Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-15 / 159. (1786.) szám
I' 1928 Jolin b roeiEraii^p. A premontrei rend a kassai ferencesek írta: Szabó Adorján, a premontrei rend leleszi házfönöke. IV. lA d'apem.öese'k ödöüklelbéBe itamtpoIímiJkön ée Kassa Katalin itiiüi, lAt^iujjiniegyie l^táWoíllaJbM vidékeire fa kiterjedlt. (Rjetmdtee (kriöegn.’tői vattáik a flávtoüeívlő vagy betegségibe ©seftit pdiSbáDioBolkmialki, tmtíJnit áílüamidió ad- ttidniitezMíterök és (káplánok vagy miitalt itájboiri lel- Ibétsaeöc tetekenykedtek íJöíbtb legylháadköztíéigfbeiDv, d!í- (teltőűJeg a ftoadseineginlélL, tudiviairti. papjai voültlaík teválb- ibá egyes meimiesi és Mrtamglu csáJátíofknjaik. A®an>- Mivtiil! a tempilombiuJcsiiik aflikiaOlmlálviafli is (buzgó stel:- gtáiM&m ÓlTiiottitlak a tui/teknek, a mjagyíbőjjitlbeíik, a tas- rwéhL, pünkösdi és (kjainálöEonfyti ötuappeJkeai p-edig Diettidsaeirfinít oly nagy számiban voHtak a tvfildléketn figiésiyibeiviévei, hogy m otllhoai maradit, egy-lkíélt l&ne- gteíbfb tesibvlér aűlig (budiba az toberaszofljgiáilálbolt eHMitmtL De (bálán a tegddömieötelbfbeci kieaiesíitéfk (fel a íjásztól plébániáit, amieOiyaDefk máT a XVilíIL Beárad hu- Bras és (hairimiinteaB lévelilben fa adimániilsz/tiráitomai vok IhaJk. íA pllélbáüíiá kűliSnlbe® az egyMenmegyie kietebe® woOft. Az lultoffisó ivlillágti patrtoielhliUs: Rlatíátes IsDvátni, ÜTSfi-lban halit üveg, lakliit hosszas (heitiegigégtéinieik (idege EfflaJtft íZívtilázorvics Jaflaalb altyia, a (jástaóti. aliatm'iEsma- gyüijitő kiörzeit vezetője, hdyeittiesíitieibt. lA fajafldokíllólk szem'ísiágiébeln Etenbetin már Sctarmgle! Ágoston, a ptneimolnlhneji nemid (tagija rtésoeöitette. ügytaínfa akkor már naegivaOlősiuiMbata. vollt Sra/u- Bbea'-eir prépostnak az a terve, hogy a (jászéi piMbá- íudíáit randije (bdtrtekiáíba juWuassa s a IböMrt SotoöW; ttöegyiuirfi ‘(Scfodlllinigieia pmépoöt miég ŰYOO-bam kapta lápéiból a jászéi és flielieszí prépoisfteáigioklba haj- diam íbékébielezertit piléMmiákmiafc — JáfeBómak, Felső- imieoeinizéSnelc, Jáste-Debrőtániek tés J.-MmdSaenJbneík, nemkülönben Kliráíltyhelimietó lés Leüeszmieík — fcegy- umaságiált (Zsák, i. m. 165. ÜL) (joglalilrta valló tóvaítko- taással, iijULeíböJieg azok éarvéayesltésévelv HikiehiiOlt kávirante, hogy Gsáky MiiMlős gróf, egri érsek eüfo- giadlba a Jbeannitatelít Csák Geflliétrtet, az addigi deíb- a-ődi pfflébámcsit és őt deoeimlber 18-án. fkieJit üeátnaJbáíbaln kinevezte (játszói plléfoámoisniak. Egyelőre azonban a íereiruoesek ffláibták el a fászői paro:ch'iiáit, t. 1 Ibe akairiták várná, hogy a imiegtiaxibéinit íeillsőbib imltéelie- diésaiöl hivatalos éribesit'éslt líapjalnak. A böveltkiező, 1757. év janjnár 5-éni, Vizkereszt éllőöátéjién, axnáir nnagtámiak (tartotta fönn a szokásos házszentelésnek, mtet kizárólag parochdéüiB töénykediéemiek végzéséit a büSonhieo ás kinevetett Csák pflléháímos, alkált Gá- nőcsfl János szoanolaoCri plléíbános február elsejéin iktatott be hivatalába. (A Jászán imíüködő íierenloesek között küMnös buzgóságot fejtett ki a már (többször etoHlitett Büáihjó .Ymoes, a rendtartománynak egyik kL'miagasTlő alakija. Széleskörű Itaidkxmláinyáértt a ledtor gtenerálüö (ál- ttaláiuoa előadd) óiméit kapta. A rendtartomány fő- benfiáró ílgyecben ő képviselte mindig az egyházi lés polgárt hateságok eiőtit a memdeft, anniefliynek jogait éte érdekeit nagy Ibodiássa® és renriűtetken bátorsággal védeUmezte. Mátot a kassai konvent és az egész rendltarbomány krotnodőgiusa', kiváiló Üörbéneii éraékkell és járta ssággial gyiüjltiötlfce össze a ferencesek mtultijáTa vonatkozó adiatokalt lés ebben a mon- káasá'gában élénk összeköltieftést (tartott fenn a prne- im'onltreiiek tradós történ'ertliirój'ávak Molilyó Józselfifiel risu Szliigtonuan aszké’ttifcus életlelt lédlt, de azéad sahasem volt rideg ée zárkózott, hameim jóságos lelkű (társa rendi testvéreiinek, akik őszinte ftiszteleitlbefl. és ragaszkodással vették körűi Hasonlóan a Iháivek ezred ás razomgó szeretettel csüngtek rajítaj, minit meghitt ianéesiadójiuJkon és atyai gyáimiollliitóij'uikon. Legnálásabb ffielki gyarmeked közé (tartoztak a Iiernádtéhányiidk lés a kassaiujfaliusiiaik. Ezt a két, akkor még színtiszta magyar községet a ijezsuiifák (lóriit ettiék iát 1750nben a protestáns vallásról, a kassai efliőljár'óság meghagyásából, a város (többi birtokainak lakosságával együtt. Blahó aitya szüiksé- g-esnek ttairttoítla, hogy az njonnan, megtlérteket Ika- fcl'iikus hitükben ímegerőöiitge s ©végből, (természetesen. a plé!bánosok belieegyezéöévdL, évrőltevme megjelent köztük a kairá!csonyá éB húsvéti ünnepek alkalmából és alapos tamMsoklban fejtegette előttük a hiiüigazságiokaJt. Hasonllő bazzgósággal gondozta a jászói hlitvek BielM javait ás. Igen sokszor végtett itt is 3jefHki- pásztori Bzolgálaibokait, tnenrjsak nagyobb ünnepeken, hanem egyéb alkalmakkor is: a templom vé- íBőszentj'ének napján, szent Miihálykoir éö AssiM szénit Ferenc ünepén. Ezen az utóbbi napon rendszerint a ferences atyák Végezték az lisitenibisZbefliebeket a Erönmiemettel! együtt és ők m'ondták a szenJtbesZéde- két is. uA szénit tnendalapitó halálának évferdiuliója ugyanis főümmepe wlt az u. n. kordavieellők szénit liársujMának, amelyet a fer-ences aityák álapiltotttök és igazgattok. Ezt a (társaliátot később, 1781-ben, a romnyói püspök, a páterek hozzájáruilásáivali fedosz- fliátta. s a (kassaival egyesttette Helyébe a premontreiek az Olltárszentségntáraujlatot hozták ibe. Hagy gondja vök Blahónak arra is, hogy a nép hitének triszitáságát megóvja az idők folyamán becsuszoitt és lábrakapott babonás Wiedtetoefcből! és ezokásoktóL Ilyen volt például a kövötikietBŐ: A lliius- vóli föltárna dáá éjjelién, az ifjak kereszt aláittt, kör- nieneitiben szoktak kiivonuiltni a város határán búk Azonban azt a magáiban véve dicséretre méltó Éj- itatoskodást azzal profainrizáMIk: a résztvevő legényeik, hogy amint váiliaszibottjaik (lakóhelyéhez éritek, éktelen ilüvöldiözésekkel és egyéb módon üdvözölték azr>kat, majd 'be-beítértek kte-oda, hogy siltornéjnyekkell és borralL verrdégelttessék meg «nn- guikat, emiatt aztán másnap ©Dlianyögoüttók a hus- vóti ■!rvientii«ztelietifA Vagy példáJuDj az is stekásban volt, fjogy mieggyótrubaík kora reggelén, , mtelőtlt un// a ma rháit Wihtejibortták volna legelőre, Dámoot húztak ót keresztben az utcára, hogy estei bávol! ■tartsák a betegf-égeket /« legyéb bajokat. VHnoe b,umm mtutfHmtKÉá és lamanJkint ki ia Moitta. Ebben a munkájában sokszor a 3legk)emétKyiehb eszközökhöz volt kénytelen fölyamodni és eftJótt a© trtifadit ívd&gna, hogy a tnöikBJcs eftOlenasegüDőloet azzal snégyenite® még, hogy megnevezze őket a templomban a ezenltbested VéIBllaho vezeti éisévet serénykedtek a ferencesek a iRudlnok mteiiWt fekvő Szenlt-Anma kápoiha ájita- tosBögpiin íb. Ez a (kápolna bumijáró hely volt és be ma is, aholvé a szent Anna-napi bucsiuiünniepre a hitvek ezred saoklbak mindig eKzarámdolkollni nemcsak a környékről, hanem a messze vidékről is. Az 17B1. évben, a ferencesek kezdeményezésiéire, Szent Anna-kongmegáció is léibeBfOpIt íftlt, Hoynisich Vinjce premontreii vezetlésévek akinek kiezdemiénye- zésére ezentúl halt szenthéSEiédiet monditak ezen a hapon. A Mitiszőnohok nagyobb részben a kassai testvérek voltak, akik a gyóntatásban is segédkeztek. Később, 1763 óta már ez ünnep előestéjén is voltak prédikációk, tekintettől a már miegefliőző nap dlóütutáinján összeseiriegüett bővek nögy számára. Blaho YátaCe itt egy léndefces ujitást hozott be. (Miijveíl ugjyaniiö nem találta méltányosnak, hoigy, jóllehet a hívők seregének teikinitélyes része mar gyár nemzeititeégtü, miagyarull sohase élnie keltek. Egy alikailbmmal tehát két jóbongiu jászói fiüt bízott meg az eHőéneOdJéssell, akik először a templomban, majd pedig kint, « szabad ég alatt is vezették a magyar bucsusok éhekét. Ez a szokás később is áliliandó maradt. ‘(Folytatjuk.)' MŰSORON KIVEL írja s MARA! SÁNDOR WEEK-END Ha valaki ezt a szót: „week-end“, értelmesen kimondja, nyomában, mint az analitikai vizsgálat „Reizwort“-ja nyomában, mindenhol külföldön a következő automatikus képzetek ömlenek föl az emlékezetben: A magánhivatalnok szombaton délután három órakor berakja az ötlovas autó kakas- ülőjébe a hordozható gramofont nyolc lemezzel, melléje rakja a hordozható girl-t, megkeni a fékeket, vizet önt a hűtőbe, felköti a kocsi potrohára az összehajtható wigwamot, amiben van sátorfedő, ágytakaró, spirituszfoTra- lő, kölni víz és uszóruha, beül a girl mellé, felhúzza a keztyiijét s egy óra múlva, harminc kilométer távoliban az elindulás magassági pontjától, vetések és korcsmák, erdők és tavak mellett gurulnak, negyvenöt kilométer sebességgel, amit a magánhivatalnok hetven kilométernek deklarál a girl előtt, aki úgysem ért hozzá s a kilométer-mutató különben is rossz. Este hétkor, negyvenötkilométeres tempóban, amit sandwioh-tfogyasztás s szentimentális vallomások kicserélése szakit meg, ha a hordozható girl uj, csakugyan elérkezhe- tik száz kilométer távolságra s a legyőzött távolság öntudatával pillantanak végig a tájon, amit előttük valószinüleg csak nagyon kevesen közelitettek meg. Ilyenkor előveszik a térképet, a girl a lebukó nap fényében szellőzteti ondolált haját s megállapítják, hogy a szélesség és hosszúság kissé homályos fokai és percei között vannak valahol, észak felé, GumpenkirchentŐl nyolc kilométerre. A térkép a közelben hidat jelez, kastélyt régiségekkel és csendőrállomást. A térkép mindig jelez a közelben kastélyt régiségekkel. Elmemben nézik a térképet, mert az ember kutató állat, megilletődött elégtétellel, mert a huszadik században élnek, óriási dolgokat tudnak, s legyőzték a távot és az időt. Közben a girl éhes lesz. A girlnek, aki különös ösz- szetétel trenskóiból, rúzsból, szentimentális angol tánczenéből, sportmozdulatból és étvágyból, egyik főjellemzője az étvágy, az éhség, amit a week-end negyvennyolc órája alatt szemérmetlenül kifejezésre juttat. Egy jólf ejlett girl negyvennyolc week-end-óra alatt meg tud enni hatvan deka szalámit, tizennégy keménytojást, egy koszom banánt, három doboz szardíniát, két és fél font kenyeret s megiszik hozzá két liter vin rosé-t vizzel. Közben vihog s ha leomlott történelmi műemlékek vannak a közelben, felmászik a törött korinthosi oszlopra és charlestont táncol. A magánhávatalnok közben változatos tevékenységet fejt ki. Mindenhez értenie kell: az időjáráshoz, távolságméréshez, a csillagképekhez, a folyamok sodrához, a folyó partján a wigwam vászonfalai felhasználásával időleges otthont épit a semmiből, el kell mennie nyolc kilométerre spirituszért, mert azt elfelejtették s a girl ki akarja sütni a szardiniát, cöveket ver, megmossa és tisztába teszi az autót, megmossa és tisztába teszi a girlt, közben felhúzza a folyó partján, ahol sátrat ütöttek, a gramofont és tenyérjósláshoz is kell értenie. Amig mindezt elvégzi, este lesz, a csillagok kiütnek az égen, mint valami arany sarlach, hogy irodalmat ís keverjünk a leírásba s az olvasónak egy kis öröme is legyen. A girl felrakja a Caruso-lemezt, lehúzza cipőjét és harisnyáját s a folyó partján, ahol a sötét fák között titokzatosan húz a viz, a csillagok alatt, száz kilométernyire lakóhelyüktől, mezitláb, hanyatt az anyaföldön, a régi kastély és a csendőrlaktanya között, énekelni kezd & halott Garuso, a földek felett, miközben az autóból halkan csepeg az olaj, mert az olajcsapot week-endek alkalmával mindig nyitva felejti az ember. így éri el őket az este, ami részben a szerelem, részben a meghűlés órája. Mindenesetre élnek. S amikor hétfőn visszamennek a bankba, a girl a gyorsíró-osztályba s a magánhivatalnok a perelhető váltók osztályába, mikor szólni kezd a telefon, egy óráig az orrukban van még a folyó büs szaga, a föld nedves hagymaszaga, a szájukban érzik a szalámi 6 a gyöngédségek izét s a sok viz izét, amit fürdés közben ittak. S a fülükben visz- szamarad az ötlovas mótor kattogása, a madarak éneke s az angol tánczene. S a testükben egy napra még benne marad a nap, a viz és a benzin szaga. S af autót, ami mindig kimelegedik a visszauton az elvesztett olaj következtében, már javitják a garázsban. Szombaton készen lesz. Délután háromkor elindulnak rajta, ismeretlen és fantasztikus tájakra, a Wannseebez vagy Potsdam mögé, amiről olvastak egy könyvben. Hálót is visznek magukkal, mert a fauna titokzatos arra. Körülbelül ezek az elemei külföldön ennek a Redzwort-nak: week-end. Pesten is van week-end. A magánhivatalnok itt is fogja szombat délután a hordozható gilrt, s kimennek a re- tek^utcai hurokhoz és várnak a villamosra. De minek erről beszélni, minek bántsuk, minek szomoritsuk egymást? Első szlofáfc ékszer-, arany- és ezfisMr Tulajdonosok s FROST8QI TSSVVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás *— Eladás eredeti gyári árakon ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk. Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak FrandaországbaR évi ezeilüteflcszáz koronába kerül @gy uj négyszobás lakás Pária, julius 14. 1 A francia parlamentet elnapolták, utob só ülésén azonban a szenátus még megsza-: vazta azt a törvényjavaslatot, amelyet Lou-^ obeur, az uj közmunkaügyi miniszter terjeszr tett be. Amikor Loucheur vállalta a Poinca- ré-kormányban a közmunkaügyi miniszterséget, az a feltétele volt, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel és gyorsan kell megoldani Franciaország két legégetőbb iproblémáját: az ipari termelés piacának biztosítását, valamint a lakáskérdést. Loucheur a két problé-* ma megoldását egybekapcsolta és törvényit vaslatot terjesztett elő, hogy f az állam támogatásával kétszázezer la- 1, kást építsenek a községek, \ mert a nagyszabású építkezések megindulása; nemcsak az égető lakáskérdést oldja meg, de egyúttal az ipart is két esztendőre ellátja a legfontosabb megrendelésekkel. Ilyenformán indultak meg az építkezések Franciaországban, mert kétszázezer lakás épőx tése tízezer-ház építését Jelenti és mert ezáL tál a lakosság legfontosabb szociális problémáit is rendezik. Loucheur állami támogatást helyez kilátásba a községi építkezések szá* mára és egyúttal figyelmébe ajánlotta a községeknek azt is, hogyan és milyen mód szerint építsenek. Montrougehan, Páris külvárosában épültek fel ezek a minta városi házak. Négyemeletes paloták ezek, amelyek földszintjén üzlethelyiségek vannak. Minden épületben 170 lakás van, még pedig 10 négyszobás, 113 há-i romszobás, 33 kétszobás és 12 egyszobás lakás. Egy-egy házban tehát, a számítások szerint, 1000 lélek lakhat. Minden házban garázs épül motorkerékpárok', biciklik és gyermekkocsik számára. A lakásokban a szobákon kívül konyha lesz vízvezetékkel, gáztűzhellyel és villamos világítással. Miként látható, ezekben a házakban nem épül sem hall, sem pedig fürdőszoba, téhát a francia lakásépítkezés nem lesz olyan modern, mint az amerikai vagy berlini lakás- építkezés. Aki ismeri a francia lakásviszonyokat, az jól tudja, hogy az olyan modern lakások, mint amilyenek Középeurópa metropolisaiban ma már bőven vannak, Párisban valóban luxuslakás-számba mennek. Az építkezések egy részénél azonban gondoskodnak a francia lakásépítkezésnél is fürdőszobáról, központi fűtésről és melegvizszolgáitatásról, azonban a francia állami vagy városi építkezéseknél szó sem lehet. A lakásárak viszont meglepetésszerűen olcsók. A községek a telkeket ingyen ajánlották fel a lakásépítkezés céljaira és a befektetett tőke 6.82 százalék kamatát számítják lakbérnek. Ilyenformán a négyszobás lakás évi bére 1572 frank, a hároimszobásé 1310, a kétszobásé 1092 I éfl az egyszobásé 764 frank. A mótorkerékpárok, gyermekkocsik, kerékpárok évi garázsdija 120 frank. Miután a frank a stabilizáció után 132 körül áll Csehszlovákiában, kiszámithatőlag nem kerül annyiba Párisban egy esztendei házbér, mint Prágában az egy negyedévi. A grafológus — Ig^z, hogy beküldied egy gr^fotágush a gépírásodul ? — Voilólxm. — És mü*válaszolt? 6
