Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-12 / 156. (1783.) szám

JL v-O Wulil A-, •-».»< ii * ..... í m-g Az u tolsó felvonás Pária, julius 11. A New York Héráid sze­rint a Gitta di Milano számára Rómából a kö­vetkező táviratot küldték azzal a megbízás­sal, hogy azt a Viglieri-csoportnak rádió ut­ján továbbítsák: „Kíséreljétek meg az utolsó vállalkozást! Saját erőtök­ből mentsétek meg magatokat a kaucsukcsónakokon és ne várjatok repülőgép-segítséget és ne várjatok a Kraszin- ra sem. Most már minden pillanat drága." Ha ez a hivatalos távirat valóban elment a Citta di Milano számára, ez azt jelenti, hogy az olasz kormány feladott minden re­ményt arra, hogy idegen segítséggel meg lehessen menteni a sarki tragédia áldo­zatait. A repülőgéppróbálkozások az örökös köd és a nehéz startviszonyok miatt kilátástala­nok. A Kraszin jégtörő óriási erőfeszítéssel töri magát előre, azonban szénkészlete kiío- gyóban van és a hajó maga is többhelyütt megsérült. Ilyen körülmények között nem marad más hátra, mint az az egyetlen lehe­tőség, hogy a vörös sátorban még életiben levő hajótöröttek azokra a kaucsukcsónakok- ra bízzák magukat, amelyeket Maddalena őrnagy dobott le hozzájuk második sikeres ■repülése alkalmából. A sarki tragédia utolsó felvonása megkezdődött. A világ visszafojtott lélegzettel, aggódó izgalommal várja a végki­fejletet. Ceccioni él? Oslo, julius 11. Az oslói olasz követség közli, hogy a Ceccioni haláláról elterjedt hí­rek nem felelnek meg a valóságnak. Udrzsal ragaszkodik a Vöröskő-margitfaSfi fül! siflis ÜépÜÉSÉiil Prága, julius 11. A vöröskő-—margitfalusi vasút építésének sürgetése ügyében Prágá­ban járt küldöttség tegnap a késő esti órák­ban Mason Milánnak, a kassai kereskedelmi és iparkamara elnökének vezetése mellett még felkereste Tiso és Gazsik n nisztereket is. A beszélgetésen jelen volt Udrzsal nem­zetvédelmi miniszter is, aki a vasútépítéssel kapcsolatosan kijelentette, hogy a gölnievöl- gvi vasútvonal közgazdasági és sztratégiai szempontból oly fontos, hogy annak felépíté­séhez még 1929-ben feltétlenül hozzá kell fogni. Udrzsal miniszter megnyugtató vála­sza azonban nem sok kilátással kecsegtet. Ugyanis a vasútépítési költségeket magának a vasutügyi minisztériumnak kell fedezni, tehát az a mérvadó, amit a vasutügyi minisz­térium és vele egyetértőleg a pénzügyminisz- terhelyetíes mondott. Kíváncsian várjuk, hogy milyen befolyást tud érvényesíteni ebben a kérdésben a két szlovák néppárti miniszter és Udrzsal nemzetvédelmi miniszter a mi­nisztertanács itt s hogy az 1929, évi költ­ségvetési előiiányze-'ban nagyobb tétellel fog-e szerepelni a vöröskő—margitfalusi vas­útvonal építése. & magyar nemzeti párt intervenciója a szomolnoki dohánygyár érdekében Prága,, julius 11. Az utóbbi időben Szo- molnokon az a hir terjedt el, hogy a kormány a szomolnoki állami dohánvovárat fokozato­san le akarja építeni és pedig olyképpen, hogy az idősebb munkásokat nyugdijaztatja és nem vesz fö1 újakat helyettük. A gölnic- völgyi vasútvonal kiépítését sürgető küldött­ségben résztvevő szomolnokiak eme aggályu­kat kifejezték a törvényhozók előtt és tekin­tettel arra, hogy igen fontos kérdésről van sző. mivel ezen a vidéken a szegény nép fö­a szepesbélai és a Selmecbányái dohánygyá­rakat fejleszteni akarja, mert tisztában van azzal, hogy e három gyár vidékén milyen óriási a szegéry°ég és közgazdasági, valamint szociális szempontból is fontos, hogy ezeken a szegény vidékeken a dohánygyárak nem­hogy visszafejlődjenek, hanem még jobban virágzásnak induljanak. & vörös nap Macáért a kommunisták a szatiáMemskratákat okolják A képviselökáz mai ülése — Srámek válaszolt Jablonicfcy képviselő­nek a Rotbermere-ellenes aktiók ügyében Prága, julius 11. A képviselőház ma a nyári szünet előtti hangulatban kezdte meg ülését. A kulisszák mögött már vajmi kevés történik. Mind­össze csak annyi említésre méltó, hogy Sramek miniszterelnökhelyettes az újságírók nyomására elhatározta, hogy pénteken beterjeszti a magánalkalmazottak és újságírók nyugdíjbiztosítására vonatkozó tör­vényjavaslatot. és a szociálpolitikai bizottság ezt szeptemberig le is fogja tárgyalni, úgyhogy szeptemberben a ja­vaslat már a képviselőház elé kerül. Az ülés folyamán kiosztott iratok közt szere­pel Gregorovits Lipót országos keresztényszocia­lista párti képviselő mentelmi ügye is egy elmúlt évben Galántán mondott népgyülési beszéde miatt. A hivatalos parlamenti tudósitó a múlt hé­ten tévesen közölte azt, hogy felfüggesztették Gregorovits mentelmi jogát ebből az ügyből kifo­lyólag. Ezzel szemben tény az, hogy a mentelmi bizottság Ravasz Viktor előadó javaslatára úgy határozott, hogy nem javasolja Gregorovits kiadatását. Az interpellációkra adott válaszok közt szere­pel Sramek miniszterelnökhelyettes válasza Jab- lonicky János dr. országos keresztényszocialista párti képviselőnek ama interpellációjára, amely a Rothermere-ellenes szlovák akcióra vonatkozik. Tekintettel arra, hogy ez a válasz igen terjedel­mes, azt lapunk legközelebbi számában fogjuk is­mertetni. A képviselőház mai ülését délután negyed négy órakor nyitotta meg az elDök és bejelentette, hogy Roscbe német nemzeti párti képviselő le­mondott mandátumáról. A tárgysorozat első pont­ja volt a nemzetközi ópium-szerződés ratifikálása. Az előadók beszédei után Stern kommunista kép­viselő szólalt fel, aki a kudarcba fulladt julius 6-í vörös nappal foglalkozott. Beismeri, hogy ez a harcias akció a kapitalista rendszer ellen nem sikerült. Hibák történtek a párt kebelén belül, de a kudarc legnagyobb oka, hogy a szoc.-demokraták elárulták az egész tervet, és lehetővé tették a reakciós kormánynak, hogy az egész országban több mint tízezer csendőrt és rendőrt mozgósítson és mindenkit feltartóztassa­nak, akinek csak vörös szegfű is volt a gomblyu­kában. Stern beszéde után éles szóváltás támadt a kommunisták és a szocialisták között. Az elnök sokjáig hiába rázza a csengőt, a rend nem1 Éli! helyire és a zaj legalább tiőz perein áJt tartott. Az előadó zárszavai után a ház elfogadta az ópiumról szóló egyezményt, majd vita nóffikül elfogadták a kereskedők lajstromába való felvétel öMietlékeálre vonatkozó törvényjavaslatot Letárgyalttá tovább a kép viselők áz az Odera folyó hajózási társasággal kettőt iiegyeamiéínyt is. Végűi több mentelmi ügyet db dliiirtfiéztelk. Az angol kGRzervatnrek egy csoportja a sas és acél véirátiásisk levezetéséi követeli lég ebből az állami ipartelepből él, Törköly József dr. magyar nemzeti párti szenátor és Nitsch Andor, a szepességi németek képvise­lője, a mai napon fölkeresték Pospisíl dr.-t, az állami dohányjövedék vezérigazgatóját, ki a két törvényhozó intervenciójára azt vála­szolta, hogy , az állami dohányjövedéknek eszeágában sincs a szomolnoki dohánygyárat leépí­teni ,vagy visszafejleszteni, hanem ellenkezőleg, úgy a szomolnoki, mint London. julius 11. Száz konzervatív kép­viselő elhatározta, hogy Sir Róbert Horné ve­zetésével küldöttséget meneszt Baldwinhoz és a küldöttség követelni fogja a vas és acél véd- vámjának azonnali bevezetését. Ha a kormány nem ieLjesiti a követelést, a csoport azzal fe­nyegetőzik, hogy az őszi ülésszak alkalmával a legélesebb ellenzékbe megy át Azt is el­határoztak, hogy a miniszterelnöktől követel­ni fogják a választási program megvált őzt a. fá­sát és kiegészítését a védvámokra vonatkozó részben. A jelenlegi védvámrendszert olyan irányban kell megváltoztatni, hogy a védvá- mot azonnal biztosítani kell annak az iparnak, amely ki tudja mutatni, hogy a védvám beve­zetésével az iparágban mutatkozó munkanél­küliségen enyhíteni lehet A hajótörés Irta Stréra István A hajó sürü felhőbe jutott, melyből per­metezve kifolyt az eső. Kifolyt és nem felül­ről hullott, (hanem mintha ezer meg ezer kanna öntötte volna, langyosan, feketén áramlott jobbról és 'balról és minden oldal­ról. Az összes sípok és trombiták dolgoztak és a vészsziréna, mint egy megkorbácsolt kutya, kétségbeesetten 'bőgött az éjszakában. A fülsiketítő lármát- csak pillanatokra szakí­totta meg a csönd, mikor a kapitány és tiszt­jei előre figyeltek, nem (hallik-e egy szem­bejövő hajó vihar jelzése. Arra gondolni sem lehetett, hogy az egészen közel húzódó szik­lás partok bójáit és fényszóróit megpillant­hassák. Az ember saját kezét sem látta a folyékony, tapintható sötétségben. A hullá­mok aránylag elég csendesen, tompán zúg­tak és a hajó 'belsejéből felhangzott a nők és gyermekek jajveszékelése. Egyszerre súrlódás hallatszott — a vas és kő -találkozásának vészjós moraja — foly­ton fokozódva, mindig élesebben, mintha az örökké éhes óceán .csikorgatná fogait a hajó feneke alatt. A sziréna felorditott, mint a szivén sebzett oroszlán, az összes gépek kétségbeesetten dolgoztak hátrafelé, de a hajó tehetetlenül, csak a farkával verte a vizet és a szikláról többé nem szabadult. A másodkapitány bement a szalonba, ahol a férfiak átkozodt$k, az asszonyok térdre borulva imádkoztak. — A nők !és a gyermekek! — szólt csengő hangon. A hajó lassan féloldalra dőlt és a mat­rózok a magasra került kijáratot foglalták el, ököllel verve vissza az előre törtető, kí­méletlen férfiakat. — Erigy! — szólt egy fiatal férj ifjú hitveséhez, aki gyermekét kebléhez szorít­va. hangtalanul állott mellette.-- Én veled akarok meghalni — vála­szolt a nő, szabad kezével átölelve férje nyakát. Az erőszakkal lefejtette magáról karját, oly vadul vájva körmeit osuklóiába, hogy vér fakadt belőle. — Erigy! — ordította halálsápadtan. Az asszony térdre borult és átölelte lábait. — Én veled akarok meghalni! A férfi magasra emelve kifelé vitte hit­vesét és gyermekét. — A tej! A gyermek teje! Anélkül nem mehetek... — sikoltotta ekkor a nő, oly átható hangon, hogy férje önkéntelenül el­bocsátotta és hagyta, hogy visszasiessen érte a kabinba. Már a férfiakra került a sor, már meg­szűnt a dulakodás a kijáratnál, már a mat­rózok is csónakra szálltak, már elhallgatott a 'Sziréna, már térdig ért a beömlő viz: vég­re megjelent az asszony, szelíden mosolyog­va, egyik kezében a gyermekkel, másikban egy kis csomaggal. A férj felriadt kába, őrült merengéséből és kiszabadított egy kis csónakot a fedélzet kötelei közül. Mikor beleültek, az éjből, melyben egy óriási fekete tölcsér örvénylett, az első halálorditás hallatszott. Azután a sziklához vágódó második csónak zengése, megint a vérfagyasztó orditás, majd lassan és mindig gyorsabban ők is forogni kezdtek a halál- gyürü'ben. Eleinte evezni akart, de felesége megfogta kezét, mire átölelte családját, le­hunyta szemét és Istennek ajánlotta a kis csónakot. Mikor föleszmélt, felesége • és kis fia szelíden aludtak az ölében. A hullámok lá­gyan ringatóztak, előtte valami magas féke- téllett, a felhők éppen afölött szakadtak ket­té és a résükön élő ragyogó csillag bíztatva hívta arrafelé. Megfeszítette az evezőt és néhány óra múlva sikerült elérnie egy la­katlan kis szigetet. A nap ekkor bukkant fel a látóhatáron. Ott álltak a parton és szemük beleveszett a biborözönhe, mely elborította az óceán felületiét. — Áldott legyen ez a nap szólt a 'férfi mely a pokol torkából megszabadított! Áldott legyen Isten, aki látni .tanított és aki majd elvezet minket hazánkba, ahol többé nincsen se hajó, se tengi©]-, se halálorditás! De az asszony arca elborult. — Nézd! — szólt aggodalmasan. — A gyermek lázas, a gyermek beteg. — Te is lázas vágj*, te is beteg vagy! — válaszolt a férfi, megérintve homlokát. — Ezek a tropikus szigetek, ahol a sárga láz uralkodik. — Itt ebben az élelmiszer csomagban van egy adag, egyetlen adag orvosság ez ellen. Azt a kis gyermekünknek fogod adni. A férfi lefektette két betegét a puha fűbe, lombokból sátrat vont föléjük és elő­keres te az orvosságot. — Melyiknek adjam ezt az egy adagot? — igy töprengett. — Oh, vesztünk volna in­kább mind a hárman a tengerbe, mintsem hogy ezt az iszonyú megpróbáltatást kelljen kiállanom! Úristen, miért tetted éri velem — miért akarod, hogy vagv a nőm, vagy a gyermekem gyilkosává legyek?! És rá tu­dok-e majd nézni feleségemre, tudván, hogy életének gyermekünk halála volt az ár.a — vág gyermekemre, tudván, hogy anyját kel­lett megölnöm éle tbenmar adása ért? És sze­membe tud-e majd nézni hitvesein, rágon­dolván arra, hogy én öltem meg gyermekét — avagy gyermekem, rágondolván arra, hogy miatta megöltem az anyját? Úristen. Úristen, miért tetted ezt velem? É's s haját tépte és jajgatott fájdalmá­ban. De azután lecsillapodott és megfogta hitvese forró kezét. — íme, ez a drága asszony — gondolta — akit szeretek 6 akinek a szőreimében még sok kis gyermek lehetősége szunnyad. Ha őt elveszíteni, akkor mindent elveszitek, mert én csak őt szeretem és gyermekemet csak azért, mivel az ő lényét és az ő voná­sait rejti magáiban. Én csak neki adhatom ■ezt az orvosságot. Úgy is cselekedett. Mikor az asszony jobban lett, első pillantása gyermekére esett. Mikor pedig a történteket hallotta, fuldokló zokogásban tört ki. — Én nem elém túl az ő halálát! — ri­koltotta és felkapva már alig pihegö kis fiát, a sziklákra rohant, hogy vele együtt a tengerbe vesse magát. Ekkor, mintha válasz akart volna lenni szavára, feknorajlott a hullám és kis ládikót vetett a partra, mely a tört hajó roncsaiból — csodák csodája — nem is egy, hanem mindjárt két adag orvosságot hozott. Egyik elég volt a gyermek megmentésére és az enyhülés, kibékülés és szeretet éje szállott le reájuk. Két nap múlva azonban — az óceán még mindig sima volt, mint a tükör és füst sehonnét, sem jelezte gőzös közeledtét — újra kezdődött a gyermek láza és az alatto­mos kór ezúttal leverte lábáról magát a fér­fit is. Az asszony könnyben ázva ült a bete­gei mellett és tusakodott, kinek adja az egyetlen, megmaradt, megváltó orvosságot: mert egyformán imádta és szerette mind a kettőt. — A férjemnek adom — gondolta —, hiszen tőle még sok-sok gyermeket kapha­tok, hiszen én általa, csali rajra keresztül létezem, ő az én életem célja és értelme, aki szeretni és élni tanított és aki megmen­tett a haláltól. De neki adom, mert az én szivem meg fog repedni e választás miatt és gyermekem, ha fel is gyógyulna, elpusz­tulna egyedül itten. Férjemnek adom, azután megölöm magamat gyermekemmel egy űri. Ekkor ránézett, a kis fiúra, görcsösen összekulcsolt, két pici kezére, láztól piros orcájára — és szó nélkül, hang nélkül gyer­meke szájába tette az orvosságot... Azután felbugó sikollyal, eszméletlenül roskadt ösz- sze és nem is látta, hogy mialatt férje halál­tusáját vívta és mialatt örök álomra hunyta le szemét — a hajótörés menekültjeit kere­ső gőzös kikötött a szigeten... Két-három nap múlva annyira magához tért, hogy imádkozni tudott. Éjjel volt. A hajógépek zúgása a hullámok morajával összefogó zva a végtelenről dalolt. Fent a fedélzeten térdelt egy anya, az örökkévaló­ság csillagai felé tartván gyermekét, mint igazolást, bocsánatot és imádságot. j*

Next

/
Thumbnails
Contents