Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-26 / 168. (1795.) szám
Mai számunk 12 oldal Mai számunk 12 oldal éVf 168 (n95) SZám " C*ÍÍtÖrtÖlt *1928 ÍUHUS 26 Előfizetési ár: évente 300, félévre 1$0, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Anglia és Sziovenszkó Ez a szembeállítás kissé paradoxnak tűnik fel. Va|jon milyen vonatkozása lehet a hatalmas Albion/niák, a tengerek urának, harminc millió négyzetkilométer terjedelmű föld kormányzójának azzal a csekélyke Szlo- vemszkóval, amely az angol állam területének csak jelentéktelen ezrelékét tenné ki és ha térképen rajzolnék fel viszonyát a világbirodalomhoz, a kép körülbelül azt mutatná, mint a nap hatalmas korongján feltűnő kis foltocska. A cimet és a tárgyat nem is teszi semmiféle más esemény aktuálissá, mint az a tanulság, amely az angol parlament tegnap esti és éjszakai vitájából meríthető és a mi szlovenszkói viszonyainkra alkalmazható, Angliában, ahol a gazdasági kérdések dominálják a parlamenti életet, különös gonddal, felkészültséggel és lelki- iameretesisiéggel foglalkoznak mindazokkal az ügyékkel, amelyek Anglia életének elevenébe vágnak. Természetes tehát, hogy a legaktuálisabb angol gazdasági és társadalmi problémát, a munkanélküliség ügyét fokozott figyelemmel követi minden angol, ■akinek a közéletben szerepe van. Nem elégszenek meg azzal az általános szólammal, amit mi olyan unos-unialan hallunk a feliem lés tényező^ részéről, hogy világszerte gazdasági depresszió - uralkodik, természetes tehát, hogy ez alól Csehszlovákia, küliömöseai pedig a gazdaságilag kevésbé erős Szloven- szkó és Ruszinszkó szintén nem mentesülhetnek. A világgazdaság egyetemes krizise Angliában is ismert jelenség, mégis keresik azokat az utakat és módokat, ahogyan ezt a bajt orvosolni lehet. Angliában a munkanélküliség gondokat okozó arányban növekszik. A szigetország speciálisan ipari állam, ahol a lakosság egynegyed része, tiz millió ember bérmunkás és hányákban meg ipari üzemekben keresi kenyerét. Ha tehát az ipar krízisbe kerül, akkor ez Angliára súlyos csapást jelent, mert az angol társadalom jelentékeny része küzd a mindennapi kenyér gondjaival. Az angol munkanélküliség jelenleg 10.8 százalékot tesz ki, aimi azt jelenti, hogy Angliában egy milliónál több munkáskéz nincs foglalkoztatva és három milliónál több éhes szájnak nincs meg a biztosított kenyere. Az angol közélet komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kormány és ellenzék minden energiájukat megfeszítik a bajok megszüntetésére. Különböző utakon járnak, de egy a oél és egy a törekvés, segíteni a bajokon. Az ellenzék munkájának célja mindig a komolyan segíteni akarás, a kormány viszont nem utasítja vissza brüszkül az ellenzék kritikai munkáját, minden komoly tanácsot megfogad s segíteni igyekszik a bajok forrásán. Megtesz mindent, amit ereje megenged, gyökeres reformokkal siet az ipar segítségére, adókönnyítéseket eszközöl, fuvar tételeket szállít le, hogy a termelő képességet fokozza és igy több embernek nyújtson foglalkozási lehetőséget. Akiken pedig ezek a rendszabályok sem segíthetnek, azokat állami •támogatással segíti hozzá, kivándoroljanak, de — és ez a lényeges különbség Anglia és Csehszlovákia között — Anglia kivándorló fiairól sem veszi le kezét, a dominiomokban és gyarmatokban telepíti meg őket és igy minden munkás kezet megtart az Empire szolgálatában. És most Sziovenszkó? Ne gondoljuk, hogy itt a munkanélküliség aránya kedvezőbb lenne, mint Albioniban. A statisztikai ’^egállapiitások szerint a szlovenszkói tnun- hét százalékkal nagyobb, mint Egyre jobban fenyegeti Európát a lengyel-litván háborús konfliktus Voldemaras azért rendezi az incidenseket, hogy fegyveres beavatkozásra ingerelje Lengyelországot — A litvánok a lengyel határ irányában csapatokat koncentrálnak Varsó, julius 25. A tegnap közölt incidensekhez (két lengyel tanítónőnek egy litván faluban történt meggyilkolása, két lengyel határőrnek litván szabadcsapatok által való lelövése) ma egy újabb járult. A Schau- lis-szervezet. emberei tegnap lengyel területre törtek be és a lengyel határoszlopokat kidöntöttük. Varsó, július 25. A Kuryer Poranny című Püsudski-orgánum mai számában állítólag Kownóból származó szenzációs távirati jelentést közöl, amely szerint a litván csapatok felvonulását lehet megállapítani. A irtván hadvezetőség a kow- nói, schauleni, memeli, mariampoli és e&Ivariai helyőrségeket a lengyel határ irányában mozgósítja. Ezek a csapateltolások állítólag amiatt történnek, mert a litván kormány rendkívül aggódik a Wilnábán megtartandó lengyel légio- nárus-kongresszus miatt. Varsó, julius 25. A lengyel fővárosban csak ma reggel vált ismertté annak a legújabb litván jegyzéknek szövege, amelyet Voldemaras a népszövetség főtitkárságához intézett és rámutatott azokra a veszedelmekre, amelyeket a béke szempontjából a lengyel hadgyakorlatoknak a határ mellett való megtartása idézhet elő. Az egész lengyel sajtó, a jobboldali orgánumoktól egészen a Pilsudski-párti Glos Pravdy-ig és/ a szocialista Robotnik ig, Voi- demarásnák ebben az uj offenzivájában hallatlan provokációt lát, amelyet csak a litván miniszterelnök beszámithatatlanságával lehet megmagyarázni. Csak a hivatalos Epoca őrzi meg nyugodt hangját és azt ajánlja a népszövetség titkárságának, hogy a litván jegyzéket tüntesse el a papírkosárban. A Glos Pravdy félreveri a harangokat és azt Írja, hogy Vol* demaras újból provokálta az egész világot, A litván gyufa — Írja a lap — megint arra készül, hogy uj háborút lobbantson lángra és ezért olyan gyorsan, amint csak lehetséges, el kell oltani. Voldemaras- nak az a taktikája, hogy Lengyelországot addig ingerelje, mig eddig megőrzötl nyugalmát elveszíti és katonai rendszabályokat alkalmaz a zavargó szomszéddal szemben. Másképp nem lehet megmagyarázni az utóbbi időben a határ mentén rendezett incidenseket. - . . A munkanélküliség nagy vitája az angol parlamentben MacDonald és Baldwin párharca — A miniszterelnök szerint a munka* nélküliség a racionalizálás következménye London, julius 25. Az alsóház tegnapi ülésén kezdődött meg az a feszült érdeklődéssel várt vita, amely az angol munkáspártnak a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványához kapcsolódik. A munkáspárt ebben a bizalmatlansági indítványban tudvalevőleg szemére veti a kormánynak, hogy semmit sem tesz a növekvő munkanélküliség leküzdésére. A bizalmatlansági indítványt elsőnek a párt leaderje, Ramsay MacDonaid nyitotta meg, aki megállapította, hogy a kormány négyévi hivatali működése alatt semmit sem tett a munkanélküliség leküzdésére és különösen a bányakerületekben uralkodó nagy szegénység enyhítésére. A munkanélküliség aránya az 1924. évi ja- niusi 9.B százalékkal szemben 1928 júniusában 10.8 százalékra emelkedett. Négy évvel ezelőtt azonban a munkanélkülieknek meg volt a reményük, hogy újból munkához juthatnak. Ma azonban legalább kétszázezer munkanélküli az előtt a tragikus sors előtt áll, hogy egyáltalán nincs reménye munkahely elnyerésére. A munkaügyi minisztérium külön bizottságának jelentéséből kiderül, hogy a hajóépi- tési iparban és a textilipar egy részében, különösen a gyapotiparban tartósan túlsók munkaerő mutatkozik. MacDonald különösen elítélendő ténynek tartja, bogv Angliában ma a spekuláció jövedelmei nagyobbak, mint az ipari tevékenység jövedelmei. A spekuláció és az effektiv munka viszonyának ez a változása az egész nemzetre súlyos következményekkel jár és főoka a fennálló s egyre növekvő munkanélküliségnek. Beszédének végén MacDonald heves támadást intézett a kincstári miniszter ellen, hogy költségvetési javaslatai az angol munka- piacra sok tekintetben hátrányosak. Feji égetéseit azzal a megállapítással zárta, hnerv a munkanélküliség problémáját csak úgy lehet megoldani, ha az angol ipar tevékenységét megélénkítik és gondoskodaz angliai. Ha mi nálunk is olyan komolyság uralkodnék a politikai körökben az összes társadalmi rétegeket érdeklő kenyér problémák iránt., mint Albionban, akkor a parlament ülésein nagyon is szükségesnek volnának az olyan komoly felkészültségű viták, mint aminők tegnap este folytak le a Westminster pompás épületében. Sziovenszkó és Ruszinszkó gazdasági bajai azonban igen ritkán kapnak parlamenti fórumot, a legégetőbb problémák a deputációzás útjára terelődnek, amelyeknek értékéről nagyon lesújtó véleményünk van. És vájjon megtette-© a csehszlovák kormány azokat a szükséges intézkedéseket a szlovenszkói és ruszinszkói ipar felsegélyezésére, amelyek, lia nem is szüntetnék meg a gazdasági krízist s ezzel kapcsolatban a munkanélküliséget 1 teljesen, de jelentékeny mértékben enyhítenék azt? Az angliai munkanélküliség rohamos növekedése annak a következménye, hogy njabban, különösen a széniparban, jelentős racionalizálások folytak, vagyis a termelést modernebbé tették, ami sok munkáskezet tett feleslegessé. Ebből következnék a szlovenszkói munkanélküliség is? Ezt aligha állítja valaki. Nálunk neim racionalizálják a gépeket, hanem leszerelik azokat és ócskavasként adják el. Angliának legfontosabb ipara a széinipar, tehát az angol kormány a szén fuvartételét szállítja le. A szlovenszkói és ruszinszkói gazdasági életnek lényege faipar. Évről-évre követelik fatermelőink a fuvartételek helyes mérséklésiét, mindezideig azonban olyan kevés történt ebben az irányban, ami csaknem a semmivel egyenlő. Ugyanez vonatkozik a többi iparágra is. Az OTgol kincstár lokális adókönnyitésekkel siet azoknak a kerületeknek segítségére, ahol az iparnak ezekre a könnyítésekre szüksége van. Vájjon Sziovenszkó és Ruszinszkó nem azok a területek-e, amelyeknek elsősorban volna szükségük ilyen lokális adókönnyítésekre? A párhuzamot tovább is folytathatnók, de ennyi is elég, hogy a címben kifejezett paradoxont igazoljuk. Ezek után sóhajtva huzzuk alá egy német nemzetgazdásznak az angol munkanélküliségről irt legutóbbi cikkében tett megállapítását, hogy boldog az az Anglia, ahol a munkanélkülieknek olykor-olykor beafsteakre is telik, ha nemi is hazájukban, hameim az angol lobogó alatt fejlődő dominionokban és gyarmatokban.
