Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-17 / 160. (1787.) szám

Ungarsk — Magyar Borház Kopenh ágában — Kopenhága, julius közepe. Newyorkban, Párisban, Londonban, Berlin­ben, mindenütt találni úgynevezett magyar éttermet. A külföldet járó magyarok óvatosabb része azonban elkerüli, vagy pedig csendes gyanakvással lépi át a magyar éttermek kü­szöbét A magyar cim többnyire csak reklám, mellyel azokat az idegeneket csalják a boltba, akik valami különöset, extrát remélnek látni. A gongoszul készitett „Gulasb“ olyan extra módon fekszi meg azután a gyomrukat, hogy jó ideig közelébe sem mennek az efajta exo- tikus éttermeknek. Pedig régi. igazság, hogy ügyes asszony gyomrán keresztül tartja meg a férfiak szivét. S ami érvényes az egyesre, alkalmazható a tömegekre is. Jó konyhával barátot lehet szerezni, mint például rossz — diplomáciával. A kopenhágai magyar borház egy-kettőre meghódította a főváros kényes Ízlésű publiku­mát. A magyar müvészkéz által Ízléses ma­gyar stílusban berendezett Volkendorfsgade-i étterem ma már Kopenhága egyik legismer­tebb és legnépszerűbb étterme, melyet nem­csak a jómódú polgárság, hanem a gárdaez- redek tisztjei, miniszterek, képviselők, nem ritkán a királyi család tagjai is nagy szám­mal keresnek fel. A magyar bor legkomolyabb riválisa, a francia bor ellen vette fel Kopenhágában a versenyt. Még rengeteg akadállyal kell meg­küzdenie, a francia konkurrens még néhány lóhosszal előtte fut, a jóiziésü dán publikum azonban már a magyar borok nevét is mind­sürübben emlegeti s ha ló és lovas bírják szusszal, vagyis a magyar bor egyenlően jó minőségét állandóan fenn tudják tartani Dá­niában igen könnyen leverhetik a francia márkát is. Micsoda piac nyílna meg a magyar bor számára! Dánia utján a másik két skandi­náv állami áll|anidió . fogyasztódéi le­hetne, hiszen fő hibája, hogy nem ismerik eléggé a külföldön. Ahol megismerik, meg is szeretik. Kopen­hágában megismerték, tehát máris szeretik, vagyis nagymértékben fogyasztják. S elvégre ez a fő, mert szerelemből még a magyar bor sem tudna megélni. Hungárián Viatcr. VOZÁRI DEZSŐ VERSEIBŐL: HULLJ TÉRDEIDRE Az udvaron, az udvaron egy tyúk kapar gat; elhagyott, magányos, lompos sárga tyúk, felette felhők tornyosúlnak. Némán sunyit a délután, antennánk lustán ring a házon, bolondoznak a levelek a tisztes kárson, ámde egyre sötétebb le3z a láthatáron, titkos hatalmak fütyörésznek a szélben, mely hideglelésként fut végig fákon és világon, sodorva távol úri kertek szagát palánkon, ráesőn által. Orkán üzen hetedhatárból. Fogódzz belém ma, Magdaléna, kiért a vágy csellói búgnak költői félként mellkasomban; hullj térdeidre, lelj magadra s én létem, melynél egyszerűbbe, nem is tudok, érted, TEÉRTED és készakarva komplikálom. Az udvaron salak s homok közt hevernek titkok és enyészet s a tyúk kapargat egyre csak, nem értve vértanúi sorsát, mely dicstelen végez vele a zsíros, forró serpenyőben. ... Egy perc a délután talán, talán időtlen, mint a csillag, ki frizurád felett siet s mert éppen fényes, hát világit. i ,i' i mnw m ipf i, miti'/ibimihi u uhum miiiiii imainan—m—■ Filmszerű élei — vagy Á miüi&m&s ugrása Irta \ Máról Sándor Hiszen ha egyebünk sincs — szegények va­gyunk. de jól élünk, — konyhánk és borunk kitűnő. Valahány Budapestet járt külföldivel be­széltem, ha magyar konyhára tévedt a szó, szinte átszellemült arccal emlékeztek meg a Hungária pompás ebédjeiről. Pedig a külföl­dön legjobban ismert Hungáriánk főztje is csak vendéglői koszt, hátha még egy vidéki magyar nrihás vendégláó aszlánál tanulnák megismerni a magyar őserényt, milyen dics­himnuszt zengenék akkor a hozzánk tévedt idegenek! A mi a uagy világcentrumokban, London­ban, Newyorkban, Párisban, Berlinben hiány­zik még,, a nagy világországutiól félreeső Ko­penhágában örömmel bukkantam a legjobb magyar reklámra, a jól vezetett magyar kony­hára. Az itteni vendéglőbe járó publikum tudniillik többnyire jómódú, érdemes részé­re a legdrágább anyagból főzni, szemhumyo- ritás nélkül adja meg a jóért a legmagasabb árat is. A kopenhágai Ungarsk Vinhus—Magyar Borház konyhája részére a legjobb magyar szakácsokat hozatta ki, elsőrangú magyar pin­céje van, egy csapásra meghódította a gyom­rára híresen kényes kopenhágai publikumot. ősi erényeinken kivül a magyar bornak is világhíre van. Micsoda aranyfedezetet je­lenthetne ez Magyarország számára. Csak meg kellene találni a megfelelő utat, melyen keresztül Európa gyomrába vezetnék. Egy or­szág politikai érdekeit követek és konzulok képviselik. A magyar bor érdekét egy-egy jól vezetett magyar étterem, borház képviselheti Kopenhágán kivül — úgy tudom — Becsben és Zürichben is van már olyan magyar bor- ház, mely méltó reprezentánsa a magyar márkának. A kopenhágai Ungarsk Vinhus Kopen­hága egyik nevezetességévé vált s nem csak az itteni előkelő dán publikumnak, hanem a külföldieknek is egyik favorizált étterme. Az idea valahogy úgy keletkezett, hogy a dán fővárosban évtizedek óta letelepedett magyar származású Wimmer József okos ke­reskedő ember létére észrevette, hogy a szőllő- termelésre alkalmatlan Dánia a magyar bor számára a legkitűnőbb piac lehetne s a dán közönséggel való ügye3 megismertetése mel­lett még az itt nagyon elterjedt francia bor- márkával is felvehetné a versenyt. Nagyszámú előkelő barátaival való ta­nácskozás után elhatározta, hogy a bel­város közepén elsőrangú magyar éttermet és borházat nyit, kitűnő magyar szakácsokat fo­gad, pincéjét tiszta minőségű magyar fajbo­rokkal tölti meg, jó magyar étel mellé príma, bort szolgál fel. Elsősorban a magyar állami pincészettel lépett érintkezésbe, szakképzett pincemestert hozatott s biztosíttatta, hogy az állami fel­ügyelet mellett exportálandó magyar bor ha­misítatlan, csakis legkitűnőbb minőségű áru legyen. l és szépít a | Sürall-crérae ■ Corall-paísr {fenti-szappan jj Ffllerakal a C. S. Ft. | ríiaütn: | Vörös Rák gycgyiár, Braiislava.j Az emberek fantáziáját kétségtelenül fog­ja és izgatja, ba úgy milliomos egyszer ilyen nagyot ugrik, mint ez a Löwenstein. Ezer- háromszáz méter magasságból még soha nem ugrott fejest a tengerbe egy milliomos se. Az is érdekes, hogy egy milliomosnak az átlag- fantázia még a halált sem hiszi el: minden tet­te mögött a pénzt szimatolják, a végtelen és izgalmas pénzt, börzemanővert, árulást, spe­kulációt, aminek az ö,ngyilkosság is csak egyik eszköze. S csakugyan, nincsen benne semmi lehetetlen, hogy Löwenstein e pillanatban nyugodtan sétál valahol egy angol kis város­ban, a hűvös és homályos angol sörmérések egyikében keserű sört iszik s pipázva olvas­gatja a halála hírével eltelt világlapokat, mi­közben az izgatott piacokon ügynökei lázasan vásárolják az ijedtükben értékük felére csök­kent müselyemrészvények pakettjeit. Mindez lehetséges, ha nem is valószínű, mert film­szerű az egész: Löwenstein lénye, élete, kere­tei, ugrása, van benne börze, repülőgép, ten­ger és milliomos, telefonok és rotáeiósgépek s jellemző, hogy a börzemanőver ötlete egyál­talán felmerülhetett. De valószínű az is, hogy Löwenstein öngyilkosságot követett el és ami­lyen különc, ebben a pillanatban kiváncsi és hallgatag halak társaságában úszik Dover és Calais között. Aki egyszer repült, az tudja, hogy milyen nehéz kiesni egy csukott repü­lőgépből, még szándékkal is, bát még vélet­lenül; igazán csak valamivel könnyebb, mint kiesni a repülő és keringő földgolyóról. Ha Löwenstein megcsinálta a bravúrt, biztosan oka volt reá. De ki tudott, akár még tegnap, a mi vidékünkön Löwensteinről? A középeurópai olvasót talán érdekli a mozgalmas beállitás, a lapok címeiben van, öntudatlanul s akaratlanul valami, a kültelki mozik plakátszövegéből. „A milliomos halál- ugrása“ — ez jó cim, akárhogy forgatjuk s azt hiszem, Ilarry Piel ur dolgozik ebben a zsá- nerben. Kétségtelen, hogy Löwenstein is eb­ben a mozizsánerben dolgozott. Itt nem is tud­ják, hogy ki volt? Morgan és Castiglioni mel­lett, hogy a péuzfigurák két végletét említ­sük, Löwenstein a pénz gavallérja volt. ő volt a mondainmilliomos, — egy típus, aki milliómoskörökben a legritkább. Tudnivaló, hogy százmillió dollártól fölfelé az emberek kopott nadrágot hordanak, száraz kétszersül- tet esznek, tiszta vizet isznak, gyalog járnak be, két detektív kíséretében, az irodába s min­den szenvedélyük annyi, hogy esténként az unokájukkal négyk^zlábra ereszkedve vörös- pecsenyét játszanak. Nem igy Löwenstein. ő kihozott a pénzből mindent, ami benne volt, tehát nemcsak újabb pénzt, nyereséget, kama­tot és profitot, hanem mindent, ami a pénz mögött van, a palotákat, birtokokat, repülő­parkokat, képtárakat, műkincseket, szórako­zásokat, utazások szezációját dekadenciák mesterségesen naiv raffinóriáját, szóval az egész nagy verklit és kiállítási ami a külső élet Löwenstein az a fajta milliomos volt aki a legritkább s ahogy a kis Móric elkép­zeli. Rejtélyes és távoli délamerikai üzletei időt engedtek neki arra, hogy párisi figura legyen, otthonos londoni maradjon a a Py- renneusok valószinüftlenül szép é* teétrális hátterében megépíts© & kacsalábon forgó kastélyt, aminek híre van a mondain Euró­pában. Löwenstein nemcsak a repülőgépből, hanem egy kissé Valéry Lerbaud regényéből lépett ki, ő a Barnabos, a modem milliárdos, aki repül, utazik s egész nap váltja a selyem­ingeket. Hogy nem szimpatikus? Ah, azt a füttyöt, amivel mindenre Löwenstein vála­szolt. A pénznek olyan frakkos lovagja in­dult itt hóditó útra aránylag szerény eszkö­zökkel, hogy keszeg amerikai milliárdosok is felfigyeltek: államoknak ajánlott fel hitelt, in­jekciót és egészséget, ő, Löwenstein Brüsszel­ből, a pénz rózsálovagja. Az uj romantika teljes kelléktára volt a zsebében. Mindig repülőgépen járt, a kényes madarakat yachtján is magával cipelte, ha országkiter- jedésü délamerikai birtokai látogatására in­dult, — egyébként senki sem tudta pontosan, hogy mikor mije van. Löwenstein majdnem annyit foglalkozott azzal, amit a pénz ad, mint magával a pénzzel. Lehet, hogy ebbe pusztult bele. A pénz finnyás és szereti, ha önmagáért szeretik. Ha egy ilyen nagy fezőr, mint Lö- wensetin elbukik, annak többnyire nem az a lélektani rugója, hogy rossz üzleteket csinált, hanem az, hogy mással is foglalkozott, mint üzletekkel, vagy hogy nem foglalkozott ele­get az üzletekkel. Ő volt a pénz soiffőrtipusa. Lénye és cél­jai, mindez a sűrített moziregény, a filmszerü- sitett élet s a nagy salto martálé, amit előtte ebben a füzetes regénystilusban még nem csi­nált meg senki: ugrás ezerháromszáz méter magasból, saját repülőgépéről (a hangsúly, kedves olvasó, változatlanul a „sajáT-om ma­rad.) a végtelenbe, ez a lírai giccs uagy tech­nikai kivitelben, ez Löwenstein egyéni szí­ne. Nimbusza ott, ahol élt, erős volt, mert egész életében azt csinálta, amit tudat alatt minden ember elképzel egyszer, hogy szeret­ne csinálni, ha kifizetnék azt a hatvannyolc- millió dollárt. S a halálában is azt csinálta, amit még senki előtte, ami a gáz, a viz, a re­volver, a gyufaoldat statisztái elképzelni sem mertek, szegények: mert ugyan ki ugrott már ki a saját gépéből, ugyan ki? Aki koldus az j életben, az koldus a halálban is. Löwenstein tartotta a stílust utolsó pillanatig, amíg a viz- be esett. No, békesség vele. Az uj országos közigazgatás Irta; Fkíischmaiui Gyuia dr. n. Pénzügy, gazdaság, adminisztráció Almiig a szlovöntszkói Loaiigiazgaltási aJUtonxSmfia a poíItMtilkai pánitok Qd&zJöttit mnég égyestoediés tángyw voit, aduiig a dolog nem tilKküziöbt tárgyi nehézsló- gekbe, e a néppárt itisrtán haltiadimii és pmesz/trizE-kJór- désmidk tbeíkinltieltii©. — SóikkáÍL metoeoefbb Üleez oaodbtan a cnetonm éfletoedlépte után m (Ígéreteket és tervékét rdailiizjádtei s a reformot végirethaftamff b életképessé fenni. Ez mlár most a néppárt feladóiba (tesz, mert tó- ezen a prágai vezétokörölc dB ácsért aldMk eaalbáíd kezet a nléppá/rttoak, azért tolljediJteMiék minden kö­vetelését, (hogy mullasBa meg, imrht told aUkotai SzTo- .veniszlklón- Ilit tnmsJt imáir mem beszléíIinJí, hanem cse­lekedni kell Ha az lemlber az ©tső imiegnyiMkiocáöofoait 08­vatee®, aMkor azt fhltonié, hogy itt a (reform de az otr- isizógog közigazgatás amnydira ellő wain (készülve, hogy (ide a csehek dls tüatoJuflíni jöhetaiénlelk. Félő azonban, hogy ea az egész állitolag 'etokésrt (tétit országos közi'giazgaltás a (Potom(MitaWÉalvBJk jellegiét vteeflli ma­gán. Csak íbedie bed nézni egy (kffigslé a körtgáizgatlást [apparátusba és az ember smiitnldljárt; tfertáfoan. van mtodenlnéL A zpupainiáJtoeoík Mktviidláiliaaik és az akták más* Pozsonyba mentnek az országos központiba- Ki [fog­ja lökét ott éltoiíiéeni, az nnég rejtély. Áüilbóillajg egyelőre az az initézlkieidié&, hogy a Pozsonyiba érke­ző (ügytíiráitoikaJt leUnléZéa Végett HektiiUdik a ffikváldáiDő zstupiáni hrivatetokniafc, s azok az eflfflnitiéaett aktádba# vieszahüMük Pozsonyiba. Ott adááirjjálk ókéit: lés üriké®- besSltlik a feleknek. Ez az nj egyszertMlteÜE és oí- esóibb fcörtgazgtaiMs(?!) A valóság tehát az, hogy & zsupán! hivattatok a vakságban tovább mfütködlnielk. Teljes azonban, a züraaivair küdiömJöeen a hatás­kör tekmlleiiébem a jáirási hitvatotokbam, amelyek imiostt a zsnpáni havatailok heiyetít a poceonyd orszá­gos hSvaiballlM kertülltiek közvetflien összteköbtetésbe^ Ez az összeköttetés azonban egyetore eenami érték­kel sem búr és ilegtföljj'eíbb IköPrendeietekben nyiilvá- nul meg. Hogy az adminisztráció mJüklé'pp fog festeni a gyaikorllaitban, arra nagyon ijó péilda ez az eset: Az egyik járási főnökség épiítkezésá engiedjéllyf adott egy község gazdájának. A község méhány lakói* megífetobbezte ért a Esnpáed hiivaitaOhioe. Mitrtáéí 'azonban kőiben megiszíün.'t a asupanáltos, az aik®l< Pazeonyba (kenüi és ot)t fognak dönteni, hogy totaiefc van igaza egy kelietlsrtOvenisztkőí községben: az 'építkezőnek-e> vagy pedig a fettebbezőkmiek. Száz éa száz ilyen esetet iüeheltoe most (hamar­jában felsorolni, amelyekben a köz és egyesek ér­dekért a héllyi viszonyok teázás ismerete ntéMS fmérülegeűlilk és diöntiik ed. A felelősség 'és hialtáskör jórésze a járási főnök­ségekhez kenüi. így értteOimieaiik az ujj törvényt An- mól azonban megtoltedtoeznieiki, hogy csak hosszas gyakorlat uiöáin IDesanek (képesek a járási (flflaöíkségiek ezen hivatásulkBlt betödttená éB akikor c&s csak agy; ha mtegifeiellő erők és szakembere fognak remd-etlikiezés- re óilllani, ' no m eg ha a közönség is bedéért' ma­gái ebbe. Ha alaposabban megvlinsgáljiuk, hogy mi' is tor- 'fiénit ju'Miis 1-ém, akikor 'csupán amn^iit álllapiiíhafttuinlk meg, hogy egy egészen bizonytalan helyzet állott elő, hogy felfüggesztették bizonytalan időre az ön­kormányzati életet és a pénzügyi gazdálkodást Pozsonyban egyesítették. Ami a folyó év második felét ÜUDeitlii, érire voraallko- zóam hoimoiiy terveket nem igen haicltltiuiuk. SemM sem tudja, hogy miképp fogják feflhaszmáll!nii a esu- pálk pénzeiiit: és az állami hofezájáimkásolkalt-, ki fog döhtenii ezek kováiorditósában és kihez fordulj annk klérertnieikllvell egj’eisek, városok, köas'égedc. Nem le­het ezek födött a dolgok fölöltit csak úgy könnyedén élsdkdiami cs az egj-kori zsupák közönség© joggal klöivelbeöhet választ amia a. kiérdiésne, hogy mi tesz a piémEülliJkjeü. Ha Szliovenszkóhól egijiséges országrészt csi­náltak akkor üt egységes pénzügyi és gazdasági tertv szerint keMleme eiljáimi. És énre csakis az or­szágos kiépviisedlőteisitlüDelt bitvaitoltit. Ilyen azonban ma. niihcs és a pénzügyi rendiedkezés follöiíit nem tud gyiakaroüni kniililkát a lakosság által m©gválasrt.ott kéjpriSeliőtieelilüilielt s meim Mltjuk még a myomaü: sem egy tortazerti gazdasági poiliiitiikának. AmÜlt a itiörté- nelllmii oirszágokban (hatvan év adattt eillért!eík, ataf itt iuetm liahét máirókhoilinapaia 'elllő^rázsoíliniL. Nelm mdo- ko'Md&n tehát az az aggodalom 'és hizaCmialtiLaniság, aimielllye'l az uj közigaegaitiáöt Szliownszlleó lákosisága iogadlia és nem iindokoíaiUlian a feltevés, hogy min­den snépiúgeltiés d'acá.ra, bennünket a söíéitlb© ugm :|t- iták, amiért egyezer a mai rendszernek váíülatolila kedd a leöieilősséget. F'isieiisstíh dteiiféiü Sídrarestben Bukarest, julius 16. Lupu munkaügyi mi­niszter visszarendelte és állásától fcl'fiii^gesz- tetíe a szab*sígon tartózkodó Dinesru á*l- lamíiíkárt. Az aMamtitkár különböző súlyos hivatali szabálytalanságokat, követett cl. A vizsgálat nagy eréJlyel folyik. A pénzügyminisztériumban is nagymér­tékű lorruprióknak jutottak nyomára. A vizs­gálat megállnpitotta, hogy a felek nagy össze­gekkel vesztegették meg Strfanescn oS;.fa!» - tanácsost és Drago^d. az állanffiíivir iro­davezetőjét. A Ívéi bűnös tisztviselő! letartóz­tatták és az ügyészség fogházába Szállították. i. ■ <■ . . .

Next

/
Thumbnails
Contents