Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-29 / 171. (1798.) szám
wmw-MM:&j\Ti-mmAÍZ' 1928 jntfoig 29, T&a&nt&p. — i írni i-----1—rrmn—i---------r-n— ' - - -wr 'imirriiiifrin— A szabolcsi földvár Irta: Móricz Zsigmond ^----------—------------------ Szabolcs, julius. Ez a földvár, amelyről a magyar közvélemény jóformán semmit sem tud, a magyar nemzeti kincsek közé tartozik. Szabolcs-megyének északi sarkában, Ra- kamazon felül van, Tokajijai szemben ez a kis, pár száz főnyi lakosságú falucska, maga a falu a földvár lejtőjén van megtelepülve. Ezen a tájon nagy homokdombok vannak s ezek egyikét használták fel még az avarok :egy földgyürünek az építésére. Egy hosszabb földhányás, amelyhez háromszögben még két hasonló magasságú sáncot építettek, kézzel rakott s igen magas, harminc-harmincöt méter magas partot. Annak idején a Tisza, mely ma is itt kanyarog a rár alatt, mocsarakkal vette körül, mint egy szigetet s a vár csúcsáról messze terjedő gyönyörű panoráma nyílik, az alföld egyik legszebb kilátása, a Hegyaljai hegyekre. A vár udvara csaknem olyan mélység, mint a környező sík. Négy kapu vezetett be a várba, ma is felismerhetően. S még harminc évivel ezelőtt megtalálták a cölöpöket, amelyek a hid oszlopai voltak a hajdani mocsár felett. Az alföldi földvárak csaknem mind elenyésztek s hogy ez ma is megvan, megbecsülhetetlen né teszi azt a különös építményt. A nomádkor képe tisztán megelevenedik az ember szeme előtt. A várgyürü, amely tizenkét katasztrális holdra terjed, elég volt arra, hogy egy uralkodó nép abban az időben biztos oltalmat nyerjen benne. A vároldalak igen meredekek, úgyhogy, még gyermek sem tud ma sem le, vagy felmászni rajtuk s köny- nyü volt az oltamazásuk. Ahogy az ember megáll a vár fokán, érzi a hódító és büszke érzést, ahogy uralkodott ez a központ a táj felett. Egy kis országot jelentett, a leágazott népek feletti uralmat. Mikor a magyarok bejöttek s elfoglalták az országot, Szabolcs vezér birtokba vette a várat s még magasabbra emelte, négy-öt méterrel, a régi falakat. Itt tanyázhatott az Árpád-kor elején a törzsfő a maga táboréival, innen szállott ki hadra, ha a roppant távolságiból jövő hir érkezett. Még ma is emlékezik a nép- hagyomány arról, hogy Budáról tűzjelzéssel adták a tart s különböző színű tüzek jelentették a parancsot Egy éjszaka alatt igy jutott el az ország parancsa idáig. Végig az alföldén meg lehet állapítani az őrhalom sort, amelyről ezeket a tűzjelzéseket adták. S ezeken az emlékeken át feltűnik valahogy az ezer év távola is. Ez a vármegye talán legtisztábban őtzí az Árpádok alatt kialakult rendi szerkezetet. Ez egy egészen más világ, mint az ország többi része. A Kunságban tisztán fel lehet ismerni ma is a három századdal később érkezetteknek frissebb nomád jellegét. A Kunság akkor alakult, mikor a tatárjárás kitörése idején a magyarság telepítési politikával volt kénytelen foglalkozni. S maguk a kunok lekéstek az eredeti magyar világtól. Még 1390-ben pápai bulla inti a magyar királyt, hogy gondoskodjék arról, hogy a kunok, akik már több, mint száz éve meg- keresztelkedtek, valóságos keresztények legyenek. Hajukat nyírják le, pogány áldozataikról s szokásaikról mondjanak le s tűrjék meg a papokat maguk közt. Ha 1400-ban még ilyen pogányok voltak, száz év kevés volt arra, hogy lélekben ka tol izál ódj an ak s mivel a reformáció megjelenésekor az egész nép azonnal áttért az uj hitre, a kunok valósággal a pogányságból léptek át a kálvinizmusba. S ezt az egyetemességet végig megőrizték, a tagosításig, vagyonközösségben s rendi közösségben éltek, nemesnek helyt nem adtak s igy egy különös gerinces kommunitásban éltek Mária Terézia koráig, sőt a szabadságharcig. Ezzel szemben Szabolcs-megyét a török kor is megkímélte attól a teljes pusztulástól, ahogy például Békés-megye és más alföldi megyék elpusztultak. Szabolcs-megye megtartotta teljes szerkezeti életmódját. Itt még ma is vannak nemesi kúriák abban az állapotban, mint Nagy bajos korában élhettek. A kemecsei házakból látja az ember a hatszáz év előtti életet. Keme- csén még ma is szer-nek mondják az utcasort, Derékszer a Derék-utca neve s a vásár- területek ma is megvannak olyan községekben, ahol már századok óta nincs vásártartás. A jobbányságnak, a ki s nemes ségnek s az uradalomnak levegője sehol oly tisztán és egyetemlegesen nem maradt meg, mint ezen a tájon. S ezzel annak az ősi kultúrának a karaktere is megvan, amely a nomád magyarságot az árpádházi királyok alatt átalakította földm i velő, majd kulturvilággá. Itt áll a szabolcsi földvár, ahonnan kia fűnek és levegő izéből, mikor megjöttek a vad magyarok az itáliai, a német, a francia, a spanyol hadjáratokból s felhasitott az itthon maradtak rivalgása, mikoT megjöttek, néha évekig való ódáiét után, a hősök s megrohanták őket az itthon maradtak s leszedték a lóról a bátrakat. Hányán jöhettek meg, kik maradtak oda? E pillanatban, mikor ezeket jegyzem föl, a vár utolsó partján hatalmas asszony-jaj- szó harsan fel, rettenetes s vérfagyasztó sikoir tás: — Jaj, jaj, jajjaj, jaj édes apám! Megkérdeztem a helybeli urakat, mi történt s elmondták, hogy a várudvaron, amely ma temetője a falunak, tragikus halott fekszik. A falu csordását tegnap délután agyon- szurta a bika. Lementem a hullaházba, kis fabódé, s megnéztem a halottat a koporsóban. Hatalmas szál magyar, deres bajszu, csontos kemény ember, egy az ősmagyarok közül, mereven fekszik s hulla formában oly ősi s oly rendkívüli jelenség. A bikának „futosója“ volt s mikor elvitték a tehenet, utána akart menni a bika még egyszer, a csordás nem engedte, mert fizetési zavar volt. A fiatal bika azonban nem nyugodott bele a késő évezredek jogállapotába s a gulyást, aki különben maga nevelte fel az állatot, megfélemlítette. A gulyás hátrált, egy árokba esett, az erősebbik állat rá s beledöfte a szarvát a bordái közé. Csak egy percig volt rajta, csak leszúrta, akkor felemelte fejét s elment legelni. A gulyás kevés vártáivá felállott s ötven méternyire még elvonszolja magát, egy jajszó nélkül, a kút felé ment, hogy kimossa sebét. Összeesett s meghalt. Elesett a harctéren, mint eoy hős. Az egész falu népe részvéte kis éri s közelednek az asszonyi jajszavak, özvegye és négy árvája maradt. Felesége, kis száraz alföldi asszony teletüdőből s valami hallatlan erővel sir. Ennek a vidéknek ősidőkből megmaradt még a halott siratása is. Nem néma gyásszal, nem üvöltéssel, a pogánykor kegyetlen, eget hasitó jajdoklásával gyászolnak. Iszonyúan illett ez a bozalmas időkhöz, amelyek még itt lebegnek a földvár fölött. De az ég ragyogóan derült, a búzatáblák éretten huliámzanak a szélben, a szénagyüj- tők rendületlen nyugalommal vonják össze a rendeket s a déli órában egy ezeréves őszi kép és hangulat borzong. MÉCS LÁSZLÓ: ÖRÖKKÉ BIZONYTALANUL Ezüstpárás szép éjszaka. A kerti kőlépcsőn ülök. A föld lélegzik milliárd tulipán-szájaoskán keresztül, mint nagy otromba kozmikus állat, mely alszik s meg se rezdül. A holdkaréj holt. Hallgatag. Meg-nem-fújt boldogság-tülök. Jó volna most bolondosán kinyúlni érte hősien és fújni, fújni, mint Roland, vagy óboron kamasz-veszettül s míg táncolnának fák, folyók g az emberek az élvezetiül g táncolnának a temetők: tán megnyugodna bús szivem. Csak álmodom, ábrándozom és azt hiszem, hogy én vagyok, A Föld meg engem álmodik é* milliárd más földi létet: embert, mudárt és felleget, tengert, börtönt, kalitkát, lépet. Az Isten Földet álmodik és milliárd más csillagot. Sötét sejtelmem súgja, hogy színházi süllyesztőn ülök. — örülhetnék. Ifjú vagyok. Van kertem, házam, sok barátom, csodákkal telt hajóimat nem fúrta még meg sunyi zátony. És mégis fúvatlan maradt a fényes boldogság-tülök! Kölyök-korómtól igy megy ez. Valaki állt hátam mögött, sötét, rejtelmes és gonosz. Expressemen ő volt a vészfék. Méreggel ő keverte be az öntudatlan percek mézét. Hófehér lélek-falamon ő festett mindig ördögöt. Ezüstpárás szép éjszaka. Szív, mért versz oly nyugtalanul! ...Valaki ment a kert előtt, nem láttam csak fényes kaszáját. Tán ember volt. Tán a hálál. Tán megszemlélte házam táját. A Föld lélegzik boldogan. Az ifjúság fut mint a nyúl. ii— ■ "iwnarwffM nii-n ggxwdtrjuuö jiwffltMffirgnwtsgfia Ha nyaralsz, ne gondolj a télre. A tél a rendes polgár életében tizenegy hónapig; a nyaralás négy hétig tart. Ha nyaralsz, erre gondolj első sorban és vetkőzz ki nemcsak téli bundádból, de a téli gondolkodás és világszemléletből is. Mert ha ezt nem teszed meg, nem nyaralsz, hanem valósággal csak átteleled a nyarat. Tudom, hogy az állatok nyárra könnyen kibújnak téli bundájukból, könnyebben mint az ember a maga megrögzött gondolkodásából és mert az én idei nyaralásomnak vége, legalább neked, kedves olvasóm, ki most indulsz neki a nyaralásnak, legyen valamid azokból a tanácsokból, amelyeket jómagam nem fogadtam meg. Ne légy türelmetlen és hallgass ide: í. Ne kiabálj, ne lármázz, ne ugrálj, ne izgasd magadat, feleségedet, gyerekeidet, a szállásadót, a pincért, a tengert, az erdőt, az egész világot azért, mert azt hiszed, hogy az idén „már megint drágább lelt minden." Először is: nem igaz. Vagy le kevesebbet kerestél, vagy nehezebben adod ki, de drágább nem lett semmi. Másodszor: drágább azért lett, mert te, nagyvárosi gyáros, üzletember, tanár, írnok szintén drágább lettél. Drágábban adod a portékát és mint hivatalnok drágasági pótlékot kapsz, ami drágítja az Allamhlretartást, amiből sem az erdőt, sem a tengert nem lehet kivonni. Szóval, magad lettél drágább magadnak, ezért vagy drágább a nyárnak is. Nem fizetsz rá ®«T4«C£Hl^CrHlTiiirr TK Alti i áíVMSftiSvx, ,i tél. Tehát ne kiabálj, mert magad vagy az oka mindennek és ha mégis kiabálsz, drága pénzedért annyi epét eszel, hogy igy epésen nagyvárosodba visszatérve újra csak az árakat fogod drágítani, hogy megbosszuld magad az örök körforgáson. 2. Ha már nem birod a magányt elviselni és nem tudsz a természettel beszélgetni, nem bánom, keresd az emberek társaságát. De ne úgy, mint télen. Ne hivasd meg magad, hogy hazajövet szapuld vendéglátó gazdádat ós a társaság minden tagját. —És ha meghívod őket magadhoz, ne gondold, miközben a íegnyájasabban üdvözlőd őket: bár vinne el az ördög! Tudom és belátom, hogy télen nem tehetsz másként, mert a tél az üzlet, az üzlet emberekkel, meghívásokkal, társadalmi éltettel tarkított, sőt a legtöbb esetben ez utóbbitól függ. Ezért: 3. Verd ki az üzletet a fejedből, ha nyaralsz. Az erdőben ne ébredjen fel benned a fakereskedő, a tengerparton ne gondolj határidőüzleti szállításokra. Ha peched van és Silberer vagy Kohn mégis pont ebbe a fürdőbe jött nyaralni, ahol te pihensz, vagy szökjél meg, ha pedig nem szökhetsz meg, kérdezd meg tőle, hogy Strauss Ricbard „Egyiptomi Helénájáét hallotta e már. Te Bécsben hallottad, amikor átutaztál. Beszélj modern zenéről. Erre ő azt fogja gondolni, hogy súlyos idegbajban szenvedsz és kerülni fogja a veled való találmodni, vagy pláne üzletet kötni. Ideges, epés, rosszkedvű leszel tőle, nem tudsz enni, nem tudsz inni, nem örülsz az életnek — hol marad az üzleti haszon? Ea nyaralsz, légy ember és nem fakereskedő, Ha azonban mégis az maradsz, menj a tengerpartra nyaralni. A viz nem a te szakmád. Talán ott megnyugszol. 4. Ne menj olyan helyre, ahol c-arlesztonoznák, simmiznek, blaccbottomoznak, ne menj oda, ahol jazzband játszik. Mivel azonban mindenütt játszik, a földön, a föld felett, a levegőben és a vizen, egy jó tanácsot adhatok neked, tedd azt, ami régen kiment a divatból: olvass jó könyveket. — Menj a hegyekbe, bújj el az erdő legmélyén és olvass. Ha untat, nézd a füvet és a fü közt ezernyi parány változatos életét. Figyeld meg a kis rovarok és csigák, a legyek és lepkék játékát a fűszálakkal, a virágszirmokkal. Ha untat, végy egy horgot és horgásszál. Valószínű, hogy szegény nagyvárosi pária létedre minden tevékenységedtől eredményt vársz. Itt kedves eredménnyel áltathatod magad: remélheted, Hogy a fenséges nyugalmu hegyi tóból, vagy a hegyipatak habfodrai közül ínyenc kis halacskát halászol ki magadnak. Ha ez a reményed nem válna valóra, tudd meg, hogy a legszebb eredményt érted el: távol voltál azoktól, akik órálcszámra valami csodálatos és az európai embernek érthetetlen elszántsággal lábaikat úgy dobálják, mint a polinéziai benszü- löítek, vagy az indiánusok, ha a harci bárdot kiásták. Távol vagy Silberertől és Kohntól, akik mint modern emberek ilyenkor szintén lábaikat hajigálják és pocakjaikat ritmikusan hol előre, hol vissza hajszolják a termen. Nem fogtad ki a halat, de örültél neki, hogy számtalan hal játszotta körül horgodat, amellyel ha a táncteremben vetetted volna ki, bizonyára kihalásztál volna egy halacskát, amit már másnap megbántál volna. —■ Nyáron ne légy modern, légy konzervatív, mert: 5. Csak önmagadban találod meg a nyugalmat, a többiek idegessé tesznek. Gondolj mindig arra, hogy te önmagadnak, ha komolyan akarod, sokkal érdekesebb lehetsz, mint a legérdekesebb ember, akiről meg lehetsz eleve győződve, hogy nem érdeklődik irántad, hanem csak saját maga iránt. Keresd önmagadat nyaralás közben, azt az önmagadat, amelyet télen ezer helyen elvesztettél. 6. Nem bánom: flörtölj. Azonban ismerd meg az igazi flört legfontosabb parancsolatát: „legalább három lépésnyire legyen tőled a flört tárgya!" Amint közelebb engeded magadhoz, máris szerelem. Te pedig, úgy tudom, pihenni akarsz nyáron, leegyszerűsíteni az életet, regenerálódni. Minek a komplikáció? Egész biztosra veheted, hogy feleséged, akitől csak nehezen szabadultál, azonnal ott terem, amint a flörtből szerelem lesz; először, mert asszonyi szimat vezérli; másodszor, mert talán Silberer és Kohn egyik főfoglalkozása a levelezés; és harmadszor, mert a kikosarazott férfi, vagy férfiak egyike meg akarja magát bosszulni rajtad, a győzőn. Az asszonnyal úgy vagy, mint mindennel a világon: a távolból szép. Ne menj közel hozzá. A flört alapja az a számtan, amit az elemiben tanultál. Ha nyáron flörtölsz, mindig számolj háromig. 7. Ne politizálj! Én a te helyedben ugyan télen sem lenném, de legalább nyáron ne tedd. Nem tudod, kivel állsz szemben, de biztosra veheted, hogy az illető ellenzék, már mint a te ellenzéked. Hiszen ez a politikai beszélgetések mélyebb értelme: a minden áron való ellenzékieskedés. Ha konzervatív vagy, ő forradalmár és fordítva. Franciául nem tud és nem volt soha Franciaországban, de lelkesedik a franciákért, mert Te német barát vagy, és fordítva. Lehet, hogy hazafival találkozol, akinek hazája a te hazád. Akkor azonban légy róla meggyőződve, hogy a haza közeli bukását fogja jósolni ez a kellemetlen augur, mert kellemetlen perceket akar neked szerezni. 8. Ebben az utolsó pontban több rendbeli tanácsot lehetne összefoglalni. De inkább arra kérlek, hogy az előzőket tanulmányozd még egyszer pontosan át és ne gondold, hogy minden élvezettől vissza akarlak tartani tán azért, mert az én szabadságomnak és idei nyaralásomnak, már vége, ós a tied csak most kezdődik. Ha nem fogadod meg ezeket a tanácsokat és azt fogod mondani, hogy hétköznapiak és ostobák, biztos vagyok benne, hogy nyaralásod után nekem fogsz igazat adni. Minek várnál, míg vége van a nyárnak? Ha pedig mégis az én tanácsaim szerint élve, kellemes nyaralásod volt, ird meg nekem Jövőre, mielőtt az ón nyaralásom megkezdődik. Hadd él* úa is a saját tanácsaim jótéhpny hatását, Alapítva 1833* Telelőm 3$> \3 S > ' V \ dSrzmfi tJSs fivég, porcelláu & nagykereskedése? ^- 1 IC O S I € E* F ií « u í c a 19* Kagy választék. Jutányos árak. 4 ■M'WMWwnaagBBg Ne íelelé át cs nyarai! Irta: Neubaaer Pál
