Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-14 / 158. (1785.) szám
2 1928 julins 14, szombat Malmgreen már akkor szerencsétlenül járt, amikor az Italia gondolája a földre zuhant s bár karját törte, mégis vállakozott a rettenetes útra. Útközben egyszer fel is bukott és súlyos belső sérüléseket szenvedett, azonkívül is az egyik lába is lefagyott. Ekkor ö maga kérte társait, hogy hagyják magára és siessenek sigetségért. Abban a reményben, hogy hamarosan célhoz érnek és Malmgreen- nek is segítséget hozhatnak, ők kelten tovább haladtak, Malmgrcent pedig a Broek-sziget- nél hátrahagyták. T ov ábbh alad t u k bán egy jégtömbre kerültek, amely azután leszakadt a jégmezőről és mivel nem volt össze hajlítható csónakjuk, az alig tizenöt méteres szigetke foglyai maradtak. Semmi reményük nem volt már arra, hogy megmentik őket. Az egész idő i alatt nem láttak repülőgépet. Élelmiszerük tizennégy nappal ezelőtt teljesen elfggyott, azóta semmit sem ettek. Amikor julius 10-én Zappi egy repülőgépet pillantott meg fölöttük, azt gondolta, hogy idegrendszere mondta fel a szolgálatot és érzékszervei játszanak vele. Csak akkor, amidőn a pilóta többször keringett fölöttük, akkor hitt a szemeinek és integetett a nála levő zászlócskával. Ekkor már bizalom ébredt bennük, bár a Kraszin akciójáról semmit sem tudtak, szentül hitték, hogy megmentik őket. Marianot és Zappií a Kraszin lazaretjén vették gondos ápolás alá. Báp rendkívül elgyötörtek, állapotuk nem ad okot ássodalomra. Kraszin az orosz jégtörőhajó. Sara csoportja a láthatáron? Moszkva, julius 13. (United Press.) A Kraszin szikratávíró jelentése szerint a jégtörő hajó a Viglieri-escporthoz való közeled lében elhaladt azon a földrajzi ponton, amelyen az Italia katasztrófája bekövetkezett. A Foyn-szigeíek közelében a láthatáron egyszerre csak három férfi alakja tűnt fel, akik zászlóikkal élénken integettek. A zászlójelekben arra kérték a Kraszint, hogy vegye fel őket fedélzetére. A Kraszin válaszában közölte, hogy először a Vigüeri-csoporíot menti meg, de rövidesen visszatér. Általános vélemény szerint a Kraszin Sora alpesi kapitány csoportjára bukkant rá, amely kutyaszánokkal indult a Malmgre en-csoport elébe. Lehet azonban, hogy a La- tham utasaiból való a három ember, sőt az sínes kizárva, hogy abból a nyolctagú csoportból vetődtök ide, amely az Italia burkolatával keleti irányba sodródott. Ez a feltevés azonban legkevésbé valószínű. Előretör a Kraszin Moszkva, julius 13. (Tass.) A Kraszin csütörtökön délután három órakor a keleti hosszúság huszonnyolcadik fokára és ötödik percére ért és öt kilométernyire van a V iglieri-csoporttól. A Vigliori-cscportot a Citta dl Milano rövid, hullámra leadásokkal értesíti a Kraszin sikeres előhaladásáról. Miután a Kraszin rádióállomása hosszúhullámra, a Vi- glieri-csoport úgy irány itta a Kraszint, hogy jelentéseit a Citta di Milánónak adja le, amely azonnal továbbítja a csoportnak. Ily- módon állandó a kapcsolat a Víg]ierbesöpört, a vezérhajó és a Kraszin között. Citta di Milano, julius 13. Betűmnek kisasszony a hajó fedélzetén van és állandóan értesül a Kraszin rá dió jelentései rőt, amelyek minden negyedórában érkeznek. A Kraszin sikeres elöba!adósa mindenkit mérhetetlen örömmel tölt el. A csodálatos mentés Milano, julius 13. A Citta di Milano jelentése szerint a Kraszin csütörtökön este kilenc órakor elérte a Viglieri-csoportot és annak mind az öt tagját fedélzetére vette. Úgyszintén felvette Lundborgnak megsérült gépét is. A ViglierCsoport csodálatos megmeneküléséről az alábbi részletes jelentés számol be: Yiglieri csoportja a jégtörő hajának fülsiketítő romboló munkáját már mintegy tíz iméríöldnyi távolságból meghallotta. Ettől a pillanattól kezdve a Viglierbcsoport a Citta di Milano közvetítésével állandóan irányította a Kraszin útját. Amikor az orosz gőzös a hajótöröttek közelébe ért, egy szakasz vörös katona szállott ki a jégmezőn. Felvették mind az öt hajótöröttet és magukkal vitték a hajó fedélzetére. A Kraszin fedélzetén ai legnagyobb Örömmel fogadták a hajótörötteket s különösen nagy örömet okozott az, hogy a halottnak híresztelt Ceccioni is életben van s állapota nem életveszélyes, sőt a beható orvosi vizsgálat megállapította, hogy betegsége könnyebb természetű. A többi hajótörött is természetesen nagyon le van gyötörve, azonban állapotuk semmi aggodalomra nem ad okot. A Vigli éri-csoport megmentésének hire Olaszországban örvendetes szenzációt keltett. Az olasz lapok forró köszönésükét fejezik ki az orosz segélyakcióknak és 'különösen a Krasziinak. A moszkvai olasz követ a szovjetív ormánynak azonnal .megköszönte az orosz segítséget. Moszkva, julius 13. A legutolsó jelentések szerint a Kraszin felfedezte a léghajó burkolatával elsodort Al essan drini-csoport tartózkodási helyét is, amely az északi szélesség 80. foka és 45. perce és a keleti hosszúság 30. foka és 31.perce. Az orosz segélybizottság valószínűnek tartja, hogy Amund- sen repülőgépe elérte az Alessandrini-eso- pértét s a Lathaim ennél a csoportnál szállott le. Mussolini köszöneté Róma, julius 13. Mussolini a Kraszin jégtörő parancsnokához, Szaimojlovlcshoz a következő szikra,táviratot küldötte: „Olyan müvet hajtott végre, amely a sarkvidéki expedíciók történetében és a nemes emberiesség dokumentumai sorában örökké maradandó emlékű lesz. Köszönöm ezt önnek az olaszok nevében s kérem, fejezze ki köszönetemet összes munkatársainak/* Palotafonadalom az osztrák koresztényszoőalista pártban? A tiroís fce?e$zfiérz$szocialisfták az olaszokkal való kibékülés ellen fordultak és memorandumban szólították fel Seipel kancellárt, hogy a déltiroll kérdést haladéktalanul terjessze a népszövetség elé Becs, julius 13. (Bécsi tudósítónktól.) Mint ismeretes, a déltiroli kérdésben enyhült a feszültség Olaszország és Ausztria között. Német közvetítésre Mussolini és Seipel barátságos hangú kimagyarázkodó jegyzéket küldöttek egymásnak és pár nappal ezelőtt újra visszatért Béosbe Auriti, olasz követ, aki a kancellár éles hangú parlamenti beszéde miatt, mint ismeretes, négy hónappal ezelőtt tüntetőén elhagyta az osztrák fővárost és helyét mindezideig nem foglalta el. Az osztrák köztársaság pillanatnyi gyengeségének‘teljes tudatában levő mérsékelt politikai körök örömmel fogadták a kibékülést, aminél helyesebbet jelenleg tényleg el sem lehetne képzelni, nem úgy azonban a tiroliak. A tiroli keresztényszocialisták és nagynémetek, akik nem tudják egyhamar elfelejteni az innsbrucki zászlóaffért, amikor is elégtételként egy szakasz osztrák katonának kellett tisztelegni a megsértett olasz zászló előtt, nem azonosították magukat ebben az ügyben Seipel kancellárral és nyiltan ellene fordultak. A tiroli tartományi főnök egy a párt helyi lapjának adott nyilatkozatában egyelőre elitéi minden az olaszokkal való kibékülést. A nyilatkozat országszerte nagy megütközést keltett, illetékesek már paiota- fotrradalomról beszéltek, sőt voltak olyanok is, akik Seipel állását vélték meginogva látni. Később ugylátszott, mintha sikerült volna higgadtabb álláspontra birni a radikálisabb külpolitika barátait, mert a nyilatkozat után egyelőre elcsitultak a szenvedélyes hangok. Annál nagyobb meglepetésként hatott az a hir, hogy ma egy tiroli küldöttség kereste fel Seipel kancellárt, Kelb, Straffner és Ábráin képviselők vezetésével, akik Innsbruck városa, valamint 296 tiroli község nevében memorandumot nyújtottak át, melyben felszántják a kancellárt, hogy a déltiroli németek séi'elmeit hala. déktalanul terjessze a nagyhatalmak és a népszövetség elé. Seipel dr. átvette a memorandumot, de a válaszadás idejének kitűzését fentartotta magának. Valószínű, hogy a kancellár csak a parlament őszi ülésszakán fog választ adni és nyilatkozni, hogy helyén valónak találja-e a déltiroliak ügyében a népszövetség* elé menést. A tiroli keresztényszocialisták, lehet, hogy nem is egészen előre kiszámított céllal, de mindenesetre kellemetlen helyzetbe hozták a kancellárt, mert a memorandum továbbítását nehéz megtagadni, viszont a déltiroli kérdést panaszként a népszövetség elé vi— 1 most, amikor már megtörtéjitek az első puha- tolódzó lépések egy német-olasz közeledést illetőleg külpolitikailag nem időszerű. Valószínű, hogy Seipel kancellár, aki eddig elég jó taktikusnak bizonyult, ezúttal saját pártjával szemben is meg fogja találni a helyes utat és a palotaforradalom el fog tikkadni a nyári szünetben. Jsiliiss 28-if? fcesd&tik meg SaiüiensteiRék párisi fStárgyalása Paris, julius 13. A Blumenstein-féle köt- vényhamisifási pörbeti a francia büntetőbíróság julius 28-ára tűzte ki a főtárgyalást. A por érdemleges tárgyalására azonban előreláthatólag csak a nyári szünet után kerül a sor. Olvasmány Ma: Mérni Súzzéor Fiatal házasok élik a mézeslietéket s az ünnepélyes hetekre következő első hónapjait egy házasságnak a csendes normandiai házban, távol Paristól, ahová születésük, mesterségük, Ízlésük ős életszokásaik kötik őket. Mindketten egyetemet végzett emberek, két magas intellektus, a háborús generáció két szkeptikus példánya: a férfi s az asszony együtt d iá koskod l a k a Sorbonne-on. A házasság egy hosszú, bonyolult, agyonelemezett vonzalom következése kettejük között; két meg- kinzott, a háború szörnyűséges szkepszisétől átitatott, minden bitang és kártevő romantikától megtisztult lélek öntudatos szövetsége ez. Vagyonos francia laté in er-családok sarjai, előkelő nevelésű emberi lelkek, az a jófajta francia, férfiben és nőben, ami fogékonyan s szigorú kontrollal keres kapcsolatot a változott világ uj áramlataival. Racionalisták, minden felelősségérzettel, akik érzelmi és idegéletük jelenségeit is hajlandók feláldozni a tudományos öntudat bonckésének. Modern emberek: büszkék, karakteresek, kissé spleenének, kissé boldogtalanok, egy kissé lenéznek mindent, ami nyers ösztön és szentiment • áldozatkészek, ha az elhamvasztott érzelem hamujában egy granmyj pozitív tudást remélnek. Ez a pár éli egy tudatosan boldognak megtervezett, kölcsönös bizalmon s egymás intellektusának ti zteletén felépített -házasság első idejét a normandiai házban: ők, a férfi s az asszony, Georg Duhamel uj regényének, a Zivataros éjszakának hősei. Ez a pár, kiket Duhamel nyugodt, elemző módján, aprólékos vonásokkal mutat be, a nászúiról, ami Marokkóba vitte őket, arab régiségeket, jelentősebb s jelentéktelen leleteket hozott magával, a tárgyak ott porosodnak most a vitrinben. Egy vasárnap délután látogatóba hozza a férfi nagybátyját, hírneves régészt, aki feketekávé után tréfás lenézéssel hozzákezd a vitrin tartalmának értékeléséhez. A jórészt hamis vagy jelentéktelen tárgyak lecsepülése közben a nagybácsi keze megakad egy apró arab bronz-fetisen, ami ráadásnak kallódott a műtárgyak közé... Porte-malheur... mondja nevetve s két ujjal fogja a babonás tárgyat. Arab fétis, magyarázza, amiről bizonyos törzsek azt tartják, hogy hajt és -szerencsétlenséget hoz arra, aki magánál viseli vagy házában tartja. A házaspár egy kis lenézéssel nevet össze. A tárgyat visszateszik a vitrinbe. S miközben élik a maguk hűvös, fölényes, tisztult és intelligens életet tovább, az asz- szony egy napon nevezhetetlen fájdalmakról kezd panaszkodni. A fájdalom nem lokális, szenved az egész teste. Orvosok, specialisták vizsgálják, szervi hibát nem találnak nála, kénytelenek „idegesség1* gyűjtőcím alatt könyvelni cl valamit, ami itt van, ami fájdalom, sorvasztja az asszonyt s nincs orvosság ellene. Mindent, megkísérelnek. Parisba utaznak, a specialisták véleménye nem tűr kétséged: szervi baja nincs a páciensnek. A pszichiáter vállat von; az analízis nem nyújt megoldást; visszautaznak vidékre. Közben az aszszony testben is, leromlott; szenved és ingerült, szépsége vészit, kedve hervad, az együttélés bizalmát ingerült türelmetlenség, egy nagybeteg nyűgös szeszélyei mérgezik meg. S amit nem mernek bevallani egymásnak, szeméremből, az intellektus gőgjéből, feszélyezett hitetlenségből, amiről szó nem esik közöttük, az kirobban egy nyári éjszaka zivataros atmoszférájában, mikor meglepik egymást az éjféli órában a földszoba secrétai- re-jéuek titkos fiókja előtt, ahová régebben elrejtették a bajtliozó fétist... Szavak nélkül, mélységes szégyenkezéssel, kínlódó, néma vallomással néznek egymás szemébe: az Ész lezuhant a kritika gőgös magasságából s két didergő, félő, szerető ember áll az éjszakában a titokzatos, az ismeretlen előtt, amit bevallani, elismerni a legnagyobb szégyen és fájdalom. Találkoznak a fétis előtt, hogy eldobják, megsemmisítsék, —- mert Európa szivében, évezredek kulturális kritikájának fölényéből, a tudás és kutatás minden segítségével felfegyverkezve, az analízis lelki-kémiájának birtokában, egyszerre visszazuhant két finom és tiszta példánya a haladóit és hódító embernek félvad afrikai törzsek babona-alázatába. Ott: állnax reszketve, porig alázva, romjain egy intellektus minden önbizalmának, egymás előtt, mindent tudnak, átlátják, megvetik és sajnálják egymást. S keserű daccal és undorral térnek vissza a szobájukba; utolsó mentsége önérzetüknek, hogy átlátszó kifogást dadogva, nem említik s nem érintik tovább a fétist. De az asszony szenved s most már bonyolult bűntudattal kínlódnak egymás mellett 1 tovább, mig a nagybácsi, aki igen jól ért régi leletekhez, újabb fekete kávéra be nem állit. S mikor az első szivarra rágyújtott, visszaemlékezik és mesélni kezdi: — A fétis —- mondja tűnődve —, emlékeztek? A „porté nialheur“ ... Tévedtem a múltkor. Mikor Parisba értem, utánanéztem. Nem is igaz, hogy bajt hoz, metévesztett az, hogy bronzból öntötték ... ezek a fétisek mind egyformák. Tüzetesen utánanéztem s be kell vallanom, hogy tévedtem. Nem hoz bajt, inkább szerencsét hoz. Határozottan „porté bonheur ...“ S a könyv legszebb, misztikusan finom sorai: mikor a nagybácsi látni kívánja még- egyszer a fétist s mindhárman a secrétaire elé lépnek és felnyitják a titkos fiókot: de a tárgy hiányzik. Ki vitte el, mikor? Senki nem tudja. Lehajtott fejjel állanak s megrendült reménykedéssel néznek egymásra a férfi és az asszony. Ezek azok a pillanatok, mikor a lélekben valami elpattan vagy megszületik. A nagy hitek születhetnek igy, ilyen pillanatban s a rettenetes szkepszisek, amik elsodornak évszázados hiteket, Duhamel könyvéből úgy száll fel ez a titok, különös illatai és az élet titokzatos áramainak zúgásával, hogy messze túl az olvasási élményen, valami megdöbbent kétely marad vissza bennünk. Ez nem irodalom, hanem vallomás. Nem trükk, hanem remegő alázatos meghajlás av. élet sötétnek felismert erői előtt, ahol a kutató kezében remegni kezd a lámpás s szivét keserű alázat és megadás fogja el.
