Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-14 / 158. (1785.) szám
Síjtéiiiitis leifitt politikai pripiiiiii (fi.) Prága, julius 18. A hágai népszövetségi ligakongresszusról hazafelé jövet, Kölnön vitt át az utam és igy természetesen felhasználtam az alkalmat, hogy megtekintsem a Pressát, a világsajtónak ezt a grandiózus kiállítását. Sorra végigjártam minden pavillont és megszámlálhatatlan ujságpéldány't böngésztem át. Láttam a kínaiak ősi újságját, amely valamikor Krisztus születése korul, a Hamid-dinasztia idejében jelent meg először és megcsodáltam a legújabb tipusu rotációs gépet, amely kilencvenhatoldalas lapot tud magából egyszerre kivetni. Néhány óra alatt fogalmat alkothattam magamnak majdnem minden müveit ország sajtóviszonyairól és Ízelítőt kaptam a j szovjet hatalmas, de egyúttal hihetetlenül szemérmetlen propagandamódszereiről is. Ez alkalommal azonban nem a Pressa általános jelentőségéről akarok Írni, hanem csupán a kiállítás egyik pavillonjárói: arról, amelynek bejárata fölött a csehszlovák címer díszük. Masaryk köztársasági elnök emberfölötti nagyságú szobra köszönti a belépőt. A falakon régi krónikák — közöttük nagyon sok magyar vonatkozású is — vonják magukra az antikvitások bar áljainak figyelmét. Üveg- szekrényekben Húsz-emlékeket állítottak ki, egy hatalmas térkép Masaryk különböző utazásait szemlélteti, feltűnő helyre függesztett falitáblák a légiók történetéből vett jeleneteket ábrázolnak, mig Rasin müveinek egy j kollekciója a csehszlovák köztársaságnak a j háború utáni években elért pénzügyi síké- i reire emlékezteti a látogatót. Mindennek i ugyan vajmi kevés köze van a sajtóhoz és az I újságíráshoz, de hát a Pressa csehszlovák ré-! szének rendezői önmagukat tagadták volna! meg, ha ezt az alkalmat is föl nem használ-! ták volna a politikai propagandára. Politikai tendenciák érvényesülnek a j voltaképpeni sajtóanyag csoportosításánál és J elrendezésénél is. A rendezőség nem mulasz- i tóttá el, hogy az osztrák cenzúrának a múlt j század huszas éveiben, tehát Metternich korá- j bán követett módszereit be ne mutassa, de ! bölcsen megfeledkezett arról, hogy kiállítsa azokat a lapokat, amelyeket az utolsó hetek- j ben és hónapokban koboztak el a csehszlovák | hatóságok, pedig ezzel a kollekcióval minden j más államot könnyen lefőzhetett volna. A; osehszlovákiai magyar sajtó létezéséről csupán néhány kiállított fejléc tesz bizonyságot, ellenben a szöveget gondosan levágták, nehogy a magyarul netalán értő külföldi a cikkeken keresztül betekinthessen a nálunk j uralkodó viszonyokba. Jellemző az is, hogy a ; „Pressburger Zeitungénak az 1764. évben j megjelent első számát a cseh lapok között ál-! litották ki. Az a néhány fénykép, amely a I csehszlovák köztársaság publicistáit mutatja; be, nem a cseh, szlovák és kisebbségi pubü-, cisztika büszkeségeit ábrázolja, hanem Kra- j márt, Tusárt, Hodzsát, Hlinkát, Dérért, Sro- j bárt és Hrusovszkyt, tehát csupa céhbeli po- j litikust, akiknek legtöbbje demagógizü polé-; miairatokon kívül mivel sem gazdagította a! publicisztikai irodalmat. Nem sajtókiállitás ez, hanem legleplezetlenebb politikai propaganda! Akinek ez iránt a fentiek után is kétsége van, az nézze meg azokat a statisztikai táblázatokat, amelyek a csehszlovák köztársaságban megjelenő lapok számáról és nemzetiségi megoszlásáról nyújtanak felvilágosítást. Az egyik tabella azzal hivalkodik, hogy Szlovenszkón 1918-ban 51.000 lakosra esett egy újság, ma ellenben minden 10.000 emberre jut egy. Körülbelül ugyanilyen arányban szaporodtak a magyar lapok is, mert mig tiz évvel ezelőtt 88.385 magyarra esett egy l^p, ma olyan jól megy a dolgunk, hogy 7770 magyarra jut egy újság. Ruszinszkó lakosságának még löbb oka van az örömre, mert mig 1918-ban e területen 333.004 ember cső- \ portosult egy újság körül, addig ma minden • 12.850 lakosra jut egy lap, sőt a magyarságra i nézve^ az arány még kedvezőbb, mert ma 4 Viglieri-csoportot megmentették Ceccioni életben van! A Kraszin bravúrja visszaadta az életnek az elveszettnek kitteket — A Kraszin a vörös sátor leié való útjában még egy három tagú csoportot iedezeü iel — Tragikus és örvendetes események váltakoznak a sarki tragédia utolsó lelvonásaban Prága, julius 13. A sarki tragédiának négy vén-kilencedik napján vagyunk. Negyvennyolc kétségbe esett napot töltött az Itália hajótörött csoportja egy úszó jégszigeten, harminc napja annak, hogy rádióösszeköttetést tudtak létesíteni a külvilággal és tudósításokat küldhették rettenetes sorsukról. Ezek a rádiójelentésék olyanok voltak, mint a „De profundis“ megdöbbentő zsoltársorai és az egész müveit világ érző aggodalommal figyelt a sarki jég világa felé, vájjon mikor jön a megváltó hir, mikor jön a rádió szárnyán érdesítés arról, hogy az Itaüa hajótöröttéit sikerült megváltani szenvedéseiktől. Amit az emberi szolidaritás, kitartás, tudás, tapasztalat és ügyesség megtehetett a jégsziget tehetetlen foglyai érdiekéiben, az mind megtörtént. A tragédia küszöbén megszűntek a nagy ellentétek. Olasz, svéd., norvég, francia, orosz, holland, német, dán mind egy akarattál sietett munkára és mind egyesült a nagy cél érdekében: megsegíteni azokat, akik a legszörnyübb fizikai és lelki szenvedéseket állják ki hosszú heteken át, amiket ember valaha végigkinlódott. Halált megvető bátorsággal dolgoztak a mentők, sokan életüket vetették kockára és miég ma is kétség és remény között várjuk az értesüléseket a Latham-re/pülőnek, a nagy norvég sarki kutatónak, Amundsennek és Sora olasz kapitány csoportjának sorsáról. A végkifejlet gyorsan következik és mindez a Kraszin orosz jégtörő hajó bravúrjának köszönhető. Hiszen az elmúlt hét úgy záródott, hogy már minden reményt feladtak, már tudták azt, hogy repülőgépek nem segíthetnek, mert az állandó köd akadályozza a büszke gépmadarak útját, a göröngyös jégen pedig nem tudnak leszállásra, még kevésbé etartolásra alkalmas terepet találni. A szakértők már régóta tisztába jöttek vele, hogy segítséget egyedül a Kraszin hozhat. Azonban a Kraszin fedélzetéről is kedvezőtlen hírek érkeztek az elmúlt hét végén. A felraktározott szén hamarosan el- emésztődött a hatalmas kazánokban, mert a hajónak rettentő erőfeszítéseket kellett végeznie, amikor öt-hét méter vastagságú jégpáncélokat rombolt össze, a hajó teste és gépezete is megviselődött és bizony mielőbb tatarozásra szorul, így hát a Kraszin vezetői már-már arra gondoltak, hogy a hajó megjavítása és a szénkészlet kiegészítése céljából vissza kell térni az Advent-öbölbe. Ebben az esetben a tragikus hősöknek sorsa beteljesedett volna. Ezen a héten azután bekövetkezett a nagy fordulat. A Kraszin olyan nagy terjedelmű jégmezőre bukkant, amely alkalmas volt arra, hogy Csuohnovszki pilóta startolhasson róla. Csuobnovszkinak keddi, négyórás felderítő útja szenzációs eredménnyel járt, megtalálta a Mariano-csoportot, amelyet már mindenki feladott. Bár az orosz pilóta nem térhetett vissza amyahajőjára gépének sérülés© miatt és most ő maga is négy társával a North East Land foglya, rádión küldött útmutatásai alapján a Kraszin azonnal előretörte magát Marianoék felé 'és csütörtökön reggel öt óra tájban rájuk is bukkant. Fedélzetére vette a két halálosan kimerült olaszt, azután tovább folytatta útját a vörös sátor felé. Ebben az útjában elhaladt ama földrajzi ponton is, amelyen az Itália katasztrófája bekövetkezett és nagy meglepetésre a láthatáron egy háromtagú csoportot pillantottak meg a hajó fedélzetéről. A három ember zászlójeleket adott, amelyekkel kérték, hogy a hajó vegye fel őket fedélzetére. A Kraszinnak azonban először a Viglieri-csoportot kellett megmentenie, igy hát azt a választ zászlózták át, hogy visszatérőiben eljönnek a három emberért is. Kik lehetnek vájjon? Talán a Latham szerencsétlenül járt áldozatai, köztük Amund- sen? Talán Sora alpesi vadiászkapitány? Vagy pedig annak a nyolctagú csoportnak három embere, amelyet a léghajó burkolata magával ragadott? Ez a legkevésbé valószínű, mert erről a csoportról mindenki azt tartja, hogy menthetetlenül elpusztult. A ma vagy a holnap erre az izgalmas kérdésre is megadja a választ. Viglieri csoportját tehát megtalálták és hajóra vették. És a Kraszin embereinek nagy örömére szolgál, hogy öt élőt találták a vörös sátorban. A halottnak elhíresztelt Ceccioni is életben van és meg is menthető az életnek. A többiek: Viglieri törzskapitány, Troiani hadnagy, Biagi rádiótelegra- fista, a döbbenetes jelentések továbbitója, továbbá a kiváló Behounek dr. cseh radiológus most már a Kraszin fedélzetéin van, amely teljes gőzzel halad az újonnan felfedezett hármas csoport felé. Bizonyos, hogy a technika csodálatos vívmányai, elsősorban a rádió volt az a Deus ex machina, amely jótékonyan közbeavatkozott a tragédia ilyen kedvező kibontakozásába. Azonban a technika minden vívmánya nem lett volna elégséges az Italia szerencsétlenjeinek megmentésére, ha emberi ész és szív nem kormányozza a gépeket. Sursum corda! A sarkvidéki dráma uj hitet önt belénk az emberiség jobb jövője iránt. A sarkvidéki dráma torlódó eseményeiről a következő uj távirataink számolnak be: A magárahagyatott Malmgreen végzete Moszkva, julius 13. A szovjet távirati ügynöksége jelenti: A Tass-nak a Kraszin fedélzetén tartózkodó tudósítója a Mariáno- csoport megmentéséről a következő jelentést küldötte: Csütörtökön reggel öt órakor a Kraszin egy kis jégtömbhöz közeledett, amelyen egy férfi állott és égy másik mellette feküdt. A kis jégtömbnek átmérője nem lehetett nagyobb tizenöt méternél. A Kraszin mintegy kétszáz méternyire közelítette meg a jégtöni- böt s onnan pontonokat raktak le. Marianot, akinek egyik lába teljesen elfagyott, a matrózoknak kellett a Kraszin fedélzetére felszálliíaniok, nvig Zappi a saját lábán jött fel. Hét órakor már mindketten a hajó fedélzetén voltak. A két olasz tiszt teljesen ki volt éhezve. Az első pillanatokban nem is tudtak megszólalni és csak később, amikor az üdítő teától kissé magukhoz tértek, tudták elmondani azoknak a megrendítő szenvedéseknek történetét, amelyeken a Nobile csoportjától való elszakadásuk óta keresztülmentek. 3295 magyarra esik egy újság, holott a forradalom előtt 34.489 volt az átlagszám. Minden kommentár hozzáfüzése nélkül fölállított rideg számoszlopok mögött mekkora megtévesztési szándék lappanghat! A kölni sajtókiállitás csehszlovák pavilonjának rendezői a fent ismertetett adatok feltűnő boái Irtásával azt a meggyőződést akarták a kiállítás látogatóiba szuggerálni, hogy a csehszlovák rendszer rövid, alig tízesztendős uralma alatt hatalmasan felemelte a lakosságnak — közötte a magyarságnak is — az értelmi színvonalát, hiszen ma aránytalanul több újság jelenik meg, mint a magyar uralom idején. A kiállítások átlagközönsége nem gondolkodik és valódi aranynak fogadja el a talmit is, ha tetszetős formában nyújtják neki oda. Ez a külföldi átlagközönség uem tudja azt, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkóban régebben azért jelent meg kevesebb újság, mert mindenki a budapesti lapokat olvasta; nem tudja, hogy a prágai kormány számtalan lapot tart ki, amelyek a nyilvánosság teljes kizárásával jelennek meg; nem veszi észre, hogy a 3295-ös átlagos példányszám nem a sajtó erejének, hanem ellenkezőleg gyengeségének tünete; fogalma sincs arról, hógy az elmúlt évtizedben mermyi lapot szüntettek be és hogy a cenzúra mennyire korlátozza a sajtót szabad mozgásában, hanem csak a tendenciózusan csoportosított. és megtévesztő számokat látja, amelyekből azt a következtetést vonja le, hogy a csehszlovák köztársaságban mintaszerűen érvényesül a sajtószabadság elve és szemben a régi magyar rendszerrel, a legnagyobb mértékben felvirágoztatta az újságírást, még pedig nemzetiségi különbség nélkül, a magyar sajtót is beleértve. A Pressa csehszlovák csoportjának raeg- rendezői az előkészítő munkálatokba a látszat kedvéért a magyar ujságirótársadalom képviselőit is belevonták, anélkül persze, hogy kívánságaik teljesítésére súlyt helyeztek volna. Kölnben az történt, amit a cseh újságírók, illetőleg a kormány megbízottai akartak és ezért a magyar ujságirótársadalom felelősséget nem is vállalhat, hanem kénytelen nyíltan megmondani, hogy a kölni sajtókiállitás csehszlovákiai csoportjával közösséget nem vállalhat, mért annak célja nem az itteni saj- tóviszonyoknak tárgyilagos bemutatása, hanem a eseti nemzeti érdekek szolgálatában álló egyoldalú propaganda. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: nolitikai nanilania , 12> n- el"elet Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Föszertesdö: politikai napilapja hivatal: Prága II, Panská ul 12/111. - Te. havonta 38 Ki. Egyes szám ára 1-20 Ke , 0ZURJSN71 LÁSZLÓ FORGACH 6EZA !efon:30311.-Sürgonydm: Hírlap, Praha Mai számunk oldal
