Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-03 / 127. (1754.) szám

8 1928 június 3, vasárnap. A FIATALOK Ma t GYÖRY DEZSŐ Több levél fekszik az asztaloanon. Fia­talok kérdezösködése. Tiszta, romlatlan do­kumentumai a kornak s a fiatal telkeknek. Az egyik azt kéa’di: A magyarság misszió­jául egy nagy kulitura kitermelését állitják elénk — de vájjon nem azoknak van-e iga­zuk, akik semmit se törődnek a kultúrával, de szántanak, dolgoznak, gépeket csinálnak, pénzt szereznek és gazdagok, függetlenek lesznek? A másik azt kérdi: Tegyük fel, hogy min­den rendbe jött Európában s tegyük fel, hogy jó és biztos helyen ülünk a nemzetek között. Mivel leszünk mások, mivel leszünk töb­bek, mivel tudunk hozzájárulni az emberiség egyetemes értékéhez, ma a tömegmozgalmak korában, ha nincs tömegkultúránk, ha a ma­gyarság tömegeinek kulturnivója alacsonyabb lesz a többinél, ha a magyar művészet és iro­dalom nem lesz páratlan s nem cselekszi meg, amit a skandináv népek például, vagy az orosz Írók; hogy Európa arcára húztak uj vonásokat, orosz vonásokat s skandináviai színeket? Nem kell-e egy sereg, mely magát áldozza, hogy szenvedéseiből kinőjön ez a magyar csoda? Megvilágositó, megmutató kérdések: kö­szöntelek. Két arcot mutattatok fel előttem: a tör­ténelmi kettős magyar arcot. És látom a Mó- ricz-regények szép, erős, barna férfiarcát, aki derűsen mutat rá a búza garmadára, mond­ván, minek itt kultúra, mikor itt az élet. És látom Petőfit és Csokonayt, lázzal, életmá- sitó lelkihatalommal és rozoga szekrény-la­kásban, meg Arany Jánost, aki — igy mond­ják tudói — sose vitte addig, bogy saját há­za legyen egy alföldi faluban. Melyik arcot állítsam elétek? Nem is olyan nehéz a válasz: arról van szó, hogy mi történjen a magyar j enni vei: el­materializálódjon-e, vagy elidealizáltassék-e. Egy jobb Lucifer és egy lcamaszabb ÁcLSc?i beszél fölöttünk: az anyag és a szellem vitá­ja ez, a test és lélek örök mérkőzése a hege­móniáért. Ó bölcs, derűs, szép s erős emberek, ré­gi görögök, ti megtaláltátok már a titok nyit­ját, de elfedték aztán a szemünk elől: ti hódítottatok, szereztetek, tornásztatok a nap­ban és megadtátok a testnek, ami a testé és csináltatok szellemet és művészetet s megad­tátok a léleknek, ami a léleké. Volt serege­tek, amelyik védte az anyagot, az életet és volt, amelyik önmagát áldozta, hogy szebb és jobb legyen a lélek dolga a megvédett életben és a derűs testben. Győzelmes szerzés és győzelmes áldozat kettőssége: te vagy, élet. Még most sem értitek, merre van az űrt? A kettősségről beszéltem: de ki tudja kü­lön venni a testemtől a 1 elkenteit, ki tudja külön boldoggá tenni egyiket a másik nélkül, ki tud étlen-szomjan élni és ki tud, — ha ember — pusztán vegetálni? Nem Jánus-arc ez: egy arc; a száj és a szem, a harapás és a könny, az erő és szépség. Egyszerre kelletek, egyszerre kelljetek! Hisz talán éppen annyit érünk, hogy ezt mennyire tudjuk magunkban feloldani és győzelmesen elvegyiteni, fiúik. Hogy nem jó a példa? A szigorú Spárta és az elpukult Athén: a rend és a láz, mint az anyag és a szellem? Hogy ott is kettő volt? Hát mégis csak a görögök lettek volna az eddigi emberi tökéletesség és azok is marad­nak és senki nem lesz, aki tovább menjen? Mi sem? k Ebben a csodálatos korban, ebben a még soha-nem-volt vágtató korban, ebben a ku­sza, pompás, csak erőseknek és csak hivők­nek való korban lassan, minit a kezdet és nesztelenül, mint a virág nyilasa összefolyik a két arc: újjá. Május van: egyetlen tavasz a világ itten, nem külön fűnek, fának, vadnak. Májusa a magyarságnak, kérdező fiatalok, vegyetek példát róla: egyszerre bout lombot, nyit vi­rágot és ereszt gyökeret a fa. Aki lomb, le­gyen lomb, aki virág virág, aki meg gyökér, az bocsássa erejét még mélyebben a földbe: csak egyet ne feledjen egyik se: hogy csőik a fa él, csak a fa, ami van és amiért van ő is és hogy se gyökerekből, se virágokból nem állhat az erdő. E2EB2S5SSÍfi23 CAGLIOSTRO Irí<ms Szbmay Sáatdorné {Motsche) A báibocuuláui éveikoe'k csodálalois megnyálat- koaáea az a reálizmus és miszticizmus keveréke, aimd az emberiségem uralkodik. Ajz a körülmény, bogy az utóbbi időben sem lka, sem regény, de még dráma sem érdekli annyira az olvasó közön­séget, minit, a regényes tormában megírt életraj­zok, azt mutatja, hogy az emberek nem annyira a fiaiatáziaszülte alakok, minit a való, a reális éle­tet átélt nagyságok iránt érdeklődnek, az izgatja képzelődésüket, ki vámosiságufcat, amiről tudják, hogy megtörtént. Nemrégen jelenj meg Disraeli, a niagy angol államférfi és regényíró életrajza, amit valósággal széjlfelfcapfcodiák; állítólag 20-0 ezer példány fo­gyott el belőle, azután egy uj Goethe-életrajz és Síemdbal, Baudelaire s miég több régen elhunyt híresség életrajza a leigfelkap otjabb olvasmányok manapság. Ezzel a bizonyos fokig a realizmus felé való bariilamoes'ággal karöltve jár a miszticizmus, teo- zóffiia, szellem világ felé hajló olyan nagy érdeklő­dés, ami szintién ezekben a hábdmúlani években sokkal nagyobb fokban műt átk ozik, mint régeb­ben. Ennek bizonyos fokig természetes magyará­zata az a körülmény, hogy olyan sokan vesztették el kedves hozzátartozóikat a harctéren s anyagi exi.szteneiája, lelkiegyensulya is olyan sok ember­nek dőlt össze, hogy némelyik vigasztalást, meg­nyugvást is keres azzal, ha el tudja hitetni, magá­val, hogy kedves elhunytál szellemével tud érint­kezni s ezt a létet, amiben iitt oly sokat kell szen­vednie, csak átmeneti stádiumnak tekintheti a tö­kéletesedés, a másik életszféra felé, mint ahogy ezt a teozólfiá tanítja. Ha azonban azt mondom, hogy a háború óta fejlődött ki nagyobb mértékben a misztikus ha­talmak iránt a hajiam, az érdeklődés, akkor csak részben a mi időnket, részben a mi világunkat érthetem alatta, mert az a most megjelent könyv, ami ezeket a reflexióimat kiváltja, régebbi időről szól, a 18-ik századnak éppen arról az idejéről, amikor egy, a mlezit'ikius dolgokkal foglalkozó, ta­lán sarlatán, falán tiényleg valami különös tehet­ségekkel megáldott emhier, a híres GaglLositro gróf, lázba tudta hozni niagy városok egész intelli­genciáját. S a maii kor ilyen irányú hajlamossága viszont abban az érdeklődésiben nyilvánul meg, arnli Midhael Kusimin Cagliostro könyve iránt mu­tatkozik. Ebiből az életrajzból megtudjuk, hogy a hang­zatos Oagliiostro grófi név csak álneve volt Jo-seph Balsamonak, aki jómódú kereskedődinaszitla le­származottja volt, Palermóban született s már is- kolásfíu korában a kémia és az okkult tudományok iránt érdeklődött s 18 éves koráiban a tudomány- szomjas és ambícióval túlfűtött ifjú olyan kijelen­téseket tett pártfogói ellőtt, hogy meg akarja hó­dítani az egész. világot, a természeti erőket ma­gáévá tenni és átvenni a föld, a viz, a tűz, a le­vegő hatalmát. A Cagliiostro névhez uigy jutott a könyv Írója félig regényes, félig autentikus beállítása szerint, hogy első nagyobb utazása alkalmával Rómában egy aranyumvesnlé! régiségek után kutatva, az aranyműves távollétében annak 16 éves leányával ismerkedett meg. Mint Josepb Baüsamo multaitko- zott be, mire a regényes hajlamú leányka azt mondta a tüzessaemü ifjúnak, hogy biztosan csak fukarságból mond ilyen egyszerű nevét, hogy apja kevesebbet számítson a műkincsekért, merd ő látja rajta, hogy legalább is gróf. Nos és milyen gróf, mondta tréfálkozva Balsamo. Hát például Cagliostro, mint egy nemrégen olvasott regény- hősöm, felelte a leányka. És igy tartotta meg ezt a nevet és későbbi tör­ténelmi hírességét megosztotta a római' leányká­val, feleségül véve azt, akinek a jólhatnigzásu grófi nevet köszönhette. Nyolc évig éltek Rómában, ahol még folyton tanult. Azután Londonban, Brüsszelben, holland és német városokban tartózkodott, már itt mindenütt, mint híres mágus, csodatevő, szent ember. Több­nyire mecénások, arisztokrata famíliák látták ven­dégül. 1779-beai egy kis nemet városba, Milánba érkezett, mint neves okkulfista Meden grófihoz be­ajánlva. Miután azonban nevezetessége mellett sok rosszat is beszéltek róla, némi kételkedéssel fo­gadták. Hogy bebizonyítsa okkult képességeit, egy 6 éves fiúcskát, akit azelőtt sohasem látott s aki vendége volt a gróf kisfiának, leülte tett, fejére tette a kezét a gyereknek és képeskönyvet adott a kezébe. É maga felnézett az égre .s kezével a gyermek fején, azt mondta: Ebben a könyvben mieglájtod otthon édesanyádat, mondd el, miit csi­nálnak most otthon. Ezalatt megkérte a házigaz­dát, hogy küldjenek át ko-csi valakit a kis fiú szü­leihez s kérjék meg, hogy ott Írják fel, hogy ott­hon ezalatt mi történik. S a gyermek elmondta, hogy nővére hirtelen rosszul lett, orvost hívtak, lefektették s a nagyobbik fiú, akiit csak jövő hétre vártak, — váratlanul megérkezett. A kissé később érkezett levélben szóról-szóra ez volt leírva. — Mádén gróf leánya, aki szintén hajlott az ilyen misztikus dolgokra, ezt látva, odarohant Caglicsi­rához, térdre borult előtte és majdnem önkívület­ben kiáltotta: Végre, végre itt a mester, milyen boldogság, hogy eljött! Innen pár év múlva Péter várra ment, ahol egy hive, Charteren báró, audienciát eszközölt ki számára a cárnénál. Péter vár ott különösen gyógyí­tási képességeivel vívta ki a csodálatot. Idegbajo­sokat, sőt akkor úgy mondták, hogy még rákbajo­sokat is gyógyítóit egyszerű kézfelt evéssel és ár­talmatlan orvosságokkal. Strassburgban mint cso­dád ok tor szerepelt, óriási volt a tömeg, amely fel­kereste. Reggel öttől] este nyolcig, tartott a rende­lése. Rohan herceget, a híres kardinálist, súlyos asztmájából gyógyította ki és Saubize herceget sú­lyos sarliádhlázaiból. Az orvosok óriási mozgalmait fejtettek ki elten, úgy, hogy minden városból egy idő múlva el kellett távoznia. Mikor ezeknek a műveleteknek mindenféle jeleneteit olvastam, mintha a sashalmi delejes asszony rendeléseit láttam volna magam előtt. Éto ugyanis künn voltaim egyszer Sashalmon, amikor még nem tűnt le ennek a delejes asszonynak a csillaga e magam láttam a százakra és százakra menő embertömeget, amelyik tolongva várta, hogy sorra kerüljön. Magam láttam, hogy egy fájdal­maktól elkinzott arcú férfi, aki néni tudott járni, a sashalmi asszony kezének eimogajásától liassan- liaseiau felállóit és megindult a szobában. Láttam ott még más, hasonló dolgokat, súlyos neuralgikus fájdalmaknak elmúlását és elképzelem', hogy ha a maii fel Világosodott században igy lódulnak bete­gek és csodáitvárók egy egyszerű asszonyhoz, hogy kiét évszázaddal ezelőtt milyen hatalma lehetett egy ilyen csodatevő embernek. Szalonjában gró­fok, kardinálisok, politikusok, gazdag kereskedők találtak vendégszerető aszt alra és mikor Lengyel- országban tartózkodott, mert Európa majdnem mindéin nagyobb városában megfordult, — a sze­rencsétlen lengyel király, Poniatowiski is meg­jelenít egy, a Cagliiostro feleségének névnapjára' rendezett estélyén. Érdekesen van megírva, hogy a misztikus erők azonban lassan-lassan. elhagyták, mind több­ször és többször kellett kisebb csalásokkal, kéz­ügyességgel segítenie magán. Mind sekélyebb és , üresebb fejű lett a körmyeziete, bámulod — és las- , sacskám vásári mutatványokká süllyedt varázsló • művészete. Olyanformán van kifejtve, mint amit a vallásos okfcullfiisták mondanak, hogy aki elhagy­agraTiaMMnanMBBtg^ myLJissx a wakL1asm wsrrrsflrHvs A férfissefo legszebb dísze... A divatos nyakkendője Markovics Testvérek férfi és női divatáruháza BratlsSava - Pozsony Halászkapu 3. szám Első szlovák ékszer-, arany- és ezflstgjfár Tulaiaforaos^les FROSfEG 1TE$?WÉ&8EI« Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/0 megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk i ja az Urait és saját önző céljait ktiiváinija szolgálná, az elveszti erejét. — Kiépteles-en mondja el a könyv íróija, hogy Caglio©!rómaik gyermekkorában; volt egy jelenése. Gyönyörű, szelíd arcú ifjú nagy jövőt jósolt neki és eltűnt. Mintha Krisztus Uirun- i kot akarná szimbolizálni, miikor elmondja, hogy pályája hanyatlása előtt ujira megjelenik neki a hosszú évek óta nem látott alak,' óva intve őt, hogy ne igy folytassa műveleteit. S mikor Oag- liostiro azt mondja neki: tiszta a leildismeretem, sem büszkeség, sem önzés, sem hatalmi vágy nem ösztönöz; a jelenés azt mondja neki: Ez nem igaz! De különben, én csak azért jöttem, hogy figyell- mezteeeelek! — És ezzel eltűnt! Nem sokkal azután keveredett bele a híres nyakéik-pöribe. A történelmi könyvekben is külön­bözőképpen írják le a Marié Antoineíte magyérlé- kü nyakéke körüli intrikákat. A könyv sejtetni engedi, hogy Mmie de la Motte, a királyné bizal­masa, Gagliestróvail szövetkezve, félrevezette Ro­han kardiniálliíet. 1786-ban azuitán elfogják Rohan kardinálist, de La Motte asszonyt, Caglioetrót és 'feleségét is. Eél év múlva azonban még, amikor kiszabadult, a tömeg nagy tüntetést rendezett mel­lette, miár forrongva, már lázadozva, már készülve a f orr a dalomra. A fogságból kiszabadulva, Rómáiba ment vűsz- s-za, oda, ahol pályáját megkezdte. Itt már tisztán érezte, hogy elhagyta régi ereje, de a halálomhoz való ragaszkodása kényszerű ette, hogy ezt he nem ismerve, mindenféle csalással, trükkel, porMérTei, függönnyel segítse produkcióinak sikerét. S egy idő múlva utóiérte végzete. A római egyház Cagliostrót és feleségét boszorkányiuester- ség, igtemtagiadás, szabadkőművesség és eretnekség miatt elfogatta. A kihallgatásoknál VII. Fiús pápa is megjelent, ami alig és csak nagy pörök alkal­mával fordult elő. S a végén, hogy megszabadul­jon a mágiyahaláitói, Cagliostro azt is megtette, hogy mindent, amit egész életében tanitott, prédi­kált, nyilvánosan megtagadott, visszavont. 1795- ben halt meg a római bori önben, temetési szer­tartás és kereszt nélkül, egy kis dombon leit el- földelve. S igv nem fényességgel ragyogó csillag, ha­nem puffogó rakéta volt csak élete, amely csillogó pattogással tör a magasba és füstölögve, kialudva leesik a földre. De sokkal közelebb muíltban is van ilyen példa. Paléclogue nagyszerű müvét, „A cár orszá­ga a nagy háborúban" olvasna, megelevenedik előttünk a szerencsétlen II. Miklós cár és a cármé élete s az a csodával határos befolyás, amit Raspu- tin, az egyszerű muzsikból lett szent ember reájuik gyakorolt. Bármennyire is iparkodtak okos, jó ta­nácsadói a cárnak kimutatni, hogy festett életű, züllött erkölcsű ember Rasputin, a cár, és különó- Sieu a oárné olyan rendűhetetlianül hittek isteni küldetésiében, hogy a cármé vele együtt kivárni ál­dozni, az oltár előtt bekecs ókot váltott vele és ke­zet csókolt neki. És mégis valami csodálatos erő, távolbalátás lehetett benne, mert egyszer például, még 1915-. ben, a Szt. Péter és Pál-erőd előtt elhaladva, ezt a jövendölést mondta: Sok embert látok, akiket itt meggyötörnek; tömegben, hullahegyeket, hulla- rajokat, látok számos nagyherceget és száz meg száz, grófot. A Néva vöröslőm fog a vértől! Sok, sok ilyen csodálatos dologgal állunk szemben, sokszor látunk ilyen szent embereiket, akiket mint csalókat lepleznek le, de viszont má­sokat, akik igazán csodálatos dolgokat produkál- maik. És ezer megfejthetetlen talány van véges eszünk és fejletten érzékeink előtt, mint egy Bal, amelybe beleütközünk és amelyen nem tudunk áthatolni. És azért, amennyire megértjük azokat, akik nem tudnak hinni csak pozitív és reálisan érzékelhető dolgokban, annyira szentnek kell tár­tain unk minden hitet. Ne bántsuk azokat, akik hisznek szellemekben, okkult képességekben, el­vont dolgokban, ne akarjuk cin ikusan ki vi ccelni bízod almukat. Mert minden hit megnyugvás és még az illúzió is békét, szépséget sugároz. És azért minden gyilkosnál kegyetlenebb gyil­kos az. aki a lelket öli, vagy az amugyis sokat, szenvedő emberek illúzióját tépi profán - kezekkel széjjel. Kollegák — Magának mi a foglalkozása? — Filmszövegeket írok. — Akkor kollégák vagyunk. Én is szöve­tekben utazom. j A szívbajok i ti | ti különösen alattomosak, mert a legtöbb | | esetben nem ismerjük a szervezetünkre ! | s' való káros hatásukat. E betegségek gon- ; | |i dós ápolást igényelnek nyugodt, azonban | | minden modern kény etemmel berendezett | | fi fürdőben, melynek gyógyitó eszközei oly fi | ; annyira gazdagok, hogy az orvosnak I jj módjában áll individuális kezelést végezni. I H “ Ilyen kezelésre nyújt alkalmat az idilikus fekvésű híres jj MMy - Fürdő, i Í | gyönyörű kertváros az Elba menti sik- & jj ságon, egy órányi távolságban Prága \ a ti fővárostól. PODÉBRADY híres cukorbaj, e| jj köszvény anyagcsere-bajok, női beteg- S jj ségek és reumatizmus elleni gyógy­ít ji hatásairól. Pospektust díjtalanul küld a fürdö- E.. j igazgatóság és minden utazási iroda. P 1

Next

/
Thumbnails
Contents