Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-21 / 164. (1791.) szám

BEaBBüfflHXVSEW-W , tatán *umssisgMm£i£ti.*L 1928 )iilim 21, Mombat Englis sürgeti lemondásának elfogadását Csak tea! atejilk Englis utódját kinevezni — általános kormányrekM- stmkdft lései a szlovák néppárti sajtó — Englis cikksorozatban válaszol az agrárpárti Venkovnak, amely folytatja támadásait Prága, Juli.us 20, Englis pénzügyminisz­ter lemondásával kapcsolatban a helyzetet általán osságban úgy Ítélik meg, hogy a köz- társasági elülök valószínűleg őszig n>etm veszi tudomásai 1 Englis lemondását s addig a pénzügy misztérium vezetésével Vlasók osztályfőnököt bízzák meg. így csak ősszel kerülne sor a kérdés végleges rendezésére. Ha addig nem sikerül Englist maradás­ra bírni, úgy utódjául Vlasák osztály- főnököt fogják kinevezni. Englis környezetéből viszont azt a hirt ter­jesztik, hogy Englis ezt a megoldást elutasítja és ra­gaszkodik ahhoz, hogy lemondását a leg­sürgősebben fogadják el. Englis távozásával, foglalkozik a Slovák, a szlovák néppárt hivatalos lapja is és azt írja, hogy Szlovensskó nem nagyon sajnálja Englis távozását, mert szomorúan emlékszik vissza a körmöobányai pénzverde ügyére. A szlovák képviselők és miniszterek hiába igyekeztek meggyőzni Englist Szlovensz'kót illető álláspontjának helytelenségéről, ezt egyetlenegy esetben sem 'sikerült: elérniük ■és Szlovenszkó részére minden elért fillér­ért valóságos harcokat kellett vívniuk. En- glis távozása után már három miniszteri tárca lesz ideiglenesen betöltve, és pedig a miniszterelnökségi, a pénzügyminiszteri és ia belügyminiszteri; ez utóbbinak minisztere Ugyan,is december elsején elfoglalja morva­országi országos elnöki állását. A kormány rekonstrukciójára tehát sor kerül és általános az a kívánság, hogy tiszta par­lamentáris kormányt alakítsanak szakembe­rek nélkül. A másik oldalon igen furcsa az agrárpárt viselkedése — irjia a Slovák , amelynek jelenlegi vezetője, Hodza minisz­ter kampányt indított annak érdekében,, hogy a szocialistákat a kormányba fölve­gyék. Ez a kísérlete azonban a többi koalí­ciós pártoknál ellenállásra fog találni. „Lehdséges-e nálunk tárgyilagos wlta ft@EuiefQazdasácit kérdésekről!" Megírta a P. M. II., hogy Englis és az agrárpárt közölt egy a Lidővé Novinybeu megjelent cikke miatt éleződött ki a viszony. Englisnek ugyanis szándékában volt egy cikksorozatban a legfontosabb gazdasági problémákkal foglalkozni, a Vemkov azon­ban már az első cikk megjelenése után azon­nal éles támadásba ment át és kierőszakolta ezzel Englis lemondását. A pénzügyminisz­ter o sajtó terén is fölvette a feléje dobott keztyüi g ma megkezdte sajtókampányát, a Venkov ellen. Első cikkében, amelynek címe: „Lehetséges-e nálunk a tárgyilagos és tisztességes vita nemzetgazdasági kérdé­sekről ?“, azt inja, hogy a cukorgyárosok az­zal a követeléssel álltak a kormány ©lé, hogy az állam i bevételek terhére olyan ősz- szeget utaljon ki nekik, amely a köztársa­ság föld adójának a kétszeresét is meghalad­ná. Ezt azért követelték, hogy a cuJkorfmomiiók Anglia vámóvintézke­déseit parall cl i hálhassák, azaz hogy ezen állami támogatással a répaterme­lők a répa árát fölemelhessék anélkül, hegy az exportcukor árát is föl kellene emelni. Kötelességem volt — írja Englis — ezt a problémát bonckés alá venni:, mert minden válságnak az a megoldása, amelynek oko­zati összefüggéseit nem keresik, rossz és demoralizáló hatású. A cukor iparosok azonban a helyzet analizálása elől kitértek és egyedül csak az érdekelte őket, hogy mi történik a világpiacon, azonban teljesen figyelmen kívül hagyták a belföldi munkafelté­teleket. Fejtegetéseimnek eredményét több cikk.ben akartam nyilvánosság elé hozni, azonban csak 'az első cikkem jelenhetett meg a Lido- vé Novinybeu, mert a Venkov anélkül, hogy további cikkeimet bevárta volna, máris vá­laszolt. Kívánatos volna, hogy <egy ilyen nagyszabású problémát rendezzünk és a megoldás helyességét nyilvános vitával meg is erősítsük. M mezőgazdának legfőbb érde­ke eladandó termékeinek árát védeni és kevesebb érdeke fűződik ahhoz, hogy mit fo­gyaszt el a saját háztartásában. A kisgazdá­nak teljesen ellentétesek az érdekei a magy- birtokosokéival szemben. A nagybirtokos jövedelmének nagyrészét a gabonából szer­zi. A földreform felosztotta a nagybirtokokat és gyarapiitotta azokat a területeket, ame­lyeken közepes és kis birtokosok gazdálkod­nak, vagyis megszap őri tóttá azon föld telkek kvótáját, amelyeknek tulajdonosai jobbam VLASÁK dr osztályfőnök, a pénzügyminiszteri tárca legkomolyabb jelöltje. rászorulnak az állati termékek eladására. A mezőgazdasági termelés tehát teljes egészé­iben eltolódott és ennek következtében a me­zőgazdasági termelési politika súlypontja a vámvédelemben jutott kifejezésre. A mi­niszter ezután teljes egészében idézi a Ven­kov emlékezetes cikkét és bejelenti, hogy a legközelebbi számiban folytatni fogja a po­lémiát. A Venkov ujtoóE támadja Englist Az agrárius Venkov vezércikkben fog­lalkozik ma a pénzügyminiszter lemondásá­val. Elsősorban szemére veti Englisnek azt, hogy cikkeit ellenzéki lapban helyezi el Ezután azt írja, hogy maga a pénzügyminisz­ter is bizonyára azon emberek közé tarto­zik, akik nem hisznek a pótolhaftatlamság le­gendájában. A lemondásnak semmi tragiku­ma nincsen és egyáltalában nem veszélyez­teti az állam érdiekéit, ügy, mint másutt, ná- i lünk is hozzá kell szokni ahhoz, hogy az | egyik miniszter megy, a másik jön. Anél- ilcül, hogy Englis elméleti kvalitásait lebe­csülné, rámutat a Venkov arra, hogy Englis feladata a mostam kormányban lényegesen könnyű volt, miután az állam pénzügyi hely­zete már az ő minisztersége ellőtt is rendez­ve volt, vagyis egy értékes örökséget vett át. Englis miniszternek több fontos kérdés­ben nem voltak sikerei és ezek késztet­ték őt a lemondásra. A lap végül fölveti azt a kérdést, hogy váj­jon ki lehet elégedetlenebb, a pénzügymi­niszter az agrárpárttal szemben, vagy for­dítva, Az elégedetlenebb fél az agrárpárt, mert joga van panaszkodni amiatt, hogy a pénzügyminiszter a mezőgazdák érdekeit sok tekintetben elszabotálta. A párt mind­amellett türelmes volt és saját érdekeit hosszú ideig az államérdekek alá tudta ren­delni. «a*x5taapnB Az optársspöröen az egész magyar közvélemény Bethlen tegnapi nyilatkozata mögött áll Budapest, julius 20. (Budapesti sz»r­kesztőségüuk telefon jel értésé.) A magyaror­szági sajtó ma kivétel nélkül vezetőhelyen 'foglalkozik Bethlen István* gróf miniszter- elnöknek a felsőház tegnapi ülésén Vészi Jó- óef interpellációjára adott válaszával, amelyben a miniszterelnök— amint azt teg­napi számunkban bőven ismertettük, —' le­szögezte a magyar kormány állásipontját a magyar-román optánspörben. A Pester Lloyd, a Budapesti Hírlap A Nemzeti Újság, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap és áíi Újság kiemelik azt az önmérsékletet, amelyet úgy az interpelláló Vészi, imint pedig a választadó miniszterelnök ebben a kérdés­ben tanúsított, valószínűleg az ügy sikeres le­bonyolítása érdekében. A lapok egyöntetűen megállapítják, hogy a miniszterehiök válaszát az egész ma­gyar közvélemény helyesli. Egyetértenek a miniszterelnökkel abban is, uwu .mbbh—wwa hogy megbízik az angol fair playbeo. vala­mint abban, hogy Anglia szavát a válllt kö­telezettségekkel szemben sohasem szegte meg. A Népszava * a Magyar Hírlap helyeslik, hogy Magyarország újabb javaslatot terjeszt a román kormány elé a közvetlen megegyezés céljából, ha azonban ez a javaslat nem talál­na elfogadásra, akkor Magyarország ismét forduljon a népszövetségihez. A Népszava azt is kiemeli, hogy kevés a remény a 'békés me.f- egyezésre. A Magyarság azt követeli, hogy Magyar­ország a történtek után lépjen ki a népszö­vetségből. A cseh sajtó még hallgat Prága, julius 20. A prágai sajtó Bethlen István gróf magyar miniszterelnök tegnapi felsőházi beszédét ma reggel részletesen is­merteti, azonban komimén tárokat még nem fűz hozzá. §P§!T REGÉNY (6) Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY A főrendező intésére megmerevedett a menet és a roppant atelier szívverése meg­állt. — Több dühöt, Klein! A hátgerincek görbülete fejezze ki a dühöt! Az az ugrásra készülő állat energiáinak negyedik őrben ki­fejezett irányvonala. Tovább! A statiszták léptei alatt lengett a rop­pant dobogó, a felvevőgépek újra berregtek, az érverés újra megindult. Adoré Gtrnn fe­hér lepelben jött elő az öltözőből. — Csókolom a kezét — mondlba Berg a nagy zajban alig hallhatóan. A háromszáz- egyes képet, fogjuk elintézni, aztán kime­gyünk a Heliopolisba. Tehát kérem. Az a bizonyos prédikáció lesz megjátszva, amit már négyszer megmagyaráztam. Itt a szö­veg. Az ön intelligenciáijára bizom az egé­szet. Csak anyit szabadjon megjegyeznem, hogy a kétezredik év katakombáiban fog be­szólni, egy uj vallás kialakulásának kezde­tén. Az uj vallás: az ut a sziiv, agy és kéz között. A boldogság, a méltó ember sors vá­gyában. Hiszen tudja már ezeket a. fráziso­kat. Hol tartanak? — ordított most az ope­ratőrök felé. —. Kőtszáztiz méter! Elég! El'őké.-züliet a háromsz-ázegy©:; képhez. Adoré észrevette a műtereim egyik sar­kában Erdttheim nagy orrát. — Hát ez mit keres itt? — Valami öreg fe stőn őt mainagel — mosolygott Berg és kiélt arca nem tudta lep­lezni Adoréra vonaglő nagy éhségét. — Hogyhogy ? A díszlettervező közeledett. A púposok hektika s, pirosfoltos arcával, ma jóim szerű, hosszú karjaival. — Kérem, főrendező ur, nem bírok a diszletmesterrel. A világitó is tönkreteszi egész munkámat. Nézze csak! Furcsa, barlang szerű hátteret állítottak össze a dobogón, amely mintha keresztek szövevénye lett volna. — Kérem, én centrális projekcióra szá­mítottam, az operatőrök pedig perspektívá­ban akarnak dolgozni. Itt nem fér dűlhet ed minden. Itt nyugalomnak kell lenini. — Bízza csak rám, mester. Teljesen az ön álláspontján vagyok. A statiszták felvonulása újból megkez­dődött. Lépcsőzetes gyűrűkben helyezked­tek el, ,a kör középpontjába kockát állítot­tak, a szószék leegyszerűsített szimbólumát. Adoré Gbinn felállt rá. — Felvétel! Totál plán! — ordított Berg és a kurblizás megkezdődött. Adoré Ghiinn nyugodtan beszélt. Anni­kor arca fájdalmas kifejezést öltött, Berg fel ordított: — Premier plán! Előre! Az operatőrök előrenyomullak a gépek­kel. Egyikük olyan közel, hogy Adoré Ghinin szeme vagy keze elfoglalta az egész kép- nagyságot, a felvétel szinte belemélyedt a részletek mik rokuam ősz fiiba, — Seeonid plán! — hangzott ismét a ve­zényszó és az operatőrök most már azon fá­radoztak, hogy- Adoré Ghinn sugár termeté­nek nagyszerű kontúrjait minél plasztiku- salbban hozzák a lencsébe, a végsőkig le­egyszerűsített, nagy mozdulatokat pedig úgy helyezzék a térbe, hogy annak minden ré­sze éljen bennük. — Kész — mondta Berg. — Most beszél­jük meg a háromszáztizenkettes képet. Ez volt az a nagy ütőkártya, amit esz­tendők óta tartogatott az amerikai rendezők számára. Most ott voltak körülötte Németor­szág legjobb segédrendezői i és operatőrjei. Szorongva állták körül, mert jól tudták, mi­ről van sző. í r • A megbeszélés nem tartott sokáig. A segédrendezők és operatőrök elszól edtek, Berg pedig karonfogta az öltözőből elősietö Adó rét és .Erdtheimékhoz vezette, — Mos! jöjjenek és nézzék, lássák, ho­gyan verjük le egy cninéra obscurával Ame­rikát. Szeplős arcán diadalmas mosoly ült, szemeiben a szellem szikrája csillogott és ez megszépitette a kis német Zsidó közna­pi an rut arcát. Az atelier előli autóba ültek és végig­vágtatlak a filmvároson. , Erdtheim, aki itt ugyanúgy otthonos volt, mini. mindenhol, magyarázattal szolgált a fest őnőnek. — Tudja, mi ez? Harc. Ez a harminc­ezer statiszta, a diszletniunkasok, szerelők, mechanikusok, konstruktőrök, tervezők, ren­dezők operatőrök, a slarok, színészek, irók, dramaturgok végső harca az amerikai Film ellen Az európai szellem harca a2 amerikai tőke ellen. A nagy zajban szinte kiabálnia kellett. És a tömegek hullámzásában, autó- és ke­rékpármotorok berregésében, kattogásában, puffogásában., tülkölésében mintha csatazaj­ban elvesző kiáltás lett volna éles, rikácsoló hangja. Gertim de Bollwitz elnézte ezt a ziháló versenyfutást. Ritmusában benne zakatoltak az imént hallott szavak: az amerikai tőke, a tőke, a tőke, a tőke. Benzin- és festékszug­ban, kátrányban, olajban, füstben, korom­ban, salakban és oementporban, egyénben és tömegben, egy akarat volt: győzni! És a szabad verseny, a szabad verseny démona lángostorral korbácsolta a filmvárost. így látta Górt rúd© Bollwitz mélyenüiő mongol szeme. Az iram gyengült. A hangok és mozgá­sok félelmes lendülete nyugalomba ment át, az autó megállóit. Kis lankásról uj csoda tárult eléjük Hel'opolis. Néhány száz felhőkarcoló, kis méretek groteszk perspektívájában. A hetvenen leletes házak magassága mindössze nyolc-kilenc méter lehetett. Fá­ból és papinmaséból készültek, mégis a ba­busok. vonalak és szögek olyan szimfóniáját alkották, amely egy gigászi jövő teclm*kajá­nak hangjait hozta. Még a blnzirl Erdtheim is piámul! v; a cinikus énje mélyen meghu'ódott. átérő- ve a kis faházikók születésének mozgató eiejél, az ayterikai dimenziókon való győzni nkarést.., (Folytatjuk.) 2

Next

/
Thumbnails
Contents