Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-27 / 169. (1796.) szám
Juliiig 27, pontéit. Teljes világosság derüli a hostivári rablógyilkosságra A letartóztatott Zsácseh Ferenc részletes beismerő vallomást tett A bűntettet egyedül követte el — Az ártatlanul gyanúsított Spicsha önként jelentkezett Prága, julius 26. A hostivári rablógyilkosság ügyében a tegnap esti órákban kiadott rendőrségi jelentés szerint újabb, végleges fordulat állott be. Kiderült, hogy a főtettesként nyomozott Spicska János, aki ellen az adatok egész tömkelegé szólt, ártatlan a bűntett elkövetésében és a Spicska ellen irányult nyomozástól függetlenül, más nyomon felkutatott Zsácsek Ferenc az egyedüli gyilkos. Zsácsek nyilván annak hatása alatt, hogy a sajtóban teljes határozottsággal merült fel Spicska neve, elfogatásikor, amidőn a bizonyítékokat nem tudta már megcáfolni, belevonta a bűnügybe Spicska személyét is és egy ismeretlen nőt is, hogy helyzetén köny- nyitsen. A gyilkos első vallomása Amint megírtuk, Zsácsek első kihallgatásakor azt vallotta, hogy ismerte Marsik Máriát, akinek barátja, Schiller Ferenc mutatta be. Marsik Mária takarékkönyvével Schiller elküldötte őt Josefstadtba, hogy vegye fel a pénzt. Zsácsek fölvette a tizenhat- ezer koronát, tízezret átadott Schillernek, a többit pedig Schiller felszólítására megtartotta. Hétfőn, a gyilkosság napján Zsácsek Schillerrel és Marsik Máriával együtt meut ki a hostivári búzaföldekre, ahol Schiller a nőt megfojtotta, mialatt Zsácsek őrt állott. Schillerről Zsácsek ugyanazt a személyleirást adta, mint az ügyben eddig kihallgatott tanuk s hozzátette, hogy Schiller, aki még múlt szombaton, tehát öt nappal a gyilkosság után nála aludt, szintén vasutas. Midőn a csendőrök felmutatták Zsácsek- nek mindazon vasutasok fényképét, akik az utóbbi időben a törvénnyel konfliktusba elegyedtek, Zsácsek rámutatott egy fényképre, amely Spicska János vasutast ábrázolta s kijelentette, hogy ez Marsik Mária gyilkosa. „Itt van Spicska ur, a gyi!kos!“ A hatóságok a már régebbi idő óta nyo- mozoti Spicska felkutatását ezen vallomás után fokozott erővel folytatták. Ekkor váratI lan esemény történt. Tegnap reggel 1 beállított a prágai rendőrigazgatóságra ogy vasutas egyenruhás férfi, aki rendkívül izgatottan viselkedett és hangosan zokogott. Reszkető kezeiben gyűrött ujságlapokat tartott s a kapuban álló rendőrtől a bűnügyi osztály iránt érdeklődött. A rendőr utasítására fölment a detektivőrszobára, ahol megmondotta nevét a meglepett detektiveknek. Néhány pillanat múlva már ment a jelentés a szolgálatot teljesítő rendőrtisztnek: — Itt van .Spicska ur, a gyilkos! A jelentés helyes volt, csupán azzal a különbséggel, hogy az illető kétségbeesett vasutas ugyan Spicska János volt, de nem gyilkos. Spicska — a hivatalos jelentés szerint — Zsácsek áldozata, aki Őt becsületében súlyosan megsértette. Spicska a rendőrtiszt előtt elmondotta, hogy azonos azzal a férfival, akit a csendőrség keres, de a gyilkosságról nem tud, semmiféle Zsácseket nem ismer és semmi rosszat el nem követett. A gyilkos megtörik Ugyanakkor, amikor ,,Spicska ur, a gyil- kos“, magából kikelve jelentkezett a rendőr- igazgatóságon, már nagyban folyt Zsácsek Ferenc kihallgatása. A kihallgatást intéző hivatalnok észrevette, hogy azt a levelet, amellyel Marsik Máriát a végzetes találkára h Ívták, lila ceruzával írták, melynek hegye a levél Írása közben félig letörött. Erről a levélről Zsácsek azt állította, hogy Schiller irta. A rendőrtisztviselő erre újból átkutatta a Zeneseknél lefoglalt tárgyakat, ezek között talált egy félig letöröttbcgyü lila ceruzát. A rendőrtisztviselő erre váratlanul Zsácsek elé tette ezt a ceruzát és a holttest mellett talált levelet, mire Zsácsek, mintegy villám- ütéstől érve, egész testében megrenrogett. Rögtön rá a rendőrtisztviselő a következő kérdést intézte Zsácsekhez: — S mitől ered ez a karcolás az arcán? Zsácsek elsápadt és megtört hangon mondotta: — Én öltem meg a nőt! kezett Spicskát továbbra is bűntársául nevezni, hanem beismerte, hogy Spicskát alig ismeri, csupán homályosan emlékszik arra, hogy egyszer a vrsovici pályaudvaron együtt dolgozhattak. Kereken kijelentette, hogy Spicska az egész ügyben teljesen ártatlan és hogy csak azért hivatkozott rá, mint bűntársára, mert azt hitte, hogy kisebbmérvü büntetést fog kapni. Spicska — amint a hivatalos jelentés kifejezetten megjegyzi — kétségtelen alibit bizonyított s ezért kihallgatása után azonnal elbocsátották. Azután sor került a gyilkos és a többnyire nőnemű tanuk szembesítésére. A tanuk, amidőn Zsácseket megpillantották, ncin akarták előbb felismerni, mert féltek attól, hogy tévednek. Tudniillik már szombaton letartóztattak egy H. F. nevű vasutast, akiben a tanuk határozottan felismerni vélték az állítólagos Schillert. A tanúik mind a Revolucni-utca 11-es számú háznak a lakói, amely házban Marsik Mária szolgált s ahol Zsácsek a házbeliekkel többizben beszélt. Brockway teherautók, autóbuszok a legtökéletesebbek- — Kérjen ajánlatokat MOTOR IMPORT, Bratislava, Royko-u, 2/a. A gyilkos sir A szembesítéskor azonban váratlan dolog történt. Mialatt a tanuk alig merték Zsá- cseket felismerni, a gyilkos maga higgadtan egymásután idézte magát az emlékezetükbe é« felsorolta nekik mindazon alkalmakat, amikor találkozott velük. Nyugodt, határozott hangon közölte mindegyikkel, hogy hol és mikor beszélt velük, csak amikor az egyik tanú felidézte Marsik Mária szellemét és arról kezdett beszélni, milyen gyöngéden viselkedett a szerencsétlen nő a gyilkossal szemben, nogy igyekezett mindig megvendégelni „vőlegényét" és hogy sirt egy alkalommal, amikor a férfinek nem Ízlett a számára vásárolt saláta, a gyilkos sirva fakadt s halk hangon kérte a detektivoket, vigyék el a szomszéd szobába. A bűntett motívuma Mi indította Zsácseket a gyilkosság elkövetésére? Zsácsek az apósától egy kis családi ház felépítésére kapott kisebb összeget, azonban a pénzből nem tellett az építkezési munkálatokra. így tehát Zsácsek valószínűleg előre megfontolt szándékkal közeledett áldozatához. A gyilkosság, amely egy emberéletet semmisített meg, tönkre fog tenni egy emberi exisztenciát is és a nyomor karjaiba vet egy családfő nélkül maradó háromtagú családot. A gyilkos egy családi házban akart élni, de ebbe a házba már nem igen fog beköltözni. Marsik Míífia kálváriája az apróhirdetéstől a hostivári búzaföldekig Azután részletes vallomást tett a magá- baszáll! rablógyilkos. Elmondotta, hogy Marsik Máriával a Národni Politika „Házassági- rovatában elhelyezett apróhirdetés utján ismerkedett meg. Ez év májusában volt ez s a cselcdleánnyal hamarosan a hirdetés megjelenése után személyesen is megismerkedett. Schiller Ferenc nőtlen vasutasnak mondotta magát, szolgálati helyéül pedig a vrsovicéi állomást jelölte meg. Marsiková elfogadta a házassági ajánlatot és Zsácsek hamarosan otthoniasan kezdte érezni magát a cselédleány szolgálati helyén. Július elején közölte a leánnyal, hogy egy hónap múlva már egybekelhetnek, de a Hostivarban épülő házacskájának berendezéséhez pénzre van szüksége. Marsik Mária erre átadta neki betétkönyvét, mire Zsácsek a joscfstadti takarékban fölvette a pénzt s visszatért Prágába. A nőnek a következőket mondotta: „A takarék a pénzt egyenesen Prágába küldi egy bankba, ahol majd átveheti." A valóságban pedig a pénz akkor már a zsebében volt. Zsácsek eleve foglalkozhatott a bűntett gondolatával, hiszen az esküvőre nem kerülhetett sor, mert már hosszú évek óta nős, felesége és két gyermeke van: az egyik négy, a másik kétéves. Zsácsek eleinte talán csak ki akarta fosztani a könnyenhivő nőt s azután eltűnni. Eszébe jutott azonban, hogy elárulta a leánynak al- kalmaztatási helyét s attól félt, hogy a leány fel fogja keresni a vrsovicei pályaudvaron. Ezért terveket kovácsolt, miképpen vonhatná ki magát szélhámossága következményei alól. Hosszas tépelődés után elhatározta, hogy meggyilkolja a nőt. A kritikus napon, julius 16-án találkára hiv- la a Wilson-pályandvar elé. Oda elhozta magával a leány azt a négy csomagot, amely rgp'sz vagyonkáját jelente:!te. Zsácsek három c-omagoí. elhelyezett a Wilson-pályandvar ruhatárában, egyet a nő magával vitt. Áldo- za Iának azt mondotta, hogy vonaton menjen Hostivarba, míg ő maga villamoson Vrso- vicba ment, ahol még leadta szavazatát a vasutas beteg- pénztári választásnál. Azután Hostivárba ment, amelynek pályaudvarán a leánnyal találkozott. A gyilkosság Kimentek a földekre, útközben Zsácsek kijelentette, hogy elfáradt és leült az ut szélére. Később azt mondotta, hogy az ut túlságosan poros s elvezette a leányt mélyebben a búza közé. Ott mintegy öt percig ültek. Zsácsek még előbb jobbkezébe rejtett egy zsebkendőt, melynek azt a sarkát, ahol a monogram volt, gondosan letépte. Azután hirtelen mozdulattal Marsik Máriát a balkezével tor- konragadta s midőn a nő fel akart si- koltani s kinyitotta a száját, a szájába tömte a zsebkendőt. A szerencsétlen leány azonnal elájult. Zsácsek a nő szoknyája szegélyéből leszakított egy darabot és ezzel megfojtotta áldozatát. Mivel azonban még mozogtak a nő kezei, a gyilkos lefejtett a leány csomagjáról egy zsineget, ezzel csuklóban megkötötte áldozata kezeit, a zsineg végét pedig még a holttest köré csavarta. Mialatt áldozatát fojtogatta, ez magához tért ájulásából és védekezni próbált. Dulakodás közben a mesgyéről. amelyen ültek, legurultak a buzakalászok közé s innen erednek a dulakodásnak azon nyomai, amelyeket a rendőrség a helyszíni szemle alkalmával megállapított. A gyilkosság után Zsácsek a leány pénztárcájából kivette az ott talált 108 koronát és annak a levélnek a töredékét, amellyel a leányt találkára hívta s amelyet Marsik Mária még otthon darabokra tépett, de a szétszakított levelet a táskájába tetle. Zsácsek ezeket a papi rszel eteket széthányta a búzafölden s ez okozta vesztét. Izgalmas szembesítések Zsácseket vallomása után a szintén a rendőrigazgatóságon tartózkodó Spicskával szembesítették. Zsácsek egy pillanatig sem igyeA visszaperelt munkácsi villanytelep ügye Munkáit képviselőiétiüiete előtt Megválasztották a viliaajrtelep igazgatósásának és feiügyeiőbizottságának taglalt, Munkács, julius 26. (Saját tudósítónktól.) Mintegy két héttel ezelőtt beszámoltunk arról a szenzációs perről, amelyet Munkács városa indított az Ungvári Villamossági Részvénytársaság •-ellen a városi villanyteíep bérletére vonatkozó szerződés hatálytalanítása ügyében s amelyet Munkács városa elsőfokon megnyert. A bírósági Ítélet kötelezte a részvénytársaságot, hogy tizenöt napon belül bocsássa vissza a telepet a város birtokába. Erre való tekintettel szükségessé váll a telep átvételének a megfelelő előkészítése, amely Munkács képviselőtestületének tegnapi ülésén történt meg. A gyűlésen, amelyet Nedeczky János polgármester nyitott meg, csaknem valamennyi képviselőtestületi tag megjelent. Az elnöklő polgármester örömmel jelentette be, hogy a város ismét birtokába veheti a városházát, amelyben eddig a zsupanátus székelt. Rámutatott arra, hogy a zsupanátus megszüntetésével, valamint a ruszinszköi székhelykérdés felvetésével a város tetemes, kárbomeszclt költségbe kényszerült, ami most érthető depressziót váltott ki. Reméli azonban, hogy a kormány megfelelő Te- kompenzációt fog nyújtani. Spiegel Sándor dr. városi ügyész röviden beszámolt a .villanytelep körül folytatott perről. A telep átadásának terminusa julius 29.-én jár le s addig szükségessé válik a telep átvételére és üzembe tartására irányuló intézkedéseket megtenni. A cégi szabályrendelet értelmében hattagú igazgatóságot és három tagú felügyelöbizottságot keli alakítani. Az indítvány után többen a telep átvételének elhalasztását célzó indítványt tettek, mire a kommunista képviselőtestületi tagok heves vitát rögtönöztek. A nyugalom csak az elnök többszöri figyelmeztetése után állott helyre, azután pedig megejtették az igazgatósági és felügyelőbizottsági választásokat. A titkos szavazás eredményeképpen a villany- telep igazgatósági tagjai lettek: Fried Sándor dr. (őslakos- párt), Horovitz Miidós és Kaíz Sándor dr.. a polgármester é» az ügyész hivatalból fagja az igazgatóságnak, inig a hatodik tagot a tanács küldi ki. A felügyelő bizottságba beválasztották: Szánthó Lászlót, Petrusovits Jánost és Moudik Lajost. A képviselőtestületi ülést holnap és holnapután folytatják, amikor a folyó évi költségvetési előirányzatot tárgyalják le. wsssssmsswesz. Egy pozsonyi lüszerkereskedő fiatal felesége megrendítő módon vetett végei életének Pozsony, julius 26. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Megrendítő öngyilkosság történt ma hajnalban Pozsonyban. Egy kétgyermekes családanya, Steincr József iüszerkercskcdö fiatal felesége, leugrott a Posta-utca 3. számú ház niáso- dikenielcíi folyosójáról és összetört tagokkal, holtan maradt az udvaron. Steiner Józsefnek és feleségének, a 31 éves Reginának a Posta-utca 3. számú házban volt a fiiszerüzlete, amelyet három évvel ezelőtt vásároltak. Az üzlet igen jól ment és anyagi gondjai a kis családnak nem voltak. A békés családi életet két és fél hónappal ezelőtt az asszony betegsége zavarta meg. Ekkor ugyanis az asszony egy fiúgyermeknek adott életet és a csecsemő szoptatása közben Steinerné súlyos mellgyulladást kapott. A fiatal asszonyl meg is operálták és csak pár nappal ezelőtt kelt fel betegágyából. A szerencsétlen asszony azí hitte, hogy betegsége gyógyíthatatlan és ezért végzetes tettre határozta o] magát. Hajnali három órakor, amikor férje, kis csecsemője és másféléves gyermeke mélyen aludtak, felment a ház második emeletére és a folyosóról az udvar kövezetére dobta . magát. A házmester vette észre elsőnek az öngyilkosságot. mert a szerencsétlen asszony a házmesteri lakás elé zuhant. A hajnali szürkületben a véres emberi testben a házmester a ház lakóját, Steiner Józsefnél ismerte fel. A házmester azonnal alarmirozta a házat, értesítette a férjet, aki viszont a mentőket értesítette. Mire azonban a mentük megérkeztek, az asszony halott volt. A szerencsétlen asz- szony feje betört, keze, lába több helyen eltört és súlyos sérülései következtében néhány pere alatt kiszeuvedett Steinerné kezében görcsösen szorongatta a padláskulcsot. Az asszony, úgy látszik, először a padlásra akart felmenni és onnan akart leugrani, de később másként határozott: és a második emeletről dobta le magák Steinerné holttestét a bonctani intézetbe szállították. 7
