Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-03 / 150. (1777.) szám
íKE8^-MAG$^T¥rrmi® 1928 juKus 3, kedd. műsoron kívül írja: MÁRAISÁNDOR — Modern templom — Berlini lapok bírt adnak róla, hogy Hermánál Sandkuhl végre befejezte a Lujza ki- rályinő-emléktemploim belső díszítésiét s a temiploönot legközelebb be is szentelik. Ez az első teljesen modem díszítésű temiplom Európáiban: a falfestmények Krisztus életének és kinszenvedés'ének jeLentékenyebb mozzanatait adják vissza a mi időink banális kosztümjeinek stilizáláséiban, úgy, ahogy az Evangélium szereplői ma öltözködnének ezen a földön: tehát Mária és József mint munkás- asszony és proletárférfiu, a Hegyi Beszéd hallgatói., ahogy ma egy klubban vallásfilozófiái előadást hallgat a közönség és igy tovább. Képzel jük el Pilátust mint gyanmatügyi miniszterté’s a római katonákat, mint robaim- siisakos ezredeket s Barabást stráfos fegyenc- ru'hában. Minden a megcsináláson múlik, mert az ötlet önmagában nem uj, még kevésbé frivol; a középkor, a renaissance nagy mesterei előszeretettel öltöztették fel a szent képek figuráit a maguk epoque-jának viseletéibe. Az egyházi hatóságok a berlini Lujzáéin lék templom esetében meghajoltak Sandkuhl érvelése előtt, hogy ez a modern interpretáció közel hozza a modem emberhez az Evangélium nagy szereplőit s a vallásos érzés elmélyülését semmiben nem akadályozza az, ha az oltárképen a Miegváltó nem az ókor feihérkendős peplumában, hanem a szegény emberek modern utcai viseletében áll a hi- vők szeme előtt. Almi emberit érez a hivő a. Megváltó figurájában, az ebben az interpretálásban emberibb lesz és közelebb kerül; s az Ideál merni szenved, akár peplum- ba, akár zakóba öltöztetik. Kicsit német dolog ez, van benne jó is, van benne trükk is, van benne elmélyülés és vau benne mache. Úgy képzelem el, hogy első pillanatban bizonyára frappiroz és nagyon érdekel. Berlinben láttam Januings frakkos Tartuffe-jiét annak idején, Londonban láttam a frakkos Hamletet, aki trenchxoat-al a karján sétált a pályaucvron s várta az atya szellemét. Mindez inkább mellbevág, mint közeihez. Talán meg kellene szokni Lehet, hogy három nap múlva természetes, dte biztos, hogy egyelőire hozzászokott a szemléletünk bizonyos kosztümökhöz, beidegzettünk a vallás s az emberi történelem nagy figuráival kapcsolatban egy korszerű kelléktárat, amit csak nehezen lehet nélkülözni. Másrészt igaz az is, hogy minden kor a maga Ízlésével öltöztette fel az isteneit: a görögök füzért fontak az istenek homlokára é® legszebb peplumaik- kal borították Zeusit, a rómaiak hímzett tunikába göngyölték Jupitert, Wotan állatbőrökkel borította testét s a magyar Hadúr lovon járt. Az emberi figurákkal hasonló kötöttségben élünk: Napóleont nehéz elképzelni szalmakalapban és pepitamijh álban, holott nem lehetetlen, hogy nagy melegben ma igy sétálna a Tuilleriákban s Werbőczy egészen biztosan kihajtott, kemény gallért és gömbölyű, kame- olgoimbos kézelőket viselne ma, mint az öregebb és magas rangú magyar bírók általában. Közelebb hoz az ilyesmi? Látni kellene és meg kellene szokni. Shaw történelmi drámában csinálja ezt, mikor Johannát vagy Ororn- wellt a mai ember argonjával és idegrendszerével ruházza fel. i Szén télé tű és titokzatos -Péter Altenberg, aki misztikus emelkedettséggel sétált szan- dálcipökben ezen a földön, Bées kávéházaiban s az emiberek sorsának jobbrafoirdulásán törte a fejét, egy építésznek, aki Péter halála után elhagyta Bécset és Párisiban költözött, egy alkalommal elárulta titkos tervét, hogy modem emiberek részére modern templomot akar építeni. Már minden együtt volt, , csak a pénz hiányzott. Altenberg ezt a templomot Bécsben képzelte el, lehetőleg egy nagy tér közepén, kupolákkal, mert a kupola mindig emelkedett külsőt kölcsönöz egy épületnek; odabenn zajtalan liftek jártaik volna s a nagyvárosi ember belép a garderobeban felakasztja kalapját, a lift felviszi egy emeletre s ott beibocsátják egy félhomályos, végtelenül csendes, kipámázolbt páholyba, ahol nincsen semmi, csak magány, egy karos szék s naigyon csendes zene. Ezt a zenét hallgatja tiz percig, egy negyedóráig, lehunytja a sze- j mét s gondol valamire. A bűneire, vagy az erényeire, vagy Istenre, vagy embertársaira. Azitán feláll, a ruhatáriban visszakapja kalapját és aktatáskáját s kimegy az utcára tisztultab- ban és felírissültebhen . . . így képzelte el Péter, aki a maga gyengéd és tiszta módján szentéletü ember volt s vallásos lélek, aki sajnálta az embereket, igy képzelte el a modem templomot. Mindenesetre őszintébb igy s modernebb s templomosabb, mint Sandkuhl terve. De Péter nem volt német, hanem osztrák s nem volt professzor, hanem vallásos ember é& költő. A szabadság városa, ahol nincs önkormányzat Léván? a Gmam-memti magyarság központjában — Beszélgetés Kmoskó Béla dr.-rai, a lévai magyarság vezérével — Bocskayak és Abaiyak élnek a falvakban, ele egy szót sem tudnak magyarul — Más fórum hiányában kirakatba teszik az építendő nagy kórház tervrajzát ~ „A kulima legerősebb fegyverünk 1“ Léva, julius eleje. Léva a szolid emberek városa. Békés természetű, rendes polgárok élik itt a kisváros talán nagy emóciókban nem bővelkedő, de a maga ismerős miliőjében egyre megújuló, apró örömökkel tarkított életét. Kitaposott utakon haladt ez az élet századok éta, de a város dicséretére legyen mondva: ez az ut sose a húsos fazekak árnyékában kanyargóit, hanem mindig a függetlenség, a szabadság és az önállóság irányát követte, még ha ez az ut nehezebb, mtostohább, keményebb is volt. Léva büszke arra, hogy a magyarság a „kuruc város“ hangzatos névvel nevezte el. Meg is szolgálta a nevet. Mohács ulán Dobó István, az egri hős volt a vár ura, aki a ma is jó karban lévő kastélyt építtette a vár alatt, Rákóczi idején a fejedelem itt tartott haditanácsot Bercsényiékkel, a nagyszombati vereség után, a még kuruc Ocskay itt esküdött meg Tisza Ilonával, s Vak Bottyán, mikor a kurucok szerencsecsillaga hanyatlóban volt, saját katonáival romboltatta le a várat s tömette be árkait, hogy épen ne kerüljön sose német kézre. Negyvennyolcban 118 honvédet és 435 nemzetőrt adott a város Kossuthnak. A nagysallói győzelem eebesültjeit a városban ápolták a a lévai temetőhant őrzi az ott elpusztult magyarok porait Később sem változott a város: a kormányok se igen támogatták: Lévával szemben igy kapta meg Aranyosmarét a megyeszékhelyt: a függetlenségi elvekért áldozatot is kellett hozni. S ma? •©Ennek a szabadságszerető, függetlenségi városnak nincs még képviselőtestülete sem. Kinevezett intézőbiztost ültettek a város nyakára. Még szerencse, hogy az illető jóravaló ember s nem él vissza a fonák helyzettel. De a demokrácia nagyobb dicsőségére a város az abszolutizmus gúzsába került. A tradíciók élnek. A hatalom pedig mindig erőszakhoz nyúl, ahol nem boldogul. Léva jellegzetessége, hogy az aránylag nagy város kicsiny területen fekszik. Szinte parányi telkekből áll. Alig van telek Léván, mely 200 négyzetölnél nagyobb lenne, a legtöbb telek alig 150 négyzetöles. A magyarázata ennek egyszerű: a mai Léva helyén századokon át a Garam ingöványai és mocsaras bozótjai terültek el. Léva ma is alacsonyabban fekszik, mint a Garam színe, itt a Garainvölgy egyik legmélyebb pontja. A hegyek nyúlványaiból azonban a mocsár közepén egy erős sziklatömb ugrott ki: ide épült a vár, melyet csak egy oldalról, egy keskeny ösvényen lehet megközelíteni. Aki a mocsár felől közeledett a várhoz, azt, lett légyen lovas vagy gyalogos, elnyelte az ingovány. A város tulajdonképp pár kilométerrel odébb a szőlőhegyek alján feküdt. Mikor az ellenség közeledett, a lakosság bemenekült a várba és a palánkok mögé. Lassan irtották a bozótot e meghódították a palánkon belül a vad területet. Szűk volt a hely: minden talpalatnyi föld aranyat ért a sáncon belül. Az árvizektől sokat szenvedett várost ettől a csapástól a vizszabályozó társulat mentette meg, mely a Perec-csatorna, a Podluzsanka, a Szikince és az ördögárok szabályozásával lecsapolta a mocsarakat s most már tökéletesen elvezeti a tavaszi ée őszi víztömegeket. 1908 ’óta itt nem is volt árviz többé. 0Ki* kalauzommal. Scbnhert Tódor kedves, eleveneszü oserkészfiával elindulunk megkeresni a lévai magyarság vezérét, Kmoskó Béla dr.-t. Vasárnap délután van, valahol a zöldben lesz. Tényleg a Felsőkertben leljük: szamócát szüretnek. Kmoskó Béla dr. tipikus magyar ember. Tekintete, mozdulata, tartása elárulja, hogy milyen lelket hord ez a gerinces magyar. Nem melegszik könnyen, de ami egyszer közeljött a szivéhez, azt őrzi, védi, segíti. Mint a magyar nemzeti párt lévai körzetének elnöke kimagasló egyénisége a garamvölgyi magyarságnak, Léva életében is vezérszerepet tölt be mindenki szeretetében és megbecsülésében. Elnöke többek között a Lévai Kaszinónak, melyet Schubert Tódor igazgatóval együtt a város kulturális központjává neveltek, egyháza életében a világi elnök szerepét tölti be, ügyvezető elnöke a Podluzsánka és Szikincze Patakszabályozási Társulatnak stb. Éles szem, széles körültekintés, meleg, érző szív és áldozatkész szerető lélek jellemzik. Felejthetetlen kedves perceket töltöttem vele a ,',Kákán“, a Felsőkert pompás kilátóján, ahol közvetlenül, szivesen magyarázta nekem a vidék nevezetességeit, Léva életét és küzdelmeit s a Garam-menti magyarság mai történelmét. A két kert, melyeket naponta felkeres, mintaszerűen van megdolgozva: egyetlen fiatal szőlőtőkén 32 nagy fürtöt számláltam meg, látszik rajta, hogy ■gazdája szereti. Leültünk a fehér lócára. A nap hanyatlóban volt. Szemközt jövő sugarai a Garamvölgyet s a várost egy különös szin- tengerrel bontották el. Délnyugatról idelátszanai a Neszmélyi, délről az Esztergomi és a Börzsönyi hegyek, a lévai öblöt a Siklós lejtője zárta be. A falvakról beszélgetünk. Sok érdekes dolgot tudok meg. Északnak Bzlovák, délnek magyar községek fekszenek. A szlovák községek egy réaie is régi magyar település, csak elszlovákosodtak. Ott van Horhi a Szikincze völgyében, szinma- gyarok lakták. Vagy hatvan esztendeje szlováko- sodott el, a legények szlovák asszonyokat hoztak a faluba. Kiskereskény és Nagykereskény földesúri birtokok voltak, az olcsóbb munkaerőt keresve szlovák cselédséget hoztak északról, lassan átváltozott a község magyar jellege. Ott van Csánk, ősrégi magyar település, ma szlovák. A faluban Bocskay és Abafy nevű parasztokat találni* egy szót sem tudnak magyarul. Ide jöjjenek még az erőszakos elmagyarositásról beszélni?! 0Két eltűnt községről hallok: Óbori és Felső- szecse közt feküdt Leck község, már csak „a lecki-kertekalja" dűlő és néhány Lecky nevű ember őrzi az emlékét; elpusztult a Lévától nem cnessze fekvő Barátka is, még a törökök dúlták fel. Magyar községek voltak, harcoltak, verekedtek az ellenséggel, s helyüket, mikor kidőltek, elfoglalták a leszivárgő szlávok. Jelenleg földreformnak hivják e folyamat mesterséges folytatását, amely e vidéken is a szokott eszközökkel dolgozik. Egyesek nagy komplexumokat kapnak, a nép közt alig kerül valami felosztásra, az is, ami kerül, leginkább csak földbérlet alakjában. Ellenben a „Lászlőmüve"major mellett egy volt turóci jegyző vagy 800 holdat kapott egy darabban, a kiskéri Majláth-birtokból alig 100 holdat osztottak szét az igénylőknek, de egy Drdos nevű zólyomi parasztember 3—400 holdas birtokot kapott belőle, — állítólag azért, mert nemzeti érdemei vannak. Garamközön egy ilyen ujföldesur eladta a maga földjeit, azonban rövidesen rá kapott — a földhivataltól. •0A város nyakán kinevezett intézőbiztos ül. A város autonómiája fel van függesztve. így persze a tervezett uj többszázágyas kórház tervét, melyet a régi katolikus temető helyén, a „Káka" oldalában fognak felépíteni, egyéb fórum hiányában úgy ismertették a lévai közönséggel, hogy egy kereskedés kirakatába függesztették ki. A tervrajz, melyet a képviselőtestületnek kellene bemutatni, igy kirakatba került. Mindenesetre „nyilvánosság" álé. Nagy hiánya a több, mint tízezer lakása városnak, hogy nincs vízvezetéke és kar naüzációja. így a Káka alján lévő utcák abban a kellemetlen helyzetben vannak, hogy a kórház, a nagy tanítóképző és a most épített állami tisztviselőpalota saját kanalizációjuknak közös főcsatornáját egyszerűen bevezették a patakba s igy közegészségügyi szempontból veszélyeznek egy egész városrészt. 1 A szőlc&ertek alján még a levegőt is megrontja ez a mindenképp reparálást kívánó különös eljárás. A város kulturális és társadalmi életéről t s egyleteiről nemrégiben számoltunk be. I' csak annyit említsünk meg, hogy az ifjúsági élet szervezettsége még sok kívánni valót hagy hátra. Egy szinmagyar városban, ahol igaz, már nincs magyar gimnázium, — nincs például egyetlen magyar cserkészcsapat sem. Egyidőben volt egy ilyirányu kezdeményezés, de ma sem* diákifjuságnak, sem az iparos- és kereskedőifjuságnak nincs megfelelő ifjúsági szervezete. Ezen a hiányon Léva magyar társadalmának rövidesen segíteni kell: tessék Érsekújvár mintájára megszervezni legalább egy iparos- és keresbedőifjakból álló cserkészcsapatot! Az ifjúság megszervezése és nevelése nélkül minden magyar munka kntba dobott kő. ^ Különösen itt, ahol a város lakosságának zömét az iparos és kereskedő polgárok ezrei ab kotják, és — bátran mondhatni, — Léva abban a szerencsés helyzetben van, hogy — nagy vidék fölött rendelkezvén — élete pezsgő, lüktető, kereskedelme szolid alapokon álló, erős és aránylag alig volt rázkódtatásnak kitéve: itt, ahol minden nehézség és küzdelem dacára itt anyagilag is megállja helyét a magyarság.-©• \ Ami Léva politikai életét illeti, csak annyit, hogy legerősebb pártjai a magyarságnak vannak,- dacára, hogy a kommunisták a földreform következtében az egész vidékien jó talajt találnak. A lévai zsidóságról érdeklődve, mely főleg a kereskedelmi életben foglal el előkelő szerepet, Kmoskó Béla dr. igen szépen nyilatkozott: — A lévai zsidóság igen nagy értéket képvisel: intelligens, derék, megbízható és szolid alapokon álló kereskedő emberek, akiknek ma-: gyár cemzethiisége kétségen felül áll: bár van egy ügynevezett „zsidópárt" is, a zsidó vallásu lévai magyarok oszlopos tagjai a magyar kultúrának, igazi modern magyar emberek és kiveszik részüket nemzetük küzdelmeiből. Ennek a szolid, becsületes szellemnek köszönhető, hogy a legnehezebb időket Léva gazdaságilag megingás nélkül bírta ki és élte keresztül. •0- 1 Végül a Társadalmi Egyletek Szövetségének kongresszusa kerül szóba: Kmoskó Béla dr. meleg hittel ezeket mondja:' — A kongresszus sikere nagy örömmel töltött el. A magyarságnak egy táborban a helye: mint ennek az egységnek első gyakorlati bevezetését örömmel üdvözlöm a szövetséget és sikert kívánok munkájához. A politikában, úgy látszik, nem könnyen tud összejönni a magyar. Itt van azonban a magyar kultúra széles mezeje, ezen találkozhatunk, össze- > foghatunk. 11 A magyar kultúra megvéd, mozgat, lendít és ma, hiszem és vallom, a leghatásosabb és legerősebb fegyverünk az életért vivott harcban. jer Indulunk a szőlőből. Egy kedves jelenet következik: Jónás Imre,; alsőgyőrödi plébános, az országos keresztényszocialista párt lévai kőzetének országos nevű elnöke jön föl a kerti utón, hozzá. A két pártelnök meleg szeretettel, kar a karban, testvéri barátsággal vidáman indul a városba. Itt meg van az egyetértés: évek óta tart a" lelkűkben, bár az egész magyarság * le tudná mintázni. , Esfp még megnéztük Ivánéi? bucsujátékáí. Magas klassz^u művészetet produkáltak és meleg sikerük volt. Léván 6okáig fognak hiányozni. <3jrőrjr De**ő. 4 így fiatalít és szépít a t Cerali-cféne Soraü-puiler Goi’SlI-szappan Ffflerakat » ö S. 8. . rénérv. Vörös Rák győgytár, Bratislava. \ ............ . ........ . , .......................................... Kel etszlovenszkő nagyobb városában egy üzleti | könyvgyártásra berendezett vonalózó intézettel j kapcsolatos, jól bevezetett könyvkötészet betegség miatt eladó, esetleg egy intelligens képzett szakember | megfelelő tőkével betársulhatna. Megkeresése- | két a kiadóhivatal „üzlet" jeligére továbbit. I
