Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-18 / 161. (1788.) szám

*3 A premontrei rend és a kassal ferencesek írta: Szabó Adorján, a permonireí rend leleszi ház?önöké. ÍD'8 'Péneaiioesietitnik meimtesaik Jászán .vtégieatelk ik/ésőibb, a p-remiointaedielk íldieflóibtein afe teld teny- liedéeekeit és nem egyszer segjiiteifitiátk ki, amint Mtt- fuík, a thfiHtatailioS kiküidteiiéelbein.' ItlátvoteieTŐ Cöátk Gel- ®éQibeífi vagy példáiul a (betegeskedő Kortnlits Herimainin pliáíbáiniositi, tanetm gyakran fordullak meg htaisoiniló eéfllból a többi preimointtlneti netndti ptKéteuiáilöotai Sfe. Zingeir Fülöp, a felteőmeoeuHétfd pHébáíros kiiilllöinjös itiszlbeOlőijük voüll, aOdinseík — minit az évköinyiv ipja — régi ezn.ve/vágyia teljesül', amikor szénit Férnie htar- m ?jdliie:nidtjiéniek tefraáreö. köoé litkJtiaJiltiák.. Háülás meg- li atiolfteiátgigiaíli és ibeötaléaú ceólkikiall vele iáit a (íölívlébeüá- röl kzkMíó öikimiáinyiis, BUDeütyeit a krussiai gylátttcMö 6&e- méüiyesem hozoiíí el1 egy rendMnsa kiséiríeítlébein. SzaJlay Mártom miilmdsKen'ti pitébáboe prolmócáö- jám BMió atya moujdoítita aa ünnepi saeínlt Ibeszétíieit. Aimiifoar piedig iSzaölay M. tefeltivélnei, öoaélb, ptaíuliinus szerzetes mutattta be eteő szeintt miBiéijtélt Ketoylbecem aönofli altaljaik, a M’íbiuagó Szafflay Mrvén tnynigadlmtazclií BETodgaíviinő ÍMkoittt, aki tagija volt a ihair&ialdirendiniek is, a preimorttmefiek együttt ®egjé,dfk!eizjt;efk az ofMlmJálí a tfereoioeB ékkel s a palédiikálcwót iis egy feremcets­it. ei&lK^őr m-ondolta. Az éfvtkc inyT^ielkML viszont. az is iMtóinálk, thogy a preanoaiitirfeiJetk, SzaíuibeJri&r és Cs-áJk prléjpoistokltöl kezd­ve. csaknem vtaJtetaetnlnyiefii ifénykedtíek a ference­sek kassai templomában, nagyobb rendi ünnep aiík eQiklalitmiártaili: AssíM szent tFetneínic, ÍPádiual szent An- Itail, Peroiunkula napján átb. Valjswmnit az nts ktefóg- Hiiík], (hogy szénit Norbert fiiad neim'esek a ferenioeisek- nek, íhalniem a iböfbJbi Bzemzteftesmendelklnlek és az egy­házmegye papságának fis (buzgó segíiiteégiére vdliílak a kassai tegyMeköznég tfriifiéfétléimeik teUSmoeldnltiálsiáJbaitL így szénit iTgmlác lés Xay. Szénit Ferenc napján ren­desen a jászéi prépostok murtiaítáik be az ünnepi szent mtüseáíidioziaitiot. Zasnc Amdiráte !ils még tanár ko­rában, ticfob atzíbeín ttöltötte be itt a magyar Mtszónok üiíszlhélb. V. A premontreiek tervétkénységie nem szorítkozott cupán a leöikiilekflie, ment amJiinit untán emffiitbeltltüik, egy ujalhlb kiülMelert dis tketüSetlt (beiicllltieínii'ök: az lilfjuság 8-oöziépfekotei okJíiaJÍJásáit és meiveiLésiét Egyelőire a rozmyói giinináziumban kezdik meg itamárkodáB/uikiat az 1778. évben. De egyesek mán előbb is ibamátbanaik Kassáin. Ugyanis a Jiézue-ttánaatság 1773-iM (fetefezlatáisa után a premonltíretíi nentd ikléft kdíváitóan képzelt íagjja, Sa­lamon Nonbeait és Stanmefl Ágjotítoai nyer aflűoaitoa- záM a kassai akadéímMniáll. Salamon N. a szalbad- ctníivlés&dtdk éé a fdikmófia doktora volit és mint ínyen a bbLcselertíeít és a meftaffiiaükiáit adita ellő osak- Eueta két évtózeden táfc, beflnált a pneanionitireíi rend ITST-fikl fetoezftötsáBa untán ia, minit vifflágtí pap, egé­szen m ITWrbeto. (bekövéBketzébt hafltáffiáig. StanczeS Agoeton péddg az etófka és a benmészieöl jog itanárna volit, de öiiiteni miujködéee csak rövid ideig teintotJt. Érdekes képed; nyujlt a kaesaii aikajdémSa és fö- gdmnlázSuim itamálrl Ikana az 1777-fik évben. Az akadémia elnöke és ligtazgtadóffa Kenyeres József, a jezsnüta volt. A jezsniilta rendnek egyház­megyékbe flíépeffl tagjai áMlotfak, minit ptrodirelítio- roík, aliigazgaltlólk, úgy a jogi és bölcsétezetl (kar, va- damiinJt a főgimnázium éllén. A jogi (karon a prodli- rektanon kiiivtüll egy exjeesuilta, egy piarista, egy egyházmegyei pap és Mi vnHágli tanár atíoltlt ellő. A bölicsészjetá ikar tanóirtieistülliébe Eröea Pál eíxj'ensuliltia prodirekdoron láwüit egy exjezsui,tóból, egy piardlsítia, egy premontrei (Saiam'on ÍN.) és egy világi tanerő­ből óflotit. A főgiilmnáziiuimban egy viiliágin, INaigy Ullr.ik és özaöíimiáry Dömle, diamonkosrendi, helyet- ties tianárok'on ktvüiL, bárom eixjjensuiita tamiitoltt, köz­tük iBair,óiti Szabó Dávid is, az filrJtléBet: pixddlirelkltioaia. már János festő a mielfliékoltáinok baa-oklc-stiM Ihát.- 'téréHt miig Sfdhrlöttt EnazmuB, b kaseai rajzliBkdia meBdere, a főoltár aiMrilbekboinJikuB bátlüerét festet­te. Komáromi 1803-ban innenit nyugalomba óe eütiől az időtől, kezdive késaiitetitie elő Jászón a premon- itlriei niövenrilékeket a itánóri páilyáira. Életiének ütok bő étveált ILelleiszen töltötte b ott fis ballt meg. Költőd ibeb'elttelég is volít; szelllemleS latiin epignammálínít fiat, de SsübónyiMal egylültlt, főfivléppen az alkaiimi költészetet művelte. Buzdiiltlójuk bilzioliiyára Szabó Dávid volít, akivel együtt köszöntielttiék például Tö­rök Lajos, gjr. főigazgatót bfivatalba HépéB-ekór (1786) Dáltáni, ÍOItetőlieg imagyiar nyelMi ódában, Jó­zsiéi nádort pedig 1797-iki kassai látoigatáfea alkalí- mávali, Szabó, Kemáromli és ÍNiagj' UlOirith, domon­kofirenidá tanár üdlvöBöllte költtlői formáiba Öntődig ihódoilő feliirBltlM. Ebben a kfiVóM környezetben indul meg Kas­sám a premontreiek tanári pólyája. Bgyeüőne mii­vel Státuszéi Ágostont, csakhamar a jászéi itíheolló­giai ilntt'zetbiez hitviták be Salámon Norbert egyimiaga vezeti be Kassán a premionittrefiJek jövendő tanító- rendi mültödlését De egymagában áte méltó képvi- sieliöje volt rendjének. Az egykorú hivatalos nyilat­kozatok memiesak nagy kiépzeltlfteégtü, hanem buzgó 'tanárnak ite mutatják be, aki a maga részéről is hozzájárult abhoz, bőgj’’ a kassai Akadémia 'előkelő sEiimvonaion maradjon. Látni fogjuk majd, hogy a iszorotsian vett iskolai munkán kívül, más irányban tils munkálkodott. Bünlm ufabbkámhutáspout- poumfa lilaváíót amelyben végigtámadja Dérért, a protes­tánsokat, Magyarországot, a ­sziovákízmasí és a Prága, julius 16. Hlinka kihallgatása Ma- saryk köztársasági elnöknél szlovák politikai körökben nagy feltűnést keltett. Általános a vélemény, (hogy a köztársasági elnök elsősor­ban egyházpolitikai kérdésekről tárgyalt Hlin- kával, azonkívül általános szlovenszkői politi­kai kérdésekről és szóba került a jelenlegi koalíciónak a cseb nemzeti szocialista párttal való kibővítésének kérdése is. Hlinka András, ugylátszik, mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy pártja a jövőben is benmaradjon a kormányiban. Hogy a cseh politikai körök bizalmát növelje, minden al­kalmat megragad, hogy támadja Magyaror­szágot. A Sióvák vasárnapi számában újból Dérer ellen intéz támadást. Foglalkozik Dé- rer legutóbbi interpellációjával és rámutat arra, hogy Szlovenszkó hetven járásfőnöke közül egyetlen katolikus pap sincsen. A prevrat után volt ugyan három katolikus papzsupán, mivel Ruszinszkóba, Nyitrára, sem pedig Honímegye élére más nem akart menni. A szlovák katolikusok jók voltak Szegeden, Rózsahegyen, Vácott, Illaván, Li- pótváron, a maradékbirtokok elosztásánál vi­szont tekintetbe sem vették őket. Matassa meg Dérer, hegy az összes kato- likusoknak együttvéve van-e annyi elő­nyük az államtól, mint egyedül az ő csa­ládjának. A katolikus papok nem elég jó csehszlovákok nekik, de elsőrendű hazafiak Dérerék, Csícs- maneóék, Maliarikék és Bella protestáns lel­készek. Minden katolikust magyarónnak néz­nek és minden huszitát vagy protestánst ha­zafinak. Hlinka ezután minden átmenet nélkül a magyarországi viszonyokra tér át és ezeket írja: Magyarországon dühöng a „nem, nem, soha“-járvány. Magyarországon van a Hiszek­egy-ima. Magyarországon demonstrálnak Ro- thermere és Olaszország mellett, mert tőlük várják az uj háborút és az európai térkép megmásitását. Magyarországon junius 19-én nagy tüntető népgyülést tartottak, amelyet a revíziós liga hivott egybe Arad, Torontál és Csanád vidékének lakosai részére. Minden járás és község elküldte Makkéra a maga delegáltját. Az utcán táblákat hordtak „élet vagy halál" felírással. A magyarokon kívül svábok, románok, szerbek és szlovákok is voltak jelen. Désy Géza képviselő őszintén megmondotta, hogy „minden magyarnak Is­ten és önmaga előtt meg kell fogadnia, hogy nem szűnik meg lélegzeni mindaddig, amig vissza nem szerzi az elrabolt városokat és az elszakított testvéreket". Hlinka ezután még azt Írja, hogy ezen a népgvülésen egy szlovák evangélikus lelkész is felszólalt, aki tiltakozott az átkozott Tria­non ellen és szerinte ma minden magyarnak, akár katolikus, akár protestáns, tiltakoznia kell az átkozott békeszerződés ellen. Protestáns testvéreink tehát — fejezi be Hlinka — Magyarországon nem kisebb­ségek, nem szlovák nemzetiek vagy szlo­vák nemzetiségűek, hanem „tót anya nyelvű magyarok^. Jól tudjuk, hogy Magyarországon több mint háromszázezer (??) szlovák él iskolák, jogok és hivatalok nélkül. Magyarországon a pro­testáns lelkészek nyomására még a szlovák katolikusoknak is protestánssá kell válniok, hogy továbbra is elnyomhassanak bennünket. Nálunk a husziták bevezették a csechoslova- kizmust, Magyarországon pedig a protestan­tizmust és a szlovákok magyarosítását. Mi változott meg? Semmi. Ott jó üzletet csinálnak a magyarnszlova- kizmussal, itt pedig a csechoszlovakiz- mussal. A szlovák néppárt éppen ezért elutasítja a protestáns Dérerék támadásait, ők csak kia­báljanak és interpelláljanak, a hivatalokat azonban jó és megbízható szlovákokkal fog­juk betölteni. im iuujaKmKSB3iCTmtfaBfflaBitefcMtoiuaw.Lnri^^ fmihmruTi ■^ll^uwlill^w^^^lllwt^^ A vidéki város Szaibó Dávid 1776-ítÓi 1798-ig vök a kassaii főgiiiminiáziiiujm imiásodiiík Itamiamis/tia dszMOiyiátoiak, — feflte/t'tee inaióBágiálnjak Mlviaítaílios minősjltese szedni — szigora, de ligaeságtos professzora. Az elemi BruennyiBléigttianffi, a ifMIkdt, a migigyar és illatán. nyieO)- vet lés T'etrudíkiirvLiiljiiT'eig a gönőg nyelve# és kiöültésaeitet ibanlitotfe. Éppen rtfyan péiraitiTJaniul ielkidsmieireitiefi és (köteüeseágit'udó münkÓBa voOlt {'Főigawgialtói lilraít- tár, 1795 julíiruB hava) a haaai kö®ok!tlatiájs és neve­tés ügyének, minit amiilyen Oielke* művelője és lilró- myiitója a magyar irodailómnak. A iiárBadaöimi élei eaijá'IÓ-L vriíssziavo!níUiDl0ni, osnpón m iekoHának és az árodlalomnak élit Éptpien kaissai itanjámsóigiálnak idie- ;i'áre esik az a eokoldallü tevékenysége^ amelyet m'injt linó és (kJclitiő, a kflaissK,ilk)aá IkJöllilői linányZat mieg- fiei'0mifiésélbe>a (kiifejteití. Kiaeeá'n jietenhek mieg az 1777401 1792-ig teű’jedő éveklben azok a miuinJkJái, amelyekben az „iuij miéirltiélkme veltí" vett-BellJéBne és pvozódliűra vonatkozó áílfitósponflját fegitetite kli, va- ilamiilnit kidasBaikiUB venstormókhan írt enedébi ver- sei. és müfordiniáöaii. Itt aitapiilija 1787-lben Kaeiinczy Ferenccel, a kassal nemzeti i'Skofltók feOíiigyeillőjié- veS óe BlaoBányi János kaesan Ikaimianari hivaitiaöinok- kia/J. a Kassán Magyar Tórauságot, a kiövetlkieziő 'év­ben pedig ugyanicsaír Kaziiüiczyviail iindiilttja meg az -nkö m'agyair BzépiiirodaUhTi ób esztiéiMkai folyóiratol, a Magyar Muzenimoit A kassiai főjr^itninJá'ziinmnalk ÍB. Szabó T>áivndon ikiivül móg kitűnő ogyiénifiége moM Souiiányii Fienelmc /■a iKooná.r<wn& Anrihró, imiindnkéiiíiö exijezsniiiln. Szu- Indnyí a filiozófiiia meBterá és a trneoilléigia ibonoBtjü- nosf fclko'/flitóit fils ednyerHie ép föltb föfllicnaijz/i és polIH- 1»ikait müvet, irt. Később m aOcadémiíia prodiirekfora <-e a kaS'-nü ilank^r'iSél. iMiff'iagiaifláij'a leit és ©hneiftiteH í)T,ái|i.:'ígo:t k/nipollt. Konrórmri'! töhlh ‘'vem át iflan/ií'Ollll. ,7r;t'rnirnaf íkn.i »'b hmini'-i-ni'1 ha owtfiáUynlWfoain, wr, ; ;•{.;•; (■■■ íől k-rydve pedl’g hótezónofifkénil mülkö­\ • t! :*•>.! 0iwU>v/rjtit vaíl az egykori j'Cz.oi'Ha ^■Xf.Yi:nr■■■'/. ir.. Az ő megiragyiáirána liteízifeti'ie Mol­Dunántul, julius. A forró földek, átizzadt falvak között a vonat megáll a vidéki város előtt. Soha nem jártam itt. Erdély mulasztása óta. amit nem láttam, annyi a bűntudat bennem <. magyar vidékkel szemben, hogy veszem a kalapomat és leszállók. Van há­rom órám két gyorsvonat között. Délután négy óra van, két világváros között fekszik az a váró.-, lehet vagy ötvenezer lakosa. Talán husz-harminc ember száll le a gyorsról. A lovak alszanak a melegben a pályaudvar előtt. Gyalog megyek végig találomra idegen, lombos, alacsonyházas utcákon. Megállók a városháza előtt, olvasom a házasul­ni akarók kihirdetéseit. Mindössze négy pár akar összeházasodni. Nagyon meleg van. Egy körözést ie olvasok, valami gyujtogatót köröznek. Az üzletek élénkek, szépek. Kér sgélek em­lékeim között, hol láttam hasonlót, mint. ez a vá- város? De nem hasonlít semmihez. Színesebb, ’élénkebb, mint a francia vidéki város. Kevésbé nagyvárosias, mint a hasonlóan népes német vá­ros. Nem hasonlít ez semmihez: sikföldi város, talán az orosz pusztán akadhatnak ilyesféle kerü­leti székvárosok. Alacsony házak, keskeny, asz­falt, gömbakáook, flancos, kedves délutáni korzó. Három tiszt ámulatot ébresztő fehér porcellán- nadrágban hüsöl a kávéház terasszán, sört isznak és güsztálják a hölgyeket. Az utcák lombosak, árnyékosak. Nézem a kirakatokat. Mi az a „vidéki divat", mi a titka? Egy kissé talán színes és merev, ennyi az egész kíilömbség. Az a nyakkendő példán! jó. ha Pes­ten látnám, talán meg is venném. Egy kissé szí­nes az egész. Valami elmaradhatatlan árnyalattal más a kelme szine, az ing mintája, a gallér sza­bása itt a kirakatban, mint két gyorsvonatörával odébb. Egyébként középvároskában is ilyesfélét lát az ember, ötvenezer lakos, vagy ötszázezer, eb­ből a tekintetből csaknem mindegy. Düsseldorf­ban is látni ilyen kanári-nadrágot a kirakatban. Leipzigban is. Valahogy úgy lesz, hogy nem egé­szen azt kapják áruban, amit szeretnének, hanem, amit a nagyipari centrumok beléjük pumpálnak, hitelre, automatikusan. Gyengék ahhoz, hogy azt hordják amit szeretnének, minden vidéki város gyarmat egy kissé. Ennek a szerencsés fekvésű vi­déki városnak kirakatain át le tudom vezetni, hogy mi az, ami két szomszédos világvárosban, melyek között elfekszik, e pillanatban már nem kell teljesen: mi az a szín, mi az a trükk, mi az a szabás, ami még szabad a világvárosban, de már lanyhuló kedvvel s holnapra talán meg is hal, er­re a szezonra vagy örökre. Itt megzökkeu, egy pillanatra, a kirakatban. Nem Ízléstelen, csa gyá­moltalan. Egy bútorkereskedő nagy kirakatversenyt rendez. A kirakat polgári hálószobát ábrázol, két ágy, mosdó, szekrény, asztal. A papa kabátja szé­pen egy szék támlájára terítve. Papirmasé-gye- rek térdel a földön s szaloncukrot keres az apa kabátjának zsebében. A kirakatnak nagy sikere van, minden arrajáró megái! és elbámulja magát. Ősz, kövér, öreg plébános jön az uf közepén, mindenki köszön neki. 111hon van. Nagy dolog le­hel, ha valahol olthon van valaki. Minden negyedórában hallani egyik templom­toronyból az óraütést. Tiz éve nem hallottam ;lyen'harangszavas őrnüte milyen zagyván ét az Miber... Senki néni siet. A kerékpárosok is lassan j mennek. Kedves, szőke lányok korzóznak, a há-' rom tisztnek elviselhetetlen sikere van. Egy utca­sarkon nagy túraautóban porköpenyes házaspár ül, elől a livrés soffőr, az autó oldalán címeres monogramm. Dzsentrik. Az asszony lorgnonon át nézi a korzót, végtelen távolból, az autójából. Lehet hatezer holdjuk. Bemegyek a könyvkereskedőhöz. # — Mi megy? — kérdem. Lemászik a létráról, nagyszerűen érzem ma­gam a hűvös boltban. Vidéki könyvkereskedések egész Magyarországon mindenütt a lc^Tüvösebbek, nagy kánikulában. Itt is üldögélni lehet, kaszinóz­ni, csak a spriccer hiányzik. ; — Hát nem nagyon megy nmi mondja. — Ponyva megy? — Az se nagyon megy. Ha valami megy, inkább a jó könyvek mennek. A Gulácsy megy, meg a Kassák. — Na — mondom. — De igen. Persze, más-más rétege az intel­ligenciának. Amelyik a Gulácsyt olvassa, az nem olvassa a Kassákot. És viszont. Rétegeződik az intelligencia. A legnagyobb baj az, hogy az intel­ligencia elszegényedett. Me.t kérem, a háború.., — Várjon csak — kérem. — Azt mondja nmg: hány emb r olvas ebben a városban. Olyan, aki bejön, megnézi az uj könyvet, elkéri, esetleg megtartja? A visszatérő vevő? Van ilyen? — Nehéz megmondani — mondja. — A tábláról van két ur. Van különben is. Olyan, aki állandó... Lesz vagy negyven. Vagy ötven. Nem. lehet pontosan megmondani. Futó vevő van azért, A nők. Azok olvasna!: legtöbbet, de csak regényt. Novelláskönyveket nem olvas már senki. Se szín­darabot. Szerelmes regényt olvasnak ma i* leg­többen, mint busz é^ előtt. S a férfiak a történel­mi könyveket. A legtöbb még ma is a Jókai, ami megy. — Jókai? v — Meg Gárdonyi. Mikszáth, az gyengébben megy errefelé. Nem tudni, miért? Nem lehet kiszámítani. Most az a baj, hogy az intelligencia.... Uraságod vesz valamit? — Én? Könyvet? Egészen z .árba hozott. Vettem egy Jókait. # Utána elmentem a kávéházba. Jól éreztem magam. Minden asztalnál alsóztak, kaszinóztak. Az árak csak valamivel magasabbak, mint Pesten. Jó sört adtak. Az egyik asztalnál kupecek ültek, a másiknál tisztek, a harmadiknál az intel­ligencia, akik Gulácsyt, meg Kassákot olvassák. Most nem olvastam, ők is kártyáztak. A nagy me­legben nem is lehetett okosabbat csinálni. Kitörő örömmel üdvözöltem az ablak organ- tin-függönyén a legyeke,, meghitt yári vidéki ismerőseimet. A pincér lapot adott: mechanikusan olvasni kezdtem, aztán ijedten tettem félre, a lapot már reggel olvastam Budán, az ágyban. Egy ur ásítva olvasta a vasárnapi cikkemet. Mikor a közepére ért, vakarózni kezdett, nagyot ásított és odébblapozott. Ettől megkönnyebbültem, nagyon feszélyez, ha látom, hogy olvasnak valamit tőlem. A kupecek finoman, csendesen játszottak, gyakorlottan, egy kis spleenes unalommal. A tisz­tek is unalommal kaszinóztak. Az intelligencia csapkodta a lapokat, kiabáltak, részben németül, részben magyarul. # Elszántam magam, hogy elmegyek egy Is­merősömhöz, egy városi polgárhoz, akiről tudom, hogy itt. lakik. Kocsiba ültem és végighajtattam a városon. A kocsi drága volt, de megérte, mert aokan meg­néztek. A rendőr is utánam nézett. A rendőr egy utkeresztezésnél állott s kői- ly és gyakorlott mozdulattal mutogatta két parasztszekérnek az utat. Aztán tilosra állította az utcát s mi voltunk soron, áthajtottunk jobbról. Ismerősöm egy kedves, földszintes ház hűvös kertjében ült házikabátban és szivarozott. Kedves volt, barátságos, megmutatta a gyümölcsfákat t azt hiszem, az mondta, hogy az idén lesz körte. A kerti utón egy macska aludt a napfényben. A város lármája, a kocsik és az autók zörgése s a kibicek ordítása nem hallatszott le ide. A kert olyan volt, mint egy sziget. Hüsöltiink a fák kö­zött, házigazdám a politikai helyzetről beszélt, én spriceert kértem és élvezettel hallgattam. A politikai helyzettel nem volt megelégedve. Csak én voltam megelégedve a kerttel, meg a spriccerrel. Mondtam neki, hogy őszre minden más lesz. — Miért? — kérdezte. Ezt nem tudtam megmondani. Zavaromban annyit mondtam, hogy kétmillió mázsával jobb a termés, mint tavaly. Ezt útközben hallottam a ku­péban. Egy kicsit szidta a szocikat, de nem volt megelégedve a klerikálisokkal sem. Csodáltam, hogy ilyesmi érdekli egy ilyen szép város hűvös kertjében spriccer és szivarszó mellett. Soha nem lesz ilyen kertem. # Azt hiszem, a város virul. Az emberek csen­desen gsefteltek az üzletek előtt a jó időben. Az egész nem tette az üzleti élet benyomását, inkább a csendes, kedves gseftre emlékeztetett. Amitől nem lesz senki milliomos, de nem is hal bele. Hétkor tovább utaztam felfrissülve, pihenten, sehol nem lehet ilyen jól pihenni három éráig két. vonat között. Az intelligencia cgv része kint tilt a vasúti restiben és söröztek. Mind boldogak voltak. Lát­szol I az arcukoif laláu ott kelleti volna maradni. írta: Márai Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents