Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-10 / 132. (1759.) szám
1928 jnalng 10, naii—f. A magyar sajtó a legnagyobb elégedetlenséggel fogaim az optánspörben hozott határozatot A tanács újból kitért a döntés elől — Az angol sajtó a magyar álláspont igazét hangsúlyozza Géni, junius 9. Pénteken délután huszonegyedik alkalommal kerüli a magyar- román optánspör a népszövetségi tanács elé. Az előadói tisztet ez alkalommal Chamberlain töltötte be. A tanács elfogadta az előadó által beterjesztett indítványt, amely mélységes sajnálatát fejezi ki azon, hogy i a vitában álló lelek máig sem jutottak í megegyezésre a tanács által tett ajánlat alapján. A tanács kifejezetten íentartja I határozatát és mégegyszer nyomatékosan felhívja a két kormányt, hogy a hossza évek óta tartó harcot kölcsönös engedmények árán fejezzék he. Titulescu elfogadta a határozati javaslatot, míg Apponyi Albert gróf kijelentette, hogy a szavazástól tartózkodik. A határozati javaslat elfogadása után. Titulescn pontosan megformulázott uj javaslatot terjesztett be a vitás kérdés elintézésére. Lényegében azt indítványozta, hogy a tanács bízza meg valamelyik tagját, aki a kérdést különösképpen ismeri, hogy az a tanács ajánlatainak alapján vizsgálja meg, vájjon a roMeaer Testvérek ^nagyira Jggerndorf «*"««■ VllígVrO templomi orgonák, prospsktslpok, •illamos fujtstó- szarkozti Kitűnő ajánló terelek elsőrangú i»»kteklnté!yek- tfll. £4 éves tapasztalat, 1927-ig 2270 ó] orgonát szereltünk, Bruckncr, Rieger-féle orgonáján Játszik. mán földreform keretében végrehajtottak-e olyan kisajátításokat, amelyeket a trianoni szerződés eltilt és esetleg állapítsa meg a kártalanítás összegét is. Az esetleges kártérítési összegeket a magyar kormány fizesse meg az optánsok- nak a Magyarország által Romániának fizetendő reparációkból. Apponyi gróf kijelentette, hogy nem áll módjában ez indítványhoz állást foglalni, azonban biztosította a tanácsot, hogy a magyar kormány jóakaratulag fogja megvizsgálni a román részről előterjesztett indítványt. Budapest, junius 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A lapok nagy- része vezércikkben foglalkozik az' optáneperben hozott határozattal és elégedetlenségének ad kifejezést a nép- szövetség eljárása fölött. A Pesti Hírlap ..A macska és a forró kása" címmel cikkezik és elitéli a tanács eljárását, amely kitér a döntés elől és helyesli Apponyi eljárását, hogy nem járult hozzá egy újabb halogatáshoz, mivel az eddigi tárgyalások kétségtelenné tettét azt, hogy Romániával megegyezni nem lehet. Titulescu tegnapi javaslata tulajdonképpen megismétlése a decemberi javaslatnak, mely komolytalan és melyet a magyar kormány visszautasított. A tanácstagok maguk sem hihetik azt, hogy ezen az alapon a tárgyalások megindulhatnának. A Magyarság éles támadást intéz a népszövetség ellen. Ezzel a határozattal — irja a lap — a tanács beismerte tehetetlenségét. A kárvallottak nem sajnálkozást és részvétet akarnak hanem csak igazságot és azt, hogy a népszövetség tartsa tiszteletben létalapját, a döntőbírósági elvet. A Budapesti Hirlap „A halogatás mesterei11 címmel ir vezércikket. A népszövetség határozata — irja a lap — halálos Ítélet, amelyet önmaga felett mond. Ez nyílt beismerése annak, hogy nem tud, nem akar és nem is képes határozni. A népszövetségnek nem a közvetítés a feladata és kötelessége nem az, hogy a békés megegyezés szükségét hangoztassa, hanem az intézkedés. London, junius 9. Az angol sajtó általában elítélően foglalkozik az optánsperben h o z o tt h atá r o zatta!, ellentétben a francia sajtóval. A Times szerint Titulescu ajánlata taktika, de gyakorlati eredménye semmi sem lehet. A Daily News szerint a román ajánlat ravasz. Különben ez a lap „Titulescu ravasz ajánlata" cimen ir cikket és sakk'huzásnak minősíti Titulescu ajánlatát. Megemlékezik a lap arról, hogy Magyarországnak húszéves moratóriuma van a jóvátételi fizetésekre, tehát amikor Titulescu azt akarja, hogy Magyarország fizesse a kárvallottakat, nem akar egyelhet, mint hogy Magyarország saját maga térítse meg azt a kárt. amit polgárainak a románok okoztak. A Daily Telegraph és a Daily Mail Titulescu ajánlatát szintén élesen kritizálják. Hz spfáaspir 3 magyar képviselSIiáz Ülésén Lukács György felszólalásában kitért a nép- szövetség tegnapi döntésére i«. Budapest, junius 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselőház mai ülésén továbbfolytatták az aggkori és rokkantbíztositásról szóló törvényjavaslat tárEgyik mondja a másiknak. Legjobb Harisnyái vannak Markovicsnak. Pozsony, Halászkapu 3. gyalását. Haller István volt az első felszólaló a javaslathoz, aki a javaslat mellett beszélt. Ezután Lukács György szólalt fel. Az utódállamok mindent elkövetnek arra, —- úgymond — hogy aMgyarország 6# az elcsatolt részek közti együttérzést megszakítsák és meggyőzzék testvéreinket arról, hogy nincs miért hozzánk visszaványniok. Ez a momentum azt kfheieli töltik, hogy szociális törvényhozásukat úgy építsék ki, hogy az vonzóerőt gyakoi öljön elszakított faitestvéreink Borzalmak kastélya — BÖNÖGYI REGÉNY — lila: Edgár Waiface í ,%■ (40) ~— Önnél van a levél, mis Belman? — kérdezte Gray. — Az autó egyenesen a Scot- land Yardba viszi, ahol mr Siimpson visel majd gondot önre. Elkísérte Margaretet a kocsihoz, kinyitotta az ajtaját és állva maradt az országúton, inig az autó lámpásai eltűntek,az ut kanyart lata mögött. Kényelmes, tágas kocsi volt és Margaret hátradőlt egyik sarkában, lábaira terítette a pokrócot: elhelyezkedett a két órás útra. Mivel a levegő kissé fülledt volt, le akarta bocsátani az ablakot; próbálta az egyiket, az-tán a másikat, — de sehogyse sikerült. Csak most vette észre, hogy az ablakokon nincs üveg, csak zsalu, ezek pedig szilárdan be vannak szögezve. Most fölszisszent: valami megszur- ta a kezét . . . Éles fa-szilánk volt s ahogy kitapogatta, látta, hogy keresztbe szögeit léc volt, mely a zsalut az ajtóhoz rögzítette. Most már nyugtalanul kereste az ajtó kilincsét, — de seholse lelte. Végigtapogatta mind a két ajtót: — egyiken se volt belülről kilincs! Izgatott mozgolódását észrevette a sotffőr is, aki most félretolta az üveglemezt és nyersen bekiáltott a nyíláson: — Üljön a helyén nyugodtan, hallja! Ez nem Reeder autója. Az ő kocsiját hazakltild- tem. Gúnyos vigyorgásba csuklóit a durva hang, úgy hogy Margaret vére megfagyott tőle. — Maga most velem jön! — rikácsolta •a soffőr. — Nem tudja még, ki vagyok? — Reeder már tudja! őt akartam lefülelni ma éjjel. De egyelőre jő lesz maga is, kedvesem. Visszatolta az üveglemezt, letért az országúiról és valami döcögős díülőuton hajtott tovább. — Nyilván kerülni akarta a forgalmasabb útvonalat — gondolta Margaret, aki most óvatosabb lett és nesztelenül végigtapogatta a kocsi belsejét! Födeles autó volt, lébocsátható födéllel és bőrháttal. — Ha késem volna —- gondolta Margaret. Hirtelen eszébe jutott a mentőötlet — Gyorsan fölállt és kitapogatta a vasrámát, amelyre ki volt feszítve a kocsi födele. Minden erejét összeszedve, fölfelé nyomta ezt a rámát, ahol a csuklója volt s amikor érezte, hogy enged, lassan, óvatosan eresztette le hátrafelé, hogy a soffőr észre ne vegye. A szive lázasan kalimpált, mikor a résen át arcába csapott a hűvös esti levegő és most már diadalmas, ujjongó örömmel eresztette egészen hátra az autó födelét. A kocsi nyitva volt és ez volt a szabadulás útja. Sietnie 'kellett, míg a soffőr észre nem vesz valamit. Az autó gyorsan ment: körülbelül óránkint harminc angol mértföldet szaladt, — de Marga retnek meg keltett kockáztatnia az ugrást. Fölmászott a lebo- csátott födélre, erősen megkapaszkodott mindkét kezével a szélébe és — eleresztette magát — Föl bukfencezett és kétszer is megfordult a porban, de — csodás módon — néhány apró karcolás árán szabadult. Rögtön talpra- ugrott és minden izében remegve, szétnézett, hogy merre meneküljön?... Baloldalt magas kerítés zárta el az utat, jobbra ellenben csak alacsony sövényként és volt és Marga- rett éppen átmászott rajta, mikoT hallotta, hogy az autó hirtelen fékez és megáll. Ekkor ő már túl volt a sövényen és lélekszaikadva szaladt, — azt se nézve, hogy merre fut. Nem szántóföld volt, amerre menekült, inkább élhanyagolt közlegeló, buckás föld, melyen itt-ott szerb-tövisbokrok, kutya- tej és egyéb giz-gaz burjánzóit a zsombékos talajom, ügy rémlett neki, hogy valaki kiabál utána: — de ő ügyet se vetett rá, csak futott előre a vak sötétben. A tenger nem lehetett nagyon messze: érezni lehetett a párás, sós levegőt. Ahogy Margaret meg-megállt egy-egy pillanatra, hogy lélekzetet vegyen, hallotta is a habok morajló zúgását, ahogy a tengerár esapdosta a parti szírieket. De a szive oly rémesen zakatolt, hogy szinte minden más neszt elfojtott. — Merre van?!... Jöjjön vissza, maga őrült! — rikácsolta mögötte a soffőr. A hang nem .volt messze tőle és Margaret, ahogy hátranézett, alig husz-huszonöt yardnyira látott feléje közeledni valami sötét árnyékot. Föl akart sikoltaiai rémületében, de még idejében elfojtotta a hangját és ösz- tönszerüen lebukott egy magasabb bokor mögé. De rögtön elállt a szívverése, mert a sötét alak kézéiben fény villant föl... villamos zseblámpás sárgás világa kutatva söpörte végig a sötét bokrokat. Margaret látta, hogy üldözője rögtön fölfedezi a búvóhelyét. Fölugrott tehát és vaktában rohant előre, hol jobbra, hol balra fordulva, abban a reményben, hogy igv az üldözője elveszti talán, a nyomát. Néhány percig nyargalt igy, őrült sebességgel, amikor hirtelen lejtő söcLni kezdett lábai alatt a talaj, — ami szinte megkétszerezte futásának a sebességét. Éppen idején, mert az üldözője már észrevette és őrült ugrásokkal rikácsolva, dühös szitkokkal eredt a nyomába. Még egy perc és már utoléri!... Erejének végső megfeszítésével szilaj szökéssel ugrott előre a leány — és lábai alól eltűnt, a föld! Mielőtt megérthette volna, hogy mi történt, már hamyathorolok zuhant lefelé. Most nekivágódott valami bokornak, összevissza szurkálta magát s az ütés fájdalmától majdnem elájult. Meredek lejtőn gurult lefelé, görcsösen kapkodott maga körül, megtfogózni igyekezvén a bokrokban, fücsomékban és kövekben, amelyek útjába akadtak, — de hiába... s amikor már elvesztvén minden reményét, nem is törődött többé semmivel, reáhemperedett egy lapos sziklasikra, amelynek egészen a pereméig csúszott, úgy hogy egyik lába már lelógott a semmibe — kétszáz lábnyi mélység fölött! Szerencsére koromsötét volt és Margaret Belman nem is sejtette, mily közel járt a halálhoz! Mikor virradatkor szétnézett, iszonyodva borzadt össze. Alatta hullámzott a tenger s a sziklafal aljától keskeny strand választotta el a vizet. A kis öbölben nyoma se volt emberi lakásnak vagy életnek, ami nem is volt különös, mert az öböl csakis a tenger felől volt megközelíthető. Valahol észak felé, de túl a sziklás dombokon, kellett lennie Si-lt- burynek, — vélte Margaret. Alatta, mint merőleges fal, meredezett a szédületes szikla, fölötte a meredek lejtő, amelyen idáig gurult — s amelyre, úgy remélte, ismét föl- kapaszkodhatok. És közben elvesztette egyik cipőjét, de rövid keresés után szerencsésen megtalálta, — oly közel a sziki a plató széléhez, hogy szédülten borzadt össze, mikor lehajolt érte, hogy fölvegye. A szikla-plató körülbelül ötven yard hosszú volt, félhold alakban állt ki a lejtőből és csaknem egész felületét vadezőTő-hokrok borították. Tucatszámra voltak benne madárfészkek, amiből Margaret azt következtette, hogy ezt a helyet a legmerészebb sziklamászók se látogatták. — Milyen messze lehet Larmes Keep- tői? — tűnődött magában. De csakhamar megrezzenve ocsúdott föl ebből a meddő töprengésből. — Mi köze lehet már neki Larmes Keephez? ........ Sokkal fontosabb prob léma volt ennél, hogy az ébenbalás veszedelme fenyegeti! T 2 bQUCURffAKQ/y .®-46eMéRSKApOVAaNA3, ; 6örtö^rBüM'HWK0fts^R4 ! -roznavaMandarin - Cacao - Dld-Créma - Cherry Triple-Sec — Curacao — Kerlsbadl keserű „Késmárki kiállításon aranyéremmel kitüntetve" ,,A Nemzetközi Dunakiáliitison aranyéremmel kitüntevet, ■________Ungvári és komáromi kiállításon kitüntetve________ si mih ii»i i »mii II m jmum—■■ i—^»»—it———™— wiwiiiiifii'inni awTOmiit'.umJ .'.HiMwsmJiwnin»um«*■■■■———n—a———————ff A természetesU^ESEES keserüviz i gyomor és bél tisztitó hatása páratlan. I Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserfivizzeü Kapható mindenfitt kis és nagy üvegben. Schmidthaner kútvállalat Komárom. |
