Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-18 / 161. (1788.) szám

Í928 július 18, seecrda.

'PP^CT-MA<i^AR-HmiiAP

Amundsen láz—Amungyász

minisztrált reklámmal nagyabb külső sikert lehet elérni, hiídí tudomás !’o- munkával. iu- dóshoz nem méltó kicsinyes hiúságnak lát„Tudom, óriási a kockázat, én azonban elvégeztem már, amit hazám és az emberiség javára tehettem..— mondta röviddel elutazása előtt Amundsen — Beszélgetés Amundsen barátjával

Irta: Hungaricus Viaior

; .................Osló, július.

Kopenhága és Oslo között rendes körülmények között 1 óra a hajóút Ezúttal öt órai késéssel futott be az oslói fjordba a „Kong Haakon."

Mintha víz, levegő s cyklon összefogtak volna, hogy a Nobile csapat megmentésére alakult segitő-expediciókat hátráltassa, hetek óta orkán s vihar tombol idefönn északon. Ennek a Nobile ellenes orkánnak egyik szárnya a Iíattegátig ás lefutott s akkora kéjjel forgatta meg szerencsétlen hajónkat, hogy másnap estig nyögtük valamennyien.

Borzalmas volt ez a Kópén hága-osl ói tengeri ut. Azt hittük, túl nem éljük. Tépte, rázta, táncoltatta a rettenetes vihar a hajót. A mentőöveket kiosztották, még az atheisták is imádkozni kezdtek már.

— Szegény Nobile-emberek — jfuitott eszembe e borzalmas pillanatok egyikén — mi lehet odafenn a jégvilágban, mikor a bé- kességes dán és norvég ipartok között ekkorát dorbézol a korhely vén Neptun.

Másnap délfelé kisütött ugyan a nap, nem sok öröme telhetett azonban a látványban, amit a „Kong Haakon“ fedélzete nyújtott.

Az oslói kikötőben óriási tömeg várta a hajót, a városban is vihar tombolt az éjjel, az öt órai késés miatt nagy volt a nyugtalanság. Különös, mire partra léptünk, elmúlt minden rossz érzés, örült, boldog volt mindenki, a gyönyörű látvány, amit a világ eme egyik legszebb kikötője, az oslói fjord nyújt, a gonosz éjszakai álom utolsó foszlányát is szerte fújta.

Pedig maga a város fájdalmasan mélységes nagy gyászban van, bár ennek szomorú, külső jelét egyelőre nem mutatja, nem adtak fel minden reményt, valami csudára várnak, a komolyabb emberek azonban jól tudják, hogy Norvégia egyik legkiválóbb fia örökre elveszett

Hekuba nekik most Nobile, mit bánják elsőnek, vagy utolsónak menekült-e a sülyedő jégtábláról, szivükűelkük minden dobbanása egy gondolatban egyesül: életben lehet-e, megmenthető-e még Amundsen.

Azoknak az embereknek egyike, aki utoljára beszélt vele őszintén és hosszasan, överland, a legtekintélyesebb skandináv lap, az Aítenposten szerkesztője.

Jó barátja ajánlott hozzá. Ezer izgalom és ezernyi feldolgozandó híranyag között szívesen fogad és örömmel áll rendelkezésemre, amikor megtudja, hogy Amundsenről szeretnék vele beszélgetni.

— Nincs rá dicsérő szó, Amundsen a hősök hőse volt, ha meghalt, a tudomány legnagyobb és legönzeUenebb vértanúja ő.

Nedves fényben ragyog överland szerkesztő szeme, mialatt barátjáról, Amundsenről beszólni kezd.

— Semmi, semmi hírünk nincs e pillanatig felőle. Itt ülök éj- és naphosszat a telefonnál s remegve lesem a jelentéseket. A mi veszteségünk pótolhatatlan, az ő szempontjából azonban kívánni sem lehetett volna szebb halált

— Boldog volt, hogy mehet, bár tudta, hogy életével játszik.

— Tudom, óriási a kockázat, — mondotta röviddel elutazása előtt— az én hivatásom azonban úgyis véget ért, amit hazám és az emberiség javára tehettem, megtettem, szívesen feláldozom magom, ha csak legkisebb remény is vm arra, hogy az elveszettek nyomára juthatok.

— Természetesen kíséretéért, a többi öt emberért is nagy kár, hiszen legjobb repülőnk, az azóta kapitánnyá kinevezett Diet- richstein hadnagy is vele pusztul. Szegény fiú, mintha csak érezte volna a rájuk váró veszedelmet, előre megjósolta'

— Szomorú arra gondolni, hogy a jégen fogunk elpusztulni.

— S ami Amundsen válalkozásának egyik legnagyobb érdeme, hogy nem szerette NobL lét, 8 mégis életét áldozta fel évié.

= Hogyan jött létre az Amundsen expedíció? ,

— Egy Párisban élő Petersen nevű gaz- 'dag norvég azzal a kéréssel fordult a francia tengerészeti minisztériumhoz, hogy bocsásson rendelkezésre egy általa fináncirózandó se- ffitőexpedició részére megfelelő aeroplánt s 6 megnyeri Armmdsetd, hogy álljon az expedíció élére. Mivel az olasz kritika úgyis nagyon a franciák ellen forduH, hogy semmit sem tesznek Nobiléék megmentésére, a francia kormány szívesen vette az ajánlatot s rendelkezésre bocsátotta a kért gépet. Amundsen két nap alatt utrakészen volt.

Csütörtökön kapta a felszólítást s szombaton már Bergenbe érkezett.

— Junius 18-án volt a start. Amundsen volt az expedíció parancsnoka, s a francia Guilbaud a pilóta. A többi négy résztvevő norvég.

— Bucsuzás közben mondta Amundsen:

— A Nobile tragédiája még sok tragédiát fog maga után vonni.

— Elindulásuk után három órával a Medve-szigetek fölött látták Amundsenék gépét, a Lathfimot, rövid idő múlva gyenge rádiójelek érkeztek tőlük, s azóta csend, ugylátszák örök csend.

— Amundsen és Nobile, a két legellen- tétesebb (természet. Hja; borvég és olasz, ez a két fogalom sokat kifejez, de nem magyaráz, s főleg nem indokol mindent.

— Nem indokolja elsősorban Nobile két |év előtti jel1 járás át Amundsen n el szemben. Igaz ugyan, hogy az 1925. évi Amundsen aeroplan-expedició, melyen Nobile még nem vett részt, nem sikerült s az örök jég biro-i dalmában való 18 napi kóborlás után Amundsennek dolgavégezetlen kellett visszatérnie, azonban éppen ez a sikertelen ut bi-rta

Amundsent arra a meggyőződésre, hogy repülőgéppel egyelőre lehetetlen meghódítani az északi sarkot.

— 1926-ban kijelentette Amundsen, hogy csakis léghajóval sikerülhet egy északsarki expedíció. Erre a célra pedig csak Olaszországnak van megfelelően konstruált léghajója.

—Az 3926. évi sikerült expedíciónak Nobile volt ugyan a vezető pilótája és parancsnoka, a léghajóval való kísérletezés gondolata azonban Amundsentől származott, az ő sok évi tapasztalata és szaktudása járult elsősorban hozzá, hogy a tudományos értékből világszerte megbecsült e két év előtti expedíció oly nagyszerű sikerrel járt.

—, Nobile utólagos viselkedése és Amerikában tett nyilatkozata tehát joggal bántották Amundsen érzékenységét. Nem kicsinyes hiúság, a tudós megsértett önérzete adta Amundsen szájába 3 szavakat:

— Nobile azt mondja, hogy az 1926. évi expedíciót ő'vezette s én csak egyszerű utasa voltam? Lehet, s formailag igaza is van. Ha sikerül az expedíció, a ve..td"á a főéi’dem. ő a hős, az utas csak töltelék. Ha azonban tragédiával fejeződik be az ut, úgy valamennyi egyenlően hős.

— Amundsennek az amerikaiak előtt való ez a lekicsinylése végtelen rosszul esett neki, azóta kedvtelen, majdnem azt mondhatnám életunt volt. Igyekezett ugyan eltitkolni, de látszott rajta, hogy bántja a tudat, hogy jól adBR A GANZ A, ,a svéd jégtörőhajó, amely Amundsent kutatja. A hajót, mint látható, magas jéghegyek akadályozzák munkájában.

üiolitti meghalt

Cavour, julius 17. Giolitti hétfőn éjjel 1 őrá 35 p. meghalt.

&

Giolitti személyében nemcsak Olaszországnak, hanem az egész európai politikának egyik legkiemelkedőbb alakja távozik az élők sorából. Giolitti 1842 augusztus 27-én született Mondoviban. Egyszerű községi jegyzőnek gyermeke volt. Középiskoláinak befejezése Után jogot hallgatott, azután igazságügyi, majd pénzügyi szolgálatba lépett. Már korán résztvett a politikai életben. A liberális párt tagja volt, ahol hamarosan fölismerték és megbecsülték képességeit és rövidesen a vezérek sorába került. 1883-ban jutott először mandátumhoz és azóta negyven éven keresztül megszakítás nélkül tagja volt az olasz kamarának. Miniszteri tárcához elsőizben 1889-ben jutott, Crispi kormányában. 1892- ben a király őt bizta meg kormányalakitás- sal, de kormánya 1893 decemberében de- misszionált. 1892 óta öt Ízben volt miniszter- elnök. 1893 után hosszabb ideig nem szerepelt kormányon, csak 1901-ben Zanardelli kormányában vállalta a belügyi tárcát. Liberális politikája akkor nagy sikereket ért el. 1903 novemberében alakította meg második kormányát, amely 1905 márciusáig vezette az ügyeket. Még három alkalommal állott a kormány élén, még pedig 1906 májusától 1909 decemberéig, 1911 márciusától 1914 májusáig és 1920 júniusától 1921 júliusáig.

KülpoJitikááábap ÍMitti GioyaRfli rendületlen híve volt a hármasszövetségnek, de Olaszország beavatkozását a világháborúba nem tudta megakadályozni. A háború alatt nem avatkozott az aktív politikába, de kétségtelenül kifejezésre juttatta felfogását, amely szerint Olaszországnak meg kell őrizni semlegességét. Ezért a nacionalisták németbarátsággal vádolták meg és népszerűségének jórészét elvesztette. A háború után kipróbált erőit az újjáépítés szolgálatába állította. Nitti után ő igyekezett a megváltozott viszonyok között rendet teremteni, 1920 június 11-én ötödször és utoljára vállalta el a miniszterelnöki tárcát és a parlament nagy többségét megnyerte programjának. A miniszterelnökség mellett a belügyi tárcát is vállalta, de 1921 júniusának végén, amikor többsége lassan-lassan letöredezett, visszalépett és az uj kormány megalakítását nem vállalta. Érezte, hogy a belső bajokkal nem tud megküzdeni, a kommunizmus előretörésével szemben a liberalizmus elveivel nem boldogul.

A fascizmussal szemben ingadozó magatartást tanúsított. Először jóakaratot mutatott, 1924 novemberében azonban ellenzékbe ment át, majd újból a fascisták felé közeledett. 1922-ben adta ki emlékiratait, amelyek az újabb politikai történet nélkülözhetetlen forrásai. Életének alkonyán miiKjpn feözsze- reRléstol vissza vonult. > " ' ~

Amundsen utolsó arcképe.

szanék ez? Lehet, — de hiszen a legnagyobb emberek a r.s hiúk voltak.

— Amundsennél azonban nem személyes kicsinyességből, hanem nemzeti hiúságból fakadt ez az érzékenység, mert ő mi.‘de- nekjölött norvég volt. Ezért szerettük, ezért fogjuk siratni végtelen időkig. Nobile olasz, a külsőségek embere. Szereti a szép uniformist, fényképmasinát, a hangzatos szavakat.

— Két év előtt Nobile lekicsinyelte a világ előtt Amundsent, s ime ki a nagyobb hős? Amundsen az éleiével válaszolt.

— Minél kevésbé szerette, több: gyű V1 te Nobilét, annál nagyobb kötelességének tar- tartotla utána menni, ha lehet, megmenteni őt.

Nemcsak az ideát adta. a két év el) ti expedíció fmancirozását is Amundsen szervezte meg. Első szavára óriási összeget ajánlott fel az amerikai mecénás, Ellsworth; Olaszország csak egy negyedével járult hozzá a községekhez.

r. — Amundsen a saját vagyonából is rengeteget áldozott az expedíció céljaira s eleinte csak mint Amundsen-expedíciót emlegették világszerte. Sikeres befejezése után lett hirtelen olasz expedícióvá!

— Keserű mosollyal beszélt nem egyszer Nobile hangos reklámhősködéséről. Nobilét naggyá az olaszok lármája tette, mi norvégek nem értünk az ilyenekhez. Amundsen szerénysége folytán a háttérben maradt s ez az 1928- as tragédia mutatja csak meg, ki volt Amundsen ki az igazi érték.

— Képzelheti, hogy mi mindent tennénk most meg, hogy Amunsent felkutassuk, megmentsük. Eltűntének első hírére segitőbizottsá- got alakítottunk, melynek célja nemzeti gyűjtés utján annyi pénzt őssze l czni, anmryi csak a felkutatására szervezett expedíció költségeinek fedezésére szükséges lesz.

— Egykéi nap alatt siáíe.er norvég lyrno- na jött össze egy koronás és ezerkoronás adományok szerepeltek, a legszegényebb emberek is elhozták a koronájukat a „Veslekari“ expediciós hajó céljává.

— Nem olyan erős jégtörő hajó, mint a ,,Krassin“, de jég közé kerülve is megállja a helyét.

— A legoneghatóbb az, hogy bár mindenki sejti, hogy vége, Amundsent elvesztettüka gyűjtés lankadatlanul folyik, s mi kutatjuk, tovább kutatjuk, a nyomokat, amelyek, ha nem is az élő Amundsenhez, de legalább hős teteméhez fognak vezetni. Hiszen csak 56 éves volt, micsoda értékel jelenthetne még a tudomány számára.

— Ellsworth Amerikából táviratilag ajánlotta föl anyagi hozzájárni sát: nem fogadtuk el. Norvégia saját erejéből kutat hős fia után. Bármibe fog kerülni ez a drága expedíció, a költségek biztosítva lesznek. Magánemberek egész vagyonukkal álltak jót.

= Tehát a rossz előjelek dacára van még legalább halvány reményük, hogy Amundsent élve megtalálják, megmentik?

lge»* díWW&e-ii nmdig a megicpclő5