Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-10 / 132. (1759.) szám
Mai számunk 20 oldal Mai számunk 20 oldal ^ ^(l?59) Mám * VaSáÍnaP ' 1928 JUn'US 10 r " VII. évf. 132. (1759) szám « Vasárnap * 1928 junius 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő: DZURAHYI LÁSZLÓ fORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Mussolini és leim Az Hmm rádiógrmmmküldött Kingsbayba A hagáSöröíí legénység tizenhat kilométerre vám a parttól — Larsen már atban van az élelmiszerrel — Kingsbay, junius 9. (United Press.) A kingsbayi rádióállomásnak nagy fáradság árán sikerült létrehozni a rádiókapcsolatoí az Italiáva.1. Greenwichi idő szerint pénteken éjjel tizenegy órakor az Italia küldőállomásának rádiógramját fogták lel Kingisbayben, amely a jégzátonyra került léghajónak helyzetét az északi szélesség 80. fokán és 30. percén, a keleti hosszúságnak pedig 28. fokán adta meg. A rádiógramban megjelölt földrajzi hely a Spitzbergák északkeleti részének keleti fokától, a Cap Leigih Smith-től északra, a legközelebbi parttól mintegy tizenhat kilométernyi távolságra van, még pedig Goynoyá- tól keléti irányban. Riiser Larsen pilóta könnyű repülőgépével azonnal útnak indult, hogy megkeresse az Italia hajótöröttjeit és ha a jégviszonyok neon fogják megengedni a leszállást, akkor az Ínséget szenvedők számára <skékszereket fog ledobni. Kingsbay- ben azon a meggyőződésen vannak, hogy aránylag könnyű lesz az Italia legénységének kutyaszánok segítségével a jégen keresztül élelmiszert szállítani. Róma, junius 9. Az Agenzia Stefani jelenti, hogy a Citta di Milano greenwichi idő szerint szombaton reggel hét órától csaknem húsz percen keresztül rádiótávirati ösz- szeköttetésben állott az Italiával. A léghajó pontosan megadta a szerencsétlenség színhelyét, amely a Cap Leigh Smith-től mintegy húsz mérföldnyire van északra. A Citta di Milano megkereste a Hobbyt, hogy a lehető legjobban közelítse meg a hajótörötteket és onnan kutyaexpediciókat küldjön ki. Az Italia szikratávi ró jeleit nemcsak a Citta di Milano vette fel, hanem a Kingsbay északi részén egy kunyhóban felállított rövidhullámú állomás is pontosan regisztrálta. Ámbár a Citta di Milano parancsnoka meg van győződve arról, hogy a jelek hitelesek, mégis felszólították a leadóállomást, hogy folytatólagosan adjon ismertető jeleket. Milánó, junius 9. Az olasz tengerészet- ügyi minisztérium a Citta di Milano gőzös parancsnokságától megkapta annak a hírnek hivatalos megerősítését, hogy a hajó pénteken este a már ismertetett rádiógramot felfogta. A Citta di Milano rádiótávirdásza biztos benne, hogy a jeleket csak gyakorlott rádiótávirdász adhatta le és semmiképpen sem származhattak rádióamatőrtől. Rovagna parancsnok biztonság okából felszólította Nobile küldőállomását, hogy Behounek rádiótávirdász anyakönyvi adatait adja meg, amelyekből ellenőrizhetik a jelek hitelességét, továbbá ismételje meg a földrajzi koordinátákat, amelyek alatt a legénység tartózkodik. Bár a szakkörökben még némi szkepsis uralkodik, Olaszország népe reményteljes örömmel vette a legújabb jelentéseket ée most már szilárdul hisz benne, hogy az eltűnteket rövidesen megtalálják. Az Italia hosszú hallgatását onnan magyarázzák, hogy a hajótörés után a jégtömegen rendkívül nehéz volt a leadóállomás felállítása és működésbe hozása, ami csak akkor történhetett meg, amikor az akkumulátorok megfagyott folyadéka újból használhatóvá vált. Áz uj reménysugárról azonnal értesítették Nobile feleségét, aki könnyes szemekkel omlott térdre s igy kiáltott fel: — Isten mégis csak meghallgatta imáimat! Kingsbay, junius 9. Az Italia rádiógrain utján annak a közlését kérte Kingsbay tői, hogy Riiser Larsen repülőgépének mi a hivó jele, mert az Italia kapcsolatot akar teremteni Larsennel, hogy megfelelőképpen irányíthassa. Azt hiszik, hogy a tenger a katasztrófa színhelyén szilárd jéggel van borítva és ezért Larsen nem szállhat le. Ennek ellenére úgy tartják, bogy az Italia legénysége nem forog közvetlen veszedelemben. Valószínű azonban, hogy a léghajó a leszállás alkalmával súlyosan megsérülhetett. Oslo, junius 9. Amundsen a Kingsbayből érkező jelentések alapján a most felfogott rádiójeleket sokkal valószínűbbeknek tartja, mint az eddigieket. Ha a jelentések igazaknak bizonyulnak, akkor az ő segitő expedíciójára már szerencsére nem lesz szükség. M szlovák néppárt ultimátuma a kormányhoz v, A MBinfoapárt ragaszkodik Mederig országos elnökké való kinevezéséhez — vagy kilép a kormányból Prága, junius 9. A szlovák néppárt hivatalos lapja, a Slo.vák, feltűnést keltő cikkben foglalkozik azzal a harccal, mely a szlovenszkói országos elnöki székért folyik. A lap éles hangon utasítja vissza az agrár sajtó azon kitételét, hogy a Hlinka-párt diktátummal akarná kierőszakolni jelöltje részére az országos elnöki széket. Különösen azért veszi ezt rossz néven, mert a párt a jeliölt listában előzőleg, március 14-én a szlovák agrárius párttal is megegyezett. A Mederly ellen emelt azon kifogást, b~gy Mederly aránylag fiatal tisztviselő és még nincs meg az elnöki állás eléréséhez kivánt „hivatali pozíciója", azzal veri vissza a Slovák, hogy Slavik dr. párttitkárból lett zsupánná és a harminchat éves ember ma már a második fizetési osztállyal járó rangot élvezi. Végül a lap ultira ative leszögezi, hogy a Hlinka-párt szilárdul ragaszkodik azon elhatározásához, hogy a szlovenszkói országos elnökség betöltésének mikéntjétől teszi függővé a kormányban való maradását. A párt törvényhozóinak klubja május 14-én hozta meg e határozatát, amit az országos direktórium május 27-én Trencséhben hagyott jóvá s maga Hliinka adta át a párt ultimátumát junius 5-én a miniszterein ökhelyettesnek. (fi.) Prága, junius 9. A világháborúból győztesen kikerült agyhatalmak kormányfférfiaimak sorában lenito Mussolini volt az első, aki a római szenátusban, néhány nappal ezelőtt tartott iagy beszédében ki merte mondani az igazságot, hogy a békeszerződések, amelyeknek regváltoztathatóságát különbem a népszövetségi egyezségokmány hires 19. cikkelye tételesen is elismerte, nem az örökkévalóság számára készültek, de mint emberi alkotások módosításra és javításra szorulhatnak. Európa sorsának intézői közül ugyancsak ő /olt az első, aki nem a sajtóban, de egy nagy és hatalmas ország törvényhozótestüle- cben a kormányelnök teljes súlyával és élelősségével nyilatkoztatta ki, bogy „a trianoni békeszerződés túlságosan belevágott az eleven husba“ és hogy „a magyar nemzet jobb sorsot érdemel". Bármiképpen is vélekedjünk Mussolini szavainak hatásáról és következményeiről, annyi mindenesetre kétségtelen, hogy a világháború utáni Európa legmarkánsabb egyéniségének szájából hangzottak el. Róma még alig mondotta ki a véleményét, amikor a prágai nemzetgyűlés mindkét kamarájának külügyi bizottságában íölál&cít P?nes és a legszögesebb ellentétben Mussolini kijelentéseivel, a békeszerződések és 'természetesen főleg a trianoni pontozatok ív agváltoztathatatlanságának dogmája melleit tört lándzsát. Miként nyolc évvel ez- e’őtt, úgy ma is szó szerint ragaszkodik a békeszerződések betartásához. Bár a hatalmi viszonyok azóta lényegesen eltolódtak, a revízióra irányuló törekvést most is a legnagyobb bűnnek tartja s a tűzzel játszadozó r in tálán gyermekekhez hasonlítja azokat, okik e törekvést élesztik és előmozdítják. Az ő bibliája a békeszerződés és aki ellene vétkezik, megérdemli, hogy elkárhozzék. Ez a Benes politikai krédója, amelyet az ortodoxok vakbuzgóságával hirdet, sokszor talán belső meggyőződés nélkül is. így került újból szembe egymással az egyik oldalon Mussolini, a másik oldalon pedig Benes. Mind a ketten a szocializmus és a demokrácia iskolájában nőttek fel, abban az kólában, amely általános érvényüebnek hitt tantételek sablonja szerint akarja megreformálni és uniformizálni az államot és l éi riadalmat. Mig azonban Mussolini idejekorán fölismerte a tanulságokat, amelyeket a bíbora az emberiségnek nyújtott és naposain lendülettel megteremtette hazája szánba azt a rendszert, amely a különleges ■ 'esz viszonyoknak legjobban megfelel, ad- ,;g Benes doktrinér maradt és ma is a szo- - '■>]izmus és demokrácia dicséretét zengi, ha- ' •’r éppen azt, ami nemes és tiszteletreméltó ’ > ~ nouk, a reá bízott állam intézményeiben " ogvalósitani nem tudta. Mert Benes min- 'm kitűnő tulajdonsága mellett is profesz- . • or maradt, aki az államférfiul polcot is tanári katedrának nézi, ahonnan bölcs tanácsokat és tudós tanításokat osztogathat a tudatlanságban tévelygő embereknek. Ezzel szemben Mussolini a cselekvés embere, aki terveit keresztül is tudja vinni, ő, aki feketeingeseinek hires római felvonulásával megdöntötte az Olaszországban évtizedek óta uralmon volt liberális kormányzatot, aki idejekorán elfojtotta a kommunizmus fenyegető tüzét és a „munka alkotmányában" össze tudta egyeztetni a tőke és a műm kásság érdekeit, nem hisz az állami és társadalmi dogmák örökkévalóságában, hanem mint aki megtanulta, hogy az emberiség történetében is érvényesül a relativitás elmélete, a békeszerződések által megalapozott uj európai rendet sem tartja olyannak, amely nem volna alávetve a változás örök törvényének. Sokan Mussoliniban a reakció, Benesben pedig az uj kor bajnokát látják, pedig nagy kérdés, hogy ki a haladóbb és modernebb: az-e, aki a háború utáni korcs demokráciában látja-e a legnagyobb tökély megnyilvánulását, vagy pedig az, aki az élet folytonosan változó föltételeivel állandóan számol. De nemcsak az állam és a társadalom szükségleteinek eltérő megítélése, valamint a békeszerződések revíziójáról vallott különböző fölfogás állítja szembe egymássá! Mussolinit és Benes*, hanem a gyakorlati politikában előforduló számtalan súrlódási felület is. Benes, mint a kisantant szellemi atyja követel magának részt Középeurópa ügyeinek intézésében és ennek a hatalmi csoportnak akarja megszerezni a vezetést ezen a területen. Olaszország azonban nem azért támadta hátba az osztrák-magyar monarchiát, hogy annak helyére egy olyan szövetségi rendszer lépjen, amely a monarchia szerepét akarja átvenni és kétségbevonja Itália uralmát a kék Adrián. Ez a törekvés Olaszország létérdekei ellen irányul és ezért a római kormány és a kisantant közti ellentét a tények logikájából következik. Az utóbbi helyzete azonban nehezebb. Találóan mondotta Mussolini, hogy a kisantantnak inkább negatív, mint pozitív feladata van és ez a negátiv föladat Magyarország bekerítése, szabad lélekzetvételé- nek megakadályozása. Cseszlovákia, Jugoszlávia s Románia csupán abban aacjy törekvésben találkoznak, bogy mind a Öárom állam a közrefogott Magyarországot akarja le-* kötni, máskülönben azonban céljaik minden irányban eltérnek egymástól. Nagyfokú optimizmus kell hozzá, ha Benes ma is a három állam érdekeinek teljes szolidaritását hangoztatja és nem akarja belátni, hogy nemcsak annak az ideje múlt el, amikor még a csehszlovák köztársaság kedvence volt a nagyantantnak, de elmúlt az az idő is, amikor a kisantant minden kérdésben összetartott és hatalmi tényező volt Európában. Mussolini és Benes két ellentétes irányt képvi»el és habár a csehszlovák külügyminiszter legutóbb is hálát rebegett Olaszországnak a háborúi alatt a csehszlovák légionáriusoknak nyújtott támogatásért, ez csak amolyan szónoki frázis volt, amelyet ő maga sem vesz komolyan. A rideg valóság az, hogy a két államférfiu en garde állásban néz farkasszemet egymással és nemsokára meg fogjuk látni, hogy melyikük a jobb vivá
