Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-15 / 159. (1786.) szám
10 I ________1828 CT, -rnfeMBp. Ki rándulók Mióta jólszituált. angolok feltalálták a week- éncl cimti egészséges és úri passziót, nincs az a kisvárosi polgár, aki a nagy metropolislakók módjára legalább a vasárnapjait ne töltse a dicső természet szent ölén. Ez annál is szembetűnőbb, mert a régi gyakorlat szerint csupán költőknek és egyéb naplopóknak tellett csak az idejükből, hogy rendszeresen reklamirozzák a természetet, mint valami nagykoncepcióju vállalatot, amelyik jutányosán látja el tagjait vízzel, hallal, kenyérrel, gyümölccsel, illúzióval és érvényesülési lehetőséggel. A költők a természet eme leghivatottabb ágensei azonban egy idő óta felhagytak a rendszeres elragadtatással és szürke redakcióa-sztalok mellett tőzsdekraohokat, szerelmi öngyilkosságokat és politikai fordulatokat tartanak számon, a helyet teljesen átengedve nagyurnak és kispolgárnak, aki él is evvel az engedménnyel és vasárnaponként utrakelve a hegyeket, réteket, v'zeséseket antó- berregéssel, pléddel, körözöttel és nyári szalámival tarkitj,a. • ' Manapság különben már komoly statisztikai tény, hogy a civilizált emberiség kilencven százaléka dühödt kiránduló és igy alkalmas annak a csekélyke tiz százaléknak az inficiálására, amelyik még mindig a szobában, poros sétatéren, vagy pláne kaszinóban fordít hátat a természet strapásabb, de nemesebb élvezeteinek. Ami a fáradságot illeti, az tagadhatatlan, bár egyesek szerint igen egészséges dolog a káros és fölös energiát egy kis hegymászással levezetni bizonyos időközökben. Annyi tény, hogy modern természetimádők a rövid tréning dacára erősen felülmúlták már a régi költőket, aMk en masse, felületesen, mondhatnánk általánosságban dicsőítették, minden alaposabb helyismeret és földrajzi felkészültség nélkül a csobogó patakokat, égbe- nyuló hegyeket és virágzó réteket. — A mai kiránduló, — természetesen anyagi engedményei szerint — pontosan ismeri pl a tátrai „lengyelnyereg" minden titkát, a ranki gejzír működési idejét, vagy a Bécs melletti Kobenzl-hegy nagyven-' rdégl5jét. Minden követ, villát, kis fahídat és pihenőhelyet kívülről tud.** !■ * M Evvel a kirándulási járvánnyal kapcsolatban természetesen egy csomó njizű családi viszály is felütötte a fejét a modern társadalom házastársi berkeiben. Régi igazság, hogy csak a. nőtlen ember a boldog ember, mert az például többek között minden engedély, hűhó. veszekedés és hi- zelkedés nélkül nyugodtan törheti a nyakát, job- banmondva a legvakmerőbb exkurziókba is benevezhet, míg a házasembernek rengeteg szekatúrát és gyöngédségtultengest kell elszenvednie, ha egyedül mer eligérkezni valami nagyobb túrára. A kirándulóknak különben rengeteg fajtájuk van az egész világon. ,Van egy kaszt, igy is nevezhetném: a férjek kasztja, akik csendesek, le- szelidültek, józanak és engedelmesek, de nincs az a nyaktörő kirándulás, amire a legenyhébb meghívás után valami titokzatosan fel-feltörő virtuskodás i vágy sugallatára ne vállalkoznánk. Nőtlen ember, vagy más szabad teremtmény az lemond minden szégyenkezés nélkül, vagy lebeszél, vagy jobbat ajánl, ő nem, a házasember vakon leigér- kezik az autógyorsasági versenyhez, vagy a legmeredekebb csúcs megmászásához. — Persze, ami közben otthon lezajlik, a 6zent családi falak között, arról fölösleges beszélni, az zivataros és felhős, mint. maga a kirándulás és csak az a jő az egészben, hogy a férj majdnem mindig halálosan letörve, lesülve, lesántulva, kificamodva és meggyötörve érkezik haza és két-három hétre kijózanodik a turisztikai delirfumből. Ezt a kijózanodást különben sem jőszőval, feem kiabálással, sem lebeszéléssel nem lehet elérni. A minap, egy autóverseny előtt, magam is tanúja voltam egy ilyen lebeszélési jelenetnek a kávéházban, ahol egy jólelkü fiatal ember saját iniciativájából és a feleség könyörgő pillantásai által biztatva lebeszélni igyekezett a férjet az autóturáról. Egy óra leforgása alatt annyi érvet pakkolt ki lebeszélési arzenáljából, hogy egy egész versenybizottságnak elég lett volna: Hogy napsütésben amúgy is nehéz autóban utazni, hát még az ellenőrnek, akit miután elől ül, még a motor is melegít, hogy Eperjes előtt, vagy mögött kövezik az utat és ilyenkor gyerekjáték kifogni egy katasztrófát, hogy az erdőben vadállatok élnek, hogy előbb biztositea a családját és végül, többek között könnyedén megjegyezte, hogy ha mindenáron menni akar, el ne felejtsen beszerezni egy autőszemüveget, mert kifoghat az utón egy olyan azemgyulladást, hogy... Mit mondjak, elég ha jelzem, hogy az illető ur, akit lebeszéltek és aki mindezt egy fitymáló mosollyal hallgatta, a férjek kiránduló szektájához tartozott. $ -üt---- Ennél talán csak1 a „gyógyíthatatlan kirándulok" kasztja veszélyesebb. Ide azok tartoznak, akiken a legdühöngőbb vihar, a legfájdalmasabb lesülés, vagy a legvéresebb karambol sem segít. Ezek az emberek filozófusok, tántoríthatatlan fatalisták, akik avval intézik el rendszerint a kérdést, hogy az ember a szobában ia kitörheti a lábát és puha párnák közt fekve a mennyezet ia rászakadhat Hasonló példákban kifogyhatatlanok éa mindegyik emlékszik egy a családjában megtörtént, hasonló pár térré szerencsétlenségre. Ebből a kasztból van egy barátunk, egy igen kedves és szeretetreméltó ur, aki gyerekmód boldogan ígérkezett el a minap egy kis csónakázás- **1 tarkított kirándulásra, hordván magában egy kis adag olyan természetet, ami a férjek kasztját jellemzi, akik, mint említettem, képtelenek az ilyen irányú lemondásra, Barátunk tehát elindult, üdén éa kisfiús ruganyossággal a tagjaiban, ami élénk kontrasztot vont esti, jobbanmondva megérkezési kondíciója közé. Felesége nagy megdöbbe- néfcér® rogUÁP agyba kívánkozott y ófl ksak hpsszautartő önérzet — legyőzésének után vallotta be, hogy minden tagja ég és lüktet a fájdalomtól. —• Szegény asszonyka fejvesztve szerzett he olajakat a napégette sebre és napokig úgy szaladgált sebet kenegetni az ura körül egy enyhe érintésű ludtol- lal, mint valami régi íródeák..s A férj, a „gyógyíthatatlan kirándulók" kasztjából?, Hallom, megint találkozott a esolnaktulaj- donos nrral és újabb kirándulást beszélt meg, rá- kászással egybekötve ... Vannak aztán kirándulók, férfiak, nők egyaránt a harmadik fajtából, a „virtuskodő kirándulók" fajtájából. Ezek megmászhatják a Mont Blan- cot, hétszer körüljárhatják a Tátrát és a Hernáditól leevezhetnek az Atlanti Óceánba, ha visszajő- vet megkérded tőlük, hogy fáradtak-e, a legélénkebben fognak tiltakozni ellene. Csak ha senki sem látja, benn a szobájukban rogynak össze és összecauklanak, puhán, élettelenül, mint kiszolgált iparművészeti baba ... 1 A nyegyedik fajta a legkedvesebb. Ebbé például az a bájos ur tartozik, aki egész nyáron fantasztikus kirándulásokat tervez és a végén, három hónap alatt a közeli Rankfürdőig sem tud elérni, mert a gejzír mindig akkor szökik a meteorológiai jelentések szerint, amikor neki nincsen ideje kirándulni. ,v 8*. Nagy Mid. Térdnadrág, lábhoz simuló harisnya, violaszin kabát és kivágott nyakú ing lesz az aj lérlidivat Egyre nagyobb téri hódit Waleffe francia iró propagandája — A párisi szabók a férfidivat megreformálása mellett — Paris, julíus 12. Ha a férfidivatban jelenleg megnyilvánuló tendencia, amely a legutóbbi párisi divatszemléken már markáns módon megnyilvánult, tartani fogja magát, igen valószínű, hogy a férfiak rövidesen ép olyan leegyszerűsített ruházattal fognak rendelkezni, mint a gyöngébb nem. Hogy azonban ez a leegyszerűsítés nem fog-e jelenti egy vakmerő visszatérést a többé-kevésbé középkori és újkori ruhadivathoz, amikor a térdig érő, pántos nadrágok ^ellett a férfiak hosszú bodros hajat vagy rizsporos parókákat viseltek, még egyáltalában nem dőlt el s ennek a veszélye még nem múlt el a férfivilág feje felől. Ab egész ügy megbocsáthatatlan Ódiumát egy párisi iró, Maurice de Waleffe viseli, aki már másfél évvel ezelőtt propagandisztikus kampányt inditott a régimódi térdnadrágok, fényes csattok, szorosan lábhoz simuló selyemharisnyák és kecses lakkcípők divatbabozatalára. Természetesen guny-kaoaj fogadta Waleffe propagandáját, aki maga is felöltötte a régi gr átlóséi gneurök ruházatát a nyomatékosabb hatás végett, de Waleffe-et nem bátortalanitotta el első kudarca és előadásokban, valamint a párisi társaság előkelő szalónjaiban tovább űzte propagandáját. Már-már úgy látszott, hogy minden igyekezete kárba vész. amikor váratlan segítség érkezett a párisi férfi szabók személyében. A párisi szabók észrevették, hogy Waleffe beszédeiben némi igazság is rejtőzik s miután elvették az általa indítványozott ruha- modellek maradéktalan elfogadását, kompromisz- szumra léptek, amely már az elmúlt téli szezén- ban is éreztette hatásait. Ami például a breeches-nadrág uj formáját illeti, az ujtervezetü breeches körülbelül úgy fest, mint a könnyű atléták által viselt alsó 7'jf\ ruházat. >’ Csattok nincsenek és a térdigérő nadrág folytatása egy szorosan a lábhoz simuló harisnya. A •harisnyákat közönséges elasztikus szalagok tartják, de ha kitűnő anyagból készültek, el lehet tekinteni a harisnyakötőtől is, mert a harisnya a szoros odasimulás révén magától is tartja magát. Ab uj kosztüm kiegészitőrésze egy szintén szorosan a testhez simuló kabátka, amely hasonlít ahoz, amelyet a viktoriánus idők második felében aa asszonyok hordtak a fűzők fölött és az óriási kalapok árnyékában. Ez a különös ruha Utcai öltözék # hozzá bármilyen kalapot lehet hordani, a biborszinü vagy szürke selyemcilindertől a közönséges golfsapkáig bármilyen fejfedőt. Az esti ruha külön fejezetet jelent. Ha az ötletgazdag divatkreálók áttörik a férfivilág máris ellenszenvvel sorakozó frontját, megszűnik a gallér viseleté. A' visszahajtott sarkú fehér kemény gallérral járó elszenvedhetetlen kinok nem léteznek majd többé. Fehér puha selyemgallér lesz a divat. Egyáltalában kényelmesség az uj divat jelszava és a „V" alakú nyakkivágással ellátott puha selyeming lesz a legmodernebb. A „V" kivágás a gallérra fog emlékeztetni s azt hivatott helyettesíteni. Ez az eszme valóban ideális. A jövőben a férfiak, amikor már lekésték az estélyt, amelyre hivatalosak voltak, nem fognak izzadságcseppekkel a homlokukon asztalok és ágyak, szekrények alatt az elgurult inggombok után kutatni. Az elkerülhetetlen ezzel elkerülhetővé válik. Az uj estélyi ruhát különböző színekben fogják elkészíteni. Fiatalabb urak részére zöld és víolett színben fogják előállítani, sőt egy párisi szabó már olyan modellt is készített, amely zöld és fekete színnek a merőleges csíkozását mutatja. Ezt a modellt kövér urak részére tervezik, mert a merőleges csíkok karcsúság és magasság látszatát keltik, jjtaBaMjflgaa i i. ai.■iiimi gi Aki legelőször akarta elérni a Sarkot léghajóval. •. Andrée mérnök tragédiája — Hogyan játszódott te a htrtasztrófa? — Elértene a sarkot az expedició ? — Rádió helyett póstágalamboh — Andreedegendák — Budapest, julíus. Harmincegy esztendővel ezelőtt történt... Voltajk, akik hittek a vállalkozás sikerében, de voltak, akik eszeveszett őrültségnek tartották Andrée ©véd mérnök tervét, aki vitorlákkal ellátott léggömb segítségével akarta elérni az Északi Sarkot. Ma, amikoT Nobile tragikus végű vállalkozása szomorú következményeinek izgalmait éljük, érdeke© visszatekinteni az első efajta kísérletre. Hogyan akarta elérni Andrée harmincegy évvel ezelőtt az Északi Sark felfedezésének babérait. 1896-ot írtak, Magyarországon éppen a millenáris kiállítást ünnepelték. Budapest tele volt vidékiekkel és külföldiekkel, mikor a lapokban különös hír jelent meg. Egy svéd mérnökember, bizonyos Andrée és két társa: Strindberg (a híres irő egyik fia) ée Knuit Éránkéi tanár léggömb segítségével akarják elérni a sarkot! A hírre nálunk is mindenki felfigyelt. Szakemberek, mint Nansen és Nor- denskjöld, nyíltan kijelentették ugyan, hogy a vállalkozás nyílt őrület és feltétlenül ka- tasztrófával kell végződnie. Agybefeg ötletnek bélyegezték és minden tekintélyüket lat- bavetették, hogy meghiúsítsák az expedíciót. De hiába. Andréet és tőTsaít júniusban már a Spitzbergákban látjuk, a Dán-szigeten (a szigetcsoport északnyugati sarkán, a Vigo- öbölben), ahol felállítják a nagy ballonhangárt, úgy, hogy kedvező szél (!) esetén nyomban leereszthessék annak északi oldalát. A léggömbön több újítás volt. A kosár alsó része úgy volt szerkesztve, hogy a vizen nsz/hatott. Két bevonható vitorlával pedig a sebességet, akarták fokozni. Legérdekesebb azonban a hosszú vontatókötél volt. Ezzel el akarták érni, hogy a jégen utánuk vonta- tó.dó, több, mint száz méter. hps§zu kötél megakadályozza a ballon felszállását magasabb régiókba és némileg kormányozhatóvá tegye igy a szél szárnyaira bízott ballont. 1896 egész nyarán hiába vártak kedvező szelet. Nem jött. De a jövő év nyarán újból megjelentek a Spitzbergáknál. Most már kedvezőbb volt a helyzet. Junius 19-én megtöltik a léggömböt. A gázt helyben fejlesztették primitív módon. De az 5000 köbméter 89 óra alatt junius 22-én kifeszitette a léggömb sárga burkát. A kosárban elhelyezik a műszereket, a posstagalambok ketreceit, az élelmet. A büszke „Adler" névre hallgató, 21 méteres léggömb útra készen állott. Még utoljára meggyőződnek arról, hogy jól zár-e a gömb? ölomacettátba itatott nedves kendőkkel (!) figyelik a burkot, a szelepet. A kendők nem lesznek barna színűek, tehát minden rendben van. ■ Indulás De a szól még mindig 'északról fuj! Majd három hét telik el hiábavaló várakozással. Akkoriban a Spitzbergákban még nem volt táviróállomás. Hogy a vállalkozást legalább valamivel támogassa a svéd kormány, a „Svensfcsund" ágyunaszádot küldötte a helyszínre azzal a gondolattal, hogy a repülőket katasztrófa esetén (mert ezzel úgyszólván mindenki számolt )megmentse. Az égyuna- ezád julíus 16-án visszatér azzal, hogy julíus 11-én délután fél 3 órakor a start megtörtént. A szél hirtelen megfordult és Andrée lebontatta a „léggömbház" északi falát. A léggömb fölemelkedett és villámgyorsan észak felé tartott... Két napág vártak. A szél állandó maradt. Miután Andréeék ballonja eltűnt észak felé, visszatértek Svédországba. ’’ Ej? Xfilt az utplsó alkalom, amikor a három sarkutazót látták. Sőt az utolsó pozitív hir is egyúttal. „ .4 A ballonban tartott postagalamboK —- a (J rádió ősei — közül egy sem tért vissza. ’ Két galamb érkezett meg Norvégiába. Mind-< ketten julíus 22-én érkeztek meg. Az egyik ezüstgyürüt viselt a lábán a kővetkező hírrel: „Északi Sark 142 W 47, 62." A hir teljesen érthetetlen volt. Mindenki törte .rajta a fejét, mit jelenthet. Végül megegyeztek abban, hogy a hir hamis, valaki éppen igy igyekezett! lelkiismcretlenül megtréfálni a világot, mint ezt Nobile esetében is megpróbálták az idén, A másik postagalamb lábán a kővetkező hir] volt olvasható: „Északi sarkon áthaladtunk 15." Bár a jelentés nem látszott lehetetlent nek’, a galamb identifikálása nem sikerült. Nyilván itt is éretlen tréfacsinálők keze mű*: ködött közre. - .» Mit látott a holland gőzös? De lehet az is, hogy az utóbbi hir valódi volt. Ha igen, úgy a szerencsótlenüljárt kutatók lebegtek elsőizben a sark fölött, 29 évvel megelőzve Byrdet és Amundsent. Mert a szél két napig kitartóan észak felé fújt. Lehet, hogy a ballon, melyet különben a start pillanatában baleset ért, amennyiben a vontatókötél nyomban leszakadt, magasra feljutott és tényleg a sark felé sodródott. Bár valószínűbb, hogy ez nem következett be. Július 17-én azután Lehmann holland hajóskapitány jelentette, hogy hajójáról, a „Dor- trechtről" a Fehér tengerben 69 fok 38 perc északi szélesség és 35 fok 34 perc keleti hosszúság alatt nagy sárga gömböt látott úszni. Lehmann, akinek Andrée startjáról tudomása nem volt, azt hitte, hogy bálnahulla. Mikor közelebb ért, vette észre, hogy nem lehet bálna, hanem valami félgömbalaku tárgy. Minthogy sürgős útja volt, nem törő-j dött többet a rejtélyes valamivel. Megelégedett azzal, hogy valami sárgás, kerekre ko-< pott jéghegy és folytatta útját dél felé. Mi* után utólag tudomást szerzett az Andrée-féle kísérletről, meg volt győződve róla, hogy a sarkutazők ballonját látta úszni. A hir nem is olyan valószínűtlen, mert a hely, ahol a’ „Dortrecht" a roncsot látta, csupán 150 mér-? földnyire volt a Vigo-öböltőL Misztifikációk, akár ma Mindenki elveszettnek hitte a svéd kuta>* tókiat, mikor újabb hir járta be a sajtót^ Augusztus 3-án Északamerikából egy „Öle Brakke" névaláirásu távirat jött, mely szerint „Andrée délnyugati irányban Edhamsj land irányában repül". Kiderült, hogy üres tréfáról van sző. Az emberek akkor is gúnyt Ü2tek az önfeláldozó idaelízmusből, mint ma, amikor a Nobile-expediciő első „híreit'* ia félrevezetési szándékkal gyártották e!dur«_ vult kedélyű amerikai rádióamatőrök. Kéj söbb újból állítólagos hir kerekedett Andrée- ről. Az „Alken" hajó kapitánya állítólag szim tén augusztus elején lőtt egy postagalambot, melynél az „Aftonbladet" számára szőlő tuj dősi/tás volt. Kiderült, hogy ez is durva ha-* zugság, mert a hajó kapitánya sem postagalambot nem lőtt, sem hirt Andréeről nem talált, Hasonló megítélés alá kell vonni azokat a híreket, melyek szerint palacküzeneteket fogtak ki, melyek a szerencsétlenüljárt léggömb utasaitól eredtek volna. Az ilyen „üzej neteket" már csak azért sem lehetett komolyan venni, évek kellettek volna ahhoz, hogy, lakott partra sodorja őket a tenger. Egy mentőexpedició, az „Express", a ka-: tasztrófa után el is indult az eltűntek keresésére. Azonban eredmény nélkül tért vissza, Andrée hősies kísérlete ezután csak regényekben (Lasswitz: „Auf zwei Planeten")1, néhány tárcában és fantasztikus elbeszélésekben maradt meg. Személyét lassan legendák fonják körül. Sokan évek múltán is meg vannak győződve, hogy a sark vakmerő hőse él, de valahol elhagyott vidéken, elvonulva él társaival, az emberi hiúságok és ambícióktól távol. /'■'•í Hogy Andrée és társai elérték-e a sár- ’ kot, vagy megközelitették-e azt, örök rej- '} tély marad. j A kísérlet mindenesetre a legvakmerőbb, amit a földrajzi kutatás följegyez. A Nobile- expediciő sorsa eléggé mutatja a sarki viszonyok borzalmait. Ma, a rádió és a repülőgépek korszakában is, öngyilkosságnak számit a sarkvidéki repülés. Milyen primitív kísérletként hat a harmincegy év előtti próbálkozás, amikor a sarki időjárás viszonyairól nem tudtak úgyszólván semmit és amikor a szelek játékának kitett léggömb jelentette a léghajó- zás technikai tökéletességét. Mégis akadt három ember, aki a biztos halálba ment. Mert idaelisiták voltak és hittek a lehetetlenben... T. Előfizetőink ős Olvasóink figyelmébe! Magyar, odafen és leingycíl rmrmloik, illetve útlevelek meghosswibbitáea, végett mól- tóriaseanak útleveleiket a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóliivataláboB, Brati- lava, Gröstlíng-n. 86. I. cimre beküldeni. A többi államokba szóló vizumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: ÜPFraha, II., PAnská 12. III. eszközli. PHOTO EGON SCHLEIM al8ny8a»n átállít mlndsnt, ami a fányképfrerathaz azQksdgaa. Gazdag ia válogatott raktár gipakban éa kollikakban I Amataurmuakákat átveaz éa gyorsan ás szolidan alkdazlt. PRAQ I., PLATNEftSKA 19. f. Az u| városháza mallatt. Talaphon 238-1-7.
