Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-05 / 128. (1755.) szám
viAü&igAR^H 1RLAI> ■ 1928 junius 5, keddPasics posthnmus levelei sí haiárme$állapl‘ások MlssitiSSkalráS Belgrád, junius 4. Érdekes történelmi dokumentumok közlését kezdte a Vreme, amely sorozatosan hozza nyilvánosságra Pa- sics Nikoiainak, a szerb politika elhunyt vezérének leveleit, amelyeket Pasics, mint a jugoszláv békedelegáció elnöke Parisból irt Proíics akkori jugoszláv miniszterelnöknek. Pasics első, 1919-ben keltezett levelében elpanaszolja, hogy sok nehézséget okoz neki a jugoszláv delegáció heterogén összetétele, de ezenkivül is kemény harcot kell folytatnia a jugoszláv érdekek hatékony képviselete terén is. Kérdésesnek tartja, hogy Wiíson elnöknek a népek önrendelkezésére vonatkozó álláspontja a gyakorlatban megvalósitható-e. Különös nehézségek merülnek fel a bánáti jugoszláv határ megállapításánál. Ebben a kérdésben szerinte elsősorban stratégiai szempontok irányadók, amelyek mögött háttérbe szorul a kérdéses területek lakosságának nemzetisége. xx Nincs a magyar ifjúsági irodalomban még egy olyan könyv, amely kiállítás, tartalom és ár tekintetében fel tudná venni a versenyt a Tapsi- füles - yu szikéval. IMrzsal a presumptiv minlsstereln&k Prága, junius 4. Svehla miniszterelnök állapota a múlt héten, amint ez a túl elővigyázatosan megfogalmazott jelentésekből is kitűnik, rosszabbodott. Svehla lemondásának úgyszólván csak a nagybeteg állapotából folyó fizikai akadályok állnak útjában 8 mert Sveihla nem tudott diszponálni utódját illetően. így természetes, hogy a miniszterelnöki székre vonatkozó döntés még egyre késik. A Lidové Noviny értesülése szerint Svehla még a krízise előtt jóváhagyta Udrzal nemzetvédelmi miniszter jelöltségét. Udrzal azonban akkor egészségi okokból elutasi-totta a jelölést. A helyzet azóta változott: Udrzal ma már hajlandó a kormány vezetését átvenni, ha a nemzetvédelmi tárcát is meghagyják kezében s a miniszterelnökséggel járó politikai teendők egy részét másokra ruházzák. A döntés azonban mindaddig nem fog bekövetkezni, amíg Svehla miniszter- elnök maga nem dönt lemondásáról. Udrzal miniszter a múlt napokban a jugoszláv Adriára utazott háromheti üdülő szabadságra. Prága, juéiaiB 4. A Lidové Noviiuy ama birévcl kapcsolatban, bogv Udrzsal nemzet vödéi mi mfi- ntónfflsztar áilitélag késanielk nyiUialtk ofKoiht voftnia airtna, hagy SveMa utóda legyem, agawipáirtá körökből a iá az értesítést kaptuk, hogy ez egyáltalMoi nőm felel smg a valóságnak, mivel a kodheáó, valamint az agrárpárt is már régebben olyképpen hátátroteott. hogy esaJkis SveMa saját döntélsp alapján történhet tik meg utódának kinevezése, teihált erre voniaitkozólag semmiféle tárgyailésioik sehol ée semlkiye’ netm' történtek. k bürokrácia interregnumával fog kezdődni az uj közigazgatás élete? HaagMSaffeígStés as országos önkormányzati testületek megválasztásának halasztása meBSeft — Még a Tribuna is kimondja, hogy fy$zlevenszkó nem kísérleti eszköz11 ^öa^üM-eSiiíiRoRG^á •ROZNAVA* ' ' Mandarin - Cacao - Dió-Cröme - Cherry. Triple-Sec — Curacao — Karísbadi keserű „Késmárki kiállításon aranyéremmel kitüntetve" „A Nemzetközi Dunakiáilitáson aranyéremmel kitűntsvet, _______Ungvári és komáromi kiállításon kitüntetve________ Prá ga, junius 4. A közigazgatási reform életbeléptetésének kérdése erősen foglalkoztatja a sajtót. A Tribuna vezércikkben jelzi, hogy a közigazgatási reform életbeléptetését a történelmi országokban 1929 január elsejére halasztják el és egyelőre csak Szlovenszkón hajtják végre. Az igazi okok a lap szerint valószínűleg abban rejlenek, hogy egyes pártok pártpolitikából kívánják ezt a megoldást, amely pedig nem áll az állam érdekében, sőt magának a reformnak is árthat. A koalíció a legsúlyosabb hiba elkövetésére készül ezzel. A koalíció vezérei meg fogják bánni ezt e lépésüket s óriási áldozatok árán kell majd később jóvátenniök, ha ugyan még jóvátehető lesz. Komolyain nem is lehet foglalkozni azzal, hogy haszmál-e a reformnak, ha először •Szlovénszkón fogják kipróbálni. Ezt komolyan talán még azok sem hiszik folytatja a Tribuna —, akik igy beszélnek, mert Szlovenszkó nem kísérleti eszköz. A szlovenszkói közigazgatás sokkal komplikáltabb probléma, mint a csehországi és morvaországi, ahol a közigazgatási reform -tulajdonképpen a régi tradíciókhoz alkalmazkodik. Ea már experimentálni kell, agy az experimentumot Csehországon vagy Morvaországon ejtsék meg. Azonban ilyen nagy dologgal, mint amilyen a közigazgatási reform, nem lehet kisérle- tezni. Ez a megoldás csak a reform ellenségeinek malmára hajtaná a vizet. A reformnak azonban nemcsak az ellenzéki pártok ellenségei, hanem a koalícióban is vannak befolyásos emberek, akik az úgynevezett országos önkormányzat jelenlegi állapotát érinthetetlennek vélik. Ők is minden eszközzel a reform életbeléptetésének elhalasztásán vannak s az ő kedvüket készül az úgynevezett experimentum. Nem igaz az, hogy a hatóságok nem készültek fel a reformra. Az illetékes hivatalok mindenre elkészültek és a reformot minden nehézség nélkül a töfényesen megszabott időpontban életbe lehet léptetni, A Tribuna egy másik cikkében külön foglalkozik Szlovenszkóval s többek között ezeket Írja: A koalíció nyolcas bizottsága talán már a keddi ülésen véglegesen dönt, úgy a közigazgatási reform végrehajtásáról, mint a választásokról. Azok a hírek, hogy a koalíció a szlovák néppárt diktátumának engedett, nem felelnek meg a valóságnak. A ludákok először három jelöltet terjesztettek; be az elnök személyét illetően, azonban a. három közül egyet sem tudott elfogadtatni,. A párt végül is Kovalik táblabirót jelöltei Azonban még mielőtt döntés történt voina^ - újabb jelölt neve került forgalomba Ondru* sek pozsonyi táblabiró személyében. Később Dusok pozsonyi közjegyzőt hozták' kombinációba. A szlovák néppárt győzelméről tehát szó sem lehet, ha jelöltjeit folytonir váltogatja. A koalíció nem mondta ki, hogy Szlovenszkó országos elnöke csakis az lehet, akit a szlovák néppárt ajánl. Ha a közigazgatási reformot Szlovenszklón.! julius elsején s a történelmi országokban^ - csak január elsején léptetik életbe, ebbéli: •egyetlenegy pártnak sem lesz haszna. Joachi-in egyetemi magántanár a Néródul Listyben jogi szempontból fejtegeti ai közigazgatási reform kérdését. A törvény- szer int az országos és járási kép1viselő testületi választásokat 1928 julius elseje előtti kell megejteni. Mikor Szlovenszkón 192114 bán életbeléptették a megyerendszert, ai zsupánok és járásfőnökök akkor is többi mint egy évig választott képviselőtestületek; ellenőrzése nélkül működtek s ez ellen senki kifogást nem emelt. Demokratikus szempontból sajnálatramélió, hogy a közigazgatási reformot nem lehet majd a törvényes keretek betartásával végrehajtani, azaz rögtön a választott országos és járási képviselőtestületek élefrehivásával. Most már olyan hírek láttak napvilágot,, hogy az országos és járási hivatalok vezetői-- nek hatáskörét meg akarják szűkíteni. Ilyen szellemben folytatja tovább Joa-- cliim s cikkéből kiordit a tendencia, hogy g bizonyos koalíciós körök az uj közigazgatási rendszer életbeléptetését eleve a „törvényes keretek be nem tartásával4* akarják megoldani, vagyis a közigazgatási önkormányzat helyett (már amilyet a reform biztosit), a bürokrácia tartós diktatúrájával szeretnék Szlovenszkóí és Ruszinszkót (ismét csak ezt a két országrészt!) boldo- gitani. Abban azonban téved Joachim, ha azt hiszi, hogy a nagymegye rendszer bevezetésekor senki sem emelt kifogást a zsupánok és járásfőnökök interreguuma ellen. Maga a kormánypártivá vedlett Hl inka mennydörgőit ekkor az egyetemesen tiltakozó szlovensz- kői őslakosság élén, csak Joadhimék nem hallották a tiltakozást, mert vatta volt a fülükben. Borzalmak kastélya — SOMOGYI RE<aÉMY — Irta: Edgár Waliace / . (36) — Azt ön sohase fizetheti meg — rázta a fejét mr. Reéder. — Hagyjuk ezt egyelőre, Gnegory, mert ha lezárjuk a számadású okát: higyje el, nem lesz benne öröme’ Az esperes vállat vont és gúnyosan mosolyogva indult kifelé a teremből. Az ezredes is fölkelt és loimbán utána küllőig ott. A detektív a szeme sarkából figyelte őket és látta, amint eltűnnek a lépcsőházban. — Valamennyi fil/kója — férfi, mr. Ree- Üer. — kérdezte most Olga Crewe hirtelen. — Legalább is reményiem, mise Crewe í— bólintott a detektív komolyan, A leány kihívó daocal nézett rá. — Szóval, engem nem ismer? — kérdezte nyersen. Majd szilaj szenvedéllyel csattant föl: — Bár ismerne, Isten engem! — Szeretném, ha engem is ismerne, mr. Reedier! Fölugrott és szinte futva menekült a haliból. Mr. Reeder is fölkelt és fürkészve telki n tgetet t jobbra-balra. A hall homályos hátterében, melyet még sötétebbé tettek a nehéz függönyök, melyek a kijárást takarták, mint elmosódó árnyék, jelent meg valaki — mintha csak átsuhant volna egy szempillantás alatt. — Mrs. Burton — gondolta a detektív. Ideje volt, hogy fölmenjen a szobájába. De alig lépett Ivettőt-hármat, hirtelen kialudt a hallban minden körte. Az ilyen válságos pillanatokban mr. Reedér fürgébb volt, mint a mókus. Villámgyorsan megfordult, a legközelebbi falhoz szaladt és hátát a falnak vetve, némán várakozott. Nemsokára hallotta mr. Daver nyafogó hangját: a* öidög oitotta^ — Merre van ön, mr. Reeder? — Itt vagyok! — kiáltotta mr. Reedier harsányan s egyidejűleg hirtelen leguggolt. Éppen idején, mert éles süvölt'ést, utána tompa ütést hallott — és, két arasszal a feje fölött, belevágódott valami a deszkaburkolatba. Mr. Reeder hörögve jaíjdult fel és gyorsan, nesztelenül mászott négykézláb mr. Daver hangja irányában. Ez most ismét megszólalt: — Mi volt ez? — Valami történt önnel, mr. Reeder? A detektív most már nem felelt, csak mászott, — egyre közelebb mászott arrafelé, ahol Daver állt. S aztán, amikoT a villamos- körték épp oly biTteleu kiigyultak, mint amily váratlanul kialudtak: hit. Reeder szép nyugodtan talpra állt — közvetlenül Daver orra előtt ée nyájasan belevigyorgott & rémült bohócpoifába. Daver hörögve táníorodott vissza, fehér fogai vacogva verődtek öseze a borzalmas torz vicsorgatásban és kiülő, nagy szemei majd kiugrottak az üregükből. Hápogva kapkodott levegőért, tátogva erőlködött megszólalná, de hang nem törhetett ki ősszeszoruli torkából. Szemei révedezve jártak Reeder- ről a faburkolatos falig — mintha félne, hogy Reedér ie meglátja, amit ő: a falba fúródott, hosszú, híegyes kést. — Had'd gondolkozzam csak — szólalt meg a detektív, oly kedvesen mosolyogva, mintha csak jól sikerült tréfáról lenne ezó. — Az ezredes mesterkedett, vagy talán a jeles és tiszteletreméltó esperes? Átment a termen a falhoz, és némi erőfeszítéssel kiráncigálta belőle a kést. Hosszú, széllés, beretvaiélete penge volt. — Gyilkos fegyver, — bólogatott mr. Reeder elismerően. Most végre megjött a Daver hangja is. — Gyilkos fegyver — visszhangozta rekedtem. Önt —. akarták vele — ^ .szörnyűség, mr. Reeder! — sopánkodott rémülten. A detektív csüggedt arccal, szomorúan kérdezte: — Az ön ötlete volt? Daver nem tudott válaszolni. FéMjultau roekadi bele az egyik karosszékbe és Reeder otthagyta őt. Lassan fölment a szőnye- ges lépcsőn az emeleti folyosóra. Jobbkeze a kabátja zsebében volt és erősen markolta a lövésre kész, fölhúzott revolvert. A szobája ajtaja előtt megállt, kulccsal kinyitotta és hirtelen belökte —, de nem lépett be rajta. Ágya fejénél a viHamos lámpás éppen úgy égett, ahogy hagyta, mikor kártyázni lement. Most fölcsavarta a csillár lángjait is ée csak ekkor lépett be. Gyorsan becsukta, kulccsal is bezárta az ajtót és egyenesen a faliszekrényhez sietett. — Kijöhet, Brill — mondta: — reményiem, senki se volt itt, amióta — Semmi válasz. A detektív hirtelen fölrántotta a falipzekrény ajtaját és benézett rajta. A szekrény üres volt! — — A'll rigiht! — bökkent meg mr. Reeder: g ez a kitörés azt jele n tette, hogy éppen semmi sincs rendben. Dulakodásnak nyoma se volt: a legparányibb jel sie mutatta, hogy Brill detektív nem önként, a maga jószántából jött ki a szekrényből és mászott ki, esetlég az ablakon, amely tárva-nyitva állt. Mr. Reedier Iábujjhegyen osont a faihoz, ahol a csillár villamoscsapja volt és eloltotta a lángokat, aztán vógignyujtózott az ágyon és eloltotta az ágy fejnél égő lámpást is, pár pillanat múlva pedig hason csúszott az ablakig és óvatosan lesett ki rajta, hogy nem lát-e valamit? — De a esi llag tálán éjszaka koromsötét volt és senkit, semmit nem látott. A kert csöndes volt, mint a temető.-f-Az események • kissé gyorsabban iorkxK • tak, mint ő tervezte: — bár ennek jó rész* o ben ő maga volt az oka. ő maga nyomta, szorította, kény szeri tette védekezésre a Flack-bandát: s ezek most megmutatták, .ki hogy — támadni is tudnak. Mr. Reeder éppen az útitáskáját akarta kinyitni, mikor halk koccanást hallott; mintha acél acéllal csörremt volna össze. Kívülről kulcsot dugtak a zárba s a detektív oldalt surranva, az ajtóra szögezte revolverét. Várta, hogy benyit valaki: de semmise történt. Óvatosan közeledett az ajtóhoz és villamos zseblámpája világánál csakhamar rájött, hogy mi történt. Kívülről kulcsot dugtak a zárba és elfordították, úgy hogy most belülről se kinyitni, se bezárni nem lehetett, mert a kívülről betolt kulcs tolla fogta » zárt. — Csak annak örülök — gondolkozott mr. Reeder, talán örömében hangosan hogy miss — izé — Margafét már utón van London felé! Tűnődve szorította össze ajkait. — Vájjon nem örülne-e ő is, ha szintén útban lehetne London felé? — Nem volt egészen bizonyos benne, de nem is akarta eldönteni. Egy dologgal azonban meg volt elégedve: — A Flack-banda nem sok időt enged: neki a cselekvésre — ezt a rövid időt tehát a lehető legjobban ki kell használnia. Amennyire meg Ítélhet te, az útitáskáiban nem kotorásztak. Az egyiket főinyitotta, kivette belőle a kötéllétrát, de félretolta r földre. Ellenben hosszú, kemény karton- papi rból készült hengert vett elő, amellyel; négykézláb mászott az ablakhoz. Térdelve s egészen aiz ablakfalhoz lapulva erősítette bele a papírhengert az egyik nagy kínai vi- 1 rágvázába, mely a széles ablakpárkányon állt. Jól belegyömöszölte s akkor gyufát gyújtva, de még mindig lebukva az ablak- párkány alá, fölnyult a gyufával a papírhenger tetejére, ahol kis kanóc állt lu belőle^ . ' * ... ~ *“' * % m *
