Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-07 / 130. (1757.) szám

11MB IIIII ..HU......H ............................. 19 28 junius T^esütMBK, Üzenet Haáyarorsziiiilt — Magyarországról alapjában már min­den! elmondtam, — jelentette ki Benes — csupán hozzáfűzöm még, hogy a jövőben sem szalasztóm el a megértéshez és együtt­működéshez vezető legkisebb alkalmat sem, amelyre a kormány egészben és általában személyenként is mindig hajlandók va­gyunk, azonban ma Magyarországot erre felszólítani nem volua értelme. Megvárjuk, amig a mai érzelmileg túlfeszített atmosz­féra megenyhül, amig Magyarország az uj európai, főleg a középeurópai viszonyokat megérti és tárgyilagosan értékelni fogja, mert a kisantaiitnak van elég ideje és ereje a várakozáshoz. Nyugodtak és eltökéltek vagyunk, mert ez az erő és öntudat jcb*. Erőnket biztosítjuk a munkával és a belső konszolidációval. Külpolitikánknak irány­elve: lojalitás a szerződések, az összes szom­szédok és az Összes többi állam iránt. Végül kijelenti még a külügyminiszter, hogy a mai nem egészen tiszta nemzetközi helyzet dacára továbbra is optimista, mert vi­lágosan látja, hogy mindenütt a konstruktív evők vannak fölényben a destruktív erőkkel szemben. Az expozé után, melynek felolvasása egy félóra hosszat tartott, Tomasek elnök Czech és Kramér indítványára péntekre Dapolía el a bizottság Ülését, amikor az expozé fölött megkezdik a vitát. Országos gfiifls indul mag a kassai dóm restaurálására Kassa, jivnius 6. Kassai szerkeszfos-f- gllník telefoni elöntése: A kassai dóm előtt már napok óta vaskorlátok zárják el a közle­kedést. Egyes gótikus díszítmények megla­zultak és az esés időjárás következtében le­hullottak, úgyhogy életveszélyessé tették ott a közlekedést. Az elrendelt javítási munkála­tok nem bizonyultak elegendőknek, úgyhogy alapos renoválásra szorul a világhírű dóm. A városi tanács ezért elhatározta a dóm teljes restaurálását. Miután ez sok milliós költségbe kerül és a város mai helyzetéiben ezt az ősz­szeget fedezni nem, képes és miután nemcsak Kassának műemléke a dóm, hanem úgyszól­ván az egész világnak, hozzá hasonló talán csak Kölniben és Milánóban van, a tanács el­határozta, hogy a szükséges összeget gyűjtés utján szerzi meg. A város kérni fogja az ille­tékes minisztériumot, hogy engedélyezze a gyűjtést az egész köztársaságban a dóm res­taurálási céljaira. —• Magyarnyelvű protestáns istentisztelet Prágában. Kecskeméthy Lajos katonai segéd­lelkész juníus 10-én, vasárnap délelőtt fél 10 órakor a prágai katonai ev. templomban (I., Uhelny trh) magyarnyelvű protestáns isten­tiszteletet tart. A koalíció az iíáref dacára visszautasította ;R a Hlink apárf jelül jelt ai orsiááos elnöki székit Csak néhányőrá hosszat élvezte a szlovák néppárt a nyrrhus! győzelmet — 1 nyolcas bizottság újaim Jelölteket Mér Prága, junius 6. A szlovák néppárt teg­nap délben csak pyrhüsi győzelmet aratott, amikor elterjesztette a hirt, hogy a koalíció honorálta a párt aspirációit a közigazgatási reform végrehajtásának kérdésében s az uj közigazgatási tömény vérehajtás ár­vái Tiso egészségügyi miniszteri fogják megbízni Tény az, hogy Kramár, Bradács és Dolan- szky tegnap délben megígérték Hlinkána'k, hogy a koalíció nyolcas bizottságában érvény­re juttatják a néppárt álláspontját és a dél­utáni bizottsági ülésen Sramekkel és Hod- zsávail véglegesen rendezik a szlovenszkói or­szágos elnöki kérdést. Az oszmicska össze is ült, tárgyalt mindenféléről, de hiába várta a két miniszter megjelenését. Hlinka és Buday, tüntetőén eltávoztak. A néppárti törvényiho- akik ugyancsak jelen voltak az oszmicska ülésén, végre is megsokaltá'k a várakozást és Sraimek meg Hodzsa ki nem mentett tá­volmaradását ellenséges aktusnak minősítve, zók felocsúdtak a déli diadalmámorból és este a határozathozatal elhalasztásának híré­re Hlinlcával élükön elutaztak Prágából. Ez a magyarázata annak, hogy a koalíció nyol­cas bizottsága a köz'gazgatási reform végre­hajtására vonatkozó döntését mára halasz­totta. A nyolcas bizottság ma délelőtt tiz óra­kor ismét összeült, de sokáig határozatképte­len volt, mivel hol Kramár, hogy egy német, vagy egy másik cséh bizottsági tag hiány­zott. A néppárt részéröl senki sem jelent meg az illésen. A déli órákban végre összejött hét tag és megjelent Sramek miniszterelnökhelyettessel Tiso egészségügyi miniszter is. A zárt ajtók mögötti tárgyalások öt óra hosszat tartottak. Csak rövid kommünikéi adtak ki, amely sze­rint a nyolcas- bizottság újból foglalkozott » közigazgatási reform kérdésével és tárgyal k sait kedden délután fogja folytatni. Parlamenti tudósítónk az alábbi érdek* t- részletekről szerzett tudomást: A koalíció csonka nyolcas bizottsága tu< tára adta Tiso miniszternek, hogy a szlovák néppá/rt által benynjtott tér­tiéből egyetlen jelöltet sem terjeszthet fel kinevezésre. Tiso és Fritz ugyanis, mint képviselők, a ; alikoimán y tö r v én y alapján országos elnökk ; ki nem nevezhetők. Mederly aránylag fiatat közigazgatási tisztviselő s ennek következtéd ben ilyen magas pozícióra még nem a Uralj más. A bizottság fölkéri tehát Tisot, hogv informálja erről pártját s a párt nyújtson 1)3 • újabb ternót, amelyből a koalíció majd vég* legesen választhat alkalmas jelöltet. Tiso minisztei ma' Bánóéra utazott, tto'4 nap folytatja útját Rózsahegyre, ahol infoN málni fogja a helyzetről Hlinkát és egyúttal instrukciókat kér arra nézve, miképpen járj jón el a nyolcas bizottság keddi ülésén. Naplnhovics az olasz-Iusoszláv viszonyról Belgrádi, junius 6. Az ellenzék junius 8-ra, a szkupstina legközelebbi ülésére éles ob- strukciót készít elő. Az ellenzéki képviselők gyermekirombi iákkal, szirénákkal és sípokkal jönnék el az ülésterembe, hogy a parlament te­vékenységét megakadályozzák, ha a kormány nem egyezik bele abba, hogy a belgrádi tün­tetés ügyében parlamenti vizsgálóbizottság folytassa le a vizsgálatot. A Malin a jelenleg Belgrádban időző Sauerweintől interjút közöl, amelyet Marin- fcoviccsal folytatott az oiasz-jugosrláv -viszony­ról. Marinkovios hangoztatta, hogy a nettu- noi szerződés tiszta technikai ügy. Nem fog­lal magában politikai problémákat és csupán olyan gyakorlati kérdéseket szabályoz, ame­lyek feltétlenül rendezésre szorulnak, ő a szerződést minden határozatával együtt ala­posan áttanulmányozta és visszavonhatatlanul arra az elhatározásra jutott, hogy a kormány­nyal és a királlyal való egyetértésben ratifi­kálását fogja követelni. A parlamentnek a • I legrövidebb időn belül döntenie kell ebben íli kérdésben. A ratifikálás természetszerűleg -léí nyögés megkönnyebbülést fog hozni az Olasz* országgal való kapcsol átokban és az ugyn eve4 zett római szerződésnek, vagyis az ola-sz-juv goszláv barátsági szerződésnek megújítására!, fog vezetni. A szociálpolitikai albizottság ma befe­jezte a szociális biztosítás mód ősi tő javasla­tának tárgyalását a paritásos elvre vonatkoé zó szakaszok kivételével. Ezeket a szakaszo- ■ kát az albizottság egyáltalában nem fogja tárgyalni. Kedden délelőtt kilenc órára! egybehívták a szociálpolitikai bizottságot^ hogy a szociális biztositás novellájáról há-; rom hónappal ezelőtt megkezdett részletes vitát újból fölvegye. xx A* „Ifjúsági könyvtár*' az iskolai neveié* szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősed*! kortyvosztál yunknál. Sorralrnak kastélya — RöNOGYl REGÉNY — Irta: Edgár WaHace (88) A nyolc detektív mindegyikét szemé­lyesen ismerte a Scoíland Yardnak az a fő­tisztje, akire az arany szállítás, szervezése volt bízva és ő vizsgálta meg mindegyiknek a revolverét is, hogy kifogástalanul műkö­di k-e? ... Aztán a páncélautó végigment a Commercial Roadon, ahol a negyednek de­le k t iv f ő felügy el ője még látta és további ut­ján találkozott vele az a kerékpáros őrjárat is, mely a Ripple- és a Barking-utak keresz­tezésénél teljesített szolgálatot. Az országút pár száz yardnyira Raln- bam falutól vezet Tilburyba és ezen a pon­ton —- alig pár mértföldnyire Tilburytől — tűnt el a páncélos autó. Két motorkerékpáros rendőr, akik teleionértesitést kaptak Ripple Roadról, hogy az autó már áthaladt ezen a ponton, felsőbb utasításra az aranyszállit- mány elé sietett; de mivel az autóval nem találkoztak és hiába is vártak rá: nyugtalan aggodalmukban telefonáltak Tilburybe. Csöndes, nyugodt idő volt, az éjszakai 'köd ráfeküdt az egész vidékre, megtöltve a völgyeket és az útszakasznak különlöseu azo­kat a mélyebben fekvő részeit, melyek a fo­lyóhoz közelebb estek. Reggeli nyolc óra tájban azonban a délkeleti szél kezdte szét­szórni ezt a ködöt, amely csaknem teljesen eltisztult, mikor a Tilburyből elindult nyo­mozó-osztag rábukkant a tragédia első bi­zonyságára. De ez a bizonyíték épp oly titok­zatos és érthetetlen volt, mint magának az aranyszállitó autónak az eltűnése. Rozzant Ford-kocsi állt az úton, félig keresztbe fordulva és féloldalt belefarolva az ut széli árokba. Ugylátszik, hogy a köd­ben félresiklott, de csodás védetten fontán nem rohant bele a. távirópóznába. Se föl nem fordult, se meg nem sérült, — de a ve­zetője, aki még most is két kézzel fogta a vo­lánt, már halott volt. A Tögtön megejtett or­vosi vizsgálat semmiféle sérülést nem talált az emberen, akiről kiderült, hogy rainlhami farmer. Az arcáról és egyéb külső jelekből ítélve úgy látszott, mint hogyha hirtelen szélütés érte volna útjában hazafelé. Közvetlenül a Ford-autó mögött az ut hirtelen lejtősöd ik és mély bevágásba é-r, magas föld-pari ok közé. Ennek az útszakasz­nak Coles-völgy a neve és legmélyebb pont­ja fölött gyalogjáró fahíd hidalja át és köti össze annak a farmnak két felét, amelyet az országút átszel A halott farmert és autóját már elvon­tatták, mikor Reeder és Simpson odaérkez­tek. Az aranyszállitó autóról még mindig nem volt semmi hír, de a környékbeli rend­őrség, amely nyomon követte a páncélautó kerékvágását, két fölfedezésre jutott, ügy látszott, hogy az autó, miközben áthaladt a mély bevágáson, első kerekeivel nekiment az ut magas partjának, mert a sárga agyag­ban nagy, hosszúkás hasadék volt, amit nyil­vánvalóan az autó szántott bele. — A páncélautó alighanem ki akart tér­ni a Ford-kocsi elől — vélte Simpson — és azért ment neki a partnak. Itt vannak a ke­réknyomok és látnivaló, hogyan csúsztak félre a kerekek a heves fékezés folytán. Va­lószínű, hogy a farmer már nem is élt akkor. — Megállapították a páncélautó nyomait, hogy innen merre és meddig mennek? — kérdezte Reeder. Simpson bólintott 'és odíaintetie az es=exi rendőr őrmestert, aki föl is rajzolta az autó útirányát a térképre. — Ugylátszik, hogy északnak fordultak, Becofltree felé — mondta az őrmester; — Az .ogyjjk hecQQt^eei rendőr jelen létté isj hogy látott egy hatalmas teherautót kibuk­kanni a ködből. Ez is hadi autó volt, de ponyva födte és London felé ment. Kaiona- soffőr vezette. Mr. Reeder éppen cigarettára gyújtott és komoly figyelemmel nézte a kezében tar­tott viaszgyujtót. — Ez igazán érdekes! — mondta és le­dobta a gyűjtőt, amely nyomban elaludt, mi­helyt a földre esett. És most különös dolog történt. Mr. Ree­der kissé meggörnyedve gyufát gyufa után gyújtott meg és figyelmesen vizsgálta, ho­gyan alszik el egyik a másik után. — Nem elég világos a nappal, mr .Ree­der? — kérdezte Simpson ingerülten. A detektív fölegyenesedett és elmoso­lyodott. De ez csak egy pillanatig tartott: a következő percben már mélységes, szinte szomorú komolyság tükröződött az arcán. — Szegény ember! — sóhajtotta sajnál­kozva. — Szeg dny ember! — Kiről beszél? — kérdezte Simpson meghökkentse. De mr. Reeder nem felelt erre, ellen­ben fölmutatott a magas partra, ahol egy rozsdás, régi tipusu öntözőkocsi állt, aminőt még ma is használnak itt-ott egyes angol községeik. Aztán szótlanul fölmászott a partra, gondosam" megnézegette az öntöző­kocsinak minden részét, szorgalmasan gyúj­togatva a vlaszgyujtékát. — Üres? — kérdezte Simpson. — 'Azt hiszem, az — felelte Reeder, aki éppen az ütőtt-kopott vászonharisnyát vizs­gálta, mely a vas víztartóból nyúlt ki és csaknem az útig leért. A detektív lassan mászott le a partról az útra és csüggedt, szomom hangon kér- < dezte: — Gondolt-e már arra, Simpson: mily könnyű elleplezni, megváltoztatni a katonai páncélautó jellegűt*?. — Elég ráborítani egy1 ponyvát, ahogy az őrmester mondotta: és mehet vissza Londonba! — Azt hiszi, hogy ez volt az aranyszál­litó autó? — Bizonyos vagyok benne — bólintott mr. Reeder. — És — hol tátmadták meg? — kérdezte Simpson hitetlenül. Mr. Reeder odamutatott a partra, ahol a páncélautó nagy darabot lehasitott az agya­gos partból: — Ott! — mondta egyszerűen, de Simp­son bosszúsan megránditotta a vállát. — Lári-fári! — tört ki ingerülten. —* Senkise hallott lövöldözést: már pedig csak nem akarja elhitetni velem, hogy az embe­reink kény re-k egyre megadták magukat?) ötször annyi támadóval is 'elbántak volna: és semmiféle jelentés sincs arról, hogy ide­genek jártak volna erre ma éjjeli — Mégis itt támadták meg és foglalták el az autót — felelte mr. Reeder nyugodtan, — Azt hiszem, legokosabb lesz, ha utána né­zünk annak a ponyvás autónak — Keressük meg a becontreei rendőrt és kérjünk tőle tüzetes leírást az autóról. Negyedóra múlva már ott voltak a kis essexi községben és részletesen kikérdezték a rendőrt, aki a ponyvás autót látta. — Pár perccel előbb ment arra, mint a szolgálati ideje letelt — jelentette a rend­őr. — A köd nagyon sürü volt s ő már jóval előbb hallotta a motor berregését, mint az autót látta. Jellegzetes-hadi teherautó volt, amennyire a ködben megjegyezhette: az autó szürke volt, nagy fekete ponyva borí­totta, ezen hatalmas két fehér bkü: ,,W. D." (War Departememt, azaz Hadi Szertár) s az oldalán nagy fehér nyíl: a kormány jele. Aí autót katona vezette és mellette ült a társa: szintén katona. Mivel a ponyva le volt kötöz­ve, nem láttatta, hogy mi vau az autóban, (Folytatjuk.^ — -—­9 2

Next

/
Thumbnails
Contents