Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-17 / 160. (1787.) szám
Ungarsk — Magyar Borház Kopenh ágában — Kopenhága, julius közepe. Newyorkban, Párisban, Londonban, Berlinben, mindenütt találni úgynevezett magyar éttermet. A külföldet járó magyarok óvatosabb része azonban elkerüli, vagy pedig csendes gyanakvással lépi át a magyar éttermek küszöbét A magyar cim többnyire csak reklám, mellyel azokat az idegeneket csalják a boltba, akik valami különöset, extrát remélnek látni. A gongoszul készitett „Gulasb“ olyan extra módon fekszi meg azután a gyomrukat, hogy jó ideig közelébe sem mennek az efajta exo- tikus éttermeknek. Pedig régi. igazság, hogy ügyes asszony gyomrán keresztül tartja meg a férfiak szivét. S ami érvényes az egyesre, alkalmazható a tömegekre is. Jó konyhával barátot lehet szerezni, mint például rossz — diplomáciával. A kopenhágai magyar borház egy-kettőre meghódította a főváros kényes Ízlésű publikumát. A magyar müvészkéz által Ízléses magyar stílusban berendezett Volkendorfsgade-i étterem ma már Kopenhága egyik legismertebb és legnépszerűbb étterme, melyet nemcsak a jómódú polgárság, hanem a gárdaez- redek tisztjei, miniszterek, képviselők, nem ritkán a királyi család tagjai is nagy számmal keresnek fel. A magyar bor legkomolyabb riválisa, a francia bor ellen vette fel Kopenhágában a versenyt. Még rengeteg akadállyal kell megküzdenie, a francia konkurrens még néhány lóhosszal előtte fut, a jóiziésü dán publikum azonban már a magyar borok nevét is mindsürübben emlegeti s ha ló és lovas bírják szusszal, vagyis a magyar bor egyenlően jó minőségét állandóan fenn tudják tartani Dániában igen könnyen leverhetik a francia márkát is. Micsoda piac nyílna meg a magyar bor számára! Dánia utján a másik két skandináv állami áll|anidió . fogyasztódéi lehetne, hiszen fő hibája, hogy nem ismerik eléggé a külföldön. Ahol megismerik, meg is szeretik. Kopenhágában megismerték, tehát máris szeretik, vagyis nagymértékben fogyasztják. S elvégre ez a fő, mert szerelemből még a magyar bor sem tudna megélni. Hungárián Viatcr. VOZÁRI DEZSŐ VERSEIBŐL: HULLJ TÉRDEIDRE Az udvaron, az udvaron egy tyúk kapar gat; elhagyott, magányos, lompos sárga tyúk, felette felhők tornyosúlnak. Némán sunyit a délután, antennánk lustán ring a házon, bolondoznak a levelek a tisztes kárson, ámde egyre sötétebb le3z a láthatáron, titkos hatalmak fütyörésznek a szélben, mely hideglelésként fut végig fákon és világon, sodorva távol úri kertek szagát palánkon, ráesőn által. Orkán üzen hetedhatárból. Fogódzz belém ma, Magdaléna, kiért a vágy csellói búgnak költői félként mellkasomban; hullj térdeidre, lelj magadra s én létem, melynél egyszerűbbe, nem is tudok, érted, TEÉRTED és készakarva komplikálom. Az udvaron salak s homok közt hevernek titkok és enyészet s a tyúk kapargat egyre csak, nem értve vértanúi sorsát, mely dicstelen végez vele a zsíros, forró serpenyőben. ... Egy perc a délután talán, talán időtlen, mint a csillag, ki frizurád felett siet s mert éppen fényes, hát világit. i ,i' i mnw m ipf i, miti'/ibimihi u uhum miiiiii imainan—m—■ Filmszerű élei — vagy Á miüi&m&s ugrása Irta \ Máról Sándor Hiszen ha egyebünk sincs — szegények vagyunk. de jól élünk, — konyhánk és borunk kitűnő. Valahány Budapestet járt külföldivel beszéltem, ha magyar konyhára tévedt a szó, szinte átszellemült arccal emlékeztek meg a Hungária pompás ebédjeiről. Pedig a külföldön legjobban ismert Hungáriánk főztje is csak vendéglői koszt, hátha még egy vidéki magyar nrihás vendégláó aszlánál tanulnák megismerni a magyar őserényt, milyen dicshimnuszt zengenék akkor a hozzánk tévedt idegenek! A mi a uagy világcentrumokban, Londonban, Newyorkban, Párisban, Berlinben hiányzik még,, a nagy világországutiól félreeső Kopenhágában örömmel bukkantam a legjobb magyar reklámra, a jól vezetett magyar konyhára. Az itteni vendéglőbe járó publikum tudniillik többnyire jómódú, érdemes részére a legdrágább anyagból főzni, szemhumyo- ritás nélkül adja meg a jóért a legmagasabb árat is. A kopenhágai Ungarsk Vinhus—Magyar Borház konyhája részére a legjobb magyar szakácsokat hozatta ki, elsőrangú magyar pincéje van, egy csapásra meghódította a gyomrára híresen kényes kopenhágai publikumot. ősi erényeinken kivül a magyar bornak is világhíre van. Micsoda aranyfedezetet jelenthetne ez Magyarország számára. Csak meg kellene találni a megfelelő utat, melyen keresztül Európa gyomrába vezetnék. Egy ország politikai érdekeit követek és konzulok képviselik. A magyar bor érdekét egy-egy jól vezetett magyar étterem, borház képviselheti Kopenhágán kivül — úgy tudom — Becsben és Zürichben is van már olyan magyar bor- ház, mely méltó reprezentánsa a magyar márkának. A kopenhágai Ungarsk Vinhus Kopenhága egyik nevezetességévé vált s nem csak az itteni előkelő dán publikumnak, hanem a külföldieknek is egyik favorizált étterme. Az idea valahogy úgy keletkezett, hogy a dán fővárosban évtizedek óta letelepedett magyar származású Wimmer József okos kereskedő ember létére észrevette, hogy a szőllő- termelésre alkalmatlan Dánia a magyar bor számára a legkitűnőbb piac lehetne s a dán közönséggel való ügye3 megismertetése mellett még az itt nagyon elterjedt francia bor- márkával is felvehetné a versenyt. Nagyszámú előkelő barátaival való tanácskozás után elhatározta, hogy a belváros közepén elsőrangú magyar éttermet és borházat nyit, kitűnő magyar szakácsokat fogad, pincéjét tiszta minőségű magyar fajborokkal tölti meg, jó magyar étel mellé príma, bort szolgál fel. Elsősorban a magyar állami pincészettel lépett érintkezésbe, szakképzett pincemestert hozatott s biztosíttatta, hogy az állami felügyelet mellett exportálandó magyar bor hamisítatlan, csakis legkitűnőbb minőségű áru legyen. l és szépít a | Sürall-crérae ■ Corall-paísr {fenti-szappan jj Ffllerakal a C. S. Ft. | ríiaütn: | Vörös Rák gycgyiár, Braiislava.j Az emberek fantáziáját kétségtelenül fogja és izgatja, ba úgy milliomos egyszer ilyen nagyot ugrik, mint ez a Löwenstein. Ezer- háromszáz méter magasságból még soha nem ugrott fejest a tengerbe egy milliomos se. Az is érdekes, hogy egy milliomosnak az átlag- fantázia még a halált sem hiszi el: minden tette mögött a pénzt szimatolják, a végtelen és izgalmas pénzt, börzemanővert, árulást, spekulációt, aminek az ö,ngyilkosság is csak egyik eszköze. S csakugyan, nincsen benne semmi lehetetlen, hogy Löwenstein e pillanatban nyugodtan sétál valahol egy angol kis városban, a hűvös és homályos angol sörmérések egyikében keserű sört iszik s pipázva olvasgatja a halála hírével eltelt világlapokat, miközben az izgatott piacokon ügynökei lázasan vásárolják az ijedtükben értékük felére csökkent müselyemrészvények pakettjeit. Mindez lehetséges, ha nem is valószínű, mert filmszerű az egész: Löwenstein lénye, élete, keretei, ugrása, van benne börze, repülőgép, tenger és milliomos, telefonok és rotáeiósgépek s jellemző, hogy a börzemanőver ötlete egyáltalán felmerülhetett. De valószínű az is, hogy Löwenstein öngyilkosságot követett el és amilyen különc, ebben a pillanatban kiváncsi és hallgatag halak társaságában úszik Dover és Calais között. Aki egyszer repült, az tudja, hogy milyen nehéz kiesni egy csukott repülőgépből, még szándékkal is, bát még véletlenül; igazán csak valamivel könnyebb, mint kiesni a repülő és keringő földgolyóról. Ha Löwenstein megcsinálta a bravúrt, biztosan oka volt reá. De ki tudott, akár még tegnap, a mi vidékünkön Löwensteinről? A középeurópai olvasót talán érdekli a mozgalmas beállitás, a lapok címeiben van, öntudatlanul s akaratlanul valami, a kültelki mozik plakátszövegéből. „A milliomos halál- ugrása“ — ez jó cim, akárhogy forgatjuk s azt hiszem, Ilarry Piel ur dolgozik ebben a zsá- nerben. Kétségtelen, hogy Löwenstein is ebben a mozizsánerben dolgozott. Itt nem is tudják, hogy ki volt? Morgan és Castiglioni mellett, hogy a péuzfigurák két végletét említsük, Löwenstein a pénz gavallérja volt. ő volt a mondainmilliomos, — egy típus, aki milliómoskörökben a legritkább. Tudnivaló, hogy százmillió dollártól fölfelé az emberek kopott nadrágot hordanak, száraz kétszersül- tet esznek, tiszta vizet isznak, gyalog járnak be, két detektív kíséretében, az irodába s minden szenvedélyük annyi, hogy esténként az unokájukkal négyk^zlábra ereszkedve vörös- pecsenyét játszanak. Nem igy Löwenstein. ő kihozott a pénzből mindent, ami benne volt, tehát nemcsak újabb pénzt, nyereséget, kamatot és profitot, hanem mindent, ami a pénz mögött van, a palotákat, birtokokat, repülőparkokat, képtárakat, műkincseket, szórakozásokat, utazások szezációját dekadenciák mesterségesen naiv raffinóriáját, szóval az egész nagy verklit és kiállítási ami a külső élet Löwenstein az a fajta milliomos volt aki a legritkább s ahogy a kis Móric elképzeli. Rejtélyes és távoli délamerikai üzletei időt engedtek neki arra, hogy párisi figura legyen, otthonos londoni maradjon a a Py- renneusok valószinüftlenül szép é* teétrális hátterében megépíts© & kacsalábon forgó kastélyt, aminek híre van a mondain Európában. Löwenstein nemcsak a repülőgépből, hanem egy kissé Valéry Lerbaud regényéből lépett ki, ő a Barnabos, a modem milliárdos, aki repül, utazik s egész nap váltja a selyemingeket. Hogy nem szimpatikus? Ah, azt a füttyöt, amivel mindenre Löwenstein válaszolt. A pénznek olyan frakkos lovagja indult itt hóditó útra aránylag szerény eszközökkel, hogy keszeg amerikai milliárdosok is felfigyeltek: államoknak ajánlott fel hitelt, injekciót és egészséget, ő, Löwenstein Brüsszelből, a pénz rózsálovagja. Az uj romantika teljes kelléktára volt a zsebében. Mindig repülőgépen járt, a kényes madarakat yachtján is magával cipelte, ha országkiter- jedésü délamerikai birtokai látogatására indult, — egyébként senki sem tudta pontosan, hogy mikor mije van. Löwenstein majdnem annyit foglalkozott azzal, amit a pénz ad, mint magával a pénzzel. Lehet, hogy ebbe pusztult bele. A pénz finnyás és szereti, ha önmagáért szeretik. Ha egy ilyen nagy fezőr, mint Lö- wensetin elbukik, annak többnyire nem az a lélektani rugója, hogy rossz üzleteket csinált, hanem az, hogy mással is foglalkozott, mint üzletekkel, vagy hogy nem foglalkozott eleget az üzletekkel. Ő volt a pénz soiffőrtipusa. Lénye és céljai, mindez a sűrített moziregény, a filmszerü- sitett élet s a nagy salto martálé, amit előtte ebben a füzetes regénystilusban még nem csinált meg senki: ugrás ezerháromszáz méter magasból, saját repülőgépéről (a hangsúly, kedves olvasó, változatlanul a „sajáT-om marad.) a végtelenbe, ez a lírai giccs uagy technikai kivitelben, ez Löwenstein egyéni színe. Nimbusza ott, ahol élt, erős volt, mert egész életében azt csinálta, amit tudat alatt minden ember elképzel egyszer, hogy szeretne csinálni, ha kifizetnék azt a hatvannyolc- millió dollárt. S a halálában is azt csinálta, amit még senki előtte, ami a gáz, a viz, a revolver, a gyufaoldat statisztái elképzelni sem mertek, szegények: mert ugyan ki ugrott már ki a saját gépéből, ugyan ki? Aki koldus az j életben, az koldus a halálban is. Löwenstein tartotta a stílust utolsó pillanatig, amíg a viz- be esett. No, békesség vele. Az uj országos közigazgatás Irta; Fkíischmaiui Gyuia dr. n. Pénzügy, gazdaság, adminisztráció Almiig a szlovöntszkói Loaiigiazgaltási aJUtonxSmfia a poíItMtilkai pánitok Qd&zJöttit mnég égyestoediés tángyw voit, aduiig a dolog nem tilKküziöbt tárgyi nehézsló- gekbe, e a néppárt itisrtán haltiadimii és pmesz/trizE-kJór- désmidk tbeíkinltieltii©. — SóikkáÍL metoeoefbb Üleez oaodbtan a cnetonm éfletoedlépte után m (Ígéreteket és tervékét rdailiizjádtei s a reformot végirethaftamff b életképessé fenni. Ez mlár most a néppárt feladóiba (tesz, mert tó- ezen a prágai vezétokörölc dB ácsért aldMk eaalbáíd kezet a nléppá/rttoak, azért tolljediJteMiék minden követelését, (hogy mullasBa meg, imrht told aUkotai SzTo- .veniszlklón- Ilit tnmsJt imáir mem beszléíIinJí, hanem cselekedni kell Ha az lemlber az ©tső imiegnyiMkiocáöofoait 08vatee®, aMkor azt fhltonié, hogy itt a (reform de az otr- isizógog közigazgatás amnydira ellő wain (készülve, hogy (ide a csehek dls tüatoJuflíni jöhetaiénlelk. Félő azonban, hogy ea az egész állitolag 'etokésrt (tétit országos közi'giazgaltás a (Potom(MitaWÉalvBJk jellegiét vteeflli magán. Csak íbedie bed nézni egy (kffigslé a körtgáizgatlást [apparátusba és az ember smiitnldljárt; tfertáfoan. van mtodenlnéL A zpupainiáJtoeoík Mktviidláiliaaik és az akták más* Pozsonyba mentnek az országos központiba- Ki [fogja lökét ott éltoiíiéeni, az nnég rejtély. Áüilbóillajg egyelőre az az initézlkieidié&, hogy a Pozsonyiba érkező (ügytíiráitoikaJt leUnléZéa Végett HektiiUdik a ffikváldáiDő zstupiáni hrivatetokniafc, s azok az eflfflnitiéaett aktádba# vieszahüMük Pozsonyiba. Ott adááirjjálk ókéit: lés üriké®- besSltlik a feleknek. Ez az nj egyszertMlteÜE és oí- esóibb fcörtgazgtaiMs(?!) A valóság tehát az, hogy & zsupán! hivattatok a vakságban tovább mfütködlnielk. Teljes azonban, a züraaivair küdiömJöeen a hatáskör tekmlleiiébem a jáirási hitvatotokbam, amelyek imiostt a zsnpáni havatailok heiyetít a poceonyd országos hSvaiballlM kertülltiek közvetflien összteköbtetésbe^ Ez az összeköttetés azonban egyetore eenami értékkel sem búr és ilegtföljj'eíbb IköPrendeietekben nyiilvá- nul meg. Hogy az adminisztráció mJüklé'pp fog festeni a gyaikorllaitban, arra nagyon ijó péilda ez az eset: Az egyik járási főnökség épiítkezésá engiedjéllyf adott egy község gazdájának. A község méhány lakói* megífetobbezte ért a Esnpáed hiivaitaOhioe. Mitrtáéí 'azonban kőiben megiszíün.'t a asupanáltos, az aik®l< Pazeonyba (kenüi és ot)t fognak dönteni, hogy totaiefc van igaza egy kelietlsrtOvenisztkőí községben: az 'építkezőnek-e> vagy pedig a fettebbezőkmiek. Száz éa száz ilyen esetet iüeheltoe most (hamarjában felsorolni, amelyekben a köz és egyesek érdekért a héllyi viszonyok teázás ismerete ntéMS fmérülegeűlilk és diöntiik ed. A felelősség 'és hialtáskör jórésze a járási főnökségekhez kenüi. így értteOimieaiik az ujj törvényt An- mól azonban megtoltedtoeznieiki, hogy csak hosszas gyakorlat uiöáin IDesanek (képesek a járási (flflaöíkségiek ezen hivatásulkBlt betödttená éB akikor c&s csak agy; ha mtegifeiellő erők és szakembere fognak remd-etlikiezés- re óilllani, ' no m eg ha a közönség is bedéért' magái ebbe. Ha alaposabban megvlinsgáljiuk, hogy mi' is tor- 'fiénit ju'Miis 1-ém, akikor 'csupán amn^iit álllapiiíhafttuinlk meg, hogy egy egészen bizonytalan helyzet állott elő, hogy felfüggesztették bizonytalan időre az önkormányzati életet és a pénzügyi gazdálkodást Pozsonyban egyesítették. Ami a folyó év második felét ÜUDeitlii, érire voraallko- zóam hoimoiiy terveket nem igen haicltltiuiuk. SemM sem tudja, hogy miképp fogják feflhaszmáll!nii a esu- pálk pénzeiiit: és az állami hofezájáimkásolkalt-, ki fog döhtenii ezek kováiorditósában és kihez fordulj annk klérertnieikllvell egj’eisek, városok, köas'égedc. Nem lehet ezek födött a dolgok fölöltit csak úgy könnyedén élsdkdiami cs az egj-kori zsupák közönség© joggal klöivelbeöhet választ amia a. kiérdiésne, hogy mi tesz a piémEülliJkjeü. Ha Szliovenszkóhól egijiséges országrészt csináltak akkor üt egységes pénzügyi és gazdasági tertv szerint keMleme eiljáimi. És énre csakis az országos kiépviisedlőteisitlüDelt bitvaitoltit. Ilyen azonban ma. niihcs és a pénzügyi rendiedkezés follöiíit nem tud gyiakaroüni kniililkát a lakosság által m©gválasrt.ott kéjpriSeliőtieelilüilielt s meim Mltjuk még a myomaü: sem egy tortazerti gazdasági poiliiitiikának. AmÜlt a itiörté- nelllmii oirszágokban (hatvan év adattt eillért!eík, ataf itt iuetm liahét máirókhoilinapaia 'elllő^rázsoíliniL. Nelm mdo- ko'Md&n tehát az az aggodalom 'és hizaCmialtiLaniság, aimielllye'l az uj közigaegaitiáöt Szliownszlleó lákosisága iogadlia és nem iindokoíaiUlian a feltevés, hogy minden snépiúgeltiés d'acá.ra, bennünket a söíéitlb© ugm :|t- iták, amiért egyezer a mai rendszernek váíülatolila kedd a leöieilősséget. F'isieiisstíh dteiiféiü Sídrarestben Bukarest, julius 16. Lupu munkaügyi miniszter visszarendelte és állásától fcl'fiii^gesz- tetíe a szab*sígon tartózkodó Dinesru á*l- lamíiíkárt. Az aMamtitkár különböző súlyos hivatali szabálytalanságokat, követett cl. A vizsgálat nagy eréJlyel folyik. A pénzügyminisztériumban is nagymértékű lorruprióknak jutottak nyomára. A vizsgálat megállnpitotta, hogy a felek nagy összegekkel vesztegették meg Strfanescn oS;.fa!» - tanácsost és Drago^d. az állanffiíivir irodavezetőjét. A Ívéi bűnös tisztviselő! letartóztatták és az ügyészség fogházába Szállították. i. ■ <■ . . .
