Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-27 / 169. (1796.) szám

6

1928 juligfl 27, péntek.

T>RXGAlA\AG^ARfnKLAI>

NYUGAT ORSZÁGAIN KERESZTÜL

írja: SZVATKÓ PÁL-------- —> n % »«——Eg

y elpusztított és fölépített város

Görres tanácsa — Napi hétezer bomba — A világháború eseményei Reims körül — A hatedrális szenvedései — Mif vacsoráznak a „mártír“ reimsiek a vasúti restiben ? — Látogatás a Pommery- céú tS kilométer hosszú pezsgöspincéjében, 12 millió palack pezsgő között

pezsgővel. A csorrmgolótermelkben nagyszerű munka folyik s a ládák különvonattal mennek a világ minden tája felé.

Arra gondoltam, miközben az egyedül itt iható nyers champagnei bort fogyasztottuk, mely már mint bor is pezseg, nem szállítható, de a világon a legalkalmasabb a pezsgőgyártásra, arra gondoltam, hogy nagyobb emberi erény volt Reimsot újraépíteni, mint amilyen emberi bűn volt lerombolni.

Harminc év éta újra népszámlálás volt Oroszországban

Reims, julius 24.

Johann-Joseph Görres, a német romantikus és a porosz ifjúság ébresztője, aki többek között áhitatos könyvet irt a „Keresztény Misztikáról", 1814-ben, egy önfeledt pillanatában a következő sorokat vetette papírra.

— Romboljátok le, hamvasszátok el a reimsi dómot, ezt az átkozott templomot, ahol Klodvigot fölkenték és ahol megszületett a frankok birodalma, a nemes germánok legnagyobb ellensége.

Száz év múlva a porosz hadsereg teljesíteni akarta a kívánságot, a katedrálist tőle telhetőleg szétrombolta. Bűn volt? Indokolatlan volt? A világ soha sem fog feleletet kapni erre a kérdésre, de a franciák előtt Görres nemzete megbélyegzett marad. (Holott, amikor a német költő a fönti sorokat irta, talán oka volt rá: Napóleon éppen akkor gázolta le és gyilkolta meg indokolatlanul és pusztán játékból a porosz nemzet virágát).

Akármint volt, ez a város és ez a templom olyan eseményeken ment keresztül a világháborúban, amelyeket intő példaként örök időkre föl kell jegyezni. így hallva és elmondva szinte valószínűtlennek hat már a sok szenvedés. Bátran megállapíthatjuk: a történelem nem ismer várost, amelyet rendszeresebben pusztítottak volna el. A tudósok bebizonyították. hogy Karthágó pusztulása nem volt szörnyű, Jeruzsálemé sem, csak emlékük maradt szimbólum és rettenetes. Nos, Reims pusztulása tökéletes volt, olyan, mint amilyen Pom- peiit és Herculanumot érte az elemektől. A huszadik század a rombolásban túlszárnyalta a múltat és Reims megérdemli a hivatalosan adományozott „vilié martyre" nevet.

Reims mozgalmas története

A város egyike Franciaország legrégibb lakott helyeinek s évszázadokig bizonytalan volt, mi válik a kialakuló frankbirodalom fővárosává, Páris vagy Reims. A Kapetek Párisi választották, de a rómaiak még jobban szerették Durocorlorumot, mint Lutéciát. A monda szerint Reimset Trójával egyidoben alapították s bizonyos, hogy Caesar hatalmas várost talált már itt, melynek lakosai, a „remiik hűek maradtak az impériumhoz még a belgák felkelésének idején is. 314-ben Reims már katolikus. Az ötödik században a haldokló Róma nem tudja meggátolni a barbárok benyomulását és a helyet birtokukba veszik a germánok, (először) 486-ban, Klodvig soisson- si diadala után. Szerencsés birtoklás különben: Rémi, a város szent püspöke, itt kereszteli meg Klodvigot és Reims fejlődése roham- vást megindul. Szent Rémi, a város védő- szentje huszonkét éves korától kilencvenhatéves koráig, hetvennégy évig kormányozta egyházmegyéjét, a leghosszabb püspöki uralom, amit a történelem ismer.

A merovingok és a karol ingok alatt a város története egybeesik a birodalom történetével, később a feudális világban, a kialakuló burzsoázia és az érsek harcai töltik ki az időt. Javában építették a katedrálist, amikor a polgárság kiűzte püspökét, aminek az volt a következménye, hogy IX. Gergely 1235-ben ex- komunikál'ta a „frivol" várost, mely a legszebb székesegyházat emelte és Szent Lajos nem tudta, mitevő legyen. A harc tovább folyt s a hírhedt reimsi „micquemaque" mozgalommá fejlődött, mig Xí. Lajos álruhában beosont katonái végre megfékezték a renitens polgárokat, a céheket és a kereskedőket. Negyedik Henrik lerombol tatja az érseki fellegvárat, Ri- chelieu elkergeti a városból a Guise-eket, a forradalom alatt a lakosság a köztársaság, majd Napóleon védelmére siet s 1814—lobén a szent szövetség csapatai megszállva tartják a várost, ötvenöt év múlva — 1870- beri —- újra porosz okkupáció alatt nyög és néhány évtizedre rá ismét bevonulnak a németek.

Harcok Reims körül

1914-ben, szeptember 14-én, ugyanazon a napon, mint 1870-ben, a Kronprinz előőrsei megjelentek a városháza előtt. Mindössze tiz napig maradnak: a inaméi csatavesztés visz- szavonulásra kényszerili hadseregüket. De öt kilométerre a város fölött megállnak és nem mozdulnak állásaikból négy évig, hiába van a franciák minden hősiessége. Elismert lény, hogy a németek Heirns fölött építettek ki a legjobb vonalaikat, de a franciák is cs a ivet ádáz ellenség örök birkózása az évek alatt

alig néhány méteres területeltolódágokat tudott eredményezni ezen a vidéken. Ami szenvedett, a város volt.

A inaméi csata után a harc még napokig tombol. A franciák nem tudják kiaknázni győzelmüket, A vonal támadások és ellentámadások között Reims fölött stabilizálódik s a németek három oldalról ölelik körül a védekező várost. Megkezdődik a hosszú lövészárok- harc, a németek iszonyú erődöket építenek s többek között megfúrják frontjuk alatt a harminckilométeres Pommerntunelt, a világháború egyik legcsodálatosabb építkezését. A franciák 1917 áprilisában Nivelle tábornok parancsnoksága alatt Reimsnél át akarják törni a német frontot. Nem megy. Százezer francia föláldozása után marad minden a régiben. Viszont a németek 1918 május 27-én támadnak a legerősebben, a Bataille de Kaiser vége felé. Kezdetben eredményt érnek el, Reimset csaknem körülkerítik és zsákba szorítják, az olaszokkal, az angolokkal, az amerikaiakkal (mint ugyanitt két évvel előbb az oroszokkal) hamar végeznek, de a franciákkal nem. Június végén kifulva meg kell állniok, ámbár Reimset hurokban tartják. Julius 15 én reggel 4 óra 30 perckor megkezdődik a németek végső és legretténetesebb offenzivája, a „Frie- denssturm", melyet Ludendorff ellenállhatatlannak tart. A logikus cél: a reimsi hurok kihasználása. A német hadsereg minden erejét, ami még rendelkezésére áll, a küzdelembe veti. A katonák a békéért küzdenek. Tank, gáz, muníció, élelem ez egyszer nincs kímélve, most vagv-vagyra megy. Mindhiába, a tervet elárulták, a franciák fölkészülhettek és kellő erővel fogadhatták a németeket . 1918 julius 18-án délben kulminált a harc Pompelle erődje mellett, Reims fölött, a katonák szem- től-szembe harcoltak szabadon, csupaszon, gránátesőben — s akkor a németek megtörtek, a francia ellentámadás sikerült, Reims ■fölszabadult, a német front lassan felgöngyö- lődött.

Ez a külső kép. Mi történt közben a várossal? Az első bombát egy német Taube dobta le 1914 szeptember 3-án. Szeptember 4-én a német ágyuk 176 lövedéket zúdítottak a városra, negyvenkilenc polgár meghalt. Amikor szeptember 13-án a németek kivonulnak, a bombázás állandó lesz. 17-én kiüt az első tűz, sok ember meghal, a katedrális Krisztus-szobrát egy 21 centiméteres gránát szétrombolja. 19-én a városházát érik a lövedékek, délután 4 órakor egy gyujtógránát felgyújtja a katedrális restaurálására fölállított faállványt és a templom tetőzete leég. November elsejéig a bombázás 282 polgárembert ölt meg, köztük 76 gyermeket. 1915 júniusáig a város nem marad két napig bombázás nélkül. Kezdetben a németek a főbb épületeket keresik, később rendszeresen és beosztással dolgoznak minden ellen. Néhány adat: 1915 február 22-én 1500 lövedék hull a városra, húsz polgárt megöl, száz házat összerombol, besza- kitja a dóm főivét, 1917 április elsején a bombák száma 2800, nagypéntek éjszakáján pedig 7500 gránát hull a városra, háromszáz házat lerombol, ezer polgárt megöl. Ez volt a ’.egret- tenetesebb éjszaka, amely után a katonai hatóság végleg eltávolítja a polgári lakosságot.

1918-ban a németek bevallott célja, hogy megsemmisítsék a várost. Eddig többnyire explozív gránátokat használtak, most gyuj'cőgrá- nátok kerülnek sorra. A legrettenetesebb napok április 8, 15 és 21, amikor a belső kerületekben hétszáz ház porrá ég s amit a tűz mégis meghagyott, eltünteti az ekrazit. Júniusban Szent Rémi temploma is leég. Októberig a város 14.000 házából 13 marad, az utcák járhatatlanok, mert mindenütt méteres lyukak tátonganak és sokhelyütt a régi formákat sem lehet az emlékezetbe idézni a romok között. A városnak 1912-ben 115.000 lakosa volt, 1916-ban 26.655, 1917-ben 17.100, 1918 augusztusában 350. Ma újra 120.000 ember él benne.

A beteg dóm

Az áldozatok királya természetesen a katedrális. Mi maradt belőle a ráhullolt. több- ezqr bomba után? Csonk, tetőnélküli leégell ház, megtört oszlopokkal, fejetlen szobrokkal, kirabolva. A főhajó még ma sincs megnyílva: lele van kőtörmelékkel, fölül nyitott s egyetlen ép oszlop sincs benne. Az istentiszteleteket tízévi nehéz restaurálási munka után egy kis mellékhajóban tartják, ahol a falakon méteres rések tátonganak, az oszlopok csupaszok és a megingott oldalakat frissen hányt, csúnya, ideiglenes falak támogatják. Pusztulás képe mindenfelé; ez a templom mankón jár és görnyedt. Kívülről a sokezer kőszobor közül alig néhány maradt épen. A főhomlokzat, a teljesen lyukas és beteg balsaroktól eltekintve, ugy-ahogy él még, de a szentély finom külső ivei, tornyai, cirádái romokban hevernek. Most javítgatják és foltozgatják, ámde száz millió frankra és ötvenévi munkára volna szükség, hogy Róbert de Coucy nagyszerű dómja meggyógyuljon, — s akkor sem lenne az, ami volt. Franciaország legszebb temploma volt, hétszázéves, amit kétszáz évig építettek, ahol a francia királyokat koronázták, pompás, logikus csipke, s a csipke minden hurka és öltése magábanvaló pompás műremek.

1914 szeptemberében leégett, műkincseinek nagy része elpusztult, 1917 áprilisában egyhuzamban három napig több száz német ágyú lőtte, köztük hat 38 centiméteres hajó- ágyú, 1918-ban beszakadt a főhajó teteje, .kettétört a baloldali oldalfal és elpusztult az utolsó szobor. Most csak a vár él, a templom rom s hogy elképzeljük, milyen, a pozsonyi vár állapotára kell gondolnunk. A világ legszebb temploma, melyet már egy XIII. La- jos-korabeli francia költő a hét világcsoda fölé helyezett, ma múlt s romhalmazára föl- irhatjuk: élt 1218-tól 1918-ig.

Egy egyszerű kis menü a mártírok között

De változást jelent ez? A katedrális megsemmisült. Alkotója és lerombolója, az ember, egyformán él. Az örök embert láttuk öt jókedvű, szürkeszemü reimsi polgár személyében este, a pályaudvar étkezőjében, amikor társaságunk, a négy külföldi, kötelességének tartotta, hogy elbusuljon a látottakon.- A reimsiek jóltáplált, jólöltözött férfiak voltak, várták a vonatot, mint mi és vacsoráztak. De hogyan vacsoráztak! Mindenekelőtt kiittak étvágygerjesztőnek egy-egy pohár cin- zánót. Azfttán tojásos, sonkás, majonézos előételt hozattak, majd amerikaiasap elkészített homárt. Az ételekhez mousseux rosé-t fogyasztottak s vidám poharazás közben várták a tournedos-t, ami saladé laitu-vel és pommes frites-el jött. Most behütötték a pezsgőt — Mumm Gordon Rouge volt, a legfinomabb —, megették a hatféle sajtot, a banánt, a zöld mandulákat, az őszibarackot, az ananászt kirschben és a parfét, kihörpintették az elmaradhatatlan bénédictine-t, rágyújtottak a havannára és olykor-olykor harsogva fölnevettek. Közben nem hallottam mást, csak amikor az egyik hozzáhajolt a többihez és elkezdte:

— Ismerik ezt a történetet?

S mesélt vidám dolgokat, talán a fabliók, vagy La Fontaine korából. Kacagtak és potyogtak a könnyeik.

Ilyen Reimsben, a ville-martyreben, tiz évvel a bombák után, egy gyors kis vacsora, két vonat között, az állomás restijében. Ki érez itt összelőtt katedrálisokat és minek is érezne? Nálunk nem voltak katedráitok, amit összelőttek, a házak is megmaradtak, — de a mi szenvedésünk egyhangú, szürke, örök, élannélküli, amely sohasem változik át ilyen reimsi vacsorákká.

A világ legnagyobb pincéjében

Összegezve megállapíthatjuk: a katedrá- lis romhalmaz, de a pezsgőbor pincéi épek. A pezsgőbor pincéi maradandóbbak. A jókedv maradandóbb. Láttam a leghíresebb reimsi pezsgőspincét, a Pommery-cégét, ahol 12,900.000 palack pezsgő vár a megérésre. (A pezsgőgyártás komplikált és változatos folyamatánál a legfontosabb a pincézés, a pince hőmérséklete és levegőösszetétele. A palackokat különféle pózokban állni hagyják, egyik hőmérsékletből a másikba viszik, azután fölnyitják, hogy az üveg nyakánál képződött buborékanyag elszánhasson, újra bedugaszolják és újra elraktározzák. Ez a munka évekig tart.) A pince, amelynek nagy részét, a harmincöt méter mély, fölfelé szűkülő és nyitott kávákat, még a római rabszolgák ásták, pompás, tiszta, rendezett és kivilágított. Kis villanyvonalkák szaladgálnak benne. Utcáinak és folyosóinak, amelyek teljes hosz- szasága 18 kilométer, rendes nevei és ha/,szóró ni vannak. A nagyobb „terek" falait nagy- értékű dombormüvok díszítik. Dolgos munka-had szorgoskodik benne ée az ötletes gépek naponta 15,000 PtMfiktít töltenek meg

145 millió lakosa van a szovjetnek

Budapest, julius 26.

Nagy érdeklődésre tarthat számot a Magyar Földrajzi Társaság közlönyének az a cikke, amely a múlt évben megtartott orosz népszámlálás adatait közli. Tudni kell, hogy Oroszországban 1897 óta, tehát kereken harminc éve nem volt népszámlálás, egyrészt mert ennek keresztülvitele a civilizálatlan vidéken és a különféle civilizálatlan népek között lehetetlen veit, másrészt mert a cári Oroszország elhanyagolta ezeknek a tudományos szempontból annyira fontos adatoknak az összeírását.

Az 1927-ben befejezett népszámlálás adatai szerint

Oroszország mai területén 144,805.0(10 lakos él, vagyis 40 millióval több, mint amennyi harminc évvel ezelőtt ugyanezen a területen lakott.

Ez a szám azonban nem végleges, mert egyes területeken még mindig nem tudták teljesen végrehajtani a népszámlálást.

A legnagyobb város Moszkva 2,018.000 lakossal. Utána Szentpétervár következik 1,611.000 / lakossal.

Milliós város több nincs. Négyszázezernél több lakosa van azonban Kievnek, Bakunak, Odesszának és Carkovnak, háromszázezernél több Tas- kentnek és Rosztovnak, kétszázezernél több Tiflisznek és Szaratovnak százezernél több pedig 30 városnak. A városi lakosság az utolsó nép- számlálás óta általában nagyon megszaporodott. Százezernél több ember lakik ma olyan városokban, amelyek harminc évvel ezelőtt kis falvak voltak. Különösen Ukrajna városai mutatnak nagy szoporodást (30—40 százalék). Általában a mai, orosz fenbatóság alatt álló Ukrajna lakosainak | száma 29 millió, ami 36 százalékos szaporulatot j jelent.

Persze a népszámlálás nem zajlott le olyan j egyszerűen, amint ez más államokban történni szokott. Három hónapig tartott, néhol azonban őt hónapig is elhúzódott a munka.

170.C00 embert mozgósított a szovjet az

összeírás elvégzésére és 14 millió rubelt emésztettek föl a költségek.

A népszámlálással kapcsolatban sok érdekes, különösen szociális, megfigyelésre volt alkalom. Például nagyon nehéz, szinte lehetetlen volt megállapítani az elhagyott gyermekek számát. Ezek a nagy városokban megszöktek a népszámláló biztosok elől, nehogy kellemetlen kérdésekre legyenek kénytelenek feleletet adni. Az éjjeli menedékhelyken minden társadalmi réteghez tartozókkal találkoztak és a professzionista koldusok mellett nagy számmal írtak össze iskolázott, egykor jobb sorsot látót:, a mai álla] otok közt azonban teljesen lezüllött embereket is. Moszkvában és Leningrádban számtalan bigámiában élő férfire és nőre akadtak. Az Izvesztija szeTint gyakran megtörtént, hogy több asszony ugyanazt a férfit mondotta be férjének és megfordítva. Megtörtént, hogy ugyanabban a családban más családi neve volt a férfinek, az asszonynak és a gyerekeknek.

Több vidéken addig egészen ismeretlen pogány törzsekre akadtak.

Erdős, mocsaras vidékeken ezek a törzsek teljes elszigeteltségben és a legkezdetlegesebb állapotban élnek. Gyakran különleges nehézségek elé kerültek az összeíró biztosok. Például Észak- oroszországban, Menzenszk kormányzóságban az úgynevezett Szkritniki-esoportra bukkantak, amelynek tagjai fogadalmat tettek, hogy sohasem beszélnek.

■ A külső világgal minden összeköttetést iheg- t szakított ez a szekta és csak jelekkel, fejből int á- | sokkal volt hajlandó a kérdésekre feleletet adni. Jekaterinoszlávbau az elhagyott gyermekek kőzáporral fogadták az összeirókat cs csak hosszas alkudozások után engedték őket a város közepén 1 evő kaszarnyájukba.

Nagyon érdekes, hogy mennyi nagyon öreg embert írtak össze a birodalomban. Több 100 évet ért embert mezei munka közben találtak. Feljegyezlek áütólag 110, 120 és 130 éves embereket is.-- , . ..............................

A ló és az autó

— Maholnap az automobil teljesen pótolni fogja a lovat.

— Bizony, már találtam is minap o virsliben egy gummit.

A jó orvosság

.■te urammal szépen megjártam! 4 ; doki art- megtértem rá. hogy f;gyelmczf('.et | milyen sápnál az arcszinem.- • A'os, ds jí

Ahelyett, hogy tengeri fürdőre kül- i dótf volna, vett egy doboz arrfrsfékrf.