Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-20 / 163. (1790.) szám

4 1928 j ülius 20, péntek. t>rxgai.Ma&Varh J RIiAB (rmdieft dia ugycma a T(é@ziöte8 asatpíáB suiisjcxtitB. A® 1787 métncáluB 26-aiő! fcelMbeoertit csáetaánü inandlefliö!' azt tűs fieJtosjdlMJta. A Bcéft lazarzötteis reraritoteík legiytawoinioB toIW éllieit'- ifediaidialtia, pómhuzattmcs utJaikiOin hjaOiadteik, egymás IklöQicölönjöe támogBhteiáiviaíI, közöp éBZnUéioiyti ciéiiyiák föllé és egyformán estiek óiMoziaitiuil az áiLlaimi mdtn- dedhalt'őlség1 ferldie rögiesmiéjéiniek. De azéirtt sorsuk, az eeeimJétniyek klésiöfolM íolhna- imaítéftein mlcigfe kiülllöinlbíteöiítt egyimálsltlól. Mert mag ia teretawelsielkelt, a liílléilteit éírZébeoiy veBZt'eeégéine, eeSiiuSe üáitltia viszont kassiali eizemt ihöljüekuk, a pme­mooJttned meaudieft. nnálsfét évilfized tnuíliva dennét hély- reálliitöa Ferenc csiszár és a leOMlpósztoakodiáBm kdfvíiil egy másik étetMliajdtttett te ttiz efllcije, az dlf- jiuisóg rueveűlteéit és taniltiását. így kapják vissza a nonsnyéi gáimmáziiumot. mia[jd a llőcsed és nagyváradi 1811-ben a kaesaii gdimmázimi iteunswjkietie, ostakmeim egiyddegiü.leg a kas­sai és nagyváradi kmuviikittuSban és ti&vájdleeetn a kas­sá ii és nagyváradi jogtakadélmiiJák kiaitediráin kezdik meg a giotodívti&ellés segütségtével érdemes .iekoülali ümmikálsBágtukaí, a kereszt^ény művelődés szoögá- lia iáiban. (V'égie.) Ribillió és rémület a párisi ghettóban Orosz, ukrajnai, román és lengyel menekültek százszámra kerülnek bíróság elé, mert a francia anyakönyvvezetők elkerülésével kötöttek házasságot— Monstre-depwtáció kért irgalmat az Igazságügyminisztertől A premontrei rend és a kassai ferencesek irta: Szabó Adorján A preimoinitJreí rend tudós hMiőriitkiuséiilaltG, Moiiilyó Józsefnek, Défeuránmébél ős kimiinöik, liogy * gáeeóii ddtepmitláföiékra mindug ifeTieínfciefeek vioilták nrsigpiliivH. Btelhó Vátnce, ZdSöteg Bicffcált, GöJjyólbfe Aanlbtnue, Dongta Málrlk, Károly Kornél, Ujj Igtnée, Baip Brliimrus, Kátzmér ilmtre, Berszkv vszlky Vienioeü ííhéoiiógiai eutőádiók opponálták a piemoniiren. nö- veüidiékekneJk, akiik 'basi'á'rtakiktniaiks, Zásáé AnidrateDöík, majd Stanjczed; ÁgtoBioniaciik és Stepíürtek Veöjűeflkuelk: vezetéiséiv'ö’l véd.el!m?Zlék hiétudtomtinyuk egyes ágiae- ságnií. Ezeífcem a sokszor fényes vmd'‘'gBieireg liellenlfé- tiébea vlégíbeinieiut üjumepiéillyes vállalkozásokon tkorvTüjl j litea’anélszeiiesen nem IMemwztaSlek a Eántköfriü, cl n, házi diitspmácáók sem. lA tfcüiesiéefeeik főtekolátjiálbőü Molyt viillBitkoziá- ro& tíéteiiletilt te egy ellőáldjó líianár Kiűzte íki, A téllleltek m áigazaitos hiliammjaik, eirkotesíJudomónynaik, böl- esészeültiawnJaík, ^egyház/jcgniaik és a szemltiráisi ma- gyarázalílokinák már eiUchdóM anyagibból!' volitak mie- ukibve. (Az liilOlötő ílieidtioir jefllöllte ki a védiefilrnieiziőj. sae- ■rep-re kiijieOlöltt Idlleulilkus iftaáKleiriekielt vagy plálteaiekieíf:, vailtajmliinlt a itáinmdéiklall: te ő vehette a szelllieimi míésr- kőeiéet iAe öixnints<ptéiDyíes difepuiácáökait. egy vagy akár 1'ölbíb egnlhiáizi vaigy világi ellőikieiőség paiBrocilmiuima, \ ■■pidoaksiége alá kelyeztiék. SzoMsIban vofllt az ite, hogy a végbemenő vTiiiaiiíkoeáisolk segtitség'ül) iháivobt imipinmyifti piámtiPogióinlaik: eg>res szetaiiökiruek, pélld. szent Fereiaotueik, siaetnt iRozláTiliáinak vagy míagláeiak a ko* röstítne Seszdüeitit m(egn,táHt)ótnialk erre az ailikaloimira kinvomtetolitt flnéfpedln, vagy a jeliöilítiek váizEgtáülalfcL ár- lekieaés&ilt, eseüfeig a rvdétgpaettft ifiaiuanyaig Mbelleilt obz- íct'fiálk ki a Miligialflóöág fkiözööt, eseöí a nyoimitaiíivá- jn/Ok a íme'gffliiszítíelit pTOitekitOoTiLaik voÜták feffiaijánlh’a. Az se vofllt rdlltka, hogy zened előadás feijeziie he a . ddspu'táoiőt A IBá/mladői sze5.“epre ők dis más pendteníomóny- hoa ítlarltozó aityákialit, sokszor viiíllági plláblán^osoikaít és íkiáplláliiokaft, de fllegtőibbezör idieglen szeirEeitesinen- dek QdíIvádló imgifaiüt h'iivüSk miéig, így a kassai leigyellie/ni tudós iprofessaoiraiiíu. kicztiük a giilomáziiluimniáJl ÜJeffleltlt • aJapilhiányánóil eimllékeizeiiieB Kmuiicsiiroiviiics Jáaiost, vaigiy iKiajpaliinuy Jánost, a nagynevű lilör'béinjelieanku- . tialtőt. A piieimioinítireiiíelk köziül álgen gy^aíktnam Xasiio ' Aintílrá'S't, Stíaílay Mártonth, Salatmotn Nosibertőt, Stam- cseí Agpsltomtt és Stleppaoiek Venoellt. : LA jászod koinivetaitii éfllefl: mlég még se DnidPüt és 1 a renid egyes tagjai máíniö nélseit vlelsznek a feren- i cesek dispuitáidilődn. így Zasitó Amidfriáte, még tanár- , kadJárn előlit és Szalay IMá^ton. minit növendiék, sőt még jószómáttüdszenltá pfUétbánofe kotráJbain te. Egy jllyeto aOkalommJal az általános theológiálbóíl vétlt tétellöket itáimaidlíáík, egy máfeiiík alkailomimiail1 podlig ZöTOeg BarnJáit lefllcüaidiőibaíníáiniiaü és Yiotljp'óft JemelmjLáfe mieg Gersa DámAel aityákika.l szietolbem, az íigazSágiróis a jogról és s Ibittnlbátojaft ezmlöégérőö. szőlő ffie^ezetlek 0 anyagát cáfoMk. Az 1770. év juniius 7-én Molytt ünnepélyes dis­puitá'ciiión Szsjuberer prlépo&t jjiedietnöé'télb'eni táimadoitit Zasiijó A., Somodi KieOeajuem Iteötonral egiyitiitlt; kiélt IkM iriíkus öáltierfti, akdlk dJogpaaitiiikaíi ítéMékeft védete mecijefe. Az 1780. évben (ápirdtlb'ls 27 és juniius 15) két nagyöbbsmbáisu ünniepjélij'ies vdtatkoeiás 'vol!L Az egyikem két előaidőíteinár vezeíbételévek négy firáiber , Aéd'elimezibe az Egy lElhaniPŐi, a Töremtő IsiÜenrőll ( és az Angolátokról szólió anyagot. A tláimöidiók né- ] gyien voltak, háirom akadlémdai trainár: Saláimooi i Aoribent pnemofliJta'etii, Bodnörovifcs József világfi' } \Mp, Sziatlhmáry Dlöime domoailöoerenidd szerzetiee és j Scxmiady Kedieimiein fereanaes idllőádló. A másilkat KÖJösilyiinszky Jő>zsieif kassati fő- { biinőnak, a kiomivenit sylnditouisáinak «és a kiséa’ieltléiben A nnegflelisnlt magáazitiTá'tiusniak tltestielletlíko ueíndiezltiék. t A szóiban fekvő rilispuitáicdió vezeliője Ujj Ignác éte j KárO'Dy Kornél: itheok előadó volt. tAz áfiltladánois ílh-e- ^ oOiógiia anyagát kiélt páter védieltenlezte, tánpadóloul j pejdiig iőalaimioin 'N'oaibert, Stíatoicsel .Ágoston éls Stie.p- j pjanek Venoeit premontreit pllébánios, fiziemlbilmaoy Imme voUt kaöstaá, anátjd rozsnyód gvardrián unoka- j. öccBe szeropielrti. T A ferouices lávlktölayviek adatai szeirdlnit az Utnílisó (. VitáUbozáö l'TSS-'beai ícQlyt Öle, amidkor te faltaimon t Koríbert vezeíbésí’wel1 feríences kMdkusiok védtték a \ ni'eibafiiznjkian. ittéttelielkielt. Ezek a nővendlékelk a ifiittlo- r zófdát ihalilgatlbáJk. r A itkeoalógjiaii batnJiJtás ujgyanlis abban az időben 1 József császár nenldleDetiétne, már ki voflJL küszöböiltve. i Már a mlegeilőző éivíbeni, 1784-ben külditlélk a kassaii. i- feriemoesek HheoitőgiJS növ^endiéfcöikelt Egerbe, alhol c jum.iiuB ll-'ém, léppeíu irgy minit Pozsonyban és Ziág- £ rábban, mieguyiilDtak az állá mii njevelléls ezollgiáJllaitáim « rendéit gmeróflie szemJinániűimok, egyetemes pap- ] in evelő titalbéae'tek. amelyek a kolőetxwii és pttepökS } T'iapraevellőik nDegscüniteiHteévieil, a jozelDinriste. és IhbV t tétfllem. itánáirok vezetéise. atett m'éPhetteitflten rombolá- \ e/^köt lildJézltek ellő a papi pályára WéfiíöliDő dffljtu nem- ( zed'éfe llélkébeln* i Ee .ezzel a kassád föhemnes-kolostor viPágzó é'bete Ihaljdokláanak dtonMlt. Nemsokára jött n Végső csapás, a József-félte eftörlő rendelet.. Egyimásn.táiri fegteílják le a. (koruvenf é «o templom vagyonát. Az atyáik te egyenként rtMivigómak el a miég mogbagyoilt Tíozsmyónl, gyöngyösi és sebest kőlostiorokba, miig végre 1788 ápnild's 15-étn, az mtlodjánia maradtak te önökre bú­csú-: mondanalk Kaseáininlk. így ért. véget az Üdívözlítflő nnllbaiteiá állá iholiyezeft U-ir’Hv; ‘‘H reindií'aiHio/mány kássa.i konivieaollljétniek áldiá- i-'*4 '■ - irihoitMlkn Mffi haweinoWbtain bősóges i'jzgééé'id'áío. 'amidjiyet hosszú 187 étven át fejtett U ■ i feoi'O A legnagyobb dlcsőségiéire. le- i -''•ifii;'• ii'bét ■"•Tg r>gy-knt élvIliiZf.’ddiel előbb vi •. ri-imOtM »-e viimáigwiRnölk diuddiilt prenvoutirieli Páris, j ujj us 17. Páratlan ügy foglal köz­ti'ja mostanában a párisi rendőrséget, az Igazságügyi hatóság óikat, sőt magát az igazság- ügyminisztert is. óriási a ribillió Páris két gbefctű-negyedében, a aMonímartre-on és Faubourg du Temple-ban, mint a föl dúlt han­gyaboly, olyan lett máról-holnapra ez a két vá­rosrész. Kétségbeesés és rémület leit úrrá Fö­lötte. Tudni kell, hogy a Montmarlre negye­de, valamint a Faurourg du Temple, amelyik­nek már azelőtt is meglehetősen nagyszámú zsidó lakossága volt, az utóbbi évek alatt va­lóságos aziluma lett a progromok elől, Euró­pa keletéről ide menekült zsidóságnak. Orosz, ukrajnai, román és lengyel zsidók, az otthoni rémségek elől szökve vetődtek ide el, ahol a legrikitóbb szegénységben, legtöbbje már szin­te transcendentális művészetté lett nyomorú­ságban tengődik. És most fejük fölött megint ott a Dani oki es-kard: börtönbe jutnak, vagy kiűzik őket Párásból, Franciaországból, az emberi jogok ígéret-földjéről... Az történt, hogy elfeledkeztek érdeklődni a francia törvé­nyek iránt. Mint ahogyan otthon, Oroszország­ban vagy Romániában, Lengyelországban meg- sziokták elkerülni a polgári hatóságokat és élni a maguk szokásai, erkölcsei és törvényei szerint, úgy itt is ugyanezt tették, kivált ami családi é« magánjogi viszonyaikat illeti. Most aztán ezekből a deliktumokból a bajok egész özöne zudul rájuk: rnlyos ktonfMlohi&bM fotfotiajk -a frWncíffl törvényekkel és francia hPló*ágokk®l. —, julius 16. A budai kávéházban a pincér feláll egy székre s óvatosan kémleli a hőmérőt. Az egész város beteg. A város hőmérséklete most vasárnap 38° Celsius. Lehet, hogy délre fölmászik a láz és 41° Celsiust mutat. Akkor már nem lehet semmit csinálni, csendesen le kell ülni és várni, hogy mi lesz. Úgy figyelem magam, mint egy nagybe­teget. Nem kánikula ez, hanem betegség, jár­vány, ami kitört az egész városon, az embe­rek összeesnek az utcán. Aki reggel elindul hazulról munkába, az gondosabban búcsúzik, érzékenyebben. Lehet, hogy napközben meg­kapja a hőséget és estére betegen hozzák haza. Az eszméletem kellemesen friss, mert a hőség pszichikai krízisén túli vagyok, ezzel megbirkóztam, tudomásul veszem, úgy, mint egy nagy ellenséget, de nem hagyom legyűrni magam. Ez úgy megy, hogy az első két nap­ban kilőgatja a beteg a nyelvét, nem eszik, nyafog, forgatja ájult és homályos fényű sze­meit, a kádból visszamászik a hűvös szoba hencserére, a hűvös szobából vissza a kádba, iszik forró feketét és jeges teát, nem eszik húst, nem meri megérinteni a nyers gyümöl­csöt, kerüli az alkoholt s az édességet, mert a cukor emeli a hőfokát, nem olvas, nem be­szél, halkan nyög és szenved. Este kilenckor lefürdik hidegben, átöltözik egy lenge ruhá­ba s már öltözködés közben melege van. Este tizre kivánszorog a szigetre, vagy a Sváb­hegyre s az állott, fekete hőségben nyögve ül éjfélig, aztán hazamegy, nyafog, nem tud aludni. Ez a betegség első fázisa. Miikor az ember még védekezik, állandóan, minden pil­lanatban s nem veszi észre, hogy a védeke­zésre kifejtett energia, a betegség állandó tu­domásulvétele az, ami fokozta a hőségérzetet? Aztán beáll egy bizonyos kellemes apáthia, akasztófa-vidámság. Na, meleg van, mondja a beteg. Mit lehet, csinálni? Meleg, bál meleg, üsse kő. S a beteg, kissé bágyadt mozdula­tokkal, visszatér rendes életmódjához, dolgo­zik, eszik, iszik, alszik, ahogy tud, olvas és beszélget s közben persze izzad és szenved, de iparkodik nem felháborodni és kétségbe­esni. A szituáció reménytelen, kalasztrofáilis, tehát nem veszem tudomásul. Szenvedek, de fütyülök reá. Amíg fel nem fordulok, nem adóin meg magam. A nagybeleg megtanul kis dolgoknak őrizni. Ha Siike^ül két utcán ugrg Kiderült például, hogy ghettóban már évek óta a házasságokat a francia anyakönywezetők elkerülésével kötik meg, egyszerűen a ghetto egy többé-kevésbé hiteles papi személye előtt. Százszámra tartottak ilyen egyházi esküvő­ket, amelyek a francia törvény előtt most per­sze nemcsak érvénytelenek, de ráadásul üldö- zendők és büntetendők is. Százszámra kerülnek bíróság elé nem csak a házasfelek, de az öremszülők is, a tanuk és persze maguk a rabbik, akik előtt ezeket az esküvőket kötötték. Kitűnt az is, hogy a keleti rabbik száz és száz pörös ügyben igazságot is szolgáltattak, még pedig akárhányszor a francia törvény világos rendelkezéseivel ellenkező módon. És most egyszerre szemben találják magukkal az igaz­ság és törvény óriási apparátusát, amiről ed­dig, prioritivitásukban nem is tudtak, legföl­jebb azt, hogy egy pár rubeles, vagy zlotys vesztegetéstől függ, merre billen a serpenyője. A jóhiszeműségük, kivált ami az esküvőket illeti kétségtelen, ie éppen a francia törvény rendkívül szigorúan mi­nősitt, ha papi személy feleket összead, előzetes polgári esketés nélkül. Nagy gyásza van a párisi ghettónak. A törvény azonban kérlelhetetlen. Hétfőn Bart- hou igazságügyi miniszter egy nagy deputáciőt is fogadott ebben az ügyben. Irgalmat kértek tőle, de eddig kevés a remény, hogy a ghettó baj nélkül ússza meg a veszedelmet... végigvánszorogni, hogy nem tért le az árnyé­kos oldalról, az már ajándék, aminek örül. S örül a hidegvizes kádnak, bár tudja, hogy céltalan és reménytelen. Örül a korty hideg italnak, bár kiizadja a következő percben. Ilyen egykortyos, egy pillanat os kis ütközete­ket nyer meg s ennek örül. A csata kimene­telét persze senki sem tudja előre. A város siket, fő önmagában, csendes hortyogással, pállott leveliben ragad össze holt és élő anyag. A hangulat olyan, mint gáz­támadás előtt, mindenki maszkával az arcán fekszik és reméli, hogy átéli. A gyomrom fáj és a szemeim fájnak, különben régen tűi va­gyok azon, hogy bosszankodjak a meleg miatt, iparkodtam érdeklődve olvasni a lapokat s egy nehéz francia könyvet. Mindennek hálás vagyok, and egy pillanatra elkábitja a tuda­tomat. Amíg ezt Írom, a pincér újra felmászik az árbocra és jelenti, hogy a hőség megnyert egy kis elappe-ot időközben: 39° Celsius. Mindenki bevesz egy pohár hideg vizet s fet- reng a kínban tovább. Az ember egyedül ér­zi magát, kiszolgáltatva a természet erőinek, valaminek, ami többet tud, mint mi minde­nestől, összes találmányainkkal. Egy óra múlva lesz 40 fok. A természet kezében vagyunk. A lázas és vánszorgó város szarvas hibá­kat csinál a védekezés körül, ájult hisztériá­jában sajátos ötletekhez folyamodik, kuruzs- lót és vénasszony-gyógyszereket venne igény­be legszívesebben. Az emberek arca meg­gyötört, ellenséges. Ilyenkor látszik, hogy milyen sokan vagyunk. Mindenkinek terhére van a szomszéd: a villamosban, a kávéház­iban, a strandon. Egy kissé utálja mindenki a másik testét, s általában a testet, ami fölös­leges és esendő. A rendőr posztókabátban, posztőcsákóban áll az utkeresztezésnél a legnagyobb napban s mutogatja az irányt. Az aiitőbuszkalauzokra kell gondolnom s az autóvezetőkre, hogy nem szédülnek le a bakról. A pékekre gondolok, a szakácsokra, a nagy konyhák mosogatói anyai­ra, az üveg tetejű Elektromos Müvek alkalma­zottaira, akikről azt szokták mondani, hogy „azok jobban bírják, mert. megszokták". Dü­hös leszek, hu erre gondolok. A rendőr arcát nézem, csurog az izzadság a homlokáról le­felé az c cáfi, már nem iv törli, a nézése tel-1 38° CELSiUS írta: Márai Sándor jesen megkínzott és apatikus. A Rókus szó* báira gondolok, ahol nagybetegek karbolsza* gos termekben a maguk külön magas lázával feküsznek az általános, közös lázban, ami ki-i tört a városon s fetrengenek az átizzadt kór^ házi ágyneműben. . Egy ismerős telefonál, hogy a birtokukon tegnap hat arató felfordult, nem bírták a hő­séget. Néma undorral ülök le az ebédhez. Un­dorral nézem a húst, az erjedő és könnyen bomló anyagot, amiből vagyok. Úgy érzem, hogy felsőbb hatalmak terveznek valamit ellenem. Lehet, hogy délután háromra ki­sütnek. Délután álmodozom. A sötét, de forró szobában álmodozom. Az arabokra gondolok, akik 45—50 fokos szá­raz melegben nyugodtan kötnek Kairóban üz­letet, utaznak a vasúton, élik a rendes életü­ket. Igaz, hogy nem járnak strandfürdőbe s nem hordanak lenge ruhákat és nem isznak málnaszörpöt, szóval nem csinálnak hibákat. Az arabok nagy hőség idején tetőtől-talpig vastag, fehér gyapjúszövetbe burkolják ma­gukat, hófehér, nagyon vastag, meleg bur­nuszba és kaftánba s időnkint megisznak egy csésze forró feketét cukor nélkül. Sokat ciga­rettáznak. Mikor én Gizeh-ben úgy éreztem magam, hogy most aztán lefekszem és eláju­lok, akkor az arabok az égő napon lekupo­rodtak fehér humuszaikban, ami egyformán véd hideg és meleg ellen, és spirituszfözőn nekiikezdtek kávét főzni. Arra a kétszázezer tébolyodon emberre gondolok, akik, szegények, kétségbeesésük, ben ma megrohanták a Dunát és a strand­fürdőket. Sorbaálltak, vártak s a végén beju­tottak valahová, ahol a medencében, mint valami középkori pokol-lázképben, a szeny- nyes és meleg vízben meztelen emberek ezrei dörzsölik egymást, vazelines testek, izzadt testek, pörkölt, zsírtól és nedvességtől csörgő testek... Felállítom az eshetőségek mérlegét, hogy mi segít. Segít: 1. Hajnalban letussolni otthon, nem moz­dulni hazulról, a sötét szobákban lassan és keveset mozogni, egy könyvet olvasni, főze­lékkel táplálkozni és ásványvizet inni s két- három óránkint felhajtani egy csésze eukor- talan feketét. 2. Nem segít, de kitünően oltja a szomjaf a hideg tea. Aki nem ért a készitéséhez, an-: nak ideirom: nagy vizespohárba négy-öt tisz­ta jégdarabkát helyezünk s egy ujjnyi forró és erős teakivonattal leöntjük. A jég rögtön felolvad, a forró tea rögtön kihűl. Ez az isko^ laital nagy hőségben tökéletesen oltja a szom-i jat, persze cukor nélkül. 3. Segít olvasni érdekes könyvet: nem segít írni, gondolkozni, tépelődni. A tudatot ki kell kapcsolni és narkotizálni. Ez a legbiz­tosabb védekezés. 4. Nem segít a strand, a Balaton, a mér­téktelen jeges tussolás. Csak csend, nyuga­lom, otthon maradni, kevés mozgás, nincs semmi más. 5. Este óvatosan, végtelen lassan felöl­tözködni, lemerészkedni az utcára, kerülni a másnemű ismerősöket s kezdeni a szenvedést elölről. & Estére haditervet eszeltem ki s elmen­tem egy közeli begy tetejére, abba a vendég­lőbe, ami sok kilométer járásra, távol minden közlekedési eszköztől, levegős plateaun fek­szik s ahol feltételeztem, hogy nem lesz sen­ki... A vendéglőben persze nem lehetett asz­talt kapni. Kínlódó, jövő, kétségbeesett em­berek százai idegeskedtek és veszekedtek tel­jesen ledolgozott pincérekkel, akik már műn reagáltak gorombaságokra se s akiknek a ke­zéből kikapdosták a sörös korsót... A tulajdonos egészen hülyén ült a kasz- szában, nagy papírpénz-tömegek előtt, gépies nézéssel bámulta a sok pénzt, nem is hitte ok A szerelmesek undorral nézték egy más i. Figyeltem egy párt, a férfi állandóan elitta a nő sörét. A meleg fekete, kocsonyás rétegekben fe­küdt a völgy felett. Mint egy forró pókháló, ami mindent belep. Budapest lázasan fényiéit a forró éjszakában, fájdalmas volt nézni is. A cigányok egymás mellé játszottak, időnkint a kontrás vitte a szólamot, a prímé < csak kapart néha valamit. A klarinétos perce­ken át ugyanazt a hangot, fújta, mániákusan. Afrikában hallottam ilyen egyhangú fú­vó? hangszert a vásárokon, forró légben, 50 fokos melegben. Úgy látszik, a hőségnek kü­lönös melódiái vannak. narn'táv«ur.irHBir» jött. *swr« .. • »w.. | Hotel BimmSterol Praha II, Prikopy a legelőkelőbb ház a központban Teljes komfort i MAGYAROK TALALKOZOHELYE j Mlgyarul beszélnek j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents