Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-03 / 127. (1754.) szám
1928 jroiins 3, vasárnap. 9 Emberiség, végtelen az utad! Ifjak és nők, a fedélzetre l — A fiatal emberiség — Nem vagyunk egyedül a világegyetemben — A győzelmes szellem Irta: SIR OLIVÉR LODGE, az angol királyi fizikai társaság elnöke Legutóbb megint mintha újabb erőre kapott volna az, amit általában úgy szoktak nevezni: a vallás 'és a tudomány konfliktusa. Sokan például megharagudtak azért, amit az ősz- szel mondott az emberiség eredetét kutató brit társaság elnöke. Sokan lealacsonyitónak és sértőnek találják azt a gondolatot, hogy az ember ősei állatok voltak és van sok olyan ember, aki hajlandó „feladni minden reményt" bizonyos uj tudományos felfedezések hatása alatt, amelyeket nem képes teljesen megemésztem. Ez egyáltalában nem helyes dolog. Először is a különböző tudományos felfedezéseket csak a szakértők szájából vágj- tollából szabad komolyan venni. Igaz, hogy a tudományos szakemberek is tévedhetnek, de mégis aránylag ők ismerik ezeket a kérdéseket a legjobban. És különben sem szabad csalódással, kiábrándulással fogadni az uj tudományos felfedezéseket. Ellenkezőleg örülni kellene minden újabb felfedezésnek. Mert a tudomány haladása nem rontja az emberiség kilátásait, Sőt. A tudomány az egyetlen, ami az emberi sorsot javíthatja. Az örök tudomány A tudomány végtelen és örök. Az egész világegyetem, a föld, a bolygók, az ür: mind intelligenciával és szellemmel van tele. Mi azonban mindennek csak egy kis töredékét ismerjük, azt, ami ezen a kis bolygón, a földön kristályosodott ki és annak is csak közvetlenül egyszerűen érzékelhető résziét. Ezek azok a keskeny, kis rácsos börtönablakok, amelyeken át szeretnénk kinézni a nagyvilágba. Egyébként bizonyos fokig nem tudom érteni, miért szomorít el sok embert a tudósok felfedező munkája. Sokan ugyanis úgy látják ezeknek a tudományos felfedezéseknek a hatása alatt, hogy a világban minden automatikusan, mechanikusan történik, minden tudatos szándék nélkül. Ennek az az oka, hogy a egyedül a világegyetem ben. Az emberiség csupán egy rövid időre materializálódott része annak a nagy szellemi világnak, amelyben megszámlálhatatlanul sok hatalomérzés és intelligencia él, amit mi még fel se tudunk fogni. Most kezdünk még csak érintkezésbe jutni ezekkel a megfoghatatlannak vélt intelligenciákkal. A mi sorsunk A mi sorsunk ezen a világon és minden ■más világon: a szellemi evolúció. Fokozatos ez a fejlődés és nincs végállomása. Az életért való szenvedés, amit a teremtés alacsonyabb fokán a létért való küzdelemnek szoktak nevezni, nem önző gyöngeség, hanem az egyetemes energia egyik fontos tényezője. Nyugtalanságunk nem a szenilitás, hanem inkább a pubertás nyugtalansága. De még az anyagi fejlődés is sok előnynyel járt eddig is. Ma már könnyen lehet a világot beutazni, ma már igazán könnyű a nemzetek között az érintkezés. A biológia viszont arra tanít meg bennünket, hogyan küzdjünk a betegség ellen és hogy növeljük ellenállóképességünket. A mezőgazdasági tudósok a föld termékenyebb étételén dolgoznak. És most már kezdjük átszellemiteni az anyagot. Már a tudományban is kezdünk tul- hatolni az anyagon. Mert például az, hogy sikerült a közlekedést nagymértékben fejleszteni, annak az eredménye, hogy olyasvalamit használtunk fel, ami több az anyagnál. Mert nemcsak az anyagnak és az anyagban élünk, hanem az éterben és az éterrel is. Hiszen például a rádió működését is az éter teszi lehetővé. Minden az éteren keresztül történik. A csillagokról való tudomásunkat is az éteren át szerezzük. Ha kitesszük a kezünket n napra, akkoyr is az étert érezzük. Még nem i smerjük az éter egyes hatalmát, de máris használjuk ezt a hatalmat. Hiszen az ultraviolett sugarak nem jelentenek mást, mint az éter magas frekvenciájú vibrálását. És ki gondolta volna harminc évvel ezelőtt, hogy az elektromosság segítségével egyszer majd átvilágíthatunk testeket és hallhatunk és láthatunk vele. Az ember tudatlan és nem is sejti előre az óriási lehetőségeket. Túl az anyagon Az anyaggal való szoros kapcsolatunk olyan problémákat teremtett, melyeket nem 106 éves korában meghalt Budapesten az utolsó 4S-as honvéd Nagy katonai pompával fogják eltemetni az utolsó negyvennyolcas katonát, aki Petőfivel egy zászlóaljban szolgáit Budapest, juaius 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Lebo István, az utolsó negyvennyolcas honvéd, tegnap délután 106 éves korában a hadirokkantmenház- ban meghalt. Egy hét előtt halt meg az öreg Rácz József negyvennyolcas honvéd 108 éves korában, úgy hogy Lebóval most az utolsó negyvennyolcas honvéd költözött a sírba. Lebo annak idején Petőfivel egy zászlóaljban szolgált. Legutolsó nyilvános szereplése a Kossuth-szobor leleplezése alkalmával volt, amelyre öt is elvezették. Az öreg negyvennyolcas honvédünk memóriája ugyan már nem működött, de Kossuth nevét folyton emlegette és egy medáliát mutogatott, amit állítólag még Kossuthtól kapott. Az utolsó negyvennyolcas honvédőt nagy katonai pompával fogják eltemetni. tudomány valóban a mechanizmust vizsgálja és fel akarja fedezni azokat a folyamatokat, amelyekkel minden szervezet működése jár, hiszen ez a tudomány hivatása. De ez nem hasznos dolog. Hiszen ma már a betegségek sokkal kevésbé rejtélyesek, mint azelőtt. Megtaláljuk mindennek az okát, a mechanizmusát. Igazán nem kell kétségbeesni. Az ifjúság rettenthetetlen energiával rohan előre. Az ember fizikai kilátásai ma már nem ismeretlenek. A tudomány egyre átfogóbb és nemesebb igazságokra jön rá. Ma már nem törődünk az emberiség jólétével és minden akadály ellenére is ragyogók az emberiség kilátásai. Miéri hiszek? Hogy miért vagyok optimista az emberiség jövője tekintetében? Itt most hirtelené- ben csak három okot hozok fel. Az egyik ok az a társadalmi forradalom, amely még most, az én életemben van folyamatban. Mert hiszen itt arról van sző, hogy az emberi fajnak az a fele, amely eddig elnyomatásban élt, most emancipálódik és kezd kooperálni a többiekkel. A női nemre gondolok. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos, hogy a nők is szerepet kapjanak a föld sorsának intézésében. A nők eddig csak anyák voltak, háztartási munkások, ők szabályozták a fogyasztás folyamatát, ők tartották együtt a családot. Ezeket a nehéz feladatokat hosszú évtizedek óta teljesítették minden különösebb elismerés nélkül. Most azonban már a nyilvános életben is kezdenek szerepet játszani. És ennek óriási jelentősége van. Éppen igy erősödik és növekszik az ifjúság politikai hatalma is. Ennek kitűnő nevelő hatása van. Ezt én mondom, aki eleinte határozotton ellene voltam ennek. Ma már azonban nem látok az ifjúság előretörésében semmi veszélyt. A szabadság és a hatalom kitűnő iskola, ha megvan hozzá a felelősségérzete is. A felvilágosodott aktivitásra tanítanak. Azt hiszem, csak jó eredménye lehet annak, ha a fiatalság politikai hatalmat kap a kezébe. Hiszen a fiatalság jóhiszemű. Optimizmusom másik oka az, hogy olyan sok nemes áldozatkészség tapasztalható a közönséges. átlagemberek részéről. A körülmények csak ritkán teszik szükségessé ezt az áldozatkészséget, de ha eljön az ideje, akkor mindig lehet rá számítani. Milyen meghatóan nyilvánul meg ez az áldozatkészség a tűzvészek és más nagy katasztrófák esetében. Nem is beszélek arról, hogy milyen gyönyörű példákkal szolgál az emberiség áldozatkészsége a világháború alatt. Azonban az áldozatkészségre tulajdonképpen nem a háborúban, hanem a béke alkotó munkájában van szükség. Optimizmusom harmadik oka az, hogy az emberiség ma már kezdi észrevenni. — igaz, hogy ez egyelőre még népszerűtlen a tudomány megnyilvánulásában —. hogy nincs Az estcOfttMrősáS másodszor Is ggiMnietse a heüOs áyilftossáááal vádolt HavrIIIa Pált — Izgalmas Jelenetek az Héletkihirdelésnél — Kassa, jumdiuis 2. (Kassai szerkesztőségünk telefonj eüentiése.) A Weissiberger-tféle gyiilíkioisság tegnapi esküdtszék! tárgyalásán a bizönyilásli eljárás végeztével megeskették a vád koronatanúit-: ■Hamar Veronikát és Handlovícs Máriát, akik emelt hangom tették le az esküt arra, hogy aimit a főtárgytalás során elmondottak, az szőréi-szóra megfelel a tényeknek. Puimipr dr. állaimügyész t izén egyórás vádbeiszé- diébeai felsorakoztatta a tárgyalás során, felmerült összes terhelő momentumokat ée részletesen boncolgatta az első felmentő ítélet súlyos hibáit. Havrilla Pál esetét a Vörösmarty déle gyilkossággal hasocnlitattá össze. Micibalko és Kiepe tár bűnösségét — mondotta az ügyész — Sikorékv beismerő vallomása alapiján állapította meg a bíróság. Havrilla Pál bünüesé- gére vonatkozólag két tanú súlyos valloimá.sát hallották az esküdtek és ott vannak a többi, a főtárgyalás során elhangzott és megállapítást, nyert terhelő tények, amelyek kétségtelenné teszik, hogy Havrilla Pál volt a Weissberger-házaspár gyilkosa. A főtárgyaláson mindenki láthatta, hogy a vádlottak körül miként szövődnek egyre szorosabbra a terhelő bizonyítékok. Az ügyész pontról - pontra megállapítja, hogy a védelem fegyverei erőtlenekké váltak és pozitívumot a vádlottak ártatlanságára nem produkáltak. Meggyőződéseim — mondotta az ügyész —, hogy Havrilla Pál előre megfontolt szándékkal követte el tettét s ezért a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérem. Kászonyd Gyula dr. védő emelkedett ezután szódáéra s több, mint kétórás védőbeezédében hangoztatta Havrilla Pál ártatlanságát. Tilbakozák az ellen, hogy felekezeti kérdésnek tekintsék eZt az ügyiét. Havrillát azért kell felmenteni, mert teljesen ártatlan. Felolvassa Kosztolányi Dezső Édes Anna eimü regényének azt a fejezetét, ahol egy cseléd- leány minden ok nélkül megöli gazdáját. Ezzel a hasonlattal Hamar Veronikára kivan, rávilágítani . Szerinte ez a leány az igazi bűnös, csakis ő ölhette meg Weissbergeréket. Felsorolta az utóbbi idők összes bírói tévileleteit. Újságcikkeket tett az esküdtek elé, amelyekben az utóbbi időkben Csillárok, lámpák, márvány cs alabástromból 250 K-tól feljebb, lrószergarniturák, órák, szoborállványók és különféle U diszmütárgyak márványból. Kérjen árjegyzéket HORN kőipar - gyártelepe, ’ Baáská-Bystrica. tudunk megoldani. De ha nemcsak az anyaggal foglalkozunk, akkor jobban tudjuk megközelíteni őket. Azért követjük el a legtöbb hibát, mert kizárólag csak az anyaggal törődünk. Ezt különben már egyszer megmondták különböző próféták és költők. Most azonban már szerencsére kezdünk rájönni, hogy az anyagon túl is van valami, kezdjük felismerni éteri környezetünket, kezdjük már szolgálatunkba állítani az elektromosság, a magúét izmus és a fény erejét, amely fizikai ugyan, de mégsem materiális. Bá fogunk jönni, hogy vakok voltunk addig, amig csak az anyagot láttuk. Az emberiség jövője sokkal magasabb- rendü, hogy azt most tisztán láthatnék, óriási fejlődés van előttünk, amelynek nagyságát még csak nem is sejtettük. ártatlanul elitéit emberek megdöbbentő eseteiről vatn szó. Haiw illát teljesen ártatlannak tartja és ezért kéri védencének fölmoutésót. Az esküdteik ezután verdiktbe)aatalra vonulnak vissza. Este tíz órára hozták meg az esküdtek verdiktjüket. Az esküdtek arra a kérdésre, hogy bünös-e Havrilla Pál abban, hogy meggyilkolta a Weissb erger-házaspárt, nem-iníc-ll feleltek. Az esküdtek verdiktjének hallatára a teremben óriási lárma támadt. Egyesiek kipirult arccal tapsolnak és éljenzik a védőt, az esküdteket és a bíróság tagjait, mások pedig hangosan kiáltoznak: „Hogy lehet fölmenteni a gyilkost? Weissbergerék ártatlanul kiöntött vére az égre kiált...“ Az elnök izgatottan rendeli el a tárgyalóterem kiürítését. A bíróság ezután visszavonul tanácskozásra, majd kihirdeti ítéletét: az esküdtek verdiktje alapján Havrii.a Pált a rablógyi 1 kosság vádja alól felmentette és elrendelte azonnali á zabadláb rakelyeiését. Az államügyósz semmiség! panaszt jelentett be az Ítélet ellen és felfolytamodással élt a szahad- lábrahelyezíée ellen is. Az ős szelleme, esv sebesült réti sas vezették az utódot e$y eltemetett vár nyomára Budapest, január 2. (Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon.) A bácsme- gyei Dávod községben a napokiban Simonyi József ottani gazdálkodó azzal fordult az alispánhoz, hogy adjanak neki kutatási engedélyt, mert a község alatt egy régi vár terül el, aminek neve a középkorban Dánt volt és sok értékes régiségnek Jcell lenni a föld alatt. Simonyi József megkapta engedélyt az ásatásra és azonnal munkához is látott. A Főutcában kezdett ásni és valóban sok emberi csont és régi fegyver került elő az ásó nyomán. A miuzeum bizottságot küldött ki, amely megtekintette a régiségeket. A bizottság tagjai megkérdezték, hogy hogyan jutott arra a gondolatra, hogy a községben ásatni fog, mire Simonyi elmondotta, hogy az egyik éjjel : tóbnábtin mcgjelerpt- egy középkorbeM várur, aki kijelentette, hogy ő az őse, akinek a vára itt terült el a község helyén és megmutatta neki, hogy kell kutatni az ő régi vára után. De egyéb jel is meg fogja mutatni, — mondotta az ős — a vár helyét és pedig egy turulmadár, amely a levegőben oly erővel csap össze egy másik madárral, hogy le fog esni. Ahol leesik, ott kell keresni a régi vár helyét. Másnap tényleg megjelent az égi jel és erre el kezdett ásatni. Amikor megkérték, hogy adja elő az „égi jelet", azt a bizonyos turulmadarat, Simonyi kinyitotta kamrája ajtaját és a kamrában valóban egy véres tollú, sebzett réti sas ugrált, amely összeverekedett társaival és a harcban megsebesülve a földre zuhant. A talált tárgyakat a nemzeti múzeumnak küldték fel. A' további kutatás azonban igen nagy nehézségekbe ütközik, mivel a lelet színhelye a házak alatt terül el. — Harms-ívocrtb újabb 20.000 pengőt adomó- nyoeott a magyar kórházaknak. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Eemond Harrneworth ma húszezer pengőt küldött a budapesti kórházaik számára. ,
