Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-09 / 131. (1758.) szám
4 1928 janiiig 9, «somfai,N Keresztényszocialisfa főbírót választott Béressé váfisa, amely két és félév után visszanyerte Önkormányzatát A kömmMJiisSáfc és a csehszlovák-Iparos-xsldö pártok kapták a két íielyettesöirdi tisztet — A kommunisták békejoSsboft nyújtottak a polgári pártoknak " Beregszász, junius 8. A munkácsi zsupanátus 19‘26-ban feloszlatta Beregszász kép v iselőtes füleiét és ,Vincze Hugó személyében kormánybiztost nevezett ki. Kétévi konmá nyb i ztosrezsí m után az általános 'községi választások lezajlásakor Beregszász is választott, a választási azonban 12 párt közül 7 párt megfelebbezte. A zsupanátus helyt ad ott a nemzeti szocialisták felebbezésének, akik bebizonyították, ihogy az urnába két „halott1' is bedobta szavazatát, a választást megsemmisítette és március 4-ikére uj választást irt ki. A március 4-iki választás után sem kezidőd- hetett meg Beregszászon az alkotmányos élet, mert ez ellen is két pétidé futott be. ’A petíciókat a zsupanátus nem intézte el, és hogy Beregszász visszanyerje önkormányzatát, a két párt visszavonta felebbézését. Most már nem volt semmi akadálya a képviselőtestületi gyűlés megtartásának és a járási főnök tegnapra hívta össze az alakuló közgyűlést. A fogadalom letétele után Horváth Miklós magyar nemzeti párti testületi tag személyében korelnököt választottak, aki levezette a választást. A kommunista párt, mint a mandátumok egy negyedével rendelkező párt, magának igényelte a másodlielyeítesi bírói tisztet, amelyet ^ titkárukra, Kovács Jánosra ruháztak. Az első helyettesbirói széket is igénylés utján töltötték be. Ezt az állást a kereskedő- és iparos-, a köztársasági földműves, a zsidó és a csehszlovák pártok igényelték Kubrányszky Bála borászati felfigyelő részére. A két h elvet teebi ró megválasztása után a főbírói választás következett. A helyettes- bírói székeket kapott pártok nem szavazhattak s így ezúttal csak a magyar nemzeti, kéresztényszoci allsta, szociáldemokrata és a i polgári párt szavazott. Á szavazás ere diné- 1 ínyeképpen í főbírónak egyhangúlag Ortutay Jenő 1 gör. kai. esperest, keresctényszocia- f lista testületi tagot választották meg. n A képviselőtestület az újonnan megválasz- 1 tott főbírót és a helyettes bírókat lelkesen f éljenezte. Az elöljárók megválasztása után a ta- v nácstagok megválasztása következeit. Ta- 1 nácstagok lettek: l Magyar nemzeti párt: Polehy István dr. 1 és Horváth Miklós; zsidó párt: Vincze n Hugó; kommunista párt: Goildberger f Sándor és Bikk Ábrahám; polgári párt: s Reisuiaim Simon dr.; keresztényszo-ci a- ei lista párt: Bállá József, iparos-agrár- I nemzeti szocialista: Vári Sándor és s Rochlitz Hermán®. s A tanácstagok megválasztása után Horváth p Miklós korelnök átadta helyét az újonnan n megválasztod főbírónak: Ortutay Jenőnek. & — Tudom jól — mondta a megválasztott —, in hogy politikai szervezkedés nélkül nem le>- n hét semmit sem elérni, mint főbíró előtt in ■azonban lehullanak a politikai válaszfalak k előttem és b csak egy cél lebeg szemeim előtt: $ pártra, nemzetiségre és felekezetire g való tekintet nélkül a képviíselőtestü- lx Jeti tagokkal együttműködni, mert az n együttműködés szüli a megelégedést és v a megelégedés a konszolidáció legbiztosabb elősegitője. b Kubrányszky Béla első thélyettesbirő kö- k szőni a megválasztását és Ígéri, hogy mint h szlovák, de magyarbarát érzelmű ember f: igyekezni fog a város érdekében dolgozni e !k reméli, hogy a képviselőtestületnek sí- a kerülni fog a törvényszék megszűnteié- é sét, a pénzűgyigazgatóság áthelyezését h és hasonló leépítéseket megakadályozni. ÍN Kovács János másodhelyettes bíró kijelenti, h hogy a kommunista párt tudatában vau an- é nak, hogy a két és félévi kormánybiztosi re- fí zsim után a képviselőtestület csakis együtt- a működéssel érhet el eredményt és ezért s a város fejlődése érdekében a polgári z pártokkal egyetértve akarnak működni. n Egyben iniditványozla. hogy a kormánybizto- m si rezsim tevékenységét vizsgálják felül. é lyet a kommunisták nyújtanak és reméli, hogy együttműködéssel sikerülni fog a város autonómiáját megőrizni. Beszéde során megvédte a kormánybiztos működésiét Reismann Simon dr. beszédében kifejezi azt a reményét, hogy Beregszász városában békéé és nyugodt élet veszi kezdetét. A beszédek elhangzása után Ortutay Jenő főbiró az első képviselőtestületi gyűlést berekesztette. A tökéletes beszélő-film bécsi bemutatója teljes sikerrel járt — A feltaláló szerint eljutottak a tökéletes megoldáshoz — Bécs, junius 8. (A P. M. H. bécsi szerkesztős-égétől.) Edison óta már számos feltaláló kísérletezett a beszélő filmimel, azonban az eddigi készülékek egyike sem volt tökéletes. A film és a grammofon összekapcsolása lehetetlennek bizonyult a hang tökéletlensége és a vásznon lepergő cselekmény- nyel összeegyeztethetetlen sebessége miatt. Három német feltalálónak. Másolje Józsefnek, Vogt Jánosnak és Engl Joe dr.-nak, íitkik Tri-Erg-on néven mixnlkáközössé}gbe egyesültek, végre sikerüli a tökéletes beszélő fűmet fel* találnia. Á hang rá van kopirozva a filmtekercsre? tehát, a cselekmény és a beszéd vagy ének között nem lehet időrend éli eltérés, mivel a vetítés egyszerre történik. A normális filmtekercs szélessége 35 miliméíer, a beszélő filmé 41. A hangrezgés a perforáción kívül bnlol- 'cHaton ven megrögzilve. Úgy a felvételhez, mint a vetítéshez külön gépek szükségesek. Az újfajta vetítőkészülékek azonban meglepően olcsók, mindössze 2000 márkába kerülnek úgy, hogy a kisebb mozik is könnyen rátérhetnek a beszélőfilmre. A kitünően sikerült sajtóbemutató után a P. M. H. bécsi tudósítójának alkalma volt beszélgetést folytatnia a feltalálók egyikével, Másol!e Józseffel, aki a következőket mondotta a nagyjelentőségű találmányról: — Több mint 10 év óta foglalkozom a beszélő film problémájának megvalósításával és már öt év előtt sikerült Vogt és Engl dr. barátaimmal és munkatársaimmal karöltve az első beszélő filmet elkészíteni. Ez a természetesen kezdetleges alkotás volt, most azonban már annyira vagyunk, hogy egész extét betöltő műsor áll rendelkezésünkre. Berlinben a sajtó képviselői előtt ugyan már néhány hét előtt bemutattuk találmányunkat, azonban először Bécsben kísérleteztünk rendszeres előadásokkal. Télálmányunkkcű a beszélő film problémája végleges megoldási nyert és a nem túlságosan költséges eljárás biztosítja rövid időm belül való elterjedését. KÜLFÖLDI Ma: SZVATKÓ PÁL — FESTŐMŰVÉSZEIRŐL — Valaki azt mondotta: ez az 1928-as párisi tárlat olyan, mint egy hárem, csupa fel- kinálkoaó női portré van benne, többnyire akt osan, vagy mégjellemzobb lenge toalet- ■ben. Mire másvalaki komoran felelte: ha feltételezzük, hogy ez a szalon egy hárem, ■akkor az eunudiok sem hiányozhatnak belőle és én megtalálom őket. Az euaudhok a festők, mert ők a tehetetlenek. Elmentem megnézni a nagy francia tavaszi tárlatot a Grand Palaisba, ahol a jelentősebb ló-, ökör-, kutya-, vagy kép-, szobor-, rajz-kiálliitásokat tartani szokták, de korántsem voltam annyira elkeseredve, mint, szokásból és divatból, a legtöbb külföldi rnü’értő. Azzal tisztában kell lenni: szenzáció és korszakalkotás -nincs ebben a szalonban, nincs Olyirupia 1873-ban, sem LTmpressiora, sem uj irányok hajnalba sadá- sa, de van n-agyon komoly munka és művészet — átlag. Egyesek Van Donghen egy női portréját akarták szenzációvá kikiáltani, nem ment, mások egy selyemmel bélelt szőrmebundábain meztelenül üllő kisasszonyt mondtak szenzációsnak, ez se ment, ismét mások Alizard „Füle dfEve“-jéről beszéltek nagy garral, nékem Azéana „Moustaidhade" képe tetszett, amely vigorózius és bursikóz fölépítésében hasonlított Rubens „Kerrnes- se“-ébez, amely a Louvrenbau függ, a magyarok László Fülöp „Monacói lhenceg“-éért lelkendeztek — egyre megy, a kritikusok mindegyike más-más képet talált, de döntő Vélemény és egyhangú győzelem nem volt. Középeurópai embernek, aki Pozsonyban, Prágában, esetleg Berlinben és Moszkvában szokott meg képkiállitásokat, első felkiáltása az lesz: ej, de maradiak ezek a francia festők! Becsületszavamra, az összes képről meg tudtam állapi tani, mit alkar, ami hallatlan, sőt még csak a meglátásnak és a feldolgozásnak nálunk kanonizált egyhangú modernségét sem véltem megtalálni. Mintha a háború utáni festő tendenciák nem léteztek volna és a művészek a kilenceaázas éveknél kezdenék el újra. Teoretikus festészet itt nincs, a festők visszatértek a két ősi alapelvhez: a régi mesterek tanulmányozásához és a természethez. Valami nagy rezignáló ömlik el a tárlaton, látni, hogy a művészek túl vannak mindenen s olyanok, mint ama középkori német suszter, akinek ójszakánkínt látomásai voltak és arkangyalokkal1 társalgóit, mig nappal mélán verte be a tompa szögeket a város polgárainak rozzant cipőibe. E táblaion elsősorban cipészet látszik, de meg kell hagyni, hogy a misztikus suszterek kitünően értenek mesterségükhöz és a város polgárait, főleg arcképekkel és aktokkal, pompásan kiszolgálják, mig elmúlt misztikus látomásaik nem egészen voltak biztosak és senki sem akart bennük hinni. Az is lehet, hogy mindennek az oka a szigorú zsűri, amely hivatásánál fogva maradi ée nem engedi be az uj tendenciákat. De néhány hónappal ezelőtt láttam a szaténből kirekesztett Függetlenek kiállítását, amely sivár volt és bárgyú. Sőt, néhány napja múlt, hogy a Boulevard Rasfailon sétálva a Montparnasse körül, estefelé bekeveredtem azoknak a festőknek utcai kiállításába, akiket úgy látszik még a Függetlenek is kizártak magukból és most petróleumlámpa- fénynél, a szép langyos tavaszi éjszakában primitív fatalakra függesztve mutatták és árulták a képeiket az utca közepén, mint a kofák a krumplit és a retket. Legtöbbnyire tényleg krumpli és retek volt a képeikre festve, apokaliptikus krumplik ée transzcendentális retkek, « csupán az aktképeik voltak élethüek bizonyos ravasz kis üzleti szándékokra való tekintettel, mert apokaliptikus aktokkal és értékelhető, kéjes retkekkel bizonyára nem csaphattak volna oly jő vásárt a serdülő ifjúság körében, mint megfordítva. Egyszóval sem a függetlenek, sem a montparnassei elvetélt festők, akik a Horda névvel tisztelik meg önmagukat, nem mutatnak uj tendenciákat. Egyidőben úgy véltem, hogy ez a Horda legalább kiállítási módjában, az utcai és éjjeli expozícióban, eredet!, ámde nagy volt csalódásom, amikor plakátjaikról leolvastam a büszke bejelentést, hogy az utcai kiállítás módja csaknem olyan régi, mint maga a Szálén, mert míg ez 1678-ban keletkezett, egy Horda-szerű 1 festőcsopert már 1675-ben utcai kiállítást : tartott és az ok ugyanaz volt: az összes tárlatból való kizárás. Boldog Franciaország, ahol a bolondéria pont olyan régi, mint a i zsenialitás és # nép mindenre ahoz hasonló válasszal felelhet, mint az egyszeri, Jeezegé- ! nyedett, de gőgös, magyar zsenin, akit 1 megkérdeztek, régi-e családja: hogyne, ■ őseim már a tizenharmadik században anyali, gi zavarokkal küzdöttek! Visszatérve a Szalónra: igy messziről nem lehet részletes beszámolót imi. Annyi elég, hogy általában teljes rezignáció állapítható meg és egyelőre alkalmazkodó ek- is lekticizmus. Eddig az volt a baj, hogy a fos- • tők tulindividuálisak akartak lenni, most' e- meg az, hogy mereven és főn tartás nélbüjL i- ragaszkodnak akármilyen mintaképhez. Va*<. Ia.mi egészen érdekes, nem festői, hanem iy világnézeti jelenség kezd elterpeszkedni © . í- vásznakon: a fegyelem és az odaadás. Csupaf betörött ló üget a Szálén falain: viháncoléMj m renitenskedő, fiatal csikók helyett engedd-:*, mes paripák, akik szeretik és követik gaz-f. dijukat. Ki a gazda? Egyelőre nincs, egyelői re csak a csalódások törték be a festőket, düft ha egyszer megjön a nagy Tulajdonos, a t nagy, iránytjelölő művész, ez a társaság lelkesen és meggondolás, differenciálódás és' egyénieskedés nélkül fog utána rohanni,- mint hajdan, a nagy festői iskolák és a nagy ■művészetek korában. Mussolinizmus a müJ ** vészeiben? Még nem, csak a hozzávaló disz*, pozíció. Hepciáskodás helyett fegyelmet lát* n ni, gond óla trealizmust, engedelmességet, i Technikailag a fegyelem elsősorban a vo- ’ nalvezetés szabályosságán mutatkozik: ez a i_ művészet sokkal tektonikusabb, mint a meg-j előző koré volt, s csaknem az a visszaesés a látszik benne a klasszicizmushoz, mint a gót ■ dekompozició után a renaissance-ban, vágyj ' a bárokból kinőtt rokokó után az empire-! 5 bán, amikor Goya modern konturtalanségá-1 * ra Dávid és Ingres fegyelmezett — és epi- gón — szabályossága jött. Seim a renaissau- ceban, sem a hisztorikus uj klasszicizmusban nem tudott diadalmaskodni a görögi eredetű szóma tikusság, — amit Wö!f!iru r „plastisch“-nak, Worringer „Einfülilung"- ? nak nevez —, a „maleriscben" és az „ali-A - strakción", mert mindig akadt egy nagy művész, aki a nyugateurópai lélek ki nem I élt nyugtalanságát (fauszt a-természetéi,; mondja Spengler, a dionysosit, mondja Nieb- . sebe) az ábrázoló művészet helyett ismét teoretikus művészetté változtatta: egyszer Michelangelónak hívták a nyugtalant, aki 1 Watteau-ig és Goyáig futott, egyszer talán Delacroix-nak, akinek nem volt nehéz sz útja az impresszionizmuson át a szint, és a • vonalat az „elvért" és a kétdimenziós vászon igazságáért föláldozó expresszionk- musig. Ma megint itt az elfáradás, a nyuga-1 lom vágyása, a naiv idil akarása a szenti-; m'entális rapszódia helyett — vájjon jön-e , uj 'nyugtalan, aki ismét a misztikus atekto- ■ nikusságot fogja akarni? Tolvajnyelven igy lehetne kifejezni a párisi Szalón tanulságait. Más zsargonban . körülbelül azt kellene mondani, hogy a festők ikaroszi napostromaik után megadták magukat sorsuknak, kikapcsolták a busz- t éves experimentumot és elöl kezdik a vo- ;! nalnál, a megfigyelésnél, a 'tanulásnál, hogy 1 az alapvető másságok helyett a lépésrői- lépésre való haladással jussanak ahhoz az újhoz, amire vágynak. Innen magyarázható, hogy a Szalon nagyon eklektikus benyomást 4 kelt, nagyon régieset, nagyon-nagy szerény- I séget mutat és néha talán fáradtságot is. 'i Mikor már mindenen lul van az ember — ez j lehetne a jelszava. Beletörődés a meglévő rendbe, engedelmesség aziránt, amit eddig vitattak, annak belátása, hogy másként nem lehet élni, csak a világ konvencionális „pia j fraus“-jaival, ugyanaz a rezignáció és a zilált keresés után ugyanaz a főn tar tás nélküli elfogadása egy meglévő, nagy és kipróbált | világnézet-komplexumnak („ritkán jön va- : lami jobb utána", mondja a népböicseeség), ugyanaz a fegyelem, mint amivel Ágoston futott lázongásai után a katolicizmusba, mint J amivel a francia ueokatolikusok térnek \ vissza wellsi jövőki rándulásaikról a római \ pápához, s amivel az egész modern fiatal világ menekül a régihez, az erőshöz, a ki- ! próbált ősi sémák újjáélesztéséhez — Mussolinihoz. Ezek bölcs dolgok és nagyon fáradt \ voltam a Szalón után, amikor kiültem az I egyik kávéház megtelt teraszára, sört inni. i Egy töpödődött, rongyos ember állt kon?|- dene mosollyal a terasz elé, kanalat kért, majd a Temps egy számát, amelyből hatalmas tölcsért csinált. A kanalat a foga közó fogta, ránkmosolyodott kissé részeg szemével, s a nagy papirtölcsért keskeny, hegyes végével a kanál kiálló osüeskére állította s egyensúlyozni próbálta ott, ami nem igen sikerült, öt percig nézett az ég felé és felső testével ide-odamozgott, hogy a kísérlet sikerüljön, a terasz harsogott a nevetéstől, mig eljött a rendőr és az egyensúlyozó művész vállára tette a kezét. Ez elkotródott, de nemsokára, amikor a flic eltűnt, visszasom- fordált és sapkájába alázatosan koldulta a soukat — a művészetéért. Egy ilyen táljainak sok tanulsága va*. V«2t. Kroó Sándor dr. a polgári pártok nevében örömmel fogadja el a békejobbot, ame-
