Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-03 / 150. (1777.) szám

1928 julius 3, kedd.

T>Kx:caa-7V\AoteR-CTKLai>

Masaryk: A nemzetek és államok közti

nézeteltéréseket lojális megegyezéssel leket megoldani

1 köztársasági elnök beszéde a legionisták kongresszusán —

Beüss beismeri Csehszlovákia politikai és gazdasági exponáltsálát

Prág\a, julius 2. A szocialista vezetés alatt áll ló csehszlovák légionárius-szövet ség tegnap tartotta Prágában országos komgresz- szusát. A kongresszus kimondott célja az országos jarbilánis ünnepségek keretén belül való demonstrálás volt, rejtett célja pedig az, hogy a légionárius szövetséget a szocialista pártok vizeire hajtsák. Ezért a jobboldali,i lapok határozottan kifogást emelnek a kongresszus összehívód, mint Klofács, Markovics és Patejdl ellen, akik szerintük ,-nem képviselhetik a csehszlovák nemzet egészét1*. A résztvevők számára nézve a becslések eltérők. Előzetesen harmincezer résztvevőről beszéltek, de a Národ megbízható, pontos becslése szerint csak 13—14 ezer légionárius vett részt a vasárnap délelőtt megtartott felvonuláson. A menet a volt légionárius ezre- dek beosztása szerint toborzódott s minden ezred maga ©lőtt vitte jeltáblákon azon helységek nevét, ahol az ezred ütközetet vívott. A hadseregben, a csendőrségnél és határrend őrs égnél szolgáló volt légionáriusok mostani egyenruhájukban vonultak föl.

A fölv óimul ásnál óriási rendőrkészültség asszisztált, mely elejét vette minden rendzavarási kísérleteknek, amire a kommunisták előre készültek. A rendőrség az Óváros- háza-térre vezető utcákat teljesen elzárta, úgyhogy az Óvároshoz-téri befejező aktus a szó legszorosabb érteimében a közönség kizárása nélkül zajlott le.

Masaryk elsők a légianárii: sokhoz

Masaryk köztársasági elnök fogadta a legionisták hódolatát és többek közt a következőket mondta:

— Mi békét akarunk, szükségünk van a bekérő, hogy a köztársaság konszolidálódjon. A béke után azonban nem gyengeségből áhítozunk, hanem abbéi a meggyőződésből, hogy Európa háború utáni rendje a háború előtti állapottal szemben fejlődést jelent és lehetőséget nyújt arra, hogy az esetleges nézeteltéréseket nemzet és nemzet között, állam és állam között lojális megegyezéssel lehet megoldani. Ez Benes külpolitikájának az értelme.

— A demokratikus köztársaságnak meg kell valósítania a politikai és a szociális igazságosságot. A demokratikus köztársaságot mindenütt és mindenki ellen védeni fogjuk.

Az ©lmok szavait hosszantartó tapssal fogadták, utána Markovics volt miniszter felolvasta a légionáriusok mianiíésstumát, amely többek között

követeli az állam és az iskola elválasztását az egyházaktól.

Az államot a huszita elődök és a nemzeti

forradalom szellemében kell a népkor arány élvei szerint vezetni, hogy a diemoíkrácia gazdasági téren is megvalósuljon.

Legionisfa klsantaat

A délutáni órákban a légionárius-házban a jugoszláv, román és csehszlovák légionáriusok képviselői határozatot fogadtak el, mely szerint a három ország légionáriusai'

Súlyos vasul szeracísétlenség Svájcban

Zürich, julius 2. A berni vasútvonalon szombaton este súlyos vasúti szerencsétlenség történt. A nagy esőzések következtében a lauterbrunni völgyben egy hegyi patak any- nyira megduzzadt, hogy WiWerswil állomás közelében elszakított egy hidat, közvetlenül azelőtt, hogy az Interlakenből elindult vonat az elsodort hídhoz ért. A vonat mozdonya, podgyászkocsija és két személykocsija a zugé hegyi patakba zuhant, mig a többi négy személykocsi és a hátsó mozdony a sínpáron maradt. A vasúti személyzet közül a fűtőn kívül, aki súlyos sérüléseket szenvedett, alig néhány sérült meg könnyebben. Az utasok közül egy lauterbrunneni nő meghalt, egy másik pedig koponyacsonttörést szenvedett. Hét súlyos sebesültet az interlakeni kórházba szállítottak.

Csehszlovákia szerződéseivel olyan pozíciót; teremtett magának, amelyért sokan félték© nyék reá.

Csehszlovákia földrajzi fekvésénél fogva úgy politikailag, mint gazdaságilag mindig exponált helyzetben lesz s éppen ezért Középeurópában az a missziója, hogy szociális és kulturális téren az uj államok és a kis nemzetek közt az első helyre kerüljön.

Azt kívánom — irjia Benes —, hogy a legio- nisták mérlegeljék azt a tényt, hogy az elmúlt két évben az első nagy és komoly belpolitikai válságot éltük át. Ezekben a piHa- nafoiEBan mindén gyengénk és ellenségünk megmutatkozott. Ezért az akkori személyi és párt harcok többet jelentettek, mint csak egyszerű személyi és pártharcokat.

„Ne szeressük sohasem azt, ami elválaszt, hanem csak azt, ami egyesit”

üimsslmid Géza dr. szenátor érsekulvári beszéde a közigazgatási reformról, a magyar kérdés aktuális belpolitikai is- nemzetközi vonatkozásaira is

a stiQmmzkm magyarság együftmüködésérőr

Érsekújvár, julius 2. Amint vasárnapi számunkban már jelentettük, az országos ke- resztényszocialista párt érsekujvári munkászászlajának fölszentelésével kapcsolatban nagyszabású politikai népgyülés is volt, amelyen a pártoknak több törvényhozója nagy jelentőségű politikai beszédet mondott. Tudósításunkat utólagosan kiegészítjük Grosschmid Géza dr. közérdekű beszédének részletes ismertetésével.

Általános érdeklődéssel és lelkes helyesléssel kisért beszédében Grosschmid Géza dr. szenátor mindenekelőtt a közigazgatási reformot részesítette tárgyilagos kritikában. A szlovák néppártnak a reformmal kapcsolatos szerepéről beszélve többek között a következőket mondotta:

Hliakíék és a közigazgatási reform

— A szlovák néppárt ország-világ előtt szégyelheti magát, hogy a tartományi elnökök mielőbbi kineveztetése kedvéért

Szlovenszkó és Ruszinszkó ily lealázó kezelésébe belemet.

— Nem akarok itt most újra és részletesen visszatérni arra, amit már a törvény- hozás házában és egyebütt is, többször és részletesen kifejtettem, hogy ez a reform nem sürgős, — békeszerződésellenes, —- és eredménytelen kísérlet lesz. De hogy igazuk volt mindazoknak, akik ezt és pedig nemcsak a mi pártjaink, de cseh és német részről is kifejtették, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a választásokat általában elhalasztják, elhalasztják pedig különösen azért, hogy a jubileumi ünnepélyek hangulatát a választási szenvedélyes pártharcok és elégedetlenség ne zavarják. Inkább legyen ebben az országban, de különösen Szlovenszkón és Ruszinszkón, az életbeléptetés dacára minden csendes.

— Hogyan, hát vannak itt olyan néprétegek, akik az ünnepi hangulatot elégedetlenségük keserveivel megzavarnák, annak a választások alkalmával és szavazataikkal kifejezést adnának?

— Ugylátszik, nagyon is jól tudják, hogy van az elégedetlenségre száz és ezer ok, ám az annak leplezésére választott mód, nem sok politikai gyakorlatra és tapintatra vall, inért ép ezzel az eljárással, az egész Szlovenszkó és Ruszinszkó lenézésével, semmibevevésével keltették fel nemzetiségi kü- lömbség nélkül az országrészek minden önérzetes lakójának jogos felháborodását.

— Csak a szlovák néppárt kormánytámogató része hirdeti, hogy ez egy lépés az önállóság felé, — szivükben, valószínűleg, ők maguk sem hiszik ezt.

íme ide jutott a pittsburgi szerződés, ide juttatta a néppárt rövidlátó párt- szenvedélye az autonómia reménységét!

— Hogy a majdan megtartandó választásokban mégis teljes erőnkkel, minden szavazatunkkal részt veszünk és részt kell vennünk, annak távolabbi oka és célja, hogy arra a lehetetlen jogállapotra, amelybe belejutottunk, mindig reá mutathassunk, hogy az ellen mindig tiltakozzunk és az e fajta kormányzást a legéberebben ellenőrizhessük, — a közelebbi pedig, hogy e tartomány- gyűlési választások alkalmával

többszázezernyi szavazat bizonyítása,

hogy ezzel a kormányzati rendszerrel

joggal vagyunk elégedetlenek, hogy az általunk hangoztatott panaszok nem irredenta fészkelődések, hanem a nép legszélesebb rétegeiből felhangzó fájdalmas kiáltások.

—• Minél több embert juttatunk be az országos képviselőtestületbe, annál erősebb és h&tékonyobb lesz a tiltakozás és ellenőrzés lehetősége, még a törvény szűk keretei között is, mert e feljajduiások hangja kell, hogy végre eljusson azok fülébe is, — akik ma egyáltalán ránk se hallgatnak, — vagy nem akarnak meghallani.

— Nem hallgatnak egyáltalán mireánk, akik a hatalmon vannak, — nem akarnak meghallgatni, akik a hatalomból csak maguknak szeretnének minél nagyobb darabot kihasítani. Az első kategóriába tartoznak a csehek, — a másodikba a kormánytámogató németek és szlovákok.

fi sziMSéfasémetek külön Htja

— A szudetanémetek, dacára annak, hogy az elmúlt tiz esztendőben, sokban közös volt a sorsunk, sőt közös ma is, nem ismerik a mi viszonyainkat, nem is igen érdekli őket. a mi sorsunk. Nekik más az ütjük és más az érdekük. Az ütjük az, hogy a szomszédos nagynémetországi és osztrák- németekre támaszkodva, kulturális életüket ezekkel együtt éljék, — érdekük pedig, hogy gazdasági helyzetük lehetőleg ne rosz- szabbodjék, hogy azt feljavítsák és újból kiépítsék. Ez utóbbiakban számtalan érintkező pontjuk, közös érdekük van, a százados együttélés folytán, a csehekkel, — a csehek pedig e közös érdekből, de a hatalmas szomszédra való tekintettel is kénytelenek engedni a kulturális és társadalmi élet terén.

— Helyzeti előnyük az is, hogy nagyobb területen, zárt tömegekben, az ország őslakosságához mérten is jelentékeny számban élve ott, önmagukban is mellőzhetlen tényezői a régi Cseh- és Morvaország és Szilézia lakósságának és igy a csehek, nem szívesen bár, de mindinkább számolni kénytelenek az ő igényeikkel. Ebben az eszmekörben forog a politikai életük is, ezért beszélnek mindkét nemzet vezető politikusai csak a cseh- német kérdésről, és törődnek oly édes-keveset azzal, hogy velünk az államban mi történik.

— Épp az adott helyzetből kifolyólag alakul ki hasonló egymásrautaltság Szlovenszkó népei között, ám ennek felismerése késik, azért, mert a szlovákok egy része a kormánytól remélt, de eddig még igen soványnak bizonyult támogatóitól még mindig többet vár, mint amennyit Szlovenszkó őslakosságának az elérhető munkája sokkal biztosabban meghozna. így hát

befelé teljesen magunkra vagyunk hagyatva,

és magára van hagyatva ez az itt fuldokló kicsi magyarság világpolitikai vonatkozásban is. A világ hatalmasainak kényelmetlenek a panaszaink, hát nem akarják meghallani.

1 Sfisaeitant és a magyar Kérdés

mert itt

— Középeurópa konszolidálásának sarkpontja — mondotta a továbbiakban Grosschmid dr. szenátor — azonban a magyar kérdés és ebből a magasabb szempontból Magyarország sorsának javulása, ha késik is, de el nem marad és ezzel kapcsolatosan javulni kell az utódállamok magyar kisebbségei sorsának is.

— A kisantant máskép vélekedik. Legutóbbi bukaresti konferenciáját az itteni sajtóviszonyok és a köztársaság védelméről szóló törvény korlátái között ugyan nem igen bírálhatom, de annyit talán mégis el lehet mondani, hogy a nyilvánossággal közölt eredmény nagyon sovány.

— Annyit ugyanis a konferencia nélkül is tudtunk és tudott a világ, hogy ők hallani sem akarnak egy betűnyi változtatásról sem.

Azonban a Prager Tagblatt minapi vasárnapi számában azt fejtegette, amit, úgy hiszem, itt Érsekújváron is el lehet mondani, hogy:

„a békeszerződésekben az is benne van, hogy bizonyos körülmények fennforgása esetén a békeszerződések módosítására is kerülhet a sor, tehát nemcsak Magyarország, hanem Anglia, Németország, Amerika, Itália és az osztrák részről a konferencia határozataival szemben legutóbb emelt óvások alapján hozzátehetjük, hogy Ausztria is igazságtalanságnak találhatja azt, ha e három — egy nagy katonai hatalomra (t. I. a franciára) támaszkodó — nj állam a béke- szerződésekből csak azt akarja kihalászni ami neki jó.“

— Azt ajánlja a csehországi németség jelentékeny részének ezen elterjedt orgánuma, hogy „ne kifelé hangoztassák az államok a „non possumus“-t, de befelé tartsák be a békeszerződéseket, juttassák érvénybe kisebbségi jogait és különösen: hogy itt Csehszlovákiában ne korlátozzák a magyarságnak nyelvi jogait, a hivatali állások betöltésénél pedig, kezdve a miniszteri állástól, számarányuknak megfelelően legyenek reájuk épp úgy figyelemmel, mint a szlovákokra (?) és végül, hogy a magyar parasztot világosítsák félj hogy gazdasági érdé-1

ke azt kivánja, hogy ide szítson, mert itt jobb a sorsa."

— Ennyi e cikkből. Rábízom mindenkire, hogy bírálja el, hogy a felkínált orvosságnak mekkora a gyógyító ereje. Ne vegye azonban tőlem senkisem rossz néven, ha minden egyébtől eltekintve, csak a németek és szlovákok eddigi „eredményei" alapján nem bízom az ilyen bóditó szer jótékony, hatásában.

— Csak azért idéztem e szavakat, hogy ime az a nem a mi sorainkból felhangzó szózat két dolgot állapit meg és ismer be: Az egyik az, hogy

a jövő alakulása nem egészen a kisan- tant határozataitól függő, a másik pedig az, hogy ahogy itt a magyarságot eddig kezelték, az ellentmond nemcsak az egyenlő állampolgári jogoknak, de ellentmond a békeszerződéseknek is.

— Hogy ez a helyzet megjavuljon, ahhoz nekünk még, — ha ez a csuda meg is történnék — nem miniszteri tárca, vagy egyébb magas hivatalok kellenek, nem is a magasabb gabonaár, hanem

az egyenlő jog, az egyenlő igazság, az egyenlő kulturális és gazdasági szabadság,

aminek a többi messziről megcsillogtatott érték csak természetszerű függvénye lehetne. A német, de különösen a szlovák példa azonban eléggé igazolja, hogy a gazdasági fellendülés alapja sohasem a vezetőknek jutó magas állásokból és a népnek odadobott morzsákból tevődik össze, hanem annak forrása: a népek szabadsága.

A szlovenszbúi magyarság Híja

— Mi azért vagyunk, nekünk az a küldetésünk, az a hivatásunk, azért harcolunk, hogy fajunkat, nyelvünket gerincesen fenntartsuk és a jobb magyar jövőt ezzel biztosítsuk. Az ilyen jóakaratnak tetsző tanácsok és kísérletezések minket meg nem szédítenek. A magyarság egy része, a sok hányattatás közt, népünk javának ez utón való szolgáltatása reményében egyszer próbált már közeledni a kormány felé, elindult

Benes az okfroj-válságról

Benes külügyminiszter a Národná Osvo- bozeni ünnepi számában ciikket irt, melyben elsősorban - rámutat a csehszlovák külpolitika „nagy eredményeire" és kijelenti, hogy

testvéri szövetséget kötnek s a legesélyesebben ©hitasitamak minden mozgalmat, mely a trianoni béke és az ezen béke által megállapított határok revíziójára irányul. A három állam határait védeni fogják és azok integritásáért minden áldozatra készek.

5

BEraxai