Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-03 / 127. (1754.) szám

1928 jroiins 3, vasárnap. 9 Emberiség, végtelen az utad! Ifjak és nők, a fedélzetre l — A fiatal emberiség — Nem vagyunk egyedül a világegyetemben — A győzelmes szellem Irta: SIR OLIVÉR LODGE, az angol királyi fizikai társaság elnöke Legutóbb megint mintha újabb erőre ka­pott volna az, amit általában úgy szoktak ne­vezni: a vallás 'és a tudomány konfliktusa. So­kan például megharagudtak azért, amit az ősz- szel mondott az emberiség eredetét kutató brit társaság elnöke. Sokan lealacsonyitónak és sértőnek találják azt a gondolatot, hogy az ember ősei állatok voltak és van sok olyan ember, aki hajlandó „feladni minden re­ményt" bizonyos uj tudományos felfedezések hatása alatt, amelyeket nem képes teljesen megemésztem. Ez egyáltalában nem helyes dolog. Elő­ször is a különböző tudományos felfedezése­ket csak a szakértők szájából vágj- tollából szabad komolyan venni. Igaz, hogy a tudomá­nyos szakemberek is tévedhetnek, de mégis aránylag ők ismerik ezeket a kérdéseket a legjobban. És különben sem szabad csalódás­sal, kiábrándulással fogadni az uj tudományos felfedezéseket. Ellenkezőleg örülni kellene minden újabb felfedezésnek. Mert a tudomány haladása nem rontja az emberiség kilátásait, Sőt. A tudomány az egyetlen, ami az emberi sorsot javíthatja. Az örök tudomány A tudomány végtelen és örök. Az egész világegyetem, a föld, a bolygók, az ür: mind intelligenciával és szellemmel van tele. Mi azonban mindennek csak egy kis töredékét ismerjük, azt, ami ezen a kis bolygón, a föl­dön kristályosodott ki és annak is csak köz­vetlenül egyszerűen érzékelhető résziét. Ezek azok a keskeny, kis rácsos börtönablakok, amelyeken át szeretnénk kinézni a nagyvi­lágba. Egyébként bizonyos fokig nem tudom ér­teni, miért szomorít el sok embert a tudósok felfedező munkája. Sokan ugyanis úgy látják ezeknek a tudományos felfedezéseknek a ha­tása alatt, hogy a világban minden automati­kusan, mechanikusan történik, minden tuda­tos szándék nélkül. Ennek az az oka, hogy a egyedül a világegyetem ben. Az emberiség csupán egy rövid időre materializálódott ré­sze annak a nagy szellemi világnak, amely­ben megszámlálhatatlanul sok hatalomérzés és intelligencia él, amit mi még fel se tudunk fogni. Most kezdünk még csak érintkezésbe jutni ezekkel a megfoghatatlannak vélt intel­ligenciákkal. A mi sorsunk A mi sorsunk ezen a világon és minden ■más világon: a szellemi evolúció. Fokozatos ez a fejlődés és nincs végállomása. Az életért való szenvedés, amit a teremtés alacsonyabb fokán a létért való küzdelemnek szoktak ne­vezni, nem önző gyöngeség, hanem az egyete­mes energia egyik fontos tényezője. Nyugta­lanságunk nem a szenilitás, hanem inkább a pubertás nyugtalansága. De még az anyagi fejlődés is sok előny­nyel járt eddig is. Ma már könnyen lehet a világot beutazni, ma már igazán könnyű a nemzetek között az érintkezés. A biológia vi­szont arra tanít meg bennünket, hogyan küzdjünk a betegség ellen és hogy növeljük ellenállóképességünket. A mezőgazdasági tu­dósok a föld termékenyebb étételén dolgoz­nak. És most már kezdjük átszellemiteni az anyagot. Már a tudományban is kezdünk tul- hatolni az anyagon. Mert például az, hogy si­került a közlekedést nagymértékben fejlesz­teni, annak az eredménye, hogy olyasvalamit használtunk fel, ami több az anyagnál. Mert nemcsak az anyagnak és az anyagban élünk, hanem az éterben és az éterrel is. Hiszen pél­dául a rádió működését is az éter teszi lehe­tővé. Minden az éteren keresztül történik. A csillagokról való tudomásunkat is az éteren át szerezzük. Ha kitesszük a kezünket n nap­ra, akkoyr is az étert érezzük. Még nem i smer­jük az éter egyes hatalmát, de máris használ­juk ezt a hatalmat. Hiszen az ultraviolett su­garak nem jelentenek mást, mint az éter ma­gas frekvenciájú vibrálását. És ki gondolta volna harminc évvel ezelőtt, hogy az elektro­mosság segítségével egyszer majd átvilágít­hatunk testeket és hallhatunk és láthatunk vele. Az ember tudatlan és nem is sejti elő­re az óriási lehetőségeket. Túl az anyagon Az anyaggal való szoros kapcsolatunk olyan problémákat teremtett, melyeket nem 106 éves korában meghalt Budapesten az utolsó 4S-as honvéd Nagy katonai pompával fogják eltemetni az utolsó negyvennyolcas katonát, aki Petőfivel egy zászlóaljban szolgáit Budapest, juaius 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Lebo István, az utolsó negyvennyolcas honvéd, tegnap délután 106 éves korában a hadirokkantmenház- ban meghalt. Egy hét előtt halt meg az öreg Rácz József negyvennyolcas honvéd 108 éves korában, úgy hogy Lebóval most az utolsó negyvennyolcas honvéd költözött a sírba. Lebo annak idején Petőfivel egy zászlóaljban szolgált. Legutolsó nyilvános sze­replése a Kossuth-szobor leleplezése alkalmával volt, amelyre öt is elvezették. Az öreg negyvennyolcas honvédünk memóriája ugyan már nem működött, de Kossuth nevét foly­ton emlegette és egy medáliát mutogatott, amit állítólag még Kossuthtól kapott. Az utolsó negyvennyolcas honvédőt nagy katonai pompával fogják eltemetni. tudomány valóban a mechanizmust vizsgálja és fel akarja fedezni azokat a folyamatokat, amelyekkel minden szervezet működése jár, hiszen ez a tudomány hivatása. De ez nem hasznos dolog. Hiszen ma már a betegségek sokkal kevésbé rejtélyesek, mint azelőtt. Megtaláljuk mindennek az okát, a mechanizmusát. Igazán nem kell kétségbees­ni. Az ifjúság rettenthetetlen energiával ro­han előre. Az ember fizikai kilátásai ma már nem ismeretlenek. A tudomány egyre átfo­góbb és nemesebb igazságokra jön rá. Ma már nem törődünk az emberiség jólétével és min­den akadály ellenére is ragyogók az emberi­ség kilátásai. Miéri hiszek? Hogy miért vagyok optimista az emberi­ség jövője tekintetében? Itt most hirtelené- ben csak három okot hozok fel. Az egyik ok az a társadalmi forradalom, amely még most, az én életemben van folyamatban. Mert hi­szen itt arról van sző, hogy az emberi fajnak az a fele, amely eddig elnyomatásban élt, most emancipálódik és kezd kooperálni a többiekkel. A női nemre gondolok. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos, hogy a nők is szerepet kapjanak a föld sorsának in­tézésében. A nők eddig csak anyák voltak, háztartási munkások, ők szabályozták a fo­gyasztás folyamatát, ők tartották együtt a csa­ládot. Ezeket a nehéz feladatokat hosszú évti­zedek óta teljesítették minden különösebb el­ismerés nélkül. Most azonban már a nyilvá­nos életben is kezdenek szerepet játszani. És ennek óriási jelentősége van. Éppen igy erősödik és növekszik az ifjú­ság politikai hatalma is. Ennek kitűnő nevelő hatása van. Ezt én mondom, aki eleinte hatá­rozotton ellene voltam ennek. Ma már azon­ban nem látok az ifjúság előretörésében sem­mi veszélyt. A szabadság és a hatalom kitűnő iskola, ha megvan hozzá a felelősségérzete is. A felvilágosodott aktivitásra tanítanak. Azt hiszem, csak jó eredménye lehet annak, ha a fiatalság politikai hatalmat kap a kezébe. Hi­szen a fiatalság jóhiszemű. Optimizmusom másik oka az, hogy olyan sok nemes áldozatkészség tapasztalható a kö­zönséges. átlagemberek részéről. A körülmé­nyek csak ritkán teszik szükségessé ezt az ál­dozatkészséget, de ha eljön az ideje, akkor mindig lehet rá számítani. Milyen meghatóan nyilvánul meg ez az áldozatkészség a tűzvé­szek és más nagy katasztrófák esetében. Nem is beszélek arról, hogy milyen gyönyörű pél­dákkal szolgál az emberiség áldozatkészsége a világháború alatt. Azonban az áldozatkész­ségre tulajdonképpen nem a háborúban, ha­nem a béke alkotó munkájában van szükség. Optimizmusom harmadik oka az, hogy az emberiség ma már kezdi észrevenni. — igaz, hogy ez egyelőre még népszerűtlen a tudo­mány megnyilvánulásában —. hogy nincs Az estcOfttMrősáS másodszor Is ggiMnietse a heüOs áyilftossáááal vádolt HavrIIIa Pált — Izgalmas Jelenetek az Héletkihirdelésnél — Kassa, jumdiuis 2. (Kassai szerkesztőségünk te­lefonj eüentiése.) A Weissiberger-tféle gyiilíkioisság tegnapi esküdtszék! tárgyalásán a bizönyilásli el­járás végeztével megeskették a vád koronatanúit-: ■Hamar Veronikát és Handlovícs Máriát, akik emelt hangom tették le az esküt arra, hogy aimit a főtárgytalás során elmondottak, az szőréi-szóra megfelel a tényeknek. Puimipr dr. állaimügyész t izén egyórás vádbeiszé- diébeai felsorakoztatta a tárgyalás során, felmerült összes terhelő momentumokat ée részletesen bon­colgatta az első felmentő ítélet súlyos hibáit. Havrilla Pál esetét a Vörösmarty déle gyilkos­sággal hasocnlitattá össze. Micibalko és Kiepe tár bűnösségét — mondotta az ügyész — Sikorékv beismerő vallomása alapiján állapította meg a bíróság. Havrilla Pál bünüesé- gére vonatkozólag két tanú súlyos valloimá.sát hal­lották az esküdtek és ott vannak a többi, a főtár­gyalás során elhangzott és megállapítást, nyert terhelő tények, amelyek kétségtelenné teszik, hogy Havrilla Pál volt a Weissberger-házaspár gyilkosa. A főtárgyaláson mindenki láthatta, hogy a vádlottak körül miként szövődnek egyre szoro­sabbra a terhelő bizonyítékok. Az ügyész pontról - pontra megállapítja, hogy a védelem fegyverei erőtlenekké váltak és pozitívumot a vádlottak ár­tatlanságára nem produkáltak. Meggyőződéseim — mondotta az ügyész —, hogy Havrilla Pál előre megfontolt szándékkal követte el tettét s ezért a legsúlyosabb bünte­tés kiszabását kérem. Kászonyd Gyula dr. védő emelkedett ezután szódáéra s több, mint kétórás védőbeezédében hangoztatta Havrilla Pál ártatlanságát. Tilbakozák az ellen, hogy felekezeti kérdésnek tekintsék eZt az ügyiét. Havrillát azért kell felmenteni, mert teljesen ártatlan. Felolvassa Kosztolányi Dezső Édes Anna eimü regényének azt a fejezetét, ahol egy cseléd- leány minden ok nélkül megöli gazdáját. Ezzel a hasonlattal Hamar Veronikára kivan, rávi­lágítani . Szerinte ez a leány az igazi bűnös, csakis ő ölhette meg Weissbergeréket. Felsorolta az utób­bi idők összes bírói tévileleteit. Újságcikkeket tett az esküdtek elé, amelyekben az utóbbi időkben Csillárok, lámpák, márvány cs alabástromból 250 K-tól feljebb, lrószergarniturák, órák, szoborállványók és különféle U diszmütárgyak márványból. Kérjen árjegyzéket HORN kőipar - gyártelepe, ’ Baáská-Bystrica. tudunk megoldani. De ha nemcsak az anyag­gal foglalkozunk, akkor jobban tudjuk meg­közelíteni őket. Azért követjük el a legtöbb hibát, mert kizárólag csak az anyaggal törő­dünk. Ezt különben már egyszer megmond­ták különböző próféták és költők. Most azon­ban már szerencsére kezdünk rájönni, hogy az anyagon túl is van valami, kezdjük felis­merni éteri környezetünket, kezdjük már szolgálatunkba állítani az elektromosság, a magúét izmus és a fény erejét, amely fizikai ugyan, de mégsem materiális. Bá fogunk jönni, hogy vakok voltunk addig, amig csak az anyagot láttuk. Az emberiség jövője sokkal magasabb- rendü, hogy azt most tisztán láthatnék, óriási fejlődés van előttünk, amelynek nagyságát még csak nem is sejtettük. ártatlanul elitéit emberek megdöbbentő eseteiről vatn szó. Haiw illát teljesen ártatlannak tartja és ezért kéri védencének fölmoutésót. Az esküdteik ezután verdiktbe)aatalra vonulnak vissza. Este tíz órára hozták meg az esküdtek ver­diktjüket. Az esküdtek arra a kérdésre, hogy bünös-e Havrilla Pál abban, hogy meggyilkolta a Weissb erger-házaspárt, nem-iníc-ll feleltek. Az esküdtek verdiktjének hallatára a teremben óriási lárma támadt. Egyesiek kipirult arccal tapsolnak és éljenzik a védőt, az esküdteket és a bíróság tagjait, mások pedig hangosan kiáltoznak: „Hogy lehet fölmen­teni a gyilkost? Weissbergerék ártatlanul kiöntött vére az égre kiált...“ Az elnök izgatottan rendeli el a tárgyalóterem kiürítését. A bíróság ezután visszavonul tanácskozásra, majd kihirdeti ítéletét: az esküdtek verdiktje alapján Havrii.a Pált a rablógyi 1 kosság vádja alól felmentette és el­rendelte azonnali á zabadláb rakelyeiését. Az államügyósz semmiség! panaszt jelentett be az Ítélet ellen és felfolytamodással élt a szahad- lábrahelyezíée ellen is. Az ős szelleme, esv sebesült réti sas vezették az utódot e$y eltemetett vár nyomára Budapest, január 2. (Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon.) A bácsme- gyei Dávod községben a napokiban Simonyi József ottani gazdálkodó azzal fordult az al­ispánhoz, hogy adjanak neki kutatási enge­délyt, mert a község alatt egy régi vár terül el, aminek neve a középkorban Dánt volt és sok értékes régiségnek Jcell lenni a föld alatt. Simonyi József megkapta engedélyt az ása­tásra és azonnal munkához is látott. A Fő­utcában kezdett ásni és valóban sok emberi csont és régi fegyver került elő az ásó nyo­mán. A miuzeum bizottságot küldött ki, amely megtekintette a régiségeket. A bizottság tag­jai megkérdezték, hogy hogyan jutott arra a gondolatra, hogy a községben ásatni fog, mire Simonyi elmondotta, hogy az egyik éjjel : tóbnábtin mcgjelerpt- egy középkorbeM várur, aki kijelentette, hogy ő az őse, akinek a vára itt terült el a község he­lyén és megmutatta neki, hogy kell ku­tatni az ő régi vára után. De egyéb jel is meg fogja mutatni, — mon­dotta az ős — a vár helyét és pedig egy tu­rulmadár, amely a levegőben oly erővel csap össze egy másik madárral, hogy le fog esni. Ahol leesik, ott kell keresni a régi vár he­lyét. Másnap tényleg megjelent az égi jel és erre el kezdett ásatni. Amikor megkér­ték, hogy adja elő az „égi jelet", azt a bi­zonyos turulmadarat, Simonyi kinyitotta kamrája ajtaját és a kamrában valóban egy véres tollú, sebzett réti sas ugrált, amely összeverekedett társaival és a harcban megsebesülve a földre zuhant. A talált tár­gyakat a nemzeti múzeumnak küldték fel. A' további kutatás azonban igen nagy nehézsé­gekbe ütközik, mivel a lelet színhelye a há­zak alatt terül el. — Harms-ívocrtb újabb 20.000 pengőt adomó- nyoeott a magyar kórházaknak. Budapesti szer­kesztőségünk telefonálja: Eemond Harrneworth ma húszezer pengőt küldött a budapesti kórházaik számára. ,

Next

/
Thumbnails
Contents