Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-12 / 156. (1783.) szám
JL v-O Wulil A-, •-».»< ii * ..... í m-g Az u tolsó felvonás Pária, julius 11. A New York Héráid szerint a Gitta di Milano számára Rómából a következő táviratot küldték azzal a megbízással, hogy azt a Viglieri-csoportnak rádió utján továbbítsák: „Kíséreljétek meg az utolsó vállalkozást! Saját erőtökből mentsétek meg magatokat a kaucsukcsónakokon és ne várjatok repülőgép-segítséget és ne várjatok a Kraszin- ra sem. Most már minden pillanat drága." Ha ez a hivatalos távirat valóban elment a Citta di Milano számára, ez azt jelenti, hogy az olasz kormány feladott minden reményt arra, hogy idegen segítséggel meg lehessen menteni a sarki tragédia áldozatait. A repülőgéppróbálkozások az örökös köd és a nehéz startviszonyok miatt kilátástalanok. A Kraszin jégtörő óriási erőfeszítéssel töri magát előre, azonban szénkészlete kiío- gyóban van és a hajó maga is többhelyütt megsérült. Ilyen körülmények között nem marad más hátra, mint az az egyetlen lehetőség, hogy a vörös sátorban még életiben levő hajótöröttek azokra a kaucsukcsónakok- ra bízzák magukat, amelyeket Maddalena őrnagy dobott le hozzájuk második sikeres ■repülése alkalmából. A sarki tragédia utolsó felvonása megkezdődött. A világ visszafojtott lélegzettel, aggódó izgalommal várja a végkifejletet. Ceccioni él? Oslo, julius 11. Az oslói olasz követség közli, hogy a Ceccioni haláláról elterjedt hírek nem felelnek meg a valóságnak. Udrzsal ragaszkodik a Vöröskő-margitfaSfi fül! siflis ÜépÜÉSÉiil Prága, julius 11. A vöröskő-—margitfalusi vasút építésének sürgetése ügyében Prágában járt küldöttség tegnap a késő esti órákban Mason Milánnak, a kassai kereskedelmi és iparkamara elnökének vezetése mellett még felkereste Tiso és Gazsik n nisztereket is. A beszélgetésen jelen volt Udrzsal nemzetvédelmi miniszter is, aki a vasútépítéssel kapcsolatosan kijelentette, hogy a gölnievöl- gvi vasútvonal közgazdasági és sztratégiai szempontból oly fontos, hogy annak felépítéséhez még 1929-ben feltétlenül hozzá kell fogni. Udrzsal miniszter megnyugtató válasza azonban nem sok kilátással kecsegtet. Ugyanis a vasútépítési költségeket magának a vasutügyi minisztériumnak kell fedezni, tehát az a mérvadó, amit a vasutügyi minisztérium és vele egyetértőleg a pénzügyminisz- terhelyetíes mondott. Kíváncsian várjuk, hogy milyen befolyást tud érvényesíteni ebben a kérdésben a két szlovák néppárti miniszter és Udrzsal nemzetvédelmi miniszter a minisztertanács itt s hogy az 1929, évi költségvetési előiiányze-'ban nagyobb tétellel fog-e szerepelni a vöröskő—margitfalusi vasútvonal építése. & magyar nemzeti párt intervenciója a szomolnoki dohánygyár érdekében Prága,, julius 11. Az utóbbi időben Szo- molnokon az a hir terjedt el, hogy a kormány a szomolnoki állami dohánvovárat fokozatosan le akarja építeni és pedig olyképpen, hogy az idősebb munkásokat nyugdijaztatja és nem vesz fö1 újakat helyettük. A gölnic- völgyi vasútvonal kiépítését sürgető küldöttségben résztvevő szomolnokiak eme aggályukat kifejezték a törvényhozók előtt és tekintettel arra, hogy igen fontos kérdésről van sző. mivel ezen a vidéken a szegény nép föa szepesbélai és a Selmecbányái dohánygyárakat fejleszteni akarja, mert tisztában van azzal, hogy e három gyár vidékén milyen óriási a szegéry°ég és közgazdasági, valamint szociális szempontból is fontos, hogy ezeken a szegény vidékeken a dohánygyárak nemhogy visszafejlődjenek, hanem még jobban virágzásnak induljanak. & vörös nap Macáért a kommunisták a szatiáMemskratákat okolják A képviselökáz mai ülése — Srámek válaszolt Jablonicfcy képviselőnek a Rotbermere-ellenes aktiók ügyében Prága, julius 11. A képviselőház ma a nyári szünet előtti hangulatban kezdte meg ülését. A kulisszák mögött már vajmi kevés történik. Mindössze csak annyi említésre méltó, hogy Sramek miniszterelnökhelyettes az újságírók nyomására elhatározta, hogy pénteken beterjeszti a magánalkalmazottak és újságírók nyugdíjbiztosítására vonatkozó törvényjavaslatot. és a szociálpolitikai bizottság ezt szeptemberig le is fogja tárgyalni, úgyhogy szeptemberben a javaslat már a képviselőház elé kerül. Az ülés folyamán kiosztott iratok közt szerepel Gregorovits Lipót országos keresztényszocialista párti képviselő mentelmi ügye is egy elmúlt évben Galántán mondott népgyülési beszéde miatt. A hivatalos parlamenti tudósitó a múlt héten tévesen közölte azt, hogy felfüggesztették Gregorovits mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag. Ezzel szemben tény az, hogy a mentelmi bizottság Ravasz Viktor előadó javaslatára úgy határozott, hogy nem javasolja Gregorovits kiadatását. Az interpellációkra adott válaszok közt szerepel Sramek miniszterelnökhelyettes válasza Jab- lonicky János dr. országos keresztényszocialista párti képviselőnek ama interpellációjára, amely a Rothermere-ellenes szlovák akcióra vonatkozik. Tekintettel arra, hogy ez a válasz igen terjedelmes, azt lapunk legközelebbi számában fogjuk ismertetni. A képviselőház mai ülését délután negyed négy órakor nyitotta meg az elDök és bejelentette, hogy Roscbe német nemzeti párti képviselő lemondott mandátumáról. A tárgysorozat első pontja volt a nemzetközi ópium-szerződés ratifikálása. Az előadók beszédei után Stern kommunista képviselő szólalt fel, aki a kudarcba fulladt julius 6-í vörös nappal foglalkozott. Beismeri, hogy ez a harcias akció a kapitalista rendszer ellen nem sikerült. Hibák történtek a párt kebelén belül, de a kudarc legnagyobb oka, hogy a szoc.-demokraták elárulták az egész tervet, és lehetővé tették a reakciós kormánynak, hogy az egész országban több mint tízezer csendőrt és rendőrt mozgósítson és mindenkit feltartóztassanak, akinek csak vörös szegfű is volt a gomblyukában. Stern beszéde után éles szóváltás támadt a kommunisták és a szocialisták között. Az elnök sokjáig hiába rázza a csengőt, a rend nem1 Éli! helyire és a zaj legalább tiőz perein áJt tartott. Az előadó zárszavai után a ház elfogadta az ópiumról szóló egyezményt, majd vita nóffikül elfogadták a kereskedők lajstromába való felvétel öMietlékeálre vonatkozó törvényjavaslatot Letárgyalttá tovább a kép viselők áz az Odera folyó hajózási társasággal kettőt iiegyeamiéínyt is. Végűi több mentelmi ügyet db dliiirtfiéztelk. Az angol kGRzervatnrek egy csoportja a sas és acél véirátiásisk levezetéséi követeli lég ebből az állami ipartelepből él, Törköly József dr. magyar nemzeti párti szenátor és Nitsch Andor, a szepességi németek képviselője, a mai napon fölkeresték Pospisíl dr.-t, az állami dohányjövedék vezérigazgatóját, ki a két törvényhozó intervenciójára azt válaszolta, hogy , az állami dohányjövedéknek eszeágában sincs a szomolnoki dohánygyárat leépíteni ,vagy visszafejleszteni, hanem ellenkezőleg, úgy a szomolnoki, mint London. julius 11. Száz konzervatív képviselő elhatározta, hogy Sir Róbert Horné vezetésével küldöttséget meneszt Baldwinhoz és a küldöttség követelni fogja a vas és acél véd- vámjának azonnali bevezetését. Ha a kormány nem ieLjesiti a követelést, a csoport azzal fenyegetőzik, hogy az őszi ülésszak alkalmával a legélesebb ellenzékbe megy át Azt is elhatároztak, hogy a miniszterelnöktől követelni fogják a választási program megvált őzt a. fását és kiegészítését a védvámokra vonatkozó részben. A jelenlegi védvámrendszert olyan irányban kell megváltoztatni, hogy a védvá- mot azonnal biztosítani kell annak az iparnak, amely ki tudja mutatni, hogy a védvám bevezetésével az iparágban mutatkozó munkanélküliségen enyhíteni lehet A hajótörés Irta Stréra István A hajó sürü felhőbe jutott, melyből permetezve kifolyt az eső. Kifolyt és nem felülről hullott, (hanem mintha ezer meg ezer kanna öntötte volna, langyosan, feketén áramlott jobbról és 'balról és minden oldalról. Az összes sípok és trombiták dolgoztak és a vészsziréna, mint egy megkorbácsolt kutya, kétségbeesetten 'bőgött az éjszakában. A fülsiketítő lármát- csak pillanatokra szakította meg a csönd, mikor a kapitány és tisztjei előre figyeltek, nem (hallik-e egy szembejövő hajó vihar jelzése. Arra gondolni sem lehetett, hogy az egészen közel húzódó sziklás partok bójáit és fényszóróit megpillanthassák. Az ember saját kezét sem látta a folyékony, tapintható sötétségben. A hullámok aránylag elég csendesen, tompán zúgtak és a hajó 'belsejéből felhangzott a nők és gyermekek jajveszékelése. Egyszerre súrlódás hallatszott — a vas és kő -találkozásának vészjós moraja — folyton fokozódva, mindig élesebben, mintha az örökké éhes óceán .csikorgatná fogait a hajó feneke alatt. A sziréna felorditott, mint a szivén sebzett oroszlán, az összes gépek kétségbeesetten dolgoztak hátrafelé, de a hajó tehetetlenül, csak a farkával verte a vizet és a szikláról többé nem szabadult. A másodkapitány bement a szalonba, ahol a férfiak átkozodt$k, az asszonyok térdre borulva imádkoztak. — A nők !és a gyermekek! — szólt csengő hangon. A hajó lassan féloldalra dőlt és a matrózok a magasra került kijáratot foglalták el, ököllel verve vissza az előre törtető, kíméletlen férfiakat. — Erigy! — szólt egy fiatal férj ifjú hitveséhez, aki gyermekét kebléhez szorítva. hangtalanul állott mellette.-- Én veled akarok meghalni — válaszolt a nő, szabad kezével átölelve férje nyakát. Az erőszakkal lefejtette magáról karját, oly vadul vájva körmeit osuklóiába, hogy vér fakadt belőle. — Erigy! — ordította halálsápadtan. Az asszony térdre borult és átölelte lábait. — Én veled akarok meghalni! A férfi magasra emelve kifelé vitte hitvesét és gyermekét. — A tej! A gyermek teje! Anélkül nem mehetek... — sikoltotta ekkor a nő, oly átható hangon, hogy férje önkéntelenül elbocsátotta és hagyta, hogy visszasiessen érte a kabinba. Már a férfiakra került a sor, már megszűnt a dulakodás a kijáratnál, már a matrózok is csónakra szálltak, már elhallgatott a 'Sziréna, már térdig ért a beömlő viz: végre megjelent az asszony, szelíden mosolyogva, egyik kezében a gyermekkel, másikban egy kis csomaggal. A férj felriadt kába, őrült merengéséből és kiszabadított egy kis csónakot a fedélzet kötelei közül. Mikor beleültek, az éjből, melyben egy óriási fekete tölcsér örvénylett, az első halálorditás hallatszott. Azután a sziklához vágódó második csónak zengése, megint a vérfagyasztó orditás, majd lassan és mindig gyorsabban ők is forogni kezdtek a halál- gyürü'ben. Eleinte evezni akart, de felesége megfogta kezét, mire átölelte családját, lehunyta szemét és Istennek ajánlotta a kis csónakot. Mikor föleszmélt, felesége • és kis fia szelíden aludtak az ölében. A hullámok lágyan ringatóztak, előtte valami magas féke- téllett, a felhők éppen afölött szakadtak ketté és a résükön élő ragyogó csillag bíztatva hívta arrafelé. Megfeszítette az evezőt és néhány óra múlva sikerült elérnie egy lakatlan kis szigetet. A nap ekkor bukkant fel a látóhatáron. Ott álltak a parton és szemük beleveszett a biborözönhe, mely elborította az óceán felületiét. — Áldott legyen ez a nap szólt a 'férfi mely a pokol torkából megszabadított! Áldott legyen Isten, aki látni .tanított és aki majd elvezet minket hazánkba, ahol többé nincsen se hajó, se tengi©]-, se halálorditás! De az asszony arca elborult. — Nézd! — szólt aggodalmasan. — A gyermek lázas, a gyermek beteg. — Te is lázas vágj*, te is beteg vagy! — válaszolt a férfi, megérintve homlokát. — Ezek a tropikus szigetek, ahol a sárga láz uralkodik. — Itt ebben az élelmiszer csomagban van egy adag, egyetlen adag orvosság ez ellen. Azt a kis gyermekünknek fogod adni. A férfi lefektette két betegét a puha fűbe, lombokból sátrat vont föléjük és előkeres te az orvosságot. — Melyiknek adjam ezt az egy adagot? — igy töprengett. — Oh, vesztünk volna inkább mind a hárman a tengerbe, mintsem hogy ezt az iszonyú megpróbáltatást kelljen kiállanom! Úristen, miért tetted éri velem — miért akarod, hogy vagv a nőm, vagy a gyermekem gyilkosává legyek?! És rá tudok-e majd nézni feleségemre, tudván, hogy életének gyermekünk halála volt az ár.a — vág gyermekemre, tudván, hogy anyját kellett megölnöm éle tbenmar adása ért? És szemembe tud-e majd nézni hitvesein, rágondolván arra, hogy én öltem meg gyermekét — avagy gyermekem, rágondolván arra, hogy miatta megöltem az anyját? Úristen. Úristen, miért tetted ezt velem? É's s haját tépte és jajgatott fájdalmában. De azután lecsillapodott és megfogta hitvese forró kezét. — íme, ez a drága asszony — gondolta — akit szeretek 6 akinek a szőreimében még sok kis gyermek lehetősége szunnyad. Ha őt elveszíteni, akkor mindent elveszitek, mert én csak őt szeretem és gyermekemet csak azért, mivel az ő lényét és az ő vonásait rejti magáiban. Én csak neki adhatom ■ezt az orvosságot. Úgy is cselekedett. Mikor az asszony jobban lett, első pillantása gyermekére esett. Mikor pedig a történteket hallotta, fuldokló zokogásban tört ki. — Én nem elém túl az ő halálát! — rikoltotta és felkapva már alig pihegö kis fiát, a sziklákra rohant, hogy vele együtt a tengerbe vesse magát. Ekkor, mintha válasz akart volna lenni szavára, feknorajlott a hullám és kis ládikót vetett a partra, mely a tört hajó roncsaiból — csodák csodája — nem is egy, hanem mindjárt két adag orvosságot hozott. Egyik elég volt a gyermek megmentésére és az enyhülés, kibékülés és szeretet éje szállott le reájuk. Két nap múlva azonban — az óceán még mindig sima volt, mint a tükör és füst sehonnét, sem jelezte gőzös közeledtét — újra kezdődött a gyermek láza és az alattomos kór ezúttal leverte lábáról magát a férfit is. Az asszony könnyben ázva ült a betegei mellett és tusakodott, kinek adja az egyetlen, megmaradt, megváltó orvosságot: mert egyformán imádta és szerette mind a kettőt. — A férjemnek adom — gondolta —, hiszen tőle még sok-sok gyermeket kaphatok, hiszen én általa, csali rajra keresztül létezem, ő az én életem célja és értelme, aki szeretni és élni tanított és aki megmentett a haláltól. De neki adom, mert az én szivem meg fog repedni e választás miatt és gyermekem, ha fel is gyógyulna, elpusztulna egyedül itten. Férjemnek adom, azután megölöm magamat gyermekemmel egy űri. Ekkor ránézett, a kis fiúra, görcsösen összekulcsolt, két pici kezére, láztól piros orcájára — és szó nélkül, hang nélkül gyermeke szájába tette az orvosságot... Azután felbugó sikollyal, eszméletlenül roskadt ösz- sze és nem is látta, hogy mialatt férje haláltusáját vívta és mialatt örök álomra hunyta le szemét — a hajótörés menekültjeit kereső gőzös kikötött a szigeten... Két-három nap múlva annyira magához tért, hogy imádkozni tudott. Éjjel volt. A hajógépek zúgása a hullámok morajával összefogó zva a végtelenről dalolt. Fent a fedélzeten térdelt egy anya, az örökkévalóság csillagai felé tartván gyermekét, mint igazolást, bocsánatot és imádságot. j*
