a gép felé. ö maga is próbált néhány lépést tenni, ez azonban nem sokat használt. Háromnegyed óra hosszat tartott ez a kétszázméteres ut. Mindnyájan beleizzadtunk.

Elhelyeztük Nobilet a hátsó ülésben. Ettem egy kis csokoládét, aztán nekiláttunk a startnak. Félő volt, hogy nekiütközünk a sziget szélén levő jégfalaknak, azonban a gép csaknem az utolsó pillanatban simán felemelkedett. Nobile szeretett volna még lenézni a szigetre a magasból, minthogy azonban nem volt kalapja, nem engedtük meg, mert nagyon meghűlt volna, ha kidugja fejét a jeges levegőre. Hogy Nobile feje ne legyen egészen fedetlen, Schyberg turbánszerüen a tábornok fejére csavarta a nyakkendőjét.

Rövidesen megérkeztünk Ryss szigetére. Thornberg parancsnok és társaik már vártak bennünket. Nobile tábornokot bevittük egy sátor alá, amely fölött a svéd flotta zászlója lobogott.

Viglieri érthető szívélyességgel üdvözöl. Rövid kísérletezés után rájöttünk, hogy mindkettőnk számára a legelőnyösebb, ha angolul beszélgetünk. Rögtön megkértem, hogy vezessen Nobíiehez. A tábornok tőlünk 20Ö méternyire volt Megindultunk fel éje. A két olasz már kitünően ismerte a veszélyes jeges terepet és rimán kalauzolt Nobile felé.

Nobile a sátor bejáratánál ült. Rögtön megismertem a fényképei után, annak ellenére, hogy hosszú szakálla és bajusza nőtt. Kalapja nem volt. Szürke kötött kabát volt rajta és másszinü szürke sportnadrág. Egyik lábán könnyű nyári cipő. másik lábán vastag harisnya és rémszarvasbőr cipő. Törött lábszára szürke kendővel volt bekötve. Odaro- hantam hozzá. Megölelt.

Elmondtam, hogy ki vagyok és hogy azért jöttem, hogy mindannyiukat elvigyem innen a jégmező rabságából.

Közöltem vele, hogy öt akarom elsőnek elvinni.

Megmondtam azt is, hogy egyszerre csak egy személyt szállíthatok, mert nincs több hely'a gépen. Nemsokára visszajövök újra és azután egyenként elszállítom a többieket.

Először Ceccioni,..

Nobile rámutatott Ceccionira, egy hatalmas, jóképű olasz fiatalemberre, aki mellette ült és egy törött csónak alkatrészeiből valami ágyszerü tákolmányt faragcsált. Ceccioninak mindakét lába el volt törve.

— Itt más sorrendet választottam, — mondotta Nobile.

— Először menjen Ceccioni, aztán Behou- nek, Tioiani, Viglieri, Biagi és végűi én magam.

Én megkértem a tábornokot, hogy változtassa meg elhatározását, mert őt akarom elsőnek magammal vinni. Az ő jelenlétére ugyanis nagy szükségünk van a további mentési munkálatok érdekében.

Nobile rövid megbeszélést folytatott társaival, majd végül elfogadta ajánlatomat. Megkért, hogy várjak egy kicsit, amíg felkészülődik az indulásra.

Ezalatt egy kicsit körülnéztem. Nobile sátra bárom méter hosszú, három méter széles volt. A legkülönbözőbb tárgyak voltak itt: újságok, prémbundák, zsákok, törött csó- mkdarabpk, műszerek, térképek, rozsdás csövek és egy jegesmedve holttestének maradványai.

Ezt a medvét Malmgreen ejtette el az expedíció egyetlen fegyverével, egy régi pisztollyal.

Ez a jegesmedve látta el naponta táplálékkal az expedíció tagjait. Egy hónap után még mindig elég ehé'.ő állapotban volt a jogé medve egyik lába é oldala, olyan iól konzerválta a jég.

Megoldották a neb rejtélyét

— A színképelemzés legújabb csodája —

rombolni látszik . . . Amely tán még nem is matéria — mindössze két halvány vonal képviseli. Nebuliumnak (ködanyag) nevezték el, mert kizárólag ama távoli ködvMgokban fordul elő. A nebulium szinte mesebeli kék gyémánttá lett a világegyetem anyagai között. Problémája valósággaL legendássá válva foglalkoztatta a modern kutatókat, mert ezek sejtik, hogy ha a világűr amaz ősállapotban lévő tereinek tuladonságait mélyebben fogjuk tudni értelmezni, akkor az anyag lényegéről és a világegyetem szerkezetéről való csodás megismerésekhez jutunk

A két angol fizikus éleselméjűsége és kísérleti szerencséje most jelentős felfedezésre tett szent, amely be fogja a további utat világítani. Udyanis tudományos ösztönük arra a feltevésekre vezette őket, hogy a ködfoltok ide genszerü szánképi vonalai nem egy ismeretlen ősanyagnak, hanem mégis valamely ismert elemi gáz lobogójának fényüzenetei, amely gáz atomjai azonban az uj naprendszerek születésének minden képzeletet felülmúló hőségben és ama vajúdó térséoek fantasztikus ritka nyomásában oly állapotban vannak, mely minden eddig ismerttől különbözik és sokáig vezette félre a tudósokat. Ez eszmét követve laboratóriumban kezdték vizsgálni a különböző izzó gázok színképeit, megközelíteni igyekezve a modern magasvakuum- készülékek és ultrahőség technika -segélyével a ködfoltokban uralkodó állapotot és íme, egy szép napon az egyik sokszázezer Volt-feszültség alatt álló oxigén-vákuumcső fényének a színképében — bár igen halványan — feltűntek a nebuliumvonalak.

A rejtelmes nebulium tehát semmi egyéb, mint oxigén, tehát tényleg jólismert gáz, amely földünkön is óriási tömegekben van jelen — hiszen a földi légkör s a tengerek fontos részét alkotják és melyet — mert minden lélekzésnek és életnek az előfeltétele — magyarul élenynék neveznek.

A nebulium titkáról igy némileg feji ebbe mt a fátyol és a. kémia alapjai továbbra is szilárdan állanak. Mindamellett még csak, amaz ut kezdetét látjuk, mely hivatva van a világegyetem és az anyag szerkezetének fö- 1 étbevesző problémasürüjét áttörni. A „köd- j foltállapot44 még mindig sokat sejtető no-; mályba burkolt valami. A világ ott uralkodó rettenetes Őserőiről sejtelmet nyújt a labo-1 rátöri:um.i nebuliumvonalaknak a viszonyba- j gos fénygyengesége a ködföltszinképbeliek-1 bez képest, amiből — valamint Sfeítan,! Wien és Piánk sugárzási törvényeinek alap-’ ján — kiderül, hogy

a ködfoltek belsejében néha 80 millió

fokos a hőség, míg a felületi részeknek | nincs is önfénye,

mert ott. sokszor majdnem a világűr hidegei -- zérus- alatt, több mint ‘20b fok — tralko-í dik és csak óriási erejű villamos kisülések adják meg nekik derengő láthatóságukat számunkra.

Vájjon sikerülni fog-e valaha r.z anyagnak ily á'lfiiDofát földi eszközökkel laboratóriumban létrehozni? Ma még egv földi Ellám több millió Volt-os feszültségének is csak alig a negyedrészét tudjuk mestersége* I

sön utánozni, meg a napfeliilet 7000 fokos hőjének a felét a villamos ívfényben. De a fizika halad és neon tudni, mit hoz a holnap. Ha majd megtanultuk azokat az elemi erejű energiákat felszabadítani, melyeknek félelmetes feszültségű egyensúlya maga a látható anyag,

ha majd az „atomrombolás44 révén az anyagot tetszés szerint fogjuk tudni sulytalanitani, akkor az „anyag megmaradásának a törvénye44 érvényességének határán tomboló óriási erők felett fogunk rendelkezni,

melyek mellett a villám energiája olyan, mint egy törpe a titánok mellett. Mert a leg- csattainóisabb villám is hasznosiható energiává alakítva Berlin, ipari és világítási áramát tán alig egy másodpercig tudná szolgáltatni, mig

atomközi erőkké feloldott anyagnak csak egyetlen grammnyi tömege ezt egy teljes hónapig tudná megtenni.

Nem csoda, ha az oxigéngáz ilyen erők hatása alatt ama színképet adja, mely sokáig valósággal megdöbbentette a kutatókat. A iiebuliumnak mostantól kezdve „prof-oxigén4' (ős-oxigén) a neve.

Neubauer Frigyes.

A dolgozó, nő öltözéke

Mióta a hivp./ÍÉ60s, férfias pályákon, hivatalokban, irodákban dolgozó nők száma oly rmdkávülli módon ttneggyairapediollt, atzióíta ibesziéOlnli GleömeJt a dolL gozó nő kiülöm divatjáról [Magáiból értetődő, hogy a dolgozó nő nem öliözködhelSk ugv, mint a tánsa- ságjbeltL hölgy; mtemészfeiiváigás/u. ujj'.íaiam, ituMkiacér kelmékből való, tuffldliváltós ruhák nem öltenek az ainodiaisüsahal vagy més egyéb komoly el (fogdái! ság mellű; gond, ízlés ás nem csekély ökonómia kell hozzá, hogy a dolgozó nő fóolMuJ, egyszerűen elegáns legyen és hogy a divatot össze tudja egyeztetni többnyibe szerény anyagi vfisBonyaival üs.

A hivulüallba járó nő: a modern, nő típusa; tehát kfinézésébm ás lehet modiem, de úgy, hogy ez a modernség reprezemltajtiv legyen, kellemesem hatásos, emellett ne legyem fe/lttüm/5 és eemmifeeetre se legyem cifra.

Ezzel nagy vonásokban jellemeztük a komoly hivatásból élő nő öltöciködési sftmDusáit magán e munkahelyién. Azonban a hí Máltáiig el kell jutni s onnan haza. ib kell menni, tehát MalatmilkJépp úgy kell megoidanii a híVnítálIbdí. toalett kérdéséi!, hogy ez egyúttal utcai ruha ás kegyein; hűvösebb időben pedig, fcemmJáaae/beBen, szűkig van felöli őm, még pedig olyaimrB, hogy ne keMjetn hasaimemnlL áböffiösnií, ha h dölgiooó nő álröd'áija ulám kissé szóra kozná akar a várasbám •

Az úgynevezett jumper- és blaiarulhák mindenféle- fajittájja ké'teéigftelliemiiül a feglaílkjaOmiatsöbb a dolgozó nő céljaira: kevés rnhaiféle emmytire praMi- ikiuB, aimelllieüi áfly fiiaibalos, ily csinos és mümdlig Sly montailiós.

Arnieí'ílieiíit küJlÖmösképp beválik a régi kószámon uitódjakiémit eze/neplő kjabáit-iroiha, amelyet Elűz nélküli ós lelhet visellnii — csak a szoknyát és csak a taibáiitkiált —- de Oiáhiet horviamd kábáit mérik ül ás, ha megiSetelő csiinos bhi&a ás vám ne embernek a szoknyához.

Fooibos dolog a dolgozó no ruhája anyagtitnak a megMáHaszááiöa. A kefimie tegyem nriindienekeHőtt ás tarlós, bírja a strapáit, ne Jegyen gyürődős, fénye- s.edő, 'mert hiszem sokait keű benne jilJcin, könyököl- mi. Igáz, hogy az etfíféle'kelme mcindlig a llegftitno- mabhak, legdrágábbak közé tairlozik; de épp akkor vásároltunk be célszerűen, ha a 1 legjobbat vesz- szülk. A nagy tialkarékoskodás — há ainyiaigtnől van szó, — mindig megbosszulja magát.

A bliuzrészt — eni'einnyiiben bliuarujhó.róil van szó, — vagy ugyiatniabbő'l az anyagiból ké szilt bet rjük, miiinit a szoknyáit, vagy valami világos, jói mosható kieUmiébőíl. Nem a kimondottam rnosókeOmiék ralti- melyikéböl, hanem mosóseílwmbőOi, amellett a legkönnyebb Etsztlitami és amely a csinos állast teg- továibb tartja.

A kabáitiruhák anyaga lehetőleg sohasem egy- iscainiü kelme, hanem önmiagában mlinitáBOlt; ez sokkál jobban bárja a Strapát éa sokkal kevésbé lálszilk »eg rajta a por, vitt, bármi Mit.

S a sziin is igen komoly piroibűéinio. Legjobb' valumii kefflemes kööépszllnit választani, amely minden évsziaikifoain jól beválik, mulaltős; ilyen a kö* zépkiék, a beiige, a hoinioksa'ia, a fl'inom sziidoe. Ezek a szilnek nem váltnak terhesekké, amikor viselőjük azt. látja, hogy a többli nő — a nem dolgozók már világos nyári azninelkeit bordurnk; viszont ezek a színek nincsenek ailiáiveit'w az évszakok x'ál- tozáfiániík s az azzöiil együtt, váltakozó „napi divatnak.44

A kitűnőéin benáiló kabátirulia irodaii és egynt- tail utcai viseletnek is ponipáfan hal. Blnzznl v*agy j'iimperrel is szép viselet. Legszebb a kiiekockás kelme hozzá, kabátja egy* gombbal záoil, hosszú g,i]i’i;.r-kibajtója, mmnzselláfl'a fehér vágy egy*sziinü.

Igen-igen népszerű ős épp oly sc/n h'ilúsu és .pmkitiilkns a ddlgoizió nől\ köróbem a köt ölt-ruha; áll többnyiin-e egyszínű, sürii Jerakásu szoknyából és tarlm jumperből. A legújabb modelPrk n nyolcnál ötszÖgMŰPin loivágotitalk és ferde sávooisuak. A )<"‘Vzyrip iuö’i'iöeeitnek eélsznr'üíx'ige és csín esi.á ra mfiTio'it niPig!vv;n nogy előnye is, hggy mard

imőndien a'Tc-'lHim-ra ja, tiiiiiiticV’.'blbri'ak Ii'ő^íTa béimni áinvagnál, opleinlál!löbb ás bármiméi és modern, ín á s smimiedvtil milndig frissein, modernül hat

4

Londonból az a bir érkezett, hogy H. II. Tunner tunúr és S. Bowen dr. fizikusok megtalálták a nebuliumgá^ titkának a nyitját. E hír izgalmas érdeklődést váltott ki a csillagászoknál és az elméleti kémia meg fizika hozzáértőinél- Mert a nebuliuim az a csodás gáz, mely jellemző alkotórészét képezi a csillagos égboltozat mélységein túl derengő úgynevezett ködíoiltoknak, melyek mesés távolságuk és gyenge fényerejük miatt csak erős nagyítású távcső lálmezejében pollanthatók meg. E ködszerü képletek túl a Tejut távolain a világűrben lebegő óriási terjedelmű gázóceánok, melyek képződő naprendszerek magvát rejtik és őskaotikus állapotban vannak. Ezek halvány fényének az analiziséné1! újra, meg újra bebizonyosodot, hogy ott, ama mérhetetlen távolban, egy ősanyag izzik, mely a földön elő nem fo<rdul ée aa égitesteken sem található.

Tudvalévőén ma már nem létezik ismereti en kémiai elem. Egy fél évszázada van annak, hogy két orosz vegyész., Meyer és Mendelejev megtalálta azt a törvényszerűségét, melynek segélyével az elemek vegyi és fizikai tulajdonságait, mint az atomsuly függvényeit lehetett rendszerbe foglalni. E rendszernek az — eleinte tapasztalati s később elméletileg is értelmezett — eredményeit az elemek periodikus táblázatának nevezik és minden elemi anyagnak megvan benne a maga helye. Azonban akkor, amikor Meyer és Mendelejev először állították fel, nem volt teljes. Az onéitett törvényszerűség kifejezésének az érdekében üres helyeket kellett benne hagyni — és ezek addig még nem ismert elemek létezésére engedtek következtetni, amelyek tulajdonságait azonban a táblázat segélyével előre lehetett látni. Azóta az elemeket részint laboratóriumi termekben fel is lellek és előállították. Tulajdonságaik — mint az olvadáspont, szín, vegyűieteikbeli jellemzésük stb — a legkisebb részetekig igazolták az emélet jóslatait.

Megállapították, liogy az égen fénylő közeli és távoli világok ugyanazon 92 elemből állanak, melyeket az elméiét követel és melyeket itt a földön ismerünk. Ezt a csodát 'lehetővé teszi az égitestek fényének a szpek- troszkópos felbontása és analízise: a színképelemzés. Ez az az érzékeny és bámulatosan fejlett módszer, amely nemcsak valamely távoli égitest anyagának vegyi megvizsgálását engedi meg, hanem az ott uralkodó nyomás-, hőmérséklet-, elektromos- és delejes állapotokba és még igen sok egyébbe enged bepillantást.. Még pedig oly biztonsággal, hogy pld. ama elemi gázt, amelyet ma a Zeppelinek töltésére használnak, a héliumot, felismerték a Napban, még mielőtt itt a földön felfedezték és előállították volna, — innen ered a neve is.

Azonban az égitestek fényének eme elemzésénél egy rejtélyre bukkantak a csillagászok, amelyet érte'mezni eddig egy termé- szetkulafó sem volt képes Ugyanis a köd faltok színképében megmagyarázhatatlan vonalak 'mutatkoznak, melyek nem egyeztethetők össze az elméleti kémia álla' ismert 92 fö - di és cg; elem sz5nképével. Egv rendkívül ritkíj rejteJriV-s gáz kelt, hogy ott. lángoljon, mely vegyi tudásunk eddigi keretei* szét-