Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-18 / 161. (1788.) szám

6

<i>i«<^-7vVAG^afe-rnRMg

1928 jnlius 18, agenda..

sek embere volt. Sohasem tudta, amikor elindult, hogy hová jut. 1910-ben például az északi sarkra indult s mégis a déli sarkra ment.

— Á vélemény ma ez: talán Thromsőben, ahol utoljára látták, uj hirt kapott a Spitaber- gákról s irányt változtatott. Talán az egyenesebb keleti útra fordult. Gépe, a Latham, a lehető legjobb masina. Atlanti útra szánt gép. Le Havre és Túrnia között óriási rekorddal szerepelt már egyszer. Szaktudásá'ban s a Latham erejében bízunk még.

— A hivatalos vélemény azonban más. A kormány nyugaton keresteti Amundisent, a lapok gyűjtése ellenben egy keleti irányban indult expedíció szervezésére alakult.

— A hivatalos kutatásnak azonban legkisebb eredménye .sincsen. A Spitzbergák nyugati és déli csúcsát szorgosan felkutatták, de még nyomukra sem bukkantak. Talán-talán a keleti irányban nagyobb eredményt érünk el. Egyelőre remegve várunk újabb hírekre, még nem gyászolunk, elég időnk lesz a gyászra, — bár Amundsent gyászolni az örökkévalóság is kevés lesz.

PRÁGAI LEVELEK

A csodálatos gép és a magyar ifjúság

Ke méltóztassanak félreértem tendenciámat, nem akarok egy dicséretreméltó kezdeményezést kritizálni, nem akarok cinikus hangon belekötni egy alapjában szükséges és hasznos tudományos intézmény megvalósításának eszméjébe, sőt a tisztán tudományos érdeklődés szempontjából örülni és lelkesedni tudok azon, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetsége országos akciót kezdeményezett, amelynek az a kitűzött célja, hogy a gyakorlati élet szükségleteinek megfelelő pszichofizikai kísérletező intézetet létesítsen Pozsonyban. Alkalmam volt vastag szakkönyvekből megismerni a németországi pszichofizikai intézetek szervezetét, működését és nagyszerű eredményeit és igy tudom, hogy ilyenfajta intézmények tényleg nagy mértékben segítségére vannak a gyakorlati életnek, amelynek elve — legalább is elméletileg — a the right mán on the right piacé, megfelelő ember a megfelelő helyre.

Csodálatos gépek és csodálatos tud-qmányos módszerek állanak ma már a pszichefizika rendelkezésére, ugy hogy ez a tudomány, amely egy negyed évszázaddal ezelőtt még csak gyermekcipellőkben járt, ma már kiterebélyesedett és eredményeit a szociológia, a nemzetgazdaságtan, a gakor- lati élet, az elméleti filozófia és a kriminalisztika is bizalommal használja fel. Az ember idegéletéről, értelmi képességeiről meglehetősen hü képet adnak a csodálatos gépek és valóban kívánatos, hogy olyan esetben például, amikor egy váltóőrt kell alkalmazni, akinek idegrendszere épségétől sok száz és száz ember élete függ, tndományos alapossággal meggyőződjenek arról, vájjon a jelentkező idegrendszere kiállja-e a próbát és igy alkalmas-e a felelőségteljes hivatás betöltésére?

Csakhogy ... csakhogy a pszichofizikai módszer alkalmazásának a pályaválasztás megszabásában é3 az állások betöltésében ott van gyakorlati értelme, ahol — a GYOSZ felhívása szerint is — tényleg a the right mán on the right piacé az uralkodó vezérelv az állami tisztségek betöltésében, az ipari és gazdasági állások kiosztásában. Ebben a tekintetben azonban szomorú tapasztalataink vannak. Huszonöt éves rendőrfőtisztviselőt ismerünk Szlovenszkón eleget, akik a jogi stúdiumok bevégzése után nyomban politikai osztályoknak, bűnügyi osztályoknak és egyéb fontos ügyköröknek vezetését vették át anélkül, hogy pszichofizikai vizsgálaton mentek volna keresztül, vagy képességeiknek bármiféle tanúbizonyságát adhatták volna, így van ez a rendőrségen, a bíróságon, a pénzügyeknél, iskolában és a közélet'minden terén. Nem tudjuk például milyen tudományos elv alapján lehet a népiskolai tanítóból járási főnök, a kisvárosi pénzügyi fogalmazóból megyei főtisztviselő, a kerületi adóvégrehajtóból iparhatósági főfelügyelő és igy tovább. Ez a sok visszásság bizonyára nem onnan volt, hogy az illetőket' nem vetették alá pszichofizikai vizsgálatnak, hanem valószínűen onnan, hogy a the right mán on the right piacé elvének alkalmazása körül van valami hiba. Mert amilyen liberálisak voltak magas állások betöltésénél bizonyos irányban, amennyire nem kívánták meg az elsőrendű kvalifikációt, a -zakkópzettséget, sok esetben a megbizhatóságot sem — csak a pozsonyi Dusek esetet említjük meg, hogy tulhosszuak ne legyünk —, annál kevésbé voltak liberálisok, amikor a régi magyar hivatalnokok átvételéről és az egyetemekről most kikerülő magyar ifjak közszolgálati alkalmazásáról volt és van szó. Ismerünk bírákat, akiknek országos nevük van és a felhalmozott ügyiratok ellenére nem teszik a right embert a right helyre, i merünk tanárokat, akiknek tudományos működése akadémiai elismerésben részesült, itt azonban katedrához nem juthatnak, ismerünk nagyszerű képességű közigazgatási tisztviselőket, akikre szintén nem alkalmazták a sok évtiaodos angol rívok

fia meglesz a pszichotechnikai intézetünk, megváltozik-e vájjon a helyzet?

Mi történik akkor, ha. a, pozsonyi intézet tudós igazgatója kijelenti, hogy ez és ez a magyar ifjú elsőrendű közigazgatási képességekkel rendelkezik, feltétlenül szükség van a képességeinek a közszolgálatba való állítására? Az intézet tanúsága alapján adnak-e neki legalább szerény dijnoki

állást valamelyik járási főnökségen? Mi történik azzal az ifjúval, akiről megállapítják, hogy stratégiai zseni és Napóleon képességei messze elmaradnak az övéi megett? Viheti-e a mi ármádiánkban hadnagyságig is? És ha valamelyik ifjúról kiderül, hogy elsőrendű mérnöktalentum, akire bízvást lehet rábízni akármelyik nagy gyár műszaki vezetését, fiatal barátunkat vigyük-e el Korompár ra, hogy tessék fellendíteni a gyárat, a vidéket, a tudományt, tessék a közjó érdekében azokat a képességeket kifejteni, amelyeket a csodálatos gép

felfedezett benne?

Ha meglesz ez a pozsonyi intézet, amelyben hihetőleg elsőrendű szakemberek és elsőrendű gépek dolgoznak elsőrendű módszerek szerint, az a szegény magyar ifjú, aki a vizsgálatot kiáltotta és nagyszerű bizonyítvánnyal a zsebében lép ki az intézet kapuján, legfeljebb még egy szomorú élet- tapasztalattal lesz gazdagabb. Odáig nem tudta, hogy milyen nagy tehetség vesztett el benne, most legalább meg fogják ezt neki mondani pszichofizikai alapon.

Bonyodalmak egy nyitramegyei

földbirtok körül

Amikor a bérlöt az uj földesur aratáskor akarja kitenni a birtokról — A nyitrai törvényszék fontos döntésé a földhivatal által zárolt, majd feloldott kislapási birioh ügyében

Nyitra, julius 17. (Saját tudósítónktól.) Érdekes birtokpörbeü hozott a közel múltban döntést végső fokon a nyitrai törvényszék. Az országos földhivatal már régebbi idő óta pereskedett Fried Bernát földbérlővel, aki évek hosszú során keresztül bérelte Zámoly- szky Ludmilla kislapási nagybirtokát. Amidőn Fried a bérleti szerződést megkötötte, a birtok a földhivatal által parcellázás céljaira lefoglalt, zárolt birtok volt. A birtok értéke természetesen alacsonyabb lett a tényleges értékénél a zárolás következtében. Ennek ellenére

akadt vevő a birtokra Nizsnánszky József személyében, aki közeli rokona Markwart Ylastimil állami tisztviselőnek.

Nizsnánszky aránylag olcsó áron vásárolta meg a birtokot és sikerült is a szerződést a földhivatal által jóváhagyatni. Ennek megtörténte után sorozatos intervenciók indultak meg a földhivatalnál és sikerült ezek eredményeképpen elérni azt, hogy a földhivatal a birtokot feloldja a zárlat alól. A földhivatal ezen határozata révén a földbirtok értéke megsokszorozódott. Szakértői vélemény szerint a mintegy négyszázezer koronáért megvásárolt birtok értéke a földhivatali föloldás után két millió koronára szökött fel.

A földhivatal ezen eljárása újabb bizonyítéka volt annak, hogy a földreform végrehajtása mily módon megy végbe a földigénylők egyenes rovására. Az állami alkalmazott közeli rokona oly milliós ajándékhoz jutott, amelyet semmilyen esetleges politikai érdemmel sem lehetne indokolni. Azonban újabb ajándékot is szántak az uj földesurnak. A bíróság ugyanis a földhivatal azon kérelmének, hogy a bérlőt lakoltassák ki és a birtokot adják át az uj tulajdonosnak, helyt adott, viszont azonban megtörtént az a példátlan eset, hogy

a bírósági határozat végrehajtását közvetlenül a termés learaíásakor akarták foganatosítani, ami egyet jelentett volna

a volt bérlő teljes tönkrejuttatásával.

Mert ha a termést az egész évi megmunkálás és befektetés dacára az uj birtokos kapta volna meg, aki egy fillért sem invesztált a birtokba, a bérlőt a teljes anyagi romlás sújtotta volna.

Fried ügyvédje utján a végrehajtás foganatosítása ellen fellebbezést jelentett be a bíróságnál. A nyitrai törvényszék végső fokon,

jogerős határozatában állapította meg, hogy a végrehajtás nem törvényszerű, ezzel a határozattal elrendelte az előbbi állapot visszahelyezését. Dacára a törvényszék döntésének, az uj földesur még sem akarta megengedni az aratás végrehajtását és azon a címen, hogy lopják a gabonáját, csendőrség kirendelését kérte.

A feljelentés következményeképpen csendőrkészültség szállott ki a birtokba és megakadályozta az aratási munka folytatását. Mikor azonban Fried fölmutatta a bíróság határozatát, a csendőrség belátta, hogy félrevezették, sőt az ügy egyszeriben kémikus fordulatot vett. A csendőrök ugyanis nem vonultak el, hanem

most már Fried aratóit védelmezték meg munkájukban az uj földesur munkásaival szemben

és permanens készültségben maradtak az esetleges erőszakosságok megakadályozása céljából.

A nyitrai törvényszék döntése lehetővé tette, hogy a bérletből a birtokeladás következtében kiesett Fried legalább a termését arathatta le. Nem érdektelen egyébként annak megemlítése sem, hogy Fried bérleti szerződése csak négy év múlva járt volna le s egyéb ügyekben is általános jogszabály az, hogy a bérlő, amennyiben a szerződés nem járt le és annak föltételeit pontosan betartja, nem köteles tudomást venni az uj tulajdonosnak a szerződés megszüntetését célzó kívánságairól. Speciálisan azonban a földügyekben a legfelsőbb bíróság ellenkező álláspontra helyezkedett.

„Letettem a nehéz gépet, mint a himes tojást..

Risztics János elmondja hatvanötórás világrekordjának történetét

Dessau. julius 17.

(A P. M. H. tudósítójától.) Pontosan egy hét telt el a dessaui repülők rekordja óta, de a világlapok hasábjai üresen maradtak. A repülésnek egyetlen részlete sem került ki a nyilvánosság elé. Ennek, természetesen, megvan a maga oka. A dessaui Junkers-gyárban van mit féltenie a mérnököknek. A konkurrens vállalatok lesik a pilóták nyilatkozatait, akik a nagy örömben elfeledkeznek kissé a kötelező diszkrécióról és elejtenek néhány olyan mondatot is, amelyet ha a közönség nem ért meg, de annál jobban megérti azokat a konkurrencia. s hamarosan fel is használják az adatokat „legújabb" modelljük megépítésénél. Dessauban különösképpen nagy a fegyelem s egymásután utaztak el a világlapok képviselői, anélkül, hogy néhány sablonos üdvözlő, köszönő szón kívül mást följegyezhettek volna.

Én pedig beszéltem a világrekorderekkel.

A rövidke Marienstrasse egyik villájában

lakik Risztics János feleségével és -két kis gyermekével. Természetesen legnépszerűbb emberei 'ők Dessaunak, mert a kis német városka tudja, hogy mivel tartozik annak az embernek, aki bevezette a város nevét a világ kulturtörténelmébe. Risztics kis barna Brennabor-autója (öt milliméterrel előbbreállitott előgyujtással) már kapuja előtt áll, jeléül annak, hogy ismét pontos volt randevúján. Háromszor csöngetek, amint ez elő van Írva.

— ... Hát figyeljen ide, kérem. Ne is kérdezzen, tudom, mit akar. Gépem, a D. 1231, rendes teherszállitó repülőgép, egy háromszázhatvan ió- erős motorral, típusban megegyezik a Bremennel és Európával. Szériagéppel csináltuk tehát meg a rekordot, nem úgy, mint az olaszok, akik külön gépet építettek rekordjukhoz. Gépem súlya a felszállás pillanatában pontosan négyezer kiló volt, háromezer liter benzolt vittem magammal. Tudvalevő dolog, hogy az első startnál, mintegy tizenMorsrv.ru>'!>

I

| p fel

I I III

Mm szlovák ékszer-, arany- és ezüstgyár

YasSaá<áa©5tt©S©3cs FROSTIG YESVVÉMK

Gyár:

Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57.

Eladási hely:

Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02.

Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás —• Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek

Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk

nyolcórai repülés után, le kellett szállanom. Találgattak az emberek, rémhíreket terjesztettek, pedig leszállásunknak megvolt a maga oka. Képzelje el, hogy egy gép négytonnás megterheléssel indul útnak. Mindenki azt hitte, hogy nebéz startunk lesz. Ezzel szemben, a start után néhány másodperccel, úgy felhúztam a gépet, hogy a repülőtér, határán túl, mintegy száz méternyire levő magasfeszültségű légivezeték fölött, már hatvan méterré voltam a föld színétől. A start tehát pompásan sikerült. Félnapi utazás után vettük észre, hogy a kipuffogócső mozog. Ez nem is csoda, hiszen a nagy megterhelés következtében olyan erővel járt a motor, hogy minden mozgott a gépen. Ha pedig a kipuffogócső letörik, a lángok egyenesen a szabadba kerülnek és úgy aláfütik a benzoltartályt, hogy könnyen lángragyulladhattunk volna. Am- ugyis forrott a benzolunk. Mit tehettünk hát mást, leszálltunk. Simán, minden baj nélkül. Másnapra kijavítottuk a bajt, startolni akartunk, de rossz szelünk volt. Nekimentünk tehát harmadnap. Az idő kedvezőbb volt, éjfélután egy órakor találkoztunk a repülőtéren Zimmermannal, előkészítettük a gépet, 3 mindenki ismerve kötelességét, szó nélkül útnak Í3 indultunk. Néhány perc múlva eltűnt a dessaui repülőtér, e mi egyedül voltunk gépünkkel a levegőben.

Legizgalmasabb az első nap. Mert ha egy gép huszonnégy órát szalad baj nélkül, minden rendben van. De gondolja el, mi történik akkor, ha ez a kipuffogócső-história a tenger fölött történik meg velünk. De minden rendben volt, két óránként váltottuk egymást a kormánynál és míg az egyik vezetett, a másik pihent. Pihenés. Ha ugyan annak nevezhetjük, hogy a jól kipárnázott üléseken letettük fejünket a magunkkal hozott párnára és behunytuk szemeinket. Ha egyet zökkent a motor, már felkeltünk s vizsgálgattuk a műszereket. Hatvan órán keresztül nem aludtunk s ítt jöttem rá, hogy fogalmuk sincsen az embereknek arról, hogy milyen hoszu idő egy óra. Mi tudjuk. Az éjszakák egy egész esztendőnek tűntek s alig vártuk, hogy hajnalodjék és lássuk a mezőn dolgozgató munkásokat. Ezer méter magasságból.

Szerettem volna megkérdezni, hogy mit ebédeltek útközben, de nem mertem. Már tavaly se mertem, az első rekordnál.

— Utravalót adott feleségem. Szendvicseket, limonádét, sülthust, tojást vittünk magunkkal, de minden megromlott a melegben. Nem nyúltunk hozzá semmihez. Két darab üres kenyeret ettem és konyakot ittam hozzá. A limonádé egyenesen felforrott. De a konyak pompás volt, ez tartotta bennünk a lelket. Az ut vége felé már vizet ittunk csak. Általában rájöttem, hogy az ember, ha nagy izgalomban van és rendkívüli körülmények között dolgozik, nem tud enni, se aludni. Az első nap kellemetlen, de a másodikon már nem is éreztük álmosságunkat.

— Láttam a fehér kenyeret, amit kőkemény állapotban visszahozott magával Risztics. Mert visszahozta. Nagyon rendes ember, nem dobja el a kenyeret.

— A második napon aztán kétségbeesett a lipcsei repülőtér meteorológusa. Már nem tudta, hogy hová irányítson bennünket. Mindenhonnan vihar és depresszió közeledett. Ezer méter magasságban lavíroztunk, hogy kikerüljük az esőt és a szelet, eltértünk a dessau—leipzigi iránytól és Berlin fölé kanyarodtunk: félnapig kóvályogtunk Hamburg és Berlin között. De a kör mindig kisebb lett, a harmadik nap újra Tessau fölött talált bennünket. így is keresztülmentünk egy csúnya viharon, ügy gondoltuk, hogyha egy nálunk erősebb vihar fogna el bennünket és leszállásra kényszerülünk, inkább az ismerős dessaui pályán szállunk le, mint például az ismeretlen erdő fölött, a fák tetejére. Szombat este aztán, mikor már órákkal tulrepiiltük az olaszok rekordját, amelyet érdekes körülmények között, március óta még ma sem hitelesített a nemzetközi szövetség, elhatároztuk, hogy leszállunk. Este, sötétben nem akartam a leszállást kockáztatni és úgy tettem le a gépet, mint a himes tojást. Hogy őszinte legyek, tudtunk volna még tovább is repülni, mert benzolunk maradt elég, de reggelig nem bírtuk volna ki és egy éjszakai leszállás eshetőségeivel nem akartuk rontani a rekord teljes sima lebonyolítását. Este félkilenckor már újra lekötöttük a D. 1231-et és mentünk bankettozni. Nem aludtam ismét semmit ezen az éjszakán, nem éreztem kimerültséget, se akkor, se ma, pedig öt nap ünneplése van mögöttem.

Egy érdekes dolog. Pontosan a rekord, megdöntése után megérkezett Dessauba Balbi olasz repülőügyi államtitkár • vezetésevei néhány Berlinben időző olasz pilóta, és gratuláltak Riszticsék- nek. Megkérdezték, finoman, hogy kihozott-e mindent a gépből. Elszomorodtak, mikor kijelentette nekik a pilóta, hogy ez a szériagép sokkal többet elbír, mint hiszik az olasz urak, pedig ez nem külön a rekordkísérletre épült, mint az- olaszok gépe. Egyszerű teherszállitógép, de még van benne valami. Van még vagy öt világrekord.

Ulitársa, Zimmermann, szőke, filigrán emberke. ü hozta annak idején Károly királyt Svájcból Magyarországra. Nem is hinné az ember, hogy ilyen hatalmas fizikai megaröltelésre képes, min.*' ez a rekordrepülés volt. Tréfál, panaszkodik, hogy tönkremegy az ünneplésben. Antialkoholista, és tegnap este megitattak vele egy pohár barna sört. Rettenetes. Sajnáltam szegény Zimmev- mannt.

Beszélgettünk Budapestről is. Kapja a meghívásokat, de lehetetlen mind elfogadnia őket. Leipzig, Berlin, repülönapok, hihetetlen' elfoglaltság. Meleg örömmel mutatja meg Mayer kapitány üdvözlőtáviratai, a Magyar Légiforgalmi igazgatója régi jó embere Uiszücsnek.

S most kei hétre pihenni megy Risztics. Letagadta, hogy hova. Álnév alatt utazik Budapestre.